Skip to main content

Full text of "Debreczeni lelkészi tár"

See other formats


This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non- commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at jhttp : //books . qooqle . com/ 






i 








Ut-L 









GYAKORLATI 



EV. REF. PAPI LEXIKON 



ELSŐ KOTKT. 



SZKKKESZTKTTK : 

S. SZABÓ JÓZSEF 



DEBKECZEN, 11)0*2. 
TBLBODI K. LAJOS UTÓDA : EPERJESSY ISTVÁN KIADÁSA. 



i*4 f /eC&" 7 




DEBRECZENI 



LELKÉSZI TÁR 



SZEKKESZTKTTK : 

S. SZABÓ JÓZSEF, 

K«'il«SZENTKLT LKLKKSZ, DKBRECZKNI KnhLÉOIITMI TANÁN. 



AHA Fl'ZVE K KORONA, KÖTVE 7 KORONA. 

László Albert és tana 

i tiszántúli w. ni. egyházkwHtat 

kizárólagos bizományosa 

protestáns irodalmi könyvkereskoMI 

DebreczenbeD. 

DERKKCZEK. 1902. 
KIADJA TELEODI K. LAJOS UTÓDA KÖNYVKERESKEDÉS 



PX 

,£>93 



k: 



MINDEN JOG FENNTARTVA. 



Atetn-waen, Nyomatott • raroa kB«rTnyomdá)áb*n. liHÜ 



Előszó. 



Több mint száz esztendeje, hogy az első magyar 
prot. lelkészi tár megjelent: a Szentmiklósi Timo- 
theus Kathedrai Gyűjteménye 1790-ben. Azóta szép 
számú gyűjteményes vállalatok jöttek létre hazánk- 
ban a gyakorló prot. papság szolgálatára. Legtöbb 
Erdélyben és a Dunamellékén. A Tiszántúl eleddig 
egyetlen nagyobb gyűjteményes vállalat sem ke- 
letkezett, lm ez az első, mely a magyar kálvinista 
Rómából indul pályafutására. Sorrendben az 
eddigiek után a harmincharmadik. 

A gyűjtemények összeállítása, mely hiszem, 
nem lesz haszon nélküli, a következő : * 

1. Kathedrai Gyűjtemény. 1790. Szentmiklósi 
Timótheus. 

2. Alkalmi és halotti beszédek gyűjteménye. 
1799— 18:52 (Erdély). 

3. PrédikátoriTárház. 1805— 1808. Fábián József. 

4. Egy esztendővé való prédikaciós könyv. 1807. 
Kis János és többen. 

5. Lelkipásztori Tárház. 1818. 4 füzet. Fábián 
József és Láczai Szabó József. 

6. Erdélyi Prédikátori Tár. 1833— 1889. 4 kötet. 
Salamon József. 

7. Prot. egyházi beszédek gyűjteménye. 1837. 
Kolozsvár. Bárra Gábor. 

8. Egvházi beszédek. 1841. 2 kötet. Török Pál 
és többen. 

9. Egyházi beszédek gyűjteménye. 1844 — 15. 
Török Pál és Székács József. 

10. Különféle viszonyokra vonatkozó papi dol- 
gozatok. 1849—58. 12 kötet. Fördős Lajos. 

11. Papi dolgozatok gyászesetekre. 1850 — 71. 
14 kötet. Fördős Lajos. 



VI 

12. Prot. Lelkészi Tár. 1854. Török IViI és 
Székács József. 

13. Isten igéje. 1856. Heiepei Gergelv és társai. 

14. Erdélyi prot egyh. tár. 1857^-58. 2 kötet 
Szász Károly és Demeter Sámuel. 

15. Különféle papi dolgozatok. (Uj folyam.) 
1859-60. 3 köt. Szász Károly. 

1B. Erdélyi proi. beszédek túra. I. kötet. 1<S47. 
Vadas József és többen. 

17. Imák és egyházi beszédek tára. 1862. I l'üz. 

18. Alkalmi beszédek gyűjteménye. Bodola S., 
Tompa, Herepei (j. és K. Afedgyes stb. 

19. Papi dolgozatok különféle esetekre. 1S64 — 
69. 3. kötet. Fördős Lajos. 

20. Szertartási beszédek és imák. 1866. Vadas 
József és Nagy Péter. 

21. Kecskeméti Lelkészi Tár. 1870 -71. 3 kötet. 
Fördős Lajos. Ilyen cím alatt is Proi. egyházi be- 
szédek gyűjteménye. 

22. Prot. egyházi beszédtár. 1870. 4 köt. Mar- 
góosy .József. 

1>3. Prot. alkalmi beszédtár. 1871. 2 köt. Mar- 
góesv József. 

1>4. Erdélyi Prédikátori Tár. 1871—73. Szász 
(üerő és Szász Domokos. 

25. Gyakorlatig lelkészet. 1874 — 1875. Vasadi 
Balogh Lajos és Öreg János. 

26. Prot. Pap. I8f9-től máig. Kálmán Dezső 
és Lágler Sándor. 

27. Gyakorlati bibliamagyarázatok. 1871 — 1896. 
Garzó Gyula. 

28. Közönséges egyházi beszédek. 1 kötet. Na-íí'Y 
László, Kiss Albert és Viski Pál. 

29. Egyházi beszédek ünnepköyetek részére* 
l köt. Gergely Káról v és társai. 

30. Eyang. Lelkészi Tár. 1884 - 89. CzeldiM' Márton. 

31. Erdélyi Préd. Tár. (Új folyam.) 1887 91. 
3 kötet. Szász Gerő. 

32. Kalászok az életnek kenyeréhez. 1892-94. 
3 kötet. Pap Károly és K. Tóth Kálmán. 



VII 

E g^űj temen vek leginkább homil etikai és 
liturgikai beszédeket közöltek, de a kor előreha- 
Iadtával folyást több-tpbb ágára terjeszkedtek ki 
a lelkészi ügykörnek. Általában egyszerre hozlak 
mindenféle papi dolgozatokat, legíolebb az alkalmi 
és halotti beszédeket s bibliamagyarázatokat pró- 
bálták külön gyűjteménybe foglalni egyes buzgó 
szerkesztők. Azonban minden alkalomnak meg- 
felelően más-más kötetben adni ki a beszédeket 
mint teszik azt például a német nagy gyűjtemé- 
nyes vállalatok: az Ühly -4*7. -féle Pnivl (Kasual- 
reden-Bibliothek), melyből 82 kötet és az Ühly K- 
féle Pfarr-Bibliothek, melyből 44 kötet jelent meg, 
mindmegannyi külön esetre, — mondom így el- 
különözni az egyházi dolgozatokat magyar gyűj- 
teményes vállalatok még nem kísérlettek meg. 
De nálunk, az aránylag csekély számú vevőkre 
tekintettel, ha szinte szellemi munkásokban nem 
is volna hiány, ma még efféle vállalatot létesíteni 
és fenntartani nem is lehetne. 

A régiek nyomán van szerkesztve 4 tehát ez a 
tár is, csak terjedelmére és a felölelt anyag teljes- 
ségére nézve üt el társaitól. A gyakorlati lelké- 
szet körébe tartozó művekből tárunkhoz hasonló 
terjedelemben és teljességben még egyetlen magyar 
gyűjtemény sem jelent meg s ezért is bátorkodtunk 
neki adni a „Gyakorlati Papi Lexikon- címet. 

Azonban a tár összeállítása közben vettem 
észre, hogy azt a nagy feladatot, mely szerint a 
gyűjtemény a lelkészi pálya összes phásisára vo- 
natkozó dolgozatokat foglaljon magában, egy 
kötetben a maga egészében megvalósítani nem 
lehet; egyfelől, inert annyi különféle, irodalmi 
színvonalon álló dolgozatot egyszerre beszerezni 
s a kiváló írói erőket egyesíteni rendkivííl bajos, 
főleg egy olyan új vállalatnak, melynek célját. 
irányát és szintáját a megjelenendő első kötet van 
hívatva feltüntetni, másfelől külső, technikai okok, 
a kötetnek óriási lag megnövekedő s használatot 
megnehezítő terjedelme is visszatartottak áttolj 



VIII 

hogy a vállalatnak már első kötetében a gyakorlati 
lelkészet ipinden ágára vonatkozó dolgozatokat 
közöljek. így a kért, bekiildött s nagy köszönettel 
vett művekből is többet kénytelen voltam hátra- 
hagyni a következő kötetek számára, melyeket, 
ha vállalatunk szükségesnek és életrevalónak 
bizonyul, a közönség pártfogása mellett, Isten 
segítségével az ezután jövő években is összeállí- 
tunk. E végből kérem továbbra is protestáns egy- 
házi Íróinknak azt a nagybecsű, szíves szellemi 
támogatását, melyet ím ez első kötet szerkeszté- 
sénél is szinte várakozásomat meghaladói ag, hálás 
örömmel tapasztaltam. Ez tette lehetővé, hogy oly 
nagyszámú és díszes írói gárdával álljak elő, mely 
már magában hordja a siker biztosítékát. 

Tárunk ezen első kötete híven feltünteti cé- 
lunkat s tükrözi törekvéseinknek híí képét. Jeles 
példaképen állott előttünk a Török Pál és Székács 
József szerkesztette, fájdalom négy fűzettel meg- 
szűnt, kitűnő Prot. Lelkészi Tár. melynek előszavát 
mindenkor követendő mintául fogadhatja el bár- 
mely szerkesztő, aki gyakorló prot. lelkészek 
számára gyűjteményt állít össze. A prot. lelkész 
a szentírás magyarázója; a hivek tanítója gyer- 
mekkoruktól kezdve haláluk órájáig az élet min- 
den viszonyaiban, nemcsak a templomi szószéken 
pedig, hanem azonkívül is ahol és amikor a 
tanításra hely, idő és alkalom kínálkozik; továbbá 
az egyházi szertartások végzője ; a gyülekezet 
lelki atyja; az egyház kormányzója s mindezek 
mellett ihletett pillanatokban és kiválóbb alkal- 
makkor a nemzeti közérzület tolmácsolója és az 
igaz hazafiság ápolója, A lelkipásztor ilyen ügy- 
körére és hivatására tekintettel szerkesztettem e 
tárt. Munkás lelkészeink s tanáraink asztalfiók- 
jaiban — e tár anyagának beszerzésénél tapasz- 
taltam különösen — nagy mennyiségben vannak 
a legtöbb előforduló alkalomra érdemes ós értékes 
dolgozatok. — Irodalmilag a legkevésbé művelt 
mezőnek találtam a katechesist. cura pastoralist 



IX 

és az egyházkormányzatot. E három téren még sok 
vár papjaink buzgoságára s a hogy az idők Jelei 
mutatjaK, most épen ezekre kell az eddigieknél 
nagyobb gondot iordítaniok, mert a mi ellensé- 
günk, az ördög, mint ordító oroszlán széjjel jár s 
keresi, akit elnyelhessen. 

A lelki gondozás és egyházkormányzás terén 
fölmerülő egy-egy fontosabb és fogósabb eset 
csattanós, eszméitető előadása, bonyolult kérdések 
okos s eredményes megoldásának leírása, ha nem 
is olyan nagyobb szabású irodalmi mű, mint pl. 
a prédikáció,' de épen olyan hasznos és szükséges. 

A tárunkban foglalt dolgozatok tárgya, tar- 
talma és kidolgozása csaknem egyénenkent kü- 
lönbözik. E részben merev követelményt felállítani 
és ahoz szigorúan ragaszkodni épen a gyűjtemény, 
a tárház jellegével ellenkezett volna. Sót igenis 
azt óhajtottam, hogy a tár mai papságunk gon- 
dolat- és érzésvilágát tükrözze vissza s azt az 
irányt mutassa, mely felé kinek-kinek lelke haj- 
tatik. Ezért adtam helyet benne a szigorúan dog- 
matikus műnek úgy, mint a józan rationalisnak, 
a hittaninak úgy, mint az erkölcstaninak, a régi 
iskola modorában írottaknak (így, mint az uj 
iskola termékeinek ; csak azt a mértéket tartottam 
szem előtt hogy mindeniket a reformált, evan- 
gyéliomi keresztyénség tiszta szelleme hassa át. 
{Szellemet mondok, mert a betű megöl, lélek az, 
amely megelevenít. Mennyiben helyes fölállított 
elvem s mennyiben tudtam azt a szerkesztésnél 
keresztülvinni, az elfogulatlan, hivatott kritika 
fogja megítél ni. 

A dolgozatok, kettő kivételével, mind erede- 
tiek, de az a kettő is egész szabadon átdolgozott 
mű; egyik a még mindig kedvelt német Gerock. 
másik a nem rég elhunyt, nagyhírű francia ref. 
szónok, Bersior után. Akik e két beszédet olvassák 
és tanulmányozzák, észre fogják venni, milyen 
belső gyönyörfiséggel és haszonnal van össze- 
kötve a külföldi széles látkörű és mélv <*w\&ol- 



X 

kozású szónokok műveinek nyelvünkre áttétele. 
Valóban egyhamar alig gondolnók valamit nye- 
reségesebbnek, igazi szellemi kincses bányának 
a prédikáló magyar prot. papság számára, minta 
/íei\s7ei»beszédeit,külnÖ8en a műveiből egy Antholo- 
giában összeállított remekeket nemzeti nyelvünkön, 
melyekre különben már Balogh Fervncz is kivált- 
képen fölhívta a figyelmet. Eddig lletosv Mktor 
átdolgozásában jelent meg egy szép beszéde. (Kain 
felelete.) 

Gyűjteményünk, főleg a benne foglalt szer- 
tartási beszédek, a napirenden lévő és a legkö- 
zelebbi zsinat tárgyai közé fölveendő cultus reform 
szükségességének feltüntetésért* is számbavehető, 
érdekes adalékot szolgáltatnak. Kétségtelen, hogy 
a merev uniformitas nem protestáns elv, de az is 
bizonyos, hogy a szükséges egyházi jórend nélkül, 
melyre már az apostolok adtak példát, a Krisz- 
tusban egybekötött tagok is meglazulnak. Ezért töre- 
kednünk kell a liturgiában lehető egyöntetűségre. 

Ezek után útnak eresztjük vállalatunk első 
kötetét. A kiadó, ismervén egyházi irodalmunk 
pártolását, nem táplál a tár kelendőségére nézve 
vérmes reményeket. De ha e kötet olyan köztet- 
szésben és anyagi pártolásban részesül, hogy 
tiszta jövedelem marad fenn, kötelességének ismeri, 
mint aki önzetlenül kíván szolgálni egyházának, 
valamely közhasznú, jótékony célra áldozni a 
jövedelemből. Azt hiszem egyébként, hogy a mi 
viszonyaink között, már egy ily en nagyobb sza- 
bású, egyhazirodalmi gyűjtemény kiállására való 
vállalkozás is kész áldozat számba megy. 

Ezek után békességet és üdvöt kívánok az 
olvasóknak. 

Debreezen, 1901. dee. 20. 



S. Szabó József. 



TARTALOM. 

Előszó V— X. 

I. 

Biblia magyarázatok. 

1—3 \ndrásy Kálmán .... X. 

II. 
Egyházi és szertartási beszédek. 

A) Beszédek ifjúsági istentiszteletekre. 

1- Az okos ós szolid nő. Sáfrány Lajos 21 

-• A tékozló fiú. Barla Jenő 2U 

B) Közönséges egyházi beszédek. 

!• Kicsoda 0? Segesvárv József 3K 

-• Korunk hite, erkölcsisége és lelkesedése. Balogh 

Fereiwz 45 

* Tabithu kelj fel ! dr. Márk Fereiwz ól 

j- Bálványozás, — hit. Lenéz Géza oí) 

'>• A megkísértés, dr. Baltazár Dezső tff> 

O Ünnepi egyházi beszédek. 

1. A nagy megújhodás. Jánosi Zoltán 7"> 

-. Krisztust látni boldogság. Soltész Elemér ... S3 

>i A múlt a jövő tükre. Bross Lajos . . . 90 

4. A hetedik angyal trombitája. Könyves Tóth Kálmán 102 

5. Jézus könyjei. /üss Ferenez 111 

6. Hosánna. Madarász Imre 118 

7. A szenvedés a tökél etesodés eszköze. Balogh Ferenez 125 



XII 



8. Krisztus győzedelme. Jánosi Zoltán 

íí. Jézus elégtétele, az igazság diadala. Vásárhelyi 
Zsigmond 

10. A pünkösdi világosság. Gulyás Benő .... 

11. A reformáció, az evangyéliomi világosság győze- 

delme. Szuhay Benedek 

12. Kősziklák. S. Szabó József 

13. Régi út, új ösvény. Rác/. István 

1>) Alkalmi beszédek. 

1. Lelkész-avatás. Kiss Áron ... ... 

2. Milyen a hív lelkipásztor? Illyés Endre . 

3. Az evangyéliom hatalma, Gergely Antul 

4. A vezér. Jánosi Zoltán 

5. Isten szeretete az emberekhez. Szikszay *\ndrás 
ti. Isten nevének dicsérete. Kis József .... 

7. Az igazság vetése. Szele Györgv 

8. A föld savai. Sznlóczy Pál . .'* 

9. A jó fiú : öröm, a rossz : keserűség. Kis József. 

10. Igazság, szabadság. Rácz István . . ... 

11. Bűnbánatra és megtérésre serkentés. Kiss Áron 

12. A gyülekezeti közjóra irányult munka sikeréin 

biztosítéka. Szalóczy Pal 

13. Lépésről lépésre. Könyves Tóth Kálmán 

14. Ki mint vet, úgy arat. Segesváry József . 

15. A konkoly és a tiszta búza. Kiss Ferenez . 

16. Mit igyunk? Könyves Tóth Kálmán. 

17. 4z iskola szellemi bölcső. Nagy Károly . 

18. Árvák karácsonya, t'zinke István 

19. Mire irányult az én szeretetem ti közöttetek? lllvés 

Endre 



E) Keresztelési beszédek és imák. 

1 Csánki Benjámin £ 

2 Rácz István * 

3. Az ev. ref. egyházba áttért művelt zsidó család 

megkeresztelésekor. Vásárhelyi Zsigmond . . <- 
4. Felnőtt zsidó leány megkeresztelésekor. Segesváry 

József ) 



F) Konfirmációi beszédek és imák. 



1 Vzinke István 

2. ., . Sulyok István 

3. Áttérőhöz intézett hiterősítő beszéd. Lévay Lajos 



XII[ 



G) Urvarsorai beszédek és imák. 

1. Xeiuplomavatáskor. dr. Erdős Józset 384 

2. Új kenyéri alkalomra. Czinke István ..... 391 

3. Templomújítási ünnepen. Szikszay András . . . 395 

4. Vj templomban, az újbori űr vacsoraosztásra ós az 

úrasztalához először járuló növendékekre tekin- 
tettel. Sulyok István 401 

H) Esketési beszédek és imák. 

v 1 Lévay Lajos 406 

2 Csánki Benjámin 409 

3. Mester Anna unokatestvérem esketésekor. Mitrovics 

Gyula 413 

4. Háznál. Rácz István 415 

5. Rokon lelkész esketésekor. Xagv Károly. ... 418 

6. Z. Gy. lelkész és K. T. k. a. egybekelése alkal- 

mával. Sulyok István 426 

7. Osztrák honosságú rom. kath. menyasszony esketé- 

sekor. dr. Baltazár Dezső . . . . . 429 

ö. 'ieniplomavatáskor. Szele György 433 

9. Ág. ev. magyar ifjú s róm.* kath. lengyel hajadon 

esketésekor. Babay Kálmán 437 

10. Más községben lakó felek esketésekor. Babay Kálmán 441 

11. 25 éves házassági évforduló alkalmával. Racz István 446 

12. Aranylakodalom alkalmával. Csánki Benjámin . 449 



451 
456 

460 
466 



I) Gyászbeszédek és imák. 

1. Szilágyi Dezső koporsójánál. Baksay Sándor . . 

2. Tüdős József temetésén, dr. Erdős József . . . 

3. Gyimóthy János egyházközségi algondnok felett. 

Kis József 

4. Lelkésztárs kis gyermeke felett. Nagy Károly . . 
5. -Varga Ferencz műépítész s bankigazgató felett, /fr. 

fogy Zsigmond 471 

6. Kisgyermekekethagyottözvegyasszonv felett. Czinke 

István * 479 

7. Füley Gusztáv felett. Soltész Elemér 481 

8. Nagyszegi Gábor József sírja felett. Soltész Elemér 484 
!). Férj és feleség közös sírbatételekor. Gulyás Lajos . 487 

10. Mit beszél a néma sírkö.Könyves Tóth Kálmán . 493 

11. Tabajdi Lajos, volt szatmári ev. ref. lelkész sírkö- 

vének feláll ításakor. Rácz István 498 

12. Siri beszéd. Kis Józset 502 

13. Síri beszéd. S. Szabó József m 



XIV 



III 



A lelki gondozás (Cura pastoralis) körébe tartós 
dolgozatok. 

1. Lelkészi szolgálatom, a halálra ítélt szatmári test vér- 
gyilkos Pap Béla mellett. Rárz ístván . 
V J. Kgy szabadon bocsátott fegyenc Mki gondozása. 

Csiki Lnjos 

úX. Beteg ágya mellett úrvacsora oszláskor. Andrásv 
^^ Kálmán 



IV. 



Imádságok. 



A) A I kn Imin k. 

1. Presbvter választáskor. Kiss Áron. . . 

'2. Templom s toronyszenteléskor. Kiss Áron 

8. Templom szenteléskor. Mitrovirs (ivuln . 

4. Reformáció emlékünnepén Mitro\ ics (Unln 
~>. Reformáció emléknapján, liiki Károlv 
ti. Reformáció ünnepén. Cxinkr ístván . 
7. A dobosi ref. templom 100 éves emlékünnepén. Domhi 

Lnjos 

5. Március 15-én. Domhi Lnjos 

1). „ ,, Torok Imre 

10. ,, ,, Rár/. István 

11. Október (i-án. liiki Károly 

lií. „ ., Domhi Lnjos 

13. Egyházmegyei gyűléstartás napján, tavaszszal, Tisza- 

Roffon. Torok Imre 



B) Hnlottink. 

1. Orbán József nyugalmazott sárospataki akadémiai 
tanár felett. Mitrovirs (Ivnln 

l\ Az apagyilkos Móricz József koporsójánál. Mitrovirs 
(lyuhi 

8. Bóráiul Györgyné felett. Mitrovirs Gynln 

4. Kiválóan jeles ember felett. Hetes t v Viktor . . . 

•5. Csorna Vincze, kir. főügyész koporsójánál. Orosz 
István 



XV 

Lup. 

6. K. H. lelkész felett. Dombi Lajos 608 

7. Színész felett. Dombi Lajos 012 

8. Hegymegi Szondy Antal, egyházi ffigondnok és volt 

egyházmegyei tanácsbíró felett. Soltész Elemér 014 
{ X Leányka felett, pünköst hetében, ki utolsó volt. 

fínbnv Kálmán fii 7 

10. Első szülött felett őszszel. fíabaf Kálmán . . . 6:20 

11. Kis gyermek felett. jRáez István 022 

12. Kis gyermek felett, májusban, fínbnv Kálmán . . 624 



V. . 
Különfélék. 

1—10. Az élet mélyéről. Mitrovics (ívnia . . 629— f>40 



I. 
BIBLIAMAGYARÁZATOK. 



i Lesiknn I. 



Szörrg: II. Krón. XXXVI. 11—21. 



K. (gyülekezet! Az egész ó-testamentomban 
gha van gyászosabb levél, mint amelyen a 
olvasott történet van megírva. Olyan ez, mint 
v sötét ködös, siket éjszaka; sehol egy biztató 
gár, egy életjelző hang, — esak a süppedékes 
K\sár, a fojtogató gőz, a titokzatos ijesztő, hang- 
án neszelés, amely a képzeletet a halál alak- 
val népesíti meg s szinte remeg a bolyongó 
ibér saját szíve dobogásától. 

Egy ország süly ed a bűn ösvény ébe, mindig 
élyebbre, menthetetlenül s aztán egy végső, 
igható kétségbeeséssel elmerül és elhallgat. 

Ez a megható, de mindig tanúságos látvány 
ríil föl lelkünk előtt, - feltámadva mintegy 
kszázados sírjából. 

Figyeljetek ker. gyülekezet ! 

Mindenekelőtt világosan látjuk, hogy a rom- 
tlság oly általános volt egész Zsidóországban, 
iszerint a királytól le az utolsó napszámosig 
m volt kivétel. Amint a 14-ik zsoltárban írva 
n: mindnyájan az emberek elhajlottak, istent t-- 
iekké lettek: nincsen ki jót cselekedjék, nincsen 
ik egy is! 

Az országban legelső a király, mindenütt, de 
:ént Izraelben. A zsidó királyok Jehova föl- 
ntiei voltak, Jehova képében ítéltek; Jehova 
almát, Jehova igazságát látta, nézte bennök, 
tok a nép. 

\* 



Áldás ci királyra, ki az úr felkentje ! Xyomá- 
bannépének üdve kél, míg Jehova vezérli. Lelkének 
bölesesége népének lelke felett, mint a nap tiszta 
fenve hona határai felett ! A király szíve, Istennel 
együtt, ereje, előhaladása, boldogulása egész orszá- 
gának. A nép szeipe a trónra néz; a nép lelke a 
trón után alakul. És a nemes, nagy királyok ne- 
mes nagy nemzetet formálnak lassan, észrevétlenül, 
akaratlanul is; mintha nagy lelkök millió részre 
oszolva, éltetné, irányítaná a milliókat. 

De fájdalom, a hitvány király hitvány lelke is, 
formál és munkál népe millióiban. Mint láthatlan 
férgek a legáldásosabb növénvek gyökerein. 

*" Ily hitvány király volt Zedékiás. Elődei is 
azok voltak, de ő betöltötte a mértéket. A szent 
történet két főbűnéről emlékezik : kevélység és Aá- 
látlanság. „Gonoszul cselekvék az ő Vra Istene előtt 
és nem, alázta meg magát Jeremiás próféta előtt a 
A-i az Ur képében szól vala neki" 

Mint említem, a zsidó király Isten megbízottá 
volt, a Jehova törvényeinek végrehajtódja, a Jehova 
szolgája. Kevélysége lázadás volt az o Ura ellen 8 
nem érdemes tovább, hogv Ura képét viselje. 

A királyok is emberek ; testökben, lelkökben 
gyarlóság alá vannak vetve. Sőt minél magasab- 
ban áll valaki, egy király, annál inkább ki van 
téve a szédülésnek s nagy szüksége van a meg- 
tartó erőre, a ki tarthatja egyenesen, biztosan ot, 
a királyt? Ki ő nála nagyobb és erősebb? Csak 
a királyok királya, a Jehova, ki felemeli a gyengét 
is és akinek nincsen ereje, annál erőt növel. 

Zedékiásnak némi mentségül szolgálhat az 6 
ifjúsága. „21 esztendős korában kezdett uralkodni 1 * 
— mondja a szentíró. Az ifjú ember szíve, mint 
a könnyen mozgó víztükör; a vágyak szellője, az 
indulatok vihara, könnyen megzavarja. Mentő 
gátakkal kell körülvenni az ily hullámzó folyót. 
S jaj a királynak, még népének is, ha önmaga rom- 
bolja szét zajgó szíve áradat ja elől a mentő partokat: 
Istennek szent törvényeit! S jaj az országnak, 



melyet a király bűnös hatalmának iszapos árja 
elborít! Ezért kori Salamon király a Jehova 
hogy neki csak bölcs szívót adjon s* orré oktatja 
inti fiát is ekképen: r édes fiam. az Istent féljed. 
az ő parancsolatait megtartsad, mert ez az ember- 
nek fődolga! 1 " 



A megromlott királyság mellett a papság* rom- 
lottságáról szól a szentíró. 

A zsidó papság* kiválasztott szent rend volt 
a nép között, egyedül az Vr szolgálatára, A nép 
és Jehova közt közbenjáró. Nekik jelentette ki 
akaratát az Vv éld beszéddel, vagy álomlátások, 
szent titkok útján. S hogy a papságnak még 
alkalma se legyen a földi" javakra gondolni, az 
ország felosztásánál a papok nemzetségének nem 
adtak osztályrészt. „Az {>, izráelnek Istene, a te 
örökséged!* — így rendelkezik maga Jehova Mózes 
által. Kell-e ennél nagyobb örökség? maga az ég 
és föld ura, pártfogása, ereje, életbon és halálban 
boldogító szerelme! A papság kezében volt az Isten 
ujjával kőtáblákra írt szent törvény, az egész nép 
akaratának irányítója, az egész nép lelkének üdve 
ezeríziglen. Egyik közökkel mintegy a Jehova 
kezét, másik közökkel a nemzet kezét fogták, 
hogy igy vezessék a népet a megígért boldogító 
nyugalomba. 

S ez a papság elhagyta, kigúnyolta, megutálta 
a Jehova szent nevét és szent törvényeit. A szent- 
író, kevés szóval, oly tenger romlottságát írja le 
a papságnak, hogy szinte hinni se merjük: „Még 
a papok fejedelmei is szaporították a bűnt. a pogányok 
minden undokságai szerint megfertőztették az ( '/• 
házát, melvet megszentelt vala Jeruzsálemben.* 

A pogánvok minden undoksága volta bálvány - 
képek, bálványtuskók imádása (Tobzódásokban. 
undok táneoktían; részeges oszem-iszom az oltár 
körül. Olvassuk égy másik helyen, hogy a papok 
az áldozatra vitt ajándékok legjavát erőszakkal 



elfoglalták, azokkal undok kereskedést űztek, az 
áldozni menő asszonyokat, lányokat megbecstele- 
nítettek s mint Krisztus Uruiik monda: latrok 
barlangjává tették az imádság házát! 

S na már a királyság is, a papság is, így 
elmerült a bűnbe, vájjon a nép számara maradt-e 



szabadulásra való ero? maradt-e kegyelem? 

„Az ő atyáik Ura Istene elküldé hozzájok köve- 
teit jó idején, mert kedvez vala az ő népének; de 
ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit 
megvetették, prófétáival gúnyt űztek. 66 

E szavakban jelzi a szentíró a Jehova kegyel- 
mét, hosszú tűrését, várakozását az ő népe iránt. 
Ha a fölkent királyok vak vezérek voltak a nép 
előtt, ha a szent törvény sáfárai undok bálványo- 
zásukkal esíjtk a haragot gyűjtötték : még jó idején 
elküldé az Ur követeit, prófétáit, kik utat mutattak 
a szabadulásra. A nagy Ézsaiás, a nagy panaszkodó 
Jeremiás, a nagy látások látója: Ezékiel 9 — mind 
az égi hangok harsonái a nép között. 

Valóban sz. Gyűl., e próféták szava minden 
időkön át a legmélyebb emberszeretettől és igaz- 
ságtól áthatott szív tolmácsa, a rossz úton tévedezők 
megállítására, megtérítésére, valóban Isten szava 
földi lelkekhez. S ha e kiáltó szókra gúny és 
megvetés volt a viszhang, nem csoda, hogy „az 
Urnák haragja felgerjede az ő népe ellen s többé 
nem vala segítsége 

Többé nem vala segítség! 

Ezt véssük jól szívünkbe és elménkbe. Ez azt 
teszi sz. gyűl., hogy egy nép, ha bajba jut, mindig 
remélhet szabadulást, ha istenétől el nem fordul, 
ha benne vetett bizalma megmarad. Mert az Isten 
lelke összeköti az emberek lelkeit, hogy közös 
akarattal, Isten segítségével birkózzanak a földi 
bajokkal és azokat le is győzzék. „Av Ur neve erős 
toronyi A vallásos lelkek' egymáson segítenek. 
És csakis a vallásos lelkek segítik egymást. A 
bűn hálójába jutott ember magán se tud segíteni, 
hanem segítséget keres. A bűnös emberek önző, 



kevély, másokat lenéző, csak maguk hasznát 
kereső emberek. S ha egy ország népe mind ilyenné 
válik, egymást emészti föl, még ha külső ellenség 
nem tör is rá. 

Bizony gyönyörű igazság, lélekreható igazság, 
örök igazság a szentíró elkeseredett fölkiáltása: 
többé nem vala segítség! .. 

Az országon végig zúgott az átok, aztán égig 
hatott a síró siralom, lángba csapott, romba elolt 
palota, kunyhó, istenháza, bálványtuskó s eltemettek 
egy országot. 

Sírját áste a bűn, behantolta a bűn, a meg- 
maradottakat hontalan rabságba taszította a bűn! 

Olvassátok el gyakran e régi történetet, szeretett 
gyülekezet. Képzeljétek magatok elé a^t a rossz 
népet király ostól, papostól, amint az Ur ítéletet 
tart fölöttÖK ; megérdemelt rettentő ítéletet. S el ne 
felejtsétek, hogy az Ur ma is űgy ítél, jutalmaz 
vagy büntet. 

Amint a költő mondja szépen: 

„Nyomja szívébe, aki hallja: 
Egyik bűn a másiknak anyja, 
Jl vétek kárhozatba von, 
Éljetek tisztán, józanon.' 

Ámen. 



Szöveg: CXXXVII. Zsolt 



K. (gyülekezet ! Ebben a felolvasott 137-ik zsol- 
tárban a zsidó nemzet visszaemlékezik a 70 éves 
babiloni fogságra. Mint midőn valamely gyötrő 
álomból ébred az ember s még szinte remeg az 
álomképek miatt s attól tart, hogy nem is álom 
volt az, hanem visszatérő valóság. 

Bizony nagy oka volt a zsoltárírónak félő bor- 
zalommal emlékezni arra a babiloni fogságra ; de 
másrészről maga is elismeri, hogy méltó volt a 
büntetés a nép romlottsága miatt s a nemzet lel- 
kének megtisztítása végett szükség volt arra a 
pusztító, de egyúttal tisztító tűzre. 

Mi is tanulhatunk sokat, nagyon sokat e visz- 
szaemlékezésből s én kérem is méltó figyelmeteket, 
míg megmagyarázom a zsoltárban élő és éltető 
igazságokat. 



Három nagy lelki jelenség tűnik ki világosan 
a 137-ik zsoltárból, u. m.: az emlékezés, a magába- 
szállásós fogadásiét el. Egx szóval is kifejezhetnénk 
íirv : újjászületés. 

Emlékezzünk mi is vissza a Krónika 2-ik 
könyve 36-ik rész 17 — 20. verseiben leírt gyilko- 
lásra és pusztításra, midőn a megmaradt néptöre- 
déket rabságrahurezoltaKáldea királya, fővárosába, 
Babilonba. Erre emlékezve zajdúl fel az ének: Ba- 
bilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a 
Sionról megemlékezénk !. . . 



A rabság mellett nehéz munka várt a fog- 
lyokra. A király nagy építkezéseket folytatott s 
mert Babilon sík földön feküdt, az építkezésekhez 
kő helyett téglát, cserepet kellett égetni és szállítani 
a raboknak. Babilon igen nagy város volt, ma 
már esak romjait ássák ki a fold alól, de marad- 
ványai is bizonyságot tesznek hajdani híréről. Az 
égetett cserepeket nemcsak épületekhez használ- 
ták, hanem a királyok viselt dolgait is ilyen cse- 
réplapokra karcolták föl és úgy égették ki. aztán 
mint drága könyveket helyezték szép sorjába a 
király kincses házába s ilyen kiásott cseréplapok- 
ról olvassák ma a tudósok a régi világ históriáját, 
melyek szintén bizonyságot tesznek a biblia törté- 
neteiről s a régi zsidók szenvedéséről, midőn Ba- 
bilon folyóvizeinél ültekés sírtak, megemlékezvén 
haza j ok pusztulásáról. 

Mert úgy van az szer. Gyűl., hogy ha nyomo- 
rúságban él az ember, akkor vagy a múlt jobb idők 
emlékezetéhez, vagy a jövendő reményeihez mene- 
kül, hogy valamit könnyítsen siralmas sorsán. S 
ha a műit időben szép emlékeket talál, ez nagy 
megnyugvására szolgál az embernek. Ezért mondja 
a költő is: 

„Szép emlékkel méy nem szegény a szív, 
Bár a jelen keservet nyújt talán.* 
A gyémánt a nappal magába szítt 
Fénytől világol a vak éjszakán". 

De ha a műit idők emléke is terhes a fáj- 
dalomtól vagy romlottságtól, akkor a jövő vigasz- 
talása is ködös, borongós és könnyeket szülő. Ha- 
nem e könnyeken keresztül mégis feltűnik a remény 
szivárványa a bánatos szív erősítésére, midőn nem- 
csak visszaemlékezik, hanem vizsgálva a multat 
és jelent, keresi a kettő közötti összeköttetést és 
rájön arra, hogy az Vv bölesesége a fájdalmakat 
is javunkra rendeli. Így ismeri be Dávid király 
is megaláztatásában az lr kezét, midőn felsóhajt: 
javamra lőn Uram, hogv rng-em megaláztál! Ezért 
mondja bölcs Salamon* is: jobb a siralmas házhoz 



10 

menni, mint a lakodalmas házhoz, mert az orcának 
szomorúsága által jobbá válik az embernek szíve. 

Azt az örökigazságot mutatja a zsidók babi- 
loni fogsága is, midőn a szenvedő nép könnyes 
szemekkel néz elpusztult hazája felé s emlékeze- 
tében felidézi azon dolgokat, melyek szemei előtt 
történtek. Az élet futásában mintegy megáll. Hátra 
és előre néz elgondolkodik. Honnan jöttünk V Hova 
jutottunk ? Ok, az Istennek választott népe, kiknek 
ígérte Jehova az egész földet és hogy uralkodni 
fognak minden népeken és a szent Sión hegyéről 
sugárzik a hatalom és dicsőség a pogányok fölé 
s oda gyűlnek minden népek, Jehova, oltalma -alá! 
S íme mégis ők a nyomorult szolgák s a megve- 
tett, lenézett pogányok taposnak rajtok s a szent 
nép görnyed a pogány templomok, paloták építé- 
sénél s még ráadásul szidalommal, gunynyal ille- 
ték őket és Jehovát. 



A visszaemlékezés szüli a magábaszállást, a 
léleknek eme kívánatos szent békességét, midőn 
mintegy elzárkózik a külvilágtól s magába vonói, 
hogy számadást tartson cselekedetei fölött. Akár 
egyes embernek, akár egész nemzetnek, nagy szük- 
ségevan ilyen számadásra. S minél ritkábban teszi, 
annál rosszabb. Ha pedig egészen elfeledkezik róla, 
előáll a lelki vakság s ki nem kerülheti veszedel- 
mét, így járt a zsidó nép, midőn királyostul, papos- 
tól futott a kevély bűn széles útján s lerázta ma- 
gáról az Isten törvényének mérséklő zaboláját 
Most Babilon folyóvizénél vergődik a veremben 
a szabadulás felé. 

A fűzfákra függesztett hegedűk, az énekszóra 
nógatás, a víg dalra ösztönzés, gúnyolódás - mind 
megannyi hatalmas ösztönök a foglyok lelkiismere- 
tének feltámasztásában bűnös voltuk beismerésére. 
Elhagyták az ő Urok, lstenök szent szövetségét, ki- 
gűny oltájv szent prófétáit, ők maguk gyalázták 
meg az Ur házát, melyet megszentelt Jeruzsálem- 



11 

l>en! A Babilonbeliek gúnyolódása most saját 
leikök igaz tükrét mutatja fel előttük, hogy a 
bűnbánat tiszta vizében mosódjanak rneg, térjenek 
meg. Óh hányszor elgondolták, leikökbe vésték 
a Jehovával kötött szövetség igéit: az áldást vagy 
átkot; s be kellett látniok, hogy önmagok készí- 
tették maguknak a megemésztő átkot, mely mint 
sötét felleg azóta fejők felett lebeg s ontja rajok 
földigverő villámait. A néma hegedűk tépett hú- 
rokkal zokogják a bűnbánatot: ,*nagy vétke volt 
Jeruzsálemnek, azért lett csúffá! Bizony, az Ur vert 
meg- minket a mi bűneinkért! Igaz az Ui\ mert 
az ő, szava ellen rugódoztunk /•• (Jeremiás Siralmai.) 
Ij£V bánja meg bűnét Izrael, igy fogadja azt 
az erős fogadást, mely a zsoltárban ekként' hangzik: 
..Ha el felejtkezem rólad Jeruzsálem, felejtkezzék meg 
rólam az én jobb kezem ! Nyelvem ragadjon az ínyem- 
hez, ha nem Jeruzsálemet tartom az én vígasságom 
fejének." 



Megindító szépség és erő van e fogadástétel- 
ben sz. Gy ! Figyeljétek csak ! 

A kéz, s még itt is a jobb kéz, keresi meg az 
élet fenntartására szolgáló mindennapi kenyeret, 
öltözetet. Minél gyorsabb, ügyesebb a kéz munkája, 
annál bővebb a táplálék. S mintha valamely lát- 
hatatlan erő ösztönözné a kezeket, hogy dolgoz- 
zanak, fáradjanak, hogy ne éhezzék a test. De ha 
a kéz aiáhanyatlik, akár betegség, akár restség 
miatt, megfogyatkozik a test tánláléka. De mire 
való e test ? Mire valók a kezek ? e lábak, e fő, 
e szív, e csontok, e velők?... Mi dolgom van nekem 
e földön? — hogy tápláljam e tagokat? Vájjon, a 
gonoszok űtát kell-e futnom, vesztemre, vagy az Vv 
azért adá e tagokat, hogy keressem az ő törvényé- 
nek teáz gyönyörűségét. 

Oh, százszor inkább a halál nyugalma, mint 
a gonosz élet zajongása ! Ne dolgozzatok ti kezek, 
ne mozduljatok kenyérszerző szorgalomra, felejt- 



12 

Idézzetek örökre el ón rólam, ha én elfelejtkezem az 
Úrról, s az én magas emberi rendeltetésemről! 

íme Krisztus Urunk is azt mondja, más szavak- 
kal ugyan, de ugyanazt : ha megbotránkoztat téged 
a te jobb kezed vágd el azt mert jobb neked csonkán 
Isten országába jutni, mint két kézzel a kárhozat 
tüzében égni! 

Aztán nézzük a fogadás másik részét. 

A nyelv, a beszéd, a legdrágább adománya 
Istennek. A lélek szárnva, a szív nemes érzelmei- 
nek Noé-galambja. De lehet tűz is, pusztító tűz, a 
pokol tüze, a romlottság fészke, terjesztője, minden 
gonosznak gyökén*. Jakab apostol írja le szépen, 
nz ő közönséges levele 3-ik részében. Olvassátok 
el sokszor sz. Gy.! Oh bizony a zsoltáríró is érezte, 
mily sokat vétkezett Izrael nyelvével az Ur ellen ' 
s mint ásta a maga sírját undok és gonosz beszé- 
deivel. Ezért fogadja most égigható nagy fogadás- 
sal, mint vgx átokkal kötelezi magát: nyelvem 
ragadjon az én ínyemhez, ha nem Jeruzsálemet 
tekintem az én vígasságom kútfejének ! 

Más szavakkal így mondhatjuk : a nyelv, a 
beszéd arra való, hogy első sorban Isten dicső- 
ségét hirdesse, a Jehova nevét áldja, az ő szejit 
törvényét szólja, hangoztassa. Mindig esak az Ur 
törvényét, az ó nagyságos dolgait, — a gyülekezet- 
ben, a házban, az utcán, a mezőn, testi munkában 
vagy lelki munkában, nappal vagy éjjel. Így lesz 
a beszéd, a szó, a nyelv: örömnek kútfeje. Csak 
íg;v és nem másképen. Ha égfelé zendűl az ének, 
az imádság ; ha embertársainkkal beszélünk, bár- 
miről, bármikor, ..beszédünk kedvességgel, mint 
fűszerrel fűszerezett legyen". 

S ha nem így? Ha káromlásra, gonoszságra, 
istentelenségre fordulna a nyelv ?... inkább szá- 
radjon ínyemhez, inkább némuljon meg örökre, 
mert jobb nekem némán nyugalomba lenni, mint 
szózaton gonoszsággal a kárhozat tüzében égni! .. 

Szeretett Gyülekezet! Ezek az örök igazságok, 
melyek az elmúlt századok sírjából is kikelnénk és 



13 

éltetik a mai embereket. ( y sak egy tiszta forrása 
van az örömnek: az Ur. a lelkek-Ielke. a világosság- 
nak atyja, kitől száll alá minden jó adomány és 
tökéletes ajándék. Ezt ismertek be a fogoly zsidók 
BabiJon folyóvizei mellett, midőn a visszaemléke- 
zés tüzében, megtisztult szivüknek indulata, mint 
az olvasztó kemence tüzében megtisztul az arany. ' 
Megbűnhődtek a multat, reméltek egy, jobb jövőt, 
mert nem haragszik mindörökké az Ur! Sőt már 
látták a visszatorlás nagy napját ellenségeik fölött. 
A zsoltár utolsó két verse már szinte örömben 
kiált fel: Babilon leánya, te pusztára vált!! Áldott 
legyen, aki megragadja és sziklához paskolja kis- 
dedeidet ! 

El is következett, — a foglyokra szabadulás, 
Babilonra pusztulás. Amint rendelte az Ur, ki sem 
nem siet, sem nem késik, hanem megfizet kinek- 
kinek cselekedetei szerint. , 

Most és mindörökké! Ámen. 



•i. 

Sxfívrg : Xehómiás, IV. 



Szeretett Gyülekezőt! Jeremiás próféta könyve 
XXXl-ik rész2-ik versétől, következő prófécia 
olvasható: ..Ezt mondja az ír: kegyelmet talált a 
pusztában a fegyvertől megmenekedett nép. Újra 
felépítlek téged és felépülsz óh Izrael leánya! íjra 
felékesíted magadat, dobokkal és vígadók seregé- 
ben jössz ki. íme, én elhozom őket észak földéből és 
összegyűjtöm őket a földnek széleiről : közöttük lesz 
vak. sánta, viselős és gyermekszülő is lesz velők, 
mint nagy sereg jőnek ide vissza. Siralommal jőnek 
és imádkozva hozom őket. vezetem őket a vizek 
folyása mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert 
Atyja leszek az Izraelnek. Halljátok meg az Urnák 
szavát ti pogányok és hirdessétek a messzevaló 
szigeteknek és ezt mondjátok : aki elszórta az Izraelt, 
az gyűjti össze, mint a pásztor a maga nyáját! 
Mert megváltotta az Ir Jákobot és kimentette az 
erősebbnek kezééből /" 

K megható és reményteljes prófécia teljesült, 
midőn a megszabadult és visszatért zsidók, Nehé- 
miás vezetése alatt, megépítik a szétdűlt .Jeruzsá- 
lemet s Istenben bízó erős lélekkel, mintegy űj 
fundamentumot vetnek az országnak. 

Erről az építésről olvastam lel azon régi tör- 
ténetet, melynek minden része örök időkre szóló 
élő igazságokkal és tanúságokkal teljes. 

Pigy éljetek csak sz. Gy. ! 



15 

A történetből mindenekelőtt az tűnik ki, hogy 
az építkező zsidók nagyon szegény és gyenge 
állapotban voltak. A hosszú fogság s annalc testi- 
lelki nyomorúságai nemcsak szám szerint fogyasz- 
tották el a népet, hanem tehetségük is megfogyat- 
kozott. Ezt világosan mutatja azon kicsinylő, 
gúnyoló hang, melylyel szól Szanballát rólok, ezt 
mondván: mit müveinek e nvomorűlt zsidók? Hát 
ennyire vetemednek? Talán áldozni fognak? Hát 
bevégzik ina ? Avagy megelevenítik a köveket a 
porhalmazból* holott azok régen elégtek? Az ammo- 
nita Tóbiás pedig mellette állván, monda: bármit 
építsenek, ha egy róka lép fel reá. összezúzza kö- 
veiknek falát! 

Bizony nem sokra becsülték magukat sem, 
munkájokat sem azon ellenséges népek, kik Jeru- 
zsálem körül ácsorogva kíváncsian lestek, mi 
lészen abból? 

,De épen e tényből tűnik ki világosan, hogy 
az Úr a maga erejét a gyengékben szokta íjiegmu- 
tatni. Mert csodálatos erőt kölcsönzött az Ur íelke 
az ember lelkének. Ilyenkor tűnik ki az ember 
nagysága, midőn mintegy Istennel kezet fogva 
cselekszik. Sok szép példát olvashatunk erről az 
emberiség történetének könyvéből is, de még 
inkább a bibliából. Sőt tapasztalhatjuk magunk 
is, hogy erőnk megsokszorozódik, esüggedésünk 
elszáll/ ha magunkat teljes hittel Istenre bízzuk. 
Hogy is zengi szép énekünk? Az Isten a mi re- 
ménységünk, midőn reánk tör ellenségünk! '... .Azért 
a mi szívünk nem félne, ha az egész föld megren- 
dülne ! 

így buzdítja Nehémiás népét a küzdelemre, 
a kitartásra, a hősies ellenállásra: A 7 e féljetek! a 
nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek és harczol- 
jatok testvéreitekért fiaitokért leányaitokért fele- 
ségeitekért házaitokért ! 

A rettenetes Ur... csak az ellenségre rettenetes! 
Övéire bátorító, segitő! A szív és lélek csak 
ráfigyeljen, onnan várjon intést, útbaigazítást s 



16 

mikor az egész nép egy intésre hallgat, egy cél 
felé tör, akkor ellenállhatom. Itt van nyitja a 
vallásos erőnek. Minden szív egyszerre dohban, 
minden lélek egyet és egyre gondol, minden kar 
egyszerre emelkedik, minacn láb egyirányha moz- 
dul. S midőn egy nép Istene után megy, nem 
valamely erőszakos paranesolónak hódol csak 
félelemből s nem ímmel-ámmal végzi a parancsot 
hanem szívét a bizalom és lelkesedés szent lángja 
hevíti s öröm támad a kebelben s nem félelem. 
Mindent felejt, ami csüggesztené: ellenséget fegy- 
vert, éhséget, ruházatlanságot, álmosságot, még a 
mindennapi mosdást is! Most csak egy vágy 
hevíti: építeni a szent város falait, hogy biztosságban 
lobogjon az áldozati láng Sión oltárán s (Minek 
örűljpn a föld és az ég. 

így teljesíti a nép szent fogadását: nyelvem 
ragadjon az ínyemhez, lm nem Jeruzsálemet tekintem 
nz én vígasságom fejének! 

Valóban k. Gy. ! Izrael történetének e^yik leg- 
szebb és örökre buzdító lapja van megírva Nehémias 
könyve 4-ik részében. Ama nyomorult zsidók 
elszegényedve, elcsigázva a hosszú fogság alatt 
minden segítség nélkül, egyedül a Jehova nevével 
fognak a nagy munkához, megeleveníteni a köve- 
ket, holott azok régen elégtek, - körülvéve alat- 
tomos, irigykedő, bosszúálló ellenségekkeh kik 
összeesküvének mindnyájan egyenlő akarattal hogy 
eljőnek Jeruzsálemet megostromolni és népét meg- 
rémíteni. De ok imádkoznak s imádsággal szívök- 
ben s egyik kezökben védő fegyver, másikban 
vakoló kanál, éjjel-nappal dolgoznak, építenek s 
bevégzik a szent munkát. Amint leírja Nehémiás 
ezen építkezést az olvan megható és lelkesítő, 
hogy szinte magunk előtt látjuk a nyüzsgő népet, 
szinte halljuk a kalapácsütéseket és magunk is oda 
szeretnénk állani az építők közé dárdával, paizs- 
zsal, vakoló kanállal, vagy egy lelkesítő szóval 
legalább, hogy részünk legyen a dicsőségben, mely 
az ily építőket, ezredek múlva is körülsugározza. 



') 



17 



Az ellenség mit sem árthat nekik, még fokozza 
kitartásukat, ami szinte csodával határos, amint 
leírja Nehémiás: és sem én, sem az én atyámfiai, 
sem legényeim, sem az őrizők, akik én utánam 
valának, nem vetjük vala le ruháinkat; még mosa- 
kodásra sem gondolt senki sem ! 

Bizony ama kövek, beszélő kövek, kiáltó kövek, 
a vallásos lélek erejéről. Egy égig érő emlékoszlop 
az, rajta e lángoló fölírás: ha Isten velünk, ki 
ellenünk?! 

Emlékezzünk sz. Gy.! a mi falakat védő, 
templomépítő őseinkre is az elmúlt zivataros idők- 
ből. Tatár ellen, török ellen, számanélküli ellenség 
ellen hogyan védekeztek apáink is! kezökben kard, 
dárda, paizs és — vakoló kanál. Midőn gyenge 
nők is, gyenge gyermekek is a falakon állottak 
s egy-egy lánglelkű Nehpiniás csodákat tett az IJr 
nevevei. Igen, csak az Űr nevével. „Mert az Úr 
neve erős torony, ahoz folyamodik az igaz és bátor- 
ságos lészen /" Éhez folyamodtak hitünknek, szent 
vallásunknak követői is, midőn templomaikért 
bilincset, börtönt, számkivetést, gyalázatos és kínos 
halált is szenvedtek! Figyeljetek csak sz. Gy. ! 
Nekünk, magyar református keresztyéneknek, azt 
is szemünkre hányják némely rosszakaróink, hogy 
szent templomaink nagyon közönséges ós minden 
ékesség nélkül való, sot ízléstelen épületek. Hát 
bizony ez ígp van .. De ne feledkezzünk meg azon 
keserves időkről, midőn építettünk volna, de nem 
engedték a mi keresztény atyánkfiai! Sok helyen 
meg egyszerű sárkunyhót se! Meg magánházaknál 
sem engedtek imádkozni, Istent dicsérni s ha nagy- 
ritkahelyen, kénytelen-kelletlen eltűrték a templom- 
építést, addig mersegélték annak fundamentomát, 
falait, tetőit, míg egy kis egyszerű hajlékká zsugo- 
rodott a fagyos szeretetlenség miatt! S ennek 
építése is : egyik kézbe kard, másikba vakoló kanál ! 

Emlékezzünk ezekre sz. Gy. ! S adjunk hálát 
Istenünknek, hogy hazatérhettünk mi is a hosszú 
babiloni fogságból s most már szabad, most már 



Pfcpt Lexikon L 



18 

dicsőség építgetni, szépítgetni az Ur imádságának 
szent hajlékait! 

A régi idők történetei, mint egy tágas mezőség, 
hol a gondolkodó lélek szorgalmas méhként röp- 
des esernényről-eseményre, gyűjtögetve az örök- 
igazság édes mézét! 

Krisztusunk szavaival zárom: tudakozzátok az 
írásokat, mert ebben örökélet vagyon! Ámen. 



Andrásy Kálmán, 

búji ov. ref. lelkész. 



II. 
EGYHÁZI és SZERTARTÁSI BESZÉDEK. 



V 



I 

/ 



A) BESZÉDEK IFJÚSÁGI ISTEN IT1SZTE LETEKRE. 

I. 
Az okos és szelíd nő. 

Egyházi beszéd év végén felsőbb leányiskolában, főleg 
tanítónőképző intézetben. 

Alapige : Máté X. 16: Legyetek okosak, mint 
a kígyók és szelídek, mint a ga- 
lambok. 



Kedves növendékek! Idvezítőnk, mikor elér- 
kezettnek látta az időt arra, hogy 12 tanítványát 
elbocsássá a nehéz apostoli pályára: mély ko- 
molysággal, megrázó őszinteséggel s óh! a jövő- 
ben mennyire beteljesült igazsággal tárja elibök 
tenni valójukat, sorsukat . . . Az Idvezítő e fenkölt 
beszédében a keresztyén ember élete, hivatása, a 
Krisztussal való legbensőbb e^ysé^e, lelkünket 
emelő s büszkeséggel eltöltő méltósága ékes sza- 
vakkal van rajzolva. A tpbbek közt a 16-ik vers- 
ben ezeket mondja az Űr: „íme én elbocsátlak 
titeket, mint a juhokat a farkasok közébe; legyetek 
azért okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a 
galambok" S hogy épen e tételt választottam előt- 
tetek tartandó beszédem alapígéjéül: ezt azért 
\ tettem, mert e szavak olvasásakor valami belső 
lelki kapcsolat előállása folytán ti jelentetek meg 
lelki szemeim előtt. Az a, kép merült fel előttem, 
amit mi mindnyájan itt e faiak között naponként 
látunk s átélünk, nogjy mi, a ti tanítóitok, a Meg- 
váltó által szívünk falára írott megbízó levél ^a- 



i 



22 

rancsa folytán, kezünkben az evangyéliom ma- 
gasraemelt lobogójával, a tudományok által hirde- 
tett hamisítatlan igazságok szövétnekével, lelkünk 
melegével vezetünk, tanítunk, nevelünk titeket, 
hogy kiki érezze és lássa rajtatok az Idvezítő igé- 
jének melegét 'és világosságát, áradjon egész lé- 
nyetekről a tudományok által teremtett műveltség 
lehellete, szóval, Ijogy legyetek okos, jellemes 
keresztyén nők. — És valamint a méhkas nyüzsgő, 
munkás világából időnként egy-egy raj kiszáll: 
úgy közületek is egy-egy kis csapatot évenként 
kibocsát ez anyaiskola, ki az életbe, amely — 
meglássátok — milyen más, de milyen egészen 
más, ,mint az iskola világa . . . 

És most ismét a bibliai kép merül fel lelkem 
előtt ... Az Idvezítő tanítványait készíti az életre; 
megrajzolja az élet képének vázlatát s a kép egyes 
részeihez oktatásokat fűz. 

Ez órában az Idvezítő nevében állok e szent 
helyen előttetek s azt hiszem, hogy csak jót mí- 
velek, a ti lelketek üdvének érdekében cselekszem, 
ha az Idvezítő és a ti tanítóitok nevében mind- 
nyájatokhoz, de különösen azokhoz, kik ez iskolát 
immár nem sokára elhagyják, e szavakat intézem: 
Imé mi elbocsátunk titeket, mint a juhokat a farka- 
sok közibe ; legyetek azért okosak, mint a kígyók 
és szelídek, mint a galambok! Kérlek titeket, hall- 
gassátok figyelmes lélekkel az én tanításomat. Ta- 
nuljátok meg, hogy milyen nagy erő a nő lelké- 
ben az okosság és szelídség, hogy e két fegyver 
milyen erővel övezi fel a gyönge bárányt az erős 
farkassal, az élettel szemben. 

I. 

Legyetek okosak, mintha kígvók! 
^ Hogy az Idvezítő épen a kígyót veszi fel hason- 
latába az okosság érzékeltetése végett : annak nem 
az az oka, mintha a mezei vadak e legalacsonyab- 
bikát tekintene valami különös okossággal megál- 
dott lénynek ; hanem az, hogy tanítványai és kora 



23 

felfogásához alkalmazkodni akar, mely a kígyót 
íz okosság képviselőjének tekinté. 

Ugy látom az Idvezítő beszédéből, hogy a 
tanítványokat a körülmények okos belátására inti 
első sorban s az én legelső intésem is ez tihozzá- 
tok: Legyetek okosak a belátásban, az emberek 
jellemének és az élet körülményeinek helyes átlá- 
tásában, megítélésében. 

Nektek, akiket még a esaládi kör áldott me- 
lege, az iskola tiszta levegője vesz körül ; akiknek 
lelki erejét csak az elétek adott ismeretek fel- 
dolgozása, a felmutatott tisztes példákon való 
lelkesülés veszi igénybe; akiket a veletek egykorú 
&s hasonló szellemű tanulótársaknak az ellenté- 
teket csak kis mértékben feltüntető vidám serege 
környez — mondom, nektek még helyes fogalmatok 
alig lehet arról, hogy abban az életben, amelynek 
huüámaira majdan luszálltok: az emberi jellemek- 
nek és körülményeknek mily merőben áthidalha- 
tatlan ellentéteivel fogtok találkozni. De jó előre 
intelek benneteket, hogy a látszat meg ne csaljon ! 
Mert aki csak a látszat" szerint ítélkezik lelkében 
az emberi jellemekről, az élet körülményeiről: az 
csak a lényeghez, a dolgok mivoltához nem tartozó 
külsőt nézte. Itt kell az okosságnak résen lenni! 
Sokszor látjátok majd, hogy az alacsonyság, nem- 
telenség is szép ruhába öltöztetve jót mutat; a 
jellemtelenséget a jól megválasztott szavak sokszor 
eltakarják a felületes szemlélő elől. Másfelől azt is 
tapasztaljátok, ho^y a szegényes külső miatt a 
nemes szív meleget csak kevesen érzik meg s a 
nagy jellem, nem járván hangos szavakkal az 
utcán, a tömeg előtt reitve marad; mert a sze- 
rénység köntösén csak kevesek szeme tud átha- 
tolni s tudja meglátni a mögött a drága gyöngyöt. 
Mindazáltal az okosság ellen való volna azt 
hinni, hogy akár a ió, akár a rossz a külszín alatt 
örökké rejtve marad. Nincsen az életben semmi jó, 
amely jutalmát ne venné s nincsen semmi rossz, 
mely meg ne bűnhődnék. A jutalom is, a bűnhődés 



24 

is elrejtőzhetik •szemeink elől, de a,z csak a mi 
látásunk gyarlóságát bizonyítja. Óh higyjetek 
különösen a jó diadalában s at)ban, ki e diadalt 
kivívja: az isteni Gondviselésben! Ha a kételke- 
déstől akartok szabadulni, nézzétek a világot szíve- 
teken keresztül s jónak látjátok; az esz, az okosság 
pedig tanítson meg benneteket arra, hogy különb- 
séget tegyetek a jó és rossz között. 

Legyetek okosok beszédetekben is ! 

„A te beszédidből ismertetel igaznak és a te 
beszédidből ismertetel hamisnak' 6 — mondja az evan- 
gélista (Máté 12, 37.) 

ítéleteinknek, érzelmeinknek, gondolatainknak 
legvilágosabb kifejezője a beszéd. Óh a beszéd, a 
szó ! A szív mozdulásának, a lélek szárnyalásának, 
magasztos gondolatoknak szívekhez férkőző ze- 
néje .. . Hatalom, mely országokat állít talpra a 
szabadság nevében! De romboló démon is, mely 
az álnokság, a rágalom szolgálatába szegődve, 
becsületet, tisztességet gázol, hurcol a sárba... 
mely háztetőről háztetőre repülve szítja a viszályt, 
az ellenségeskedést, tépi el a szíveket összekap- 
csoló, láncot. 

Óh az igazság nyelvén mindig van á napsugár 
üde színeiből, a hamisságén pedig a fekete korom- 
ból, amit embertársára reá kenjen. 

Ha okosok akartok lenni beszédeitekben, itt 
is, mint a belátásnál, a szíveteket kell először elő- 
venni s embertársaitoknak jó tulajdonságairól íté- 
letet mondani. Mert azt higyjetek el, hogy nagyobb 
igaztalanságot és oktalanságot alig követhetünk 
el annál, mintha embertársaink gvengéit ítélgetjük; 
mert abban nagyon hasonlítunk ám egymáshoz 
mindnyájan, hogy csak egy nap sem áldozik le 
anélkül, nogy egy vagy más hibáink megnyilatko- 
zását ne látná s így gyengeségeinket más is napon- 
kint meg ne ítélhetne, meg ne szólhatná. Azonban a 
beszédben is meg kell a szívnek az észszel alkudnia 
s e megalkuvásnak eredménye a tapintatos őszin- 
teség, amely nyíltan mondja az igazat, de úgy, 



25 

hogy az meg sem bántó vagy sértő. És erre egy 
müveit nőnek nagy szüksége van ám ! Ezt sajátít- 
sátok el, így lesztek a ti beszédetekben is okosak. 

De legyetek okosak tetteitekben is! 

A belátásbeli és beszédben való okosságból 
szinte önként következik a tettekben való okosság. 
A nő cselekvési körét a Gondviselés nem szabta 
olyan tágra, mint a férfiét. Egész lényével ellent- 
mondásban állana, ha a nagy tettek porondjára 
állana ki küzdeni ; kinos látvány volna, ha izmait 
feszülni látnók. Előttem nem rokonszenves a bibliai 
Jáhel alakja, ki az ellenséges vezért Siserát rajongó 
hazafiasságában a vendégjog megsértésével orozva 
Meggyilkolja ; de annál rokonszenvesebb a kalászt 
szedegető Ruth, a szorgalmas Mártha, a jótékony 
Tábita és megannyi más, kik hivatásuk körét át 
nem lépték. A no a maga kis körében is lehet 
tettekben nagy, dicső. S a tettekben való okossága 
szerintem épen az ő működési körének megvá- 
lasztásában áll, amire utalja a természet által 
kijelölt munkafelosztás is. Csak kis körét rendezze 
be okosan, munkálja annak javát, ott terem a nő 
számára a babér! 

Sok mondani valóm volna még az okosság- 
ról, de Krisztus második intése tovább hív. 

II. 

Legyetek szelídek, mint a galambok! 

Egy nő egyéniségében az okosságból feltétlenül 
következni kell a szelídségnek, amit e helyen 
reátok alkalmazva, szívesebben nevezek nőiesség- 
nek, amelyben egy nő összes jó tulajdonságai 
bennfoglaltatnak. Ennél, hogy nőies, szebb czímet 
egy nő sem kaphat s reá nézve felér a világ min- 
den megtiszteltetésével, a világ minden kincsével. 

Mikor a Gondviselés által lényébe elhelyezett 
finomságokat, menten a világ ezerféle hóbortjától, 
félszegségétől, szabadon engedi kifejleni; amikor 
lelkének hófehérségét az élet szennyes hullámainak 
verésétől megóva, épen ez egyszerű tisztaság tisz- 



26 

teletet gerjeszt, habár azt egy szóval sem követeli: 
óh milyen szép látvány! Óh ez az igazi nőiesség ! 

Hogy világosabban álljon előttetek a nőiesség 
fogalma: egynéhány tulajdonságra, mint annak 
alkotórészére, hívom fel figyelmeteket. 

Ilyen a szerénység. A szerénység oly fontos 
alkotó eleme a nőiességnek, hogy hiányzása ese- 
tén a női lélek lényegesen veszít fajsúlyából. De 
félre ne értsetek ! >íem azt értem szerénység alatt, 
amely az utczán szemlesütve jár s az emberekre 
testi szemeivel a világért sem nézne, de igenis 
lelki szemeivel a szemébe néz bátran az olvan 
gondolatoknak, amelyek merőben ellenkeznek a 
nőiességgel ; — hanem értem a női léleknek azt a 
finom hajlamát, mely természetes ösztönének segít- 
ségével kerüli mindazt, ami alacsony, s keresi zaj 
nélkül mindazt, ami magasztos, s lelkének e ter- 
mészetes egyensúlyát sem a nagyravágyás, sem 
a feltűnés keresése, szóval a hiúság meg nem za- 
varja s női méltóságának tudatában nem követeli 
az elismerést, a tiszteletet, melyet a iók részéről 
úgyis megnyer követelés nélkül is. Mert a sze- 
rénység már magában is nagy hatalom, mely 
más, esetleges hiányokat, gyengeségeket is elta- 
kar, magában is rokonszenvet kelt, hódít. 

A szerénységgel édes testvér a szeretet Ha 
a nő az emberiség áldása akar lenni, élni kell 
lelkében a mindent átfogó, szent, magasztos szere- 
tetnek. Meglátjátok majd az életben, hogy az em- 
beri gyarlóságok, gyengeségek oly tömege nyomul 
elénk, hogy ha mindenikkel szemben a szoros 
igazságot alkalmaznánk, még legközelebbi hoz- 
zánktartozóink felett is minden lépten-nyomon 
ítéletet kellene tartanunk. De épen e gyengeségek 
által és gyengeségekben ismerjük fel a testvéri 
viszonyt köztünk és embertársaink között s e vi- 
szony felismerése kelti fel bennünk a megbocsátó 
szeretet keresztyéni érzelmét. Öh a vett sérelem- 
nek feledni nem tudása talán magunknak okozza a 
legtöbb bánatot! 



27 

Láttátok majd azt is, hogy az emberek egy 
részének nincsen sem vetése, sem aratása; a 
gyöngénél még gyöngébbek vannak, akik lehet, 
hogy önhibájukból lettek gyöngékké. De a nő a 
gyöngeség okát soha ne kérdezze, hanem keltse 
Fel szívében a részvétet, keltse fel a könyörülő 
szeretet érzelmét. Gyámolítsa a nyomorgókat, eny- 
hítse a szenvedők fáj dalmait. Mert a költő szerint: 
míg résztvevőn forog nyomor s inség körűi, a más- 
nak szánt öröm saját keblébe gyűl. 

Végre a nőiesség bekoronazója; a vallásossági 
Oh a vallás, e szelíd angyal, a nő gyöngesé- 
gének legerősebb támasza, az élet viharaiban erős 
árboca, lelkének báia, zománca. Nincsen az élet- 
nek olyan körülménye?, melyhez Idvezítőnknek 
szava ne volna. A csüggedőknek vigaszt ád, a 
repülőnek szárnyait feszíti. S óh e szárnyak szét 
nem hullanak, mint az Ikarus szárnyai, , mert a 
vallás biztos vezető még a magasban is. Óh mily 
szép képet nyújtanak a Krisztus lábainál űlő Máriák, 
kik lelkök őszinteségével merülnek bele a böl- 
cseség, jóság, szeretet örök forrásába: az Isten 
igéjébe, melyet hirdet a világ formája, a bámulatos 
rend, mely, ha az erők, összetétele is, de az erők 
forrása a nagy Isten! Óh meg ne csúfoljátok ti, 
kik ez anyaiskolának vagytok gyermekei, a vallás 
által telepített eme veteményes kertnek vagytok 
plántái, ón meg ne csúfoljátok a vallást. „Jó nap- 
jaitokban tiszteljétek az Istent, hogy a szükségben 
bátran folyamodhassatok hozzá. u „Az imádság 
nyomában lépdel a béke, előtte megy a szeretet, 
vele egy sorban a biztosság és megnyugvás.* 



Mi elbocsátunk titeket, mint a juhokat a 
farkasok közibe; legyetek azért okosak, mint a 
kígyók és szelídek, mint a galambok. Ez legyen 
a ti útravalótok. Az élet ezerféle talányai közepett 
az okosság biztosan eligazít benneteket ; a nőiesség 
pedig biztos paizs lesz minden ellen. Mert azt 



28 

jegyezzétek meg, hogy az élet arra nézve fenyegető 
farkas, aki magát annak labyrintjében ki nem 
ösmeri, akinek kezében nincs az okosság Ariadné 
fonala s aki föl nem vértesi magát nőiességgel 
az éhes Minotaurus ellen. Óhajtom, hogy a most 
elhintett magvak ne estek, légyen a „figyelmet- 
lenség köves" földjére. Oh vajha lelketekben 
találnának termő talajra, óh,vajhaaz Isten kegyelme 
növelné terebélyes fává! Ámen. 



Sáfrány Lajos, 

tanár a debreczeni ev. ref. tanítónőképző 
intézetben. 



2. 
A tékozló fiú. 

Homilia. 

Alapige: Lukács XV. 11—3 



Az új-szövetségben az apostoli levelek az Idve- 
zítő tudományának, a keresztyén vallás alapigaz- 
ságainak előadására szorítkoznak; az evangyélio- 
mok az Idvezítő élettörténetét adják elő, az 
tanításai, a példázatok nyomán tárgyalnak egy-egy 
evangyéliomi igazságot. 

Lukács evangyélioma 15-ik részében három 
példázatra találunk. Midőn a farizeusok és írás- 
tudók zúgolódtak a miatt, hogy Jézus „a bűnösöket 
magához fogadja és velők együtt eszik/ míg ők 
magokat igazaiknak tartva, megvetették a szegé- 
nyeket, mint bűnösöket: Jézus az elveszett juhról 
szóló példázatot mondja el előttök. „Ha valakinek 
ti közületek száz juha vagyon és egyet azok közül 
elvesztend: avagy nem hagyja-e el a kilenczven- 
kilenczet a pusztában és nem megyen-e annak meg- 
keresésére, amely elveszett ?" Távollétével pedig 
veszély érheti a nyájat! Jöhetnek rablók, előtör- 
hetnek ólálkodó farkasok! A pásztor azonban a 
fenyegető veszélyekkel nem törődik. Hiába inti 
óvatosságra a bekövetkezhető csapás, hiába tor- 
nyosulnak lelkében aggodalmak, nem nyugoszik 
addig, míg fel nem találja az elveszett juhot és ha 
megtalálta, nagyobb örömmel nyugoszik meg 
tekintete azon, mint a többi meglevon. így van 
ez a mennyben Istennél is ! Istenünk atyai jósága 



30 

nem vet el szemei elől, bár mi mindnyájan bűnö- 
sök vagyunk, vétket-vétekre halmozunK. 

„Avagy ha valamely asszonynak tíz drachmája 
vagyon és egy drachmát elvesztendő avagy nem 
gyújt-e gyertyát és nem sepri-e meg a házat, nem 
keresi-e nagy szorgalmatossággal, mígnem meg- 
találja?" így szól a második példázat. 

A harmadik a tékozló fiú esetét adja elő. 
Egy apának vala két fia, a kisebbik kiveszi apjától 
örökségét, messze idegenbe indul. A szerencse 
azonban ellene fordul, eltékozolja mindenét, távol 
a szülei háztól ismeretlen emberek könyörado- 
mányain tengődik; majd oly nyomorúságra jut, 
hogy kénytelen éhségét moslékkal csillapítani, 
melyet esznek vala a disznók. A keserves meg- 
próbáltatás közepett magába száll s így gondolko- 
zik: „Az én atyámnak mely sok béresei bővölködnek 
kenyerekkel, én pedig éhen halok meg! Elmegyek 
az én atyámhoz és ezt mondom néki: Atyám! vét- 
keztem az ég ellen és te ellened! Es nem vagyok 
immár méltó arra, hogy fiadnak hivattassam, tégy 
engemet olyanná, mint a te béreseid közül egy!" 
Szavának áll, útra indul, megérkezik a szülői 
házhoz. Az atya örömmel fogadja gyermekét, mikor 
még távol van, hozzá fut, megöleli s megcsókolja' 
őtet, megbocsát neki, örömre fakadva fia megérke- 
zésén így beszél szolgáihoz: „Hozzátok elő amaz én 
fő öltöző ruhámat és öltöztessétek fel őtet! Adjatok 
gyűrűt az 6 kezébe és sarut az ő lábaira! Előhozván 
ama meghizlalt tulkot öljétek meg és lakozzunk 
vigán ! Mert az én fiam megholt vala és feltámadott 
elveszett vala és megtaláltatott." 

Az atya öröme azonban nem tarthat soká. Mi- 
ként mindnyájunk öröme csak múlékony, pilla- 
natnyi. Az atyai szív örömének útját állja a másik 
testvér zúgolódása, aki midőn értesül, hogy a té- 
kozló megérkezett, be sem akar menni a házba, 
atyjának pedig ki őt kérvekéri, hogy vígadna 
velők, így beszél: ,Jme ennyi esztendőtől fogva 
szolgálok néked és soha parancsolatodat meg nem 



31 

rontottam, mégis nem adtál nekem csak egy kecske- 
fiat is. hogy az én barátimmal vígan lakjam. Minek- 
utána pedig a te fiad megjött, ki minden marháját 
a paráznákkal költötte el, megöletted neki ama 
hizlalt tulkot." Mire az apa így felel: „Fiam! te 
mindenkor én velem vagy és minden marháin tiéd! 
Víg kedvvel kell lenned és örvendezned, hogy a 
te atyádfia megholt vala és megelevenedett, el- 
veszett vala és megtaláltatott." 

Első tekintetre látható Szeretteim ! hogy a té- 
kozló fiúról szóló példázat amaz első kettőnél tar- 
talmasabb, mert míg azok csak arról az örömről 
szólanak, melylyel Isten a mennyek országában 
a megtérő bűnöst fogadja, emebben híven látjuk 
a vétkezés, a bűnbánat és megtérés fokozatait 
rajzolva; a testvérben pedig emberi gyöngeséggel 
telt természetünk hasonmására ismerünk. Jertek 
azért vizsgáljuk közelebbről a tékozló fiúról szóló- 
példázat tartalmát! 



„Atyám! add ki nékem az örökségből az én 
részemet!" — szólott az ifjabbik fiú atyjához és 
az apa megosztá közöttük az örökséget; mire a fiú 
megvál a szülői háztól, messze, idegen földre távozik. 

A szülői ház az a hely, hova bennünket édes 
örömök emlékezete, őszinte szeretet érzete kapcsol. 
E hely volt gyermek-boldogságunk színhelye, itt 
ringott gyermek-álmaink bölcsője, itt hangzott 
fejünk felett az altató dajka dal ; szüleink gondos- 
kodó szeretete, a testvéreknek egymás közötti vi- 
dám lakozása mind felejthetetlen emlékek. 

A szülői ház a szülők iránti szeretetet és en- 
gedelmességet szabja a gyermek elé legfőbb köve- 
tendő törvényül. „Tiszteld apádat és anyádat" — 
mondja ;a tízparancsolat és az ó-testamentom a 
földi jutalmazás első fokozatát, a hosszú életet 
ígpéri érette. Hallgassuk meg tehát a szülők inté- 
sét, gyermeki szeretettel csüngjünk szavokon, 
meghagyásaikat jó szívvel teljesítsük! Hiszen ^k 



32 

úgyis mindenkor javunkat munkálják, boldogsá- 
gunkért dobog szívok, előhaladásunk szívok titkos 
óhajai. 

íme a tékozló fiú nem akar tovább maradni 
az apai háznál, megunta ott a függésérzetét, nem 
kedves előtte az apa beszéde : kiveszi örökségét, 
távozik, — ezzel kivonja magát az engedelmesség 
törvénye alól. 

Szeretteiin! amilyen benső, szeretetteljes a 
viszony a szülők és gyermekek között, olv benső 
és szeretetteljes viszony Isten és közöttünk, földi 
gyermekei között. Istenünk atyai jósága nem vet 
el bennünket szemei elől ; miként a földi szülők 
őszintg szeretettel munkálják gyermekeik javát, 
úgy is* bölcsen javunkra intéz mindeneket. 
Meg ha a sors csapásainak járása nehezül is 
életünkre, ha viharok borítják be életünknek egét, 
akkor is javunkra intéz mijideneket atyai gond- 
viselő keze; hiszen mi nem látjuk csupán, hogy 
a szenvedések a megpróbálás eszközei mi rajtunk. 

Miként a tékozló elhagyja az apai házat, gyarló- 
ságunk minket is sokszor ösztökél Isten parancso- 
latinak meg nem tartására. Ha szigorúak, önmegtar- 
tóztatásunkat célozzák meghagyásai, haönjavunk 
lerontásával kell felépítenünk embertársaink bol- 
dogságát, ha törekvéseinknek nem kedvezne^ 
törvényei: nem teljesítjük azokat, elszakadunk 
tőle. Igen, lelkünknek nyugodalma egyedül az 
Istenben való békességben van, a bűn pedig nem 
egyéb, mint a léleknek Tőle elszakadása, számkivet- 
tetése! Az első szülők is csak addig erezik a vele 
való szeretetteljes összeköttetést, míg tiszták leikök- 
ben; a bűn elkövetése után nem mernek Isten 
szemei elé kerülni, elrejtőznek tekintete elől. 

A tékozló elhagyván az apai hajlékot, szabad- 
nak, függetlennek erezi magát. Nem köti már a 
szülői ház törvénye. Nem inti, nem kérleli mar 
atyja: azt teheti, amit akar. Nem tudván azonban 
bölcs tapasztaltsággal mérlegelni helyzetét: eltéko- 
zolja mindenét: nyomorra jut. A vallásosságnak 



33 

és erénynek, ezzel együtt a földi boldogulás alapja 
az Istentől való függés érzete. Míg e viszonyt 
fentartjuk és szívünk mélyén ápoljuk: az erény 
és kegyesség életünk útja,' melyen nincs elbukás, 
sőt biztos az előrehaladás. Mihelyt ez érzetet 
kivetjük szívünkből, életünk hajója nélkülözi az 
iránytűt, törekvéseinkkel nem jutunk biztos rév- 
partra. Tekintsetek csak szét ismerőseitek között! 
Ha közületek egy-egy megtéved, kicsinyli az iskola 
törvényét, mely ot leköti; a függést, melylyel 
lépten-nyomon találkozik, felülemelkedni kívánván 
azon, tapasztalatlan járatlansággal a maga útját 
követi: felleget gyűjt feje fölé, vihart fog aratni. 
A szülők kérlelik ugyan a jóra, intik, nógatják 
engedelmességre: mind hasztalan! az ifjú öneszét 
követi, botlást-botlásra, bünt-bünre halmoz, testi 
és erkölcsi romlása bizonyos. Hány tékozló fiút 
ismerünk, kik könnyelműen pazarolják el a reájok 
halmozott atyai kegyet, kik visszaélnek a szülői 
szeretettel, melynél igazabbra pedig az életben 
soha nem találnak. 

A bűn nyomában pedig ott a büntetés. A 
tékozló is, midőn mindenéből kifosztja magát, 
nyomorúságba jut, „kívánja vala megtölteni gyomrát 
a moslékkal, melvet esznek a disznók, de azt is senki 
nem ad/a nekv\ Mennyire más volt sorsa a szülői 
háznál ! Ott az apa szerető tekintete nyugodott meg 
rajta, bőségben úsztak napjai, nem hordozta a gond 
keresztjét ! Most mindezt elvesztette, sőt előtte az 
éhhalál a maga rettentéseivel ! Ekkor magábaszá 11 
s így gondolkozik: „Az én at vámnak melv sok béresei 
bövölködnek kenyerekkel, én pedig éhen halok meg. 
Felkelvén elmegyek az én atyámhoz és ezt mondom 
neki: Atyám! vétkeztem az ég ellen és te ellened! 
Es nem vagyok immár méltó arra. hogy a te fiadnak 
hívattassam, tégy engemet olyanná, mint a te béreseid 
közül egy!*' 

A magunkbaszállás, bűnös voltunk elismerése 
kezdete a megjübbúlásnak. Az elkövetkezett szen- 
vedések alatt megtörik az emberi szív ; belátja hal- 

P»pi Lexikon JL ^ 



34 




tagjait; szinte szokatlan életelevensége, melylyel 
szolgálatába szegődik a jónak. Ez az erkölcsi 
megjobbulás, erre vonatkozólag monda az Idvezítő: 
..Boldogok akik sírnak, nwrt ők megvigasztaltatnak." 

A megtévedt gvermek is romlottsága gyászos 
következményeiben látja be botlását. Felülhelyez- 
kedett a szülei ház és az iskola törvényein, öneszét 
lyövette: eljárása a romlás útvesztőjébe sodorta. 
Érzi, hogy szíve üres, lelke sivár, eljátszotta a 
szülői és rokoni kegyet. Magába száll, fogadást 
tesz a jóra. Erős elhatározás tölti be lelkét, acélozza 
meg életerejét, szívvel-lélekkel igyekszik a jóra. 
Most már állandóan a jót munkálja; igyekszik 
pótolni, amit elhanyagolt: szíve-lelki* gyarapodik 
a jóban: megtér egész valójában. 

Csakhogy a megjobbűlást ne halasszuk ám 
későre! Hány tékozló zörget kegyelemért akkor, 
midőn már elkésett, meghallgattatás! nem találhat 
Hány igyekszik megjobbulni, -midőn már végkép 
elmerült a bűnök fertőjében. 

De ne \íí;x ti szeretteiin! Amíg nem késő, addig 
igyekezzetek a jóra. Vértezzétek fel magatokat az 
állhatatosság lelkével, hogy a kísértések között 
szilárdan megálljatok ! 



A példázat második feléhez jutottunk. Az 
elsőben láttuk az apa és íiú közötti benső szeretet- 
teljes viszonyt, ebből kiiolyólag a megbocsátás 
tényét emebben látni Fogjuk a testvér magatartását 

Az idősebbik fiú, amidőn értesül, hogy a té- 
kozló megérkezett be sem akar a házba menni, 
atyjának pedig, ki őt kérve-kéri. hogy jönne be, 
vígadna ő velők, í^y beszél: *.lmo ennyi esztendő- 
től fogva szolgálok néked és soha parancsolatodat 
meg nem rontottam, mégis nem adtál nekem csak 
egv kecskefiat is. hogy az én barátaimmal vígan 



33 

laknám. Minekutána pedig a te fiad megjött ki min- 
den marhádat a paráznákkal költötte el, megöletted 
neki ama hizlalt tulkot*. 

A testvér alakjában hiven van megrajzolva 
bűnös természetünk. íme a tékozló az őszinte bűn- 
bánat könnyűit hullatta, megbánta tettét, törede- 
lemmel szívében közelitett az apai házhoz, hol 
bebocsáttatást, bűnbocsánatot talált : a testvér 
azonban nem tud megbocsátani. 

Valóban mindnyájan bűnösök, szeretetlenek 
vagyunk! Jézus parancsolatai között ugyan a 
legelső a szeretet törvénye, a lelldismcreMeleba- 
rátaink iránti kötelességeink megvalósítására int, 
mégis embertársainknak meg nem bocsátunk, sőt 
ellenök törekszünk. Ám hiába beszéljük aztán, 
hogy szeretjük istent, sietünk törvényeinek meg- 
tartására, ..mert aki nem szereti nz o atyjafiát, akit 
látott, mi módon szeretheti az Istent, akit nem 
látott ?- 

Mi a testvéri szív rideg, szeretetlen eljárásá- 
nak szülő oka V... A kapzsiság, pénzvágy !... Örök- 
ségét félti a testvértől, ki elfecsérelte mindenét. 
Hogyan is osztozkodhatna a vagyonban a testvér, 
ki már kivette abból részét? Nem, ez valóban 
igazságtalan volna! 

Miként a testben a betegségnek szülő oka, a 
fertőző anyag, ügy burjánzik fel a lélekben s 
megrontja a kapzsiság, a pénzvágy. A vagyonra 
méhnek birtoklása fénvt, ragvogást nvűjt, hatal- 
inat kölcsönöz sóvárgó szemekkel tekintünk, 
sietve törekszünk megszerzésért 1 . Ma kérdeznők, 
mi csábít a rosszra, mi szül lépten-nyomon hunt? .. 
feleletül adhatnánk: a nénz. Mi ösztökél népeket 
egymás ellen- nemzetekkel ontat test\;ér és hit- 
sörsos vért... a pénzvágy, kapzsiság. Oh a pénz, 
ez az átkos jószág, annyi panasznak, jajnak szülő 
oka e földön. I^en, inert nem tudjuk helyesen 
mérlegelni értékét. Okosan használva kincs, mely- 
nek bölcs használatával nemesíthetjük lelkünket; 
oktalanul a megrontás eszköze. 



36 

Az apa azonban megnyugtatja zúgolódó fiát, 
így beszél hozzá : „Fiam, te mindenkor velem vagy?* 
Vagy is miért örvendjek a te jelenlétednek, hiszen 
te mellettem vagy, osztozkodol e ház bőségében, 
örömeiben ! Szerencsétlen testvérednek azonban 
csak küzdelemben, szenvedésben volt eddig osz- 
tályrésze! ki gyötrettetett, most vigasztaltatik. 
Majd így folytatja: , Minden marhám a tiédh Ne 
félj tehát, minden amit látsz, ami e házhoz tar- 
tozik: a tiéd. Szülői szívem hogy lenne könyör- 
telen irántad, ki eddig csak a terhet hordoztad, 
szenvedted a nap hőségét, munkáddal gyarapítot- 
tad a ház vagyonát. 

Mint a földi atya, oly kifogyhatatlan jóvoltá- 
ban Isten mi hozzánk, gyarló bűnösökhöz. A 
testvér testvér ellen támad, a barát megtagadja a 
barátság érzetét, gyűlölet és harag izzó tüze tölti 
be a levegőeget: ha Istenhez fordulunk, jósága 
nem vet el szine elől. íme a testvér is megtagadja 
a legszentebb emberi érzelmet, atyjánál mégis 
szeretetre talál. 

Emberi természetünkhöz hozzá tartozik, első 
szüléinktől reánk maradt örökség, a bűnös ter- 
mészet. Ha az ^erkölcsi érzület visszatart is a 
cselekedetbeli bűnöktől, nem nyulunk a máséhoz, 
nem bántunk mást: szívünk mélyére lopódzott, 
ott honol abban a gonosz indulat, irigység ördöge 
lepi meg szívünket, káröröm tart " fogva. Az 
apostol szerint pedig: ..ahol irigység vagyon és a 
bosszankodás, ott háborúság és minden gonosz cse- 
lekedet vagyon.'' Harag és gyűlölet rabolja meg 
szivünk nyugodalmát, úgy hogv mig mi napon- 
kint bűneink bocsánatáért imádkozunk, felebará- 
tainknak nem tudunk megbocsátani. Pedig a harag 
sohasem jó tanácsadó, -,.4 harag az Isten igazságát 
nem cselekszi." Oh szeretteim, ha ily indulatok 
búrjánoznának szívetekben, tövestül gyomláljátok 
ki azokat; ezek fertőztetik meg bensőtöket, ezek 
ösztökélnek a roszra. Sokszor olyan kicsinynek 
látszó a botlás, mely nyomukon fakad, de követkéz- 



37 

menyeiben ol t v rút ós átkos. Most még a szeretet 
törvényére hallgatunk, szívünkben azonban ész- 
revétlenül támad erőre az irigység, érzéseink 
kajánsága, beszédeink bűnössége, tetteinkben a 
gonoszság jut felszínre, összetépjük a szeretet 
láncát, mely szorosan fűzött össze. „Imádkozzatok 
azért, hogy kísértetbe ne essetek. hi Ha elkövetté- 
tek a bűnt, kérjétek Isten bűnbocsátó kegyelmét! 
„Atyám! nem vagyok immár méltó, hogy a te 
fiadnak hivattassam, tégy engemet olyanná, mint a 
te béreseid közül egy!" Ha Istenhez bűnbánólag for- 
dultok, bizonyára meghal lgattatást talál kérésetek ! 

* 
* * 

Szeretteim! ez evangyéliomi példázat az élet- 
ből van véve, cselekvései ide alant látszódnak, 
alakiai mi magunk vagyunk! Tékozlók vagyunk 
mindnyájan, mint a péídázatbeli gyermek, Isten 
atyai kegyelmének eliecsérlői! Oh ha bennünket is 
erősítene, vigasztalna Isten bűnbocsátó kegyelme; 
szívünkben is kifejezésre jutna a megbánás, hogy 
erőtelen bűnös voltunk közepett ^gyedül Istenhez 
fordulnánk kegyelemért, erőért! Ámen. 



Barla Jenő, 

kisújszállási ev. ref. fogynia, vallástanár 



B) KÖZÖNSfoiES EGYHÁZI BESZÉDEK. 

1. 
Kicsoda Ő? 

Alapig: Máté XVI. 13 18. 



A fölolvasott evangyéliumi történet K. H. híven 
tükrözi vissza azon véleménykülönbséget, mely 
Krisztus személyisége felől az emberek között 
kezdettől fogva mind e mai napig uralkodik. 

Ugyanis, alig hogy megzendült az isten-ige 
az Üdvözítőnek ajkairól; alig hogy magasztos 
megjelenésével, isteni tudományával bámulatba 
ejté a világot, azonnal kezdtek az emberek az ő 
eredetével s személyiségével foglalkozni, azonnal 
felmerült a kérdés, hogy kiesoda s mit kell- 
jen a világnak róla hinnie? - A hirteleni s 
épen ezért meglepő fordulat, mit Jézus az Istenről 
való eszmék s az erkölesi elvek világába beho- 
zott; a természet feletti erő és bátorság, melylyel 
a régi kor balhiedelme s tévelygései ellen nyílt 
harcra kelt; a csodálatos hang, mely egymagában 
elég erős volt a régi világ hitét és intézményeit 
alapjaikban megrendíteni : mindezek bámulatba 
ejtek a világot, az embereket, akik mind forróbb 
vágygyal óhajtották tudni, hogy kiesoda a Mester V 

A tudomány bámily magasztos volt is, hát- 
térbe látszott mintegy vonulni annak személye 
előtt, ki azt oly meghatóan, oly isteni módon hír- 
deté s a meglepetésnek, a csodálkozásnak legelső 
kérdése ez vala: „Kicsoda ()?- 



Ezen kérdésre már akkor, a Jézus korában, 
kétféle egymástól lényegesen különböző felelet 
hangozott,; egyfelől Jézus ellenségeinek, más- 
felől, az ü híveinek, barátainak felelete. 

És vájjon nem így van-e ez ma is K. H! 
midőn pedig Jézus már nincs testi képen e földön 
közöttünk? Nem két í&bav áll-e ma is a Krisztus 
körül, — egyfelől az ellenségeinek, másfelől az 
() híveinek, barmainak tábora? Az isteni tudo- 
mányt, melyet e világ üdvére hirdetett, nem 
szorítják-e ma is gyakran háttérbe az j) sze- 
mélyisége előtt s a helyett, hogy -mintO maga 
kívánta - tudoijri anyából s tetteiből ismernők s 
ítélnők meg az kilétét, nem úgy van-e, hogy 
sokszor cél nélkül, sőt a közerkölcsiség és val- 
lásosság „ro vására vitatkoznak ama kérdés felett: 
kicsoda 0? 

Ez újra meg újra, tudatlanok és tudósok aja- 
kán felmerült kérdés indít bennünket ez alkalom- 
mal arra, hogy felmutassuk a Krisztus személyi- 
sége feletti vitát. 

1-ször eredetében s okaiban, 

1 1-szor eredményében. 

I. 

Miként a felolvasott evangyéliumi történetből 
láthatjuk, már a hajdankorban, midőn még az 
üdvözítő„a földön vala, kétféle vélemény uralko- 
dott az kilétéről, - egyik az Ő ellenségeinek, 
— másik az barátainak, követőinek hite és véle- 
ménye. Nem tagadták ugyan Jézustól még az 
ő ellenségei sem az érdemet és dicsőséget, sőt 
sokszor tiszteletre, bámulatra ragadtatva iránta, 
némelyek Üt llyésnek, mások Keresztelő János- 
nak, némelyek Jeremiásnak, mások a próféták 
másikának tartották; de ha Jézus magát Isten 
fiának mondotta, „azonnal felzúdultak ellene azt 
mondván: hogy ^káromlást szólr Hiába mon- 
dotta nekik Jézus, hogy O az isteníiúságot nem 
testi, hanem lelki értelemben veszi; hiába utalta 



40 

őket az tudományára s .tetteire, hogy azokból 
ismerjék s ítéljék meg az kilétét; hiába nevezte 
az embereket is oly sokszor Isten „fiainak, ha 
az erényt s igazságot követik: az ellenségei 
nem értették Ót, -a test és vér* vastag fogalma 
a fiúságról nem engedte nekik, hogy Jézust lel- 
kiképen rokonságban higyjék az Istenséggel s 
épen azért, mert magát Isten fiának állítá: ha- 
laira üldözék! 

Mily másképen gondolkoztak felőle az Ö kö- 
vetői és barátai! Ezek látva azon végtelen különb- 
séget, mely Mózes és a próféták és a Jézus tudo- 
mánya között létezik ; látva, hogy azon tudomány- 
ban, melyet Jézus hirdetett,,, minden szó Isten 
szava, szóval látva, hogy az O tudománya a józan 
okosságnak és tiszta erkölcsigégnek legmagasabb 
fokán áll: bűnnek tartották Őt a prófétákkal egy 
sorba helyezni, hanem meggyőződve arról, mit 
maga Jézus mondott, hogy t. i. „0 egy az Atyával*, 
hogy „Ő az Atyában és az Atya Őbenne van"; 
meggyőződvén &rról, hogy Istennek és Krisztusnak 
akaratja egv", üt nyilván Isten (iának vallották. 

És ez így van ma is K. H ! — Miként hajdan, 
úgy,, ma is két tábor áll a Krisztus körül, egyfelől 
az (.) ellenségeinek, másfelől az barátainak, kö- 
vetőinek tábora. Egyik azon tudományt vallja, 
melyet a „test és vér u sugall s tagad mindent, 
ami' a korlátolt emberi ész határán felül esik, a 
másik pedig azon tudományt hirdeti, melyre Jézus 
szavai szerint maga „a mennyei Atya", vagyis az 
isten-ige, a kijelentés tanította az embereket. - 
Amazok nem ismerik el a Krisztus istenfiűságát s mi- 
ként hajdani ellenségei, bár önkénytelenül is, tisz- 
telik őt, de csak a nagy emberek, a próféták egyi- 
kének tartják; ezek pedig nem követelnek az em- 
beri okosságnak föltétlen csalhatatlanságot, hanem 
megnyűgosznak az írás, a kijelentés szavain s mi- 
ként hajdan a hű tanítványok, a Mestert saját 
tudományából s tetteiből ismerve és ítélve meg, 
Ot nvilván Isten fiának nevezik. 



41 

8 vájjon melyik táborban van az igazság K. 
H!? Abban-e, mely a Jézust nem saját tudomá- 
nyából s tetteiből ismeri fel s ítéli meg, vagy 
pedjsr abban, mely a Krisztus istenfiúságát épen 
az O tudományán alapítja? Azok mondanaK-e 
igazat, akik elismerik, ugyan, hogy a Jézus tana 
felséges és isteni, de Ot magát csak gyarló em- 
bernek tartják, vagy pedig azok, kik azt állítják, 
hogy isteni tudomány csak isteni lélekből szár- 
mazhatott? Nem azoknak kell-e inkább hinnünk, 
kik a Mestert saját művéből szokták felismerni 
és megítélni, mint azoknak, kiknek bölcselkedé- 
sökben nincsen helyes ok és következtetés, kik 
egyik állításukat a másikkal megcáfolják? Nem 
azoknak kell-e inkább hinnünk, kik azt mondják, 
hogy Jézus Isten fia s Ő általa mi is Isten fiaivá 
lettünk, mert emberi méltóságunk, Istennel való 
rokonságunk öntudatára Ő emelt fel bennünket, 
— mint azon áiprófétáknak, kik az égbetörekvő 
szellemnek mintegy szárnyát szegve s a lélek gon- 
dolatait magasztos röptükben meggátolni akarva, 
az embert testestől lelkestől e földhöz láncolni s 
az oktalan állatok körébe lealj ásítani akariák? 

Hiszen a Jézus vallásának minden mas val- 
lások feletti elsősége és méltósága épen abban 
áll, hogy az embert szellemi és erkölcsi becsének 
tudatára, érzetére ébresztette, hogy behozta e vi- 
lágba az „istenfiúság" eszméiét, melynél fogva az 
erkölcsi törvényeket nem félelemből, Istentol való 
rettegésből, hanem gyermeki szeretetből, hálából 
és ragaszkodásból, engedelmességből kell teljesí- 
tenünk Isten iránt. Hiszen, akik Jézus istenfiű- 
ságát s azzai együtt az istenfiúság eszméjét ta- 
gadják ,a helyett, hogy - - mint ők akarnák — a 
világosságot terjesztenék, sokkal inkább csak a 
sötétséget és erkölcstelenséget terjesztik, mert 
végkép el akarják szakasztani az embert Istenétől 
s kiakarják vonni a keresztyén vallás alól azon 
alapot, melyen az a hívő lelkek javára felépült! 



42 

Igen K. H! azok akarnak e földön az igazság 
és világosság terjesztői lenni, kik minduntalan 
szembeszökő ellentmondásba jönnek önmagukkal, 
kik nem az isteni lelek, hanem „<•* test és vér" 
sugallata után idulva, minden megfoghatatlant 
egyszersmint lehetetlennek tartanak; azok akarják 
napjainkban az igaz vallásosságot és erkölcsiséget 
terjeszteni, kik bár elismerik, hogy a Jézus er- 
kölestudomán vánál tökéletesebbet alkotni nem tud- 
nak, mégis le akarják azt vonni azon égi fény- 
körből, mely oly jóltevőleg hat a hívők szemeire 
s mely nélkül a vallás esak gyarló emberi művé 
alacsony űl le. 

De nem! ez nem fog megtörténni soha, hiszen 
maga monda ldvezitőnk, hogy ezen a hiten, mint 
kősziklán építi fel az anyaszentegyházát és a po- 
kolnak kapui nem vehetnek azon diadalmat. 

II. 

Ks épen ezen szavakban van már letéve, vala- 
mint a múltra, úgy a jövőre nézve is a Krisztus 
személyisége feletti vitának eredménye, mely elmél- 
kedésünk második részét képezi. 

A kezünk alatti evangyéliomi történetből lát- 
hatjuk K. H.! hogy a Krisztus személyisége feletti 
különböző s gyakran ellentétes nézetek már 
kezdetben sem változtathatták meg az ő hozzá 
ragaszkodó hű tanítványok szilárd hitét s nem 
gátolhatták meg a keresztyén vallás és egyház 
terjedését. 

Századok jöttek majd és századok haladtak 
el. a Krisztus személyisége feletti vita koron- 
ként megújult a keresztyén egyházban a nélkül, 
hogy azt megrendíthette volna alapjában s elsza- 
kaszthatta volna Jézustól azon hű tanítványokat, 
kik az ő tudományának isteni voltát, szavainak 
magasztos értelmét felfogva, őt nyíltan Isten fiának 
vallották. 

Es ha a múltból szabad következtetést vonni a 
jövőre: így fog az lenni ezután is K. H. ! Ezután 



43 

is gyakran meg fog újulni a Krisztus személyi- 
sége feletti vita a ker. egyházban; de támadjon 
bár ezer kételkedés és hitetlenség Jézus ellen ; 
hangozzanak bár el az egész föld kerekségén az 
emberi bölcselkedésnek erre irányuló szavai, a 
keresztyén egyház, mely az istenfiúság hitén, mint 
sziklaalapon épült fel, meg is fog ezen alapon 
állani mindvégig, úgy hogy a kételkedők, a hitet- 
lenek s a pokolnak minden kapui sem vehetnek 
rajta diadalmat! 

Ti világámító bölcsei az újabb időknek, kik 
ha Jézus e földön ismét megjelenne s magát Isten 
fiának mondaná, káromlónak neveznétek öt s 
miként hajdani ellenségei, köveket ragadnátok 
ellene, a ti tudományotok, ne gondoljátok hogy 
új volna, ti hasonlók vagytok azon üstökösökhöz, 
melyek néha évek, sokszor századok múlva ismét 
megjelennek a láthatáron, melyeket a világ ege- 
idéig megbámul, de amelyek ismét elenyésznek, 
letűnnek a láthatárról anélkül, hogy a természet 
rendét megzavarnák! A ti tudományotok hasonló 
a bolygó tűzhöz, mely néha a tisztátalan helyek 
romlott légkörében származik, mely a szemet 
ugyan egy perezre elvakítja, de amelynek tartós- 
sága s melegsége nincs ! Ne gondoljátok, mintha 
ti a keresztyén" egyháznak, a Krisztus híveinek 
igaz hitét ki tudnátok forgatni sarkaiból; mert ha 
lesznek is olyanok, kik az álvilágosság által meg- 
esalatva, vakon követnek titeket; de a nagyobb 
rész mindig megmarad a régi tanítványok hiténél 
s a Krisztust Isten fiának fogja vallani úgy és 
azon értelemben, amint arra minket a mennyei 
Atya, az Isten lelke s maga Jézus is tanított!... 

Maradjunk meg azért szilárdul ezen hit mellett 
K. H. ! Mielőtt e világ leit volna, már meg volt Jézus. 
meg volt Istenben a szeretet és igazság, de azt az 
emberek nem ismerek; óh mért ne hinnők tehát 
Isten fiának, az istenség részesének azt, kiben a 
legtökéletesebb szeretet és igazság e földön meg- 
jelent, ki minket Istennel s önmagunkkal meg- 



44 

ismertetett s erkölcsileg minden szépre és jóra 
megtanított?! Mért dobnók el magunktól azon 
hitet, mely szívünkre oly jóltevőleg hat, mely a 
Krisztussal bennünket testvéresít s minket is rokon- 
ságba hoz Istenünkkel? Ne hallgassunk K. H. 
mi a ..test és véi* m szavára, ne hallgassunk azokra, 
kik a lelki rokonságot felfogni nem bírják s az 
embert végkép el akarják szakítani Istentől ; hanem 
hallgassunk a lélekre, mely a mennybe vágy, — 
hallgassunk az igazság lelkére, melyet nekünk 
Jézus hagyott tudományába^, mely minden igaz- 
ságra megtanít bennünket. Ámen! 



Segesváry József, 

kántorjánosii ev. ref. lelkész 
s a nagykárolyi egyházmegye esperese. 



Korunk hite, erkölcsisége és lelkesedése. 

Alapiga: J&n. II. 43. .Lázár jöjj ki. 



Én vagyok a feltámadás és az élet, aki én bennem 
hiszen,hameghal is él az s valaki élés hiszen én bennem, 
soha meg nem hal. Ez életreköltő hatalmas szózat 
zengett Jézus ajkairól, midőn Mártha a szeretett 
Lázár halálát panaszlá el. Azután a legnagyobb 
emberbarát közeledett a szelíd halott koporsójához, 
baráti könyeket hullatott felette; ha hiszesz. meg- 
látod az Isten dicsőségét, e szavakkal görgettette 
el zárókövét s mint minden munkája előtt szokott, 
fölemelte szemeit az égre és fohásza után hangoz- 
tatta csodát mi velő igéjét: Lázár jöjj ki! S íme a 
koporsó zárai fölszakadoznak — a négy napos 
halott életre kel - - s a jelenlevők hívének 
Jézusban. 

Ha a vizsgáló elme egyházi életünk jelenére 
tekint s korunk fölvilágosodással dicsekvő fényét 
nézdeli — fájdalmas hasonlatosságot lát a Lázár 
koporsójához. A hitben való ingadozás, álerköl- 
esiség és színlett lelkesedés homályába kénytelen 
tévedni, pedig aki éjjel jár, megütközik. 

Világosság fíai volnánk, de lettünk a homály 
fiaivá, mert a hit fényét földerítő váltságtant nem 
tesszük mindennapi lelki kenyerünkké, nem 
követjük az Isten dicsőségébe sas szemmel be- 
tekintő evangyelista szavait: Tudakozzátok az 
írásokat, mert nektek úgy tetszik, hogy azokban 



4(> 

Örök éltetek vagyon. Igen, valljuk meg, korunk 
fiaiban őseink sziklahite ingó nádszállá silányult. 

Élőkövei volnánk az üdvtemplomának, Isten 
országának, de lettünk az erényt elérhetlen 
eszménynek tekintő világíiak, szeretetlenség holt 
kövei: mert felebarátunkért, hazai és egyházi 
nemesebb célokra vagy semmit vagy keveset 
áldozunk; nedig csak töredelmes lélek kedves 
áldozat; pedig ha szeretet nincsen én bennem, 
olylyá lettem, mint a zengő érc és pengő cimhafom. 
Valljuk meg, hogy az erkölcsiségről ferde fogal- 
maink vannak. 

A Szent Lélek templomai volnánk, de lettünk 
a lelketlen testiség hideg szobrai, mert az anya- 
giság mulandó kincsei után fáradoznak a mi 
tagjaink éjjel és nappal, feledni kezdvén az igazság 
szózatát: Lélek az. amely megelevenít, a test nem 
használ semmit. Kiben Krisztus lelke nincs, az nem 
övé. Ha test szerint éltek, meghaltok. Valljuk meg, 
i\ hajdankor nagyszerű, szent lelkesedése csak 
történelmi avult emlék immár. 

K tapasztalatok szemléleténél lehetetlen föl 
nem kiáltani a bús prófétával: Elvész az én népem, 
mert tudomány nélkül való. Bizony, ha ama leg- 
jobb szívű emberbarát test szerint megjelenne e 
dermesztő korszakban, mint tévé azt Lázár kopor- 
sójánál, lehetetlen lenne, hogy ránk is bánat 
könyjeit ne hullatná. 

Jelenünk gyászos helyzete indította meg 
lelkemet is, hogy fölmutassam hibáinkat s annak 
orvosságát ; hogy fölmutassam, mennyiben halt 
meg a* hit. az erkölcsiség s a lelkesedés. 

1. 

Koporsóban szendereg a hit. Elfelejtettük, mi 
jóltevő a hit! Ezer éveken át tántorgott az embe- 
riség vezér- és vígaszfény nélkül s az isteni 
kijelentés hiányában lőn a magára hagyatott ész 
«* Krisztus előtti korban a bálványimádás éjjele. 



47 

Mózes lehozta ugyan az emberi kötelességek 
örök törvényét, de a törvénytáblák összetörettek 
a hittévelygés miatt. A bíis próféták villámlottak, 
dörögtek jóslataikkal, de nyomdokaik az áldoza- 
tok vérével lőn befertőztetve. Voltak fölemelkedett 
elmék, élt a fenkölt gondolkozású Sokrates, óh de a 
kor nem érté őket s inéregpohár némítá el ajkaikat. 
De eljött az idő teljessége születik jászolban az 
egyszerűség fejedelme: Jézus - a véres trónok, 
melyeken szabad népek vére párolgott, leomlanak, 
a testiség önmagát öli le, a lélek lerázván bilin- 
eseii szárnyra kel. Kimondja az Üdvözítő: — 
kinek tanára a világ ábrázatja megváltozott — 
-1A7A* Istent imádják, szükség, hogy leiekben és 
igazságban imádják -és az áldozatok tüze elalszik, 
füstje elszáll, a képek, istenszobrok romban hever- 
nek. Kimondja: Ha valaki újonnan nem születendik 
víztől és lélektől, nem láthatja Isten országát és 
ezrenkint tódulnak a maguk bemerítésére s újon- 
nan születik a hólt világ. Kimondja: A r e teljetek 
azoktól, kik a testet megölik, de a lelket meg 
nem ölhetik. Aki én bennem hiszen, örök élete 
vagvon annak, s a halhatatlanság fényben ragyog 
fel a sirok éje után, a koporsó zárai lepattannak 
s az emberiség jövő élete, üdve biztosítva van. 
így lett az emberiség jóltovőjévé a hit. 

Es épen ez az" égi hit, a menny e szelíd 
ajándoka, melynek vértanúk hullái lettek elő- 
aíapjai, most, pár évezred után, az ál felvilágo- 
sodás kárhozatos tana következtében koporsóba 
.jutott : igen, mert e kor istentisztelete kétkedő, 
nite ingatag, vallásossága közönyös. - Hol vagyon 
a mi hetünk? szívünkben V - ott kételkedés 
uralg. Eletünkben? - ott közönyösség mutat- 
kozik. Pedig: Hit nélkül lehetetlen dolog, hogy 
valaki kedves legyen Isten előtt, mert aki 
Istenhez akar járulni, annak hinni kell. Ne telj. 
csak higyj ! \ akmerő ember! háládatlan lettél 
teremtőd" s megváltad iránt, mert felejtni kezded 
kegyelmöket Eszed vitt félre, melyiyvA v^V\^ 



48 

hatolsz. Ki adta azt neked, ki ereje az? Ö mily 
parányi az Isten világokat forgató böleseségéhez? 
Bízva evangyéliomunk szavában, hogy halhatlan 
vagy — kevély kedel — és elfelejtetted mi által 
lettél azzá. Hisz testedben, kincsedben, hiába bízol* 
mert temető határa az anyagnak. 

Oh jövel Üdvözítő mi orvosunk! zengd el 
gyógyító igéid : Ha csak annyi hitetek volna, mint 
a mustármag, azt mondanátok iniez hegynek: 
menjen el innen és e/menne és semmi lehetetlen 
nem volna ti nektek. Oh jövel élet fejedelme! állj 
meg szendergő hitünk felett s dörögd el: Lazái\ 
azaz koporsóba jutott hit — jöjj ki! 

11. 

^t koporsóban szendereg az erkölcsiség is. E 
kincsesei csak a halhatatlan ember bír. S volt-e 
kor, melyben több gyilkolás, rablás, vesztegetés, 
jogtalanság, önhaszonlesés, embertársmegvetés, 
kéjekbe merülés, ártatlanság gúnyolás, pénzszere- 
tet, világimádás, fényűzés uralkodtak volna inkább, 
mint ma; amikor a jámbor és szelíd gvávának, a 
kegyes esztelennek, az igaz szegénynek, a becsü- 
letes tapasztalatlannak, az áldozatkész nagyra- 
vágyónak , a könyörületes képmutatónak / az 
alázatos műveletlennek, a szerény avatatlannak, 
az egyházához hű álszentnek mondatik. A tisztes 
öreget a járatlan fiatalok elmaradottnak tartják, a 
jó lelket félreértik. Mit mondjak a divat elhara- 
pózása s az üres világfiak szaporodásáról? Hova 
tűntek el ama kegyes elődök, kiknek tettei úgy 
fény lettek, hogy sugaraikkal ékeskedünk jelenleg 
is? Hova tűnt eí ama patriarchális kor, amikor egy 
buzgó térítő: Sztáray énekére százan tértek meg? 
Az erkölcsiség szende ibolyáját az álmiveltség 
tövisei nyomták el. Ha ezekre vetem szemeimet, 
azt kell mondanom a siránkozó látnokkal: Éjjel- 
nappal folyjanak a te könyhullatásaid, mint a 
folyó víz. 



49 

Oh jövel váltságtan tüzes szózata, taníts meg 
a keresztyén erkölcsiség örök tanaira, melyek 
Isten ajkairól folytak: Legyetek tökéletesek, mint 
a ti mennyei Atyátok tökéletes. Áldjátok azokat, 
akik titeket átkoznak. Ha igazságért szenvedtek, 
boldogok lesztek. Boldogok, akiknek szívok tiszta, 
mert ők az Istent meglátják. Ne ítéljetek, hogy ti 
is ne ítéltessetek! Aki téged kővel hajít, hajítsd te 
azt kenyérrel. Ne győzettessél meg a gonosztól 
hanem inkább a gonoszt jóval győzd meg! Ezek s 
többek az erkölcsiség örökszép elvei, a keresz- 
tyénség isteni bélyegei, melyeket semmi zivatar 
el ne^n töröl. 

Oh jövel szeretet hatalmas fejedelme, mi orvo- 
sunk Jézus ! állj meg a minden ember, ország 
legszentebb alapköve, az embert Istenhez csatoló 
lánc, az erkölcsiség felett s zengd el életre költő 
hatalmas szózatodat: Lázár! — azaz koporsóba 
jutott erkölcsiség — jöjj ki! Hisz „minden ország 
támasza s talpköve a tiszta erkölcs, mely ha meg- 
vesz, Róma ledől s rabigába görbed.* 

III. 

Koporsóban szendereg a lelkesedés. Léleknélkűli 
vastól vagy fától mit várhatunk! Tudjátok-e mi 
a lelkesedés? Ama régi láng, melynek egy szik- 
rácskája életet fuval a holt tetembe! Láttatok-e 
parányi sereget százezrek ellenében győzelmet 
aratni? Lelkesedés tévé azt. Tudjátok-e, hogy a 
vértanúk százezre halált szenvedett vallásunkért, 
lelkesűltségök bámulatra ragadta az ellent, mert 
mosolygva fogadták a halált s verőkkel megter- 
mékenyítek a keresztyénség földét. Bizony, ha 
lelkesedés nem vezette volna a buzgó reformáto- 
rokat, az üdv-hozó reformatio nem diadalmaskod- 
hatott volna a félvilágon s az evangyéliom vilá- 
?)skodó napja még hajnalában elfojtatott volna. 
z evangyéliom langszívű vértanúja Huss, zsol- 
tárokat énekelve lépett a lángok közé. És tudjátok-e, 
hogy a magyar ős ref. lelkészek m\V> T s7A\w^*v\\ 

l»»pi hnOum /. ^ 



50 

fűzettek lánezra s vitettek gályarabságra, nyugat 
tengerére, míg özvegyeik s a magyar Sión gyászt 
öltének? — óh de ők törhetlenek maracfának, 
lelkesedésük még tüzesebben égett a bilincsek kö- 
zött mint hajdan a fogoly nagy apostolé — és a 
szent ügy diadalt nyere! Oh volna-e képes ma 
valaki ilyenekre?! Dicső elődeink eme nagy lel- 
kesedése aluszik. A köztevékenység az egyház 
minél virágzóbb állásra emelésében szunnyado- 
zik, egyházaink boltozatai a hajdani emelkedett 
szellemnek, lelkesedésnek csak hamvait takarják. 
Hol a melegség, buzgalom, áldozati-hév, alapítói, 
vagy esak Fentartói erély, mikor a fillérek meg- 
számlál vák? Bizony a lelkesültek kevesek s a 
hidegek nagy többsége ezekben is csökkenti a 
lánghevet. Mikor jő el azon boldog idő, midőn a 
buzgó Nehemiások és Esdrások, ha kard övedzi 
is derekaikat, olthatlan lelkesedéssel kiküzdik, 
hogy a szent Jeruzsálem újra épül s a magyar Sión 
ormai újra örvendeznek?! 

Ha ki akar utánam jöni, tagadja meg magát. 
monda Üdvözítőnk, ki erre nem képes, abban a 
lelkesedés aluszik. Meg kell tudni halni is az 
igazságért, példányképünk, - Jézus — nyomdokán 
így járhatunk méltóan. Oh evangyéliom, zengd 
eí gyógyító igéid: Aki a léleknek vet. a lélekből 
arat örök életet. Harsogd el Jézusunk: Lázár! 
azaz szent lelkesedés — koporsódból jöji ki! 

Hit nélkül az élet reménytelen puszta, erköl- 
csiség nélkül szín- és illatvesztett virág, lelkesedés 
lángja nélkül ködcsillag: vedd fel hat óh ember 
az élet örök igazságait tartalmazó, tant, a szent- 
írást tanuld és a szerint cselekedj ! így újra szüle- 
tendik hited, megerősödik erkölcsiséged s lelkese- 
désed őseinkével vetekedik s nagy^yá leend az 
egyház, a mennyei Jeruzsálem előképe, nagygyá 
és boldoggá lesznek az egyház tagjai mind az 
életben, mind a síron tűi. Ámen. 

Debreczen, 185H. Balogh Ferenca, 

ev. ref. theol. tanár. 



Tabitha, kelj fel! 

Alnpigv: Csi'l. IX. W— fc>. 

A szentírás ker. gyülekezet! kegyes alakok 
és nemes mintaképek fönséges csarnokából áll. 
Az istenfélő jmtriárchák idejétől kezdve egész 
addig a jószívű Tabitháig, kiről a felolvasott alap- 
igében van emlékezet, egy képtárlaton megyünk 
át mely élőképekben szemlélteti velünk mindazt, 
ami nagy, dicső és nemes. 

Találkozhatunk itt épen ügy vallásos lelkü- 
letű férfiak, mint kegyes, szent asszonyokkal. 
Minden kornak meg van itt a maga előképe, 
Sámuel gyermekségétől kezdve le egészen az agg 
Simeonig. Minden állású embernek meg van a 
maga mintaképe. Dávid királytól le egész a sze- 
gény alamizsnáért esdő Lázárig. Minden erényes 
ember feltalálhatja a becsületes élet tiszta, vonzó 
képét: Ábrahám hithűségét, Mózes csodálatosan 
kitartó türelmét, Jób szenvedő képét, Mártha 
szorgalmát, Mária lángoló buzgalmát, Pál küzdel- 
meit István vértanúnak örömét.... mind.... mind 
nagy és dicső alakokat, melyeket külön-külön jel- 
lemezni maga egy-egy egyházi beszédet tenne ki. 

A jelenlegi alapige is, az őselőidőkből, egy 
kedves alakot állít elénk e nagy képcsarnokból. 
Egy különben egyszerűnek látszó alakot, mind- 
össze alig pár rövid vonással lefestve; egy ke- 
véssé ismert nevet, mely csakis itt e helyen egyet- 
lenegyszer jön elő a szentírásban s a van^ 

4? 



52 

— fájdalom! — csakis igen rövid ismeretséget 
köthetünk, még pedjg épen a legszomorúbb 
helyen: a ravatalon. És mégis ez a halott Tabitha 
csakJhamar foglyul ejti a mi szíveinket; ez az egy- 
szerű, igénytelen tanítványa az Urnák sok üdvös 
dologra taníthat meg minket. Valóban úgy van 
ez! Mert, ha korunkat nézzük, melyben "annyi 
inség és nyomor kiált mindenfelől hozzánk; ha 
figyelemmel kisérjük az emberiség jelen aggasztó 
helyzetét, akkor mindnyájunknak ajkáról akarat- 
lanul is elhangzik a kiáltó szó: ..Tabitha, kelj fel!*' 
Édes magyar hazánk határain belől minden város, 
minden község lakosaihoz, minden lakosnak szí- 
véhez kiáltani szeretnénk ma Péter apostollal: 
„Tabitha, kelj fel!" Könyörülő szeretetnek lelke 
közöttünk is ébredezz... ! 

Ez lesz kedveseim az a jelszó, melyet mi 
Péternek a meghalt nőhöz intézett ébresztő sza- 
vaiból meríthetünk. 

Oh jertek azért s figyelmezzünk mi is ez 
ébresztőszóra. Lássuk meg: 

I-ször. Kikhez van intézve az? 

II-szor. Miért hangzott el az? 

I. 

„Tabitha. kelj fel!" Ebresztőszó ez Ker. Gyü- 
lekezet még ma is, mely megérdemli, hogy bő- 
vebben foglalkozzunk ama kérdéssel : Kikhez van 
intézve az? 

Vájjon mit is kell tulajdonképen érteni e 
kérdés alatt? Hiszen ama melegszívű, jótékony- 
keblű joppei tanítványát az Urnák természetesen 
nem tudjuk ma már a halál síri, csendes álmából 
többé felébreszteni; de még ha ő megjelennék is 
mi közöttünk, azzal ugyan a mi sivár és önös 
korunkban úgy sem sokat lehetne az emberiség 
szomorú helyzetén segíteni. Nem kedveseim! Mi 
Tabithát nem testileg szeretnénk feltámasztani, 
hanem az ő nemes lelkét óhajtanok a keresztyéni' 



53 

szívekbe átültetni. Tabitha, kelj azórt fel ! Azaz 
könyörülő szeretetnek lelke ébredezz! 

v Ez gazdag vala jó cselekedetekkel és alamizs- 
nákkal, melyeket osztogatott vala." Ez a legszebb 
dicséret, mely a mi Tabithánk nemet} gondolko- 
dását nekünk is hangosan hirdeti. Ugy látszik, 
hogy az ő jelszava az Urnák eme mondása volt: 
„A mit cselekedtek egygyel is az én kicsiny atyám- 
fiai közül, én magammal cselekedtétek." (Máté XXV. 
40.) Az ő isteni szolgálata abban állott, hogy az 
özvegyeket és árvákat szomorú helyzetükben ' fel- 
keresse; napi foglalkozása az volt, hogy az éhe- 
zőket megelégítse, a mezíteleneket felruházza; az 
ő családját a szegények, elhagyatottak és a nyomor 
szánalomra méltó alakjai képezték. Azért aztán a 
halotti kíséret nagy száma is az ilyen szerencsét- 
len és boldogtalan lelkek sokaságából tellett ki. 
Mert, mihelyt Péter odaméne, ezt mondja alap- 
igénk: ^elibe állanak neki minden özvegy asz- 
szonyok, sírván és mutogatván a ruhákat és öltö- 
zeteket, mel veket Dorkás csinált, mig velők együtt 
volt". (39. \.) 

Az özvegyek. és árvák eme halotti kísérete 
kedveseim! kik ott az o jótevőjöket siratták, vájjon 
nem meghatóbb-e, mint ma bármilyen előre meg- 
rendelt fényes temetés, melylyel némely főrangút 
közöttünk kikísérnek, a ki pedig - - meglehet — 
életében soha egy éhezőt ki nem elégített és egyet- 
lenegy özvegynek, vagy árvának a szeméből egy 
könnycseppet sem törölt le?! Azok a ruhák es 
öltözetek, melyeket e szegények számára Tabitha 
saját kezeivel varrogatott, vájjon nem szebben 
vették-e ki a halotti kíséretben magokat, mint ma 
a legértékesebb koszorúk is, melyek némely gaz- 
dagnak koporsójára rá sem férnek, hanem egész 
külön kocsirakományt képeznek?! Vaijon mi is 
lehetne annál ékesebben beszélő halotti elmélkedés, 
vagy szebb sírírat, mintha majd a mi koporsóink- 
nál is mutogathatnák egykoron az özvegyek és 
árvák az öltözeteket, melyekkel életünkbe\\ v> \n\Y- 
dogtalan lelkeket /eiruháztuk? ! 



54 

Tabitha, kelj azért fel ! Könyörülő szeretetnek 
lelke a mi szíveinkben is ébredezz! Ez a kiáltás 
hangzik ma az egész keresztyén világon minden- 
kihez, aki magát a Krisztus tanítványának nevezi. 
Mindenkinek szól az ige : „Arról ismernek meg 
mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha 
egymást szeretitek. u Szól ez az ige nemcsak a 
nőknek, kiket az isteni bölcs Gondviselés mele- 
gebb szívvel áldott meg, hanem szól ez a férfiak- 
nak is. S ha azt vélitek, hogy Tabitha nem tar- 
tozik reátok, vegyétek csak mintaképül a könyö- 
rülő samaritánust. Kezdjétek el a szeretet mun- 
káját gyorsan s mielőbb. Szorgos kezekkel rak- 
játok le egy jobb jövő épületének alapját e téren 
is. Puszta szó, hangzatos ígéret nem ér itt semmit. 
Telve lehet szád óíi nagy népbarát a legfensége- 
sebb elvekkel, ha szívedet megkeményíted, ha 
markodat összeszorítod ! Minden ékesszőlásnál 
szebben beszél a tett ... itt áll ám igazán már a 
magyar példaszó! 

Oh könyörülő szeretetnek lelke közöttünk is 
ébredezz! Érintsd meg isteni erőddel a nagyok- 
nak, a hatalmasoknak szívét, hogy a nép boldog- 
ságát igazán szívükön viseljék. Irányozd az álla- 
mok, a kormányok szívét, figyelmét az alattvalók 
nyomorára, ho^y a legszegényebb ember is hála- 
telt szívvel áldja azokat a gondos ^kezeket, me- 
lyek azt megszüntetni törekedtek. Óh könyörülő 
szeretetnek lelke, olvaszd fel melegeddel az érzés- 
ben megfagyott emberi lelket, hogy a szegény 
emberiség számára a megkeményedett szívtalaj- 
ból a köny őrület remény virága fakadjon fel, hogy 
az üdvnek egy boldogítóbb melegítő nyara támad- 
jon fpl ebben az önző, sivár és rideg korban is! 

Es ha a férfiaknak nincsen fülök a nyomor 
kiáltásának szavára s nincsen kezük annak meg- 
segítésére, akkor ti nők menjetek jó példával eloi 
a könyörülő szeretetnek ápolásában. Hiszen ez 
már épen a ti küzdő- és munkateretek; itt nyil- 
nak, fakadnak a ti legszebb örömvirágaitok ! ' 



55 

A paradicsomi boldog 4 időszaktól kezdve, a 
hol a nő férjének segítőtársául volt rendelve, le 
egészen a jelen korig, a nőnek legszebb hivatása, 
legszentebb öröksége, s mintegy kiváltságos elő- 
joga volt mindég a könyörülő szeretet gyakorlása. 
S Tabithának korától kezdve főként keresztyén 
nők voltak azok, akik a szeretet zászlóját min- 
denkor legelői lobogtatták az emberiség nyomo- 
rának megszüntetésére. Amitől sok férfi undorral 
fordulna el, ott is a nők azok, akik nagy 
lelki bátorsággal behatolnak a nyomornak, a bűn- 
nek legelrejtettebb zugaiba is, hogy ott a sötétben 
a szeretet fényével világoljanak. A nők voltak 
azok, akik bámulatos és hősies dolgokat vittek 
véghez: ragályos betegágyaknál, korházakban, 
fegyházakban egyaránt ; csendes, alig látható hősi 
tetteit az önfeláldozásnak és bámulatos türelem- 
nek, - melyekről a világtörténelem könyvei nem 
emiékeznek u^yan meg, de aranybetükkel vannak 
mindezek felírva Annak könyvében, aki azt 
monda egykoron: „Amit cselekedtetek egygyel is 
az én kicsiny atyámfiai közül én magammal csele- 
kedtétekr- Az emberiség történelme ezrét és ezrét 
mutatja fel az ilyen nemes és nagylelkű nőknek 
a keresztyén világ bármely tájairól. De miért 
mennénk mi messze kimagasló példákért, mikor 
a közelben is megtalálhatjuk azt?! Ott van a 
magyar népnek még csak nem régen elsiratott 
őrangyala, a mi jóságos szivű Erzsébet király- 
nénk, akiről emlékezetben maradt, hogy a kará- 
csonyi szent ünnepekre maga is segített varrni 
ruhadarabokat, hogy azokkal a szegények örömet 
fűszerezze. Említsem-e, hogy ugyancsak ő volt 




meg 

és működik a nemesebb szívekben a könyörülő 
szeretet Mert ahol csak valamelyik fényesrangú 
nő a maga igazi örömét a jó cselekedetekben, a 
nyomornak enyhítésében találja fel: ott van Ta- 



56 

bitha. Ahol az Ur szerelmétől fellángolt keresz- 
tyéni szív behatol a szegények nyomorult vis- 
kóiba, hogy ott vígaszszal, tanácsosai, lelki és 
testi eledellel segítsen: ott van Tabitha. Ahol 
csak egy néhányan is összeállanak, hogy a sze- 

fény árvák rongyát ujakkal cseréljék fel: ott van 
ábitha. Ahol a nyomorult szenvedők számára 
kórházak, a hajléktalanok részére menházak, az 
éhezők számára ppdig népkonyhák állíttatnak fel : 
ott van Tabitha. Oh Tabitha, kelj azért ma is fel, 
ezerszer kelj fel a mi édes hazánk földjén is, 
mert nálunk is sok a szegény éhező, akiknek 
helyzete szomorúan aggasztó és akik a könyö- 
rülő szeretet melegét, főként most a téli hideg 
időben, nagyon nélkülözik. 

Tabitha, kelj fel ! Különös nyomatékkal hang- 
súlyozzuk mi ezt ker. Gyülekezet, főként jelen 
korunkban, midőn megvizsgáljuk. 

II. 

Hogy miért hangzott el s hangzik el ma is ez 
ébresztő szózat ? 

Mindenekelőtt a világnak, az emberiségnek 
ínséges helyzete az, amely e kérdést önkéntelenül 
is ajkainkra csalja. 

Tabithának koporsójánál ott állottak a síró 
özvegyek és Joppe városának elárvult szegényei, 
akik az ő jóltevőjük, édes anyjok és segítő 
angyalok után sírtak. Ezek a fájdalmas hangok 
elhatottak az apostol füléhez is és megrezeg- 
tették szívének érzékeny húrjait. A szegény özve- 
gyeknek eme zokogó panasza áthatotta Péternek 
nemes lelkét, ki a holt testhez fordulva, monda: 
..Tabitha. kelj fel!" 

Az a sok testi és lelki nyomor, melyet mi is 
szemeink előtt láthatunk, mais méltán ajkainkra 
csalja ama szívből jövő kiáltást: ^Tabitha, kelj fel!" 
Könyörülő szeretetnek megszabadító lelke ébre- 
dezz ! Ez a kiáltás azonban kedveseim ma már 
nemcsak egy néhány boldogtalan özvegy ajkáról 



57 

hangzik el, mint hajdan Joppéban, hanem millió 
és millió szegény ember szivéből tör elő az, akik 
nagy nyomorban élnek és akik segítségért fen- 
szóval Kiáltanak- Halljátok-e ti is...? Meghallgat- 
játok-e szívetek szerint e hangokat ..? Fájdalom! 
igen, igen sokan vannak, akik nem akarják meg- 
hallani ezt, akik legkevésbé sem törődnek ama 
sok testi és lelki nyomorral, amely számanélküli 
áldozatait naponként szedi az emberiség soraiból, 
még pedig nemcsak természetes halál nemével, 
hanem erőszakos utakon is, a temérdek öngyilkos- 
ságok különféle borzalmas nemeivel. Ugy, hogy 
ma már nem vehetünk csak egy lapot sem kezünkbe, 
hogy annak száma ilyen szomorú hírről ne emlé- 
keznék meg. A segélyre szorultak, a munkanél- 
küliek száma is óriási. Mert kedveseim, vannak 
ám nemcsak utcai koldusok, akik a boldogan 
menőkhöz a szánalom alamizsnájáért esdenék, de 
vannak szemérmetes, elöregedett szegények is, akik 
szégyeneinek, de nem is képesek saját n\eggörnyedt 
tagjaikkal ajtóinknál bekopogtatni. Óh Tabitha, 
kelj azért csak ma is fel, és keresd fel hajlékaik- 
nál e boldogtalan lelkeket! Ébreszd fel a dús 
fazdagok szivét könyörületre, hogy ne legyen 
özöttünk szegény, aki a könyörűlet alamizsnájá- 
ból mindennapi eledelét meg ne nyerje. 

De meg azt se feledjük el Ker. Gyülekezet ! 
hogy azért a sok testi és lelki nyomorért, mely 
közöttünk is dúl és pusztít, minket is terhel némi 
felelősség. Hiába is tagadnók, mert tények beszél- 
nek ellenünk, hogy a keresztyénségnek is van egy 
kis része ebben a nyomorban. A világban, a szá- 
zadok folyamán, — mondhatni — hogy a mi "kcizö- 
nyös elnézésünkkel hullott annyi könny alá. Ügy 
hogy azt is elmondhatjuk, hogy Tabitha halálával 
a keresztyéni köny őrületnek lelke is kihalt az 
emberiség szívóbői. 

Hát vájjon a mi szíveinket áthatja-e egész 
valójában a keresztyéni szeretetnek az az igazi 
melege, amely nemcsak meglátja a nyomort, de 



58 

azonnal is kész segíteni azon. Oh hányszor meg 
is történik, hogy a sok testi és lelki nyomor 
láttára megszólal ugyan nemesebb érzésünk, de 
csak szalmaláng minden lelkesedésünk és lidérc- 
fény minden buzgóságunk. Egy pillanatra fel lobban, 
ugy-^gy röpke percre felcsillan, de aztán menten 
el is alszik és gyorsan eltűnik. Azért méltán szól 
ma is e gyülekezetben minden emberi szívhez a 
felrázó szózat: „Tabitha. kelj fel!" Könyörűlp sze- 
retetnek lelke a mi sorainkban is ébredezz! Ámen. 



Gcrock után ogósz szabadon. 



dr. Márk Ferencz, 

okányi ev. ref. lolkész. 



4. 
Bálványozás, — hit. 



Jón. II. 9., 10. 



Csodálatos történet az, melyből alapígémet 
merítettem,, csodálatos a benne rejlő tanúságok 
miatt. Az Űr elküldi Jónást, hogy Ninivéht meg- 
térésre hívja. És ő nem megy, m^rt fél, hogy a 
bűneiből megtért Ninivéhnek az Űr megkegyel- 
mezne (4., 2.); ő pedig nem akarja ezt, inkább 
akar hajón a tenger túlsó partjára, Tarsusba vitor- 
lázni, hol — azt reméli — az Izraelben lakozó 
Isten szolgálatától szabaddá lehet, pedig maga is 
tudja, hogy Jehova, ha a tenger túlsó határánál 
laknék is, jobb kezével fogva tartaná őt (Zsolt. 
189., 9. stb.l. Ámde hajtja féltékeny szerelme, hogy 
talán mások is részesei lesznek a Jehova kegyel- 
mének, nemcsak Izrael és ezért akar futni Isten 
cjlől. Nemde csodálatos gondolat egy prófétától? 
Oh pedig hányan vannak manapság is, kik fut- 
nak a helytől, hol Isten különösképen jelen vgn 
híveinek seregében, kik halljájv lelkökben az Ur 
szózatát, de ahelyett, hogy az Ur parancsát követ- 
nék, önnön fejük, után haladnak, mint Jónás, azt 
hivén, hogy az Űr nélkül is vihetnek majd ki 
valamit. 

^Balgatag emberek, íme halljátok meg, hogy 
az Űr ama Jónást is megbünteté : szélvészt támaszt 
a tengeren (1., 4.), ellene indítja a hajósokat, hogy 
azok őt, mint saját vésztők okát, a tengerbe dob- 
ják (L, 15.). Hát ti nem féltek-é, hogy a ti híjába- 



60 

valóságaitokra is elkövetkezik a romlásnak vihara? 
nem ismeritek-é be, hogy egyedül Isten az, ki az 
elkezdett munkának sikert adhat, sőt előre meg- 
határozza az eredményeket? 

Tegyetek hát ti is úgy, mint ama gáth-chépher 
(II. Kir. XIV. 25.) próféta, mert romlás pusztulás 
van körültetek, a pojkolnak torkában vagytok 
mindannyian, kik az Úrtól elfordulva, saját igaz- 
ságtok útját keresitek, ahelyett, hogy Isten paran- 
csát követnétek; alázzatok meg magatokat, mert 
higyjétek el, eljő az Urnák látogatása na^y hir- 
telenséggel, megaláztatás vár reátok, mint Jónásra, 
ki a hal gyomrából kiáltott segítség után (II., 1.1 
beismerve : akik híjába való hazugságok után indul- 
nak, az ő boldogságoktól elrekesztik magokat. 

De je ; rtek Sz. H. ! tanuljunk mi is, ismerjük 
meg az Ur prófétájának sorsából saját sorsunkat, 
a gyöngeségeket, melyek bennünk lakoznak s 
melvek folytán kell, hogy sokszor megpróbáltas- 
sunk; ismerjük meg ami egyedüli erősségünket, az 
imát meghallgató gondviselő Isteijt, hogy fenszóval 
mi is hirdethessük Jónással: az L>é a szabadítás! 

Két része leend ezek szerint elmélkedé- 
sünknek : 

I. Beszélek előttetek arról, hogy a saját ere/e- 
ben elbizakodott, boldogságát Istenen kivül kereső 
embert Isten a legmélyebben megalázza; 

II. arról, hogy a megalázkodás Isten előtt a 
hívők számára az ő szabadítását biztosítja. 

I. 

Akik hijábavaló hazugságok után indulnak, az 
ő boldogságoktól elrekesztik magokat — szól a 
szent lecke. — A hijábavaló hazugságok nem 
jelent egyebet, mint azokat a bálványképeket 
(V. Móz. 32: 31.), melyeket az ember magának a 
tisztelet tárgyaiul választ s melyek ezt a tiszte- 
letet egyáltalán meg nem érdemlik; vagv átvitt 
értelemben jelenti mindazt a hiábavalóságot 
ami az embert cselekvésre ösztönzi, amiért hevül, 



61 

)edig végeredményében nem egyéb, mint füst és 
)ára/ Ilyen hijábavalóság után indultak pl. a 
lajósok, mikor a veszély idején az ő bálványaik- 
tól kérték a segélyt (1., 5.), sőt bár természet- 
szerűleg ismerték, hogv az emberi vér Isten előtt 
drága (Cálv.) s magokat mentegették, mégis a 
Jehovát Jónás feláldozásával akarták kiengesz- 
telni (1., 15.). Ezek tehát azok, kik az ő boldog- 
ságuktól elrekesztik magukat. Ez a boldogság 
pedig nem más, mint Istennek kegyelme, irgalma, 
vagy a 144. Zsolt. 2-ik verse szerint, hol ugyan- 
ezen szóval van jelölve a Jehova, maga az Isten, 
ki mindenkit, a hajósokat is kegyelmébe akarja 
fogadni. 2 Ha ők ahelyett, hogy e kegyelmet meg- 
ragadnák, csak földi kincsszerzésre gondolnak s 
hogy útjokat folytathassak, emberáldozattól sem 
riadnak vissza, jó, az Űr megteszi kedvöket, a 
vihar lecsillapúl. Ezzel azonban az ő tettük koránt 
sincs igazolva, sőt épen, mivel a világ szeretete, 
az önzés vezette őket s kaptak hijábavaló hazug- 
ság után, megnyerték ugyan kincseiket, a vüágot, 
de elrekesztették magokat a kegyelem forrásától, 
Istentől. 

De kérdem, Sz. H. ! azt hiszitek-é, hogy ma- 
napság a bálványozás megszűnt, mert hiszen mi 
mindannyian keresztyének, Isten Krisztusban 
közlött kijelentésének vallói vagyunk? hogy nin- 
csenek, kik a füst és pára után futkosnak? 

Nézzétek ott ama nénzsovárt, bálványa a 
mammon, abban bízik, nogy őt boldoggá teszi. 
Nem azért megyén be nehezen Isten országába 
(Mát. 19: 23. kv.), mert többje van, mint másnak, 
hanem azért, mert gazdagsága birtokához odatapad 
az önzés, a pénz bálványozása. Rongyokba burkolt 
koldus áll meg előtte, talán rideg gőggel dob 
annak leemelt kalapjába pár ércdarabot. Óh! de 
ő nem ismeri s így nem is érzi, mit tesz az: 

1 v. ö. Kohlbrüofge Síében Pred. über tien Proph. Jona 40. kv. 
1 v. ö. Keil-Delitzsch Bibi. Comm. III. 4 : 286. 



62 

nyomorultnak lenni; nem ismeri a szeretetet, azt, 
melyért Krisztus emberré tudott lenni s átszen- 
vedni az emberi szenvedések, megpróbáltatások 
minden nemét hogy ismerve, a mi gyöngéinket, 
együtt tudjon velünk érezni. Es ha a közjó érdeke 
kívánja tőle az áldozatot, ha nemes, emberbaráti 
intézmények érdekében zörgetnek ajtaján, zsebébe 
rejti ládája kulcsát, melynek tartalmáról azt 
hiszi, hogy neki mindennek megszerzésére elég. 
Tekintsétek ott amaz erejében elbizakodott hatal- 
mast! Bizony mit használ neki az ő ereje, hatalma, 
ha azzal csak lelkének elbizakodottságát növeli, 
ha azt a szegénynek elnyomására használja fel, 
ha abban veti bizodalmát s épít csak a földön, 
fundamentom nélkül, melybe megütközzék a 
folyóvíz és légyen annak a háznak nagy romlása. 
(Luk. 6., 49.) Bálványozó mindaz, ki saját magát 
imádja, tetteiben keresi a dicsőséget, melyeket 
hirdettet világgá és aztán tömjéneztet magának; 
bálványozó mindaz, aki önző érdekekből teszen jót 
valakivel, hogy aztán haszna legyen belőle vagy 
épen önző tettei jutalmazó bíráját Istenben keresi és 
bálvány mindaz, ami körülöttünk hívságos dolog: a 
világ és annak dicsősége, fénye, hatalma ; füst és j)árá 
mindaz, mitaz önzés, önszeretetsugall, hogy tegyünk. 
Halljátok a próféta szavát, hogy akik ilyet tesznek, 
boldogságuktól s így Istentől rekesztik el magukat. 
Avagy mit tesz a gazdag, ha vagyonát a 
természeti csapások tönkre tették s mint o egykor 
a nyomorulttól, űgy most az emberek szívteíenűl 
fordulnak el tőle, mit a hatalmas, ha boldogsá- 
gának alapjait a sors változása megingatta, mit 
az önerejeben elbizakodott önigaz, ha a jóllét 
multával eltűnik a hízelgők csoportja körüle? 
Avagy maradjanak meg mindezek, ámde eljőnek 
a betegségek, eljő a halál s ők lesújtva, megtörve 
ismerendik be, mily füst és pára volt, amire 
építettek ; bálványaik tehetetlenül ott vannak 
körülöttük s gúnyosan kérdezhetnők : bízott ben- 
nük, hát szabadítsák meg őt! De elrekesztették 



68 

magukat a nyomorultak ós szenvedők egyedüli 
vigasztalójától, elrekesztették a Krisztustól! mert 
nem az ő lelke, az ő alázatossága és szere- 
tete volt bennük. A legszegényebb embernek 
is vigaszt nyúJt az örök Gondviselés, de ő 
nekik nincs, aluhez imádkozhatnának nyomo- 
rukban, egyedül állanak, ,őket az emberek, ők 
)edig Istent hagyván el. Oh! mily kétségbeejtő 
phet a hit nélküli életre való visszaemlékezés! 
Oh! mily borzasztó az ember helvzete, kit cserben 
hagytak földi bálványai s kinek szívében nem 
lakik Isten! 

II. 

A hitetlen ember abban különbözik a hívőtől 
hogy mialatt amaz előbb-utóbb a kétségbeesés 
martalékává lesz, emennek hite épen veszélyekben 
tündöklik a legfényesebben. Nem ismerünk mi 
tökéletes embert. A bibliának igaz volta épen 
abban páratlan, h9gy úgy rajzojja az embereket, 
ípint amilyenek. Ádám, Seht, Enok, Noé, Sem, 
Ábrahám, Mózes, Dávid, Salamon és a többiek 
mind egyformán bűnösök, mégis mindnyájan ki- 
választottak, örökösök. Az o gyöngeségükben 
csodálatos isteni erő dicsőül meg. Vagy itt van 
J,ónás példája. Eltévedt, ellene szegezte magát az 
Ur akaratának, tehát ő sem volt erősebb, mint 
más, de ímé, mikor a veszély elkövetkezett, a vad, 
4űrva lelkű hajósok előtt bátran tett vallást az 
Úrról, nem félt önakaratából piagát a tengerbe 
dobatni, mert tudta, hogy az Ur yele leszen s a 
legnagyobb veszély közepette az Úrhoz esedezik 
szabaaűlásért. 

De mily különbség ,ézen Jónás, meg az Úrral 
dacoló Jónás között. íme a megalázott ember. 
„En u , vallja be saját semmiségének érzetében, 
„hálaadó szóval", azaz fenhangon, nyíltan mutatom 
be „Néked", Istennek, akin kivűl nincs más név 
sem égen, sem földön, áldozatomat. Nem bizako- 
dom többé a magam erejében, nem kívánok ^&\ 



64 

bálványaim segélyével boldoggá lenni, hanem 
Neked áldozom .. Áldozom hálaadó szóval, úgy, 
hogy önmagamat megtagadom, a világ minoen 
dicsőségét, büszkeségét megvetem, elismerem, hogy 
mindez csak füst ^ s pára, hiábavaló hazugság, 
mert egyedül az Űré a szabadítás. Ha eljő a meg- 
próbáltatás i^leje, ama bálványok nem használnak 
semmit, az Ur az, kinek kezében és pedig jó ke- 
zekben van sorsunk. 

És Isten nem a bakok vérében gyönyörködik, 
hanem a dicséretnek áldozatjában (Zsolt. «p0. 13. 
kv.), az igazi keresztyéni alázatos§ágban. neki 
kell növekedni, minekünk pedig előtte folyton 
fogyni. így könyörög Jónás s így jő el szabadítása. 

Szabadítás! Halljátok ezt ti, a szenvedések, 
testi fájdalmak nehéz kinjai alatt nyögök? Oh 
imádkozzatok, buzgón, lelki , alázattal imád- 
kozzatok, talán reá tekint az Ur a ti nyomoro- 
tokra, meghallgatja kéréseteket s elhozza a sza- 
badítást. ijS ti, Kiket rossz sorsotok üldözni látszik, 
kiknek az már-már a fejetek fölé emelkedett, el- 
nyeléssel fenyegetve benneteket, kik sehonnan 
sem reméltek szabadítást bajaitokból, nyomoro- 
tokból, kiáltsatok ti is az Úrhoz segélyért, mert 
övé a szabadítás. — Nyom valakit bűneinek nehéz 
terhe, a halált az örök megsemmisülést érzi ma- 
gára nehezülni, pedig lelke úgy vágynék bűnök- 
ből szabadulásra, új életre? — lelkének kinzó gon- 
dolatai eltűnnek, ha a szeretetnek, köny őrületnek, 
Istenébe veti bizodalmát, reményét, ha megragadja 
a bocsánatot, melyet a golgotliai szenvedő, a ke- 
resztfán elvérzett Krisztus „kivétel nélkül ad a 
hozzájárúlóknak ; menjetek hozzá, ha emberi ön- 
zés, szeretetlenség, rút hálátlanság beteggé sebezte 
lelketeket s az ártatlanul szenvedőnek aláhulló 
vére gyógyír lesz a ti sebeitekre is, mert abban 
lstenpek ti hozzátok való szeretetét látjátok. 

Ámde a mi Istenünk féltékeny szerelmű, 1^ 
a maga dicsőségét másnak nejm adja, sem az 
tisztességét a bálványoknak (Es. 42. 8.). Egyedül 



65 

Ot illeti hát meg a hálaadó ének, ha bajainkból, 
szenvedéseinkből megszabadulunk, haaföldi terhek 
könnyebbe lesznek vállainkon s lelkünk meg- 
nyugvást, békességet talál, minden egy£b pedig 
üres hiábavalóság, füst és pára előtte" És vájjon 
nem vígasztalás-e felettünk egy mindenható, örök 
Hatalmasságot tudni, aki a mi könyörülő Istenünk, 
erősségünk, szabadítónk és paizsunk. (Zsolt. 144. 2.)? 



Az Űr rendeletéből egy nagy hal elnyeli 
Jónást és az ,Ur parancsára ismét kiveti a 
szárazra. Az Ur parancsol és akkor kicsoda 
állhatna ellent. Az akaratának engedelmeskedik 
az embervilág épen úgy, mint az oktalan állatok 
világa, sőt az egész öntudatlan természet. (Zsolt. 
148. 8. kv.). 

Hitt Jónás az Ur szabadításában s imé hite 
meg nem szégyenült. Hitt a mi üdvezítő Krisz- 
tusunk is, hogy bár rontassék is el testének tem- 
ploma (Ján. 2. 21.) s mint Jónás a halnak, úgy ő 
a földnek gyomrába rejtessék (Máté 12. 40.), de 
Isten, diadalmat ad neki a halálban. 

Oh! a mi életünkben is sokszor tapasztaljuk, 
hogy a legmélyebb megaláztatás következik el 
reánk, mint Jónásra dacossága méltó büntetéséül, 
vagy Krisztusra, ki a mi bűneink büntetését hor- 
dozta. — De valamint bajainkból egyedül isten- 
nél találgatjuk meg a szabadítást, ha erős hittel 
tnzunk O benne, úgy, ha majd egykor földi ré- 
szünkre a legmélyebb megaláztatás, a föld gyom- 
rába elrejtetes elkövetkezik, az Ur lesz az, ki 
amaz utolsó napon parancsol a földnek és az kivet 
bennünket magából. Ámen. 



Lencz Géza, 

tópei ev. ív f. lolkész. 



A megkísértés. 



Aliipige: Máté VI. 13. Ne vigy minket 
kísértetbe! 



Ha a világon hatalma van a bűnnek, sokkal 
inkább a kísértésnek az emberekon. Ami a bűné, 
az mind a kísértésé volt előbb; mint ahogy al- 
konyra jő az éjszaka; ahogy gondolatra csele- 
kedet következik; ahogy a vihart jelzi a vész- 
madár és ahogy a halál előtt jár az erőnek meg- 
romlása. A kisértés a próba, a bűn a siker. Ami 
a szemet gyönyörködteti, kellemesen hangzik a 
füleknek, ami felé a vágyakozás nyújtja ezer ke- 
zét, ami a lábak járását könnyebbé teszi, ami a 
testnek puha párna, a léleknek játszi kedvtelés, 
ami szép, édes, zengő és hangzatos : abba mindbe 
a kísértés kisebb-nagyobb mértékű mérget vegyít. 

A test fájdalma: szükség, nyomorúság, szen- 
vedései lélek háborgása: bánat, gyász, kereserü- 
ség; mind eszköz, a kisértő sátánnak kezében,, 
melyekkel húzza a gyenge embert amaz örvény 
felé, minek alján semmivé válnak Isten képére 
teremtett mivoltunk összes ékességei. 

A megváltó Ur Jézus Krisztus át tudta látni, 
meg tudta mérni a maguk legigazibb fokán aki- 
sértés veszedelmeit, melyekkel tusakodnia kell az 
ember fiának: ezért vette be a mindennapi imád- 
ságba ezt a könyörgést: „ne vigy minket kísér- 
tetbe!" Ismerte Ó is, látta szemtől-szembe a kí- 
sértetet. Az a hely, melyen Jézus megkisértésének 
története lefolyt, legyen szent előttetek ker. hívek ! 



<S7 

hova ne az vezesse lépteiteket, hogy a káröröm 
szemeivel lássátok a legtökéletesebbet is vergődni 
a sátán tőrében, tusakodni a kisértő hálójában; 
hanem az áhítat és hála görnyessze térdeiteket 

Eorba, kulcsolja össze kezeteket ; mert Isten vég- 
etetlen jósága tükröződik itt, ki valóságos ember- 
példányképet adott elébetek, hogy az éhező éhsé- 
gében, a szomjúhozó epedésében, a megkísértett 
gyötrelmeiben, a szenvedő kínlódásában, a haló 
halálában, a feltámadott újra kelésében megvál- 
tassatok. Megváltattok pedig a Jézus Krisztusban, 
kiről tudjuk, hogy „nem olyan főpapunk nekünk, 
ki a mi erőtlenségeinken meg ne indulhatna, hanem 
aki megpróbált, mint mL mindeneket a bűntől meg- 
válva." (Zsid. IV. 15.) 

Mert vájjon mondhatja-e a színarany a por- 
nak: légy olyan tiszta, mint én vagyok!? mond- 
hatja-e a lélek a testnek: ne legyen vágyódásod 
a világ után!? Lehetne-é az erény a bűnnek, a 
napvilága sötétségnek, az élet a halálnak, idvesség 
a Kárhozatnak ösztöne, hogy ha nem volna kö- 
zöttük közöltetés. Ez a közöltetés, az idvesség 
háztartásának soha meg nem ízetlenülő sava ott 
áll előttetek a kísértés pusztájában, az „egy köz- 
benjáró Isten és ember között: az ember Jézus 
Krisztus." (L Tim. II. 5.) 

Megnyugtató bizonyság ker. testvéreim, látni 
azt, hogy valóságos ember is volt, akit Isten a 
maga hatalmával és dicsőségével felövezve éret- 
tünk a földre elbocsátott; mert az ember bűnéért 
embernek kell szenvedni és adni elégtételt. Már 
pedig ez a bizonyosság a megkísértés történetéből 
megolthatatlan fenynyel világlik elő, mert a meg- 
ki8értetés az, ami az emberekben legemberibb. 
Ez törölte le Isten képét és hasonlatosságát az 
első emberpárról; ehe,z kellett isteni tökéletes- 
ségeknek iarulni az Űr Jézusban, hogy vissza- 
szarmazzék reánk, ami elveszett. Ez a próba ál- 
lott előtte minden szövetségnek, melyet Isten szerzett 
az emberekkel ; ennek megállása vagy az abban 



68 

való elbukás a mérték az érdem és a bűn, a ju- 
talom és büntetés között. 

Olyan régi és ismerős, mégis olyan uj és a 
példának kiapadás nélküli forrása az a történet, 
melynek szerzője a tőrt vető sátán, szenvedője az 
ember Jézus ott a kietlen pusztaságban, hol szom- 
júságot oltó vizkűtfő, éhséget esilapító kenyér, 
fedező árnyék, oltalom és tanács nincs a mindenütt 
jelenvaló Istenen kivül. Olyan régi és olyan uj! 
Évezredek és egy óra; nemzeteK és az egyes 
ember, nagy történetek és kicsiny cselekedet be- 
szélnek róla szüntelen. 

Isten bölcsessége és irgalmassága szerint lett, 
hogy Idvezítőnk élettörténetének egy kicsiny lapja 
tárja elénk, ami minden emberrel olyan Vértör- 
vénye szerint közös; de elénk tárja a példát és 
diadalmat is, melyet követhetni és megnyerni az 
ember Jézus megtanít. 

Olvassuk végige lapot, vegyünk belőle haszon- 
nal tanúiságot és okulást, kivezető utat és irányt, a 
szolgaságból a szabadságra, melylyel az Űr 
Jézus szabaddá teszi azokat, akik az ő nevében 
hisznek. Csak ha végig megfigyeljük Jézus meg- 
kisértésének történetét s egybevetjük az embernek 
mindennapi állapotával, akkor érthetjük meg 
igazán, miért taníttatunk így könyörögni: „ne vígy 
minket kísértetbe!" 



Amint János keresztségét felvette Jézus és 
felette megzendült a megengesztelt Isten béke- 
hangja, elérkezettnek látta az időt tanítani, cso- 
dákat tenni és megváltani. De mielőtt reá lépett 
volna a tövises útra, elvonult az emberek elöl a 
pusztaságba, hogy az egyedülvalóság csendes- 
ségében még egyszer összeszedje, átgondolja világ- 
megváltó nagy tervének összes szálait. Már ekkor 
Júdeának pusztaságait átalzengette a hír s átlé- 
pett a határon is szerte Izrael között, hogy íme 
eljött, aki még a hatalmas Keresztelő Jánosnál is 



m 

igyobb, kinek tisztességet tőn meg ez is; pedig 
ás embert ostoroz s a fejszét a bűnös nemzet 
ökerére mondja vettetni. A méh virággal, a 
íidár szabad levegővel, az éhező kenyérrel, a 
olganép szabadító val álmodik. Amin a válasz- 
tt nép színe-virága elvérzett, amit a hős Makka- 
usok fegyvere sem tudott állandóan összezúzni, 
nak megrontója, leküzdője íme itt van: a nemzet 
ófétái által jövendőit messiás, király; monda 
zusra a nép. 

A pusztában töprengő és éhező Jézus előtt 
int egy délibáb, mint kecsegtető mosoly derűit 

a népnek eme hite. Végig nézett a* pályán, 
ilyet a nép hozsannával kínál neki s végig a 
isikon, melyre Istentől küldetett, Egyiken sza- 
dságért villogó fegyverek, a hadvezér ékességei, 
stettei a szabadság küzdelmeinek, királyi bíbor, 
igasztaltatás ; másikon éhség, szomjúság, gyíílö- 
;, megcsíifoltatás, szenvedés, Golgotha. A lélek 
írenkedéseinek ezen a pontján lép eléje a sátán 
sselkedéseivel: ..változtasd n követ kenyérré." 
nde Jézusban felülkerekedett a világmegváltó 
igás hivatás, mely leküzdi a test vágyait: ..nem 
%k ken vérrel él az ember, hanem Istennek minden 
yével." (Máté IV. 4.) 

Keresztyén hívek! Vájjon nem az a kísértő 
ó suttog, csábít, kiált, fenyeget és viharzijv-é át 
i az egész társadalmon? Aki nem az Urnák 
ját járja, minden lépten-nyomon kövekbe 
kőzik. Ilyen kövek a szegény származás, mások 
cleke, joga, nagyobb ereje, a korlát, mit a törvény, 
ztesség és vallás az ingyen kenyér elé emel. 
\ Diond a kísértő: ..változtasd a követ kenyérré" 
eg van hozzá hatalmad és az alkalom, hiszen: 
lopott vizek édesek és a titkon való étel gyönvö- 
ségesr (Péld. IX. 17.) És az ember kinyújtja 
izét a tiltott után s mire visszavonja, mások 
♦haja, könyje, vére és a bűnnek szennyje, a 
ikol pecsétje van reá tapadva. Ha a test kíván- 
ozik, na a vágyakozás mámora elborítja &htaA\\v>V 



70 

ha a bűn útja. könnyebb, mint a becsületé, nincsen 
fül az Isten igéjének hallására, hanem engedel- 
messég a sátán hatalma iránt. Pedig ez az ige 
életnek kenyere, melyből aki eszik, nem lesz 
éhsége a világ, hanem lesz éhsége Istennek 
beszéde után: de ez az éhség nem epeszt, hanem 
gyönyörűséges, nem sorvaszt el, hanem örökéletre 
táplál. Adjatok ebből azoknak, akik a szükségben 
békétlenkednek; vegyetek abból békétlenkedők! 
Isten készítette ezt nektek, ki a mező liliomait 
ruházza s táplálékot ad az ég madarainak; a 
türelem és a bizodalom, mely az ige nyomán jár, 
bizonyára már legalább is fél megclégíttetés. 
Lássátok, az ember Jézus negyven napi éhség után 
a pokol kapui ellen legyőzhetetlenül megerős- 
bödik; a megtagadott földi kenyér helyett örök 
élet mannáját, a bezárt emberi hajlék helyett a 
mennyországot nyerte. 

Keresztyén hívek ! Olyan nagy ereje van ma- 
napság annak a pénzre váltott kenyérnek, hogy 
(Minek mennyisége szerint becsülik az embert. 
Nem látjátok-é naponként, mint nézi le a gazdag 
a szegényt, mert neki többje* van; mint teszi 
panaszossá az alamizsnát az, aki adja; mint vesz 
uralmat a pénz tehetség, tudomány, erény és 
becsület lelett; árát szabja mindennek, aminek 
pedig szentségtörés a vásár, mint Jeruzsálem 
templomának volt az, hogy kalmárságnak házává 
tétetett. De jaj ti nektek, kik a pénzre és kenyérre 
esküsztök, mert majd ottan az utolsó ítéletnél, hpl 
csak a léleknek lesz becse, az fog kiverni az Űr 
színe elől lángostorával, aki a pusztában így felelt 
a kísértőnek: nem csak ken vérrel él az ember % 
hanem Istennek minden igéjével." „Es ezt tenni 
() neki van legerősebb joga, mert ü „bűnös test- 
nek hasonlatosságában- (Rom, VIII. 3.) mutatta 
meg a példát, miképen kell ..megfordulni a setét- 
ségből a világosságra és a sátánnak hatalmától az 
Istenhez. (Csel. XXVI. 18.) 



71 

Majd „vivó Jézust az ördög- a szent városba 
hely ezé a templom tetejére és monda neki: 
Istennek fia vagy. bocsátkozzál alá innét, mert 
gvagyon írva: az Ő angyalainak parancsol te 
jled és ők kezeken hordoznak téged, hogy meg 
üssed lábadat a kőbe." (Máté IV. 5., 6.) "Mikor 
ta a sátán, hogy a testnek kenyerénél a lélek- 
k tápláléka felettébb való az ember fia előtt, a 
£k szomjúságát: a büszkeséget, az erőben, 
imányban való vakmerő bizakodást próbálta 
lóra keríteni az áldozat körül. Milyen büszke, 
lyen vakmerő is az ember, tudatában annak, 
gy minden maghozó fü, gyümölcstermő fa, 
hden valóság, amiben élőlélek vagyon, hatalma 
, rekesztetett és hogy neki jót és gonoszt egy- 
int tudó lelke van; nem átalja belőle kizárni 
Lennek hitét. Szállj le a templomról, taszítsd el 
ennek karját, mely mint a gyámoltalan gyer- 
ket vezet, légy magad magadnak erő, yiker, 
vény és tanács! — mondja a kisértő — Es az 
ber leszáll a templomról, elhajol Istentől, nem 
rén észre, hogy lakadalmi riihát vetett le és 
öltözött hitvány rongyokba; mert az úgy megy 
an észrevétlenül, mint ahogy a víz alámossa 
kősziklát, míg végre az áradatba dől. Elébb a 
íplomtól maradozik el lassanként az ember, 
n vágyakozik Isten igéjének hallása után, 
itán kihal ajkaiból a mindennapi imádság; 
solyog, ha az Isten szent nevét vagy a vallást 
nnyes szájjal gúnyolják ; nem botránkozik 
g, ha káromolni hallja Istent; ha szenved, 
mnel perbe száll; ha előmenetelt nyer, ón- 
jában büszkélkedik ; nem imádkozik, ha 
LKsége van: hiszen ő ember, felettébb való 
idén teremtett valóságnál, az anjnalok kezei- 
1 hordozzák, hogy meg ne üsse lábait a kőbe. 
Titeket hívlak fel tanúbizonyságul istenfélő 
ik és anyák, minő állapot az, mikor a gyermek 
sáli a templomról s büszke biztonsággal, köny- 
ílműen átadja magát a világnak s abban minden 



72 

bűnnek, hiábavalóságnak: nem jobban elsirat- 
játok-e, mint azt, ki eltemettetett; nem könyö- 
rögte) k-é érette a kétségbeesés könyjeivel szemei- 
tekben; nem rettegitek, nem átkozzátok-é azt a 
láthatatlan hatalmat, melyet magatok sem tudjátok, 
íjogy nevezzetek, amely őtet az igazságtól elra- 
gadta? Jaj is ti nektek, kik megkeményedett szív- 
vel kísértitek Istennek haragját, mert abban 
szégyenültök meg, amiben dicsekvéstek vagyon, 
előbb-utóbb í^y átkozzátok meg születésiek napját: 
,.azt a napot homályosság fogja be: ne örüljön az 
esztendőnek napjai között." (Jób III. 6.) Olyanok 
lesztek, mint a megfehéredett csontok, élet nélkül, 
melyek a lábak taposása alatt összetörnek és 
porrá válnak nyom nélkül. 

Ti azért ker. hívek tekintsetek Jézusra, ki töké- 
letes tulajdonainak birtokában sem kísértette Istent 
hanem nyomorult ember lett, szegény lett, mikor 
gazdag lehetett megalázta magát, mert tudta, 
hogy aki megalázza magát, felmagasztaltatik. 



Megszégyenülvén a sátán eme második tőr- 
vetésével is, megkísórlette a harmadikat: ,*vivé 
Jézust egy nagy magas hegyre és megmutatta neki 
a világnak minden országait és azoknak dicsőségeit 
és monda neki: mindezeket neked adom, ha leborulva 
tisztelendesz engem." (Máté IV. 8: 9.) Leborulva 
tisztelni a sátánt a hatalomért! Mennyi embernek 
hitvallása ez! Mennyi embernek szívet lakja ez a 
titkos sötét szövetség! A sok jeles és jeltelen 
sírhalom, halomra hányott embercsontok, a sok 
koldusbot, árvák könyje, özvegyek gyásza, a tenger 
átok, mely egy-egy hatalmas névre száll, borzasztó 
igazsággal hirdeti, hogy azon magas hegyen, 
melyről a hatalom vágya betekinti az országokat, 
nemzeteket ritkán hangzott el Jézusnak ama 
visszautasító szava: „eredj el sátán, mert meg- 
víigvon írva: a te Uradat Istenedet imádjad és 
csak őtet szolgáld." (Máté IV. 10.) 



73 

Inkább akar az ember a sátánnak szol- 

Í falva ezreket szolgaságba sülyeszteni, sem mint 
stent imádva egynek-kettőnek a szegénységből, 
nyomorból, megaláztatásból megváltója lenni. 
Milyen más is volna ennek a világnak képe, 
mennyivel több arcon derülne az igaz mosoly, 
mennyivel felette állana az áldás az átkozódás- 
nak, fia az ember me^ tudná tagadni szíve ördögét 
s a világ hívságát fel tudná áldozni a szeretetért. 
Pedig a világi hívságnak csalódás, átok, a fel- 
áldozó szeretetnek teljesült reménység és áldás a 
jutalma. 

Ezerszer jaj volna ennek a világnak, ha 
akkor a megkísértett Jézus lelkében a mérleg a 
sátán biztatása felé hajol; vele együtt elbukott 
volna az embernek boldogsága, üdve, megválta- 
tása s egész fényes jövendője a földön túl ígért 
életnek; lelki sötétségben járna a föld népe ma 
is ; csak egy nemzet siratná Jézusban a szabadság- 
hőst, ki a karhatalom alatt elbukott s nem álla- 
nának itt a templomok, hirdetve a kiengesztelt 
Isten örök szerelmét s a , pokol kapuin, a halál 
hatalmán diadalmat vett Ur Jézus Krisztust, aki 
nekünk örök élet és váltság. 

Megértitek-é már ker. hívek, miért taníttatunk 
így imádkozni : „ne vígy minket kísértetbe. 4 * V Hogy 
még jobban megértsétek, mindezekhez hozzáadom 
azt a sok kárvallást, alávettetést, gyötrelmet, 
csalódást, szenvedést egész a vértanűságig, melyek- 
nek epesztő hevében megkísértetünk, megpróbál- 
tatunk, hogy megálljuk-e szilárdan a hitet, a szent 
szerződést mely Isten által adatott nekünk a 
Jézus Krisztusban ; hozzáadom a gyarlóságot, 
gyengeséget az ingcidozó nádszál hajlásáig, mely 
vérünkben van, mint irthatatlan betegség csirája, 
hogy önerőnkben bizakodásunk nem lehet. Aleg- 
értitek-é már, hogy a ti erőtök egyedül az Isten, 
aki nélkül a kísértés belépés a bűnbe, kárhozatba: 
de ő vele erőpróba, melyet sem a sötét mélység, 
«em a fényes magasság meg nem tántorít? 



74 

Annakokáért gyarlóságunk tudatában szün- 
telen imádkozzunk: „no vígv minket kísértetbe!- 
Ha pedig még is belevitetünk, kövessük példáját 
az Yv Jézus Krisztusnak, kivel diadalomra jut 
bennünk a hit, miért „altul vitetünk a sötétség 
hatalmasságától az Iston fiának országába." (Kol. 
I. 13.) Ámen. 



dr. Baltazár Dezső, 

h.-szo1>«)szlói ev. ref. lolkész. 



C) ÜNNEPI EGYHÁZI BESZÉDEK. 

1. 
A nagy megújhodás. 

Karácsonyi. 

Előimádság. 

Itt van tehát a várva-várt dicső nap, melyet 
minekünk rendeltel, Atyánk, hogy a keresztyen 
népek milliói, mint óriás, örvendező család, ama 
jászol körébe gyűljenek, melyben nyugodtan szen- 
dereg az Úr, a te örök, te egyszülött fiad. Hálát 
adunk neked, hogy életünket megőrized e szent, 
e nagy napig, amely a hű emlékezet varázsha- 
talma által, szemünk elébe tárja mindazt a cso- 
dát, mi történt egykoron kis Bethlehemnek boldog 
éjjelében. Imé a csillag újra fölragyog, mely 
napkeletnek bölcseit vezette. Megnyílik a menny- 
ország és örök fény sugarain a földre szállanak 
örvendetes hírt mondó angyalok. Megszületett az 
igért Idvezitő, ki az Ur Krisztus, Dávid városá- 
ban. És zeng az égi seregek dala: Dicsőség a 
magasságban az Istennek s a földön békesség az. 
örök isteni jóakarat embereiben és emberei között! 
Dicsőség a magas ég Istenének, akinek szíve 
megesett az emberiség nyomorán és a világba 
küldé szent fiát, hogy bűnbocsánat által a kebel- 



76 

nek, szeretet által az egész világnak nyugalmat, 
békességet, boldogságot adjon. 

Szentséges Isten, tisztíts meg bűneinkből, hogy 
amire vágyunk, azt megtehessük: beállhassunk 
az angyalok közé elzengeni Karácsony énekét. 
Lelkünket a porból emeld magadhoz. Adj szár- 
nyakat szívünknek és szavunknak, adj tiszta, 
fényes angyalszárnyakat, hogy e dicső nap nagy- 
ságát fölérjük. Mióta einber él e csillagon, minden 
nap annyi áldást adsz nekünk, amennyi csillag 
lángol fent az égen: de annyi áldást együtt sem 
hozának történetünknek összes napjai, mint Beth- 
lehenmek áldott éjszakája, mely a világ megúj- 
hodása volt. Áldott ez éj! Áldott, ki ezt adá! 
Áldott örökre ami jó Atyánk. Ámen. 

* 
* * 

Alapige: II. Kor. V. 17. 

Hideg, tél tartja kivül a kihalt mezőkön diadal- 
ünnepét. ITgy latszik, hogy az enyészet szétrom- 
bolá az életet. Ám a barázdákon, a szántóföldeken 
ott zöldéi m4r az íy tavasz, amely a tél bilincsét 
összezúzza. Es a szivünk, örvendező szívünk mit 
tud az elmúlásról, a halálról? Tele van élettel, 
zsongó, meleg örömmel. A tavasz és a nyár káp- 
rázatos ragyogása, bűvös-bájos madárdala, gyö- 
nyörűséges virágpompája mind itt van a keb- 
lünkben. Lelkesedéssel, áhítattal, testvéri szere- 
tettel ünnepeljük a kedves Karácsonyt, a lelki élet 
ama dicsőséges tavaszának emlékünnepét. Ma 
született nekünk a Megváltó, ki az Úr Krisztus, a 
Dávid városában: Bethleheinben. Az egyszerű jászol- 
bölcső, melyben ama názárethi ácsmester fia 
szendereg, elhomályosítja, megszégyeníti a királyi 
gyermekek aranyos, bíboros pihenő helyét. Mert 
abban a jászolbölcsőben az emberiség egyetlen- 
egy Idvezítője fekszik; a názárethi ács fia. Isten 



77 

fia, ki az Uraknak Ura, Királyok Királya. Annál 
a bölcsőnél megáll az ó- világ és új -világ veszi 
kezdetét. Nemcsak új időszámítás kezdődik e 
születéssel, hanem új idő is, az emberiség újjá- 
születése. Az első Karácsony a legnevezetesebb 
forduló pont az emberiség történelmében. Jól 
mondja Pál apostol: a régiek elmultak, mindenek 
megujultak. 



A Karácsonyünnep maga is egy régi pogány- 
ünnep helyét foglalta el. Ez az ünnep az u. "n. 
Saturnalia volt, az egyenlőségnek és szabadságnak 
ünnepe, de csak külsőleg, névszerint. 

Az első keresztyének közül némelyek, valamint 
Korinthusban részt vettek a bálványáldozati lako- 
mákban, úgy Rómában és Itáliában együtt ünne- 
pelték a pogányokkal a Saturnáliát. Ezért ennek 
a pogány ünnepnek a kiszorítása végett Ion szük- 
ségessé egy ker. ünnepnek a behozatala. Krisztus 
után a negyedik században igx jött szokásba 
Krisztus születésének az emlékezetére a Karácsony 
ünnep, december 25-ik és 26-ik napján, amely 
napra esik a hagyomány szerint az Űr szüle- 
tése. Ez az ünnep is a testvériség ünnepe lőn. A 
Saturnálián úrrá lett a szolga és szolgává az úr. 
A Karácsony pedig annak a Király Krisztusnak 
a születése napja, kí szolgának alakjában szüle- 
tett, hoj*y a bűn rabszolgáit urakká és királyokká, 
a bűntol szabadokká és a maga örökös társaivá 
tegye. De míg a Saturnalia egyenlősége és sza- 
badsága csak játék volt és előtte és utána teljes 
durvaságában és embertelenségéhen uralkodott a 
zsarnoki önkény és a rabszolgaság: addig a Ka- 
rácsony igazi, teljes és örök szabadság ünnepe lőn. 

íme, Ker. T., a Karácsony ünnep a pogány 
istenség ünnepéhez való viszonyában már maga 
is azt hirdeti: a régiek elmúltak, mindenek meg- 
újultak. És amint a régi ünnep helyett új és mé- 
lyebb jelentőségű, valóban fölséges ünnep jött 



78 

szokásba: úgy állott a régi világ helyére újabb, 
dicsőbb világ minden tekintetben, de különösen 
vallás-erkölcsi téren. 

Aker. vallásnn k vannak túlbuzgó barátai. Ezek 
a túlbuzgók azt hirdetik, hogy a pogány vallások 
mind hamis vallások, téves tudományok, annyira, 
hogy nincsen bennük egy igaz, egy helyes gon- 
dolat sem. Ám a dolog nem így áll. A vallás 
legfölségesebb gondolata, legtisztább igazsága az, 
hogy az Isten atyai szeretet. És ez a gondolat 
nem csupán a ker. vallás tulajdona. Indiának 
oslakója már úgy imádkozott az ég istenéhez, mint 
Atyához. A görögök, a rómaiak a legfőbb Istent 
Atyának nevezték. Az ó-testamentomban pedig 
több ízben nevezik Atyának az Istent az egyes 
szentírók. Mit mondunk azért? Miben áll a ker. 
vallásnak e nagy igazság tekintetében a többi 
vallások lelett való előnye? Abban ker. t., hogv 
míg a többi vallásokban, még Izrael népének 
vallásában is, nem ez a gondolat viszi a vezér- 
szerepet: addig a ker. vallás minden tanításának 
az a gondolat a középnontja, hogy az Isten sze- 
retet, minden ebből indul ki és minden éhez tér 
vissza. 

Ezen kivűl más előnye is van a ker. vallás- 
nak a többi vallások felett, noha már ez az előny 
magában véve is elég arra, hogy a ker. vallásnak 
örök időkre biztosítsa az utolérhetetlen elsőséget, 
a megdönthetetlen világuralmat. Az istenséget p.u. 
Izrael vallását kivéve, a többi vallások a múlandó 
lét korlátaival veszik körül, emberi gyarlóságokkal 
ruházzák föl. A görög és római nép istenei nem 
egyebek, mint örök ifjú, rendkívüli, de nem kor- 
látlan hatalmú, isteni rangra emelt emberek. A 
másíthatatlan végzet mindnyájuknak felette áll. 
Olyanok, mint a földi királyok, nem az a törvény, 
amit akarnak, hanem azt kell akarniok, amit a 
felettük álló végzet örök törvénye parancsol. Nem 
mondom azt, hogy minden pogány ekképen gon- 
dolkozott. Egyes nagy bölcsek olykor a gondol- 



79 

kozás kellő magaslatára emelkednek és a tevés 
nézetek között helyes ítéleteket is mondanak Isten 
mivoltáról. A nagy görög bölcs, Sokrates egy 
alkalommal egyenesen azt mondja, hogy az Isten 
lélek. A római bölcs, Seneca így nyilatkozik : Az 
Isten a mindenség őrizője és igazgatója, lélek és 
szellem, ennek a világműnek ura és alkotó mes- 
tere. (Quaest — nat. ii. 45.) De a nagy tömeg máskép 
gondolkozott. Krisztus pedig nem csupán kimondta, 
hanem a maga minden tekintetben igazán szellemi 
tanaival a világ közkincsévé tette a nagy igaz- 
ságot, hogy az Isten lélek. (Ján. 4., 24.) 

Az istenitiszteletben is új világot teremtett 
a keresztyénség. A pogányok között is voltak 
egyes nagyeszű férfiak, akik erről a dologról 
igazán helyesen gondolkoztak. Egy jeles költő, 
(Ovid) p. u. a próféták magaslatáig emelkedik, 
amikor ezt mondja: 

„Ökrök vérének nem örülnek az égi hatalmak, 
A titkon mutatott hit becsesebb nekiek". 

Nemde a Hóseás szavait véljük hallani : az Isten 
irgalmasságot akar és nem áldozatot (6., 6.)!? A 
nagy szónok és bölcselő, Cicero, ezt mondja egy 
helven: Az istenek legjobb, legtisztább és legszen- 
tebb, valamint kegy élettel legteljesebb tisztelete az, 
ha őket tiszta, romlatlan , elmével és szóval tisz- 
teljük. (i)e nat. deor. ii. 28.) Am ezek csupán kivé- 
telek és akik így nyilatkoztak, azok nem éltek 
úgy, ahogy beszéltek. A nagy tömegre nézve 

Í>eüig Pál apostolnak van igaza: Noha ismerték az 
stent nem úgy dicsőítették, mint Istent. A halha- 
tatlan Istennek dicsőségét elváltoztatták a halandó 
embernek, madaraknak, négylábú és csúszó-mászó 
állatoknak kifaragott ábrázatára. (Rom. 1., 21., 23.) 
Ezzel szemben az Űr Jézus Krisztus nemcsak 
kimondta, hogy azt az Istent, aki lélek, lélekben 
és igazságban kell imádni (Ján. 4., 24.), hanem 
minden ide vonatkozó tanításán ez a gondolat 
vonul keresztül, egész életéből ez a gondolat 



80 

ragyog ki. Egyszer sem olvassuk, hogy áldozott, 
de százszor is olvassuk, hogy imádkozott. Sőt azt 
is hirdette szóval és tettel, hogy a legtökéletesebb 
isteni tisztelet, a tiszta, szeretettől áthatott erkölcsi 
élet. Nem mindenki aki ezt mondja: Uram! Uram! 
megyén bé a mennyországba, hanem, aki cselekszi 
az én mennyei Atyámnak akaratját. (Máté 7., 21.) 
Hogyne mondhatnók el hát a vallásra nézve, hogy 
Krisztus születése által a régiek elmúltak, min- 
denek megújultak! 

Ugyanezt mondhatjuk az erkölcsiségről. Voltak 
és vannak tévelygő, bal gátak emberek, akik az 
erkölcsiség gyökereit ki akarják tépni a vallás 
talajából, mondván, hogy az erkölcsiség a vallás 
nélKÜl is fent állhat. Mesebeszéd ! Szakítsák ki az 
emberből a szívet és meghal az ember. A vallás 
az erkölcs szíve, éltető forrása, talaja, középpontja. 
Ezt bizonyítja az egész történelem, amelyen át a 
vallás és erkölcs karöltve halad. A vallás bukása 
az erkölcs bukása. 

Vallás és erkölcs : fa és gyümölcs. Amilyen 
a fa, olyan a gyümölcs. Jó fának jó gyümölcse, 
rossz fának rossz gyümölcse. A pogányok lelké- 
ben a vallás legfőbb igazságait vastag és durva 
tévedések borították el. És a vallással együtt meg- 
romlott az erkölcs is. Egyes nagy emberek életük 
tisztaságával, lelkük nemességével kiemelkedtek 
a tömeg közül; de a nagy sokaság erkölcsi álla- 
pota igazat ád a Fal apostol bírálatának: teljesek 
\ r oltak m in den ham isságga 1. gon oszsággal, rossza- 
sággal, irig} ' seggel, g\ ílkosságga 1. * ~erse ; ngésseL 
álnoksággal, rossz erkölcscsel. (Rom. 1., 29.) Es ennél 
sokkal jobban Izrael népe sem állott az erkölcs 
dolgában. Vallása rideg tan, isteni tisztelete lélek- 
telen külsőség volt, az Istent nem a szívével, 
hanem csak a szájával dicsérte. Zsidó történetíró 
teszen róla bizonyságot, ki a Krisztus korabeli 
Jeruzsálemről azt írja, hogy, ha a rómaiak el nem 
pusztították volna, vagy a földrengés döntötte 
volna romba, vagy árvíz borította volna el, vagy 



pedig tűzeső pusztította volna el az égből, mint 
Sodomát; mert „sokkal istentelenebb nemzetséget 
hordozott kebelén, mint akik úgy elvesztek". 
<josephus: Beii. jud.) Tehát a szent város, Jeruzsálem, 
rosszabb vala Sodománál! 

És jött, mint hajnali sugár az éjszakában, 
jött az Űr Jézus Krisztus a maga tanainak, tettei- 
nek isteni tisztaságával. Fehér volt, mint az Isten 
legszentebb gondolatja. Amilyen vallást, olyan 
erkölcsöt hozott a világra, igazi tanítványai egytől- 
egyig nagyok, nemesek, tiszták. A keresztyénség 
nagy ellensége, a hitehagyott Julián császár, a 
Krisztus utáni negyedik században, csodálkozással 
beszél a keresztyének szent életéről és atyaíiűi 
szeretetéről. (Luthardt: a ker.-sé^ védelme, i.) A hittagadók 

ÍS, még aZ istentagadók ÍS (Büclmer : Am Storbela.írer des 

jahrhuudertes.) leborulnak a Jézus erkölcsi nagy- 
sága előtt. Óh bizony elmondhatjuk erre is: a 
régiek elmúltak, mindenek megújultak ! 



Keresztyén testvéreim! Annak a Julián csá- 
szárnak, kiről épen most emlékeztem meg, volt egy 
tanító mestere (Libanius), ki a keresztyén vallás- 
nak épen olyan gyűlölője volt, mint az ő császári 
tanítványa, fez az ember egy alkalommal gúnyo- 
lódva kérdezte a ker. egyház egy tagjától : Mit 
csinál a názárethi ács ? A keresztyén komoly 
arccal, ezt felelte: Koporsót, a te tanítványod- 
nak. Es csakhamar megérkezett a hír, hogy a 
császár a persák elleni hadjáratban elesett. Tud- 
játok-é, mi volt a haldokló végső szava? Ez volt: 
Győztél Galileabeli! Győzött, igen, győzött ama 
Názárethi. Legyőzte minden ellenségét: a .régi 
sötétség barátait, az ín világosság gyűlölőit, Ko- 
porsót ácsolt a világ fejedelmének: az ördögnek, 
a tévelygő hitnek és a rossz erkölcsnek. Az 
ó világot romba dönté, az íij világot megteremje. 
Az ő születése új égnek, új földnek születése. Oh 

Papi Lexikon I. ^ 



82 

a Karácsony a keresztyénség, az örök világosság 
diadalának/ Húsvétjának kezdete. Ünnepeljük hát 
e napot lobogó lelkesedéssel, Isten dicséretével, a 
bűnbánó szív megtisztulásával, testvéri szeretettel. 
Dicsőség a magasságban az Istennek és békesség 
e földön a megváltott emberek szívében és embe- 



-'*-> 



rek közt! Ámen. 



Jánosi Zoltán, 

sámsoni cv. ív", lolk^sz. 



2. 
Krisztust látni boldogság. 

Karácsonyi. 



Alnpige : Luk. X. 23. Boldog szemek, amelyek 
látják azokat, melyeket ti láttok. 



Megjöttél tehát, itt vagy ismét te nagy, te 
szent ünnep, Karácsony ünnepe ! Örömmel eltelve 
várt a gyermeksereg, a felnőttek boldogan üdvö- 
zölnek, édes vigasztalást hoztál a véneknek. — 
Szent békességet áraszt megérkezésed az egész 
keresztyén világra. Mert annak születését hirdeted 
te nekünk, ki Isten lévén emberi alakban jelent 
meg a bűnös emberiség megváltására; aki szen- 
vedett érettünk, hogy minket boldogságra vezé- 
reljen, aki meghalt, hogy mi éljünk s feltámadott, 
hogy minékünk halhatatlanságot biztosítson. — 
Hogyne üdvözölne hát tégedet igaz lelkesedéssel 
a mi szívünk, hogyne várt volna hát téged repeső 
örömmel minden ooldog ember, — édes remeny- 
nyel a boldogtalan! 

Igen, K. T. ! Jézus születésének emlékünne- 
pét, a Karácsonyt méltán tartja a keresztyén 
világ egyik legnagyobb ünnepének; mert avagy 
lehetne-e szó húsvéti örömről, pünkösti csodáról, 
hogyha a Megváltó nem született volna? Legyen 
áldott a mennyei felséges Isten, aki megelégelvén 
népe szenvedését, tévelygő „küzdelmeit, elküldötte 
a békesség Feiedelmét s O általa fiaivá fogadta 
az emberiséget! 

Kiről elmélkednénk másról e nagy ünnepen, 
hanemha róla; kinek zengene szánk dicsé- 



84 

retet, hanemha ü neki, kinek születésével a menny 
szállott alá e földre, kiben beteljesedett minden 
idők kegyeseinek liívqi reménysége ? ! — Hiszen 
kedves cíolog nekünk Ü rpla beszélni; úgy tetszik 
ilyenkor, mintha látnók Ot, ha lélekben megjele- 
nítjük dicsőségtől körülsűgárzott alakját. Oh bol- 
dog időkben élt boldog emberek! kik szemtől 
szembe láthattak Tégedet, imádott IdvezitőnkI 
Vájjon éreztétek-é ti, hű tanítványok, azt a 
mennyei örömet, melyet a Mester látása nyújt? 
Mert képzelhető-é ennél nagyobb boldogság, mint 
látni az Istennek egyszülött Fiát, az emberi ala- 
kot öltött Messiást? 

Bizonyára, érezték e boldogságot $i tanítvá- 
nyok; érezniök kellett, hiszen maga az Úr mondja 
nekik egy alkalommal: ..Boldog szemek, amelyek 
látják azokat melyeket ti láttok" Mintha mondta 
volna: boldogok vagytok ti, hogy láthattok enge- 
met! Jertek, K. T. ! tegyük ünnepi elmélkedésünk 
tárgyává e szavakat és fejtegessük ez órában, 
hogy 



'&«? 



I-ször kik látták igazán a Krisztust és 



'to 



Il-szor miért boldogság a Krisztusnak látása? 

1. 

Volt tehát oly idő a földön, midőn a bűnös 
ember szinről-szinrc láthatta az Isten képmásat, 
az ő egyszülött Fiát. De vájjon megismerte-é Ot 
eljövetelekor az emberiség? Hiszen magát az egy 
igaz Istent is esak egy kicsiny, üldözött éj* lené- 
zett nép vallotta Urának évszázadok óta. Ámde e 
nép Isten választott néne volt, kegyelmének bir- 
tokosa, ígéreteinek örököse. Izrael népe volt az, 
melynek kebelében soha végképen el nem homá- 
lyosult a Jehova képe s az a bizonyos reménység, 
hogy Izrael őriző pásztora elküldi egyszer az ő 
Felkentjét bűn testének hasonlatosságában, aki 
eredeti tisztaságába visszahelyezi az elesett ember- 
világot. 



85 

Hosszú évszázadokon át várta e nép a Messiást 
* ha olykor-olykor a szenvedések, nyomorúságok 
*ötét napjaiban, vagy a jólét és bőség karjain 
negfeleclkezni látszott Istenéről s várakozása tár- 
gyáról: mindig akadtak nagy szellemek, Istennek 
választott eszközei, kik most vigasztalva, bátorítva, 
najd feddőzve és fenyegetve visszatérítették a 
Jehovához s jövendőbe látó lelkökkel elővará- 
zsolták az ígért és várt Szabadító személyét. íme, 
f£. T. első sorban ezek az ó-testamentonii kegye- 
lek és próféták azok, kik látták a Krisztust ; látták, 
mielőtt eljött volna; oly igazán látták, mintha 
közöttük élne; olyannak látták, mint amilyen való- 
sággal lett. 

Midőn pedig eljött az idők teljessége és a 
szentek reménységének bételjesedéséűl az örök 
irgalmú Atya elküídötte Fiát: azt lehetne gondolni, 
hogy az a nép, mely évszázadokon, sőt évezredek 
hosszú során, élő reménységgel várta az eljövendőt, 
szent lelkesedéssel fogadja a született Messiást, 
leinek eljövetele üdvöt, boldogságot jelentett neki. 
És íme, mily kevesen vannak, kik Ot megösmerik. 
Tulajdon népe elfordul tő]e: akiknek megváltá- 
sára jött, azok vetik meg Ot, úgy, hogy az ember 
fiának nines annyi helye, ahol fej&t lehajthassa. De 
mit mondok? nemcsak megvetik Ot, hanem halálra 
keresik, meggyilkolják az Istennek Szentjét! 

A legszörnyűbb tévedés; ez K. T., mely valaha 
e világon megtörténhetett. Es lám, e tévedés bün- 
tetését máig is szenvedi az a bolyongó nép, amely- 
nek *vzóta nines a kerek földön, nines sehol hazája... 

Ám a kárhozatra méltó tömegből kiválik egy 
kisded sereg, a tanítványok egyszerű csoportja. 
Nekiek jutott osztályrészül a Gondviselés ama 
kiváló kegyelme, melynél fogva a Megváltót meg- 
ismervén láthatták Ot, hallhatják méznél édesebb 
beszédét, követőivé lehettek s érette, tanításaiért, 
áldozatul adhatták magukat. Ijne, K. T! a tanítvá- 
nyok azok, akik igazán látták Ot, akit „sok próféták 
és királyok kívántak látni, de nem /aí/iattak, u 



m 

Évszázadok tűntek el újra a semmiség örvé- 
nyébe és bár a Krisztus világa elterjedett a földnek 
minden részein, de idvezitő tudománya az idővel 
együtt mindinkább feledésbe ment. Világi hatalmat 
várt egykor tőle a zsidóság és ezt az eszmét 
testesítették meg azok a papi fejedelmek, kik nem 
átallották magukat Krisztus földi helytartóinak 
nevezni és ezen a czímen testi, lelki rabság igá- 
jába akarták görnyeszteni az egész keresztyén 
világot. Nem látták már ezek a Krisztust, csak 
önnöndicsőségöket ; nem a Krisztus tudománya, 
hanem a világ feletti hatalom után való vágyakozás 
töltötte be keblöket. 

,S most az örök Gondviselés ismét elküldötte 
az prófétáit kik megvetvén a sötétség fejedel- 
mét, a világosság örök forrását, Krisztust akarták 
látni, egyedül O neki szolgálni ; akik a megtévedt 
juhokat vissza akarták téríteni az egyedüli jó Pász- 
torhoz. Igen, K. T! a reformáció aicső bajnokai 
azok, akik oly tiszta fényben látták a Megváltót, 
mint egykor a tanítványok; övék a hála, az elis- 
merés, hogy most ímé, mi is látjuk az Urat, mintha 
közöttünk élne s halljuk idvezitő tudományát, 
ípely nincs többé elzárva az azt szomjazok elől. 
Oh járulj unke kútfőhöz, az evangyéliomhoz minél 
gyakrabban, mert a szent könyv "az, mely léghí- 
vebben mutatja meg nekünk a Megváltót; ebből 
tanuljuk ineg, hogy senkiben másban nincsen 
idvesség rajta kivül, kinek születése ünnepén 
legyen örök magasztalás! 

II. 

De lássuk már, hogy miért föboldogságunk 
nekünk az, ha látjuk h Krisztust? Azt hiszem, 
senki nincsen közöttetek, K. T! ki ez egyszerű 
kérdésre azonnal felelni nem tudna, mert lehe- 
tetlen, hogy keresztyén ember ne értse, ho§y mily 
boldogító reá nézve : ösmerni a Krisztust ,es lehe- 
tetlen, hogy e boldogító érzelmeinek okát ne tudja 



87 

adni. Mégis, úgy vélem K. T !, legegyszerűbb sza- 
vakkal és legrövidebben ezzel felelhetünk a fel- 
tett kérdésre: Azért főboldogságunk a Krisztus 
látása, mert a Krisztus az, akiért és aki által Isten 
atyánkká lett. Müy mélységes értelme van e né- 
hány szónak; mily sokat fejez ki e boldogító 
igazság: Isten Atyánkká lett! 

De hát — kérded talán — volt olyan idő, 
olyan kor, midőn Isten nem volt Atyja az embe- 
riségnek, midőn eltaszította magától teremtmé- 
nyeit? Nem, K. T. ! ilyen kor soha nem volt s 
nem is lesz e földön. Ámde, ha Isten nem fordult 
el az emberiségtől, miért nem nevezhette az 
ember Atyjának az Istent, Jézus születése előtt? 
Azért, mert az Ur születése előtti gyászos korban 
az emberiség fordult volt el az ő Teremtőjétől, 
nem akarván (ismerni azt, kinek lételét, mindenét 
köszönhette. Igen, K. T. ! az igaz Isten ösinerete 
évezredeken át kialudt volt az emberiség nagy 
részének lelkében; a pogány nének fogalommal 
sem bírtak az ég és föld mindenható Uráról; 
faragott képeknek, tehetetlen bálványoknak haj- 
tottak térdet, fejet s még az olyan művelt népek 
is, mint a görögök és rómaiak, idegen isteneknek 
hódoltak; benépesítették a természetet ezer meg 
ezer istenséggel melyek soha nem léteztek s 
tévelygő képzeletük — mely minden fába, bar- 
langba, napba, holdba, csillagokba megannyi 
magasabb erőt, istenséget helyezett — nem bírt 
fölemelkedni a minden látható teremtett dolgok 
Teremtőjéhez, a menny egyetlen, láthatatlan 
Királyához. 

Síotét, rideg kor volt ez, K. T. ! Csoda-ó hát, 
ha a bálványimádás rabságában nyögő nyomorult 
embervilág öntudatlanul is epekedett Valamely 
szabadító lény után? Hiszen az egész teremtett 
mindenség vágyakozva tekintett az égre ; a hideg 
bölcsészet okoskodásai által ki n^m elégített lélek 
látható bizonyság után sóhajtott, Es ez a,bizonyság 
emberi formában megjelent a földön. Oh, véghe- 



88 

tétlen Irgalom, mely örök váltsággal és idves- 
séggel bünteted a tőled elfordult por fiát! 

üe a gyarló emberi természet hirtelen átala- 
kulásra nem képes. Itt volt tehát a várt Szaba- 
dító, de nem (ismerték meg s azok is, akik látták 
üt, mily kevesen követték nyomdokait! Azonban 
másfelől lehetetlen volt az isteni kegyelmes 
végzésnek megtörni az emberek makacsságán. 
AÍíg tért vissza mennybe a Fiú, mennyből hozott 
tudománya lassankint bár, de folyton-folyvást 
hódított $, művelt világon és épen ebből tetszik 
meg az ü látásának boldogító volta, hogy oly 
tüneményszerű, lángoló lelkesedést volt képes 
követőibe (inteni, miszerint azokat sem haláL sem 
élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, hatalmas- 
ságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem 
magasság, sem mélység el nem szakaszthatták az 
Istennek szerelmétől, mely vagyon az Ur Jézus 
Krisztusban. 

Es a Krisztus által alapított ország ma is és 
minden nappal terjed; a Megváltó látása ezreket 
és milliókat tesz ezutájj is boldoggá, mígnem 
mindenek megtérnek hozzá és ü általa az 
Atyához. 

Mi, K. T. ! akik a Megváltó szent tudományá- 
ban neveltettünk,,, talán fel sem tudjuk fogni azt 
a hatást, melyet Ü a világra kezdetben gyakorolt; 
amely hatást érzik ma is a hozzá megtérő pogány 
népek. Valami csodálatos, új volt mindaz, amit 
ü hirdetett — Hogy egy Urunk van, aki nekünk 
nem kegyetlen zsarnokunk, hanem szeret minket, 
mint az atya gyermekeit; aki elől nem kell rette- 
géssel menekülnünk, sőt inkább yjdám szívvel, 
nyugodt öntudattal kereshetjük fel Üt,; aki elnéző 
ípgyatkozásaink iránt és bőséges az jutalma az 
Üt kedvelőkhöz; akinek jóindulatát nem áldoza- 
tokkal, magunk sanyargatásával, hanem szilárd 
hittel, hívő reménységgel nyerhqíjük meg . . . . S 
mindezen felséges igazságokkal Ü táplál ininket, 
kinek teljes hatalom adatott mennyen és földön, 



kinek látása nemcsak főboldogság, de élet szükség 
reánk nézve. 



K. T. ! Rég elmult az idő, midőn Krisztus 
Urunk a vezérígékben foglalt szavakat moii^á 
tanítvánvainak. Nekünk nem adatott hogy ()t 
testbtyi íássuk itt e földi életben s azokat, amelye- 
ket O cselekedett. De vájjon boldogtalanabbak 
vagyunk-é mi azért ama boldogoknál? Semmi- 
képi; n nem. Amit ők még csak sejtettek — hogy 
az Ur evangyélioma elterjed széles e fqjdön - 
az mi előttünk már teljes bizonyosság. Ok még 
gyötrelmes szenvedéseken mentek keresztül, hogy 
diadalra juttassák annak tudományát, kiben egye- 
dül van idvesség s íme, mi, háborítatlanul 
élvezzük e tudomány áldásait. Ámde azért ne 
gondoljuk K. T., hogy mi reánk nem vár köte- 
lesség, hiszen -az Crnak az 6 házában minden köve. 
minden oszlopra egyaránt szüksége vaiv\ Keresz- 
tyéni kötelességeit — melyek kinek-kinek szíve 
táblájára vésvék - teljesíteni tartozik, aki méltó 
tagja akar lenni Isten anyaszentegyházának. Kü- 
lönösen szorgalmatosaknak kell lennünk a hála- 
adásban az Atya iránt, ki az ő szent Fiát adá 
érettünk és a Hú iránt, ki az Atyához vezérelt 
bennünket; engedjnünk kell a Szentlélek jóra 
buzdító erejének. így érdemeljük meg azt a bol- 
dogságot, melyet a Fiú látása nyújt kinek az 
Atyával és a Szentlélekkel egyetemben legyen 
dicséret, (Jiesőség, tisztesség és hálaadás, örökkön- 
örökké. Ámen. 



Soltész Elemér, 

nagybányai ov. ref. lelkész. 



3. 
A múlt a jövő tükre. 

Század elején, újévi népszámláláskor. 



Alapi go: Préd. I. 9. 



Eltemettük... Meg' is sirattuk .. de ma még* 
feledni nem tudjuk. Itt állunk a nagy halott, az 
elhanyatlott esztendő frissen hantolt sírhalma felett 
s kötözgetjük, bogozgatjuk az emlékezet szálait, 
hogy reményeink horgonyát ezekre függesztve, 
mérni próbáljuk a mérhetetlent s azúrkék: vizét 
áthidaljuk az örökkévalóságig. Mert az újesztendő 
az idő és az örökkévalóság ünnepe! Felfogni tu- 
lajdonképpen sem az egyiket, sem a másikat nem 
tudjuk. Roskadozunk már ha pusztán rajok gon- 
dolunk s mint a végetlen tengeren átrepülni tö- 
rekvő vándormadarak a sziklacsúcsokat, a nyugvó 
wntokat, ágy keressük lelkünkben azt az Ararát 
legyét, melyen ha csak néhány pillanatra is ki- 
köthessünk, megpihenhessünk. Mert vészben, vi- 
larban űtazánk s ma különösen — mint a költő 
mondja — „belefújtak képzeletünk százrétű vitor- 
láiba az elragadó szelek" s bölcsőről sirhalomra 
dobatva, borongó lelkünkben a múlttal és jövővel 
birkózva titkos és megmagyarázhatatlan gondo- 
latok súlya alatt vergődünk, melyekről sokszor 
azt sem tudjuk honnan jönnek s merre mennek!? 
De a tétovázó és félelmetes bizonytalanság felett, 
mint egekor Saul előtt a Sámuel szelleme, meg- 
jelen előttünk Salamon, a Bölcs s megzendül fű- 



91 

lünkben ajakáról az Ur igéje: „Ami volt ugyan- 
azon, ami ezután is lészen és ami most lészen ugyan- 
azon, ami ennek utána is lészen; és semmi nincsen 
uj dolog a nap alatt." 

Valóban ker. ünneplő gyülekezet! reánk nézve,, 
kik nem vagyunk immár gyermekek, alig lehet 
ennél alkalmasabb, természetesebb s megnyugta- 
tóbb újévi gondolat. A gyermek maga körül min- 
denütt uj dolgokat lát s meg is csodálja azokat. 
De az ember, ki felett sok esztendők futottak már 
el s megtanulta az életben, a hiábavalóságok eme 
nagy vásárjában ismerni mindazt, ami emberi; 
aki látta a változások körforgását, megfigyelte az 
eseményeket, melyek gyakran úgy tolulnak itt 
egymásra, mint a habra hab, hullámra hullám .. 
és ismét hab... ismét hullám; s aki tudja, hiszi, 
h°gy e változások felett a változhatatlan áll. v kí 
előtt 1000 esztendő annyi, mint a tegnapi nap, vagy 
az éjszakának egy negyedrésze, mely elmúlt : u az 
mint vén hajós az árboc, mellett, nyugodtan áll 
a viharban is; mert jól ismeri azokat s sokszor 
tapasztalta már, hogy „ami volt ugyanazon, ami 
ezután is lészen és ami most lészen. ugyanazon 
ami ennekutána is lészen, és semmi nincsen uj 
dolog a nap alatt. u 

Nagy igazság ez ker. ünneplő gyülekezet, 
amit egyformán igazol a természeti és erkölcsi 
világ. Lássátok, a természetnek meg vannak a maga 
örök törvényei. A nyár és a tél, a hideg és a 
meleg, a nappal és az éjszaka, az eső, a napfény, 
vihar és szélcsend, vetés és aratás, az óesztendő 
szintúgy mint az újesztendő mindig ugyanazon 
törvények szerint jönnek elő s mindig ugyanazon 
isteni hatalom szavára hallgatnak. S így van az 
embervilágban is. Birodalmak épülnek meg s bi- 
rodalmak enyésznek el; trónok emelkednek fel s 
viszont omlanak össze; most háborúk dúlnak, 
majd a béke galambjai repkednek világszerte; 
törvények hozatnak es tétetnek félre; nemzetek 
nőnek nagyokra s országok taszíttatnak a feledés. 



porába. Elvek, jelszavak támadnak s tűnnek el 
ismét csakhamar; egyes családok felszínre jutnak, 
mások homályba merülnek. Itt a születés, amott 
a halál, bölcső és koporsó; a szerető szívek egyesü- 
lése s az elválás bús keserűsége. Itt az erény, 
kötelesség, érdem, amott a bűn, szédelgés, hazug- 
ság; munkások, munkaadók, keresők, fogyasz- 
tók, öröm és bánat, nyomor és fényűzés *) mind- 
ezek örök törvények szerint vannak, lesznek, 
sőt voltak is mindig, mert „semmi nincs uj dolog a 
nap alatt" 

Es a tudósok azt tanítják, hogy ugyanezen 
törvények az irányadók a szellemerkölcsi világban 
is. 8 ha így van, akkor a múlt a jövő tükre; 
akkor a máról vagy tegnapról következtethetünk 
a holnapra s tapasztalatainkból tanúságot merít- 
hetünk éltünk további folyamára. 

Ez az, mit ma vezérgondolatommá tettem. 
Foglalkozni akarok a múlt év eseményeivel, hogy 
mint Mózes a Nébó hegyéről az Ígéret földjére, 
úgy pillanthassunk be mi is ez események csú- 
csáról az előttünk álló jövendőbe. Ebbői a szem- 
pontból kívánok előttetek ez órában, ennek a vá- 
rosnak múlt évi történetéről szólani: de csak annyi- 
ban, amennyiben az eseménvek egyházi, vallásos 
életünkkel összefüggenek s mint ilyenek, anyaköny- 
veinkben feljegyezve vannak. 

Ah! Szenteljétek a megújult időnek néhány 
percét a lefolyt esztendőnek ; hogy tanúságot me- 
rítvén a múltból, Isten, hazánk, egyházunk, ma- 
gunk mint mások iránti kötelességünknek annyi- 
val inkább eleget tehessünk. 

I. 

Az egyházak által vezetett anyakönyvek kö- 
zött, már pusztán a történelmi eredetet tekintve 
is, első helyen kell felvennünk és megtekintenünk 

*) Drasekc P. I., I>. 



93 

^keresztelés^ jobban mondva születési anyakönyvet 
És ha ezt felütjük, azt látjuk, hogy a debreceni 
evangyélium szerint reform alt egyházban az 1900-ik 
esztendőben született összesen *** gyermek. Es 
ezek a gyermekek ***-nek a kivételevei életben 
maradtak. Nem szólva most az elhaltak százalékát 
feltüntető szám nagyságáról, egyszerűen csak azt 
jelentem ki, hogy a szülöttek számát tekintve, a 
szaporodás elég kielégítőnek mondható. 

Azonban jegyezzük meg jól, hogy ez a sza- 
porodás egyházunknak külső gyarapodását mutatja 
csak s magában véve az újévi örömre okul alig 
szolgálhat. Mert a vallásra, egyházra és az em- 
beriség igaz fejlődésére nem mindig nyereség az, 
ha szaporodik azoknak száma, kik névvel a Krisz- 
tusról neyeztetnek. íme lássátok, megszaporodtak 
egykor Akháb alatt az izraeliták is, mint az égnek 
csillagai s nagyobb veszedelem ezt a népet soha 
nem fenyegette, mint épen ebben az időben, mi- 
dőn a tyrusi Báálnak az oltára ott állott a királyi 
palotában. Sokan voltak a pogányok is, mikor a 
Krisztus s apostolai felléptek s mégis bebizonyo- 
sodott, hogy élet nem a numerusban, hanem az 
Istennek erejében van s amit a Cicerók ékesszó- 
lása, a Senecák bölcsesége. a római légiók ret- 
tegett vitézsége el nem érhetett, ez az erő, az Is- 
tennek ereje néhány halász s vámszedő által fog- 
lyaivá tette az egész emberiséget. Erkölcsi és 
szellemi kifejlődésre van szüksége annak az egy- 
háznak, mely fényleni akar, mint hegyen épített 
város. Csak ott, hol a Krisztus szelleme él, s mint 
mennyei szövétnek vezérli a lelkeket; csak ott, 
hol a hit tetteket szül s az ember tud lángolni, 
lelkesedni s ami fő: áldozni is mindenért, ami a 
társadalomnak megadja a keresztyén jelleget; 
csak ott, hol nem a múltak dicsőségén merengünk, 
hanem rendeltetésünkhöz híven évről-évre hala- 
dunk: ott... ott van igaz gyarapodás, előmenetel, 
növekedés mindazokban, melyek boldoggá tehetik 
az uj esztendőt. 



94 

Es hogy mindezek a feltételek a mi egyhá- 
zunkban is meglegyenek, arra nézve legelső kö- 
telességünk azokról gondoskodni, kik a múlt esz- 
tendőben születtek. 

Ker. ünneplő gyülekezet! Egy régi napkeleti 
bölcs vallásos kötelességévé teszi a szülőknek, 
hogy gyermekeiknek az azokat megillető öröksé- 
get kiadják. Maiak iás meg az igazság napjának 
feltámadásáról jövendölvén, úgy jellemzi azt, hogv 
akkor az atyáknak szívek a fiakhoz hajlik. (Mai. 
4. H.) Édes apák, édes anyák ! Akkor adjátok ki 
gyermekeiteknek az örökséget; akkor hajlik fe- 
léjök a ti szívetek, ha azokat gondosan nevelitek; 
magokviseletére felügyeltek; szívöknek, lelköknek 
nemesítésére minden áldozatot meghoztok és saját 
példátok által oda hattok, hogy azok a gyermekek 
ne csak külső, hanem benső," igaz nyereség le- 
gyenek a keresztyénségre s közelebbről erre ami 
református debreczeni egyházunkra nézve. 

De egyházunknak ezen múlt esztendőben szü- 
letett uj tagjaival szemben mindnyájunknak van- 
nak kötelességeink ; még azoknak is, akik azokkal 
seiíjmi közelebbi viszonyban nem állanak. Az Ur 
az kicsinyeit reánk bizta ; reánk száll a felelősség, 
ha azok közül ami hibánk, mulasztásunk vagy 
szerejtetnélküliségünk miatt csak egy is elveszend. 

Én e helyről nem sorolhatom fel előttetek 
mindazon veszedelmeket, melyek az életben épen 
a gyermekek után leselkednek:. Azoknak a neve 
légió. De ki kell jelentenem, hogy mindaddig, 
mig körünkben iskolázatlan gyermekeket látok; 
mindaddig, mig az árvák éheznek, fáznak, ron- 
gyoskodnak s e drága örökségek elzüllenek, mint 
a' falevél, melyet az ágakról letépve, útszélre, sze- 
métdombra sodor a téli szél: mindaddig ezen a 
napon, az újév első napján sem tudok zavartalanul 
örvendezni azon, ha azt látom, hogy szaporodtak 
hivő társaink a lefolyt esztendőben. Nem, mert e 
jelenségben csak a természet törvényére ismerek, 
mely híven megőrzi a protoplazmákat, a csir- 



95 

magvakat, a tengerek sötét melységeiben szintúgy, 
mint a havasok jégmezői alatt. E törvénybe le- 
helljen lelket a Krisztus evangyéliuma, csak akkor 
lesz élő tűz örömünk újévi fellángolása. Ezt a 
múltak nagy históriájából tanultam, pedig „semmi 
nincsen uj dolog a nap alatt. u 

II. 

Ha egyházunk múlt évi történetére visszate- 
kintünk, fel kell ütni másodszor esketési anya- 
könyvünket, mely ujabb tárgyát képezi tanúságos 
gondolatainknak, s e könyvbe tekintve azt látjuk, 
hogy egyházunkban a lefolyt esztendőben (egybe- 
kelt összesen *** pár. 

Ai ! Nem szükség nekem azt szapora szavakkal 
bizonyítanom, hogy társadalmi életünk sokféle 
összeköttetései között egy sincs oly tiszteletre- 
méltó s következményeit tekintve- úgy magunkra, 
mint az egyházra, államra annyira jelentőségteljes, 
mint a házasságkötés. 

Jól tudták ezt már a régi világban is s isme- 
rünk pogány vallásokat, melyek az embernek e 
tekintetben való kötelességeit egyenesen odaállítják 
az istenek iránt való szent kötelességek mellé. 
A mi vallásunk is ebben a szellemben tanít, mit 
a többek közt az is bizpnyít, hogy azt a viszonyt, 
melyben Krisztus az egyházával van, szent 
könyvünk a házastársak között levő viszony ha- 
sonlatosságában tünteti fel. 

S vájjon ti, akik közöttünk az elmúlt esz- 
tendő folyamán léptetek be a házasélet édenkert- 
jébe, tudjátok-é, hogy mit vállaltatok magatokra ! ? 
S ha igen, vájjon ezen a napon, mikor minden 
valamirevaló ember számot ád magának és Iste- 
nének múlt évi sáfárkodásáról, el meritek-é mon- 
dani, hogy nem maradtatok semmiben adósok 
egymásnak, mit az Isten színe előtt esküvei Ígér- 
tetek!? 

Mert sokat, nagyon sokat Ígértetek! Egymás- 
nak minden lenni mindenekben! Ez az, amire a 



házasfelek magukat kölcsönösen elkötelezik. Egy- 
mást szeretni s ezt a szeretetet, ,,öröm ha jő, ha 
szenvedés" mindennemű viszonyok és körülmé- 
nyek között, itt a gyöngéd részvét, amott a szí- 
ves segédkezés, most a vígasz, majd a türelmes 
magaviselet által és mindig szelíd békességben 
kimutatni; az élet viharaiban, melyek bennünket 
körül zúgnak, meg is tépdesnek, bebizonyítani; 
ebben a szeretetben soha nem ingadozni, sőt azt 
a gyermekekre is kölcsönösen átvinni; ezeket 
óvni, ápolni, dajkálni, nevelni, Istenhez vezetni: 
ezek azok a szent feladatok, melyeket a házas- 
ságban egyesült szívek Isten előtt magukra vál- 
lalnak. Es hogy vájjon eleget tesznek-é e felada- 
tuknak, vagy megoldják-é azokat? ettől függ 
az előhaladás, a siker, a földi boldogság mind 
magokra, mind gy ermekeikre, elégedettségökre, 
erkölcsi jellemökre, a társadalomra, a hazára és az 
egyházra nézve. 

En ker. ünneplő gyülekezet, nem akarok bíró 
lenni s mikor most a műit évben kötött házassá- 
gok számadatain végig tekintek, nem fogok a 
ház szentélyébe kíméletlenül betörni. Az Űr le- 
gyen a titkoknak vizsgálója! E helyet kérlek 
benneteket házastársak, kik a lefolyt évben levétek 
azokká : ma vessetek számot magatokkal s imád- 
kozzatok a kegyelemért, hogy fogadásotokban 
hűségesen megállhassatok. De ne maradjatok 
hátra ti sem, kik régebb idő óta éltek házassági 
szövetségben. Ti se boldogtalanok, kiket megvert 
a haragvó Isten, s poklot találtatok ott, hol menny- 
országról álmodoztatok. Ma emlékezzetek az 
emberi gyöngeségre, gyarlóságra s feledvén mind- 
azt, mi a lefolyt évben keserű volt, bocsássatok 
meg egymásnak; kezdjetek az újévvel uj életet 
fsak azokra tekintvén, melyek előttetek vágynak, 
így lesz ez a beállott újév az Isten jó kedvének 
éve reátok nézve is... ezt is a múltak nagy his- 
tóriájából tanultam, pedig „semmi nincs uj dolog 
a nap alatt." 



97 



III. 

Harmadik könyv, melyet e napon fel kell 
ütnöm előttetek, az a könyv, mely arról tesz bi- 
zonyságot, hogy a lefolyt évben hányan hagyták 
el egyházunkat s hányan lettek hűtlenekké az őket 
fölnevelt édes anyához? S itt azt látom, hogy 
ezeknek száma ***. 

Ker. ai! A debreezeni református egyház fényes 
múltját mindnyájan ismerjük; tudjuk, hogy ez is, 
mint nővérei, sok és nehéz megpróltatásokon ment 
át, mig a magyar kálvinismusnak szemefénye 
leve. De azt talán nem mindnyájan tudjátok, hogy 
az a könyv, melyből most e szomorú adatokat 
kiirtam, nagy időkön át üres volt a mi egyházunk- 
ban. Mikor ez az ősi város a reformáció tüzében 
újjászületett s ennek falai közzé az evangyélium 
beköltözött, mint a kovász az egész tésztát, rövid 
idő alatt erjedésbe hozta, e városnak miden atomját 
s őseink nem igen ismerték a hitehagyottak ily 
nagy táborát. 

És ez csak természetes volt. Mondják, hogy 
mielőtt a sziklafajok a természetben kialakultak: 
volna, egy sötétszínű s rémségesen csendes csepp- 
folyó tenger volt az egész anyag ; s amint a tenger 
felszínét egy porszemnyi kavicstörmelék érintette, 
abban a pillanatban vakító fény és hő tünemé- 
nyei között felrohantak, a mélységből kiemel- 
kedtek a kősziklák. Ez yolt az úgynevezett kris- 
tályképződés pillanata. így született a gyémánt, 
a topáz, a smaragd s mindazon drága kövek, 
melyek ma mesés kincseket érnek. Ilyen tüne- 
mények között ment végbe városunk reformációja 
is. Mint másutt, sötét, kihalt csendes holt tenger 
volt itt is a vallásos hit s a középkor árnyai le- 
begtek a mélységek felett, S jött a négy szelek 
felöl a szózat; megérintette a sötét tengert; reá 
lehellt arra, s lőn egyszerre fénv, világosság a 

l»»pi Jolikon I. t 



UK 

lelkekben s megszületett a magyar kálvinismus 
drága köve, igaz ékessége, mely az evangyéliomban 
rejlő isteni erőnek testbeöltözése. S ez a drága 
kő i^'az ékesség Debreczen város vala. — Ha 
hosszú tél után megmozdul a természet lelke, 
annak sóhaja belopódzik az erdő fái közzé ; meg- 
pihen a völgyek ölében; átsuhan a halmokon; 
szállást kér minden bokorban s a napsugár, mely 
a földtől az égig ér, elvarázsol s életre kelt minden 
sejtet, minden porszemet, így keltett életet e város 
falai közt az evangyélium ; s szállást vett az min- 
den polgár szívében ; odaszállott ablakára gazdag- 
nak, szegénynek, oda még a rabnak is; megzörgette 
azt, fel is ébresztette s csakhamar egx volt a 
hitben, erkölcseiben, sőt még szokásaiban is ez a 
nép, melynek öröksége igazán kies helyre esett. 

Ezért volt üres nagy időkön át az a könyv, 
melyből néhány év óta ezen a napon az egyhá- 
zunkból kitértek számát olvassuk ki. 

Ma tehát, sajnos! vannak már ilyenek is. 
Elszomorító jele az időknek. Hiszen ha valaki a 
bilincsek közül szabadság utah vágyakozik, azt 
megtudom érteni. Azon nem csodálkozom, ha az 
ember a sötétségből a világosság és fény után 
sóvárog. De midőn azt látom, hogy a büszke 
cédrus csipkebokorrá törpül s a nap szomszéd- 
ságában keringő sas romok közzé bocsátkozik 
ala; midőn azt tapasztalom, hogy a szabadság, 
világosság, mely szent vallásunknak olyan jellege, 
mint az ibolyának a kék színe, a tűznek meleg- 
sége s az erénynek megnyugvást szülő édes 
érzete, hogy — mondom — ez a szabadság és 
világosság közöttünk immár sokaknak ternére 
van s futnak előle visszafelé a rabságba és a 
sötétségbe: ez már bús aggodalommal tölti el 
lelkemet s eszembe jut, amit az evangyelista 
mond: „ez pedig a kárhoztatás, hogy világosság 
jött a világra, de az emberek inkább szerették a 
sötétséget hogy nem a világosságot, mert az ő 
cselekedeteik gonoszak.'* (Ján. 3. 19.) 



m 

Miért van ez így? Tovább nem fejtegetem; 
de mert meg vagyon írva, hogy nekünk köte- 
lességünk ..a ím/ atyánkfiait erősíteni" (Luk. 22. 82.), 
buzduljunk fel az elmúlt év tapasztalatain s azon 
kivül, hogv a mi saját erősségűnk mellől el nem 
távozunk (II. Pét. 3. 17.) fogjuk fel erőtlen felebará- 
taink ügyét is. Nincs olyan református ember, 
ki e dologban valamit ne tehetne s igyekvésünket 
siker csak akkor koronázza, ha nciji aluszunk, 
hanem mindnyájan ébren leszünk. így tett Pál 
apostol is, mint a korinthusbeliekhez írja 
így tanultam a múltak nagy históriájából en is, 
pedig ..nincsen semmi új dolog a nap alatt." 

IV. 

Vjgy házunk múlt évi történetét vizsgálván, 
nem hagyhatjuk figyelmen kivül a halottak anya- 
könyvét sem. S ez a könyv azt mondja, hogy 
közülünk az elmúlt évben *** szálltait kopor- 
sóba. Szomorú adatok, melyek e könyvön kivül 
annyi vérző szívbe vannak bejegyezve 1 a fájdalom 
aczél hegyű tollával. Szoporodtunk és fogytunk 
is! Öregek és ifjak vegyesen költöztek el közü- 
lünk, hirdetvén a nagy igazságot, hogy minden 
kezdetnek vége van s a mi az időben született, 
időben kell annak megavulnia. 

Es mi láttunk szívtépő jeleneteket. Hánv 
családapát és családanyát temettünk el a múlt 
esztendőben!? Ha visszatekintünk erre a nagy 
sírhalomra, van-e közöttünk, kinek reá könyet 
hullatni oka ne volna V! Itt is, ott is mindenfelé 
veszteség, köny, bánat, gyász, fájdalom kísérőjéfd 
a lefolyt esztendőnek, mely ha kedves volt is 
valamennyire, csakugyan hagyott maga után 
sokunknál keserű emlékeket, olyanokat, melyek 
csak akkor csendesednek el, ha majd bennünket 
is kivisznek oda, hol elhunyt kedveseink pihennek. 

Igen, drága hamvak, kihűlt szívek! Rólatok 
is megemlékezünk első napján e beállott újeszten- 
dőnek és ha ez emlékek szívünket összeszorítják 



100 

s szemeinkbe környéket facsarnak is, nem szegy él- 
jük magunkat a fájdalom miatt, melyet vissza- 
fojtani nem tudunk és nem is akarunk... hiszen 
mi szerettünk titeket, szeretünk mostan is, a sír- 
gödörben is s a könyező szeretet legszebb virága 
a vérző s megtört szíveknek. 

De habár fáj is azokra a sirhalmokra tekin- 
teni, melyek könyes szemeink előtt e pillanatban 
elvonulnak: ne felejtsük, hogy ez a mai nap 
reánk, keresztyénekre nézve nemcsak az időnek, 
hanem az örökkévalóságnak is ünnepe. A sír- 
halmokon a bú virágai mellett ott nyulának a 
hit és remény virágai is s a sirhalmokra borúit 
szomorú fűzek felett ott ragyog a feltámadás 
hitének arany csillaga, hogy hatalmába az idő 
csak azt vette, ami kedveseinkben veszendő volt, de 
nemesebb részök él örökké a tiszta lelkek 
mennyei sátorában, hol nincsen többé fájdalom, 
nincsen elválás s ahol találkozunk velők. 

Ez a hit teszi az újesztendőt keresztyén 
ünneppé. Azért ne essünk kétségbe ma sem, mint 
akiknek semmi reményük nincsen. Elmúlunk mi 
is, ha időnk lejár s eltemetnek bennünket szeret- 
teink, mint eltemettük mi is azokat, akikért most 
könyjeink omolnak, de fel is támadunk s élünk 
az Isten országában! 

Mikor lesz ez? Azt nem tudhatjuk. De az a 
gondolat hogy meglehet ezen a földön több új- 
esztendőt nem érünk, buzdítson bennünket köte- 
lességünk teljesítésére, egymás szeretetére s általá- 
ban Istennek tetsző életre. 



íme ker. ai. ! ilven gondolatok ébrednek ben- 
nünk, ha az elmúlt esztendőre visszatekintünk. 
Láthatjátok, hogy mennyi haszna van annak, ha 
egyházközségünk életének és viszonyainak csak 
egyetlen egy esztendei szám adatai rólis komolyan 
gondolkozunk. Ebből egyszersmind sejthetitek" azt 
is, hogy egy országra, egy államra nézve mennyire 



101 

fontos lehet ismerni a közállapotot feltüntető ama 
számadatokat, melyek bizonyos időközönkent, p. o. 
10 esztendőkként a nemzet fejlődését, gyarapodá- 
sát, boldogulását, az erkölcsök javulását, vagy 
tompúlását mutatják s tanúságosak arra nézve, 
hogy állami közösségben hányan élnek a haza 
földjén s hogy csoportosulnak kor, vallás, 
nyelv, műveltség, családi állapot és foglal- 
kozás szerint? Ezeket megtudandók szokták a 
műveltebb nemzetek minden 10 évben megtartani 
az úgynevezett népszámlálást, midőn az elébe 
adott kérdésekre kinek-kinek honfiúi és honleányi 
kötelessége lelkiismeretesen megfelelni és a való- 
ságnak megfelelő adatokat vagy bediktálni, vagy 
személyesen beírni. Ebben az esztendőben s 
épen ma ilyen célból fognak benneteket az arra 
törvényesen elrendelt közegek felkeresni. Fogad- 
játok azért azokat szívesen, barátságosan. Nem 
az adóemelés, vagy más efféle anyagi érdekek 
képezik céliát ennek az összeírásnak, hanem 
pusztán és kizárólagosan azok a szellemi szem- 
pontok, melyekre beszédem folyamán rámutattam. 
Ami volt ugyanazon, ami ezután is lészen és ami 
most lészen. ugyanazon, ami ennekutánna is lészen 
és semmi nincsen új dolog a nap alatt. Ebben a 
bibliai igazságban van alapja a népszámlálásnak. 
De ebben legyen indoka a mi múltra, közelebb a 
lefolyt esztendőre való visszatekintésünknek is. 
Amit eddig jónak, szépnek, hasznosnak ismer- 
tünk, azt tenni, követni ezután is kötelességünknek 
tartsuk. Ami pedig a múltban kárt, romlást oko- 
zott, azt kerülni, elhagyni igyekezzünk. 

Te pedig örökkévaló! ki a napokat forgatod 
és az esztendőket újjá szülöd : szülj újjá bennün- 
ket is s Szent Lelked által mellettünk állván, adj 
elhatározásainkhoz erőt s adj mindnyájunknak 
boldog űjesztendőt. Ámen. 

Erőss Lajos, 

(leUreczeni cv. ref. thool. tanár. 



4. 
A hetedik angyal trombitája. 

Újévi. 

Alnpj'ge: Jel. X. 7. 



K. (ív. Jánosról, az Urnák eme kedves tanít- 
ványáról jegyezte ^ a régi hagyomány, hogy 
amikor Patmósz szigetére száműzetett, nappal 
a bányákban ,kellett dolgoznia s késő éjjelen irta 
látományait. Ks ez a János, ki már akkor meg- 
őszült aggastván volt, megérhette a keresztyen 
gyülekezetek lt\jlődését. Láthatta Jézus jövendölései- 
nek valósúlását ; sőt maga is a jövendőlés lelké- 
vel lévén megajándékozva, bepillantott a késő 
jövőbe. Ama esodás látományokat jegyezte föl a 
Jelenések rejtélyes könyvében, melyből én is ez 
újév els/í reggelén a felolvasott igéket válasz- 
tottam. Áthatol sasszeme a jövőt elzáró kárpiton 
s fönséges képeket rajzolva beszél oly esemé- 
nyekről, melyek századok multával valósulnak 
meg. Most hét pecsétet feltörve vonul el képzelete 
előtt a küzdő anyaszentegyház, majd hét angyal 
trombitaszavát hallja megzendülni. Mindegyik 
meg-megannyi titkot fedez föl a merengő bús 
lélek előtt; (fe mindezen titkok esak akkor men- 
nek véghez, mikor a hetedik angyal kezd trom- 
bitálni, inert akkor megnyittatik ama könyvecske, 
mely az angyalnak jobb kezében vagyon. 

Némelyek a Jelenések könyvét a felhevült 
kéj)zelet ábrándos rajongásának tartják s az abban 
előforduló merész képek csakugyan arra látszanak 



103 

vallani. Mihelyt azonban élő hittel s komoly figye- 
lemmel tanulmányozzuk Jánosnak látományait, 
a titokzatosság sűrű fátyola lehull s be kell (ismer- 
nünk, hogy azok is, melyek e könyvben meg- 
írattak, ami tanúságunkra írattak meg. 

Omladék fölött állunk most, még be sincs 
hantolva a múlt év sirja s íme a hetedik angyal 
trombitája harsan meg. Megszólal a hetedik 
mennydörgés s amint azt meg akarom írni : én is, 
mint hajdan János, hallok az égből szózatot, mely 
azt mondja nékem: pecsételd be, amelyeket a hét 
mennydörgések Hzólanak és azokat meg ne írjad ! 
Tehát csak hat mennydörgésről lehet szólanunk, 
azokról, amelyek már elhangzottak; de ugyan- 
akkor a hetedik angyal kezeben látom a meg- 
nyittatott könyvecskét, mely a titkos jövőről beszél 
nekünk nyilvános dolgokat. Sorról-sorra lapoz- 
hatjuk képzeletünkben ez év könyvének titkos 
írással beirt lapiait; látjuk a napokat följegyezve 
naptárunkban, (le hogy az mit tartalmaz, azt mi 
abból ki nem betűzhetjük. De egyet mégis meg- 
tudunk, azt t. i., hogy mint a múltban, úgy a jii- 
vőben is véghez megyén Istennek titka, amint meg- 
mondotta az ő szolgainak, a prófétáknak. Jöjjetek 
azért, s mielőtt vándorútunkra elindulnánk, hall- 
gassuk meg 1-ször ama hat angyalnak trombita- 
szavát, hogy így a 11., a hetedik angyal trombita- 
szava meg ne rémítsen bennünket, sot annak hal- 
lattára mennyei Atyánkba helyezett bizodalommal, 
.Jézusra támaszkodva, vidám szívvel haladjunk 
előre a reánk virradt ujesztendőben ! 

I. 

Képzeljük úgy azt a hat angyalt, kikről János 
emlékezik, mint a múltak személvesítőit. Orcái- 
kat nem borítja fátyol, beszedők előttünk nem ért- 
hetetlen, mert azokat megőrizték letűnt századok 
évkönyvei, vagy megőriztük mi magunk rövidre 
terjedd múltunk emiekei között. Hallgatván őket, 
mindegyiknek beszédére azt kell válaszolnunk: 



104 

„Isten igazgatja az időket és azoknak részeit." 
tartja kezében (így a neipzeteknek, mint egyes 
embereknek sorsat. S az szentséges keze eíhá- 
rítja vagy javunkra fordítja a hetedik angyal sza- 
vának idejében ama veszedelmeket, melyeknek 
bekövetkezését az a másik hat angval egymásután 
hozta elő az időnek gyorsan forgó változatos ke- 
rekein. 

Övezve tűzkoronával, melynek kövei mintha 
megfagyott vércseppek volnának, jelen meg előt- 
tünk az első angyal. Kürtje megharsan s halljuk 
a kőeső zuhogását, látjuk a tűz terjedését vízözönnel 
vegyest s a hol keresztül vonul, még a zöldelő 
fű is megszárad. Nemcsak a képzelet látománya 
ez K. gy., de szomorú valóság Agy a múltban, 
mint a jelenben. Lapozzátok a történelem könyvét, 
lehet-e abban olv évre találnunk, hol a háború 
ádáz angyala túzostorral és öldöklő karddal ne 
látta volna el az egymás életére törő nemzeteket. 
Nincs földünkön egy talpalatnyi hely, melyet el- 
vérzett hősök vére ne áztatott légyen. S bizony! 
amerre ez öldöklő angyal vezeti seregét, meg- 
szárad nyomán a zöldeíő fű, elhervad a virág. 

Nyisd föl, óh ember! szükkörű múltadnak 
kicsiny történetét, mely alig-alig terjed csak fél- 
századra is s nem kell-e borzadva szemlélned a 
villongást azok között, kik közvetlen közeledbe valá- 
nak? Nem láthatád-e környezetedben a bánat köny- 
nyeit omlani? A fájdalom tüzének terjedését sokszor 
a saját szívedben is érezheted, amint boldogságod- 
nak, reményeidnek virágai egyenkint hullanak el. 

Vészt jósolva hirdeti a Jelenések köny- 
vének második angyala, hogy a nagy hegy 
a tengerbe vettetik s a tengernek harmadrésze 
Ion vérré. Mikor aztán nemcsak a tengerben élő 
állatoknak, de a tengeren úszó hajóknak is har- 
ínadrészök elveszett. Nem merengő képzelet ez, 
K. gy., de kétségbevonhatlan igazság! Mint meg- 
niegannyi magas hegyek emelkedtek ki egyes 
hatalmas zsarnokok, hódító nemzetek. Hol van 



105 

most a félelmes Babylon, hol a hitehagyott Julián, 
ki szét akarta tiporni, mint férget, a keresztyén 
egyházat, hol vannak Rómának amaz uralkodói, 
kik olajba főzették a vértanúkat? A megsemmi- 
sülés tengerébe vettettek hajóikkal egyetemben, 
mig a vésztengeren sértetlenül úszott át ama ki- 
Qsiny bárka, melyben Jézus védelmezte az övéit. 
Es, kérdem én, nem lehettünk-e mi is tanúi ily 
jeleneteknek, mikor a félt és rettegett hatalmasok 
az önmaguk által árasztott vértengerbe fúlnak, 
mint haiüan a kevély Fáraó hadseregével egye- 
tembpn ? 

Égő csillag gyanánt, mint fénylő szövétnek 
tündököltek az egyház egén egyesek, kik e fényt 
nem a világosság terjesztésére, de saját hatalmuk 
öregbítésére s a lelkiismeret leigázására használták 
fel, kik nem fényleni, de fenyők által vakítani 
akartak. Mihelyt azonban trombitált a harmadik 
angyal, előállottak a nagy reformátorok s az a 
fénylő csillag leesett az égről, fénye elhalványult, 
hatalma meglazult. Elkezdődött az óriási küzdelem ! 
Lassankint omladoznak a kőfalak, de hogy mikor 
jő el a teljes diadal, az a bepecsételt könyvben 
van megírva, mikor majd a hetedik mennydörgés 
is megszólal! Ezt pedig ember nem némítja el. 

Borúi az ég, meghomályosodnak a csillagok, 
a nap és a hold nem fénylenek, mikor a negyedik 
angyal trombitája zúg. Azok, kiknek hivatások 
leendeti hogy az igazságot védelmezzék, hogy a 
nép előtt tündököljenek, magok sötétültek el, s 
következett oly rémletes sötétség, hogy az ötödik 
angyal szavának idejében az üldözők, mint 
mérges skorpiók jelentek meg a földnek szinén, 
s hatalmuk volt, hogy ártsanak az embereknek 
a jövendőlés szerint öt hónapig. A tiszta evangy. 
anyaszentegyház üldözésének sötét korszaka ez. 
S mikor János csak öt hónapot említ látományai 
között, vegyük ügyelembe, hogy az ő lelke előtt 
az idő úgy lebegett, mint hirtelen eltűnt felhő, de 
valóságban öt nemzedék élete az. S nem úgy 



106 

van-e, hogy nem több évig, de több századokon 
keresztül kellett őseinknek küzdeniök, mig a vé- 
delmet biztosító fegyverrel a békeségnek olajágát 
cserélhették föl. 

Öldöklést, pusztítást kiált a hatodik angyal 
trombitája is. Tuz, füst és kénkő jő ki a lovak- 
nak szájából s amerre csak átszáguldoznak, 
kiséri őket a rettenetes halál. Ámde mindamellett 
is azok, akik az arany, ezüst, érc, kő és fa bálvá- 
nyokat nem imádták, mind e csapásokat túlélték. 
Ismétlem újból, hogy mindezen képeket a hit 
fénye mellett nagy átalánosságban kell szemlél- 
nünk, akkor azoknak alakjai életet nyernek. 
Látjuk a ker. egyház megrontására törekvő pogány 
nemzeteket el egészen Buda ősváráig hatolni, 
látjuk ott ragyogni a félholdat, látjuk későbben 
is, amint maguk közül a keresztyének közül 
se legesen gyűlnek össze? többen, hogy az emberi 
s nemzeti jogokat végképen megsemmisítsék. De 
a hatodik angyal trombitája mégis vígasztal, hogy 
diadalt nem vívhatnak. 

Létezik-e közülünk csak i^y is, aki egyik-másik 
angyalnak vésztjelző szavát ne hallotta \H>lna már 
életében? Látta előtte vagy mellette elvonulni a 
halált s alig-alig virradhat ránk olyan év, melynek 
első reggelén vissza nem kellene emlékeznünk 
azokra, kiket a pusztulás angyala ragadt ki ölelő 
karjaink közül?! Nemcsak magas hegyek vettettek 
a tengerbe, nemcsak hatalmas fejedelmek számára 
ástákasírgödört! Elvitte magával ama jelentéktelen 
szereplőket is, akik mi előttünk kedvesek valának. 
Másfelől azonban annak is gyakran lehettünk tanúi, 
hogy a bennünket ostromló szenvedések, ha erősen 
kitartottunk sa hitben nem ingadoztunk, mikor már 
a hatodik angval jajt trombitált, csodásan megenv- 
hűltek! 

11. 

Tudjátok meg azért, hogy ezen enyhülést 
mindannyiszor a hetedik angyal szava eszközölte a 
mi szívünkben. Ugy tetszett ilyenkor, mintha az 



107 

ő kezében lévő megnyittatott könyv fölfedezte 
volna előttünk Istennek ama boldogító titkát, hogy 
a szenvedés éjszakáját boldogabb derű hajnala 
követi s a szomorú emlékezetű évek után, melye- 
ket bepecsételt az Űr, olyannak pecsétét törheti 
fel jóságos keze, mely kedvező híreket hoz a 
kesergők vigasztalására. 

Rémletes látványok lesznek ezután is. A halát 
és pusztítás hat angyala nem szűnik meg hallatni 
szavát. A műit mindig rendszeresen ismétlődik a 
jövőben. Meglehet, hallani fogjuk véres háborúk 
híreit Mig most fénylő szövétnekek alusznak kL 
meglehet, látunk mi is, mint a Jelenések írója 
említi: lovakat s az azokon ülőknek tüzes, veres 
vs kénkőszínű fegyverük leend, mikor nyomukban 
a zöldelő fű megszárad, mert Európa népei égő 
tűzhányó fölijtt járnak-kelnek, készítvén az éles 
fegyvereket. Ámde mindezektől megrémülni nincs 
okunk, mihelyt a hetedik angyal szavára hall- 
gatunk. 

Olvassuk csak, miként rajzolja a képet tovább 
a Jelenések titokzatos irója s mit igazol a törté- 
nelem? Öt hónapig adatik azoknak a hatalom, 
hogy ártsanak az embereknek s azután megszűnik 
diadaluk. Mi előttünk öt perc is rendkívül 
hosszú, ha kínok ostromolnak, mig a nemzetek s az 
emberiség életében öt század ér föl azzal, amit 
mi életünkben öt napra számítunk. A nagy Isten 
előtt azonban öt század, „öt hónap és öt pere 
között nincs különbség. csak úgy látja az 
esztendő kezdetét, mint annak utolsó napjait 
titkaival egyetemben, a század hajnala és annak 
végestv&je előtte egygyé olvad, mert nem létezik 
az idő reá nézve. Krisztus az ma, aki tegnap 
volt és mindörökké az marad. 

Merészelte volna-e bárki is azt jövendölni 
annak idejében, hogy Egyptom hatalmas ural- 
kodói, majd későbben a római birodalom rettegett 
császárai országostól együtt elenyésznek? nem 
kinevették-e azokat, akik azt a semminek vélt 



108 

betlehemi gyermeket üdvözölték a világ királyául? 
Ki hitte voina, hogy ama hat angyal nyomában 
járó pusztításokat új élet váltsa föl, hiszen oly 
rettenetes hatalmok volt, hogy már csak lehei- 
letöknek érintésére százezren hullának el. Meg- 
teltek a börtönök, elnémult a szabadság éneke s 
csakis a rabok bús sóhajtása hallatszott! Egyik 
jaj után a másik jaj következett. 

Idejében megszólalt a hetedik angyal! Véghez 
ment Istennek titka s az a lezárt könyv meg- 
nyittatott. A titok az volt: „e világnak országai 
lettek a mi Urunkéi." A megnyittatott könyvből, 
bár csak egyetlen egy lapját lássuk is, azt olvas- 
hatjuk minden év első reggelén: ..nagyok és 
csodálatosok a te dolgaid mindenható Ur Isten ! 
igazak és tökéletesek a te útaid, óh szenteknek 
királya!*' Nem azt mondja tehát, hogy az Úrhoz 
vezető ösvény könnyű ós egyenes, hogy azt 
hamar meg lehet tenni, sőt ellenkezőleg nagy út 
az, csodálatos és épen azért nehéz is. De aki 
aztán ez úton jár, az juthat el az igazsághoz és 
tökéletességhoz. Golgothai sötétségre következik 
a feltámadás hajnala! 

Többet is hirdet még a hetedik angyal, de ez 

az ő trombitálásának lényege. Csodás ós nehéz 

utakon keresztül nyitotta meg a, szenteknek 

királya a Kánaánt az O népe előtt, Egyptomi hét 

sapás előzte meg Izrae,l népének szabadulását a 

ettenetes fogságból. Es ezen jelenetek azóta 

öbbször ismétlődtek a népek életében... de aztán 

hetedik menydörgés szózatára megnyittatott a 

titkok lezárt könyve . . . igy volt ez régente, 

bizonynyal igy lesz ezután is. A hat angyal 

jövendőlésének folytatása a hetedik angyalnak 

jövendőlése, melyet még most nem írhatunk meg, 

de boldogok azok, kik csendességben várakoznak 

a mi Urunknak szabadítására! 

Aligha nincs közöttünk olyan, ki most ez 
új-év első reggelén bús fájdalommal tekint vissza 
múltjára. A megfutott pályán szétdúlt örömeinek 



109 

romjait szemléli. Ama hat angyalok egyikének 
vagy másikának megvalósult szomorú jövendölése 
keseríti most is szívét. Visszaemlékezik a múlt 
években elvesztett kedveseire, a közcsapásokra, 
melyek e hazán s egyházon, mint romboló sereg 
húzódtak végig... s mindezekre gondolva, alig 
merészel remélni boldogabb jövőt. Vigyázz! Ne 
kételkedjél... a hetedik angyal még nem szólalt 
meg, várd el azt békén és nyugton, mert mikor 
az trombitálni kezd, véghez megyén Istennek 
titka s ha szenvedtél méltatlan hantáimat, meg- 
gyógyul a vérző seb, enyhül a fájdalom, éledez 
a remény s ha elvesztetted tiéidet, új eget és új 
földet látsz s esztendeid megújulásával ismét 
ölelheted szeretteidet! 

Szilárd meggyőződést meríthetünk mi erre 
nézve Isten véghetetlen jóságából, ha vizsgáljuk 
gondviselésének bölcs intézkedéseit. Ama hat 
angyal jövendőléseinek teljesedése is megerősíthet 
bennünket azon hitben, hogy a reánk mért szen- 
vedések között is jóságos karja őrködik nemzeti, 
egyházi s családi életünk fölött, mert ha szenve- 
dünk is, mindenestől fogva meg nem emésztetünk 
s ama hetedik angyal szavának idejében véghez 
megy, Istennek titka. 

Óhajtanok előre tudni, mi van megírva 
sorsunk felől a hetedik esztendő lapjain? Erre 
választ nem ad a megnyittatott könyv. ,Ebből csak 
annyit tudhatunk meg : hogy az Úrnak útai 
igazak és csodálatosak, tökéletesek. Kell-e többet 
tudnunk vígasztalásunkra? Ennél erősebb támasz- 
pálcával el nem indulhatnánk. Járjunk bár 
meredek bércek közt, hányja-vesse hajónkat 
vésztengeren bősz vihar, ha elhisszük, hogy ez az 
Istennek tanácsából vagyon így: még ha napjaink 
megrövidülnének is, ha esztendőnk elfogyatkoznék 
is, nem félhetünk, mert Krisztussal országolunk, 
ott, Hol többé idő nem lészen! 

Zendűl a hetedik angyal menydörgése, vissz- 
hangzik erre buzgó szent imánk, hogy áldásod 



110 

kísérjen minket ez év napjain népek Istene, 
nekünk ír jó Atyánk! Parancsolj ama hat angyal- 
nak, hogy ne hozzanak romlást, háborút, hálált 
hazánkba, de virágozzék itt a béke olajába, gyü- 
mölcsözzék az ipar, kereskedelem, igaz tudomány; 
ragyogjon a tiszta honszereleni, buzgó vallásosság 
tündöklő napja, hogy ez esztendőben mindnyájan, 
mint nappal fiai, járjunk világosságban. Ama 
titkok, melyek ez év haldoklásával a megnyitott 
könyvből föl fedeztetnek, hirdessék nekünk, hogy 
beteljesedtek a hetedik angyal jövendőlései, amint 
azt megmondottad szolgáid által : ..Íme az Istennek 
hajléka az emberekkel vagyon és 6 velők lakozik, 
és ők Ő népei lesznek: és az ő Istenük 6 velők 
lészen!- Jövel Uram! légy is velünk, hadd/halljuk 
ezen igédet: ..íme mindeneket megújítok" Ámen. 



Könyves Tóth Kálmán, 

íiohroczcni cv. ref. lolkAsz. 



Jézus könyjei. 

Virágvasárnapi. 

Alapifrc: Lukács XIX. 41. 

Indul már Jézus az utolsó útra, ott megy 
tanítványaitól kísérve Jeruzsálem felé a Golgothára 
vezető úton, hogy betelnének rajta az írások: ..mint 
x bárány, a mészárszékre vitetik" . . . 

De hol a jel, hol az előkészület a halálra, hol 
a vért szomjazó szenvedély, mely gyilkos haraggal 
tör elé, ítéletet mondani az ártatlan lelett ; hol a 
kibérelt lelkiismeret, mely vakmerően felemelt 
fővel halált kér és kiált a védtelen utasra?.. Ott 
bujkál még, mintegy önmagától is szégyenkezve, 
a zsinagóga és a szinédrhim homályában. Ahelyett 
örvendő sokaság tolong az úton, lelkes arcok 
ragyognak fel a nagy király láttára; a fák zöld 
lombjai lekívánkoznak a porba, hogy nyomait 
viselhessék az áldott istenembernek; Jeruzsálem 
népe öröm, lelkesedés árjától megkapva, tárt 
karral, nyílt szívvel fogadja őt; a nekiáradt érze- 
lem széttöri a kedélyre erőszakolt bilincseket s 
fölzeng az üdvözlő , ének : „Hozsánna ! Hozsánna ! 
Áldott aki jött az Urnák nevében!" . . . Es Jézus, 
mikor elközelgett volna, a várost látván, síra azon. 
Hogyan? Hat Jézusra ily hatással van a lelkes 
fogadtatás ? Míg a város népének, szemei örömtől 
csillognak fel, addig az ő szemeiben könyek, a 
fájdalom könyei gyülekeznek? 

Igen ! Az ő jós szemei nem a lobbanékony 
nép Felett pihennek meg, hanem a közel jövő. 



112 

eseményein révedeznek. Lelki szemei előtt ott 
gyülekeznek már a kertben a bosszút szomjazó 
bérencek, ott emelkedik már a Golgothán a véres 
kereszt .., de ő nem ezért sír, mit félne a haláltól 
ő, az élet fejedelme? Hanem prófétai lelke látja 
a szerencsétlen népet, melynek ajkain néhány 
nap múlva a „Hozsánna" „feszítsd meg"-re vál- 
tozik, mely bűnei miatt a várossal együtt elpusztul. 
Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat 
és megkövezed azokat, kik te hozzád bocsáttatnak, 
mennyiszer akartam egybegyűjteni a te fiaidat, 
miképen a tyúk az ő fiait egybegyűjti szárnyai 
alá: és nem akarjátok! . . . Jeruzsálemnek leányai! 
ne sírjatok én rajtam, hanem timagatokon sírjatok 
és a ti magzatitokon! 

S miért Jézus e könyjei, Jézus e felhívása? 
Mert a város nem vette eszébe azokat amelyek az 
6 békességére valók. 

Hát mi eszünkbe vesszük-é azokat? Velünk 
találkozva, nem tolúlnának-e újra még keserűbb 
könyek Jézusunk szemébe? Vaii-e nekünk békes- 
ségünk ? 

Nincs ! 

I. Örömeinkben nincs béke, mert érzékiek; 

II. Szeretetünkben nincs béke, mert önző: 

III. Hitünkben nincs béke, mert kételkedő; 

IV. Reményünkben nincs béke, mert ingadozót 
Hadd ujjongjon a virágvasárnapi tömeg; ti 

jertek, tudakoljuk a mi békességünkre valókat! 

1. 

Örömeinkben nincs béke, mert érzékiek. 

Nem az eledelektől való tartózkodást, a világ, 
a természet s a társas élet nyújtotta szelíd örömök 
száműzését, a test durva sanyargatását, hos^r ne 
mondjam, meggyilkolását akarom én prédikálni, 
mikor örömeinkről azt állítom, hogy nincs azok- 
ban béke, mert érzékiek. Hiszen ki tagadhatná 
meg a testtől, ami a testé; ki akarhatná pusztán 
igével táplálni azt, ami kenyér nélkül elvész; kL 



113 

merészelné dobzódónak állítani Jézust, mert a 
Máté házánál tartott lakodalomban részt vesz s a 
kánai menny egzőbe elmegy? Hanem igenis a mi 
örömeinkben azért nincs béke, mert azok mind 
érzékiek. Az emberben feltámad s felül kerül az 
állat: más, mint érzéki gyönyör, vágyát nem 
ingerli, küzdelmét nem vezeti, akaratát nem irá- 
nyítja. A világ fia nem ismer örömöt, mely nem 
testi, nem élvezetet, mely nem érzéki, nem vágyat, 
mit nem a vér táplál s célt, mely ne világi gyö- 
nyörrel kecsegtesse. Lőth leányai megrészegítik 
atyjukat, Sámson önfeledten dől Delila csábos 
karjaiba, Dávid a biztos halálba állítja az útjában 
levő férjet, hogy akadálytalan élvezze gyilkos 
szerelme gyönyöreit; Salamon király vénségére 
megszerete sok idegen asszonyokat, kiknek szá- 
mától megborzad az olvasó ; Jeruzsálem népe így 
kiált a prófétánál: ..együnk, igyunk, inert holnap 
meghalunk ; az evangyéliomi gazdag így biztatja 
magát: Én lelkem, egyél, igyál, gyönyörködjél...! 

Lehet-é az ilyen örömökben békesség..? 

Nem méltán fakad-é köny ilyenek láttára a 
Jézuy szemében ..? 

Oh Ai. a mi örömeink ne ilyenek legyenek, 
hanem megadván a testnek, ami a testé Pál ama 
mondása szerint: Istennek minden teremtett állatjai 
jó, ha hálaadással élnek azzal, keressük a mi bol- 
dogságunkat a szellemi magasabb, állandó örö- 
mökben. Zavaros forrásból tiszta víz nem buzog, 
szennyes indulatok, tisztátalan érzület zavartalan 
örömöt nem adhatnak. , 

Örüljünk azért az Úrban, gyönyörködjünk az 
6 beszédében ; örüljünk, ha a Krisztus prédikáltatik, 
örüljünk, ha a Krisztus szenvedéseinek társai va- 
gyunk, így szólván Pál apostollal: felette igen 
bő völ ködöm örömmel minden mi háborúságinkban, 
mert mint ugyancsak ő mondja: az isten országa 
nem ételben, nem italban áll, hanem igazságban, 
békességben és a Szentlélek által való örömben! 

l'Api Lexikon I. * 



114 



11. 

Szeretetünkben sincs béke. mert önző. 

Nem tanítja a keresztyén vallás, hogy magun- 
kat ne szeressuk,/hogy az utolsó személy, ki iránt 
szeretettel viseltetünk, kinek javát munkáljuk, 
magunk legyünk) mert ez ellenkeznék a természet 
által belénk oltott- önszeretettel ; sőt inkább Krisztus 
Urunk a mások iránti szeretet zsinórmértékévé 
épen a magunk szeretetét tette s megkívánja tőlünk, 
hogy gondot viseljünk magunkra. Az okos önsze- 
retet nemcsak megegyezik Isten és felebarátaink 
szeretetével, sőt határozottan alapja ez utóbbiak- 
nak. Hogy szerethetne másokat, ki magát sem 
szereti, hogy szerethetné Istent, ki legdrágább 
adományát: a saját életét sem szereti? 

Hanem akinek szeretete saját ma^án nem 
terjed túl; ki előtt más cél, más eszmény nem 
lebeg, mini saját haszna s előmenetele; ki ember- 
társait csak eszköznek tekinti boldogulása szolgá- 
latában; ki. minta hegyről megindult hógörgeteg, 
vakon rohan pályáján, nem nézve útjában sem 
jobbra, sem balra, tisztes szorgalom s munkás 
szeretet békés virányira, csak azon törekedve, 
hogy maga hovatovább gyarapodjék, növekedjék: 
az ily ember szeretete a bűnös, a Krisztus-ellenes, 
az önző szeretel. Az ily önszeretet a Mólok, mely 
áldozatul kívánja saját gyermekeit, melyre oda- 
hordja az elvakult szenvedély mások vagyonát, 
becsületéi, életét, végre saját * testét, vérét, lelkét, 
ideig- és örökkétartó üdvét, Önző szeretet ez, 
soh'se' vihet jóra. Absolon önszeretete fegyvert 
ragad atyja ellen, Judás haszonlesése elárulja 
isteni mesterét, a farizeus hatalomféltés bőszülten 
gázol az ártatlan vérben .. 

Lehet-e az ilyen szeretetben békesség?... 

Nem méltán fakad-é köny ilyenek láttára a 
Jézus szemében .V 

Oh Ai. ami szeretetünk ne ilyen legyen ! Az ir- 
galmas samaritánus lélekemelő példája álljon élőt- 



115 

tünk. Krisztusunk önfeláldozó szeretete legyen 
követendő példányképünk, Hiszen arról ismernek 
meg mindenek, hogy az tanítványai vagyunk, 
ha egymást szeretjük. Azért ne nézze kiki mind az 
ő hasznait, hanem minden az egyebek hasznokat is 
nézze, mert csak az önzetlen, önfeláldozó, örökké- 
tartó szeretetben van igazi békesség. 

111. 

Hitünkben sincs béke, inert kételkedő. 

Ami a madárnak a levegő, halnak a viz, vi- 
rágnak a napsugár, repkény nek az erős törzs: 
az az emberi léleknek a hit, mely nélkül, mint 
támaszát vesztett szőlővessző, erőtlenül borul a 
szennyes rögökre. 8 valóban nem volt, nincs 
ma sem, s nem lehet soha örökké nép, kor, vagy 
égvén, mely valamiben ne hitt volna. A hit vo;y 
idős az emberiséggel s együtt költözik majd el az 
utolsó lélekkel a földről. De milyen ez a mi hitünk? 

Ingadozó nádszál a pusztában, mit az emberi 
változó vélemények, okoskodások, ábrándok, tév- 
eszmék szele hajtogat ide s tova. Miben hiszünk 
mi igazán, rendületlenül, mozdíthatatlanul, kétel- 
kedés nélkül életünk feláldozásáig, vérünk utolsó 
csép mének meghűléséig? 

Istenben? Mit keresnek akkor köztünk a 
gyáván kétségbeesett, örökösen csak panaszló, 
zúgolódó emberek ezrei? Krisztusban, az evan- 
gyéliumban? Hisz a kores ivadék az első fenye- 
gető arcra, vagy gúnyos szóra léhán megtagadja 
a mestert s ha nem szól is az ingadozó Péterrel: 
Bizony nem esmérem az embert, de mindenesetre 
mondja Tamással: Hanem ha látandom az Ő ke- 
zein a szegeknek helyeit, és bocsát andom az én 
iijjomat a szegek helyébe, máskülönben nem hiszem. 
Jobb jövőben, embersorsot vezérlő égi gondvise- 
lésben, halhatatlanságban, örök életben hiszünk? 
Óh a hitükben megtört, maguktól minden meny- 
nyei segítséget merevem eldobott ^öngyilkosok sötét 
serege egészen mást bizonyít. Tgy látszik, „oda 



van már a hit a lélek halhatatlanságában, s a lélek 
élhetetlensége lesz a vallás!" (Jókai) Ha dereng 
is bennünk a hitnek egy-egy súgára, mint sötét 
felhőn átszűrődő halvány csillagfény, minő hit ez ? 

Lehet-e az ilyen hitben békesség...? 

Nem méltán fakad-é köny ilyenek láttára a 
Jézu§ szemében ..? 

Oh ami hitünk ne ilyen legyen! Tekintsünk 
fel a Pál ragyogó alakjára, ki ezer veszély, ezer 
baj után is , nyugodtan mondhatá el: hitemet meg- 
tartottam. Ábrahám hitt az Istennek s az tulajdo- 
níttatott neki igazságára. A kereszten elhaló go- 
nosztévő igaz lüttel sóhajt a haldokló Mesterhez: 
Uram! emlékezzél meg én rólam, mikor menéndesz 
a te országodba! Ez a hegyeket megmozdító, a 
világon győzedelmeskedő, az üdvösséget meg- 
hódító, tántoríthatatlan igaz hit, melynek jutalma 
az a béke, melyet e világ nem adhat, mely a Krisztus 
jobbján virul egyedül. 

ÍV. 

Reményünkben sincs béke, mert ingadozó! 

Láttatok-e tavaszt virág, madarat dal, ember- 
éltet remény nélkül? Hol a ^szerencsétlen, ki nem 
tud már semmiben remélni? Oh van nekünk mind- 
nyájunknak reménységünk, de mibe helyeztetjük 
azt? Legtöbbnyire múló földi örömökbe, javakba, 
amelyek valamint maguk romlandók, romolha- 
tatlan reményt adni képtelenek. Futó homokon 
biztos ház nem épül, tűnő sugár világosságot nem 
adhat. Kinek reménye ingadozó talajon áll, beke- 
séget vajh' találhat-é? 

Nézd, Akhitófel látván, hogy tanácsa véghez 
nem ment volna: elmenvén, megfejté magát; nézd, 
Jób földi boldogságának romjain átkozza születése 
óráját; nézd, Júdás földi és mennyei reménye 
vesztén félremenvén, felakasztá magát; halld a 
földiekbe bizakodott Izrael mint sír fel a prófé- 
tánál: elveszett a mi reménységünk, kivágattatunk 
mi magunkban. 



117 

Oh ember, ki csak a földi ékben reménykedel, mi- 
ben reménykedel ? Örömöd, mint a tavasz virága, el- 
hull, életkedved vándor madárként elrepül ; javaid- 
nak birtokosa csak ideig-óráig vagy, esztendeidet 
megemészted, mint a beszédet, barátod megcsal, a ked- 
ves lehet hűtlen, s reményed szárnvaszegett madár- 
ként kóvályg az élet sivatagán, cfe olajágat többé 
nem talál. 

Lehet-e az ilyen reményben békesség...? 

Nem méltán fakad-e köny ilyenek láttára a 
Jézus szemében ... ? 

Oh Ai. a mi reményünk ne ilyen legyen ! Mit 
bíznánk a világban, mely minden örömeivel, remé- 
nyeivel elmúlik ; mit az emberekben, kikben nin- 
csen szabadításra való erő . . . // 

Vessük a mi reményünket Istenbe, mert bol- 
dog' ember az, ki az Úrban vetette az ő reménységét, 
Krisztusba, mert ő mi közöttünk a dicsőségnek ama 
reménye, a feltámadásba s akkor ha szinte a halál 
árnyékának völgyében járnánk is, nem félünk, 
az örökéletbe, hol elváltozunk dicsőségesebb életre 
s hasonlatosak leszünk az angyalokhoz, óh vessük 
reménységünket a kegyelembe, amely nékünk meg- 
adatik, mikor a Krisztus megjelenik. 

Ilyennek kell lenni Ai. a mi örömünknek, 
szeretetünknek, hitünknek, reményünknek és akkor 
találunk békességet a mi leikeinknek. 

Oh ne keserítsük tovább édes Idvezítőnket, 
ne fakasszunk még több könyet szentséges sze- 
méből, hanem inkább mi öntözzük éltünk eddigi 
folyását könyjeink árjával s megsiratván bűnös 
örömünket a bűnbánat tüzében megtisztult lélek- 
kel menjünk szent asztalához ünnepi ruhában, az 
ártatlanság ünnepi köntösében, zöld ágakkal, a hit, 
remény, szeretet kivirult ágaival, lelkesedéssel, 
örömmel, a megtalált békesség örömével s ajkain- 
kon dicséret mondással : Hozsánna ! Hozsánna ! 
Áldott aki jött az Urnák nevében! Ámen. 

Kiss Ferenos, 

püspökladtavyi fc\. tel. NriOnfcvL. 



ö. 
Hosánna. 

V i v á g v a s á r n a p i. 

Alnpigr: János XII. ll\. K Husánna~. 

Jézus legkedvesebb tanítványa, a szelíd lelkü- 
letű János evangyélista előadása szerint Jézus 
Lázárt, aki meghalt vala, feltámasztotta s Húsvét 
előtt hat nappal bemenvén Béthániába Máriához, 
a Lázár nővéréhez: ott Lázárral egvütt vacso- 
rált. 

A Lázár feltámasztásának híre villámgyorsaság- 
gal terjedt el nemcsak Béthániában és annak kör- 
nyékén, hanem magában Jeruzsálemben is; s 
valamint egyfelől a csudatett hallása roppant izga- 
tottságot szült, ugy másfelől, maga a csudatevő 
személye iránti érdekeltség is nőttön-nőtt, foko- 
zódott folyvást mindenfelé. A nép nem egyenként, 
hanem nagy csoportban, százával sereglett Béthá- 
niába, hogy saját szemeivel győződjék meg a 
csudahír valósága felől, és láthassa azon názáreti 
férfiút, akinek nagy híre, csudatevő hatalma és 
ereje, beszárnyalta már az egész országot. 

És az izgatottság s a közérdeklődés még inkább 
nőtt, még inkább fokozódott akkor, amikor meg- 
tudták, hogy a csudatévő a názáreti próféta, Jézus 
a húsvéti ünnepekre felmenni készül Jeruzsálembe. 
Senki sem akart elmaradni ez útról, mindenki 
kísérője akart lenni Jézusnak, vagy aki Béthániá- 
ban nem volt, de tudta, hogy jo ama próféta : 
epedt, égéit a vágytól, hogy megláthassa és üdvö- 
zölhesse Ot. 

Es Jézus a pálma vasárnapon, vagyis virág- 
vasárnapján tanítványai kíséretében csakugyan 
elindult .Jeruzsálembe. De nemcsak tanítványai 



119 

kísérték, hanem kísérte és híven követte őt az az 
egész nagy sokaság, amely Bethániában össze- 
gyűlve volt; s mennél tovább haladtak űtjokban 
s mennél közelebb jutottak a fővároshoz, Jeru- 
zsálemhez : annál inkább nőtt, annál nagyobb 
számra szaporodott a kíséret s annál jobban, erő- 
sebben és gyakrabban hangzott fel az üdvkiáltás : 
..Hosánna! Hosánna!" 

Ue Jeruzsálem is a szó teljes értelmében 
forrongásban volt. Izgatottan járt-kelt a nagy város 
népe s aki csak tehette, kor-, nem- és rangkülönb- 
ség nélkül sietett kifelé a város kapuján a Béthánia 
felé vezető űtra. Kzerekre gyúlt fel már itt a 
sokaság, de még mindig jöttek .. és a jövők s 
várakozók, kíváncsiságtól égve, kérdést-kérdésre 
halmoztak vagy vitatkoztak. Itt egy főpap beszél 
ingerűit hangokon, lázas sebességgel az őt kör- 
nyezőknek; ott egy írástudó magyaráz nagy képpel 
a körűlállóknak; itt egy farizeus bujtogat a nép 
közt az érkező ellen; amott a csudáról s a csuda- 
tevőről beszélnek egymás közt; ismét más csoport- 
ban a mai eseményről s annak következményeiről 
tanakodnak; itten a kétkedők és az aggályosak 
töprengenek; amott a hívők és reményteljesek 
epekednek nagy óhajtozással várva a Szabadítót... 

De ím, mi nesz, mi hang hallatszik a messze 
távolból? mi zaj és hang-moraj keletkezik Bét- 
hánia felől?... A nagy tömeg hirtelen elnémul, síri 
csend váltja fel az előbb még oly magas hango- 
kat s minden szem, minden arc Béthánia felé 
irányúi... és hangzik messziről, hangzik szemirány- 
ból múlón s elhalóan: .^Hosánna! Hosánna ! %i Ismét 
csend lőn... de újra felhangzik s most már erő- 
sebben: „Hosánna! Hosánna!" Mindig erősebben, 
mindig közelebbről hallatszik a hang... s csak 
kevés időköz .. s már egészen közelbe ér a hang, 
közel a hosánnát kiáltó sokaság ... s minő látvány 
tárul a szemlélők elé!? 

Egy óriási néptömeg közeleg Jéruzsélern felé, 
öröniarccal, zajongva, lelkesülten s e szókkal 



120 

a^akin : „Hosánna /" Közepében egy kimagasló alak 
latszik, körül rajongva kísérőitől s elhalmozva a 
tisztelet és hódolat számos ieleivel; — a pálma- 
ágakat meghajtják előtte ; zöld lombokat szeldelnek 
útjára; virágokat szórnak ösvényére s felső ruhái- 
kat terítik a földre — és kiáltják, hangoztatják 
folyvást: „Hosámm! Hosánna!" Lassan mozog az 
óriás tömeg, de mégis halad előbbre s midőn már 
közel ért Jeruzsálem kapujához annyira, hogy az 
ott várakozó nagy sokaság is nyilván látható az 
ünnepeltet, iáthatá szelíd, méltóságos és fenséges 
személyét annak, akit a nép ezrei ,JIosánna ! %% 
kiáltásokkal kísérték: mintegy varázserőtől von- 
tatva, elragadtatva, sietve csatlakozott ez a sokaság 
is a tisztelgők seregéhez s szinte rajongó lelke- 
sedéssel kiáltá az érkező Jézus elé: .Mosánna! 
áldott az Izraelnek ama királya, aki jött az Urnák 
nevében!" 

íme ez és ilyen volt a Jézus virágvasárnapi 
útja Atyámfiai! ,tfosánna i% hangzott egész útjában; 
„Hosánmr* fogadta Jeruzsálemben; s „Hosánnát" 
ipondanak néki most is, minden ily ünnepen az 
O hívei. Jertek azért és szóljunk ez alkalommal 
a „Hosánna" szó jelentőségéről. Nézzük meg neve- 
zetesen, hogy : mit jelentett, mi értelme volt a nép 
szájában, a Jézus virágvasárnapi útja alkalmával 
oly sokszor és lelkesülten hangoztatott ezen szónak: 
„Hosánna ?•' 

I. 

A „Hosánna" szó, Jézus virágvasárnapi útjá- 
ban, jelentette azon őszinte örömöt melylyel a 
néj) az ember Jézust, vagy mint ők akkor nevez- 
ték, a názáretbeii prófétát fogadta, és így a „Ho- 
sánna u sző elsőben is öröm-üdvözlet volt a nép 
szájában. 

Csak imént mondám, hogy Jézus, mint názáreti 
próféta volt ismeretes Izrael népe előtt. Azt pedig 
tudjuk, hogy a próféták általában rendkívüli tisz- 
teletben részesültek, s olyan nagy tekintélyük volt, 



121 

hogy a legtöbb esetben, még a királyok is engedtek 
szavuknak, meghajlottak akaratuk előtt. Á nép, 
mint Istennek luilönösen kiválasztott és kegyelt 
embereit tartotta őket, beszédüket, intelmüket, ta- 
nácsukat, mint a Jehova szavát és akaratát vette, 
s így nem csuda, de sőt igen természetes, hogy 

(>rófetát látni, vagy vele épen együtt lehetni, vá- 
amint egyrészről nagy öröm volt Izrael népére; 
úgy másrészről, örömének — valamely üdvözlő 
szóval — kifejezést adni is önkényt indult benne 
szív és lélek. Es ez az öröm -üdvözlet nyilvánítása 
még sokkal természetesebb vala ott és az esetben, 
ahol és amikor nemcsak pusztán a prófétai cím, 
hanem több más okok is indíták arra a pépet. 

S épen ily eset már a Jézusé is. 0, rövid 
földi léte idején nemcsak prófétált, nemcsak intett, 
tanított, jövendőit, hanem szegényeket vígasztalt és 

Gyámolított, betegekei vakokat, bénákat gyógyított, 
alottakat támasztott, szóval, annyi jót tett, annyi 
csudás dolgot cselekedett, hogy már csak ezen 
egyetlen tekintetben is hozzá hasonló próféta nem 
volt ,csak egy is. 

íme, virágvasárnapi útja előtt is kevéssel 
Lázárt, aki megholt, feltámasztotta. Hát csuda-ó 
aztán ho^y ha ennek hírére seregestül tódul a 
nép hozza Béthániába, hogy szinrői-szinre lát- 
hassa és üdvözölhesse ! ? Csuda-é, hogy ha mikor 
már saját szemeivel látja a nép a csudatevő fen- 
séges arcát s az új életre támasztott Lázárt — 
hangos „llosánna" kiáltásban tör ki öröm üdvöz- 
lete TV vagy csuda-é. hogy mikor elindul Jeruzsá- 
lem felé, senki sem akar elmaradni tőle, mindenki 
vele megy, mindenki kíséri s nem szűnik meg 
folyvást üdvözölni: ^Hosúnna! HosAnna!?" Mintha 
cnak ezt mondanák: üdv, „Hosánna!" a nagy pró- 
fétának! üdv, „Hosánna u , a betegek vigasztalójá- 
nak! üdv néked Jézus „Hosánna, Hosánna!?* Bi- 
zony, bármely különösnek ós rendkívülinek lát- 
tassék is az örömüdvözlet ilyetén nyilvánítása, 
mindazáltal mégis egészen természetesnek mond- 



122 

ható az azért, mert bőséggel volt oka a népnek, 
hogy örüljön a Jézus látásán, hogy őszinte sze- 
retettel és tisztelettel ragaszkodjék Jiozzá, és ezek 
alapján: Hosánnával üdvözölje Őt! Ezért azt 
hiszem, nem tévedek, ha íijból állítom, hogy a 
virágvasárnapi ^Hosánna" szó elsőben is öröm- 
üdvözlet volt a nép szájában. 

II. 

A ^llosánna" szó, Jézus virágvasárnapi útjá- 
ban jelentette továbbá azt a bizalmat és hitet. 
melylyelanép,az Istenember .Jézus iránt viseltetett 
és [g\ a ^Hosánna" szó másodszor a Jézusban, 
mint Istenemberben vagy is a Messiásban való 
hitnek nyilvánulása volt a nép szájában. 

Minden kétségen kivül áll Atyámfiai! hogy 
valamint az egész Izrael várván-vártaa régen meg- 
ígért Messiást vagv szabadítót: ligy bizonvára 
voltak olyanok is, akik a Jézust, mint már eljött 
Messiást tekintették, vagy legalább annak sejtették, 
annak gondolták Öt. Csakhogy természetesen biztos 
tudatok erről még egyáltalán nem volt. Hanem 
mikor aztán hallották a Jézus számos csudatételeit, 
nemcsak, de személyesen is meggyőződtek azok- 
ról, és így önön maguk tapasztalták a Jézusnak 
isteni erejét és hatalmát; s midőn látták a Jézus- 
nak szelíd, fenséges ábrázatját; látták megtérését 
és boldogságát azoknak, akik benne hisznek: 
bennök is, a Jézus Messiásságáról való sej- 
telem és gondolat valósággá, hitté, meggyőző- 
déssé változott, elannyira, hogy egész e hittől indít- 
tatva, boldogságra vágyó szívok lángérzelmeivel 
kiálták az ünnepelt Jézusnak: „Hosánna! //o- 
sAnimü! 

Ugyvan, Atyámfiai! mert — hogy mellékesen 
megjegyezzem -- a „Hosánna" szónak tulajdon- 
képpeni értelme nem más, mint ez : tarts meg, vagy 
szabadíts meg kérlek." — Vétetett ez a 118. zsoltár 
25. verséből, ahol ez mondatik: - kérlek Uram; 
tnrts meg most ! kérlek Uram adj jó előmenetelt 



most.- — Ily értelemben használták a v Hosánna u 
szót a zsidók sátoros ünnep alkalmával, midőn a 
pap zöld galylyal kezében s a megígért Messiás 
eljövetelére célozva kiáltá az oltár körül: JIo- 
sánna ! u Mikor tehát a sokaság, virágvasárnapján 
^Hosánná a -val kisérte és fogadta a Jézust: kétség- 
telen, hogy az a „Hosánna" : a Jézusban, mint 
Istenemberben, vagy is a Messiásban való hitnek 
nyilvánulása volt a nép szájában. 

De hát miként is lehetne másként megérteni 
Atyámfiai! azon egetverő „Hosánnát", mely a Jé- 
zus virágvasárnapi diadal útjában elhangzott volt? 
Miként lehetne érteni az ott jelenlévő gazdagok- 
nak és szegényeknek, tudósoknak és tudatlanok- 
nak, egészségeseknek és betegeknek, épeknek és 
nyomorultaknak, vagy a kegyeseknek és bűnö- 
söknek lelkes „Hosánnáját", hanem ha úgy, hogy 
mindenkinek szüksége van a megtartásra, min- 
denkinek szüksége van az áldásra és különösen 
mindenkinek szüksége van — mint bűnösnek — 
a kegyelemre és bocsánatra, a váltságra és üdvös- 
ségre, és így mindenki a legméltóbb okon mond- 
hatá akkor és mondhatja most is hitének alapján, 
az ünnepelt Jézusnak : „Hosánmi! Hosánna! im vagy 
más szavakkal: v kérlek Uram tarts meg'! kérlek 
L ram adj jó előmenetelt !! !. . . 

Es ez a hit nem csalta meg akkor s nem 
csalja meg most sem a híveket. Mert a megígért 
Messiás, várva-várt szabadító, csakugyan a Jézus- 
ban, a testté lett ígében jött el; és a virágvasár- 
napi „Hosanná u -k, mint üdvözlő szavak s esdő 
könyörgések, kedvesen fogadtattak és meghall- 
gattattak, mert csakugyan általa, tudnnilik az. 
Ur Jézus Krisztus halála, érdeme és tudománya 
által váltattunk meg a mi bűneinkből és tartat- 
tunk meg az örökéletre... 



124 

Mondjunk azért szeretett Hiveim! mondjunk 
mi is lelkesült „Hosánnát!" a ma ünnepelt s hitünk 
szerint szellemileg most is velünk levő Jézusnak ! 
s legven a mi „Hosánánk" is ne csak örömüdvöz- 
letünknek szava, hanem sokkal inkább legyen az 
a mi — Jézus Krisztusban, mint Messiásban való 
— - rendithetlen hitünknek nyilvánítása! 

Te pedig Jézusunk, isteni tanítónk, Megvál- 
tónk, Királyunk! fogadd „Hosánná" -nkaX ke- 
gyelmesen! 

Szívünkből száll felód a Hosánna! 
Üdvözletül diadal útadón; 
S hitünk is mondja: „Hosánna" Néked, 
Ki megtartói minket irgalmason . . 
Üdv neked ég fia, lelkünk királya! 
Üdv neked Jézus „Hosánna! Hosánnna! 

* 

Ámen. 



Madarász Imre, 

karczagi ev. rof. lelkese. 



7. 
A szenvedés a tökéletesedés eszköze. 

Nagypénteki. 

A Inpig v: « J án . X IX . 15. 



Van egy régi népe a világnak, mely ősidőktől 
fogva fentartója volt a teremtő, egy Isten ismere- 
tének és tiszteletének; mely hősei, királyai s fő- 
papjaival büszkélkedett s aranyszabadságnak ör- 
vendett. Történelme szomorúság s türelem tekin- 
tetében csaknem páratlanul áll a 4 világesemények 
szinterén. E nép a zsidóság, mely az Idvezítő 
korában dicsősége fokáról teljesen lehanyatlott s 
a világzsarnoka, a római birodalom nyomasztó lán- 
cait hordozá. Ha meggondoljuk, hogy jelenkorban 
is a rabsággal sújtott nemzetek jobb kor, szebb 
tavasz után esengenek: igen természetesnek fogjuk 
találni, hogy a zsidó nép is a vérszopó Heródesek 
korában szabadító után óhajtozott, annyival is 
inkább, mert bús prófétái századok óta zengette^ 
a szabadító eljövetelét. 

Eljött a szabadító, de a népek közszerenesét- 
lensége : a tévedés és félreismerés is nyomban kö- 
vette. Az öröm első mámorában Hosánnával üd- 
vözölték Ót, s a virágok ünnepén kitörő lelkese- 
déssel kisérték be országa fővárosába. Midőn pedig 
kinyilatkoztatta, hogy „az Ő országa nem e világból 
való", elkeseredésbe' tört ki a néptömeg s nem 
fogván fel helyzetét, óriásilag tévedett. 

Vannak ugyan is az életben pillanatok, midőn 
egyeseknek úgy mint népeknek fel kell magukat 



120 

áldozni a közjóiéiért. A zsidóságnak is lel kellett 
volna emelkedni a belátásnak azon magaslatáig, 
hog t v Jézus a világ nemzeteit megváltó tudomány 
időharcosa s a lel kiszabadulás, felvilágosodás, 
üdv romlatlan kincseinek földre hozója s hogy 
neki e lelkiszabadító körül kell csoportosulnia. 
Hivatásában tévedt. Jézust félreismerte. 

K mai napot azon szomorú történet emlékének 
szenteljük, midőn a balga nép megfeszítette a 
Messiást s a Megváltó a nép hálátlansága követ- 
keztében elvérzik a keresztfán. () kiszenvedett, 
de a nép szenvedése se szűnt meg; sőt 70 év műlva 
országa szétdulatott s homokszemekként szóratott 
szét a világba, ellenben Isten országa a hit és 
szeretet ereje által létrejött s fennáll mindenapig. 
Mindezekből nagy tanúságul következik, hogy: 

1. a néjtek s megváltók sorsú szenvedés: 

de II. e szenvedés eszköz az elólmladásm. 

Lássuk e két főtényt egyenként 

I. 

.1 népek s megváltók sorsa szenvedés. 

Vessünk egy tekintetet a zsidó nép s a Meg- 
váltó közti viszonyra, hogy megláthassuk milyen 
a nép akkor is, midőn sírja szélén áll. Egv rész 
hallgatja a Mester szavait, sebei gyógyítására 
hozzá folyamodik, csodát kér tőle, hisz benne, 
magasztalja, virágkoszorúkkal hinti be űtját, sír 
és könyez, leveszi válláról a keresztet s a hal- 
doklótól üdvöt kér. Más rész kérdezősködéseivel 
faggatja, kételkedik istenségében, kísértésnek veti 
alá, meg akarja kövezni, majd törvényszók elé 
hurcolja, halálát sürgeti, Pilátus meglágvíilásán 
feldühösödik, arcul vágja, s gúnyosan üclvözli a 
keresztfán, dárdát üt testébe, ruháját megosztja, 
sírját őrizteti, végre találkozik, ki kegyelettel te- 
meti el. E végy űlékes színezet mind, mind a népé. 
Hol részvét, örömre kelés; hol pedig elkeseredés 
^és düh vesznek rajta erőt. 



127 

Hát a mai nép különb-e? Minek lessem le 
köztudomású jellemvonásait: ingatagságát, hálát- 
lanságát, szenvedéseit? így volt, ez eleitől fogva 
s így lesz tán mind végezetig. Ily körülmények 
közt aztán ne csodálkozzunk a nép siralmas hely- 
zetén, szenvedésén, ha szinte megesik is szívünk 
annak nagysága felett. 

Meg tudnátok-e mondani, tudnátok-e rá em- 
lékezni, mikor volt boldog a nép? Minden idő, 
minden életpont meghozza a maga árnyoldalait. 
Az egyes ha szenved is, a halál megszabadítja 
attól; de a nép élete folytonos, szenvedése is az. 
Kiszámíthatlan sokszor jött elő a történelem terén 
azon eset, hogy a fennálló vallást mással kellé 
felcserélni. Egy sem történt erőszak nélkül. Csak 
rgy példát hozok fel világosításúl : a pogányság 
400 évig tartó kinzó üldözéssel gyötörte a szegény 
keresztyén népet. Hány ezren vesztek el vértanúi 
halállal? s hányan bujdostak el a pusztaságok 
ölébe, hogv megmentsék életöket, nvngalmokat 
polgári és családi békességök árán? S e vallási 
üldözések sora megújult, valahányszor csak űj 
vallásfelekezet állott elő, meg a reformációkor, 
meg egészen napjainkig. Boldog, ki nem ismeri 
a történet e gyászos lapjait. Volt idő, midőn elé- 
gedetlen vándornépek nyomultak elő s sorra 
igázták, hódíták a békés országokat s pusztíták 
el az életet, a jólétet, a nyugalmat. Ez a népván- 
dorlások kora. A száz közül csak egyre hivat- 
kozom. Nem halt ki emlékezetből az iszonyú 
tatárdúlás. Ki szenvedett ez időkben? A nép. Hát 
a számtalan forradalmak, lázadások, belháborúk 
viharait ki érezte? -A nép. Valahányszor valami 
új eszme, korszellem előbb akarja vinni a világot: 
vész, üldözés, erőszak, ütik fel azonnal fejerket 
söprik, irtják a -világot s a béke lobogója vérben 
úszik. Haaak után béke jő, de mely sokszor vé- 
szesebb időszak: zsarnokság, vagy elsatnyul ás 
következik be s lassankint új szenvedések forrását 
tárja fel. 



128 

De hát honnan e sok szenvedés? Természetes 
következése ez az emberi gyarlóságoknak s azon 
sajátságos tüneménynek, hogy a népeket szeren- 
cséjük halál szerencsétlenségük boldogság felé vezérli. 
Midőn jól van dolguk, megfeledkeznek a felsőbb 
lelki erők, egység és erkölcsiségről s megoszolva 
kiteszik magukat a legyőzetésnek ; mikor pedig 
iga alá nyomattak, újra összeforradnak, vissza- 
térnek Istenhez, az erkölcsi világrendhez, diadalt 
szent lelkesülésre gyuládnak s az egység erejével 
szereznek; mely uira addig tart, mig a jólét el 
nem tompítja. így kereng folytonosan a népek 
kockája. 

Hasonlólag az egyes népvezérek, újitők is 
szenvedés alá vetvék: rendesen töviskoszorű ju- 
talmok. Küzdött-e valaha valaki szentebb, nagyobb 
elvekért, igazságokért, mint Jézus? s végre is a 
keresztfán áldoztatott föl. Ahogy a költő mondja : 

„E föld a vértanúk hazája, 

Hol mindéi) eszme áldozatra vár, 

Akkor derűi itt lelkünk szivárványa, 

Ha mint a napfény, meg van törve már/' 

Szenvedtek a mi apáink, szenvedünk mi ós 
szenvedni fognak az utánunk jövők is, ez az 
élethez tartozik. De hát mi célja e szüntelen szen- 
vedéseknek? Megkísértek rá felelni elmélkedésem 
második részében. 

II. 

.1 szenvedés eszköz a tökélyesbülésre vagy elő- 
haladásra. 

Nevezzük ujabb nyelven világszellemnek, a 
történet vezérlel kének, vagy szent nyelven gond- 
viselésnek azon világkormányzó erős és túlvilági 
hatalmat, mely intézi az eseményeket, de lételet, 
működését és hatását tagadni nem lehet. Épen 
azért neveztetik bölcsnek a gondviselés, mert a 
tényekből eszközt, az eszközÖKből célt alkot s a 
mire törekszik, eléri. Mi tűrünk s szenvedünk az 



129 

erényért, szabadságért, igazságért s épen e türe- 
lem, szenvedés által érjük azokat el s lesznek 
előttünk, a világ és Isten előtt becsének. A leg- 
nagyobb áldozat a legnagyobb eszköz. Mennyiszer 
elesik s jajgat a gyermek, mi^ megtanul járni s 
épen e kellemetlenség teszi vigyázóvá, edzetté s 
képessé a járásra. A legédesb anyai szózat, a leg- 
óvatosabb anyai intés hasztalan figyelmezteti fiatal 
reményét, hogy óvja magát s egészségét a káros 
hatásoktól. A vigyázatlanság végre megtermi gyü- 
mölcsét, rohanó betegség szegzi le a virágzó ifjút .. 
és a kinok oktatják hathatósban minden ékesszó- 
lásnál az élet és egészség becsére. Ki ne ismerné 
Jób hallatlan szenvedéseit? végre is lelkierejét 
edzik meg azok. 

Maga a természet mutatja, hogy a tökéletesedés 
a romlás által vagyon s ami elveszni látszik is, 
eszköz uj célra. A gyümölcs ha érve van, betel- 
jesítette rendeltetését, lehull fájáról, hogy a többie- 
ket el ne mossa s elsenyvedése által újra termé- 
kenynyé teszi a földet. A tél mennyire szükséges, 
hogy új erőt nyerjen a termő világ, azt a föld- 
mivelő nép legjobban tudja; a vidék, mezők, fák 
o halála eszköz a kikelet céljára. Az első embe- 
rekre büntetésül és szenvedésül szabatott, hogy 
verejtékes munkával keressék eledelüket; bármily 
keservesen eshetett nekik először, mégis ez esz- 
közlé az előrehaladást. Most már bámulattal telünk 
el, látva, hogy a rnunka szorgalom és ipar minő 
csodákat mivel. így ami kezdetben büntetésnek 
látszott, ma valódi áldás. 

Mit tanít a történelem? Hány kevély, önző, 
más jogait lábbal tipró nemzet büszkélkedett a 
földön? Eljött büntetésül a szenvedés, az ellenség, 
a halál s vagy megalázta, vagy mások jogainak 
tiszteletére tanította, vagy — ha a világ előhaladá- 
sának gátul szolgált volna végeifajúitságok — el- 
törölte őket. Úgy van, mihelyt akár egyes, akár 
többség akadályozza az emberi nemzet tökélyes- 
biilését: előviharzik a szerencsétlenség, tisztit, 

|*«pí Lexikon I. ^ 



130 

gyomlál és u;t, hogy a romokon is új életmagvak 
sarjadjanak. így tűnik el a pogány világbirodalom, 
ho^y helyet adjon a keresztyénsegnek. Hány élet- 
erős nemzet feledkezett meg magáról s vetkezte 
le önbecsülését, szokásait, intézményeit s készíté 
magát öntudatlanul arra, hogy erőtlen, szegény 
legyen, sőt képtelen elfoglalni társai közt a helyet, 
melyre hívatva volt. Azonban a legirtóztatóbb zsar- 
nokság vasveszszejével sajtolni kezdi, vérkön- 
nyeket csal ki szeméből s a borzasztó szenvedés 
felkölti szunnyadó erőit, szeretni kezdi magát, 
jogait, mindenét s ifiű erőt nyerve felk\izdi magát 
az igazság és szabadság hirdetői közé. Életigazság 
rejlik a nép ajkán forgó egyszerű példaszóban: 
„ha semmi nem, megtanít a nyomorúság." Teljesen 
igazolt a történelem ama régi közmondása: v súly 
alatt nő a pálmafa'" 

Nincs mit félni a zápor és villámon felhőktől, 
igaz, hogy elborul az ég kék színe, de felzöldül 
utána mezeink termékeny kebele. Emberi termé- 
szetünk követelménye, hogy éj nélkül világosság, 
halál nélkül életről fogalmunk ne legyen; kelle- 
nek a szenvedések, 'hogy el ne aludjunk; hogy 
ha ej aludtunk, felserkenjünk s élni törekedjünk. 

íme Istennek népe a nagypénteki tanúság a 
Jézus s mindnyájunk Hzenvefléséből. Mi könye- 
ket hullatunk, mint ama kegyes asszonyok tevék, 
nemcsak Idvezítőnk, de kedveseink s önmagunk 
fájó sorsa lelett, akaratlanul történik ez és általa 
megkönyebbülünk, mint a felhő, ha kisírta magát 
s e szomorúság résztvevővé, meggondoltabbá s 
az áldások iránt hálásabbakká tesz bennünket. Ne 
legyen hát megdöbbentő, ha könyjeink közt is 
áldanunk kell a gondviselés bölcseségét, mely 
azon nagyságos dolgokat míveli, [hogy ami ellen- 
sebünknek látszik es gyötrelmet okoz: az által is 
előbb vitetünk. Azért hát az írás szerint: Semmit 
se félj azokban, a miket szenvedendő vagy!" (Jel. 
II. 10.) E világon nvomorúságtok lészen, de haza- 
tok ^ — mondja az Idvezíto. (Ján. XVI. 38.) 



131 

Nincs miért kétségbe esnünk; ott áll Jézus 
felséges példája. Szenvedések ezrei rohanták meg 
s épen halála által eszközölte a világ üdvét s 
támasztotta fel az emberi nemzetet a bűnből és tu- 
datlanságból. Magától a haláltól se féljünk, át kell 
e hídon mennünk, hogy a menny polgárai lehes- 
sünk, mint átment e mai napon a mi hitünk feje- 
delme. Aki igazán él, mint igaz hal meg s a jobb 
lét örök hazájába^ tökéletesedve, megigazodva 
folytatja életét. - Ámen. 

Debreezen, 1862. 



Balogh Ferencz. 

«v. ref. theol. tanár. 



8. 
Krisztus győzedelme. 

Húsvéti. 



Alapige: János XVI. .'Jo. 



Virágvasárnap, Nagypéntek, Húsvét, — ezek 
amaz állomások, amelyeken minden igazságnak 
át kell haladnia ebben a gyarló, bűnös világban, 
amelynek fejedelme, a Jánosevangyéliuma szerint 
(14, 30., 16, 11.) : a Sátán! Fejedelme, de csak bitó- 
rolt hatalommal. Könynek gyöngyeivel, vérnek 
rózsáival, dicsőségnek aranyszálaival koszorúzvák 
ez állomások. 

Ezeken ment át a Krisztus lelkének legdrá- 
gább, legszentebb gondolata: a testvériség is; az 
a testvériség, amely magába zárja a szabadságot 
és egyenlőségei Ennek a testvériségnek, aki nem 
volt más, mint egyenesen Krisztus, ennek az 
örömujjongással fogadott, majd keresztre feszített, 
de feltámadott Messiásnak a Virágvasárnapját, 
Nagypéntekét és Húsvétját ünnepeltük nem rég 
e szent falak között és odakint a szabad ég alatt, 
miközben Isten hű szerelme, jó kedve sugárzott 
le az égről fejünkre. 

Emlékezetes dolgok azok, amiket ez ünnep- 
napokon ünnepelünk, emlékezetes dolgok: magá- 
nak a világot lassan-lassan, de bizonyosan meg- 
váltó, megszabadító Jézus Jyrisztusnak a dolgai. 
Virágvasárnap: amikor az Ura pascha ünnepre 
utazok hozsannái között vonul be Jeruzsálembe, 
kiveri a kufárokat Atyjának szent hajlékából és 



133 

megsiratja nemzetét, kö nyéket hullat Jeruzsálem 
felett O, aki egy könycsepp nélkül tudott meg- 
halni a bitón a legkínosabb és leggyalázatosabb 
halállal; könyeket 0, aki részvétet mástól nem 
kért, mert mikor a golgothai rettenetes úton haladj, 
vállán a kereszttel: akkor is azt mondta az ü 
balsorsán zokogó gyönge szívű nőknek: „Jeru- 
zsálemnek leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem 
ti magatokon sírjatok és a ti magzatitokon /" (Luk. 
23, 28.) O is épen ezeket siratta virágvasái;napkor, 
hiszen ezek>, voltak a siratni valók, nem 0. 

Pedig Ót ama bús Nagypénteken kegyetlenííl 
bitóra feszítették, koporsóba tették. 

De nem maradt örökre ott. Ezért ülünk ma 
ünnepet. Ezért zeng ének ajkainkon, örömtől har- 
sogó diadalmi ének: „Hol vagyon halál a te dia- 
dalmad? Hol vagyon koporsó a te tulánkod?" (I. 
Kor. 15, 55.) És, míg kebelünket az emlékezet 
lángja melegíti, ünnepelő lelkünk előtt szétnyílik 
a, múltak fátyola, mögüle ragyogó kép villan 
szemünkbe. Azon a helyen, hol Jézus az igazságért 
meghalt, ama kertben levő új sziklakoporsó, 
amelyben Krisztus volt az első halott, vakító fényt 
lövel magából, a sírnak félre gördült nagy köven 
pedig ott áll az Űr, kezében mennyországi suga- 
rakból szövött lánglobogó, amelynek ragyogó 
selymébe milliomszoros tündökléssel van beírva 
ez a s#ent szó : testvériség ! Ez a szent szó ! £}zért 
halt O meg és ezért él ma és mindörökké. íme, 
mostan a mások bűne áldozatául esett, de a halálon 
is győzedelmeskedő Megváltó ajkain szó zendűl 
és a messze múltból bátorítólag harsog bele korunk 
zűrzavarába: „Bízzatok, én meggyőztem a világot /*• 

Krisztus meggyőzte a világot : vagyis meg- 
győzte a bűnt és a halált. Érről gondolkozzunk ma. 
ebből merítsünk erőt, bizodalmat, ker. testvéreim ! 



Annak a lángeszű írónak lelki szemei előtt, 
-aki a János evangéliumát, leveleit és a Jelenések 



34 

könyvét szerzé, két hatalmas ország tusakodik. 
Egyik az Isten országa, az az örök birodalom, 
amelynek örök királya a legyőzhetetlen, minden- 
ható Isten; amelynek hadserege élén ama Juda 
nemzetségéből való oroszlán viaskodik. Ennek az 
országnak termő talaja a szeretet, amelyből az 
erények gazdag szinporapáj a virágzik elő. Á másik 
ország a Sátán, e gaz bitorló birodalma, hadserege 
a pokol, vezére a kísértés, termő talaja a cudar 
önzés, amelyből a bűnök millió neme bűzlik, 
burjánozik. fczt nevezi János „világnak.* A bűn- 
nek ez a birodalma, ez a világ volt az, amelyik 
Krisztust nemi ösmeré, (Ján. t, 10.) be nem vévé. 
mikor ő a világba jőve. (i, 10.) 

Ugy-e Ai. most már értjük, hogy mit jelen- 
tenek Idvezítőnk ama sokszor emlegetett s mégis 
halul értett szavai: ,.az e/i országom iwm p világ- 
ból vnló". (Ján. 18, 86.) Nem azt jelenti ez, mintha 
Krisztus országa nem volna megvalósítható itt e 
földön; hanem azt, hogy Krisztus országa minden 
olyan társasággal, amelyikben a bűn mindennek 
az alapja, amelyikben a Sátán az ur, ajkudozást 
nem ismerő ellentétben és harcban áll. Es bizony 
ma is arról ismerik föl azokat, akik az Urat 
komolyan és elszántan követik, hogy e világ, e 
bűnös kor képmutatásával, hazugságaival, fényes 
bűneivel merészen, maguk javával, kényelmével 
mit sem törődve, szembe szállanak. (II. Cor. VI. 
14. kk.) 

Mert ez a mi korunk, ez a mi világunk csak- 
ugyan ama világ, amely az Urat meg nem ösmeré. 
E világ minden bűne abból származók, hogy az 
ldvezítőt, vele együtt: Istent, az Atyát és a lélek 
halhatatlanságát elfeledte, vagy meg is tagadta. 
A tudósok, előkelők és gazdagok lenézik a -gali- 
laeai ácsot", vagy ha meghajlanak is tiszteletet 
parancsoló nagysága előtt, ezt csak szóval teszik, 
meddő, üres szóval. És a szegények, az elhagyot- 
tak, a nyomorultak, akiket xigy szeretett, hogy 
meghalt érettük a bitón s akiket O ma is úgy 



1H5 

szeret, hogy eszeveszett vakságukért vérkÖnyeket 
hullat a mennyei boldogságban - óh ezek is 
elhagyták őt! Es mennek azok után az álmessiá- 
sok után, akik a szegények jólétet, kenyeret és 
gyönyört sóvárgó lelke elé arany várakat hazud- 
nak a levegőbe s e csillogó hazugságért cserébe 
kicsalják az utolsó filléreket, amelyeket otthon 
halvány, beteg asszony és éhező, nyomorult gyer- 
mekek sírva, zokogva várnak. 

Ai. ne tévelyegjetek! Nincsen senkiben ligás- 
ban idvesség, egyedül Jézus Krisztusban* a 
hunt és Önzést meggyőző, önfeláldozó, örök, hal- 
hatatlan szeretet. Hangsúlyozva mondom : örök. 
halhatatlan szeretet* mert, akik csak múló földi 
életet hisznek, akik csak műló földi szeretetet 
prédikálnak: azoknak fogalmuk sincs arról, mi a 
szeretet. A szívnek egy perc nem elég, az elcsil- 
íanó földi élet nagyon kevés neki, a szívnek maga 
kell az örökkévalóság és ha örökké nem szeret- 
het: egy pillanatig sem szeret! Ezért nem tudnak 
szeretni azok, akik Istent és a halhatatlanságot meg- 
tagadják. De Jézus tud szeretni, njert maga a 
megtestesült, örökkévaló szeretet, ü tud szeretni 
és e szerelmében győzni a bűnös világon. A Sátán, 
aki ezt a mi világunkat lábaihoz igázta, alynek 
vakon szolgái korunjv kicsinyje, nagyja, Ot is 
megkísérté, de hiába. 0, noha éhség gyötörte, nem 
akarta a köveket erőszakos úton kenyerekké vál- 
toztatni, mint az önző gazdagok szívét kenyérré 
gyúrni akaró, elvakult földosztók. Maga éhezett, 
nyomorgóit, de megvendégelt dúsan ezreket. O nem 
akarta ügyét Istent kísértő vakmerőséggel vinni 
győzelemre, mint korunk fölizgatott tömegei, akik 
a szegény, de bizonyos kenyér mellől, szintén 
nem bizonytalan, sőt fájdalom nagyon is 
bizonyos pusztulásba, golyózáporba, szurony erdőbe 
ugranak. O nem a testvérgyulölet romboló viha- 
rával, hanem a szeretet lassú, szelíd, de előbb 
vagy utóbb minden bizonynyal célt jjrő munká- 
jával akarta újjáteremteni a világot. neki nem 



136 

kellettek a föld birodalmai és ezek dicsőségei, 
íjiint korunk önző hatalmasainak és gazdagjainak. 
megmaradt az egyszerű galilaeai ácsnak, a 
vándor tanítónak, a hajléktalan kolduskirálynak, 
akinek királyi pálcája egy olajág: a szeretet, a 
béke olaj ága. Szegény volt a sorsa, de gazdag 
volt a szíve, miijt maga az Isten, akinek fia volt, 
aki elküldötte. Oh mily végtelenül szerette ő az 
embert, kivált a nyomorultakat: örök halhatatlan, 
istenileg erős szeretettel! 

Azt mondják, hogy a keresztyénség nem tette 
jobbá a világot. Ha így voljia is, ki volna oka? 
Bizonynyal nem Jézus; az szívében ég az örök 
szeretet világtisztító lángja. Mi vagyunk a hibásak, 
kik csak szájjal dicsérjük ezt az égi lángot, mi, 
akik azokat, kik az Ur szent nyomán akarnak 
járni, fellegtaposóknak, rajongóknak mondjuk és 
didergőnk a fagyos világban, pedig fölmeleged- 
hetnénk amaz örök tűznél. Ai., ne szájjal köze- 
ledjünk Krisztus szent szívének örök tüzéhez, 
hanem szívvel. Vigye oda mindenki a maga szívét, 
hogy ez ottan meggyíüadjon ! Vigyük oda külö- 
nösen mi, magvarok! Megmaradásunkat ezer év 
előtt is Jézusnak köszönhetők, mert, ha pogányok 
maradtunk volna, a szomszéd ker. népek minket 
is épen űgy elsöpörtek volna, mint a hunokat és 
avarokat. Most, a második vzerév kezdetének 
társadalmi viharai között sem kereshetjük másban 
idvességünket,„csak Jézusban, aki szeretet. Tanul- 
junk hát az szívétől szeretni! A hatalmas, a 
gazdag, aki szeret, nem szívja ki a szegény szíve 
vérét és a szegény, aki szeret, nem keresi halálra 
irigyelt vagypnáért a gazdagot. Kövessétek Krisz- 
tust! Ahol Ot komolyan követik: ott nincsenek 
szociális bajok és zavarok. Az istentelen s erkölcs- 
telen pogány Rómában, holott a gyűlölködő, 
viszálykodó önzés ördöge uralkodók, épen Jézus föl- 
dön létekor dúlták föl az államot az elnyomó gaz- 
dagok és irigykedő szegények ádáz küzdelmei; az 
első keresztyénekről pedig, akik Jézustigazánkövet- 



137 

ték, ezt jegyezte föl a szentíró: ..a sokaságnak. 
amely hitt vala. szívök-lelkök egy vala és senki 
semmi vagyonát nem mondja vala magáénak, ha- 
nem nekik mindenek köz vala" (Csel. 4, 32.), ami. 
amint látjuk, nem jogtalan, erőszakos vagyon- 
felosztást jelent, hanem a földi javaknak az örök 
testvérek ,közt való szeretetteljes, önkény tes meg- 
osztását, íme Ai., amire a kiegyenesített kaszák 
rémülete a szuronyokban bízó, önző gazdagok 
szívét rávenni képtelen, ráveszi arra a Krisztusi 
szeretet. Bízzatok és szeressetek : Krisztus szíve 
meggyőzte a bűnös világot! 



Üe nemcsak a bűnt győzte meg az Idvezítő : 
diadalmat vett a halálon is. 

Mi a halál? Az égnek nyájas, szelíd angyala, 
ki fölénk hajlik a végórában s lelkünket egy 
szebb hazába átcsókolja V Vagy a képzelődő rémü- 
let ama sötét csontváza, kinek kezében ott az 
iszonyú, legyőzhetlen, kikerülhetlen kasza, amely- 
lyel ifjúságot, szépséget, erőt, egészséget, életet, 
szerelmet, gazdagságot, nagyságot, hatalmat, hír- 
nevet lekaszál? Ott lebeg-é hát rémalakja szün- 
telen a fejünk felett, többször hozzánk suhintva 
az utolsó csapás előtt? Minden csapása hervadás, 
betegség, az utolsó pedig kiszenvedés. Kiszenvedés 
a bizonytalan végzet borzalmával, vagy ami még 
rettenetesebb, a végmegsemmisűlés eltigró gondo- 
latával? Melyik hát a halál a kettő közzul ? Minden 
attól függ Ai., hogy melyik ország tagjai közé 
tartozunk. 

Örök, másíthatlan törvények szerint mozog a 
világ. Meg van a törvénye a csillagtábornak, meg 
a porszemek kavargó fellegének ; meg van a tör- 
vénye a földön csúszó-mászó állatseregnek és meg 
az embervilágnak is. Az ember születik, felnő: 
kacag és zokog, virul és hervad, erőt ny,er és 
erőt veszt, utoljára síriálomba szenderül. Es az 
egész pályafutás dicstelensége vagy dicsősége 



138 

attól függ, hogy vájjon a hitetlenség és bűn xagx 
pedig a hit és erény országának vagyunk-é pol- 
gárai? Ezen fordul meg minden. 

Mélységes gondolkozásra vallanak, mélységes 
igazságot merítenek ki — arany vedrek módjára 
Pál apostolnak eme szavai: «,a halálnak fulánkja 
a bun.' é (1. kor. 15., 56.) A halál csak a bun 
segítségével üthet fájó sebet. A bűn égeti lelkün- 
ket, mint beletört fulánk, midőn a végórában a 
rettenetes kaszás - a félelmek királya — ágyunk- 
hoz közeledik. A Sátán birodalmában rettenetes 
a halál. Mert valahányszor csak arra gondol a 
bűnös hitetlen, hogy hátha van Isten, hátha mégis 
élünk örökké és tul a síron mindenért megfize- 
tünk az utolsó fillérig (Máté 5., 26.); a halálja 
ítéltek borzalma fut végig reszkető tagjain. Es 
így a halál csakugyan ott van minden csókjában, 
minden ölelésében ! (Madách) A halálos ágyon pedig 
révedező szemeinek föllobog a pokol minden 

gyötrelme. (Goethe: Faust. I. rész.) 

Vagy tegyük tel, hogy van olyan ember, aki 
szívéből ki tudta irtani szentségtörő kézzel az 
Istenről és a lélek halhatatlanságáról való meg- 
győződést. Hál vájjon (Minek milyen a halála? 
Testén 1 nézve kétségbeesett állalporladás a föld 
porába, lelkére nézve megdöbbentő, megrázó meg- 
lepetés, mert hirtelen, váratlanul oda kell állania 
számadásra az elébe, akit e földön észszel, szív- 
vel, szájjal, kézzel megtagadott. Oh mily rettenetes 
dolo^ így vándorolni s így jutni a halálos ágyhoz! 
Igazan mondja a bölcs: „Isten, gondviselés és 
halhatatlanság nélkül az élet minden javai nyo- 
morúságos hitványságok az én szemeimben, 
olyannak tűnik fol előttem az élet, mint egy 
szélben, viharban való vándorlás, anélkül a vígasz 
nélkül, ho^y este majd, egy házi tűzhely melleit 

Oltalmat eS fődéit találok. " ,(Mendel8ohn Móses.) Oh 

milyen szörnyű bolyongás ez! Oh milyen szörnyű 
alkonyat! így halni meg talán még annál is 
rettenetesebb, mikor a bűnös lelke előtt a tűi- 



világnak keskeny ajtaja körfíl a kárhozat előre 
érzett gyötrelmei lobognak. Ne ily halált adj 
Istenünk, ne ily halált adj minekünk! 

De nem! Ne féljünk! Bízzunk, mert Krisztus 
meggyőzte, a halált is. Milyen zordon küzdelem 
volt az! Es milyen ragyogó diadal! Már ott a 
Gethsemánébati ellene küldötte a halál minden- 
borzalmait. Tudta jól az Idvczítő, hogy irgalmat 
nem ismerő ejlenségei minő halálnemet válasz- 
tanak ki az számára. Pedig O űgy szeretett 
volna iné"- élni! Hiszen még olyan fiatal volt, 
harminchárom éves. Aztán oly sok vala még a 
sarlóra érett gabona és az arató olyan kevés. 
Annyi bűn várt ínég a bocsánatra, annyi köny a 
letörlésre, annyi beteg szív a gyógyulásra. A 
kiválasztott tanítványok is olyan gyöngék voltak 
még a hitben. Jó volna ínég élni, jó volna még 
munkálkodni tovább! De Jhalálra kell mennie 
annak az akaratából, aki Ot elbocsátotta. Az (} 
szíve vére áldozat lesz egész világ bűneiért és () 
neki, mint jó pásztornak a juhokért, e világé # 
oda kell adni életét. Azzal a szeretettel szereti () 
az embereket, melynél nagyobb szeretet nincsen ; 
annak a szeretetével, aki meghal az barátaiéit 
\Ján. 15., I'Í.'K nemcsak,, barátaiért, hanem ellensé- 
geiért is. Oh nézzétek Ot az olajfák kertjében! Oh 
nézzétek abban a rettenetes esatálmn, melynél 
borzasztóbbat nem vívott még senki! Oh nézzétek 
abban a dicső diadalban, melynél ragyogóbbat 
nem nyert még senki! Háromszor is imádkozik 
a földre borulva, hogy, ha lehetséges, múljék el 
tdle ez a kínos óra, távozzék el tőle a Keserű 
pohár. Halálfélelemből verejték hull róla, épen 
mint a vérnek földre hulló cseppje! De végre 
győz, feláll hősi megnyugvással: Atyám, nem az 
a kérdés, hogy én mit akarok, hanem az, hogy 
Te mit akarsz! Legyen meg a Te akaratod. Ettől 
fogva nyugodt fenséggel, valóságos isteni méltó- 
sággal tűr mindent. 



140 

Es mi mindent hordoz el! Keresztre feszítik. 
Tudjátok-é, mit jelent ez: keresztre feszítik!? 
Tudjátok-e, mi volt az a kereszthalál ? Tudjátok-é, 
mi volt az a kereszt? Oly meggyalázó büntetés, 
mint napjai nkban a bitófa, de kínosabb százszor, 
ezerszer! A rabszolgákat, az állatokkal egy porba 
tiport rabszolgákat, a fölkelőket, lázadókat, rab- 
lókat es gyilkosokat büntették kereszthalállal. 
Cicero, a híres római szónok azt mondja ( i,i 
verrem) erről a kivégzési módról, hogy ez a 
legborzasztóbb és legkegyetlenebb halálnem, 
amelynek egy római polgárnak nemcsak testétől, 
hanem , szemétől, sőt gondolatától is távol keli 
állnia. Oh nem csoda, hogy Krisztus halálakor a 
föld megindult, a kősziklák megrepedeztek és a 
templom kárpitja kétfelé szakadt. Iszonyú halál 
volt az! A Keresztre szegezést megostoroztatás 
előzte meg. Az elítéltet egy oszlophoz kötözték 
ügy, hogy lemeztelenített háta kidomborodott és 
ekkor elkezdték verni vasgolyókban végződő 
korbácscsal. Mondjam-é tovább? Az első csapásra 
fölszakadt a hüs, azután egyre tágabbra foszlottak 
a sebek, az egész hát merő egy seb volt, pata- 
kokban ömlött a vér. Mondjam-é tovább ? Az 
ídvezítő nagy lelke mindezt némán tűrte. Tövis- 
koszorút teltek j\ fejére. Arcára vércseppek csör- 
gedeztek. Es () túrt szótlaíjúl.,, Arcúi verték, 
leköpték hitvány poroszlók. Es tűrt szótlanul. 
Azután kivitték megfeszíteni. Kezeit kitárva a 
keresztfára szegezték, lábait is szeggel erősítették 
oda, sebeiből omlott a vér. Ebben a borzasztó 
helyzetben sokszor két-három napig is elkinlódott 
az elítélt, ahoz képest, hogy müyen erős test- 
alkata volt. Nem egyenesen az elvérzés ölte me«\ 
hiszen sebeinek nyílására a vér a levegőn ráaludt 
és a kifolyást akadályozta, a halál oka igen 
gyakran az éhség volt; gondoljátok el: éhség, 
olyan borzasztó kínok között, amelyek sok esetben 
maguk is előidézték a halált. Ez erőltetett függő 
helvzetben a kéznek és a felső testnek izmai 



141 

megmerevültek, a vérkeringés megakadt, mind az 
agyra, vagy a szívre ^vűlt a vér, aminek rettenetes 
nyomás-érzete, bódultság, iszonyú melegség, 
eialéltság, olykor agyszélhűdés, vagy szívszélhűdés 
lőn a következménye. Az Űr gyönge testével 
aránvlag rövid idő alatt végeztek a pokolbeli 
kínok, de mégis hat óra hosszáig tartott a szen- 
vedés és hat hosszú óráig úgy szenvedni — ártat- 
lanul: fölér az örök pokollal! Es az Idvezítő 
nyugodt fenséggel tört, még ellenségeiért is tudott 
imádkozni, ami azt jelenti, hogy a mennyország 
minden boldogsága ott volt lelkében, mert — 
úgy-é Ai. — ezt a boldogságot érezzük, amikor 
legyőzvén a gyűlöletet - megbocsátunk ellensé- 
günknek? Végre az életet diadalkiáltással hagyja 
itt: Elvégeztetett! Elvégeztetett a váltság munkájaí 

ijné, Szerelmeseim, ilyen halálon s így győzött 
az Ur! A hitetlenek a puha párnák közt is 
tompa kétségbeeséssel vagy átkozódva, remegve, 
jajveszékelve halnak meg : az Űr pedig meg tudott 
halni a bitófán ártatlanul, jajszó nélkül, boldogan, 
diadalmasan. Volt-é, lesz-é nagyobb hős nála a 
világyn ? 

Es mi adott néki ilyen csodás erőt? Isten és 
a halhatatlanság tudata. Nem is csalódott. Harmad- 
nap múlva megépíté a lerombolt templomot, 
harmadnap múlva győzelmesen állott sírja kövére, 
hogy reménysége, vigasztalása legyen minden 
szenvedőnek, minden haldoklónak. 

Ai., vétkezném Krisztus ellen, ha i# rakásra 
halmoznám a buzdító szavakat. Akit az példájá- 
nak, hősiességének és diadalának puszta látása 
föl nem lelkesít, hiába tüzelik azt mindazok a 
szavak, amelyek kezdettől fogva mind a végig 
elhangzottak és még elhangzanak. 

Csak egy pár szót még. 

Vagyont és jólétet, vért és életet kíván tőletek 
az igazság, a testvérszeretet, a haza? Nézzetek 
Krisztusra. Fájdalmas a halálos ágynál mpgválni 
kedveseitektől? Nézzetek Krisztusra. Akik O vele 



♦együtt halnak, azok vele együtt győz- 
nek. Akik az O nevében búcsúznak,,, azok talál- 
kozni is fognak az nevében. Mert minékünk 
mind életünkben, mind halálunkban egyetlenegy 
vígasztalásunk. 

Menjetek ki a lemetőkertbe ! Az a ti kincses 
házatok. A legegyszerűbb fejfán is ott ragyog a 
hcilhatatlanság, a viszontlátás gyémántcsillaga, 
örök csillaga. Bízzatok! íme diadalmat vett a 
Juda nemzetségbeli oroszlán (Jel. 5., 5.) a vilá- 
gon : a bűnön és halálon ! Ámen. 



Jánosi Zoltán, 

sámsoni vx. íví. lelkész. 



9. 
Jézus elégtétele, az igazság diadala. 

Áldozó csütörtöki. 

Alapige: Csel. I. 11. 



Ünneplő ker. gyülekezet! 

A mai nap valódi örömnapja a keresztyén- 
ségnek, sőt az egész emberiségnek ha elhissziik, 
— amit kétségbevonni nem lehet - hogy az 
egész emberiség küzdelemre, nagy és nemes küz- 
delmek hordozására rendeltetett és nagjy harcai 
végén, megrázó szenvedései után elégtételre ér- 
demes. 

Mert a becsületes harc vége nem ama kétes 
kimenetel, mit a szerencse forgandósága szerint 
győzelemnek avagy bukásnak nevezünk, hanem 
az az örökbecsű jutalom, amit elégtételnek mon- 
dunk, igen, azon elégtétel, mely nem eshetik 
mindenkor a győzedelmesnek hadi zsákmányául, 
mely r et a megközelithetlen bíró, a történelem a 
legyőzött félnek is, a gonoszság vagy erőszak 
által letiport, de mindvégig becsülettel küzdött 
harcosnak is odanyújthat a hűség és bátorság 
díjául. Ezért mondám, hogy e nap az emberiség 
örömünnepe. Mert legyen bár sok ezer, avagy 
sok millió ember, aki tagadja a Krisztust és az ő 
győzedelmet: csak egy sincs közöttük, aki meg- 
tagadhatná az erkölcsi elégtétel és e^y magasabb 
igazságszolgáltatás jogosságát, szükségét és szent- 
ségét. 



144 

Pedig aki ezt nem tagadhatja: az nem tagad- 
hatja meg a Krisztust sem, sőt szívében hordja 
őt, habár bevallani késik. E nap nagy és kime- 
ríthetetlen tartalmához joga lehet hát a hitnek, a 
történelemnek, az egész tudománynak, de legtöbb 
joga van hozzá az erkölcsi világnak. Mert az 
emberiség igazságérzetében gyökerező mély vágyó- 
dást, a legjobb és legtisztább lelkekben élő szent 
sóvárgást az igazság diadaláért, az erkölcsi elég- 
tétel megpecsételteléséért egyedül Jézus vitte 
teljesedésbe, előbb föltámadásaval, aztán menny- 
bemenetele dicsőségével. 

A mennybemenetel azért erkölcsi szükséges- 
ségként, a váltság művének betetőzéséül áll előt- 
tünk, mert: 

I. Ebben vett elég-tételt Jézus. 

II. Ebben láthat biztosítékot az igazság. 



Nem követem azon szónokok példáját kik 
mindig a jelenlevő alkalmat, az épen szóban levő 
igazságot állítják legfontosabbnak, sőt a figyelem- 
keltésnek eme módját nagyon is kezdetleges mód- 
szernek tekintem. Az evangyéliomi előadás és 
eszmeláncolat egyes mozzanatait mindenkor a 
váltság nagy munkájával való összefüggésükben 
kivánom tekinteni és méltatni. Midőn tehát a mai 
napot az egész emberiségre legörömteljesebb nap- 
nak — noha jelentőségében nem egyetlennek es 
nem is legnagyobbnak — mondottam : épen Jézus 
megváltói működésének és egész földi pálya- 
futásának tekintetbevételével szólottapi, azt mond- 
ván, amit az igazság megkövetelt. Állításom be- 
bizonyítását megkönnyíti ama nézpontom, mely 
szerint e nap eseményét nem úgy tekintem, mint 
egy emlékezetes naphoz fűződő titokzatos tüne- 
ményt, hanem űgy, mint Jézus földi pálya- 
futásának utolsó napját, melynek jelleme nem 
lehetett kevésbé fenséges, mint az ő többi napjai- 
nak jelleme. Sőt ha elfogadjuk, — amit korunk 



145 

minden tünemények elemzésében oly nagy elő- 
szeretettel hangoztat, sőt alkalmaz - hogy minden 
tünemény és esemény a haladás törvényét szol- 
gálja, ha meggondoljuk, hogy Jézus élete és földi 
munkássága minden isteni törvénvnek a leg- 
tökéletesebb érvényesülése vala, sot a tökélete- 
sedésre haladásnak megvalósulása, ng\ hogy a 
megvalósult eszméknek és Ígéreteknek, a betöltött 
törvénynek vége n Krisztus: akkor be kell lát- 
nunk, hogy életének utolsó napja sem állhatott 
ellentétbe a többi napok fenségével, sőt ha a 
megelőző nagy események magasztos összhang- 
jához az utolsó nap hu akar lenni: úgy a mai 
nap csodás jellemének vissza kell vala tükrözni 
Jézus minden napjainak fenséges jellemét, sőt 
csodás jellemével ugy kell kiemelkednie a tör- 
ténet valamennyi napja közül, mint Jézus életének 
zárpontja, mely az emberek megváltóját, az Isten 
fiát az égnek visszaadja. E nap arra rendeltetett, 
hogy dicsőség palástjába takarja az Urat és ama 
fényes felhők szárnyán égbe emelje őt. 

így követelte az erkölcsi elégtétel törvénye. 

A mi eddigi ismereteink szerint az erkölcsi 
nagyságnak két útja van a földön : egyik, a be- 
csületes küzdelem útja az igazi emberszeretet 
fegyverzetében embertársaink boldogulásáért; a 
másik: a nemes lélekkel viselt szenvedések útja, 
amely úton üldözőink, bántalmazó testvéreink 
számára esdünk bűnbocsánatot. Jézus ez utakat 
az Atya akarata iránt való nagy engedelmessé- 
gében mondhatatlan dicsőséggel és megmérheti en 
sikerrel futotta meg. A naponként újuló harcokat 
és kísértéseket nagy megnyugvással hordozza 
vala, nézvén az Atya örök tanácsát. 

Az emberiség megváltásának, ebben az Atya 
örök tanácsának világos tudata ragyogja be az ő 
útait minden napon és avatja vala őt a világ vilá- 
gosságává, ki az^tya akaratát ismeri és cselekszi. 

Dicsőséges 0, midőn az istenországának tit- 
kait tanítja, dicsőbb, midőn küldetését erőkkel és 

Pmpi LímDcon I. V& 



146 

jelekkel megbizonyítja; lcgdicsőbb, mikor hatalmát 
elrejti, mikor az érettünk fölvett szolgai ábrázatot 
nagy engedelmességgel és alázatossággal hor- 
dozza, mikor az Atya akaratának teljesüléséért 
imádkozik és bántál mázainak bűnbocsánatot esd 
onnan felül., 

Ha az ü nagyságát minden nap így bizo- 
nyítja, mikcpen Tehetne kivétel amaz utolsó nap, 
melynek örömteljes dicsőségét ma ünnepeljük? 

De hiszen e földön munka a jutalommal, 
küzdés a diadalommal igazságos arányban soha 
sem állott mondhatja a kétkedés, - hol a 

kezesség rá, hogy a mennyország igazsága ily 
erkölcsi egyensúly szükségét ösmerné, sőt szá- 
monkérné? Angyalok hozzak felőle a kezességet. 
Angyalok, akik ezt mondják: ../? Jézus, ki oda 
felvitetek ti tőletek mennyországba, aképen jő el. 
amiképen hittatok őtet felmenni mennyekbe" 

Xe tépelődjetek ! Amiképen láttátok dicsőség- 
ben, engedelmességben töltött földi életét minden 
napon ég felé irányzott lépéseiben: ngy kellett 
neki dicsőségben átlépni az ég és föld határait 
ma is. Kh ezenképen fog vissza is jőni. 

A magasságnál nem nagyobb a mélység: az 
Ígéretnél nem lészen kisebb a teljesedés; a mi 
országunkban nincs hamis arány, nincs vesztett 
egyensúly, nincs változás vagy változásnak ár- 
nyéka. A mennyei mérlegnek két karja van; 
az egyik ezt mutatja: amiképen, a másik: azon- 
képen. Íme a Jézusnak amiképen születését 

mennyei angyalok adák hírül, amiképen kereszt- 
sége fölött mennyei szózat tett róla bizonyságot: 
azon képen távozásakor is mennyei hírnökök szól- 
nak felőle mennyei igéket mélységes érzelemmel. 

E Jézus tökéletes engedelmességgel jár vala 
az Atyának akaratában; azonkópen tökéletes 
dicsőségben kellett ma belépnie az Atyának or- 
szágába. 

íme ez elégtételt jelenté a két angyal, ezt 
jelenti Jézus mennybemenetele az időknek: végéig. 



147 



II. 

fís a mennybemenetel tényében vett biztosit é- 
kot az igazság, az eszményiekért, az odafent való- 
kért viselt küzdelem ügye. Az ember küzdelemre 
hívatott az ősembertől fogva az utolsó emberig. 
Küzdenek azok is, akik győznek, de küzdöttek 
azok is, kik harcaikban, kísértéseikben el buktának. 
A told röge az északi sarktól a déli sarkig csaló- 
dás és keserűség könvjeitől van áztatva és itt 
minden göröngy egy-egy titkos emlék-oszlopocsJ^a 
rég elfeledett küzdelmek és kön vek felett. Az 17 r 
maga rendelte, hogy az ember verejtékezzék és 
azután meghaljon. A verejtékes munkától a sír- 
halomig annyi vívódás, annyi tusakodás. 

A föld azonban teremhet tövisét és bogánesot, 
mikor hantjait verejtékezve 4 szántjuk ; teremhet 
csalódást, mikor történetét és fejlődése titkait ku- 
tatjuk; teremhet tévelygést, balhitet, ha alkotójának 
lényegét és nagy céljait keresi rajta a hit és tudo- 
mány ; teremhet nyavalyákat, porban fetrengő 
.lobokat, egyenetlen harcokat ; teremhet babért 
durva jogtapodóknak, megtorlás nélkül kifosztott 
özvegyeket és árvákat; teremhet hamis bírákat, 
hazug prófétákat, eldobott, megtapodott elveket és 
megteremheti mindazon visszás, a mi jobb érzel- 
meinket zaklató viszonyokat, melyekben az igaz- 
ság napja felhőkbe, sötétségbe 4 merülni rémlik, 
míg a szeretet világának omladékain a Káinok 
kihívó kacagása : őrizője vagyok-é az én 

öcsémnek? - jelszó gyanánt hallatszik. De 
egyet még sem teremhet meg a föld : nem terem- 
het olv nemzedéket, melv az erkölcsi egvensúlv 
és elégtétel eszméjét szívéből kitörölhetné: nem 
olyan emberi szívet, mely a maga sorsát, földi 
harcait ez elégtétel eszméje nélkül csak egy napig 
is hordozhatná; nem olyan gonosztevőt, ki lelki- 
ismeretét eldobhatta volna; nem olyat, kinek lelki- 
ismeretében az angyali szózat viszhangja ott ne 



148 

zsongana szüntelenül és könyörtelenül: amiképen... 
azonképen . . . 

Az igazságnak e nagy biztosítékát, az erkölcsi 
egyensúlynak eme valóságát a mennybe ment 
Jézus szerezte nékünk, ki után az igazság dia- 
dalmas angyala az elégtétel nagy vívmányára 
rámutathatott, mondván : amiképen volt, azon- 
képen lesz; amiképen hittél és éltél, azonképen 
ítéltetel mikor ez a megdicsőült Jézus visszajő. 
Neki egy napon a kísértő megmutatá e föld 
országit és azoknak dicsőségét ; mikor e múlandó 
országok múló dicsőségét visszautas ítá : azon 
órában megnyittatott neki az örökkévaló világok 
örök dicsősége, hogy amiképen viaskodott és 
győzedelmeskedett; azonképen meg is dicsőít- 
tessék. Te is ezenképen viaskodjál és te is azon- 
képen megjutalmaztatol. 

Ha volna a földön egy pont, mely fölött 
megállhatna az istentelen és ezt mondhatná: íme 
a sírhalom, amelyben a te Megváltód elnorladott, 
melyben ama Szentnek teste rothadást látott: az 
a pont minden eszmének, minden igazságnak,, az 
egész erkölcsi világnak bukását jelentené. Áll- 
hatna fölötte aranyból való emlékoszlop, nagyobb, 
mint a Libanon hegye : az mégis csak az igazság 
szégyenköve, a bűn diadaloszlopa maradna, örök 
csúfsága a hitnek, az istenfélelemnek és minden 
erénynek. E pontnál kihullana kezemből a munka, 
kihullana a tiedből a zászló és minden kézből 
az igazság fegyvere. E pontnál elesném én, te és 
mi mind, kik az odafenn valókban hittünk, kik 
magasabb jókért harcolánk. Egy ilyen pont azt 
hirdetné a világnak : emberekneK szívei és karjai, 
kik szépért, jóért küzdétek, kik igazságra, közjóra, 
boldogságra törekvétek, kik lakoztok a föld 
színén északon avagy délen, napkeleten avagy 
napnyugaton: mindnyájan csüggedjetek és lan- 
kadjatok el: az igazság fejedelmének nyomai 
csaÉ eddig vezetnek és elvesznek itt a sirgödörnél 
azokéival együtt, kik gonoszat cselekedtek. 



149 

Akkor meg kellene hallani az igazság gyer- 
mekeinek, hogy nincs erkölcsi elégtétel, csak 
beteg elmék ábrándozása; nincs igazság, nincs Jog, 
csak hatalom és erőszak; nincs hamis tanú es 
hamis bíró, csak élelmesség, ügyesség és alakos- 
ság; nincs hazug próféta, hanem* csak korszerű és 
népszerű szónok ; meg kellene látnia, hogy az erény, 
becsület csupán cégér, a tudomány kenyérkereset, 
ím ezt hirdethetné a csúfolódó, az istentelen, ha 
Jézus megdicsőülése a jónak és igaznak biztosí- 
tékot nem szerez vala. De az istennek legyen 
hála, ki adott egy napon Jézusnak elégtételt és 
adott abban az igazságnak, a hitnek és hűségnek 
biztosítékot. 

Emeld szemeidet a magasságba, hol Jézus 
átvette székét az Atyának jobbján. Nézd az ő 
csodálatos fölemeltetését ég felé és meríts erőt 
küzdelmeidben. Tudd meg, hogy csak harcodat 
veszítheted, de elégtételed megadatik, miként 
•Jézusnak, a mi lejünknek, azonképen tenéked is. 
Tudd meg, hogy csak ma győzettethetünk meg, 
de holnap fölkelünk; mi és ami maradékaink, a 
vész közepette föltekinthetünk az olajfák hegyére, 
mint egy erkölcsi Ararátra, hová az elégtétel hor- 
gonyát vethetjük. Jézus onnan mennj'be emelke- 
dett, az Atyaisten jobbjára, hogy ítéljen eleveneket 
és holtakat, hogy ítéljen a gonosznak büntetést, — 
az igaznak, a hűnek, a benne bízónak, a vele 
küzdőnek, az ő nevéért szenvedőnek megtartatást, 
föleiTjeltetést, öyök életet. 

Áldott az Ur, ki Jézust mennybe vitte, hogy 
oda fölvitessenek, oda emeltessenek a mi gondo- 
lataink, a mi érzéseink, törekvéseink is Jézussal, 
ajdvel kell szenvednünk és megdicsőíttetnünk. 
Ámen. 

Vásárhelyi Zsigmond, 

az uj bánovozoi rof. inissió lelkipásztora. 



10. 
A pünkösdi világosság. 

— Pünkösdi. — 



Alapi/te: Csel. II: 2.. ^. 



^Xlondü nz Isten: Legyen világosság /** 

^Es lön világosság!* 

Csak ennyit mond az írás Kt! csak ezt a pár 
szót s mégis ha ezer nyelvek volnának a mi szánk- 
ban és s^áz életünk lenne és soha nem szűnnénk 
meg az Úrnak dicséretét zengeni: micsoda semmi 
volna az mind ama nagy jósághoz képest, mely- 
ben a Mindenható minket s általában a világot 
részesítette, mikor teremtette a világosságot, mikor 
egyetlen igéjére „lőn világosság!* 

Avagy az élet, a boldogság, az öröm nem 
akkor jött-e létre, mikor az Ur szavára „lön vi- 
lágosság!?* Hiszen amint az első sugár melege 
állaljárta az alakulóban levő földet: a benne levő 
tenyészet megmozdult s vágyott élni, a másik 
sugár már az élő életet tette ékessé. A világosság 
nyomán minden, ami teremt v,e lőn, ama nagy cél 
felé sietett, melyet neki az m Ur kimutatott s leír- 
hatatlan pompába öltözött az anyaföldnek minden 
szülöttje, — pompába, mely megszégyenítette a 
Salamon gazdagságát. 



,Valóban Kt! véget nem érő hálával tartozunk 
az Urnák, hogy a teremtés kezdetén ezt monda: 
„Legven világosság! fís lőn világosság!" 

Hanem azért mikor az a magára büszke ember, 
abban az életkedveitető világosságban, sugárban 



151 

élvezte azt mind, amit neki a Teremtő élvezetére 
rendelt : mégse érezte magát tökéletesen boldog- 
nak. Valami ott bent, ahol a szív vala, mintha 
megmozdult volna s mintha valami hiányosságot 
érzett volna, mikor kijózanodott a mámorból s az 
éjszaka sötétjében magába szállott, a lelkébe te- 
kintett. Úgy érezte, hogy az a világosság, mel f y 
az ő életét nappalra és éjszakára osztotta, hog t v 
az nem elégíti őt ki ; kell még lenni más világos- 
ságnak, mely az ő örömét, boldogságát teljessé, 
igazz,á teszi., 

Es az Űr meghallotta a gyarló földi halandó 
panaszát, megértette a hozzá felszállott sóhajtá- 
sokból a szegény szív vágyakozását és ismét 
moiujá: „Legyen világosság ! u 

Es lett világosság; ama másik mennyei vilá- 
gosság, az első Pünkösdkor, mikor a várakozó 
tanítványok s a többiek is ^látának kettős tüzes 
nyelveket és iile mindenikre azok közül.* 

Oh Kt! ha véghetetlen hálával tartozik az 
ember az Isten iránt ama világosságért, mely fé- 
nyével elárasztja a világot: nem szabad kisebbnek 
lenni a hálának anui másik világosságért, a pün- 
kösdi világosságért sem, mely a lelkekre szórja 
sugarát; mert ha annál gyönyörködünk a terem- 
tettségben, de ennél meg az ember 

I. megismeri és szereti Istent: 

II. megismeri és szereti embertársát. 

§ ez a kettő már a belső embert teszi boldoggá. 
Am lássuk. 

I. 

Az írás Kt! emlékezik az emberiségnek i^gx 
t>oldog koráról, mikor a pátriárkák idejében az 
Űr lejárt az ő híveihez s tanáescsal ellátta, segítő 
kegyelmének szálaival szorosan magához fűzte 
őket; a maga áldását, ióságát nem vonta meg 
tőlök, sőt a pusztai bujdosás idején járt előttük 
nappal mint felhő, éjjel mint tűzoszlop. 



152 

De a választott nép mikor megszabadult a 
szorongattatások közül, elfeledkezve a szabadító- 
ról, most az aranyborjú, majd a Baál körül haj- 
longott, azok előtt alázta meg magát. A Jehova 
pedig elszomorodva ennyi hálátlanságon, keserű 
érzéssel így szólott: „Elmegyek, visszatérek az én 
helyemre ! u s ha néha-néha a nagy szükségben 
hozzájuk fordult „is, azért úgy lőn, ahogy meg- 
mondotta, hogy C) lakoznék ködben. 

Ah Kt! szétáradt a napsugár akkor is, a 
völgyben is, halmon is; a világosság körülölelte 
az egész látható mindenséget gyönyörködésül; 
de a lélek vastag sötétségben tévelygett, mert nem 
ismerte, nem tudta megtalálni az Istent, mivelhogy 
lakozott ködben. 

De mikor azon a nevezetes napon, az első 
Pünkösdkor, latának kettős tüzes nyelveket: akkor 
lett az a világosság, melvnél az az egyszerre 
megkeresztelkedő 3000 lélek megismerte az Istent, 
nem a ködben lakozó Istent, hanem azt, aki a 
mennyben lakozik, az idvezítő Jéz.us által mind- 
nyájunk édes atyját ki az ő gyermekeivel min- 
denütt és mindenkor ott van, azoknak jő és balsor- 
sában egyaránt. 

S kinek ne volna szüksége arra az atyai kézre, 
arra az atyai szeretetre?! 

Az élet küzdelmei közt a kereszt hordozása 
alatt elfáradsz tán, lelked is már szinte roskadozik 
s hited közel a ponthoz, hogy megtörjön... Kt! 
Vedd elő a bibliát, ezt a szent könyvet, olvasgasd 
s meglásd : megismered az Istent s ha meglátod 
hited szemeivel, amint jön hozzád, hogy lelkének 
erejéből kitöltsön rád, hogy az elesüggedéstől meg- 
mentsen: bizony megszereted és soha el nem 
hagyod. 

S ha talán bűntudat nyomja a lelkedet, mely 
mint idgy nehéz kő fekszik azon, a szabadulás 
minden reménye nélkül és bűnösségednek az ér- 
zése elűzi szemeidről az álmot megrontja kezed- 
ben a munkát: vedd elő azt a szent könyvet, a 



153 

bibliát s látni fogsz kettős tüzes nyelveket, mely- 
nek világánál megtanulod, hogy nem szükséges 
az áldozati jószágot oltárról-oltárra hordoznod, 
mert az a Szerit eleget tett éretted is; és ha a 
megtérésre határozod el magadat, sőt meg is térsz: 
bizony megkönnyebbül a te lelked, mert megbo- 
csáttatik neked a te sok bűnöd — azért a keresz- 
ten kiszenvedettért. 

Házad derűjére lecsapott talán a szomorúság 
bánatfakasztó szárnyával és sötéttel voná be azt 
szüleid, hitvesed vagy gyermeked elvesztésével? 
Te csak vedd elő Kt \ a szent könyvet s ha talán 
hull is a te könyed, kesereg is a lelked: te csak 
olvasgasd azt a könyvet, látni fogsz kettős tüzes 
nyelveket melyek leszállanak s az így támadt 
világosságnál megismered az Istent, azt a mennyei 
édes Atyát, feléd közelítve, mialatt gyógyító jobb- 
jával fájdalmad égő sebeit simogatja : bizony meg- 
szereted és soha el nem hagyod. 

Ugy! \igy\ Soha el néni hagyod, amint O is 
soha el nem hagy téged, nem az örömben, nem a 
bánatban ; gazdagságodban vagy szegénységed- 
ben; magas állást foglalj el bár, vagy alacsony 
sorsú légv. 

Mondd: hát nem boldogság-e ez? Nem ez az 
igazi boldogság, a belső ember boldogsága? 

Oh Kt! ma nem látjuk ugyan testi szemeink- 
kel leszáüani azokat a „kettős tüzes nyelveket^, 
melyek az első Pünkösdkor a tanítványokra ülé- 
nek ; de ha olvassuk azokat az írásokat, melyeket 
az akkor reájok szállott Szentlélek megvilágosí- 
tása folytán gazdag örökségül ránk hagytak: 
meglátjuk, megismerjük annak a fényénél a min- 
denható Istent, mint mennyei édes Á^yát és hoz- 
zánk való szerelmeért megszeretjük Őt; de 

II. 

megismerjük és megszeretjük embertársainkat is. 
Na^y és nehéz dolog Kt! az embert megis- 
merni es szeretni. Hogy mennyire az : megtetszik 



\?A 

abból, hogy 4(XH) évig kellett várni az emberiség- 
nek, mig elhangzott ez az életet megédesítő ige: 
„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" 

Mert oh igen! a Krisztus előtti időkben azt 
a szeretetet, mely kiterjed mindenekre; mely oly 
általános, hogy előtte mind egyenlőn kedves, ki 
a teremtés koronájául alkottatott a Mindenhatótól; 
mely az apostol szerint nagyobb a hitnél és a re- 
ménynél, - azt a szeretetet nem ismerték. 

Hogy ez így volt, arra sok, nagyon sok példát 
lehetne felhozni az ó-testamentomból, melynek 
nem egy lapja igazolja, hogy a Krisztus előtti 
időkben csak a faji szeretet volt a kötelező; mig 
egyebeknek a megvetése, sőt gyűlölete, pusztu- 
lásra juttatása volt a kívánatos, kedves dolog. A 
pogányság egész történetén véres fonalként húzó- 
dik végig az önző erőszak, mely óriási világbi- 
rodalmakat teremtett, de a szeretetnek áldott melege 
s világító napja nélkül. Hatalom és érdekközösség 
volt az összetartó kapocs. Az emberiséget kasz- 
tokra és osztályokra tagozták s az erős az erőtlent 
kinos szolgaságra vetette és embertársának sem 
tekintette. De jött tűznek gyújtó lángjával a Pün- 
kösd, ama világátalakító nap, midőn a szeretet, 
az édes, az igaz, a testvéri, a mindeneket szívébe 
záró szeretet elfoglalta azt a helyet, mely neki az 
emberiség boldogítása végett kijelölve volt. 

Ama napot mondtam Kt! és pedig szándéko- 
san ; mert bár a .Jézusnak a szeretet hirdetésében 
tölt el élete s nem is eredmény nélkül, de azért 
mégis csak akkor ejtette az foglyul általánosab- 
ban a szíveket, mikor a tanítványok amaz első 
Pünkösdkor „látának kettős tüzes nyelveket és üle 
mindenikre azok közül" s az írás szerint „megke- 
resztelkedének mintegy háromezerén" és foglalatosak 
v alának az apostoloknak tudományokban, vagyo- 
nuknak egymással közlésében, a kenyérnek meg- 
szegesében . . . mindenök köz vala." 

Fájdalommal kell azonban bevallanunk, hogy 
volt azután idő, midőn nemcsak a pünkösdi vilá- 



155- 

gosságot nem látták, hanem az a szent könyv is 
el volt zárva az emberektől, honnan az a vilá- 
gosság árad, melynél megtanulhatták volna úgy 
ismerni az embert, mint testvért és mint ilyet 
szeretettel ölelni. Ismét a Krisztus előtti szeretet- 
len kor támadt tel s lett uralkodóvá. 

Hanem ez is, ha nem egészen is, mégis csak 
elmúlt. Mióta a biblia a népnek kezébe adatott, 
az a pünkösdi világosság ismét szétárad a vilá- 
gon s a testvéri szeretet mindjobban áthatja a 
szíveket. Vannak lelkek, kiket megkapván s éget- 
vén a mennyei láng éltöket is feláldozni készen 
mennek a vad népek közé, amaz idegen orszá- 
gokba, hol lelki sötétség borul még az emberekre 
s igyekezvén megnyerni azokat a Krisztus evan- 
gyéÜumának: boldogokká akarják őket tenni. 
Vannak szívek, melyek megindulván az életben 
dúló nyomor és inseg láttára, egymásután állítják 
fel a szeretet házait, nol enyhülést és gyógyulást, 
nyugvást találnak az élet terhe alatt megtörtek, 
a szenvedő Jóbok, a koldusbotra jutott Lázárok. 
Hajlékot emelnek a gyermekeknek, kiket a szív- 
telenség az utcára tesz ki, hogy ott elpusztulja- 
nak; menhelyet azoknak, kik szinte az életnek a 
Zsoltáríró által megjelölt határpontjához jutottak 
s magukkal immár jóltehetetlenek; kórházat 
azoknak, kik szegé nységök miatt nem gyógyít- 
tathatják magokat, hogy dicsérnék még tovább az 
Istent; árvaházat azoknak, kik szüleiket vesztve, 
szülői szeretet nélkül nőnének fel különben, hogy 
legyen nekil^ is édes otthonuk, meleg szeretettel 
megtoldva. És hány meg hány jótékony egylet 
alakul a könyek letörlésére, az irgalom gya- 
korlására! . . . 

Mit gondoltok Kt! honnan veszi ez mind a 
kiinduló pontját? Ez a nagy, általános embersze- 
retet honnan kezdte meg útját, által a világon, 
hogy legyen úgy ismét, mint volt már egyszer, 
az első rünkösdkor s az apostoli korban, midőn 
n valának egyenlő akarattal s mindenük köz vala?^ 



15<i 

Az evangyéliumból Kt!, a pünkösdi világos- 
ság hatása folytán megírt szent könyvből. Mert 
csakugyan, aki olvassa azt a szent' könyvet, a 
bibliát: világosság árad szívere s annál a vilá- 
gosságnál megismeri és megszereti az embert, 
mint vele egy Atyának a gyermeket s ha az élet 
búja, baja, gondja ránehezedik felebarátja vállára : 
nem tétováz szíve, nem ingadoz lelke, hanem segít 
elhordozni azt a keresztet, azt a bánatot a sze- 
retet által. — Ha könyre indító nyomor és elha- 
gyatottság zörget szívednek ajtaján és segélyt 
n yújtó kezedet keresi : olvasván lapjait ama szent 
könyvnek, világosság ragyogja be a te lelkedet s 
nem hagyod átokkal menni el küszöbödrőla zör- 
getőt. Az Ur mondta, aki a pünkösdi világosságot 
leküldte az égből: „valaki egygyel tepz jót az én 
kicsinyeim közül, én velem tesz jót". Oh mily bol- 
dogság testvéreinkkel, embertársainkkal jót cse- 
lekedni! Amint a költő énekli: 

„Jól teszek s érezem: mi jó, mi isteni 
A megsebhedt szívek baját enyhíteni, — — 
Mert jótett által a föld a menynyel rokon 
8 van Istennek képe a halandó poron. i% 

Es honnan árad reánk, honnan ismerjük meg 
a világot átölelő s minket boldogító csudálatos 
szeretetnek fen vét? A bibliából Kt! 

Aki forgatja ama pünkösdi mennyei világos- 
ság hatása alatt írott szent könyvet: ha nem látja 
is már testi szemeivel a „kettős tüzes nyelveket*, 
de azért világosság támad lelkében s annál a 
fénynél megtanulja felebarát gyanánt ismerni s 
mint testvért szeretni halandó embertársát. 

Forgassuk hát és olvassuk Kt! azt a drága 
szent könyvet, hogyha a pünkösdi „kettős tüzes 
nyelveket* nem látjuk is ma reánk ülni, az 
abból kisugárzó mennyei világosságnál megis- 
merjük és megszeressük az Istent is. az embert 
is; hogy így ha örvendezünk egyrészről annak a 
világosságnak, mely a napból árad e földre, ör- 



157 

vendezzünk másrészt a reánk kitöltött mennyei 
tűznek és szerezzen még nagyobb gyönyört és 
boldogságot a mi lelkünknek az a világosság, 
melyet a pünkösdi „kettős tüzes nyelvek" s a 
Szentlélek hatása alatt írt szent könyv, a biblia 
sugároz ki. S ha e világosság lesz életünk vezérlő 
fáklyája: akkor újra föltámad a szent hajdankor, 
az apostolok boldog ideje, amidőn Isten a sze- 
retet által „egy testbe szerkeszt mindeneket a 
Krisztusban, mind akik mennyekben vágynak, mind 
akik e földön vagynak. u Ámen. 



Gulyás Benő, 

iiu'zfí-csáthi ev. rof. lelkész^ 



11. 

A reformáció az evangyéliomi világosság 
győzelme. 

Reformáció emlékünnepén. 

Alnpiw: Mát<» JV. Ki. 

rnneplő krr. gyülekezet! 

Közel 400 esztendeje annak, hogy Luther 
Miirton. az. egyszerű, szegény barát kiszínezte .W 
tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. Isten 
nevében kezdte meg munkáját Isten nevében 
lépett fel Zwingli és Kálvin is, hogy rendületlen 
liilökkel és az ige fegyverével Isten diesőségére 
mindhalálig híven harcoljanak. 

Ki gondolta volna még akkor, hogy a merész 
föllépés biztosítja az evangyéliomnak, mint örök 
világosságnak győzelmét? Ki gondolta volna még 
akkor, hogy a sötétségben helyeztetett nép sze- 
méről egvszore leesik a hálvog és lát nagv vilá- 
gosságot? Ki gondolta volna még akkor, hogy 
évszázadok multával is megünnepelje az evan- 
gyéliomi alapon álló prot világ azt a napot melyen 
a kajapáes ütések Isten nevében elhangzottak? 

Oh! mennyi zaklatásnak és üldöztetésnek volt 
kitéve a nagy reformátorok által hirdetett tiszta 
evangyéliomi hit! Piros vér és omló köny jelöli 
azt az utat, amelyen haladt évszázadokon keresz- 
tül. A nyomában alakult gyülekezetek élete nem 
volt egyéb, mint szakadatlan harc, örökös küz- 
delem az evangyéliomi igazságokért. De mert a 



159 

ref. egyház Istent mindenkor a hamisítatlan jézusi 
kijelentés szerint ismerte ós tisztelte ; mert az 
erkölcsi élet tisztaságát nemcsak hirdette; de az 
idők folyamán megvalósítani is igyekezett; mert a 
bilincsekbe vert emberi szellemnek éltető szabad- 
ságot adott: ez a hármas tényező biztosította 
fenm áradását, sőt diadalát az üldözések között. 

Hálával kell azért leborulnunk a Mindenható 
előtt hogy mi ennek a megtisztított vallásnak, 
ennek az üldözött hitnek, de ennek a diadalommal 
teljes egyháznak vagyunk a követői. Hálánk ének 
és imádság alakjában szálljon fel az egek Urához, 
hogy egyházunk küzdelmeihez mindig adott ele- 
gendő erői kitartást s nem egyszer vértanúink 
kiömlő vére által pecsételő meg hitvallásunk igaz- 
ságait. Lelkünk emelkedjék Istenhez, hogy szabad 
hazában szabadon ünnepelhetjük meg a reformáció 
emlékét s szivünk oltárán áldozatot gyújthatunk 
azon dicső férfiak tiszteletére, kik apostoli lelke- 
sedéssel hirdették a romlott világnak a szabadító 
evangyéliomot. Bizony: ..ez is a seregeknek l rátol 
származott, ki csudálatos az o tanácsában, méltó- 
sátsos az ö cselekedeteiben!- (Ézs. XXVIII. 29.) 

És ha nézzük azt a dicső munkát, mit a 
reformátorok életök kockáztatásával, sőt feláldo- 
zásával véghez vittek, ligy tetszik nekünk, mintha 
beszédeikben megnyilatkoznék az a végetlen isteni 
szellem, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban 
nyilvánult s melytől ihletve, csodálatos erővel 
hipdették a sötétségben ülő népeknek a világos- 
ságot és Isten országát. Nem új hitvallást, nem új 
felekezetet akartak tehát ők alapítani, csak evan- 
gyéliomi alapra akarták visszaállítani azt a keresz- 
tyénséget, mely tévelygő vélekedésekkel és emberi 
találmányokkal toldotta meg a Krisztus tiszta 
tudományát. Lelkesedésük gyújtott, beszedők csu- 
dás erővel hatott. Mintha új élet, új világ tárult volna 
fol az emberek előtt. .,/! setétségben helyeztetett 
nép láta nagy világosságot és a halál árnyékában és 
tartományában helyezetteknek világosság támada". 



ím 

Ez a világosság nem volt egyéb, mint az 
evangyéliomnak győzelme. Ez a győzelem pedig 
abban állott, hogy a reformáció visszaállította 

I. Istennek lélekben és igazságban való imádását. 

II. A romlásnak indult erkölcsi élet tisztaságát. 

III. A bilincsekbe vert emberi szellem szabad- 
ságát. 

Lássuk ezeket egyenként ! 

1. 

Visszaállította a reformáció először is Istennek 
lélekben és igazságban való imádását. 

Igazán csodálkoznunk kell azon, hogy az a 
Krisztus örökségével dicsekedő rőm. kath. egyház 
mi képen térhetett le arról az egyenes útról, melyet 
számára az evangyéliom örök időkre megjelölt. 
Csodálkoznunk kell azon, hogy miképen hirdet- 
hetett Istenről, .Jézusról s az o imádásukról olyan 
tanokat, melyek a biblia , szellemével merdoen 
ellenkeznek ! Elfeledte az Ur Jézus tanítását : „Az 
Isten lélek és akik ötéi imádják, szükség, hogy 
lélekben és igazságban imádják''. (Ján. IV. 24.) 
Szemkápráztató, fényes templomokban, üres kül- 
sőségekben, haszontalan látványosságokban, hiába- 
való bőjtölésekben és az u. n. olvasók gépies 
Jemorzsolásában vélte helyesen imádni Istenét, 
mely imádásban épen a léleknek és igazságnak 
volt legkevesebb része. Az a iézusi egyszerűség, 
mely ly el az apostoli korszak ékeskedett, értelmet- 
len, fényes cerimóniává fajúit el. Az örökkévaló 
Isten imádását Máriának és a szenteknek tiszte- 
lete háttérbe szorította. Meg van írva, hogy az 
első keresztyének istenitisztelete nem állott más- 
ból, mint hogv énekelték Szt. Dávid zsoltárait 
(Kol. III. 16). " egyéb lelki énekeket (Ef. V. 19), 
aztán foglalatosak valának az apostoloknak tudo- 
mányokban, marháiknak egymással való közlések- 
ben* a kenyérnek megszegésében és a könyörgé- 
sekben (Csel. II. 42). Es mivé tette a rom. kath. 
egyház ezt a megható, lelki áldozatot? Viszatért 



161 

a régi zsidókhoz és pogányokhoz. Oltárokat emelt; 
füstölőkkel, égő gyertyáikkal, örök tüzekkel, fes- 
tett és faragott képekkel, lengő zászlókkal, szentelt 
vizekkel rakta tefe templomait. A legigazabb belső 
áldozat, az imádság helyébe idegen nyelvű mise- 
áldozatot hozott be aranyos, cifra ruhákba öltözött 
papokkal, tömjénezéssel, csengetyűkkel, kereszt- 
vetésekkel, térdeplésekkel. A nép lelkét isteni gé- 
jével nem táplálta, sőt a biblia olvasását is eltil- 
totta ; a gvülekezeti, lélekemelő közéneklést meg- 
szüntette (I. Gergely pápa) s az elnémított hivek 
buzgóságát harsogó hangszerekkel, síppal, fuvolá- 
val, trombitával akarta az Örökkévaló zsámolyához 
emelni. S mindezek fölött még behozta a szentek 
segítségül hívását; a pápát megtette az egyház 
fejévé, Krisztus földi helytartójává, közbenjáróvá 
Isten és az emberek között, a papokat pedig az 
üdvösség közvetítőivé, valóságos egy edárűsaivá. 
Ugyan lehetett-e így Istent lélekben és igazságban 
imádni!? 

Mélyen érezték sok százezrekkel együtt a re- 
formátorok, hogy a kath. egyház nem igazán, 
nem helyesen, nem a Krisztus tanítása szerint 
tiszteli a Mindenhatót. S a szent igére hivatkozva 
alázatosan és szelíden figyelmeztették a hatal- 
mas egyház fejét a tévedésekre, de ő kiátkozás- 
sal fíjlelt. 

Am az Istentől ihletett új próféták a kiátko- 
zástól nem rettentek meg. Apostoli lelkesedéssel, 
meggyőző igazsággal ostorozták az evangyéliom- 
ellenes visszaéléseket, követelték, hogy a biblia 
nemzeti nyelvekre lefordítva adassék a nép kezébe, 
hogy a saiát szemeivel győződjék meg arról, mily 
nagy közbe vettetés vagyon az evangyéliomi alap 
és az egyház tana között. A szent könyvből kiáradó 
világosság, mint a nap fénye, isteni erejével be- 
sugározta a setétsógben ülő nép lelkét és láta nagy 
világosságot, mely eddig el volt rejtve szemei elől. 
Ugy, hogy mikor Luther a birodalmi gyűlésen 
megjelent, bízva ügye diadalában, bízva a feje- 

Papi Lexikon h VV 



162 

delem és a világosság után sóvárgó nép pártfo- 
gásában, már rettenthetlen bátorsággal, sot hősi 
elszántsággal mondotta ez örökre emlékezetes sza- 
vakat : „Itt állok, másképen nem tehetek, Isten 
legyen segítségemre ! u 

És a reformációnak csakugyan segítségére 
volt az Isten! 

Egyszerre megtisztulnak a templomok a feles- 
leges cifraságoktól. Fölzendül a hivők ajkán Luther 
hatalmas nemzeti éneke: „Erős várunk nekünk 
az Isten 6 " — vagy ott Helvéciában ama királyi 
Zsoltár: Te benned bíztunk eleitől fogva Uram! 
Téged tartottunk hajlékunknak! Prédikálják a sze- 
rető Atyát s Krisztust, aki egyedül jár közben 
Istennél miérettünk, bűnös emberekért. Eltörlik a 
szent képek és ereklyék tiszteletét. Eltörlik a fe- 
lesleges szentségeket és kimondják, hogy isteni 
erővel csak a kijelentett szentírás van felruházva 
s ha idvezülni akarunk, a szentek segítségül hí- 
vása nélkül, a pápai és papi közbenjárás nélkül, 
egyedül hit által a Krisztus érdemeiért igazulunk 
meg Isten előtt. Egyszóval a reformációban győ- 
zelemre jutott az evangyéliom, mert: „Minden 
plánta, valamelyet nem a mennyei Atya plántált 
kiszaggattatott!" (Máté XV. 13) * 

Imé ez a reformáció első diadala! Ezért áldjuk 
a nagy Istent, aki a reformátorokban megdicsőítette 
magát s megvilágosította a mi szemeinket. 



II. 

Visszaállította a reformáció másodszor a rom- 
lásnak indult erkölcsi élet tisztaságát. 

Hit és erkölcs az emberi léleknek édes test- 
vérei. Ha rendületlen az Istenben vetett bizalom, 
boldogító a hit: a legtöbbször megmarad a szív- 
nek erkölcsössége és tisztasága is. Ha pedig Isten- 
ről Réteges fogalmai vannak az emberneK, ingadozó 
az Ü benne vetett hit: nem őrizheti meg a szív 



163 

evangyéliomi tisztaságát s a különben is bűnös 
ember könnyedén letér az erkölcsiség űtáról. 

így az az egyház is feledvén Jézusnak, mint 
a szeretet vallása megalapítójának magasztos esz- 
méit, feledvén Istennek lélekben és igazságban 
való imádását tizenöt százados küzdelemteljes 
pályát a nélkül futott meg, hogy az igazság és 
erény országát, az erkölcsi élet tisztaságát e földön 
megvalósulva láthatta volna. Sőt úgy tetszik, hogy 
mennél inkább haladt a századokkal: az isteni 
mester alakja, — az örök erkölcsi elvek annál 
inkább elhomályosultak előtte. A tiszta erkölcsiség 
helyébe lépett az erkölcstelenség. Mindazok a 
bűnök, melyeket gyarló földi ember elkövethet, 
százával és ezrével mutatkoznak az erkölcsi élet 
pusztaságain. Felebaráti szeretet helyett elfoglalta 
a szíveket az önzés. Jézusi szelídség és alázatos- 
ság helyett uralkodott a lelkeken a nagy rávágja ás 
s a világi hatalomnak elnyerése. A nép tudatlan- 
ságánál csak erkölcstelensége volt nagyobb, mely 
kitűnő példákat talált a papok ós egyházi feje- 
delmek botrányos életében. Mikor pedig bűn- 
bocsátó cédulákkal is elárasztották a leigázott 
országokat: képzelni lehet, hogy a bűn és erkölcs- 
telenség minő mérveket öltött. 

Homlokegyenest ellenkezett tehát a keresz- 
tyénségnek akkori élete a Jézus által hirdetett 
erkölcsi eszmékkel, örök igazságokkal, melyek a 
hegyi beszédben így hangzanak : „Boldogok a lelki 
szegények, mert övék a mennyeknek országa. Bol- 
dogok az alázatosok, mert ők örökség szerint bírják 
e földet Boldogok, akiknek szivük tiszta, mert ők 
az Istent meglátják. Boldogok akik háborúságot 
szenvednek az igazságért mert övék a mennyek- 
nek országa' 6 . (Máté V . 3., 5., 8., 10.) 

Ezen erkölcsi elveknek megvalósítását tűzték 
ki a reformátorok életök feladatává. Visszaborzadva 
az egyház erkölcstelenségétől, lelkesítve az erkölcsi 
eszmék tisztasága, boldogítása és diadala által, 
igaz meggyőződéssel hirdették Pál apostollal : 

w 



164 

„77 nem vagytok a testben, hanem a lélekben, mert 
az Isten lelke lakik bennetek. Akiben nincsen a 
Krisztus lelke, az nem az övé. Hogyha pedig a 
Krisztus tibennetek vagyon, jólehet a test meghal 
a bűnért, de a lélek élet az igazságért. Mert ha 
test szerint éltek, meghaltok: de ha a lélekkel a 
test cselekedeteit megöldöklitek, éltek. Valakik Isten 
lelkétől vezéreltetnek, azok Istennek fiai, s ha Isten 
velünk, ki ellenünk !?>< (Rom. VIII. 9., 10., 13., 14, 31.) 

Es a nép, az erkölcsi halál árnyékában helyez- 
tetett nép e szokatlan beszédekre^ láta nagy vilá- 
gosságot s akik hallották, kezdenek gondolkozni, 
kezdek sokan levetkezni az „d" embert és fel- 
öltözni az ,Aij"-at. (Ef. IV. 24.) Elfoglalta a szíveket 
az egymást boldogító felebaráti szeretet. Megvetik 
az erkölcstelenséget, hogy a szív tisztasága és 
boldogító érzése által legyen a hívő igazi követője 
a Krisztusnak. A valódi bűnbánat és töredelem 
megtisztítja az utat s biztosítja a hívő lélek szá- 
mára az örök életet. A babonás bűcsiij árasok, a 
tétlen remeteség és zárdai élet, mint különös 
érdemszerzés helyett lelkesül a nép a munkás 
keresztyénségért, az erkölcs és erény diadaláért 
s azon boldogító tudat hevíti, hogy egyedül a 
Jézu§ Krisztusban vetett hit által idvezülhet. 

Óh K. 11., bár nem mondhatjuk, hogy a refor- 
máció egészen újjá szülte és megtisztította a bűnös 
emberiséget, nem mondhatjuk, hogy csodával ha- 
táros tiszta erkölcsi életet teremtett, de annyit 
Istenre hivatkozással állíthatunk, hogy a refor- 
mátorok szeplőtlen, tiszta élete és az egyházi 
fegyelem szigorú alkalmazása által nagyon "meg- 
jobbűlt a hívek vallás-erkölcsi élete s még ma is 
— ebben az anyagiakért lelkesülő világban — 
bizonyára jó leiekkel várhatjuk az erkölcsiség 
diadalát. 

Ue hogy ez mielőbb megvalósuljon, nekünk 
mindnyájunknak szent kötelességünk legyen 
jámborságban, mértékletességben, erkölcsi tiszta- 
ságban élni. Hassa át szivünket, éltesse lelkünket 



165 

ama fölemelő gondolat: Nem rendelt minket az 
Isten haragra, hanem az idvességnek elvételére, 
a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Gal. V. 9) 

Tegyünk szent fogadást, hogy ^megemlékezvén 
az Urnák cselekedeteiről", (Zsolt. 77., 12.) mind 
életünkben, mind halálunkban hívek maradunk 
az erkölcsi örök igazságokhoz, melyeket csak íigy 
valósíthatunk meg, ha idejekorán \,elvetjük a sö- 
tétségnek cselekedeteit és fölöltözködünk a világos* 
sághoz illendő öltözetbe". (Rom. XIII. 12.) 

III. 

Visszaadta a reformáció végezetre a bilincsekbe 
vert emberi szellem szabadságát. 

Hogy a reformáció előtti századokban a kath. 
egyház mennyire ellensége volt az emberi szellem 
szabadabb nyilvánulásának, ez meglátszik ama 
határozatokból, melyekkel lenyíígözte, sőt bilin- 
csekbe verte a lelkeket tápláló szabadságot. S ha 
mégis olykor-olykor megnyilatkozott a közép- 
korban a szabadabb szellem, ha világosság gyúlt 
a sötétségben, azt idejekorán elfojtani, eloltani az 
egyhá^ mindenkor legfőbb kötelességének tar- 
totta. Es ez a lelkek szolgasága, ez a szellemen 
való zsarnokoskodás mind csak azért történhetett: 
nehogy a meggyújtott „világosság, amely minde- 
neket megnyilatkoztat", (Ef. Y. 13.) elrettentő módon 
feltüntesse az egyház visszaéléseit. Pedig a vallás 
tekintetében ki nem elégített kebel, a zsarnoksá- 
got nem szívesen tűrő lélek reformokért sóvárgott. 
De a pápai és papi uralom a sötétség kárpitját 
áttörni nem engedte. Ugy, hogy igazán elmond- 
hatjuk a kesergő Ézsaiás* yvólvtÁxal: „Ö/j szegény 
nép. akik tégedet vezérlenek, azok csalának meg 
és a te útaidat, amelyen járnod kellene, elfedezték 
előled!- (Ézsaiás III." 13.)' 

De ha $ddigi kitűzött célját meg is valósította 
a hatalmas egyház, ha tömlöcözte, ha üldözte, ha 
halálra kínozta is Galileit igaz tudományáért, ha 
hálátlansággal és láncokkal fizetett is Columbus- 



166 

nak Amerika felfedezéseért: többé nem tudott 
uralkodni a bátrabb lelkeken, mert a reformátorok 
odaálltak a megsemmisüléssel fenyegető ár elé 
rendületlen bátorsággal kiáltva : Csak eddig és ne 
tovább ! „Az Istennek lelkét meg ne oltsátok ! 
(1. Thes. IV. 19.) 

Templomban és templomokon kivül meggyőző 
igazsággal hirdették a hit és lelkiismereti szabad- 
ságot, összetörték a szellemet lenyűgöző láncokat. 
A hatalmaskodó egyházra ráolvasták bűneinek 
lajstromát. Biztatókig, bátorítólag szóltak a kétsé- 
geskedőkhöz: „A r e féljetek azoktól, kik a testet ölik 
meg, a lelket pedig meg nem ölhetik: hanem inkább 
féljetek attól, ki mind a lelket, mind a testet el- 
vésztheti." (Máté X. 28) 

És Isten igéjének ilyen tiszta, szabad szel- 
lemben való hirdetést* ugy hatott az emberek 
millióira, mint mikor a jótékony eső megöntözi 
a szomjúhozó föld barázdáit. A tudomány egy- 
szerre óriás léptekkel haladt előre. Magok a re- 
formátorok örök beesíí művekkel ajándékozták 
meg az emberiséget. 

De ellenfeleink is belátták, hogy az őket el- 
söpréssel fenyegető szellemi áradat ellen tenniök kell 
valamit. A reformátorok kipróbált, győztes fegyve- 
reit megtanulták forgatni. Es kitört a szellemi harc 
nagy erővel mindkét részről s tart mindekkorig és 
fog is tartani még Isten tudja meddig? Az embe- 
riség szelleme, mint az istenség kipattant szikrája, 
kezdett behatóan vizsgálni, kutatni mindent. Le- 
szállt a földbe, hogy a különböző korszakokról 
szerezzen tudomást. Fölszállt a csillagos égig, 
hogy, búvárolja a napot és az égitestek változásait. 

Oh igazán örömmel ünnepelheti meg nem- 
csak a prot. világ, de az egész emberiség azt öl 
napot, melyen a hit és lelkiismereti szabadság 
kiszivárgott. E győzelem által lett az ember úrrü 
e földön. E győzelem által ismerte meg az örölc 
igazságokat. É győzelem által haladhat az igazi 
tökéletesség felé. 



167 

Iraé K. H. ilyen áldásokat árasztott reánk a 
brmáció. Visszaállította Istennek lélekben és 
izságban való imádását. Visszahozta a romlás- 
k indult erkölcsi élet tisztaságát. Visszaadta a 
ingsekbe vert emberi szellem szabadságát. 
, Oh de ha ilyen megbecsülhetlen kincsekkel 
mdékozta is meg a világot, mi legméltóbban 
ik akkor ünnepelhetünk, ha magunkba szállva 
sinerjük, hogy nincs meg bennünk mai embe- 
rben az a vallásos érzés, mely a reformációt 
íidézte és csak akkor leszünk annak áldásaira 
íltók, ha az akkori kor vallásos buzgóságát fel- 
rvenítjük magunk között. Ilyen érzésekkel, ilyen 
ndolatokkal eltelve, bűneinket töredelmesen 
ígbánva, részt vehetünk a számunkra megterí- 
t szent asztal áldásaiban is. S midőn hittel má- 
nkhoz vesszük a kenyeret és a bort: az abból 
iradó erő és lelki egyesülés a Krisztussal erősíti 
salmunkat, táplálja reményünket, hogy az 
lemé által a mi bűneink megbocsáttatnak 
jen előtt. 

„Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi 
yánktól és az Úr Jézus Krisztustól." (I. I£or. I. 3) 

Ámen. 



Szuhay Benedek, 

kápolnai ev. ref. lelkész. 



12. 
Kősziklák. 

Egyháztörténelmi előadás a reformáció emlékünnepén. 

Vezérige : Mát. XVI. 18. Te Péter vagy stb 



Az Úrnak legelső tanítványa Péter, Szikla- 
hitű, gyújtó beszédű, lelkes apostol. Az ő ajkairól 
hangzik el először az ihletett kijelentés, melyen 
a keresztyénség váltsága nyugszik. 

— Ti kinek inondoiok engemet? — kérdezte 
Jézus tanítványaitól. 

— Te vagy ama Krisztus, az élő Istennek iía, 
— feleié Péter. 

— Te pedig — monda az Idvezitő — kőszikla 
vagy. (görögül Péter): ezen a kősziklán építem fel 
az én anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem 
vehetnek azon diadalmat. 

S a keresztyén anyaszentegyház csakugyan 
fölépült örökre íedönthetetlenül. 

Csudás véletlennek tarthatnánk, ha keresztyén 
hitünk szerint Istennek bölcs végzéséből nem 
történnék minden, hogy a magyar református 
egyház megalapítása, illetőleg a Péter apostoltól 
letett hajdani alapra visszahelyezése is a Péter 
névhez fűződik. Mintha a leírt jelenet után más- 
félezer esztendő mulva, közel négy századdal 
ezelőtt a magyar földön, két Péter lelkében újra 
kigyúlt volna az az evangyéliomi fény, mely 
Péter apostol által bizonyságot tett a Krisztusról! 
Mintha fülökbe csengett volna az égi megbízatás: 

— Te Péter vagy s ezen a kősziklán építem 
fel az én anyaszentegyházamat. 



169 

Félelem, rettegés nélkül állottak elő Pétereink 
sorban, egymásután, felöltözve a világossághoz 
illendő öltözetbe. (Róni. XIII. 12.) Előállottak, mint 
rendithetetlen oszlopok, mikor egy hatalmas lelki, 
szellemi vihar söprött végig a világon, hogy az 
emberiség — a költő szerint — 

„Annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől 

Tisztuljon meg a vihar hevében, 

És hadd jöjjön el a Nóó bárkája, 

Mely egy új világot zár magába." (Vörösmarty,) 

Ennek a megújhodott világnak s e megúj- 
hodott világban a mi magyar reformált anya- 
szentegyházunknak két kősziklájáról, két hatalmas 
Péteréről megalapítóiról szólok ez alkalommal a 
reformáció ünnepnapján. Nevük, tetteik, emiékök 
aranybetükkel van beírva a történet lapjaira. 
Legyen mindnyájunk szívetáblájára is! 



A két Péter közül időrendileg első sorban a 
Perényi Péter sziklaalakja emelkedett ki a vallás- 
erkölcsiség zűrzavarából. Nagy nemzetség iva- 
déka. Atyja az ország nádora, vicekirály, római 
birodalmi herceg. Dajkáló, nevelőanyja Kanizsay 
Dorottva, akiről föl van jegyezve, hogy nemes 
szívétől indíttatva, egymaga temettette el a mohácsi 
véres, gyászos síkon szerteheverő áldozatokat, a 
szerencsétlen nemzet halottait. Péter, mint 25 éves 
ifjú, maga is ott harcolt a rettenetes ütközőiben. 
A magyar sereg jobb szárnyát vezényelte erős 
akarattal, ifjonti hévvel. Bátyja, Ferencz. váradi 
püspök, csata előtt, ezt az ismert szomorú jóslatot 
mondta : 

— „Ezt a napot húszezer magyar martyr 
emlékezetére kell szentelni. Menjen Rómába 
Brodarieh kancellár, aki ismerős a pápánál és 
kanonizáltassa őket!" 

Fájdalom, beteljesedett. A húszezer vitéz, 28 
zászlós úr és 5 püspök között Perényi Fewwfc \* 



170 

a csatatéren maradt, de Pétert megmentette az 
isteni gondviselés a haza jobb idejére. 

A mohácsi veszedelem után a szegény Ma- 
gyarország felett viszálykodó két király mind- 
egyike meg akarta nyerni Perényi Pétert a maga 
részére. A nemzeti királyság eszméjéhez híven 
Szapolyay János mellé állott, aki őt maga helyett 
erdélyi vajdává tette, s a korona őrizetét is reá 
bizta." Perényi erős várában, Siklóson helyezte el 
a nemzet feltett, drága kincsét. — Nagybátyja 
Perényi Antal is elesvén Mohácsnál, reászállott a 
Palóczy-birtok, Sárospatak vára és fejedelmi ura- 
dalma, melyben János király is megerősítette. — 
Most már senkisem mérkőzhetett vele gazdag- 
ságban. Esze, szíve, karja ereje is az ország első 
daliájává emelték. Oly nagyra nőtt, hogy a kirá- 
lyokig ért fel. Az igaz hazafiak, akik bánkódtak 
a hon szomorú sorsa felett s a Ferdinánd és János 
király közötti vetélkedéstől semmi jót sem várj 
tak, már azon kezdtek gondolkozni: nem jó 
volna-e mind a két királyon túladni és Perényit 
tenni meg királynak s az ő hatalmas keze és 
joga p a alatt egyesíteni a szétszakasztott országot. 

így gondolkoztak, de Perényi nem áhítozott 
a földi ország után. Királyi gondolatai égig szár- 
nyaltak, ahol egy sokkaí felségesebb birodalom 
nyilt meg előtte. Az Ézsaiástól rajzolt lelki ország, 
melyben nem a nap és a hold világit, hanem az 
l > az örökkévaló világosság és Isten a dicsőség 
(fiO, lí).). A reformáció világossága töltötte be a 
lelkét s odahagyta az evangyéliomtól elfordult 
róm. kath. egyházat. Áttérése korszakot jelent a 
magyar hitújítás történetében. Udvari papja, Sik- 
lósi Mihály hévvel buzgólkodott körülötte s gyújtó 
szónoklataival terjeszteni kezdte Sárospatakon és 
környékén a tiszta tudományt. Csakhamar lelkes 
apostoltársai akadtak a pataki ferencrendi szerze- ■ 
tesekben: Kopácsi István, zárdafőnökben és a ] 
gyönyörű hangú Sztárai Mihályban. Ezek Perényi 
oltalma alatt s nagy kiterjedésű birtokain ellen- 



171 

állhatlan erővel prédikáltak. Csatlakozott hozzájuk 
a gálszécsi tudós iskolamester, az énekes Gálszécsi 
htván is. Vitték a megújított vallás szózatos igéit 
Tiszántúlra, Dunántúlra. Nyelvök igazán az a 
kicsiny tűz volt, mely a szent könyv szerint, nagy 
erdőt megéget (Jak. III. 5.). 

Perényi 1531-ben a pataki ferencrendi zárdá- 
ból reformált iskolát alapított. Első tanárául, a 
nagytekintélyű Kopácsit hívta meg, ki őt eleitől 
kezdve unszolta az iskola fundálására. Ugyan- 
ekkor szervezte a pataki reformált egyházat is. 
Az Urnák ama lelke működött benne. Szép tem- 

E lomot is akart emelni az új gyülekezet számába, 
jetette fundamentumát de neki is szólt az Űr, 
mint egykor Dávid királynak: 

— Á te fiad, kit helyetted ültetek a te székedbe, 
6 építi meg a házat az én nevemnek. (I. Kir. V. 5.) 

Fia Gábor végezte be a templom-építést. 

1532-ben nagy fájdalommal látogatta meg az 
Isten. A török fővezér (Ibrahim), az átkos emlékű 
Gritti Alajos árulkodó szavaira, rútul magához 
csalta és elfogta. Fogságából csak elsőszülött fiá- 
nak, Ferencznek kezesül adása mellett szabadul- 
hatott meg. Ezt a fiát többé sohasem ölelhette 
szerető atyai keblére. De a szenvedés még inkább 
Istenhez vezette s erősítette benne vetett bizalmát. 

1534-ben Sárospatakot erős kőfallal vétette körül 
s kapuja fölé ezeket az aranyszavakat íratta : 

— Boldog az a város, amelyben Isten igéjét 
hirdetik és megtartják. (Félix civitas, in qua Verbum 
Dei praedicatur et observatur illud.) 

rerényi városaiban és falvaiban valóban bol- 
dog napok virradtak a reformált vallás folyton 
szaporodó híveire. Urok, pártfogójuk példaként 
állott előttük. El nem mozdíthatta őt semmi az 
Isten szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus 
Krisztusban. (Rom. VIII. 39.) Pedig megpróbálta 
a kísértő. János király halála után a nagyváradi 
békekötés értelmében) melynek egyik főszerzője 
volt, Ferdinándot ismerte ' el királynak, M&&*& 



172 

méltósággal, dús vagyonnal kínálták meg rögtön. 
Királyi kancellárá neveztek, az egri érsekség jö- 
vedelmeit ruházták reá. De a kitüntetésekben a 
csábító kígyó képét látta s minden kísértésnek 
elejét veendő, külön biztosítékot kért Ferdinánd 
királytól, hogy őt vallásában, mely az evangyé- 
liumon nyugszik (ficlem christianam per Christum 
juxta evangélium), soha nem háborgatja. így lett 
a király híve. 

Hatalommal, gazdagsággal el nem kábíthatták, 
hát a szenvedéssel akarták eltéríteni. 1542-ben 
Ferdinánd elfogatta és Bécsiijhelyen tömlöcbe zá- 
ratta. Nagy vádat koholtak ellene, hogy a király- 
ságra vágyik. Holott a főpapság akarta benne 
sújtani a magyar reformáció fő- fő pártfogóját, első 
alapkövét. Hiába jártak érte közben: sógora, Thurzó 
Elek országbíró (Perényi első felesége Thurzó nő- 
vére volt, második meg a Thurzó feleségének a 
nővére) és mások, a börtönben senyvedett hat esz- 
tendőn keresztül s ott is halt meg mély bánatban 
1548-ban. Azonban a börtön sem törte meg szi- 
lárd hitét. Fogsága szenvedéseit azzal édesítette, 
hogy az ó- és űjtestamentomi szenttörténeteket 
összeszedegette s versekbe foglalta. Végrendele- 
tében meghagyta Gábor fiának, hogy az evan- 
gyéliomi tudománytól el ne szakadjon s azt min- 
den erejével oltalmazza. Holttestét bús özvegye, 
Székely Klára Patakra vitette s később fia az általa 
megépített templom kriptájába temettette. 

Eletében nem tudott erőt venni rajta a pápai 
erőszak és ármány, — halála után igyekezett hát 
félelmetes, hatalmas ellenfelét meggyalázni. Több 
mint egy századdal utóbb (169fí-ban). Berkovich 
Ágoston, terebesi pálosrendi főnök, majd nagyvá- 
radi püspök egy képtelen mesét koholt róla, mit 
a jezsuiták aztán világgá kürtöltek. A mese sze- 
rint Perényit Tőketerebesen temették el, de mert 
az egyedül üdvözítő egyháztól elszakadt ham- 
vainak nem volt nyugodalma. Halála napján 
évről-évre menykő ütött sírjába szíve irányában 



173 

mind/iddig, míg hamvait a sírboltból ki nem szór- 
ták, így akarták ellenségei Perényi emlékét meg- 
gyalázni, de a sár, a szenny lehull az ő tiszta alak- 
járól s dicsőséges fényben ragyog előttünk min- 
denha. 



A híres Pázmány, esztergomi prímás, gúnyos 
megjegyzése szerint a magyar reformált egyházat 
két Péter alapította meg: Perényi Péter és Petro- 
vics Péter. Célzás ez arra, hogy a hatalmas római 
egyház csak egy Péterre, a nagy apostolra viszi 
vissza eredetét, kinek utódjaiul vallják magukat 
a pápák. De ez ellenkezika történelemmel és a va- 
lósággal. Azzal azonban csakugyan valót mon- 
dott Pázmány, hogy hazánkban a reformált egyház 
alapjainak a lerakását a két hatalmas főúrnak, 
Perényinek és Petrovicsnak köszönhetjük. A mit 
Perényi megkezdett, Petrovics folytatta. 

Suraklíni gr. Petrovics Péter szeri) eredetű, de 
szívvel-lélekkel magyar. Mint hazánk legnagyobb 
hadvezére Hunyadi János, mint a magyar szabad- 
ságharcz legendás alakja: Damjanich. Rokona 
Sizapolyai János királynak s katona tető tői-talpig. 
Vitézi hírnevét a iJózsa-féle parasztlázadáskor 
szerezte meg s attól kezdve egész haláláig folyton 
öregbítette. Abban a korban élt, mikor az Ur zord 
haragja kiáradt a bűnös nemzetre s melyről el- 
mondhatjuk a költővel: 

„Beh szomorú idő fordult a magyarra, 
Egyik fél erre húz, a másik meg arra, 
Nem érti meg egymást, nem érti meg sehogy 
S a húzalkodásban erejéből kifogy/ 4 (Tompa.) 

Petrovicsot rokoni érzése, meg magyar szíve 
i nemzeti királyhoz, .Jánoshoz vitte. Becsületes, 
lemes lelke szerint a leghűségesebb, legodaadóbb 
jmbere maradt neki s feleségének, Izabella királyné- 
asszonynak és fiának János Zsigmondnak. János 
király "halálos ágyán kis fia gyámjául nevezte 
ú és a temesi bánságot bízta reá. Ekkor gyúlt 



174 

föl lelkében teljes fényében és erejében az evan- 
gyéliom világossága s láta megnyilatkozott ege- 
ket (Csel. VII. 56.). Mintha a másik hatalmas 
Péter, az elhalt Percnyi szelleme szállt volna reá. 
Az evangyéliomban hivő s megfélemlett szívek 
és üldözött reformátorok előtt űj oszlopként emel- 
kedett fel, akit körülfogtak reménységük és bi- 
zalmuk repkényindáival. Aharchoz szokott kemény, 
rideg katona előtt, aki eddig csak az öldöklésben 
a csata izgalmaiban találta gyönyörűségét, egy 
újabb csatatér nyílt meg, ahol — az apostol sze- 
rint — noha testben járunk, mindazáltal nem test 
szerint hadakozunk és a mi vitézkedésünknek fegy- 
verei nem testiek, hanem Isten ereje által erősek. 
(II. Kor. X. 3-4.) 

Épen abban az esztendőben, amikor Perényi 
kilehelte nemes lelkét (1548), tette Petrovics Temes- 
várt a magyar Alföld reformációiának tűzfészkévé. 
Reformált egyházat szervezett s felsőbb rendű isko- 
lát állított ott fel, melynek tanárául a legtudósabb 
íXi agyar reformátort, Szegedi Kis Istvánt hívta meg. 
és Lippai Kristóf aztán Petrovics védszárnyai 
alatt messze lobogtatták az evangyéliom fáklyáját. 
Még nagy obi) hódítást tett a kanonokságot oda- 
hagyott lángajkű Kálmáncsehi Sánta Márton, pki 
mintegy űjjászűlte magát Petrovicsot is. Elte 
végéig püspökének is tartotta és hívta a nagy- 
hatalmú főúr, kinek hő pártfogása mellett a meg- 
tisztított vallás diadalmasan haladt előre a Tisza 
termékeny síkján és Erdély erdőkoszorűzta bércei 
közt. Az űj vallás híveivel az új papok is szapo- 
rodtak. Szükség volt megállapítani teendőiket s 
ruházatukat. Petrovics evégből hívatta össze 1549- 
ben a toronyi zsinatot (Csanádm.); a következő 
évben újra ott tartottak a reformáltak Petrovics 
pártfogása alatt zsinatot, melyen megalapították az 
első ref. egyházkerületet s megszabták a püspökök 
teendőit. 

Ily szép kezdet után egyszerre megrendült a 
magyar reformált egyház alapja. Aki, mint kőszikla 



175 

tartotta vállain, Petrovics Péter kibújdosott az 
országból. 1551-ben Izabella a fia nevében is 
Ferdinánd javára lemondott az erdélyi fejedelem- 
ségről. Kapott érte két siléziai hercegséget (Oppeln 
}s Ratibor). Könnyezve írta alá a lemondó okmányt, 
sírva hagyta el az országot. Vele ment a hű 
Petrovics. A királyné a Meszes hegyre érve, néma 
borongással nézett vissza egykori birodalmára s 
egy hársfába belevéste három betűvel (S. F. V. 
sic fata volunt) : így akarja a végzet. Ezalatt Pet- 
rovics megindultan küldte vissza a szelek szár- 
nyain bús sóhajtását: 

„Oh ón édes hazám . . . 

Te szép Magyarország . . . 

Immár isten hozzád! 

Immár Isten hozzád ! (Endrődy.) 

^Alig hogy eltávozott az új temesvári kapitány, 
i hős, de vakbuzgó Losonczi István megsemmisí- 
tette a temesvári iskolát, elűzte a város papjait, 
tanárait s mindenütt a legnagyobb kegyetlenséggel 
lépett föl a reformáció ellen. I)e nemcsak ő, mások 
is, főleg Ferdinánd idegen zsoldosai. Az evan- 
jryéliom hívei mind jobban-jobban áhítoztak ki- 
bújdosott, erős kőszáluk, a hatalmas Petrovics 
után. Kérésüket meghallgatta a nagy irgalmasságú 
'\s igazságú Isten. A hős vezér I55ti-han megjelent 
győztes seregével, kiverte Erdélyből Ferdinánd 
katonáit s nagy diadallal visszahozatta Izabella 
királynét és fiát, János Zsigmondot. Ekkor állott 
hatalma tetőpontján. Az egész Erdélyország reá 
dézett és hallgatott. 

De e hatalmában sem feledkezett meg az új 
hit nyomorult, szegény követőiről. Kolozsvár 
Főtemplomát átadta nekik, hogy ott szabadon 
imádják az Istent. A templom oltárát, mely előtt 
i német tábornokok egykor elvették Izabella ko- 
ronáját, úgyszintén a képeket és egyéb kath. jel- 
fényeket eltávolította. 

Uj élet támadt a romok felett. A reformátorok 
ollélegzettek. Az újításai miatt Debrecenből elül- 



176 

dözött Kálmáncsehi Sánta Márton Kolozsvárra 
sietett s nagy pártfogója, Petrovics oltalma alatt 
bámulatos sikerrel hirdette Kálvin tudományát, 
vagy ahogy akkor Erdélyben elnevezték s máig 
is hívják : a magyar vallást Rövid idő alatt a 
kicsiny , ezerre szaporodott és a kevés erős nemzet- 
ségre (Ézs. 60., 22.). Számos reformált gyülekezet 
állott elő s Nagyvárad vidékén egy egész reformált 
superintendentia szervezkedett, melynek püspöke 
a rettenthetetlen Kálmáncsehi volt. Apostoli mun- 
kásságára a koronát az 1557-ik évi (jun. 1.) tordai 
országgyűlésen tette fel Petrovics, amikor Erdély 
rendéivel egész Európát, az összes művelt álla- 
mokat megelőzve, meghozatta a legelső, bölcs 
vallásszabadsági törvényt : 

- Mindenki azt a hitet követheti, amelyet 
akar, régi vagy űj szertartásokkal. Egyik hit kö- 
vetői se bántalmazzák a másikat ! 

E fenkölt gondolkozását mutató, dicső tette 
után nemsokára 1557. okt. 15-én, a Mindenható 
megkérte lelkét, hogy elvegye az életnek koronáját 
melyet ígért az Úr az ötét szeretöknek. (Jak. I. 12.) 
Hetven esztendős korában költözött jobblétre. 
Magában élt, feleséget nem vett, a Krisztus volt 
menyasszonya. Vagyonát példányszerü hűséggel 
János király fiára hagyta. Hű s igaz volt mind- 
halálig. Emléke áldott/ 



Mi történt Petrovics halála után? Alig hogy 
kidőlt a kálvinisták emez erős oszlopa, öt hónappal 
utóbb (1558. márc. 27.) épen ott, ahol az ő hatása 
alatt az első vallássszabadsági törvényt meghoz- 
ták, Tordán ezt a végzést iktatta törvénybe a 
zsarnok türelmetlenség : 

— A sacramentáriusok felekezete eltiltatik és 
eltörlendőnek véleményeztetik. 

Azok a gyűlölt s üldözött sacramentáriusok 
a mi eleink voltak, Kálvin követői. Bizony iaj 
lett volna nekik, ha az Isten nem támaszt ujaob 



kősziklákat több Pótereket. De támasztott, akik 
a Perényi és Pctrovics által lerakott alapon az 
ige hatalmával építették tel evangyéliom szerint 
reformált anyaszentegyházunk dicsőséges épí'üetet. 
A világi nagy méltóságú, nagy tekintélyű, gazdag 
főurakat szegény prédikátorok váltották lel az 
ostromolt falakon s éj-napi munkájukkal, leikök 
törhetlen erejével, Krisztus igaz tudományával 
lettek egyházunknak diadalmas hőseivé. Mennyi 
kőszikla, mennyi Péter, akikre örök hálával, szív- 
beli büszkeséggel tekinthetünk vissza! Méliusz 
Péter, a magyar Kálvin, a tiszántúli reformátusok 
első püspöke; Károlyi Péter, Méliusz bajtársa s 
utóda a püspöki székben; a Pál apostolhoz hasonló 
HorneiniszH Péter, a felső Dunamellék püspöke; 
a jó Szenczi (-zene Péter, a Mátyásföldi református 
gyülekezetek szervezője, akit a nép atyjaként sze- 
retett és tisztelt. Fény nevükre, áldás emlékökre! 
Mi pedig ünneplő K., amikor hálát adunk az 
isteni gondviselésnek, hogy nekünk erős kőszik- 
lákat állított egyházunk épületébe, melynek szeg- 
letköve a Krisztus, igyekezzünk a nagyokhoz, a 
kőszikla hitűekhez hasonlók lenni, pályafutásun- 
kat jól elvégezni sa hitet mindenkor megtartani! 
A költő szerint 

„Legyen villámban, dürdűletben 

A hit, mint szikla, rendületlen!* (Tompa.) 

Ámen.* 

S. Szabó József. 



* Azt kérdezhetik : mikor ós hol kutson a lelkész ilyen előadást ? 
I^sliet-e, szabad-e pl. a szószékről Isten igéje helyett effélét hirdetni? Kii 
azt tartom, hogyha p. o. elhunyt nagyjaink emlékezetét ma már a szószékről 
írt felújíthatjuk, egyh. történetünk péídányszeríí alakjait fel nem mutatni való- 
ságos kötelességmulasztás részünkről. Sőt a napjainkban sokképpen veszé- 
lyeztetett református öntudat ébrentartására és erősbítésóre, p. <>. a vasárnap 
délutáni istenitiszteleteken alig találnék hathatósabb eszközt, mint az evan- 
gyéliomi szellemben s gondosan elkészített egyháztörténehni előadást. így 
lehetne feldolgozni s népünkkel megismertetni egész egyháztörténelmünket. 
Mindenesetre a reformáció emlékünnepi délutáni istenitisztelet, esetleg az 
itt-ott megtartott vallásos estélyek kiválóan alkalmasak arra. hogy a hívek 
lelkét olyasforma egyháztörténeti előadásokkal tápláljuk és erősítsük. 
aminót ím itt szerény kísérletképen közlök. 

S. Sz. J. 



P»|il Loxiktm I. 



VI 



Régi út, új ösvény. 

()-őv utolsó estéjén. 

Alapigr: Jcívmiús VI. r. Hí v. 

Valahányszor az esztendő utolsó estejen meg- 
kondulni hallom a templomba hívó harangokat 
és látom a nép nagy sokaságát hévvel tolongani 
az Vv oltárához: mindannyiszor valami kínos és 
mégis jól esó érzelem szállja meg szívemet. Meg- 
világosítja ilyenkor az emlékezet a lefolyt egész 
esztendő történetét és a most tolongó nagy számú 
sokaság helyett egy kisded sereget látok csupán 
a templomban, mely eltelve* még a Gondviselés 
iránt érzett hálával, összetett kezekkel imádkozik 
s igyekszik felemelkedni Istenhez. Oh, hol voltotok 
ti akkor és hol volt a ti szívetek, lelketek, kik 
most mindannyian siettek ide az élő vizek kút- 
fejéhez?! . . . Ha kérdeznélek benneteket egyenként 
bizonyára úgy felelnétek ti is, mint az evangyé- 
liomi lakomáról elmaradt hivatalosak: „Szántó 
tőidet vettem, el kellett mennem, hogy azt meg- 
nézzem: öt ignvonó barmot vettem* el kellett men- 
nem, hogy azt kipróbáljam: feleséget hoztam* nem 
mehetek u \ azaz azt mondanátok: a megélhetés, a 
kenyérszerzés, az élet gondjai elfoglaltak annyira, 
hogy nincs időnk még csak gondolni sem a lel- 
kiekre, az istenre. 

Hiszen az élet anyagi küzdelmeinek a jogo- 
sultságát nem akarom én kétségbevonni T. Gy! 
Es nem is szólok azok ellen, a kiknek a sorsuk 
az, hogy éjet-napot egygyé téve küzdjenek a min- 



17U 

dcnnapi kenyérért, nőni szólok mondom ezek 
ellen, hogy elmaradnak az istenitisztelet külső 
gyakorlatától, ha különben szívükben ól a vallás 
és a közös istenitisztelet helyett odahaza, titkon 
ajtójukat behajtva és magánosan sóhajtva imád- 
koznak, - csak azok ellen emelem fel szavamat, 
kiknek módjuk volna, de nem használják fel az 
alkalmat, kik eljöhetnének, de nem jönnek, mert 
kevésre becsülik a vallást és annak intézményeit; 
kik a földi jólétben, vagy talán tudományokban 
elkcvélyedve így kiáltanak fel : Kicsoda az Űi\ 
hogy engedjek neki? és hogy a közkifejezést 
használjam, mintegy rangjukon alulinak tartják, 
hogy a hívek seregében megjelenve, leboruljanak 
ama hatalom előtt, akitől száll alá a földre minden 
jó adomány, akitől nyerték ők is mindazt, amiben 
boldogok és aminek bírásában elkevélyedtek. 

Nem hiszem, nem hihetem K. (íy! hogy ti 
közöttetek volnának ilyen istentől elfordult lelkek 
és épen e hitemben van örömöm is. Ti még — 
mutatja a mostani itt létetek mindannyian 

hisztek a vallás örök igazságaiban s ha olykor- 
olykor a világ érdekcinek nem bírtok ellentállani 
s meghajtjátok fejeteket a földi bálványok előtt, 
de az élet egy-egy komolyabb pillanatában azonnal 
magatokba szálltok és Istenhez tértek. 

A magunkba , szállás pillanatai atyámfiai, a 
jelen alkalom is. Eletünknek egy fontos szakaszát 
bevégezve, lehetetlen, hogy egy percnyi megál- 
lapodásra ne kényszerítene bennünket ama keb- 
lünkben székelő bíró: a lelkiismeret, hogy életünk 
eseményei felett ítéletét hangsúlyozza s kijelölje 4 
a jövendőbe követendő utakat. De, ha talán még 
szunnyadoznék is keblünkben, kell, hogy mi ma- 
gunk költsük fel s mi hívjuk fel magunk ellen 
ítéletre. 

Szálljunk tehát magunkba atyámfiai és feltéve 
ama kérdést: Hogyan töltsük az esztendő utolsó 
estéjét? feleljünk ínég reá szent leckénk értelme 
szerint ekképen: 



180 

l-ször: Vizsgálva az utakat, melyeken járunk. 
II-szor: Keresve a jövendőben követendő igaz 
ösvényt. 

1. 

Vizsgáljuk meg hát elsőben is az utakat, me- 
lyeken jártunk. 

Jártunk atyámfiai a bűnnek virágokkal be- 
hintett űtain. Kezeinket szívünkre teve valljuk be 
ezt, mert íigy sem használna semmit, ha azt mon- 
danánk is, hogy bűn nincs mi bennünk; ezzel 
csupán magunkat csalnánk meg s igazság nem 
volna a mi beszédünkben. 

Igen, igen! Jártunk azokon az utakon, me- 
lleken az alacsony örömök, az élvezetek iránt 
való erős vágyakozás, a jólét, kényelemszeretet 
és a hiúság vezettek bennünket. Ha két íit állott 
előttünk, melyeknek egyikére tövisek, a másikára 
pedig virágok hajoltak ki, amelyekről előre tudtuk, 
hogy az egyik a hamisságnak, a másik pedig az 
igazságnak útja: mi gondolkodás nélkül léptünk 
a virágok közzé, miknek íllatárja elbódítá szí- 
vünket, dgy, hogy észre nem vettük, midőn azok 
között állottunk már mi is, kik sárral dobálák az 
erényt s kigúnyolták az igazságot csak azért, 
inert ők maguk bűnösök és igaztalanok voltak. 

Ha két út állott előttünk, melyek egyikének 
kezdetén a Megváltó keresztje állott, jelezve, hogy 
annak is fel kell venni és hordozni az élet terhes 
keresztjét, aki ez ösvényen haladni akar, a má- 
sikán pedig egy földi bálvány, mely kitárt kar- 
jaival földi jutalmakkal kecsegtetett: mi bár tudtuk, 
hogy ama küzdelmes út végén örök élet és üd- 
vösség várakozik reánk, emezen pedig ítélet és 
kárhozat, mégis az utóbbit választottuk. Inkább 
akartuk testünknek, mint lelkünknek javát in- 
kább szolgáltunk a világnak, mint Istennek. 

Valóban atyámfiai, a magunkba szállás emez 
ünnepélyes órájában, ha csak magunkat meg- 
csalni nem akarjuk, más vallomás alig jöhet aj- 



1H1 

kunkra, mint a zsoltáríró eme felkiáltása: Ne perelj 
l<ram a te szolgáddal, mert egy igaz sem találtatik 
Te előtted az élők között 

Oh pedig voltak a lefolyt esztendő történetében 
is események, melyek felrázhattak volna bennünket 
bűneink álmából és meggyőzhettek volna a felől, 
hogy az emberi élet célja nem csupán a földi 
javak keresésében áll, mert ezek egy pillanat alatt 
kiszállhatnak tőlünk és hogy az annyira keresett 
boldogság egyedül Istennél és az űtain talál- 
ható Fel. 

Midőn jöttek a véletlen események, a sors- 
csapások, melyek megfosztották i'gy-^gy ember- 
társunkat mindama javaktól, melyeket fáradságos 
munkájával egy életen keresztül gyűjtött és amik- 
ben egyedül találta boldogságát, ilyenkor, midőn 
vigasztalást úgy sem talált már sehol: Istenhez tér- 
hetett volna és átok helyett imádság jöhetett volna 
ajakára, tudván, hogy elveszített földi javaiért égi 
kincsekkel kárpótolja az Ur. Alikor koporsókra 
borulva sírtunk, melyek szívünk legkedvesebbjeit 
takarták el szemeink elől örökre, atyámfiai ily 
megrendítő csapás súlya alatt (elhagyhattuk volna 
a bűnnek útját s kezdhettünk volna mindnyájan 
Istennek tetsző új életet. 

Tudom, tudom, hogy a gyásznak, a megpró- 
báltatásnak napjaiban gyakrabban jött az Isten 
neve ajkaitokra, csakhogy hit és bizalom helyett 
kétségbeesve kiáltoztátok azt és állandó megjavulás 
helyett, midőn elvonult a vész és csapás felettetek 
ismét a régi ösvényre tértetek vissza. 

Nincs semmi más alkalom atyámfiai! mely 
hathatósabban hívna fel bennünket a magunkba- 
szállásra és a lelkünkkel való számvetésre, mint 
az esztendő utolsó estéje. Az emlékezet hívatlanul 
is megszállja lelkünket és elénk tárja az utakat, 
melyeken eddig jártunk, melyekre, ha yissza- 
tekintünk, megborzadunk önmagunktól. Oh bár 
lenne ez est ne csupán a magunkbaszállás, hanem 
az igaz megbánás estvéje is, hogy megutálva az 



\H2 

eddig követett ösvényt, lépnénk s haladnánk éle- 
tünk további folyamán azon az ösvényen, melyen 
lelkünk üdve terem. 

De ép az a kérdés van még hátra, hogy /m»- 
lyik az az igaz ösvény, melyen haladva feltalál- 
hatjuk boldogságunkat ? 

11. 

hne úgy tetszik nekem, mintha tétovázva 
emelnétek fel szemeiteket s úgy tetszik, mintha 
ismételnétek a kérdést. A felelet pedig rá nagyon 
könnyű, mert ez az út a Krisztus útja. melyen a 
lemondás, önmegtagadás és az isten akaratán 
való megnyugvás eme legmagasabb keresztyéni 
erények folytonos gyakorlata teszik nehézzé a 
haladást. 

Ha ezen az úton akarsz haladni, akkor mar 
előre is le kell mondanod a földi javak és élve- 
zetek túlságos szerelméről. Földi javakban maga 
a Krisztus is szegény volt és nem kereste a ki- 
csapongó élvezetek tanyáját sem, hogy ezek mámora 
meg ne szédítse lelkét az égi javak kereséséhen. 
Ha tehát az útjára akarsz lépni, akkor le kell 
néked is mondani a földi élet által kínált sok 
alacsony örömről. K mellett meg kell tagadni 
önmagadat. Az emberi szív vágya a nagyság, 
hírnév, dicsőség és hatalom iránt megmérnetlen 
és a legtöbbször az eszközökben sem igen válo- 
gatós, melyeknek segélyével célját el akarja érni. 
Meg kell tehát magadat tagadni, ha a Krisztus 
útjára akarsz rálépni, azaz azt a minden áron 
való nagygyá, hatalmassá, és dicsővé lenni akarás 
erős vágyát ki kell , irtanod szívedből, miként a 
Krisztus kioltotta. íme nézzétek! Midőn a go- 
nosz lélektől megkísértetett, mely a gazdagság, a 
hatalom és dicsőség koszorúját ígéré nekC ha 
útjáról letér és céljától elhajlik: a Krisztus meg- 
tagadta önmagát, vagyis önmagában az embert 
és nagy erélylyel útasitá vissza a kisértő szellemet 
mondván: Távozz tőlem Sátán, meg vagyon irvn: 



A te V vadat Istenedet imádjad és csak ötét szol- 
gáljad. Ha tehát a Krisztus útján akarsz „haladni, 
meg kell neked is önmagadat tagadnod az példája 
nyomán. 

Végre atyámfia, ha a Krisztus utján akarsz 
haladni, az élet bármely körülményei között is 
meg kell nyugodnod az Isten akaratán. Ha szen- 
vedsz és szemedből foly a könynek árja, ha el- 
hagyatott vagy és, sors üldözött: tudj ekkor is 
megnyugodni az Ur akaratán és ha szemed köny- 
nyezik is rebegje ajakad: Mind jól van ez, mert 
Te cselekedted ezt; Atyám legyen meg a Te 
akaratod. 

lm nézd hitünk fejedelmét, amint nagy kínok 
között vérzik a keresztfán és halld, ajka mégis 
ezt suttogja: Ne úgy legyen Atyám , amint én. ha- 
nem amint Te akavod^Köxetneá kell neked is emez 
isteni példát, ha az útján akarsz haladni. Pedig 
más át nincs, csakis ez az egyetlen, melyen ha- 
ladva elnyerjük lelkünk üdvét és az örök bol- 
dogságot. 



Még csak néhány óra van hátra és vége lesz 
az évnek és egy űj esztendő fog reánk derülni, 
melyről nem tudjuk, jót-e \i\gy rosszat hozand 
reánk. De ha felhasználjuk e pillanatokat, ha ma- 
gunkba szállunk és elítélve eddig folytatott éle- 
tünket, fogadást teszünk, hogy ezután az igaz 
emberi élet íitján, a Krisztus utján fogunk haladni, 
akkor mig egyrészt könnyen el fognak sínmini 
kebelünkben a műit háborgó emlékei, másrészt 
nyugodt lélekkel fogunk a jövőbe tekinteni, tud- 
ván, hogy az idők és életünl> eseményei felett 
Isten atyai tekintete őrködik. Ámen. 

Rácz István, 

szatmári ev. ívf. Mkrsx 



Dl ALKALMI BKSZfiDKK. 



Lelkész-avatás. 

Jöjjön továbbra is áldás, kegyelem és sege- 
delem a mi szent foglalkozásunkra a világosság 
Atyjától ! Ámen. 

Kegyelem néktek, Krisztusnak szolgái, iíjű 
lelkésziársak és békesség Istentől, ami Atyánktól 
és az Ur Jézus Krisztustól! isten kegyelmét és az 
üdvezítő Krisztus békességét óhajtom ti reátok 
éltetek e legfontosabb pontján, melyre a mi atyai 
felhívásunk folytán egybegyűlve megjelentetek, 
hogy itt előttünk a lelkészi szolgálatra egekor 
tett jóreményu ígéreteteket már most öröklő huség- 
esküvel, ideiglenes (segédí) kiboesátástokat most 
már a rendes lelkipásztorságra egész éltetek folyá- 
sáig tartó felavatástól; kaí és kiboesátástokkal 
váltsátok lel. 

A pásztorok fejedelme int felétek! Uratok 
szólít, hogy jöjjetek, viseljetek gondot magatokról 
és a nyájról, melyen a Szentlélek titeket felvigyá- 
zókká tett az Isten anyaszentegyházának legelte- 
tésére; hogy viseljetek gondot a tudományról, 
maradjatok meg ezekben, mert ha ezt megcsele- 
keditek, mind ti magatokat megtartjátok, mind 
azokat, akik titeket hallgatnak. „Hü az Ur. ki 
titeket elhívott, ki ezeket véghez is viszu azért ne 
háborodjék meg a ti szívetek". 



185 

Oh azért kérlek és intelek titeket szívemből 
ifjű lelkésztársaim! Lássátok meg, ha lángol-e 
kebletekben a hitnek tüze ; buzgó-e szívetekben a 
krisztusi forró szeretet; él-e kebletekben az örök 
megjutalmaztatásnak reménye; van-é erőtök a 
Krisztus keresztjének emelésére, hogy ti is az 
apostolokkal elmondhassátok : 

„Sem élet. sem halál sem magasság, sem mély- 
ség, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem semmi 
teremtett állat el nem szakaszthat minket Isten 
szerelmétől, mely vagyon a Jézus Krisztusban /*■ 

Oh mert ha ez ajándékokkal, e lelki kincsekkel 
közületek valaki nem birna, ne lépjen a próféták 
seregébe, inkább válasszon más életpályát ; ne 
árulja el ismét .ludasként a Krisztust; ne csalja 
meg egyházát; ne csaljon meg minket, hogy ke- 
zeinket fejére méltatlanul vessük. 

Ti pedig mindnyájan, kik belső és külső elhí- 
vatással és az elsorolt lelki kincsekkel birtok, 
halljátok meg ezt az én atyai szívemből fakadó, 
néhány tanácsot is, melyet hozzátok, mint felavató 
püspökötök intézek, melyekkel reátok ez órát 
emlékezetessé s épületessé tenni óhajtom. 

Ismeritek már, hallottátok most is, minő tudo- 
mány az, melynek hirdetése reátok van bízva. 
Kérlek azért első sorban is mindnyájatokat ifjű 
lelkésztársaim ! hogy ti ..szóljátok csupán azokat, 
melyek a tiszta tudományhoz illenelc\ melyeket a 
Jézus Krisztustól tanultunk mindnyájan, ki meg- 
feszíttetett, kiben vagyon váltságunk az ő vére által. 

Es hogy az igét jól tudjátok hasogatni, hogy 
hivatalotok terheit, mint a Jézus jó vitézei, elbír- 
játok, elhordozhassátok, hogy a világ rajtatok 
felülkerekedni akaró tudósaival diadalmasan meg- 
hurcolhassatok, ne higyjétek, hogy már a döntő 
ütközetre, a diadalmas csatára készen volnátok, 
hanem folyvást készüljetek, mert „a jó pap hol- 
tig tanúi 44 . 

Nemrég tiszteletes s tudós volt nevetek, most 
nem névre, de a világi tudománvok ismeretére in 



1815 

szert kell tennetek, mig oda nein juttok, hogy a 
természeti és isteni tudományokat, mint egy iránt 
Istentől eredőket és ezért egymással nem is ellenke- 
zőket kiegyeztetni, — igy vallásos ismereteiket mind 
igazolni nem tudjátok. Csak ezen az úton szerez- 
hettek magatoknak, munkásságtoknak tiszteletet; 
csak ezen az úton lehettek az apostol nyilatkozata 
szerint kettős tiszteletre méltók. Igy hirdessétek 
a tiszta igét lelkesen, feddhetlenűl, hogy .,aki ennek 
ellenszegül, megszégyenüljön, nem tudván ti felőletek 
semmi gonoszt szólni". 

Ezért kérlek titeket iíjú lelkésztársaim ! kiv á- 
lólag erre, ..hogy ti magatokat mindenestül fogva 
például adjátok a jó cselekedetekben". Ott van ennek 
helye a ti pályátokon, a ti életetekben mindenütt 
a bölcsőtől a koporsóig. 

Ott a keresztség vizénél, már oda hívjátok 
me^ az édes atyákat, a keresztszüléket s már ottan 
tanítsátok meg őket, hogy az üdvezítő kegyelmi 
tanoktól, melyeket ti elegyítés nélkül hirdettek, 
ne keresztelje, ne szakítsa el az ő magzataikat 
semmi csáb, vagy külhatalom. 

Ott az iskolában, mely a ti jövő egyházatok 
vessétek el a hitnek magvait, hogy tőrt ne vessen 
a hitben jól megerősített ártatlan növendékeitek- 
nek semmi csábító. 

Addig vessétek tele jó maggal azoknak szí- 
vókét, míg föl nem burjánzik bennök a gonosz; 
addig hajlítsátok minden jóra az ifjúság gyenge 
vesszőit míg a rosszban meg nem szilárdultak és 
a késő idomitásban el nem törnek. 

Ott mutassatok jó példát istenes s szerető csa- 
ládi éltetekkel a dobogó szívű esküvő pár előtt, 
kinek a családi életbe vissza bűvölhető elveszett 
paradicsomról beszéltek. 

Ott lásson benneteket az élet terhei alatt lan- 
kadó polgár maga mellett, hű teljesítésében minden 
polgári kötelességteknek. 

Ott hallja vigasztaló szavaitokat a szenvedő, az 
általatok nemesen hordozott keresztviselések között. 



187 

Ott a szegények, az elnyomottak között lássá- 
tok meg és bizonyítsátok be testvériségteket, a 
mikor csak lehet, legalább tanácsotokkal, ott párt- 
fogoljátok azt, kit minden elhagyott. 

Ott a kegyelemnek asztalánál, mikor magatok 
is „elfáradtatok és meg vagytok bűneitektől ierhel- 
fef-re". ott láttassék meg rajtatok íelreismerhetlenül 
gyarlóságtok töredelmes beismerése, valamint a 
beismert gyarlóság elhagyására tett fogadásaitok 
után mindinkább-inkább az élő, az iidvezítő hit 
megkönnyebbítő ereje. 

A betegágyon nyűgöknek, a halálukhoz közel- 
gőknek hozzátok elhatott kiáltását legelsőbhen ti 
hallgassátok meg, ti vegyétek hívő szivetekre 1 , ti 
vegyétek hívő lelketekre s úgy emeljétek ahoz, ki 
mindég közel van hozzánk, a kegyelem Atyjához. 

Xe kerüljétek soha a temetőt, az isteni kegye- 
lem e titkos ajtaját, lássák meg rajtatok egész 
életetekben, hogy ti nem rettegtek oda sem betérni, 
hogy ti hiszitek, miként azontúl vau csak a fel- 
támadás és az örök boldogság. 

K helyeken van mindenütt és mindég hívei- 
tek körében, mint főmestereteké a Jézusé volt, a 
ti példaadástok helye, ..A/ kéjjel járt. hogy min- 
denekkel jól tegyen." 

Ez ez a lelkipásztori gond, amelyet ti tanul- 
tatok, melynek viselésében, hogy meg ne restül- 
jetek, adja reátok Isten a maga kegyelmét! 

lm ezek voltak utasító, tanáesló szavaim 
hozzátok, rendes lel készszé avatásotokat meg- 
nyitólag; e nagyszerű órában, kérlek mindnyája- 
tokaj, ne felejtkezzetek meg ezekről! 

Es most adjatok nekem meggyőződés szerint 
feleletet, hogy készek vagytok-e a keresztyén 
vallásnak a szentírásban foglalt tiszta tudományát, 
ngy amint azt evangyéliomi magyar reformált 
egyházunk hiszi és vallja, tanítani. Isten szent 
igéit hirdetni, követni s minden parancsait hiven 
megtartani; egyházunk érvényben álló kánonait 
törvényeit minden részben megtartani s megtart 



188 

tatni és lelkipásztori szent hivatástokat ez érte- 
lemben éltelek fogytáig folytatni, betölteni s 
mindezekre most itt Isten szine előtt szent esküt 
tenni? Kérdem, készek vagytok-é Isten segélyé- 
vel erre? 

Felelnek. 

Mondjátok el tehát Isten szine és e szent 
gyülekezet előtt az ezekre kötelező s már előttetek 
felolvasott esküt. 

(Az esküt elmondják.) 

Jertek most már Istennek vénei és ifjú. szol- 
gái! hiyjuk segítségül egyesülten az Isten szent 
lelkét, hogy szentelje meg lelkipásztori társasá- 
gunkat és segélyre hivó énekünk íjtán ti mostan 
esküttevő iljú atyánkfiai, itt az Űr asztalának 
korlátai körül, boruljatok térdeitekn* a Minden- 
ható előtt, hogy az apostoloktői vett egyszerű 
szertartásunk szerint, kezeinknek fejeitekre' vetése 
n buzgó könyörgésünk által teljesíthessük az 
evangyéliomi szolgálatra való felszentelésteket . 
lelkészi hivatalra való felavatástokat. 

(A lelkészi testület énekli a 44-ik dicséretet.) 

A püspök avatási imája. 

Nem bocsátunk el óh Atyánk, Istenünk addig' 
tégedet, míg a Te elődbe borult oltárod zsámolyán 
térdeplő fiaidat, evangyéliomi szolgáidat is meg 
nem áldod, meg nem szenteled, üli add, hogy 
amint gyarló kezeinket az ó fejükre vetettük, a 
Te mindenekre* elégséges áldó kezeid úgy nyu- 
godjanak meg ő rajtok s szálljon azokból áldás. 
kegyelem, erő, a hitnek ereje az ő leikeikre, hogv 
téríthessenek valóban sok lelkeket Te hozzád óh 
Atyánk s terjeszthessék a Te boldog országodat 
-a szeretet és világosság országát sokáig sikerrel. 



189 

Krisztus ama lelkét az engedelmesség, az 
alázatosság, a tűrés lelkét könyörögjük mi reájuk! 
Hogy ha a nagy természet folyása, ha az elemek 
csapásai, ha a nyavalyák, keresztviselések, ha az 
emberi társadalom méltatlan bántalmai, ha az 
ármány és igazságtalanság keserítenék is pályájok 
nehéz küzdelmeit, ha töviskoszorüt fonnának is 
ártatlan homlokukra, adjad beléjük ama krisztusi 
erős lelket, hogy hitöket mindvégig megtarthassák 
s futásokat híven bevégezve, harcaikat meghar- 
colva, elvehessek Tőled az öröklét hervadhatatlan 



koronáját. Ámen. 

(Az énekkar énekli a CXXXV. zsoltárt,) 
Ez alatt az éneklés alatt a felavatott lelkészek elindul- 
nak és egymásután kezet fognak a püspökkel s ismét vissza- 
mennek oda, hol elébb állottak. 

Ezt követi a felavatott lelkészek el- és kibocsátása a 
püspök által. 

Ifjú. lelkész atyafiak! e peretői fogva az Ur 
rendelete szerint felavatott rendes lelkipásztor 
társaim! Kibocsátunk immár titeket hitünk feje- 
seimének a Jézus Krisztusnak nevében, mint az 
Urnák állandó munkatársait, szent hivatástok 
tovább folytatására. Menjetek el és tanítsátok a 
népet, mely a ti gondviseléstekre bízatott hirdes- 
sétek annak Jézus evangyéliomát, szolgáltassátok 
ki vallása 2 szentségét, 2 sákrainentomát, terjesz- 
szétek e földön az ő országát, tettel, folyton fénylő 
világosságtokkal. Ne feledjétek, hogy a rossz 
pásztoroknak kezéből kikeresi Isten az elveszett 
juhokat. 

„Meglássátok, azért, hogy amely szolgálatot az 
Úrtól vettétek, azt betöltsétek.** Menjetek el s jár- 
jatok íigy, a mint illik a ti hivatalotokhoz, 
amelylyel hivattatok. .,Én kérem, hogy a ti szerel- 
metek mindjobban bővölködjék az ismeretben és 
minden értelemben, hogy megítélhessétek, melyek 
különböznek az igaztól, hogy legyetek tiszták és 



VM) 

botlás nélkül való járással siethessetek mind a 
Krisztusnak napjáig. 1 " 

..Teljesítsétek, óh teljesítsétek hé az én örömö- 
met, hogy egyenlő indulattal legyetek, egy értel- 
metek legyen, egy akarattal Jegyetek, semmit ne. 
cselekedjetek versengés, avagy hiában való dicső- 
ség által, hanem alázatosság által, minden mást 
nálánál jobbnak ítélvén lenni." 

Menjetek el békességgel, menjetek el a mi 
iildáskívánatainkkal és tartsátok meg a mi hitünk- 
nek tántorodás nélkül való vallását, hogy mikor 
megjelenem! a pásztorok fejedelme, elvehessetek 
a dicsőségnek ama fonnvadhatatlan koronáját. 

(IOito ii lelkészi testület elénekli hálnadó énekét, a 7fi-ik 
jílicséivtrt.) 

A püspök záróbeszéde a gyülekezethez. 

Immár hozzátok fordulok Istennek itt jelen- 
levő többi hívei, keresztyén gyülekezet! 

K testver atyafiak, kiket most szertebocsá- 
tottunk gyülekezeteikhez, a nagy Isten szolgái, 
alázatosságban járnak bár, mint az nagymeste- 
rük, J/*zus, de Istentől hivattak, ő tőle rendeltettek, 
mert (.) rendelt némelyeket apostolokat, némelyeket 
evangyélistákat, némelyeket pásztorokat és taní- 
tókat. () vele az Örökkévalóval társalognak, a 
Krisztus képében járnak ők. Krisztus nevében 
hirdetik az igét, könyörögnek Istenhez, kisérnek 
végig benneteket az élet űtain tanácsaikkal, vigasz- 
tálasaikkal. Becsüljétek meg az Isten szolgáit, 
szeressétek őket, mint testvéreiteket, mint lelki 
iidvetek gondozóit! 

Oly téren járnak ők, ahol több tövis, mint 
virág terem, hol sok a bántalom, a szenvedés s 
kevés a jutalom, hol ma is csak az apostol meg- 
ható szavai illenek szájokba : *,Űgy viseljük magun- 
kat, mint Istennek szolgái, sok tűrésben, nyomorú- 
ságokban, szükségben, és szorongatásokban. mint 
bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények. 



m 

noha sokakat gazdagítók, mintha semmink sem 
volna, noha mindennel bírunk". Jól értsétek, épen 
nem # világban és a világ által, ele bent szivökben. 

Oh itt az élet nekik csak a folytonos nehéz 
próbák helye s jutalmuk, igaz méltó jutalmuk 
csak ott leszen, ahol az apostol szavai szerint, 
akik itt sokakat igazságra tanítottak, fényleni 
fognak az isten országában. „Itt a gabona sok, de 
amint már Jézus megmondotta, az arató kevés", 
naponta kevesebb; kérjétek az aratás Urát, hogy 
küldjön ide több ily hu. munkás aratókat. Ezeket 
pedig ajánljátok ti is Isten kegyelmébe e szavakkal : 

Isten, mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban ! 
mindnyájan hálával borulunk le a Te áldott színed 
előtt s lelkünk örömével távozunk innét el, mert 
elismerjük, hogy a Te házadban van egyedül lel- 
künknek állandó nyugalma, elménk egyetlen 
világossága, szivünk minden vigasztalása; most is 
itten épültünk, itten táplálkozott leikünk. Elismer- 
jük, hogy mindazok, kik most itt Neked esküdtek, 
éltöket a Te evangyéliomi szolgálatodra szentelték, 
azok a lelkipásztorok is, mind a Te gondviselésed 
eszközei, kiket most is Te rendeltél, mint hajdan 
az apostolokat, evangyélistákat, pásztorokat, a Te 
örök anyaszentegyházad gondozására, hogy a 
tudatlant tanítsák, a bánatos, a megsebhedt szíve- 
ket vigasztalják és a Te népedet boldogságra ve- 
zéreljék. 

Áldunk tégedet ez üdvös intézkedésért óh 
Uram és mi is mindnyájan egyező szívvel kérjük 
kegyelmedet, hogy nehéz munkáj okban Te segítsd 
őket és áldd meg, ha hozzád könyörögnek, ha a 
Te szent igédet hirdetik, „ne hagyd, hogy népedtől 
visszatérjen beszedők üresen, sőt add. hogy szíveikbe 
mélyen meggyökerezhessen". Ha Te egyházad vete- 
ményes kertjében plántálnak, öntöznek, Te adj 



l!fc> 

munkájuknak előmenetelt, udd, hogy vezérelhes- 
senek sok lelket Te hozzad, üdvösségünk Istenéhez ! 
Anyaszentegyházadat pedig tartsd fenn, hogy 
rajta a pokol kapui diadalt soha ne nyerjenek, 
terjeszd és világosítsd azt hű tanítók, pásztorok 
előállításával a Te szent igédnek elegyítés nélkül 
való hirdetésével minden hívők idvességére. Ámen. 



Kiss Áron, 

«»v. rof. püspök. 



Milyen a hív lelkipásztor? 

Beköszöntő beszéd. 



Alapige : I. Kor. IV. 1—2. 



Atyámfiai az Úrban! amaz ó-testainentoini 
jelenet ötlik most emlékezetembe, midőn Mózes 
szorongó szívvel, aggódó lélekkel fogadta Istentől 
nyert nagy megbízatását, hogy lenne Izrael né- 

{>ének az ígéret földjére vezérlője. Mint tusakodik 
elke, mint veti ellen erőtlensége érzetének kifo- 
gásait s végre mégis Isten akarata győz; támo- 
gatásul adja Mózes mellé az ékesen szóló Áront, 
kettőjök által csodát miivel népe boldogítására. 

Mózes elhívatásának legfőbb alapja bizonyára 
az a nagy szeretet volt, mely őt nemzetéhez fűzte, 
ez lőn forrása Isten segedelme mellett lankadatlan 
kitartásának is. Ha nem érdeklődött volna a leg- 
melegebb szeretettel honfitársainak sorsa iránt, 
mit keresett volna náluk; hiszen az a nép, mely 
arra volt mintegy rendeltetve, hogy sorsát ő 
hozzája fűzze, a szeretetben erős lélek vezérlő ké- 
pessége után óhajtozott. 

E jelenet által élénkített érzelmek súlya alatt 
állok én itt most közöttetek ; nem tagadom, a hívó 
szavatokban nyilvánult isteni akarattal tusára kelt 
lelkemben az erőtlenség érzete, ez talán elfogulttá 
teszen még most is, de táplálja szívemet a re- 
ménység, hogy az a szeretet, melylyel a kegyelem 
Istene honfitársaim és az evan^. reform, egyház 
iránt megáldott engemet, az ígéret azon földjére 

Papi I^ztkon I. Vi 



194 

lesz vezérlője e gyülekezetnek, hol a lelkek föl- 
találják azt az áldott békességet, mely az élet küz- 
delmeitől ment ugyan nem lehet, de a melyben 
a gyönge érezni fogja, hogy a lelkipásztor neki 
testvére, támogatója; semmi mással nem, de ezzel 
dicsekedem: -Isten dicsőségének reménység-e alattr 
(I. Rom. V. 2.) 

Ezzel a szeretettel jöttem közétek, fogadjatok 
engem bizalommal. Csodát ne várjatok tőlem: ;iem 
adatott nekem a , Mózes hatalma, sem az Áron 
ékes szólása, az Ur Jézus Krisztusnak olyan egy- 
szerű szolgája vagyok én, ki az evangyéliomhoz 
hű munkálkodással óhajtom foglyul vinni a lel- 
keket az Idvesség fejedelmének. Igen! -Mert nem 
végeztem volt magúmban egyebet, valamit tudni ti 
köztetek, hanem a Jézus Krisztust, azt pedig a ki 
megfeszíttetett.- (1. Kor. II. 2.) 

Kz ígérettel kész vagyok elkötelezni maga- 
mat. Az a nyolc év, melyet egy másik gyüleke- 
zetben töltöttem, e téren az erő próbája volt reám 
nézve s ez irányban lehet némi bizodalmam, mert 
űgy tapasztaltam, hogy az isteni kegyelem tá- 
mogatá az én erőtlenségemet. 

Más ígéret elhívatásomhoz nem volna méltó, 
más ígéretet ti sem várhattok tőlem, hiszen csak 
őseitek emléke is, kik szent vallásunkért oly ál- 
dozatkészen buzogtak, bizonyára bír annyi ha- 
tással lelketekre, hogy nem valami mást hanejn 
főleg a lelkiéletre vonatkozó amaz ígéret bevál- 
tását várjátok tőlem. 

Higyjétek meg, nem lesz ez kevés, azért a 
mit ti nyújtotok nekem; mert én a legbecsesebb 
életműszerrel, agyammal és szívemmel fogok dol- 
gozni értetek, tusakodom, könyörgök, beküzdöm 
magamat isten igéje erejének vigasztaló mélysé- 
gébe, talán e munkában könyjeimet is hullatom, 
de gyönyörűséges lesz az én igám, ha oda a 
Szentlélek ereje mellett titeket is besegíthetlek. 

Pál apostol ezen szavai után kívánok én azért 
elmélkedni előttetek: l T gv ítéljen mi felőlünk az 



195 



nbei\ mint a Krisztusnak szolgái felől, és az Isten 

kainak sáfárai MöL Továbbá pedig a sáfárokban 

kívántatik meg. hogy minden hívnek találtassuk. 

Isten segedelme mellett közelebbről ezen kér- 

; st fogom megfejteni: 

Milyen a hív lelkipásztor? 



A hív lelkipásztor jellemét megrajzolni sem 
önny u^hát meg megvalósítani milyen nehéz fel- 
rlat. Bizonyára tudjátok, mennyi mindent kíván 
He a világ s mennyi oldalról teszik őt felelőssé: 
incs más menedék számára igen gyakran, mintha 
z öntudat tisztasága mellett a kegyelem Istenére 
ízza az ő ügyét, vigasztalván magát az apostol 
zen mondásával: ^Semmivel nem vádol engem az 
n lelkem: de ez által nem igazulok meg. hanem 
z Vr az. a ki engem megítél." Jl. Kor. IV. 4.) 
Xjha csak ez történnék vele! Ám a mai életvi- 
zonyok közt annyi oldalról igénybe van véve 
igyelme, hogy igen könnyen az a veszély érheti, 
niszerint messzi* eltávozik az ösvénytől, melyen 
nagasztos hivatását betölthetne s csak későn veszi 
szre. hogy mái* belesodortatott a nagyon is köz- 
lapi élet ama forgatagába, melyben az egyedül 
>iztos talaj kisiklik alóla s szánandó játéktárgya 
esz a világi szenvedélyek kavargó hullámainak, 
rány tűjét, mely a Krisztusba vetett erős hit, el- 
iodorják a habok, ott áll ugyan a hajó kormá- 
í.ván, de hiába, nem leli az irányt, inely rév- 
tartra vezet. 

Hát a világtól elzárkózva s nem gondolva 
;emmit az élet követelményivei, magát egészen a 
litbeli szemlélődésnek szentelve : megfelelhet-e 
gy hivatásának V Bizonyára nem ! hiszen igy sem 
iíieti át az evangyéliom igazságait az életbe ; 
negbámulhatják sokan, mint tiszteletre méltó 
dilöncről beszélhetnek róla akárhányan, de nem 
ogja követni senki sem. 



196 

A hív lelkipásztornak jelleme egészen másként 
domborodik ki, az o páncélja a hit, fegyvere a 
szeretet s így kell kiállania a közboldogságért 
küzdők sorába. Reá nézve mindenek felett áll 
Jézusnak tanítvány aihoz intézett mondása : Bizony 
mondom nektek, hogy ha annyi hitetek volna, mint 
a mustármag, azt mondanátok ím ez hegynek: menj 
el innét amoda, elmenne és semmi lehetetlen nem 
volna nektek (Mát. XVII. 20.). Hite a Krisztusban, 
kinek élete, halála s megdicsőülése a legmagasz- 
tosabb erénynek eltapodtatás nyomán támadó dia- 
dalát tünteti elő, azzal az álhatatossággal, kitartás- 
sal, fáradhatatlan buzgalommal ruházza föl a 
lelkipásztort a szívek békességének munkálásában, 
melyen sem a kicsinylés, sem a gúnyolódás, sem 
a közönyösség, sem az utcák szegleteiről kiáltó* 
hitetlenség diadalt nem vehet soha. Mert ugyan 
mondjátok, ha a lelkipásztor beszédével s életevei 
egyaránt arról teszen tanúbizonyságot, hogy ő 
erősen áll abban a hitben, mely az élet küzdelmei 
között Istenben bízik, a gyarlóság érzetében az ő 
atyai kegyelméhez támaszkodik, vájjon félhet-e 
attól, hogy működése teljesen hatás nelkűl marad, 
vájjon nem kénytelen lesz-e helyt engedni számára 
a világ is, hogy minél többeket megnyerhessen 
Krisztus igaz követésére az űjjászűlő hit áldásos 
(Teje által. 

Hite a Krisztusban bátorsággal ruházza fel a 
lelkipásztort, hogyha kell, akként is tegye m,eg 
kötelességét, mint Ezékielnek parancsolá az Ur, 
mondván : „Embernek fia : őrállóul adtalak én tége- 
det Izrael házának : halld meg azért az én számból 
az én beszédemet és intsd meg őket az én nevem- 
ben-. (Ezek. III. 17.) 

Hitet, mely „gyomlál, épít és plántál'\ (Jer. I. 
10.) visz a hív lelkipásztor mindenek felett az élet 
küzdelmébe, de amellett fegyvere a szeretet, a 
kettő együtt teszi az ő teljes jellemét s a kettő 
által lesz ő Krisztusnak olyan hű vitéze, ki nemes 
törekvéssel igyekszik Pál apostol amaz intésének 



197 

niegfeloiiii : „Vigyázzatok: álljatok meg a hűben: 
úgy cselekedjetek, mint férfiak, legyetek erősek, 
minden dolgaitok atyafiúi szeretettel legyenek. 
(1. Kor. XVJ. 13., 14.1 

Szeretettel int, fedd és dorgál, haragot, gyű- 
lölséget azonban nem táplál ; ha ellensége támadt, 
jóságával igyekszik ..annak fejére eleven szenet 
gyűjteni (Rom. XII. 20.), mindenkivel bátran szembe 
néz, nem fél és nem remeg, de keresztyéni mél- 
tóságáról sem feledkezik meg s nem áll ki a 
versengés piacára, szem előtt tartja: magatokért 
hosszút ne álljatok szerelmeseim: hanem adjatok 
helyt az Isten hosszúállásának : mert megvagyon 
írva: enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja 
az Űr. (Róm. XII. 19.) 

A családi, társadalmi és hazafias örömökben, 
amennyire komoly hivatása engedi, készségesen 
részt vesz, az élet ezen üdítő forrásait ridegen 
sem magától, sem másoktól elzárni nem igyekszik, 
de a pompázó hiúság vásárát nem segíti elő; az 
ü^yefogvottaknak támogatója, a szenvedőknek 
vígasztalója, ..örül az örülőkkel, sír a sírókkal % \ 
(Róm. XII. 15.) A megtérőknek bocsánatot hirdet 
s Jézus nevében fölemeli őket, az eltévelyedetteket 
még föl is keresi, szóval a Krisztusba vetett hiten 
alapuló munkás szeretetben tarád hatatlan. így 
irányítja a lelkeket amaz áldott békesség Kánaánja 
felé, mely az Istennel való békesség s melynek 
koronája az örökélet hervadhatatlan dicsősége. 

Ezek után talán mondanom sem kell, hogy 
a hazaszeretetben elől jár, hiszen ez mindenha 
egvik legszebb erénye volt hazánkban az evang. 
reform, egyház lelkészi karának. Különben is oly 
közvetlenül erezi a nép szívének dobogását, hogy 
az elől lehetetlen elzárkóznia. 

A gyülekezeti élet felvirágoztatásában az 
anyaszentegyház veteményes kertjeinek, az isko- 
láknak gondozásában engedheti-e bárki által is 
megelőztetni magát: itt még a viharban is épen 
nekie kell rendületlenül megállani a hajó korma- 



198 

nyán s iránytűje a hit, a szeretet előbb-utóbb 
elérhetővé teszi reá nézve az enyhet adó révpartot. 

Ilyen a hiv lelkipásztor: ily értelemben igyek- 
szik ő szemelőtt tartani Pál apostol mondását úgy 
ítéljen mi felölünk az ember, mint Krisztusnak 
szolgái felől és nz Isten titkának sáfárai felől. 
Továbbá pedig a sáfárokban ez kívántatik meg, 
hogy minden hívnek talált assék. 

Most, hogy ezt a kénét élőtökbe tártam, aggo- 
dalom támadhat szivetekben: mert hiszen minél 
vonzóbbnak találjátok e képet, annál inkább 
félhettek, hog t v talán nem is lelelhet meg annak 
az én életem. Bizony nem tagiidom, nagy felelős- 
séget veszek váltaimra, mert éreznem kell, hogy 
nem, adatott nekem a Mózes külső hatalma, sem 
az Áron ékes szólása; de bizom az isteni kegye- 
lemben, hogy véghez visz általam annyit, amen- 
nyit egy gyarló szolga tehet szeretett Uráért a 
Jézus Krisztusért. 



Atyámiiai ! én azt óhajtom, hogy (így ítéljetek 
felőlem, mint ciki a hiv lelkipásztornak élőtökbe 
rajzolt képe szerint határoztam el magamat for- 
golódni közöttetek. Nem akarok hitemmel, avagy 
szeretetemmel diesekedni előttetek; hazánk s anya- 
szentegyházunk 'boldogságának munkálattá tekin- 
tetében nem dobom a hangzatos Ígéretek igen 
sokszor mulóhatásó súlyát a népszerűség gyorsan 
billenő mérlegébe; nem a magam, hanem az én 
mesterem a Jézus Krisztus foglyává akarom tenni 
Isten kegyelmének támogatása mellett a ti lelke- 
teket; ha önző leszek, ebben leszek önző, mert 
tudom, hogy akiket az én mesteremhez vezethe- 
tek, azok nekem hű testvéreimmé, barátaimmá 
lesznek. 

Bizalommal jöttem kőzzétek, fogadjatok ti is 
bizalommal engemet, lehetek erőtelen szolgája, 
de azt is tudom jó akaratú szolgája vagyok az 
Urnák; hiv lelkipásztorotok óhajtok lenni, erős 



199 

a hitben, állhatatos a szeretetben, hazáin és egy- 
házam szivemben emelt oltárán legjobb tehetsé- 
gemet készseggel áldozom. 

Es most itt első sorban is legközvetlenebb 
munkatársaimhoz a tanítótestülethez , egyházta- 
nácshoz fordulok : édes Atyámfiai ! én nem kívá- 
nok többet tőletek, mint amennyit magamtól s amit 
az Idvesség lejedelme tanítványainak ekként szabott 
eléjök: *,Lgy fényljék a ti világosságtok az embe- 
rek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiket és 
dicsőítsék h ti mennyei Atyátokat." (Mát. V. IB.). 
Községi érdemes elöljárók! a lakosság anyagi 
s erkölcsi érdekeinek, minden világi hatóságok 
között ti vagytok legközvetlenebb őrei, a közbi- 
zalom által első sorban hivatott munkásai, mint 
ilyenektől a legjobb reménységgel várom, hogy 
abban a nemes feladatban, melyet mint lelkipász- 
tornak be kell töltenem, támogatástokat nem von- 
játok meg tőlem s hiszem, hogy a közlakosság 
javának lelkiismeretes munkálásában munkatársak 
leszünk. 

Es ti mindnyájan gyülekezeti tagok, kicsinyek 
és nagyok, ifjak és öregek, kik tőlem lelkipász- 
tori hűséget vártok, nagy elköteleztetésem előleges 
biztosítékául, vegyétek szívből jövő áldáskivá- 
násomat. 

A kegyelem Istene áldja és szentelje meg e 
gyülekezetet, áldja és szentelje meg e községnek 
minden rendű-rangú lakosait, árassza véghetetlen 
jósága reánk testi-lelki áldásait, hogy a szeretet 
és békesség utján haladhassunk ama lelki Kánaán 
felé, mely az öj*ök idvesség, ami Urunk Jézus 
Krisztus által. Ámen. 



lllyós Endre, 

halmaz- új városi ev. ref. lelkész. 



3. 
Az evangyeliom hatalma. 

Beköszöntő egyházi beszéd. 

Alapige: Róm. I. 15. 16. 



Édes Atyámfiai! Ugy a Ki', u. első század 
közepe táján nevezetes vendeget várt Róma városa. 
Pált a Jézus Krisztus apostolát, a pogányok 
tanítóját. Hirét ismerte rég a, római gyülekezet, 
hiszen a világra szólt az. Óhajtották is látni, 
készült is hozzájuk, de csak elmaradt az út. A 
türelmetlen várakozók megnyugtatására írja azután 
hozzájuk levelét, a Római levelet, melyben már jó 
előre körvonalozza az őt várók előtt, miért is 
készül hozzájuk, mit is akar náluk. Sokra kellett 
felelnie, mert sokan várták, nagyon várták, sok- 
féle emberek várták. Egy egész világ várakozott 
reá. Voltok, akik rajongásaiknak táplálókát remél- 
ték benne, talán csodáknak látását, talán nyelve- 
ken szólást, talán titkos mysteriumok megjelen- 
tetését általa. Akadtak pártok, sajnos, már is a 
keresztyénségen belül, mindenik a maga igaz- 
ságaira esküvő s még jó, ha Krisztusról nem 
teljesen megfeledkező. Ezek is tőle várták a 
maguk vélt, vagy létező igazának bizonyítását. 
Ott várta a nagy Rómának csoda gazdagsága s 
az a nevető, léha, hömpölygő élet, mely a maga 
szűk emberi eszével arasznyinak látva az életet, 
minden tehetségét az élvezetek hajhászására for- 
dította. Várta a maga anyagias gyönyöreivel, fes- 
tett mosolyával. 



201 

- „Idejöjj csak: könnyű volt eddig alázatos- 
ig önmegtagadónak maradnod, a magad rón- 
aiban, szegénységedben, de lásd meg az én 
jyogásomat, kóstold falernumi kelyhemet; fé- 
esebb az a Golgotha glóriájánál, gyönyört 
3bb a názáretlii kelyhénél." 

Várta még a Görögországból átplántált sápadt, 
:elkedő tudomány, a skeptikus filosofia. 

- „Mérd csak össze tudásodat a miénkkel, 
ként fognak elnémulni gyermek meséid s ra- 
igó szived álomlátásai a kereszt bolondságairól. 6 * 

E tarka tömkelegnek, e sokféle ellenségnek s 
^átnak írja a nagy apostol, jelezve pár szóban 
tndékát közöttük, azért készülök hozzátok, mert 
>sz vagyok ti néktek . . . . hirdetni az evangyé- 

TlOt!" 

Ne várjatok tőlem csodákat, sem titkos láto- 
tsok fitogtatását ; ne higyjétek, hogy a pártok 
rsengésének szolgájául sietek ; nem félek a 
önyörök csábitásaitol, hogy hatalmat vegyenek 
itaiii; nem rettent tudomány gúnyja, ellenség 
lözése: mert én nem rajongani, nem pártos- 
dni, nem gyönyörökbe merülni, nem reszketni 
ígyek hozzátok, hanem hogv hirdessem ti nék- 
c a. Krisztus evangyéliomátí 

Es hirdette is! Kr. u. 62-ben ért Rómába. A 
i Appián vitték egy katonához láncoltán s o hir- 
tte, ennek a katonának Krisztus evangyéliomát. 

És hogyan? A praetorianusok palotájának 
iló kövei tudnának arról szólani. A mammer- 
msok sötét börtöne, valamelyik fórumán Rómá- 
k, hallotta a nagy Pál szavát, nem könyörgés 
lt, hanem evangyéliomnak hirdetése. Úgy regé- 
:, hogy hallotta volna a fényes császári „arany- 
z"; egészen biztos dolog, hogy veszekedő pár- 
sok, görög bölcsészek egyaránt hallották ajkáról 
t az evangyéliomot. Óh! bizony hirdette! Hir- 
tte ott a Marsmezőn is, mikor halálra vitték az 
szerelmes Uráért mert, tudta, hogy az életet 
I neki! 



áfcí 

Mikor valahová új ember kerül, természetes 
várakozással tekint rá az ottani világ. Mik a 
vágyai; melyek a céljai; ugyan melyik párthoz 
áll; részt vesz-e küzdelemben, gyönyörűségben; 
lesz-e szava, vagy némán nézi a dolgok folyását? 
Ugy érzem én is Atyámfiai, hogy ez órában sok 
tekintet fordul felém e falakon belül és kivül. A 
kutató tekintetek tömkelegében látni vélem majd 
mindazon árnyalatokat, melyek Pált Rómába vár- 
ták. Tudom, hogy sokan fogadnak szeretettel ; 
sokan a kételkedés mosolyával; sokan pártszem- 
pontból; sokak hiszik, hogy mesterségem itt álla- 
nom, s ki tudná számba venni az indulatok és 
vélemények légióját, mely várja ajkamról a szót, 
követendő irányom, élendő életem kifejezőjét. 
Engedjétek meg, hogy én is Pál szavával teleljek 
mindeneknek. Amire én vágyom, amiért jöttem, 
amiért maradok közöttetek, az én diesőségem, az 
én boldogságom az, hogy ..hirdessem tinéktek 
Krisztus evnngvéliomát !~ Nem azért jöttem, hogy 
rajongással tündököljek a szertelen rajongók kö- 
zött ; vagy ellágyulva eontemplálgassak szobám 
négy falán belül; vagy hogy oda vessem magam 
az élet célját a gyönyörökben keresők közzé. 
Nem is azért jöttem, hogy egyik vagy másik párt 
uszályhordozója legyek; sem nem azért, hogy 
megnémuljak az evangyéliom és egyházunk ellen- 
ségei előtt. Hanem egyesegyedül azért jöttem, 
hogy „hirdessem ti néktek az evangyéliomot^ 

De melyik evangyéliomotV A Krisztusét! Azt, 
amelyik ott kezdődik az ember bűnbeesésénél s 
próféták szólásán, énekmondók dalán át jut el 
Golgotán keresztül az Olajfák hegyének ormáról 
az égbe. Azt az evangyéliomot, mely hirdeti, hogy 
Krisztus leszállt az égből, megjelenteni nékünk 
Istennek hozzánk való szerelmét. Azt az evan- 
gyéliomot, hogy a végtelen Isten letett^ az ő életét 
ertünk, megkóstolva a halált csak azért, hogy mi 
is részesei lehessünk az örök életének, ami tör- 
vényeink szerint. Azt az evangyéliomot, hogy 



203. 

Jézus nem csak letette, hanem fel is vette ujra 
eletét s az ő halála, élete az a „mi idvességünk. 
Azt az evangyéliomot, hogy most is itt 61 
közöttünk, érezhető örök igazság, szeretet, könyö- 
rület, erő kégében, bizonyosságul a kételkedőnek, 
erőül az erotelennek, vigaszul a gyászolónak, 
büszkeségül az alázatos szívűeknek, bűnbocsána- 
tui a bűnösöknek, gyógyulására a betegeknek, 
Ítéletül a gonoszoknak" életűi a benne meghatóknak. 
Ezt az evangyéliomot, az örökkévalóságnak érthető 
szíve dobbanását, a végtelennek a végeshez szóló 
érthető beszédét akarom én hirdetni nektek, itt e 
szent falak között s másik templomunkban, az 
iskolákban s mindenütt, ahol ketten, avagy hárman 
egybegyűlünk az nevében. Ezért fogom meg 
majd hajlékotok kilincseit, elmenvén sírni a sírók- 
hoz, örülni az örülőkkel, hogy ott is hirdessem a 
Krisztus evangyéliomát. 

S miért nem hirdetek mást? Mikor olyan szé- 
dületesen szépek a tudomány vívmányai ; oly 
megbűvölően bájosak a művészetek alkotásai; oly 
égetően sürgősek asocialis kérdések rajai; s reánk 
magyarokra olyan fontosak épen napjainkban a 
politikai kérdések. Azért Atyámfiai, inert bámu- 
latos ugyan a tudomány a maga csoda vívmá- 
nyaival, szívnemesítő az igaz művészet szóban, 
aíakban egyaránt s szép a politikai pártok vetél- 
kedése is a, honnak szerelmében, de mindezek 
véges, változás alá eső eredményeket szülő földi 
dolgok. Az evangyéliom pedig hatalom. Még pedig 
Istennek hatalma és mindenek üdvösségére, mely- 
nek eredményei túl kisérnek barátok hűségein, 
ingatag tudomány igazságain, anyád éber gondjain, 
hitvesed szerelmes karjának ölelésén, tűi földi 
életeden. Olyan hatalom az evangyéliom, mely 
erő az egyén életében, mikor tusakodunk a test 
és vér ellen, mikor küzdünk bűn és halál ellen. 
Ue hatalom mindenkor és mindenkinek. Hatalom 
az ifjúság életének szépítésében, hatalom az öreg- 
ség haláltusájában, hatalom a népek életében, háta- 



204 

lom az örökkévalóságban ! Ezért nem tudok, ezért 
nem akarhatok más egyebet hirdetni közöttetek. 

Tudom én jól, hogy mikor az ember e szót 
hallja: hatalom, mindjárt uralkodásra, paraneso- 
lásra és szolgaságra gondol. Szabadságot szereti) 
magyar fülnek nehéz beszéd ez. Mégis meg vagyok 
győződve arról, hogy követni fogjátok. Mert ez 
nem olyan hatalom, mely követel, szolgaságba 
dönt; hanem olyan hatalom, amelyik adni akar 
és megszabadítani. Adni akar boldogságot, nem 
akar szolgaságot, mert csak annak ád, aki önként 
elfogadja. Aki jpedig elfogadja, annak ád csodálatos 
szabadságot. Szabadságot a bűntől, kárhozattól, 
haláltól. Ne áltassa magát senki azzal, hogy de 
hiszen mi szabadok vagyunk. Szolgák vagyunk 
bizony édes Atyámfiai, a gyengeség és a test 
szolgái. E hatalom által pedig fiak és szabadosok. 
Boldogok itt e földön és idvezííltek a másvilágon. 

Ha már most azt kérdezné tőlem valaki, hogy 
e hatalom által - melyet bizony nyal eddig is hir- 
dettek boldog lett-e minden szív, mely azt hal- 
lotta? mert ez lenne biztos záloga, hogy kövessük 
szavadat: meg kellene vallanom, hogy nem lett 
boldog minden szív. De hát ha az evangyéliom, 
amint mondom, olyan felséges hatalom, mért nem 
boldog hát minden szív általa? Nem az evangyéliom 
a hibás Atyámfiai, nem is az erőtelen, hanem a 
lélek, mely nem tudja elfogadni, holott tudja drága 
voltát. Istennek hatalma pedig nem emberi hato- 
lom, tehát nem erőszakos. Nem gyönyörködik az 
lr a szolgaságban, mely erőszakolt, hanem a szív 
önkéntes odaadása kell neki. Szabadságot adott 
nekünk Isten s ezt a szabadságot nem korlátolja 
még a saját üdvösségünknél se. 

Ezt a hatalmat beszélem én meg ti néktek, 
(Minek a számára kérek tőletek hitet, elfogadást. 

Hirdetni fogom a bölcsek és tudósok között. 
Hirdetésében nem akadályoz meg — mint Pált 
meg nem akadályozá — a kételkedő, kicsinylő 
tudomány gúnyos* tekintete, melylyel a vén evan- 



i>05 

3liom öreg bolondságait nézi, mert nem szégyen- 
i a Krisztus evangyéliomát ! Az a tudomány, 
ly Pált gúnyolá, régen elavult, igazságai ma 
,r ócska hohni csupán, a Pál evangyélioma 
lig ma is Istennek hatalma és egy betűje is el 
n avult. Az a tudomány is, mely ma mosolyog 

evangyéliom felett, sírba hull, az enyészeté 
zen, úgy lehet holnap, saját maga emészti meg 
»gát, de a Krisztus evangyélioma túléli a földet 
eget. 

Hirdetni fogom ezt az evangyéliomot, ha Ián- 
; vernétek is reám. Ha hozzám való szerelmetek 
Lca szorítana is rá, unszolna csörgésével, hogy 
iékenységtek kiméivé ne tegyem, akkor is hir- 
;ném, tudva, hogy úgy jó az tinéktek s nekem is. 

Hirdetni fogom testvéreim, ha börtönbe csuk- 
tok is, ha szívetekbe zárnátok is, nagy, mély- 
jes szeretettel. Sem barátság, sem testvériség, 
n atyafiság nem kényszeríthetne engem hallga- 
ra. Ha fáj, ha megszakad is szívem hozzátok 
ió szerelmemben, ha csorognak is könyűim 
dalmátok láttára, akkor is hirdetni fogom. Jaj 
ine nékem, jaj lenne tinéktek, ha hallgatnom 
[lene ! 

Hirdetni fogom akkor is, ha mint a vén Pálnak 
áncokból és börtönből mennem kellene a ha- 
ra. Ha a halál madarai : a gyanúsítás, rágalma- 
j, a gyűlölet, a harag, a hamis vádaskodás, az 
ttomos leselkedés röpködnének is körűi, vagy 
ragvó pártok fenyegetnék összezúzassál a hozzá- 
: fűző szeretetnek láncait, még akkor is hirdetni 
fom, mert tudom, hogy az hatalom és ha 
gölitek lelkesedésemet, ha meggyilkoljátok be- 
Qetemet s ha belém fojtanátok a lehelletet, ez a 
alom mindent visszaad nekem és az én mará- 
saimnak ezerszeresen. 

Ezért jöttem, ez szándékom közöttetek. Másra 
n vagyok képes, sem hajlandó, sem kapható. 

Akik annyit adtatok nekem előlegül szeretet- 
i, bizalomban, édes Atyámfiai, Nemes Mezőtűri 



2(M> 

Gyülekezet, hadd kérjek még egyet tőletek ! Xera 
magamnak, tinéktek kérem azt. Nyissátok meg 
szíveteket az evangyéliom előtt, fogadjátok he ezt 
a hatalmat hogy megtessék a gyermekeink bol- 
dogságán, iíjaink örömein, leányaink tisztaságán, 
asszonyaink szelídségén, ferfiainK erején, öregeink 
reménységén, iskoláink virágzásán, templomaink 
gyönyörűségén, szívünk boldogságán, hogy ha- 
talom az Isten evangyélioma minden hívő ídves- 
ségére s ,ez a hatalom közöttünk és bennünk 
lakozik. Ámen. 
1901. május 5. 



Gergely Antal, 

mezőtúri ev. ref. lelkrsz. 



A vezér. 

Lelkipásztori proírramm-beszéd. 

Előimádság. 

Örök Király, mindenható nagv Isten, nekünk 
Atyánk az Ur Jézus Krisztusban, im leborulunk 
trónod zsámolyára nem rettegéssel, mint kegyet- 
len zsarnok égő szemétől reszkető rabszolgák, 
hanem mély tisztelettel és forró szeretettel, mint 
akik kegyelmedből élünk, vagyunk és mozgunk. 
Áldunk örök, csodás szerelmedért, amely hiven 
gondot visel testünkre és lelkünkre egyaránt: 
áldunk a földi s mennyei kenyérért, áldunk külö- 
nösen azért, mert úgy szeretted a világot, hogy 
érte egyszülött Fiad szent vérét adtad gyászos 
íiolgothán; áldunk a bunbocsánatért, áldunk az 
örökéletért. Pirulva ismerjük be, hogy nagy szi- 
vedre 1 méltók nem vagyunk; de megfogadjuk itt 
e szent órában, hogy a pokolnak többé nem szol- 
gálunk s csak egy Urat imádunk ezután, csak 
egy Atyát szeretünk ezután, egyedül Téged, akit 
nem szeretni csupán az ördög romlott szive tud. 

Magasztalunk örök Király, mivel nekünk 
országot adsz. Benépesíted a föld színét testvé- 
reinkkel és hogy közöttünk viszály ne dúljon : 
északtól délig, kelettől nyugotig ragyogtatod a 
szeretet evangyéliomát. 



208 

Dicsőitünk az igazságért, amelyet őrtorony 
gyanánt villogtatsz dörgő, vad, hánykódó tenge- 
ren, hogy a hajók zátonyra ne kerüljenek és 
minden lelek igaz utón járjon. 

Áldunk, magasztalunk, dicsőitünk örök Fiad 
örök tudományáért, ragyogó példájáért, mely 
Téged és testvéreinket és az igazságot szeretni 
megtanít - szeretni nemcsak szóval, de szívvei 
s tettel is, - - szeretni egész életünkkel, szeretni 
hogyha kell - még halálunkkal is. Oh tartsd 
fent köztünk a Te szent Igédnek prédikáltatását! 

Szentlelked szálljon űj szolgád szívébe, kit 
elkűldöttél örök Fiad nevével, hogy itt e helyen 
kövesse amaz egyetlen Vezért, hirdesse azt az 
egyetlen Tanítót, akit szerelmed küldött e világ- 
nak. Tisztítsd meg szolgád ajkát, — hisz' gyarló, 
bűnös ember ő - - tisztítsd meg ajkát irgalmadnak 
tüzes szenével, hogy szólhasson a te néped előtt 
és hirdethesse dicsőségedet. Ámen. 



Alapige : Máté XXIII 10. 

Ennek az új templomnak fölavatási ünnepe 
alkalmával szólottam először e helyről hozzátok 
ker. Testvéreim! Azt hirdettem akkor, hogy vala- 
mint minden vallás szent helyei, úgy a ker. fele- 
kezetek templomai is, az illető vallás-erkölcsi 
gondolatoknak kiábrázolói, egyszersmind kötelezői, 
inert, aki akarja a külső jelt, annak kötelessége 
azt is akarnia, amit ez a külső jel ábrázol. Azt 
mondtam, hogy ezek a mi protestáns templomaink, 
amelyekben gazdag és szegény, úr és szolga, ha- 
talmas és gyönge, egymás mellett ülnek, amelyek- 
ben egyedül Isten igéjét hangoztatjuk és hallgatjuk, 
ezek a templomok annak a mennyei családnak 



m 

földi másai, amelyben majd, mint egymással tel- 
esen egyenlő jogú, egyenlően szeretett és egyen- 
ően szerető testverek, magát a mindenható Istent, 
1 mi jóságos és bölcs Atyánkat vesszük körül és 
\z ő szájából halljuk a nagy titkok és égi csodák 
nagyarázatait. (Meianchton.) Azt is mondtam, hogy a 
emplom égre nyúló tornya, mint egy kinyújtott 
cézujj, amaz égi templomra, Isten országára ran- 
at: Keressétek, építsétek mindenek előtt Istennek 
>rszágát! Hirdettem, hogy a templom köveibe, 
ímelyeket ti hordtátok össze, oda van írva mind- 
nyájatok neve, mint egy erős kötelezőn 4 az iránt, 
ííygy ha már egyszer megépítettétek ezt a látható 
emplomot, szent kötelességeteknek fogjátok tar- 
ani ama láthatatlan templom szüntelen való épí- 
ését is. 

Mikor, mint elválasztott lelkészetek, a ti tem- 
)lomavatási örömötekben részt vettem: én is alá- 
rtam azt a kötelezőt. És most azért jöttein hozzá- 
ok, azért költöztem ide a ti házaitok közzé, ide 
i szent kötelességre figyelmeztető torony tövébe, 
logy teljesítsem fogadásomat. Eljöttein, hogy 
véletek együtt építsem azt az örök templomot. 
Kijöttem, hogy testvéretek legyek; eljöttem, hogy 
véletek együtt szeressem Istent, az emberiséget, 
az igazságot, szeressem Krisztust, aki minden 
nagynak és nemesnek páratlanul álló megteste- 
sülése. Eljöttem, nem kényszerítésből, nem az 
egyházi felsőség rendeletére, hiszen ezt, ami sza- 
bad választáson alapuló, igazán demokratikus, 
igazán szabad egyházalkotmány unk is kizárja; 
nem is csupán a ti hivó szavatoknak engedve, 
hanem önként, az Isten szerint, akinek szolgálatát 
& legnagyobb gyönyörűségnek tartom. Eljöttem, 
nem a nyereségnek éktelen kívánságától ösztö- 
nöztetve, hogy vagyont szerezzek magamnak; 
hiszen mindig" megelégedtem annyival, amennyi 
lelkem-testem táplálására elég volt, ezután is 
megelégszem; azért jöttem, hogy lelki, mennyei 
kincset gyűjtsek magamnak és különösen néktek. 

Papi Lexikon L ^ 



210 

Eljöttem, nem azért, hogy uralkodjam az Isten 
örökségén, hanoin, hogy Isten nyájának iüköw 
legyek. (1. Pót. 5, 2 --#.) Nem parancsoló vezérnek 
jöttein, hanem közkatonának, akinek azonban 
melyen érzett kötelessége, hogy egyebeknek pél- 
dát mutasson; (eljöttem, soraitok között utolsó 
csepp vérig harcolni a zászló becsületéért, amelv 
zászló : a Krisztus. 

Nem ón vagyok a ti vezéretek: Krisztus az! 
Nem ón vagyok a ti mesteretek: Krisztus az! 
Krisztus a mennyei templom alapja. ..Más funda- 
mentumot senki nem vethet azon kivül. amely 
egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus. 9 ' (I. Kor. 

Oi.i 

Jézus Krisztus! Oh ha le tudnám öt rajzolni 
előttetek! Hiszen a művészek-művésze, a teremtő 
Isten sem alkotott több oly tökéletest, mint ö! 

Bizonyosan vannak közöttetek olyanok, akik 
előtt nem ismeretlen az az egész világon elterjedt 
festmény, amely az utolsó, vacsorának azt a jele- 
netét ábrázolja, midőn az lr tanítványai közepeit 
kimondja a végzetes jóslatot: ..Bizony mondom 
nektek, ti közületek egy elárul engemet' 9 (Máté 2(). 
21.) s a tanítványok megdöbbenve néznek egy- 
másra és a Mesterre, E festmény eredetijót egv 
nagy olasz művész <Li<manin ,i i( vinrh alkotta. Ez a pá- 
ratlanul sokoldalú lángész: kitűnő természettudós. 



költő, zeneszerző, építő, szobrász ós festő, midőn 
Krisztus képét akarta festeni : kétségbe esve dobta 

ilt a feladat nagysága 

; pen ábrázolni akkora 



el magától az ecsetet, eltörpült a feladat nagysága 
előtt. Hiszen ki tudna méltóképen ábrázc 



tökéletességet ! V 

Az Urat egy képbe beleírni - ily faladatra 
esztelen vakmerőség volna vállalkozni. Oh nem 
is egyetlen képben akarom őt elóbetek állítani, 
hanem - ha mennyei Atyám erőt ád a hivatás be- 
töltésere, amelybe méltatlan, gyönge* voltomat nem 
tekintve, állított, a szívem melegétől sugárzó 
képek hosszú sorozatában. Minden szavamat 
minden tettemet, egész eletemet arra akarom for- 



211 

lítani. hogy az ő képét megírjam, elébetek írjam, 
/ívetekbe írjam : noha tudom, hogy még \gy is 
ahány és gyönge lesz a másolat. 

Miilon ti lelkipásztori vezérelveim fejtegetését 
árjátok tőlem: o rá mutatok, az egyedüli vezérre, 
mé az [ r v Jézus Krisztus, o az én hitem, meg- 
győződésem, eszményképem, o az én lelkipásztori 
•rogrammoin. Ot prédikálni szavammal, szívem- 
íeL családi és nyilvános életemmel. - ezt tartom 
n az én lelkipásztori kötelességemnek. ( 1 sak így 
píthetem méltó alapra amaz örök templomot. 

Ebben a rövid órában pedig elégedjetek meg 
zzal, hogy fölmutatom, vagyis fölmutatni meg- 
ísrrlem e lőttet ek i\z /> Jézus Krisztus szellemi 
é/n : nek hAi-om tovonnstU. azokat a vonásokat, 
melyek öt leginkább jellemzik. Három tündöklő 
ugar ez, egy középpontból villanva szét ; egy 
özéppontból, abból az isteni szívből, amely maga 
megtestesült mennyei tííz, mennyei szeretet, 
lennyei lelkesedés. Azok a pontok pedig, amelyek 
dé a sugarak hullámai rezegnek: Isten, nz em- 
eriséo\ az igazság. 

I. 

Egy törvénytudó, aki a farizeusok felekezeti- 
ez tartozott, megkérdezte egy alkalommal az 
ílvezítőt, hogy melyik a legfőbb parancsolat a 
[ózes törvényében V A zsidók ölo parancsot száin- 
íltak ártörvényben és pedig *M\ tilalmat és 24<S 
övetelést. Ezek között a rendetlenül egymás 
nellé szórt, egymás fölébe 1 halmozott parancsola- 
ok között bizonyára nehéz doloir volt eligazodni. 
ichéz dolog a legfőbb parancsolatot kitalálni és 
Lijelölni. A vélemények valósággal különbözők 
s voltak : némelyek az áldozatokra, mások a 
;örülmetélkedésre, ismét mások a szombatra vo- 
latkozó parancsolatot tartották legfontosabbnak. 

A farizeusok e fogós kérdéssel zavarba kiván- 
ák hozni a Mestert az ő hallgatói, követői előtt. 
)e hiába. Az Ur nem habozik, nem találgat, hanem 



212 

határozottan kijelöli azt a parancsolatot, amelynek 
nagysága előtt minden gúnyolódó szőrszálhaso- 
gatasnak el kellett némulnia. Az ő szíve csupa 
szeretet volt és azt erezte ki, azt választotta ki a 
parancsolattömegből, ami szeretet. 

Két legnagyobb parancsolatának elseje ez : 
..Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, 
teljes lelkedből teljes elmédből és teljes evődből". 
(Mk. 12., 30. Mózes (). 5.) Ezt hirdette az Cr Jézus 
Krisztus, ezt követelte az emberiségtől. Es hogy 
nem jogtalan a követelése, azt azzal bizonyította, 
hogy ez az Isten, akit szeretni kell, maga az a 
nem személyválogató szeretet, akihez mindenki, 
mint fiú, imadkozhatik : Mi Atyánk! Soha senki 
nem tudta olyan gyönyörűen, olyan melegen és 
meghatóan festeni az Isten atyai szivét, mint Jézus, 
(/ondoljatok csak a tékozló fiú atyjára. (Luk. 15.) 
Es soha senki nem tudta úgy tanítani az embe- 
reket az örök Jóság szeretésére, mint ő. Ne borul- 
jatok le a Sátán előtt! N T e bálványozzátok a 
hatalmat, hírt, dicsőséget ! Egyedfii Istent szeres- 
sétek, egyedül őt, az egyedüli jót, imádjátok! 

Így tanított az Ur ! De így élt és így halt 
meg is. Szerette. 1 az ő mennyei 1 atyját gyermek- 
korától fogva lángoló szeretettel, jobban szerette, 
mint az édes anya kicsiny gyermekét, a gyermek 
az ő tápláló, nevelő atyját, anyját, jobban, mint 
a menyasszony rajongásig imádott vőlegényét-.*' 
Csak azokban akart forgolódni, amelyek az ő 
atyjának dolgai (Luk. 2. 49.). Atyja akaratának 
teljesítése volt az ő mindennapi kenyere. (Ján. 4., 
íU.) Magáról elhárította a jól megérdemelt dicsé- 
retet s csak Istent mondta jónak, csak Isten dicső- 
ségét kereste mindenben. Zúgolódás nélkül, sőt 
boldogan ment a gyalázat és gyötrelem Golgotha- 
jara, mert úgy volt meggyőződve, hogy ez az ő 
atyjának szent akarata. Szava, szíve, munkálko- 
dása, élete, hálája, mind-mind a nagy Isten sze- 
relmét lehelli. Oh mondjátok meg Ai: szerette-e 
valaki ő nála jobban a mennyei Atyát? Avagy 



213 

\sak űgy is, mint ő, szerette-e valaki a mennyei 
Vivát? Amilyen nagy az Isten, olyan nagy v olt a 
Jézus szerelme ő iránta. 

Nemcsak a szó, hanem - - ós első sorban — 
í szív és tett hőse volt ő. Az ő szolgájának zász- 
ója alatt küzdő vitézének pedig az a feladata, 
íogy ezt az ő páratlan hősiességét az Istenszere- 
etben — hirdesse a gyülekezet előtt. Szeressétek, 
nint .Jézus, az Istent! 

De hát nem talál-é ez a felhívás siket fülekre? 
iiszen korunkban olyan sokan vannak, akik a 
[4. zsoltár bolondjával így szólanak: Nincsen Isten? 
^ehet-é, okos dolog-é szeretni azt, aki nincs, azt, 
imi nincsen? Az istentagadóknak hiába beszélünk 
steiiszeretetről. Ok vakok és elfásúltak. Nem lát- 
ák a napot és nem szeretik. 

Egy orosházi szocialistánál találtak egy mun- 
cái amelynek címe: „Erő és anyag. u Immáron a 
ni egyszerű népünk előtt sem ismeretlen e munka 
; s annak szerzője. Akik megismertették véle, na- 
ivon jól tudták: mit csinálnak. A szocialista iz- 
gatók ki akarnak tépni az emberi társadalomból 
ninden nagyot, nemeset és fönségeset, fel akaják 
lúlni a családot, a hazát az egyházat : misem ter- 
nészetesebb tehát az ő álláspontjukon, mint az, 
íogy az Isten lételéről való meggyőződést, minden 
lágynak, nemesnek és fönségesnek gyökerét 
ikarják első sorban kiirtani a lelkekból. Igen, 
ízért adták a nép kezébe az említettem könyvet, 
íogy vele szívét megmérgezvén, minden további 
romboló munkájuknak alapot készítsenek. Ez a 
könyv azt hirdeti, hogy nincsen Isten! Ennek a 
könyvnek a szerzője a legelvetemültebb istenta- 
gadó, <Büchm*r) akinél már csak azok a rosszab- 
:>ak, akik szóval hirdetik az Istent, ám tetteikkel 
megtagadják. Ez a híres istentagadó azonban csak 
illítja, hogy nincsen Isten, bebizonyítani képtelen. 
íV folyó esztendőben (1898) jelent meg egy másik 
nunkája, amelynek címe : „/l század halálos ágya 
Tiellett." Ebbeii azt mondja egy helyütt: nem ál- 



i>14 

Htjuk, hogy a mindenség örökkévalóságát és vég- 
telenségét, ami minden világtereintőt feleslegessé 
tesz, be tudjuk bizonyítani; esak azt mondjuk, 
hogy ez az egyetlen hit, amelyben az emberi szel- 
lem megnyugodhatik. (118 lap.l 

Megfigyeltétek az istentagadó szavait? Csak 
akkor volna bizonyos --- úgymond — az, hogy 
nincsen világteremtő Isten, Jia be lehetne bizonyí- 
tani, hogy a világ örökkévaló és végtelen; ezt be- 
bizonyítani nem lehet, de mégis hinni kell, mert 
egyedül ez nyugtathatja meg az emberi szellemet 

Mi erre azt mondjuk: nem irigyeljük annak 
az embernek igazságszeretetét és erkölcsi tiszta- 
ságát, aki be nem bizonyított istentagadásban 
keres magának nyugodalmat; tűzhányó hegyen 
pihen az; a pokol tüzére veti az ágyát! Hazug- 
ságban keresni vigasztalást: ez méltó a Sátán 
(iáihoz. Mert az ö hitük hazugság. Az a termé- 
szettudomány, amelyre ők nagy garral szoktak 
hivatkozni, egyenesen a megtagadott Istennek az 
apostola. Az Istenbe vetett hit és a tudás egy- 
mással nem harcolnak; aki ilyen harcot emleget, 
az nem tudja: mit beszél. Az Istenség egyik pré- 
dikátora az evangyéliom, a másik pedig a termé- 
szettudomány, íme a legnagyobb természettudós, 
aki a csillagok járásának titkát kifürkészte o^ton). 
mindég megemelte kalapját Isten nevének halla- 
tára. Mit is mond ez a természettudomány? Ezt: 
örök törvények szerint mozognak a csillagok: 
örök törvények szerint mozognak a porszemnél 
kisebb testrészecskék, az u. n. tömecsek, vagyis: 
tömegecskék ; örök törvények szerint jő létre, 
mozog és fejlődik e földön is minden; örök tör- 
vények szerint alakulnak a csillogó kristályok, 
bomladoznak a rügyek zöld vagy más színű bár- 
sonyai; öiök törvények szerint repül a madár, 
születik, jár-kél, munkálkodik, gondolkozik, fej- 
lődik testben lélekben az ember. Az egész min- 
denségben egy örök, változhathatatlan törvény- 
szerűség uralkodik és v^x kitűzött cél felé törekvő 



215 

lődés hullámzik. Ahol pedig törvényszerűség 
célszerűség van: ott egy mindeneket te- 
lítő és kormányzó észnek is kell lennie, még 
dig szükségképen öntudatos észnek, mert ön- 
latlanul hogyan alkothatna és kormányozhatna 
laki olyan tökéletes és nagyszerű egeszet, mint 

a világ? Ez a világépítő és világkormányzó 
tudatos és nem az ember, inert, eltekintve az 
ibér gondolkozás és cselekvésbeli korlátoltsá- 
tól, a világ törvényszerűsége és célszerűsége 
ígvolt, mielőtt qmber lett volna ezen a bolygó 
rszemen, melyet földnek mondunk. A világ esze: 
en, az örök Isten ! 

Van hát Isten, ker. testvéreim. Es, ha valaki 
íjkómódjára iitánok beszél azoknak a világ- 
•u istentagadóknak, akik semmivel sem tudják 
vonyítani tagadásukat: mondjátok meg nekik, 
gy nekünk Istenről nem sejtelmünk, nem vak 
;ünk van, hanem tudásunk, sziklaszilárd meg-, 
őződésünk; mutassatok nekik egy darab rögöt, 
*g egy óraművet; a rögben nem látunk semmi 
'vényszerűséget és nem gondolunk sziikség- 
pen alkotójára, de az óramű kerekei pontosan 
ybevágnak, egymást szabályszerűen mozgatják 

arra mutatnak, hogy okos lélek munkái. Epén 
en tökéletes, sőt még tökéletesebb óramű a 
ág, amelynek a legnagyobb pontossággal e}xy- 
vágó kerekei rávallanak a bölcs művészre. Van 
eiij 

Es ezt az Istent, aki öröklőlfogva mindörökké 
n, lehet szeretni, okos dolog szeretni. De kell 
szeretni, mert ő nemcsak a világ esze, hanem 
világ szíve is; mert ő szeretett minket előbb 
Ján. 4. 19), mert ő nekünk szerető, gondviselő 
es Atyánk, ő hozza lel az ő napját mindnyá- 
ikra, ő ad esőt mindnyájunk föleiére, ő adja a 
ndennapi kenyeret és a mi ennél becsesebb, azt 
mennyei kenyeret is ő adja, ő gondoskodik lei- 
nk javáról, ó szerette a világot annyira, hogy 

ő szerelmes fiát adta érette — gyalázatos, kinos 



216 

halálra. AL én csak annyit mondok, csak annyit 
érzek : hogy ezt az Istent nem szeretni lehetetlen- 
ség ! Ezért az Istenért szenvedni, meghalni gyö- 
nyörűség ! 

II. 

Krisztus szent szívének másik fősugara: az 
emberszeretet. 

Az istenszeretet nagy parancsolatához fűzte, 
mint második, de ahoz hasonló nagy parancso- 
latot „Szeresd a te felebarátodat, mint magadat.* 
(Mk. XI 1.31. Móz. XIX. IS.) Az istenszeretet pa- 
rancsát Mózes 5-ik könyvének parancsolaterdő- 
jéből, az emberszeretetet pedig Móz. 3-ik könyvé- 
nek parancsolaterdejéből jelölte ki. Az irgalmas 
samaritánusról szóló példázatban (Luk. X.) a 
zsidó felfogással szemben azt hirdeti, hogy a fe- 
lebaráti szeretet nem ismeri a nemzetiségi korlátot, 
válaszfalakat; az előtt -mint az Ur legnagyobb 
apostola, Pál mondja — nincsen sem zsidó, sem 
görög, hanem mindenki egyforma, mert mindenki 
testvér. Szeretni kell még az ellenséget is; nem 
csak megbocsátani neki, hanem szeretni ői mint 
testvért, és szeretni nem viszontszolgálatért, nem 
jutalomért, hanem tiszta szívből, ingyen: úgy, 
amint az Isten szeret minden embert, még a ha- 
misat is, még a gonoszat is. (Máté V.) A képmu- 
tató, gőgös farizeusokkal szemben, akik csalt ma- 
gukat szerették, a népet pedig lenézték, elnyomták, 
véle magukat imádtatták: bátran hirdette, hogy 
csak í)gy érdemel imádást, az Isten, az emberek 
pedig valamennyien egyenlő jogú, édestestvérek. 
Óriási családnak mondta az emberiséget, amely- 
nek tagjai egymást édes testvérekül szeretni tar- 
toznak. Oh utólérhetlenül felséges tanok az ember- 
szeretetről ! Felséges tanok, a melyek előtt a Sátán 
fiai is meghajolnak — legalább szóval. Íme az 
r Erő és anyag" című könyv istentagadó szerzője 
is azt mondja — említettem legújabb művében, 



217 

hogy az igaz vallásnak Krisztus eredeti tanához 
kell visszatérnie, aki minden követőinek kölcsönös 
szeretetét prédikálta., (157 lap.) 

így tanított az Ur. De így élt ós így halt meg 
is. Szerette földi atyját, hiszen, mikor nevet adott 
annak az Istennek, aki az ő tanításának szelleme 
szerint egyenesen maga a szeretet (Ján. 4. 8.) 
nem tudott nagyobb nevet adni ő neki ennél : 
Atya. Szerette loldi anyját, hiszen első csudáját, 
a káiiai menyekzőben, anyja kedvéért cselekedte, 
holott felszólításra sohasem szokott csudákat tenni. 
Szerette vérszerint való testvéreit, noha ezek őt 
meg nem értették, hiszen azt a nagy érzelmet is, 
amely szívében minden ember iránt oly csudásan 
lángolt, amelyével átakarta melegíteni az egész 
emberiséget, — testvéri szeretetnek mondta. Sze- 
rette és pedig különösen szerette a szegényeket, 
elhagyatottakat, nyomorultakat, üldözötteket, ma- 
gához hívogatta őket: jöjjetek én hozzám mind- 
nvájaiu kik elfáradtatok és megterheltettek és én 
megnyugtatlak titeket: testükről-lelkükről levette 
a terhet: a betegséget és a bűnt; éhüket elverte 
kenyérrel és hallal; lelküket étette mennyei ke- 
nyérrel, azután itatta amaz élő vízzel, melyből 
aki iszik, meg nem szomjúhozik soha, soha többé. 
Szerette a kicsiny gyermekeket, akik szüleikkel 
együtt a nyomában jártak, előtte a porban, vagy 
a bársony gyepen futkostak, játszottak; nem en- 
gedte őket eltiltani magától, felvette a földről, 
keblére ölelte, megcsókolta őket. Szerette az egész 
emberiséget, még ellenségeit is, épen íigw 

amint tanította s követőitől megkívánta ezt. Na- 
gyon jellemző erre nézve például az, hogy az ir- 
galmas samaritánusról mondott példázatában az 
Izrael népebeli pappal és lévitával szemben épen 
egy samariabelinek a nemeslelküségét emeli ki, 
holott megelőzőleg — amint Luk. 9-ben írva ta- 
láljátok — a samariaiak voltak azok, akik — mi- 
dőn Galileából Samárián keresztül akart menni 
Júdeába: Jeruzsálembe — a zsidókkai ellenséges 



218 

yiszoin lm elven, őt be nem fogadták. Lássátok az 
l T r éles tekintetét s nemes szívét! Azokban is 
tud jó tulajdonságokat fedezni föl, azokat is tudja 
szeretni, akik vele szemben a vendégszeretőt leg- 
közönségesebb követelményét is lábbal tiporták. 
Ks itt eszembe jut egy persa költőnek iNisami f- n*o> 
egy sajátságosan megragadó, idegenszerű, de alap- 
jában gyönyörű példázata: 

Az l T r Jézus, világot járva, 

Fjgy piacon ment egykor át. 

Feküdt az úton egy kimúlt eb, 

A ház elébe Inm-olák. 

Sok nép állt a tetein körül. 

Mint keselyük hullára gyűlnek. 

Az egyik szólt ..az airyvelőmel 

K bűz kioltja teljesen." 

..Kíry szó. mint száz" — így szólt a másik -- 

..A sirsalak hoz balszerencsét." 

Nótáját mind eképen fújta. 

Hogy a holt eb testét ayalázza. 

Midőn a ser került az L T rra, 

Nem ócsállt. jó szívvel beszélt. 

Jóságos lelkéből beszélt : 

..Foga fehér, mi kép a gyöngy!" 

((ioftln*: Wostöstlirhor Divan."' 

lnié az lr éles szeme, inié az l T r nemes 
szívó! Meglátja a szépet, a jót, méo- ott is, ahol 
más csak rothadást lát, gonoszat sejt. Ezért tudja 
ő szorotni a megvetett és gyűlölt publikanust, 
vagyis adószedőt; ezért tudja ő szeretni elvete- 
mült, ellenségeit is! 

Ks a szenvedései! Ks a halála! Oh mii ven 
esodás szeretet bizonyságai ezek! Meg van róla 
győződve, hogy vére váltságdíj lesz sokakért 
(Márk X, 45.), természetesen a bűnösekért, ezek 
között az ő személyes ellenségeiért. És fölmegy 
a Golgothára meghalni. Föl tudjátok-e fogni az 
emberszeretetnek ezt a hősies nagyságát? Olyan 
szépen mondja egy keresztyén író: „Ki az, ki a 
teljes odaadásig, az áldozat szomjazásáig szeret? 
Ki az, ki ama Cal variára főimen ve, hol az ember 



2 1 vr 

szeretetből feláldozza magát, onnan ne kívánko- 
zott volna le? Mindnyájunk sziveben egy szé- 
gyenletes seb ég: képtelenek vagyunk sokat 
szenvedni, meg azokért is, kiket legjobban szere- 
tünk. Egyetlen kivétel van: .Jézus Krisztus szíve. 
Szeret, átadja mindenét." (Honjaiul Emii: a kcnsziv.Mis*- « s 
korunk. 11. 537, r>;*8.) Mi pedig tegyük hozzá: átadja 
minjienét nemcsak barátaiért, hanem ellenségeiért 
is. Oh édes Idvezitőnk, olyan nagy volt a te sze- 
relmed irántunk, mint amilyen annak a mennyei 
Atyának a szerelnie, aki csupa szeretet! 

Itt is csak azt kell tehát mondanunk, hogy 
Krisztus nemcsak a szó-, hanem a szív és a tett 
hőse is volt. Es az ő szolgájának, zászlója alatt 
küzdő vitézének az a feladata, hogy az ő páratlan 
hősiességét az eniberszeretetben hirdesse a gyüle- 
kezet előtt. Szeressétek, mint Jézus, az embert! 

De hát nem talál-é ez a felhívás is süket 
fülekre? Hiszen korunk jelszava: küzdelem a 
létért, önző, kíméletlen, kegyetlen harc a kenyé- 
rért! A társadalmat nem a szeretet, hanem az 
éhség tartja össze : amennyiben összetartásról 
lehet szó. Egy világhírű amerikai szocialista író 
(Beiiaim) azt mondja, hogy a mai emberi társaság 
vg\ nagy, kényelmesen berendezett kocsihoz ha- 
sonlít, amelyet az embereknek egy kisebbik részi 4 
foglalt el, míg a nagyobbik rész, a többség, bele 
van fogva a kocsiba és azt összes erőinek meg- 
feszítésével béreeken, völgyeken, mocsarakon, 
nosványokon hurczolja keresztül; az éhség ostora 
kergeti őket, aki, mint kocsis a bakon ül. S ebben 
az összehasonlításban sok igazság van. Ezen az 
állapoton segíteni kell. Vannak is, akik segíteni 
akarnak. Némelyek ugy akarnak változtatni a 
dolgon, hogy a kocsiban ülőket lerántják a földre, 
belefojtják a posványba, vagy tulajdon vérükbe; 
helyükbe akarják ültetni Mammont, a pénz iste- 
nét, aki majd a nagy átalakulás után mindenkire 
egyformán mosolyog. Szerencsétlenek ! Ne vágya- 
kozzatok a Mammon mosol vára! Nézzétek meg 



220 

azokat, akiket a szünetlenül hajhászott testi élvek 
összetörtek, mint a fát a férgek; nézzétek meg 
azokat, akik az egymásra halmozott s féltve őrzött 
aranyok ládája felett összeszáradtak, mint az asszíi 
nád lelke ; nézzétek meg ezeket az elhervadt tago- 
kat, siralmas arcokat. Ezeket a Mammon mosolya 
ölte meg. Jaj nektek boldogtalanok, hiszen az a 
kegyetlen ostoros, ha (így lesz, amint ti akarjátok, 
csak a bakon marad és veri-vágja hátatokat 
bérceken, völgyeken, mocsarakon, posványokon, 
tüskön-bokron keresztül, mígnem aléltan össze- 
roskadtok! Mi a Krisztus nevében nem így 
akarunk segíteni a társadalom baján. Nem gyil- 
kolni akarunk, hanem eleveníteni. Mi legelőször 
is az anyagi érdeket szállítjuk le a bakról. Sze- 
retettel kérjük aztán a kocsiban ülőket: szálljatok 
le a szegények közzé, hadd üljön helyetekbe a 
szeretet örök istensége; mi pedig egy akarattal, 
egy lelkesedéssel együtt hordozzuk a testvérsze- 
retetnek gyönyörűséges igáját! 

Ha nem hallgatnak ránk ezerszer: szólunk 
százezei;szer, szólunk mindaddig, amig nem győ- 
zünk. Oh nekünk győzni kell a Krisztus nevé- 
ben és nevével s ami győzedelmünk megváltása 
lesz a világnak. Midőn felszázaddal ezelőtt ha- 
zánkban a kiváltságosok ezrei helyett a nép 
milliói léptek az emberi jogok birtokába: meg- 
ifjodott az ezeréves Magyarország. így ifjodik 
meg ez a vén világ: ha majd Krisztus szent szíve 
győzni fog! 

III. 

Krisztus jellemének harmadik fővonása: az 
igazságszeretet. 

maga mondja Pilátus előtt: ..Én azért szü- 
lettem és nzért jöttem e világra, hogy bizonyságot 
tegyek az igazságról". (Ján. XVI 11. 37.) És amíg 
élt, mindig az igazságot hirdette és követelte. Erf 
kereste vallásban és erkölcsben, házas életben és 



221 

politikában. A cudar köpenyegforgatást elítéli : 
..Senki sem szolgálhat két úrnak!" (Máté VI. 24.) 
Mint egv Illyés harsogja a képmutatókra: .Meddig 
sántáitok kit fele?" (1. Kir. XVHI. 21.) Lemenny- 
dörgi a hamis prófétákat, kik juhoknak öltözeté- 
ben jönnek, de belül ragadozó farkasok. (Máté 
VII. 15.) Egyenes szó, egyenes szív, egyenes 
jellem jelszavai ezek. Olyan igazmondást követei 
mindenkitől, amelynek nincsen szüksége arra, 
hogy esküvel erősíttessék : .,a ti beszédetek legyen 
úgy-úgy. nem-nem; ennek felette valami esik. a 
gonosztól vagyon". (Máté V. 37.) Megköveteli az 
igazságot, az egyenességet az imádkozásban, ala- 
mizsnálkodásban, bőjtölésben, száműzi ezekből a 
kérkedő, hazug képmutatást. (Máté VI. I — 18.) 
Megtiltja, hogy kisebb bűnösök felett pálcát törjön 
a képmutató nagyobb bűnös, aki nem akarja ki- 
vetni a maga szeméből a gerendát. (Máté VII. 
1 — 5.) Keresztelő Jánosról, aki nem hajolt meg a 
hazugság, a bűn előtt, akármilyen hatalmas volt 
is az, - hiszen a fejedelemnek is szemébe dör- 
götte az igazságot (Márk VI. 18.) - elismeréssel, 
dicsérettel mondja, hogy egyátalában nem volt 
hajladozó nád (Máté XI. 7.)/ hanem valódi vas- 
ember volt, az asszonyoktól születettek között 
legnagyobb. (Máté XI. 11.) igazságot követel a 
férfi és nő viszonyában. A zsidók, mint átalában 
a többi régi népek, sőt — fájdalom -- a mai 
nemzetek: nem becsülték úgy a nőt, amint érde- 
melte volna. Krisztus épen olyan embernek tekinti 
a nőt, mint a férfit, A zsidók feleségüknek, ha 
ráuntak, csak úgy könnyeden adták ki a váló 
levelet ; úgy bocsátották el, mint egy rossz cselé- 
det. Jézus azt mondja, hogy ez nem igazság; a 
feleség nem játékszer, melyet ha meguntunk, 
könnyűszerrel porba vethetünk; férj és feleség 
ketten tesznek egy egészet, amelynek egyik olyan 
fele, mint a másik. (Máté XIX. 5—6.) Az asszonyt 
esak akkor szabad elbocsátani, ha házasságtörő 
[Máté XIX. 9.). De e tekintetben — úgymond Jézus 



->.).) 



— épen olyan beszámítás alá esik a férfi, mint a 
nő. János e\ angyéliomában meg 1 van írva, a nyol- 
cadik rész elején: a farizeusok és írástudók 
Krisztus elébe visznek egy házasságtörő asszonyt; 
<>k szívesen megköveznék, pedig a házasságtörés 
bűnét épen ők gyakorolják , a leggyalázatosabb 
módon. Alit mond nekik az l-r? ..Aki ti közületek 
bűn nélkül való. az vessen először követ ö m'r. 
(dán. Vili. 7.) Halljátok meg ezt, minden idők 
íéríiai. Nines semmi kiváltságotok a bűnre. Ha 
bemocskoljátok a házassági szent szövetséget : 
nines jogotok feleségeitektől tisztaságot követelni 
kegyetlen szigorral. Es ha azt akarjátok, hogy a 
nő híí legyen, ti legyetek hivek először! Ez az 
igazság ! 

Igazságot követelt Jézus a politikai életben is. 
A zsidó nemzet épen ú<x\\ mint sok mai nép, 
nagy és szabad vágyott lenni, de bűneit nem 
akarta levetkezni.; hanyatlása, romlása okát a 
gyűlölt jdegen zsarnokban kereste, nem magában. 
í)e az l/r nem hízelgett népe bűnének, mint ma 
is sok hitvány, szájas népámító, aki csak a maga 
javát keresi e hízelgéssel. Az lr nem szóval, 
hanem szívvel szerette nemzetét, szerette* a köny- 
hullatásig, könyhullatásig ő. a sziklaszilárd féríi, 
aki meg nem hátrált semmi veszély előtt; rajongott 
nemzetéért, hazájáért; épen azért beadta ennek: a 
keserű orvosságot, szemébe dobta erkölcsi rom- 
lottságát ; megmondta nyíltan, bátran, hogy déru- 
zsálem azért fog elpusztulni, mert a megtérésre 
hívó szózatot meg nem hallotta. (Máté XXlll. 3H.) 
lmé, testvéreim, az igaz hazaíi ! 

Igazságot hirdetett ő mindenütt, mindenkor. 
Es hozzá tette, hogy ezért az igazságért, ha úgy 
akarja a gondviselés, szenvedni is kell, hogy 
ezért az igazságért gvönvörííség szenvedni! (Máté 
V. 10.) 

,Igy tanított az Ur. De igy élt és igy halt meg 
is. Epén itt tündöklik legfényesebben az ő jelle- 
mének férfias nagysága. Sziklaszilárd jelleme 



223 

rászolgált, nagyon is rászolgált a Pilátus ítéletére. 
(Máté XXVI I. 24.) Igaz t*mb<*r volt o mindhalálig. 
JohhcUi szewtte az igazságot, mint n nmgn e/eíef. 

A nők társadalmi helyzetéről mondóit szavait 
beigazolta akkor, midőn Sikár város mellett, a 
Jákob kútjánál nemes gyöngédséggel szóba állott 
a samáriai nővel, aki Samáriabeli. te-hát a zsidók 
előtt már csak ezért is gyűlölt asszony volt, vad- 
házasságban élt. tehát megkövezni való volt. (,Ián. 
IV.) A politikai igazságról mondott szavait beiga- 
zolta akkor, amidőn az elnyomókat, a rómaiakat 
nem gyűlölte, sőt szerette, a kapernaumi (római) 
pogány százados szolgáját meggyógyította, őt 
magát pedig - a hit dolgában Izrael népének 
mintaképül állította. (Máté Vili. 5 14.) 

Valláserkölcsi meggyőződéséhez híí volt mind 
a véres Golgotháig. A főpap kérdi tőle: ,.7V vagy-ó 
nini* krisztus, nz Áldott Istonnck lin?" (Márk XIV. 
fii.) Figyeljetek rá, hogyan fog felelni. Ha ezt 
mondja: „nem" - akkor mentve* van. Ha ezt 
mondja: .„igen*" — akkor elveszett. Fs ime ő ezt 
mondja: ..Kn vagyok!- (Márk XIV. ö2.) Jól tudja 
pedig, hogy 'mi vár reá. lmé, testvéreim, a leríiíi, 
aki meg nem rendül, noha rázuhan az összeros- 
kadó világ! A mocsoktalan becsületnek, a hajlit- 
hatlan igazságszeretetnek, a rendíthetetlen féríi- 
bátorságnak örök mintaképe vagy Te, megdicsőült 
Mesterünk, Vezérünk ! 

Harmadszor is csak azt kell mondanunk, ho»T 
Krisztus, nemcsak a szó, hanem a szív és tett hőse 
is volt. Fs az ő szolgájának, zászlója alatt küzdő 
vitézének az a feladata, hogy az ő páratlan hősies- 
ségét az igazságszeretetben hirdesse a gyülekezet 
előtt. Szeressétek, mint Jézus, az igazságot! 

De hat nem talál-é e felhívásunk ismét csak 
süket fülekre? Hiszen mi nekünk kenyér kell, 
pénz kell, hir kell, dicsőség kell, rang kell és 
nem — igazság ! Mi nem tudunk megállani, 
mint az igazság rendületlen szirtjei, a hazug- 



224 

ság tengerében s a földi nagyok villámai alatt. 
Szégyen és gyalázat reánk! Hát keresztyének 
vagyunk mi?! Hát amaz igaz Ember nagy nevét 
viseljük mi!? 

Tiberius császár után Róma uralkodója, a 
világ ura: Cnius Caesar (Caligula Kr. u. 37 — 41.) 
lett. Az ő idejében Egyiptom fővárosában: Ale- 
xandriában versengés, civakodás támadt a görö- 
gök és zsidók között a miatt, hogy ez utóbbiak 
nem akartak templomot és szobrot állítani a csá- 
szárnak, nem akarták ezt imádni, amint ez akkor 
az egész római birodalomban szokás volt. Az ügy 
a császár elébe került. Philó bölcsész, a zsidó 
küldöttség vezetője nagy bátorsággal készült vé- 
deni ügyöket; de az ingerült zsarnok elkergette 
őt szine elől s kevésbe műit, hogy dühében erő- 
szakosságot nem követett el. Mert kegyetlen ször- 
nyeteg volt ez a császár: alattvalóit halomra 
mészároltatta, mint juhokat; azt mondogatta : sze- 
retné, ha a római népnek csak egy feje volna, 
hogy egy csapásra leüttethetné; vágyott egy olyan 
rettenetes, napra, amelyet az egész világ megem- 
legetne. Es az igaz ügy bátor követe meg nem 
rémült tőle. Távozás közben igy szólt az őt kiséro 
zsidókhoz: „Most legyünk csak nyugodt lélekkel, 
mikor Caesar haragszik, mert Isten most velünk 
lesz ő ellene". <,jo S . Antiim. 18., io.) 

Ti keresztyének, kik gyávák vagytok az igaz- 
ság mellett sikra szállani: piruljatok e zsidó előtt. 
Piruljatok és- kövessétek az Urat! Emlékezzetek 
a vértanúkra, a keresztyén egyház első szerelmé- 
nek szép korára! (íondojjatok az édes anyára, aki, 
midőn gyermeke az Ur Jézus Krisztusért, az 
igazságok igazságáért, vérpadra lépett, így bátorítá 
azt, hogy el ne csüggedjen: „Emlékezzél meg 
gyermekem, hogy szívein alatt hordoztalak, tejem- 
mel tápláltalak: szánd meg könyörgő anyádat és 
ne tagadd meg Krisztust ! u (Hou^auii! a ker. ós korunk, u. 589.) 
Keresztyének, gyönyörű példák vannak előttetek, 
a legdicsőbb példa maga a nagy Mester! Ki a 



225 

síkra bátran az igazságért ! Ha máglyára visznek : 
még akkor is ti győztök. Ha Isten velünk: kicsoda 
ellenünk? (Rom. Vili. 31.) 

Ker. testvéreim ez az én prograuimom, ez 
Krisztus, ez a keresztyénség! 

Ami aztán az én személyemet illeti : a keresz- 
tyénséget ne én rólam ítéljétek meg, hiszen én 
gyarló, bűnös ember vagyok; sokkal inkább en- 
gem ítéljetek meg a keresztyénség szerint. Arra 
igyekszem, ha Isten megsegít, hogy ez ítélet túl- 
ságosan kárhoztató ne legyen. A lelkipásztorra 
nézve ez a meggyőződésein: „Vagy ne taníts, 
vagy taníts erkölcseiddel." (Naziauumi uergciy,) Amit 
másoknak hirdetek, azt magamnak is hirdetem. 

Mostan pedig fogadjatok be engem testvére- 
tekül, mert annak jöttem az Ur Jézus Krisztus 
nevében. Ámen. 

Utóimádság. 

Atyánk, Te, ki örök fiaddal egy vagy, tedd, 
hogy Fiad szolgája egy legyen a te népeddel — 
igaz szeretetben és legyenek mindnyájan Krisz- 
tusodban szőlővesszők ama szent szőlőtőben ; hogy 
életük legyen Fiadnak élete s az ő szent lelke 
hadd lakozzék bennük! Teremjen szívok jó gyü- 
mölcsöket. Szeressenek szívükkel, tetteikkel: Té- 
ged, testvért és igazságot. 

Oh küldd el hozzánk élő Fiadat, fényes fel- 
hőnk, tűzoszlopunk ő hadd legyen, mig pusztában 
bolyongunk. Vezesse küzdő seregünket, midőn a 
Sátán harcol ellenünk. Kétélű pallosával szent 
igédnek hadd verjük át az ordító oroszlánt, vagy 
álljunk bátran ellene, amig el nem fut mi előlünk. 

Országod eljövetelét kéri minden nap imád- 
ságunk. Óh végre halld meg esdeklő szavunkat 
Hozd el, hozd el a jó diadalát. Űj szívet ad4 ^ 

Papi Lexikán 2. ^ 



226 

megvénült világnak, hogy lelkesedni tudjon és 
•szeretni, szeretni mindent, a mi nagy s nemes. 
*'""' Áldd ifiéig hazánkat is, legjobb Atyánk, hogv 
a tesvór haragvillámai, melyek kelettől nyugatig 
cikáznak, reá le ne dörögjenek. Adj neki tartós 
békességet. Barázdáin tenger kalászokat, halmain 
érlelj szőlőfürtöket. Áldd meg a munkást hittel, 
türelemmel, takarékosság, józanság lelkével. Áldd 
meg hazánknak mindenik liát polgárerény nyel. 
Tiiítel, szeretettel, mocsoktalan becsülettel. 

Áldd meg községünk mindenik lakóját, sze- 
resd az árvát, özvegyet és a szegényt és minden 
nyomorultat. Lakozzék itt csendesség, jó békesség 

Ámen. 

1898. 

Jánosi Zoltán, 

sámsoni ev. ref. lelktaz. 



k 



o. 
Isten szeretete az emberekhez. 

— Twwploinszentelésktir. 

Alapit:*: : JAn. IV. 9. 16. 



m Bizony ez a hely Istennek háza. a menny or^ 
ág kapuja!" így kiáltott lel az ősidők szent em- 
re Jákob amaz örökké emlékezetes álomlátás 
án, melyben látta Isten nek angyalait, égből a 
Idre szállani. 

„Bizony ez a hely Istennek háza* a menyor- 
ág kapuja!" [gy lobban szívünkből is égfelé a 
illásos ibletség, ha széttekintünk ez egyszerű, 
szent falak között. 

Jákob csak angyalokat látott és azokat is 
ak álomlátásban. Mi Istent, a szerető mennyei 
tyát látjuk lelkünk éberségében e helyen s ha 
i iipm látnánk, e kövek kiáltanának. 

És ebben nyer kiváló becset, kiváló szentséget 
ettünk a mi templomunk, hogy mi ennek minden 
ivében Istenünk szerelmét látjuk. Egy szent pe- 
ét ez amaz isteni testamentomon, melyet Krisz- 
sunk égből hozott alá, maga hirdetvén egykoron: 
gy szerette Isten e világot, hogy az 6 egyszü- 
U Hát adá, hogy minden, valaki hiszen 6 henne. 
ne vesszen, hanem örökélete legven. u 

A mi templomunk egyszerű hajlék, külső 
itása, ékessége nincs, de Istenhez vágyó lelkünk 
mái inkább önmagába mélyed, mintegy látja a 
Ihatatlant, érzi a végtelenség szent huílámveré- 
it s mi magunk szentelődünk élő templomokká. 

18* 



228 

„Mert avagy nem tudjátok-e atyámfiai, hogy ti Is- 
tennek temploma vagytok s Istennek lelke lakozik 
ti bennetek ?" 

Igen, mi Istennek temploma vagyunk, azzá 
kell szentel ődnünk s az ilyen kőből épült tem- 
plomok, mint Isten szerelmének zálogai, segítenek, 
emelnek minket ég felé, mintegy lelki szárnyat 
növelnek, amaz isteni szeretet titkos erejével, 
melyről a felolvasott szent ige is szól, midőn 
egyenesen rámutat a nagy Istennek a kicsiny 
emberek iránt folyvást élő szeretetére, bizonysá- 
gára szólván ekképen: „ebből tetszett meg Isten- 
nek hozzánk való szerelme, hogy az ő egyetlenegy 
szülött fiát elbocsátó Isten e világra, hogy éljünk 
ő általa" 

Figyeljetek ünneplő testvérek ! Isten szól hoz- 
nánk a szent apostol nyelvével, — Isten szól, is- 
teni dolgokról, égi örömre, boldogságra. Tárjuk 
ki szívünk ajtaját, mint virág kitárja kelyhét az 
éltető harmat előtt; kezdjük el istenitiszteletünket 
ez űj templomban a legméltóbb elmélkedéssel, 
melyre a szent ige vezeti figyelmünket, gondola- 
tunkat, felmutatván Isten szeretetének bizonyságait 
s ezekből származó megszentelődésünket. 



Egy igen figyelemre méltó dologra kérem 
először is szíves figyelmeteket ünneplő testvérek. 

Midőn János apostol az Isten szerelmének 
legvilágosabb bizonyságául, Krisztusunk földi éle- 
tére mutat, ebből nem következik, hogy egyebütt 
ne keressük, mert nem találhatjuk meg e bizony- 
ságokat. Hiszen tulaj donképen az egész terem- 
tettség élő és folyton munkáló bizonysága a jó 
Isten emberekhez való szerelmének. A nagy ter- 
mészet, ez a csodákkai teljes templom, millió 
alakban hullámzó életfolyamatával, beszélő bi- 
zonysága a gondviselő szeretetnek. Ez a föld, 
mely ápol s eltakar s mely nemcsak testi szük- 
ségeink kielégítéséről gondoskodik, hanem összes 



22$ 

sékeink útján, magasabb örömökben is részesít, 
ez is prédikál. Ezért int már a régi bölcs: „be- 
Uj a földdel és megtanít!" Kik lelkök vizsgáló 
3jóvel búvárként alámerülnek az életrejtélyeibe, 
ssgálván a port s a porból támadt életet; — 
gy a színek és hangok lélekreható jeleneteit 
resve, egy elragadó szemléletben hallgatásba 
erűinek a nyári mezők hullámzó szintengere, 
llelulája fölött; — vagy a ragyogó kék nappali 
, majd a hallgató éj csillagsugaras távolán gyö- 
örködnek szent áhítattal: az ilyen vizsgáló, el- 
51kodő lelkek, alant és fent, Isten szerelmét 
zik maguk körül. Még az egyszerű ember is 
zreveszi a természeti dolgok magasabb jelen- 
jeit meghatóbb alkalmakkor. Például, ha tiszta 
ári alkonyatkor megállunk ott az ezeréves föld- 
x fokán, midőn a nyugati hegyek alá szálló 
,p égi fénybe von síkot, halmot és hegyet s a 
it kanyargó Tisza fodrai visszacsillognak a pi- 
sló fénybe s igy magunkba szállva, mintha az 
mtnyugvók szellemei lengenének körül s ize- 
tet hoznának a lebbenő szellő susogásaiban s 
intha az anyaföld szíve megdobbanna alattunk: 
indezekben az örök gondviselés prédikál az 
3tnek ama kenyeréről, mely táplálja lelkünket. 
)t még a vihar orgonája is a teli pusztaság fe- 
tt egy égbehívó szózat. Isten szava földi szi- 
khez. 

De tudom én azt ünneplő gyülekezet, hogy 
ten szerelmét észrevenni nem oly könnyű a 
ldhöz tapadt figyelemnek. Csak tükör által Iá- 
nk, mondja az apostol s leikünknek eme látó 
krét homályban tartja a föld és testiség. Meg- 
r engült lelkünk tiszta látásának jellemzésére 
jezi ki szent igénk a Krisztusban újra feltűnt 
teni szeretetet, így szólván: „ebből tetszett meg. u 

Mint sötét éjben eltűnnek a természeti tárgyak, 
» csak szemünkre nézve tűnnek el s azonnal 
egtetszik az élet, ha kipirul a hajnal: így va- 
runk a Krisztussal, mint lelkünk fénylő nap- 



230 

jávaL Nem Hiába mondja magú magáról: Én vi- 
lágosságul jöttem a világra. Iwgv a ki velem jár, 
ne járjon sötétben. a világ világossága ! Isten 
szerelmének a végtelenségben szétszórt sugarait 
összegyííjté önmagában, hogy belőle, mint köz- 
pontból, övéinek lelkébe sugározva, könnyebbéi! 
és tisztábban látnánk Istennek hozzánk való sze- 
relmét. 

Valóban szeretett Testvérek, a Jézus élete, 
jászolától keresztfájáig, a legegyszerűbb ember 
által is megérthető bizonyság. Akinek nincs mód- 
jában, hogy gyermekkorától fogva, sok iskolán 
sok tanuláson képezze lelkét, élesítse eszét, sze- 
degesse a bölcsesség drága kincsét s ez úton ke- 
resse s találja meg Isten szerelmét; — akit sze- 
gény munkás létére leköt napról-napra a földi 
kenyér gondja; az ilyen ember is olvasva vagy 
hallgatva Jézusnak csodálatos tanításait, cseleke- 
deteit, életfolyását kínos haláláig: ezekből meg- 
tetszik előtte Istennek hozzánk való, szerelme. 

Emlékezzetek ker. Testvérek! Ugy is ma ad- 
vent első vasárnapja van, mintegy első fény a 
Jézus bölcsőjéhez. Emlékezzetek a mennyei se- 
regek énekére s ettől kezdve amaz utolsó szóra, 
midőn a megtért gonosztevőt így vigasztalta: 
^még ma velem leszesz a paradicsomban ! u Jézus 
élete teljes egészében az isteni szeretet újra fel- 
tetszése Isten országának hajdan ködbeborúit 
menny boltozatán. S aki szándékosan nem hunyja 
be szemét, lehetetlen meg nem éreznie az isteni 
szeretet új fuvallatát, ama szent lapokon, hol 
minden szó, minden betű, mintha mennyei lángot 
vetne, bevilágítva .emberi életünknek magasabb, 
boldogítóbb céljait, eszközeit s láttatva a földi 
emberrel Isten szerelmének ezer bizonyságait. 

Es itt egy komoly szavam van hozzátok ünneplő 
Testvérek. Árra kérlek, hogy ne a mostani élet- 
viszonyokból ítéljétek meg az Istennek hozzánk 
\raló szerelmét. Ne abból a soriból, mé- 

lyet mi emberek okozunk egymásnak. Óh én tu- 



231 
• . . » ■ . .... .'.. . ' 

doni, érzem, hogy tenger köny hull a földre, 
tenger sóhaj száll az égre, fájó szívekből! Csak- 
hogy e könyeket, e sóhajokat nem ígten » fa^ 
kasztja. Ne okoljátok Istent a földi nVorn örökért. 
Mert a nyomorúságok épen azért szakadnak nya-^ 
kunkba, mert nem az Isten szerelmét keressük e 
földön, hanem földi haszon miatt istenfiát is ke- 
resztre feszítették. . . ..' 

„Ebből áll a kárhoztatás, hogy világosság jött 
e világra , de az emberek inkább szerették . a sö- 
tétséget, meri az ő cselekedeteik gonoszok valának. u 

§ e nyavalyából csak egy mentő gyógyszer 
van: „hogy éljünk ő általa." ^ ; 

Minő mély értelme van e pár szónak! 



Figyeljetek csak sz. Testvérek! Azért bocsá- 
totta Isten egyszülött fiát a világra, hogy éljünk 6 
általa. 

Kgy új életről van itt szó, melyhez Krisztus 
segíti az ő követőit s mely új élet új eget és új 
földet tár föj a lélek előtt s, csak akkor láthatjuk 
meg Istenünk hozzánk való : szerelmét s érezzük 
az ebből származó mennyei öirömet. 

Ha a Krisztus követői Krisztusban élnének, 
Istenországa azonnal felépülne itt e földön, mert 
„az Istenországa ti bennetek vagyon u , mondotta 
Jézusunk. A keresztyének pedig emez új élet he- 
lyett megelégesznek az egyházi szabályok és val- 
lási cerimóniák gyakorlásával s ha ennek kevés, 
vagy semmi hasznát nem érzik, sőt azt tapasz- 
talják, hogy a Krisztus nevében mennyi lelket-r 
lenség, szeretetlen ség, gyűlölet, átok és kárhozqjt 
terjedt már a földön, — a Krisztusban és az O 
vallásában keresik a hibát. Mintha azt látnánk, 
ho^y a földből kivett fa hervad és nem gyümöl- 
csözik, — a fát vagy földet okolnánk, a helyett,- 
hogy jó földbe ültetve, gondozva, így segítenénk 
elo a gyümölcsözést. 



232 

„Azért bocsátotta Isten egyszülött fiát a világra, 
hogy éljünk általa" 

Neín azért tehát, hogy megtanuljuk a vallás- 
tudományokat, a eerimóniákat, a köszöntéseket, 
a térdeplést vagy felállást s hogy az ilyen val- 
lásos tudománynyal és vallásos buzgalommal 
egymást gyűlöljük, gúnyoljuk, háborgassuk, sőt 
lm lehet kínozzuk ós megöljük... Oh, mert mennyi 
ártatlan vér folyt el a földön a Krisztus nevében, 
a hazug próféták ösztönzésére! ... 

„Éljünk ő általa!" 

Mint Pál apostol mondja: „élek többé nem én, 
hanem él énbennem a Krisztus s amelv életet élek, 
az Isten egyszülött fiában való hit által élem." 

Ünneplő Testvérek! a kor. ember újjászületé- 
sének egyik hatalmas segítő eszköze a templom. 
Ezért becsülöm én mindenekfelett. Szeressétek ezt 
és látogassátok gyakran. r A hit hallásból vagyon* , 
mondja az apostol, tehát hallgassátok e helyen 
Istennek igéjét, figyelemmel, odaadással, hogy így 
készíthessétek szíveteket, lelketeket a Krisztusban 
való új életre s ez új életből származó tiszta bol- 
dogságra. 

Mert lássátok sz. Testvérek a jó Isten a leg- 
szegényebb ember részére is lehetővé tette ezt az 
újjászületést. Krisztus Urunk először is a szegé- 
nyekhez fordult bűnösökhöz, a világ söpredé- 
keihez, a lelki betegekhez, hogy ezeket áldott 
lelkével újjászülje. Nézzétek az ő egyszerű apos- 
tolait, a tudatlanokat, a leiénkeket, minő újjáte- 
remtett emberekké váltak a Krisztusban! Hát 
azok a többi ezerek, milliók, kiket az apostolok 
segítettek a Krisztusban való újjászületésre, kik 
örökkön-örökké kiáltó bizonyságai lesznek ama 
fenséges újjászületésnek, mely mint mennyei ta- 
vasz fénysugara keríté a szíveket! 

Ezt érezte János apostol is, erről tesz vallo- 
mást a felolvasott szent igében: „és mi meg- 
ismertük és elhittük Istennek hozzánk való szerelmét." 



233 

Mikor e szavakat kimondom, úgy érzem, 
ntha ama nagy szerető szív dobogása 19 szá- 
lon át ide hallatszanék ! Mintha az égi gyönyör, 
l erő, mint az első pünkösdi tűz zendülne, zúgna 
e templomon! 

Megismertük .. elhittük Istennek hozzánk való 
jrelmét . . 

Nem érzitek, hogy lángot vetnek * e szavak, 
nt a Mózes csipkebokra. 

Oh mily szegény az emberi nyelv, de még az 
gyalok nyelve is, ama mélység és magasság 
Lemzésére, mely az apostol szavaiban lelkünk 
itt feltárul. Csak érezzük, mint az Istent magát, 
•ől zengi a költő : „léted világít, mint az égő nap, 
szemünk bele nem tekinthet 44 . 

Csak egy pár észrevételt teszek. 

Emberi természetünkben fekszik, hogy a ná- 
iknál nagyobbak barátságát, pártfogását keres- 
í. Gyenge gyermek anyja keblére húzódik ; 
•ályok is erosebb szövetségest keresnek. S ha 
gny értük az erőt, ebben erőnk, megnyugvásunk, 
sekedésünk fokozódik. Száz példa áll minden- 
p előttünk. Egyet felemlítek. Csak most közölték 
újságok, hogy egv országosan ünnepelt mű- 
sznő arany érdemkeresztet kapott emlékűi jó 
•ályunktól, 25 éves művészi pályája emlékeze- 
e. Szívéhez szorítá a esillogo ékszert, élte bol- 
gságának, talizmán iának nevezé s örömkönyjei 
llottak reája. Istenhez mérve a leghatalmasabb 
•ály is csak a mának múlandó gyermeke. S ha 
y király szeretetének bizonysága 'is igy megtölti 
•ízívet, hát aki megismerte és elhitte Istennek, az 
ik Istennek, az idők és változások felett álló ha- 
mas Istennek hozzá való szerelmét! Oh ne eso- 
lkozzunk az a]>ostolok lelkesedése, tűrése fölött: 
álljunk meg néma bámulattal a mártírok kiomió 
re mellett, ne kérdezzük kétkedő szánalommal 
tazafias és vallásos lelkesedés annyi nagy embe- 
íek, reformátorának megbizonyított erőforrását, 
dőn „megköveztettek, kettévágattak, kísértettek. 



234 

fegyverrel levágattatván, meghaltak, bujdostak 
juhoknak és kecskéknek bőrükben, elhagyattattak, 
szorongattattak, nyomorgattattak, kikre nem vo 
méltó e világ; pusztában bujdostak, hegyeken, bar- 
langokban és földnek hasadékaiban!" Ezek mind- 
annyian elhitték ós megismertek Istennek szerei- 
mét, szárnyaik megerősödtek s magasan szálltak, 
mint saskesel.y íík. Es a te nag t v jóltevőd is ünneplő 
egyház, kinek köszönheted e templomot, ki a 
testnek ós léleknek kenyerével örökösévé foga- 
dott : a haló porában is örökké elő Mudránv 
András, hol vette nagy lelke drága kincseit? A 
k/ivek leiéinek néhai lakóházainak tornácáról: ..az 
Ur a mi őriző pásztorunk h... is megismerte, 
elhitte Istennek hozzánk való szerelmét s e mély 
tengerből hullott rá a termékenyítő harmat hogy 
aztán ő is tovább adja e szerelmet az ő sok és 
nagy jótéteményeiben ! Imádkozzatok Istennek 
szerelméért, gyönge földi szenvedő emberek, mint 
a költő imádkozik: 

„Mély kútfője a szeretetnek"! 

Legyek hasonlatos hozzád! 

Te tenger vagy . . . harmatcsepp legyek én. 

Mely tisztán fénylik a falevelén 

Enyhülést hoz és áldást ád !" (Tompa.) 

„Enyhülés — áldás*: ez a krisztusi szeretőt 
eredménye. 

„Enyhülés áldás u : ezért épült e szent ház. 

Vájjon mi adhatna a küzdő emberszívnek 
boldogítóbb enyhülést, idvezítőbb áldást, mint ama 
mély meggyőződés az istenszeretetről, mely rol 
Jánoy apostol szól a felolvasott szent igékben. 

Ápoljuk mindnyájan e hitet ünneplő Gyüle- 
kezet! E hittel mindenek lehetségesek a hívőknek. 

Ott kint az ezeréves földvár ormán emlék- 
oszlopot állított a hazafias kegyelet, emlékül, biz- 
tatásul. Ez emlékoszlop egyik oldalán e szép 
iras van : 

„Hirdesd' míg' a világ, hirdesd míg napja tart, 
Hogy készen találja harc, munka a magyart!* 



235 

Harc... munka!... 

Harmadiknak megszentelő erőül üdvös lesz 
imádság. A léleknek ez az Istennel összekap- 
olt szent felhevűlése. 

S legyen e torony a lélek imádságos gondo- 
lának enjlékoszlopa. 

„Az Űr a mi őriző pásztorunk", azért épült 
templom és torony, hogy legyen folyvást égbe- 
utató bizonysága az Isten hozzánk* való szé- 
lűiének. 

Oh szenteld meg e házat Istennek szent lelke !... 
idd legyen ez Istennek háza, a mennyország 
ipuja! >S akik ide jönnek, legyenek mind egyén- 
ben, Istennek élő templomai. Ámen. 

Szabolcs, 1900. 



Szikszay András, 

ibrányi «v. rt»f. lelkész. 



6. 
Isten nevének dicsérete. 

Tcmplomszentelcskor. 

Előírna. 

Minden erőnek kiapadhatatlan forrása, örök 
Isten, kegyelmes Atyánk a Jézusban! Szívünkből 
kicsordul a mélyen érzett hála; szemünkben öröm- 
köny rezeg e dicsőséges órában, melyben ezt a 
sok testi fáradsággal, nagy lelki tusakodással, a 
Te tisztel etedre emelt templomot ünnepélyesen fel- 
ajánljuk Neked. Odaadó fáradozásunk szép sikere 
fölött érzett igaz örömünket csak az a mélységes 
tisztelet és hála múlja fölül, mely keblünket irántad 
eltölti. Ah mert nagy dolgokat cselekedtél velünk. 
Erőd igazán megdicsőült a mi erőtlenségünkben. 
„Mert micsodák vagyunk mi, hogy erőnk lehetne 
a szabad akarat szerint való ajándéknak adására, 
amint ezt adtuk, Tőled vannak mindenek és amit 
a te kezedből vettünk, azokat adtuk néked." 

Isten, jó Atyánk! Te nyitottad meg füleinket 
Te világosítottad meg értelmünket, hogy meghalljuk 
és megértsük a szent harcra hívogató szót. Te 
igazgattad ágy a mi szívünket, hogy apró és 
nagy bajaink között soha se felejtkeztünk el anya- 
szentegyházunk iránt tartozó kötelességeinkről. 
Te állottál őrt mellettünk, hogy szent szándékaink 



237 

megvalósításában meg ne akadályozhasson ben- 
nünket semmi; se ragályos betegség, se elemi 
csapások, se kegyetlen ellenség. A Te hatalmas 
karod emelte fel ottan-ottan csüggedő erőnket. 
Azért ha ma jóleső örömmel mondogatjuk: íme 
megújultak mindenek: nem foglaljuk le magunk 
részére a dicsőséget, hanem Neked adjuk azt. „Óh 
Uram, Tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökké- 
valóság és méltóság; a Te kezedben van mindenek 
felmagasztaltatása és megerősíttetése." 

Urunk, Istenünk, lehet-e nekünk valami ér- 
demünk, hogy ily kegyelmesen cselekedtél velünk? 
Hiszen ha mindeneket megcselekedtünk volna is, 
amiket nekünk megparancsoltál : akkor is csak 
azt kellene mondanunk: haszontalan szolgák va- 
gyunk, mert semmivel sem tettünk többet, mint 
amennyit tennünk kellett. Am de nem cseleked- 
tük meg; orcánk pirűlásával kell megvallanunk, 
hogy szívünk kegyessége nagyon fogyatékos, 
mert sokszor nem engedtünk jóra vezérlő Szent- 
Lelkednek. 

Urunk Istenünk ! ki minden gyarlóságaink 
mellett is mindez ideig kegyelmes voltál hozzánk: 
maradj velünk és igazgassad a mi szívünket te- 
hozzád. 

Ezt a templomot pedig, mit tiszteleiedre emel- 
tünk, vedd tőlünk kedvesen; oltalmazzad, védjed 
és prédikáltasd benne szentígédet időtlen-időkig, 
hogy a mennyei vigasztalás után epedő lelkek 
hadd leljenek itt üdülést nemzetségről nemzetségre! 

Ámen. 



238 

Alnpige: I. Krón. XXIX. 10-18. 

Adakozásra hívta fel egykoron népét az az 
áldott lelkű zsaltáros király, Dávid „Nagy do- 
lpg u -lu>z, teijiplomépítéshez készült. A templom 

Í)qdig n Pt e W ember háza, hanem az ÍV Istené." 
Tudtul ,\igyan, Jiogy neiii őt magát, hanem fiát Sa- 
{imoiit választotta' ki Isten e nagy munkára: de 
azt is jól tudta, hogy ilyen nagy dologhoz nagy 
előkészület kell. A Krónikák I. könyvének XXI)£. 
része, inihőJ alapígémet vettem, elmondja, hogy 
mi mindent adott ő a .maga gazdagságából a szent 
.Ciéjlra, ós hogy jnejunyit adott a nép szabad akarat 
szemit. Az adakozás eredménye rendkívüli öröm- 
mel töltötte el a király szívét. A templom ugyan 
még nincs meg, de már biztosítva van a fölépí- 
tésé. Az Isten most is megsegítette: ugy igazgatta 
a nép szívét, hogy örömest ajánlotta fel. a mi 
tellett tőle. Az adakozás sikere fölött örvendezve 
$ nép ,és a király is Jön nagy örömben. ^Hálákat 
ada azért Dávid az írnak a község előtt: óh mi 
Istenünk, vallást teszünk előtted és dicsérjük a t*> 
dicsőséges nevedet. * A történetek ismétlődnek. 
Nincsen semmi űj dolog a nap alatt. Nekem úgy 
tetszik, hogy ma a ti fáradhatatlan lelkipászto- 
rotok ajakiról, és a ti ajkaitokról ^hangzik a meg- 
szentelt öröifl és hála e fenséges megnyilatko- 
zása: óh mi Istenünk, dicsérjük a te dicsőséges 
nevedet." 

Ah mert örömünnepet ültök ma ti is, Istennek 
e helyen Letelepült népe. Örömötök hangja messze 
elhatott kis falutok határán kivül s ide csalogatta 
azokat, akiknek szívok szívetekkel rokon. Közel- 
iben és táyqlhai} Hallottuk és megértpttük hívogató 
szavatokat: „Jertek el és lássátok az Istenoefc dol- 
gait. Áldjátok velünk a mi Istenünket: zengjen az 
ő dicséretének szava." (ö6. Zsolt. 5,8. v.) S miérté 
kitörő öröm? Az Urnák dicsérete miért hangzik 
ma lelkesebben, mint máskor? Méltó oka van 
ennek! Nagy dolgokat cselekedett veletek az Is- 



239 

ten! Valóra váltotta azt, amire 30 évvel ezelőtt 
talán még elöljáróitok se mertek gondolni. 

Ugyan hát mi történt veletek? Mindjárt el- 
mondom ... Egy régi kép jelenik meg lelkem előtt; 
cily tiszta, oly' élénk; olyan kedves. Egy vonás 
se mosódott el belőle. Ah ami a gyermeki lélekbe 
benyomódott, nem törli azt ki onnan a repülő 
idő! Egy csendes falut mutat ez a kép; a falu 
távol van a városoktól; még csak országút sem 
vezet keresztül rajta. Bár egy része dombon van, 
mégis alázatosságra mutat az elhelyezkedése, mert 
az idegen, aki alig félóra járásra vonul el mel- 
lette, észre sem veheti, úgy meghúzza magát. 
Közepén két nagy, gyepes játszótér van, (most 
már csak volt), melyen vasárnap délutánonként 
a fiatalság tölti a kedvét. Házai igen egyszerűek'; 
alig- van köztük egy-két cserépzsindelyes. Köz- 
épülete nincs más, csak ami az eklézsiáé. A kö- 
zel száz esztendős fazsindelyes templom, téglából 
építve ugyan, de igen alacsony és szűk. A sze- 
gényes zsuppos panház, a még szegényebb, fatal- 
pokon nyugvó tamtólakás, a szűk, alacsony föl- 
des iskolával, 'melyben idomtalan tölgy fapadokon 
lógatja lábait a gyereksereg. Ezek mellé sorakoz- 
nak még a szinte példátlanul rossz karban levő, 
papi és tanítói gaznasági épületek. Jegyzője még 
nincs e falunak. 

JJgyan ráismertek-e e képről a 2tt évvel ez- 
előtti Hedvahelyve? Ugy-e nem mindegy itek: ha- 
nem csak azok, akik legkésőbb 18fi9-beíi már 
iskolába járták közületek. Ettől kezdve aztán annál 
kevésbé ismerik föl e képen a régi Hedrahelyt, 
minél fiatalabbak vagytok. Igen mert azóta itt 
csakugyan ^mindenek megújultak. 44 Megújult leg- 
először az iskola. Az első áldozatot hát gyerme- 
keiért hozta az eklézsia és azoknak őrálloja, ok- 
tatója és nevelője, a tanítóért. Aátán megujultak 
a gazdasági épületek. 1878-ban már a papiak is, 
és most íme a templom is. Ennek megújítására 
sokáig kellett készülnötök. A közmondás szerint 



240 

„a jó dolog soká érik." Ez pedig jó dolog ós nagy 
dolog volt; nem csuda, ha majdnem 20 eszten- 
deig érett. De jól meg is érett. Éz alatt az idő 
alatt megnagyobbították az eklézsia fundusát is 
és létesítették a jegyzői hivatalt. Egyenesre húz- 
tátok, tetszetőssé, formássá tettétek utcátokat 
Csakugyan megúj iiltak mindenek. Önérzettel, büsz- 
kén mondhatjátok: úgy megújult minden, hogy 
még az irigység sem talál rajtuk gáncsolni valót. 
Kiváltképen nagy örömünkre lehet ez a templom, 
mely ma adatik át rendeltetésének. Köztéren áll, 
akár csak egy városi templom; erősen áll, mint 
az Isten hegye; magas boltívei a mennyboltra, 
orgonája a szeraphok zenéjére emlékeztet; sugár- 
tornya csillagával ama bethlehemi csillagra mutat, 
órája éberségre int folytonosan... 

S mikor ez alkotásokat szemlélitek és elgon- 
doljátok a fáradságot, a sok aggodalmat, mely ly el 
mindezeket létrehoztátok: cseppet se csodálom, 
ha öröm és hálaköny szökik a szemetekbe s el- 
merülve mintegy az Istenbe több, mint földi bol- 
dogság hangján magasztaljátok az Urat, mondván: 

Oh mi Istenünk, dicsérj ük a te dicsőséges ne- 
vedet ! 

I. 

Uram. tiéd a nagyság, hatalom és dicsőség. Áz 
emberek kezei neked nem szolgálhatnak, mintha 
valami nélkül szűkölködnél. Eg és föld harsányan 
zengi erődet, dicsőségedet. Mi is szent áhítattal 
zengjük az ihletett költővel: 

Toremt.fi Isten, hová tekintsek, 

Hol ne lássam hatalmadat? 

A fényes napban, a porszemben 

Te megd i esőit Cm I magad. 

Kgen és földön mindenütt, 

Dicsőséged lángfénye süt. (Tompa) 

Tied Uram az örökkévalóság; te vagy a kez- 
det és a végzet; nálad nincsen változás, vagy a 
változásnak árnyéka. Te vagy az örökkévaló ki- 



241 

y, kinek esztendeid el nem fogynak; mig mi 
tk jövevények vagyunk előtted; eltünk napjai 
r anok, mint az árnyék, melyben állandóság 
icsen. 

Uram. a Te kezedben van mindenek felma- 
sztaltatása és megerősítése. Nálad nélkül sem- 
k vagyunk; ellenben mindent cselekedhetünk 
alád, ki bennünket megerősítesz. 

Igen, csakugyan ő erősített, ő magasztalt fel 
>ket is. Mert még az is, aki köztetek legtöbbet 
vezgetett, legtöbbet aggságoskodott, legtöbbet 
adt és anyagi javaiból is legtöbbet áldozott: 

•mendy Sándor lelkész, egyházkerületi főjegyző) SZLVeS OrOllieSl 

smeri és kénytelen elismerni: micsoda vagyok 
és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a 
ibad akarat szerint való ajándéknak adására, 
int ezt adtuk? Mert tőled vannak mindenek 
amit a Te kezedből vettünk, azokat adtuk most 
ked. 

Igen, amiket az ő kezéből vettetek. Eklézsiá- 
:nak nincsen földbirtoka, nincsenek alapítvá- 
ai, tőkepénzei, mik legalább az időnként föl- 
íríílő építkezési költségeket fedeznék; nincsen 
zdag patrónusa, mint a római katholikus eklé- 
áknak, ki egymaga viselné az egyházi épületek 
esítésének és fenntartásának terheit. Ti egészen 
*aját erőtökre, a saját hitbuzgóságotokra vol- 
ok és vagytok utalva mindenben. S bizony nagy 
inkát végeztetek. Oly nagyot, hogy ugy-e ma- 
tok is megcsodáljátok?! Nem csak, hanem egy- 
3rj*e arra gondoltok, hogy a ti erőtlenségetekben 
Ur maga erejét dicsőitette meg. volt az, aki 
séges gonddal megvédte élteteket gyilkos be- 
őségtől, dúló ellenségtől ; ő volt az, aki hatalmas 
rral távol tartotta határotoktól az elemi csapá- 
kat: tűzvészt, jégesőt, aszályt és/othasztó ned- 
sséget. Nem csak, hanem megedzette izmaitokat 
munkára és megnyitotta az ő jó kincsét, az eget, 
gy esőt adjon földeteknek alkalmas időben; meg- 
iotta földetek gyümölcsét, barmaitok gyümölcsét, 

pi Lexikon L ^ 



242 

teheneitek fajzását. (V. Móz. 28.) Ti pedig az ál- 
dásokból időről-időre hűségesen kiszolgáltattatok 
az áldozatra való részt, soha meg nem restülve a 
jóban. Nem egyszer azt hittétek már, hogy erőtök 
kimerült. De bíztatok az Úrban és bebizonyult 
rajtatok, hogy akik ő benne bíznak, azoknak erejök 
megújul, szárnyukkal magasságra repülnek, minta 
saskeselyűk, futnak és nem fáradnak el, járnak és 
nem lankadnak meg. (Ésa. XL. 31.) 

Az Űr jóvolta nyilvánult hozzátok abban is, 
hogy olyan pásztort, olyan őrállót támasztott nektek, 
(Ezek. 34: 23.) aki lankadást nem ismerve, har- 
sányan fújta a szent harcra serkentő trombitát 
(Ezek. 33.) ; akinek száján e trombita nem bizony- 
talan zengést tett, de nagyon is biztos hangot adott. 
Ürállótok nemcsak hogy el nem fedezte az utat, 
amelyen járnotok kell, de emberektől való félelmet 
nem ismerve, bátran állt ki a kárhoztatás nyilai 
elé is; föl se vette azokat, csakhogy betöltesse 
veletek hívatástokat. Hogy többet ne mondjak, 
milyen nagy zavar támadt köztetek az új templom 
helye megállapításánál. Mintha csak a bábeli nyelv- 
zavar ismétlődött volna. Ki ezt, ki azt mondta. S 
majdnem mcgszünétek építeni, miként a bábeliek. 
Vj^v volt csak köztetek, aki emellett az általa biz- 
tos szemmel, finom ízléssel kiszemelt hely mellett 
rendületlenül kitartott. Vgx állt köztetek a zava- 
rodásban, mint százados tölgy a zivatarban. Tűrte, 
hogy az értetlenség megverje nyelvvel s addig, 
míg meg nem világosodnak szemeitek, ne hall- 
gassatok szavaira, (Jer. 18: 18.) Csüggedéstől meg- 
óvta lyte, amely azt súgta, hogy a jónak győznie 
kell. Es íme győzött. S ugyan ma van-e valaki 
köztetek, aki dicsérettel ne emlegetné fáradhatatlan 
buzgóságát, jól kigondolt tervei kivitelében meg- 
mutatott allíiatós szívósságát? Van-e köztetek valaki, 
aki elégedetlek volna az alkotásokkal, miket veze- 
tése alatt létesítettetek? Jól esik tudnom, hog^V 
nincs senki; amint hogy nem is lehet. Ezért hat 
vezető és vezetettek a híven teljesíted kötelesség 



243 

édes nyugalmával, örvendező szívvel ünneplik ma 
a dicső munka befejezését; jogosult örömmel, 
dicsekedve mutogatjátok serény munkátok lenyes 
eredményét az összesereglett idegeneknek ; de 
dicsekedéstek nem sérti azt a legfőbb hatalmat, 
aki által vannak mindenek, mert alázatos szívvel 
elismeritek, hogy az Isten kegyelme segített csak 
benneteket ennyire. Isten kegyelmének ez alázatos 
elismerése nyilatkozik mege szavakban : „Óh mi Is- 
tenünk, dicsérjük a Te dicsőséges nevedet, mert ami- 
ket a Te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked". 

II. 

Oh mi Istenünk, dicsérjük a Te dicsőséges neve- 
det legyen ez jelszavatok a jövőre. Mint a katonát 
a zászló : figyelmeztessen ez benneteket mindenkor, 
hogy bármit cselekesztek, mindent ama mennyei 
király dicsőségére miveljetek. Hűségesen szolgál- 
tatok eddig. Nagy munkát végeztetek. Csupa gyö- 
nyörűség szemlélni az eklézsia környékét, külö- 
nösen pedig ezt a remek templomot: de azért 
megállapodnotok nem lehet. Ha talán elhűlnétek 
magatokban, hogy e templom felépítésével teljesen 
és tökéletesen megtettétek, amivel Istennek tar- 
toztok, ez halálotokat jelentené. Ellenkezőleg kell, 
hogy ez a szép templom folytonosan figyelmez- 
tessen benneteket arra, hogy nektek is egyenként 
fel kell épülnötök az élő isten ilyen ékes tem- 
plomaivá. Az Isten u. i. kézzel csinált templomok- 
ban nem lakik. Ezeket az emberek inkább maguk- 
nak építik, mint az Istennek. Isten az emberek 
szívében akar lakni. 

Kétségtelen, hogy a pompás templomok is 
ékesen hirdetik a népnek az isteni dolgok iránt 
való szent buzgólkodását és áldozatkészségét és 
bizopyos, hogy ilyenek emelése is kedves áldozat 
az Űr előtt. De szó sincs róla, hogy helyettesít- 
hetnék va^y egyszer s mindenkorra leróhatnak azt 
a lelki áldozatot, amit a hívők napról-napra tar- 
toznak bemutatni az Istennek. íáőt a pompás 



244 

templomok is csak annyiban kedvesek az Űr előtt 
amennyiben tiszták és szentek azoknak szívei, akik 
bennük imádkoznak. Hisz fényes és pompás volt 
az a jeruzsálemi templom is, mit a Dávid által 
tett előkészületek után Salamon épített, és mégis 
rpikor romlott nép taposta pitvarát, azt mondta az 
Űr haragjában Jeremiás által: „ne bízzatok hazug- 
ságban, mondván : az Urnák temploma ez : vájjon 
mikor loptok is. vagy öltök és paráználkodtok és 
hamisan esküdtök és áldoztok a Baálnak és idegen 
istenek után jártok: akkor is eljöttök-é és állótok 
én előttem e házban, mely neveztetik az én nevem- 
ről és ezt mondjátok : megszabadulunk, hogy azután 
ugyanezen utálatos dolgokat cselekedjétek. . . Mivel- 
hogy mikor kiáltok néktek, nem feleltek: annak- 
okáért úgy cselekszem e házzal, miképen Silóval 
cselekedtem és elvetlek titeket orcám élőt'. (Jer. 
VII. 4. s köv.) íme a pompás templomban se' leli 
gyönyörűségét az Űr, ha benne a nép csak szájjal 
imádkozik, ha csupán szokásból zengi a dicséretet. 
Az Isten nem annyira a templomot, mint inkább 
a benne imádkozókat nézi; a szívet nézi és az 
igazságot szereti. Dávid ezt is jól tudta már; ezért 
esdekel, hogy ,.óh atyáinknak Ura Istene, tartsd meg 
mindörökké a te népednek hozzád való ilyen jó aka- 
ratját és az ö szívüket igazgassad te hozzád". 

Azért hát, amint nagy örömmel, szabad akarat 
szerint adtátok e templomot az Istennek, a ti hű- 
séges gondviselő atyátoknak : nagy örömmel igye- 
kezzetek kedvét keresni ezentúl is; szent akaratja 
előtt hajoljatok meg szabad akarattal mindenkor; 
engedjétek, hogy ő igazgassa sziveteket mindenha, 
így mint élő kövek tel lógtok épülni lelki házzá. 

Fölépülni lelki házzá ! Ez ám csak a nehéz 
munka. Sokat 1 aradtatok e templom fölépítésénél, 
de végre egyszer csak bevégeztétek. Ezt a lelki 
épülést pedig soha se végezhetitek el teljesen; 
ebben szakadatlanul kell munkálkodnotok; mert 
nagy akadályokon kell győzedelmeskednetek s 
alig hogy leküzdöttetek az egyiket, már a másikkal 



245 

11 vívnotok. E nagy akadályok a testiség és a 
dhöz ragadt önzés. 

Ah a testiség, mely az evésben, ivásban és a 
ráználkodásban leli gyönyörűségét! Küzdjetek 
ene elszántan, mert sem a részegesek, sem a 
ráználkodók nem bírják örökségül az Isten 
szagát, mivelhogy megfertőztetik testüket, aminek 
Szentlélek templomának kellene lenni. (I. Kor. 

10.) 

Á földhöz ragadt önzés .. mint kas a méheket, 
y önti ez a bűnöket. Ez a földhöz ragadt önzés 
, ami kinézi házából a megvénhedett becsületes 
át anyát, aki gyermekeiért verejtékezett, amióta 
iládot alapított; ez teszi ellenségévé a testvért 
testvérnek egy lépés földért; ez akadályozza a 
pesség természetes szaporodását, divatba hozván 

egy gyermekrendszert. Ha semmi más isten- 
en következménye nem volna is e rút önzésnek: 
m volnának-e elégségesek ezek is, sőt csak 
yetlenegy is ezek közül arra, hogy visszabor- 
íjatok tőle s ugy tekintsétek, mint földi békés- 
etek és mennyei üdvösségtek legkegyetlenebb 
enségét? De mennyi, bűnt szül még ezeken az 
bekiáltókon kivűlV Es milyen szívósan ragasz- 
dik életéhez, olyan, mint a bodza a szántóföl- 
den: százszor kiszántod, százszor kikapálod, 
ndig űjra hajt. 

Ugyan gondolod-e, hogy amig a testiség és 
öldhöz ragadt önzés fogva tartja szívedet: addig 
fölépülhetsz olyan lelki házzá, amelyben lakik 

Isten? Ugyan „micsoda egyezsége vagyon a 
isztusnak a Béliállal, avagy micsoda egyezése 
ffyon az Isten templomának a bálványokkal?" 

"Kor. 6: 15 -16.) Tisztítsátok meg azért maga- 
:at a tettnek és a léleknek minden tisztátalan- 
fától ! 

Ma, amikor különös mértékben érzitek az 
ennek jóságát; amikor hálatelt szívetek szinte 
•sordűl: ma tegyetek fogadást, hogy e külső 
íplom után fel fogjátok építeni magatokban 



246 

egyen-egyen az Istennek templomát és hogy meg 
fogjátok azt őrizni minden tisztátalanságtól. Ön- 
magátoknak ez a felajánlása lesz a legszebb hála- 
áldozat Isten előtt s a legüdvösebb rátok nézve, 
A kegyelem Istene, ki egyházatok külső épí- 
tésében ily bámulatosan megsegített benneteket: 
segéljen meg lelki házaitok felépítésében is. 
Ámen. 



Utóima. 

Isten, jó Atyánk! Neved magasztalására nyíl- 
nak meg ismét ajkaink. Örvendező szívvel dicsér- 
jük hozzánk való jóvoltodat, melylycl nekünk ezt 
a mai örömünnepet szerezted. Boldogságtól su- 
gárzó arccal beszéljük el azoknak, kik közelből 
és távolból körünkbe sereglettek, hogy hűséges 
fáradozásunk és a Te áldó kegyelmed által hogyan 
fölemelkedett gyülekezetünk. 

Ah de ha igéd világánál megvizsgáljuk belső, 
lelki életünket, fájdalom fogja el keblünket, mert 
az még messze van attól a tisztaságtól, amit tőlünk 
méltán megkívánhatsz. Mi haszna tagadnánk, Te 
tudod mindentudó Isten, hogy lelki házunkat 
egyre rombolja a testiség, környékét pusztává és 
örömtelenné teszi a földhöz ragadt önzés. Oly bűn 
is találtatik bennünk, mit híréből se kellene ismer- 
nünk. Szolgád beszéde által pedig meggyőztél 
bennünket arról, hogy a pompás templom is csak 
akkor kedves előtted, ha benne tiszta szívből száll 
a fohász hozzád; ha igaz érzelem csendül föl az 
énekben. 

Oh mi édes jó Istenünk, ki külső dolgainkban 
úgy megsegítettél minket, mi mindenképen sze- 
retnénk kedvet találni előtted; kiváltképen ma, 



247 

mikor felajánljuk neked ez új templomot: előbb 
magunkat szeretnénk áldozatul adni neked, amaz 
apostoli intés szerint: állítsátok a ti testeiteket 
Istennek tetsző szent és kegyes áldozatul; óh 
támogass hát bennünket lelked erejével, hogy 
sikeresen írtogathassuk szívünkből a bűnök mér- 
ges dudváit; cselekedjed, hogy azok a jó magvak, 
melyek igéd olvasgatása, szent beszéded hallga- 
tása által szívünkbe hullanak, eredjenek meg és 
növekedjenek fel úgy, hogy végképen nyomják 
el a bűn csiráit. Ha velünk voltál e templom föl- 
építésében, óh légy velünk abban az üdvös mun- 
kában is, melynek az a végcélja, hogy mi egyen- 
ként mindnyájan fölépüljünk lelki házzá, amelyben 
lakozzál Te, teljes dicsőséggel ! 

Oh nézzenek e végből a Te szemeid e szent- 
egyházra éjjel és nappal, hallgasd meg a Te szol- 
gádnak és a Te népednek könyörgését, akik 
imádkoznak e helyen. Ha megtérést fogad néped 
és vallást tesz a Te nevedről és néked könyörög 
e házban: hallgasd meg a mennyekből és bocsásd 
meg vétkeit. Ha kisdedeket mutatnak be s aján- 
lanak kegyelmedbe, ha házassági szövetségre 
könyörögnek áldást: óh hallgasd meg a szívből 
fakadt könyörgést, áraszd rajok áldásodat; ha a 
halál angyala kegyetlen aratást végez s a súlyos 
csapás alatt mennyei vigasztalást esdekel a meg- 
sebzett szívekre a Te szolgád és a Te néped: óh 
hallgasd meg a könyörgést és csepegtess gyógyító 
balzsamot a sajgó keblekre. Ha talán elemi csa- 
pások sújtják népedet s a nyomorúság és sze- 
génység hitetlenségre csábítgatnák, óh hallattasd 
[ 6 házban intő és vigasztaló szavadat, hogy akik 
■■ az Urat félik, azoknak mindenek e^Í0YVcÁ\\ 



248 

javukra vannak ós tarts meg mindeneket az irán- 
tad való hűségben. Óh hallgasd meg mindenkor 
szolgádat ós népedet, kik e házban hozzád kö- 
nyörögnek, légy segítségük, dicső pásztorok min- 
denha! Ámen. 



Hedrahely. 



Kis József, 

pápai cv. ref. lelkész. 



7. 
Az igazság vetése. 

Egyházmegyei egyházi értekezletkor. 

Előimádság. 

Szent házadba jöttünk, ennek nyugodalmát s 
javait keressük vágyakozó szívvel, nagy Isten, jó 
Atyánk! mert itt lelki jóknak forrása fakad fel s 
aki abból merít, megelégíttetik az örök életre. 

Itt zeng dicsereted, itt lobog a hála hozzád 
méltó lángja a szívek oltárán, innen száll a hivek 
buzgó könyörgése égi trónod felé s itt hangzik 
szent igéd, életünk vezére ! 

Azért jöttünk most is, azért gyűltünk össze, 
hogy amire hívtál, a miért alkottál, amit bölcses- 
séged célul tűzött elénk: hirdessük, munkáljuk a 
te szent nevednek örök dicsőségét. Azért gyűl- 
tünk össze, hogy hálákat adjunk ránk szállott 
áldásid nagy sokaságáért, főképen hitünkért, s a 
közös buzgóság tüzénél élesszük és erősítsük 
azt. Azért jöttünk Uram ! hogy gyarlóságunkat 
érezve, Tetőled kérjünk segedelmet szent szán- 
dékainkra s hogy add nekünk a Te igédnek vilá- 
gát, mely után aki megy*, nem jár a sötétben. 

És midőn itt állunk orcádat keresve, egy 
szózatot hallunk, mely ezt mondja nékünk: senki' 
nem mehet az Atyámhoz, hanem csak én általaiul 



250 

(Ján. XIV. 6.) Jézusnak szava ez, ki neked szent 
Fiad, nekünk Idvezítőnk, aki Tevéled egy, nekünk 
pedig fejünk s kinek mi tagjai, megváltotti va- 
gyunk Oh bizony ő az út, mely te hozzád 

vezet, mennyei jó Atyánk! ő az az igazság, 
kiben Te mindenkor tiszteltetni kívánsz, kihez 
hasonló nincs sem földön, sem mennyen! .. Őt 
keressük azért ragaszkodó szívvel, a benne s 
általa kitűnt igazságot szomjazza lelkünk, a 
midőn Tehozzád vágyunk, óh jó Atyánk! mert 
tőle tudjuk, hogy ki a Fiút látja, látja az Atyát 
is! (Ján. XIV. 9.) A Jézusban való hitet gerjeszd 
azért a mi szíveinkben és e hitből folyó életre 
buzdíts fel ma is szent igédnek hathatós szavával, 
hogy így megismervén a benne megjelent örök 
igazságot, ennek jó magvait szorgalmasan vessük 
s , kegjelem mértékét arassuk azokból mindenkoron. 
Ámen. 



Alapige: Hós. X. 12. 

Nem ünnepet ülni — s azon jó Istenünk vala- 
mely mi reánk áradott kegyelmét, avagy Idvezí- 
tőnk földi pályájának, megváltói dicső munkálko- 
dásának egyik üdvösséget szerző eseményét buzgó 
hálával és hittel emlegetni, — nem egyházunk s 
hazánk sokszor felemelő, sokszor gyászszal sújtó 
történetének agy kimagasló pontján örömmel 
örülni, vagy búval bánkódni, — nem is lelkünk- 
nek puszta elszóródást, az együttlét rövid óráival 
múló és mélyebb nyomokat nem hagyó örömet 
keresni gyűltünk most, közel és távolból, össze 
egyházmegyénk ezen egyházában Ker. Társaim! 
hanem jöttünk azért, hogy mint a Jézusban test- 
vérek, szenteljünk egy napot e testvéri viszony 



251 

nyilvánítására, erősítésére, — hogy miként egy 
az Ui% kinek követői — s egy a hit, amelynek mi 
vallói vagyunk: legyünk egyek mi is" most a 
szeretetben és az arra való nemes törekvésben, 
hogy egymás hitének és buzgóságának lángiánál 
élesszük egyéni hitünknek és buzgóságunk nak 
az élet bajai s küzdelmei között már-már ellan- 
kadó és hamvadó tüzét, — hogy mint Jézus 
monda egykoron Péternek: erősítsük egymást ősi 
egyházunkhoz és ebben követett dicső vallásunk- 
hoz való szeretetben, hű ragaszkodásban és mind- 
ezek által elébb menjünk abban, mi egész egy- 
házi életünknek célja: az igaz, a benső vallásos- 
ságban és minket boldogító tiszta erkölcsökben. 

A cél régi s örök, — az eszköz, amely ly el a felé 
törekszünk, új s talán szokatlan, de Isten kegyelme 
által megáldatva, sikerre vezető; űj nyomokon 
járunk s mint szent leckénk mondja: új ugarát 
szántunk, hogy abba elvessük azt a magot, mely- 
ből Isten előtt kedves, minket boldogító gyümöl- 
csöket várunk. S e ponton, mint helyes iránynak 
jelzője, mint szent célunk felé bizton vezérlő fény 
tűnik fel előttünk a próféta szava : Vessetek igaz- 
ságot magatoknak! 

Jertek hát s ez igék nyomán vizsgáljuk meg: 
mit? miért? s micsoda remény nyel vessünk el azon 
új ugarba, melyet e mostani összegyűlésünkkel 
szántottunk magunknak? 

I. 

Vessetek igazságot magatoknak ! ez a prófétá- 
nak sürgető intése, jó tanácsa hozzánk; s ha mi 
tudakozzuk, talán, mint Pilátus, kétkedve kér- 
dezzük, hogy mi az igazság?... hangzik felénk egy 
szó, annak szava, aki mennyből szállott alá és 
ezt mondja nékünk: én vagyok az út, az igazság 
és élet (Ján. XIV. 6.) ... én azért születtem és azért 
jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igaz- 
ságról! .. (Ján. XVIII. 38.) " 



252 

Sokan, miként akkor, amikor elhangzott elő- 
ször e földön: úgy ma sem hallják meg ez édes, 
ez igaz, ez örök szózatot, hanem az emberi nyug- 
talan léleknek igyekezetével keresik, hog^y miben 
áll az az igazság, melyet megismerni s bírni sze- 
retnének, melybem megnyugodni képesek volnának, 
mely az ezerféle vágyak és remények kikötője 
lenne! Az emberi véges tudás hatalmában feltét- 
lenül bizva, keresik a földben, annak évezredes 
rétegein; mintegy óriás könyv avult levelein vélve 
megtalálhatni azt; keresik a földön, az itteni élet 
tüneményeiben s a társadalmi lét feladatainak, 
sokszor nagy és nehéz titkainak elmés megfejté- 
seiben, keresik az égen, a megmérhetetlen világűrt 
betöltő roppant égitestek nagy forgatagában .. és 
ha felfedeznek, ha lelnek valamit, ami előttök ma 
igazságnak látszik, mint a kicsiny gyermek új 
játékszerének, úgy örülnek annak, hogy sir iának 
li)l nnp, az összetört játék, a tévedéssé vált, az 
eltün) igazság omladékai felett. 

Oh Atyámfiai! ne keressük másutt, hisz' előt- 
tünk vagyon; nem más az igazság, az egyetlen, 
örök, soha nem váJ,tozó, hanem csak a Krisztus!... 
Malakiás szerint benne támadt fel az igazság 
napja (Mai. IV. 2.), amelynek világa minden igaz- 
ságra vezérel bennünket. Általa ismerjük az egy 
igaz Istent, nemcsak mint teremtőt, egyedüli okát 
minden létezőnek: hanoin úgy, mint aki gyerme- 
kinek Atyja, végtelen jóságú, örök szereteti! ; ki 
mint a levegő, ii\ry vesz körül minket sok áldá- 
saival, aki számon tartja fejünk hajszálait; aki ha 
látogat, hitünket próbálja, estünkből felemel, ismét 
megvigasztal; akit, mivel lélek, lélekben és igaz- 
ságban kell nekünk tisztelnünk! .. Rákérdezzük, 
hogy mi, más teremtményeken oly véghetetlenül 
felülemelkedő emberek, e földre honnan, miért 
jöttünk s hová megyünk innen? ki felel meg reá 
nemcsak az igazság törli étlen szavával, hanem 
egész dicső életpéldájával, hogy Isten képé- 
nek viselői vagyunk, hogy rendeltetésünk őt 



253 

dicsőíteni s tökéletesedni, míg oda jutunk, hol 
vár az örökélet a nagy boldogsággal, hol a mi 
fejünk él, ki a Jézus Krisztus ?! És ha e magasz- 
tos rendeltetés előtt gyarlóságunk lever, a bűn s 
halál rettent és ha ezek ellen nyugalmat, biztatást, 
reményt, bátorságot hiába keresünk: ki ajándé- 
kozza mindezeket nekünk, nemcsak mennyből 
hozott szent tudományával, de értünk szenvedett 
nagy áldozatával, véghetlen szerelme bizonyíté- 
kával, hanem ha a Krisztus, akit engesztelő áldo- 
zatul rendelt az Isten érettünk?! .. Miért menjünk 
tovább?! .. igazságok ezek, miket két ezredév 
hiába ostromol, megdönteni nem bír... ezért két- 
ségtelen, hogy a Krisztus, aki mindezt tanította, 
velünk cselekedte, maga az igazság, az örök, 
egyetlen, soha nem változó, akiről írva van : a 
Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz volt és mind- 
örökké ugyanaz 1 észen. 

Hinni a Krisztusban, az Isten fiában, ki taní- 
tónk, Urunk, Példánk és Megváltónk;., hinni 
nemcsak szájjal, hanem a szív igaz, tántorítha- 
tatlan meggyőződésével, .. hinni (így, hogy e hit 
az ő boldogító szent parancsainak hű követésében 
nyerjen bizonyságot .. s engedelmeskedni ő néki 
mindenben, mint ő engedelmes volt értünk halálig, 
hogy egész életünk alázatosság, hit szeretet és 
jóság, öröm és békesség s békességes tűrés legyen, 
mint volt a mi Megváltónk élete: ez az Keresz- 
tyének! amit tennünk szükség jó igyekezettel, 
híven és igazán, hogy kövessük ama nekünk 
adott intést: vessetek igazságot magatoknak /... hiszen 
írva vagyon: aki erősen ragaszkodik az igazság- 
hoz — aki a Krisztus, — vet az életre! (Péld. XI. 19.) 

II. 

Mikor a nép, melyet magának választott a 
Jehova Isten, elhajlott ő tőle s bár elibök írta drága 
törvényeit, de ők idegen dolognak állították azt 
(Hós. VIII. 12.) : akkor hívja őket a próféta vissza 
az igaz Istenhez, akkor mondja nekik: vessetek 



254 

igazságot magatoknak, mert ideje megkeresnetek 
az Urat! S ha ma köztünk járna, ha hozzánk szól- 
hatna: ugyanazon szókkal serkenthetne minket, 
e kornak gyermekeit... 

Ki ne ismerné el, ki ne vallaná be, méltó ön- 
érzettel, jóleső örömmel, hogy e jelen század, mely 
a mi századunk, haladásnak kora, fejlődés ideje, 
sokkal feljebb, mint a megelőzők voltak ; szinte 
beleszédül az emberi elme, ha csak végiggondol 
az új, csodás dolgok seregén, miket a tudomány, 
művészet, ipar, kereskedés, s az élet más terén 
az állani, az egyén és a társadalom e korban al- 
kotott s önkénytelenül is a zsoltárírónak szava 
száll ajkunkra: Micsoda óh Uram! az ember... 
noha valamennyire kisebbé teremtetted az ángya- 
lóknál, mindazáltal dicsőséggel .. megékesítetted! 
(Zsolt. VIII. 5 — 7.) De ki tagadhatná, hogy a szá- 
zad xégéii a gyors emelkedést hanyatlás váltja 
fel; mintha kifáradt voln' alkotásaiban, emelkedni 
nem bir, hanem esik vissza minden téren, sőt sok 
tekintetben még a meglevőt sem képes megtar- 
tani, mint a rossz örökös, kinek kezén elmegy, 
semmivé foszlik szét az apai vagyon. 

Hisz még nem oly rég volt, amikor szent 
eszmék, embert boldogító s az isteni képhez méltó 
igazságok, elvek dobogtatták az emberek szívét s 
az ezekért vívott küzdelmek hevében szeretet, ki- 
tartás, hűség és áldozni mindent kész buzgóság 
vezetett a siker kikötője felé .. Ma kiki magának 
áll és munkálkodik; érdek a rugója, múló földi 
érdek, legtöbb esetben, az ember tetteinek, mely 
nem tekint másra, csak önhasznát nézi, sőt ke- 
reszt\il gázol kegyetlenül azon, aki útjában áll. 

Es e vészes irány, rég átcsapott oda, s na- 
ponként terjed ott, hol addig a tiszta, földi salaktól 
ment eszmék, igazságok, elvek világa volt, egy- 
házi, vallásos, hitbeli életünk egész mezejére; 
nem ég már a fáklya azon tiszta fénynyel, mely 
egykor a világ világossága volt, néha csak egy 
kicsiny körre is alig vet valami halvány fényt. 



255 

Ki tagadhatná el, ki ne vallaná meg szomorú lé- 
lekkel, hogy a hanyatlásnak árnya kisért itt is? 
Avagy nem látjuk-é, hogy rég feledve van igen 
sokak előtt a minden bölcsesség igazi kezdete, az 
Urnák félelme? Nem látjuk-é, hogy az ősök nagy 
példája, egyháziassága, vallásukhoz való lm ra- 
gaszkodása, hitükért nemcsak a múló földi jókat, 
hanem életet is áldozó szerelme sokakat nem 
hevít, nem lelkesít már?! Nem látjuk-é, hogy ha 
nem hitetlenség is, de a fásult közöny, mely sem 
hév, sem hideg, miként kerüli el az Úrnak tem- 
plomát, nem érzi szükségét Isten áldásának, amikor 
magának élettársat választ, — vagy miként tépi 
le egyháza kebléről előre gyermeket, miként sza- 
kítja el az édes anyától, aki őt nevelte, s bízza 
más, tán sokszor mostoha kezekre, vagy miként 
zúdul fel s cserél hitet, vallást nagy könnyelmű- 
séggel, ha őt örök jókkal tápláló egyháza tőle, 
habár csekély áldozatot kér is?! S nem látjuk-é 
végre, hogy az ezek miatt meggyengült falakon 
betör az ellenség s szélylyel jár közöttünk, mint 
ordító oroszlán, keresve, akit elnyeljen. (Í.Pét. V. 
H.) — hogy jönnek gyakorta, itCott, és mindenütt 
a hamis próféták, kikről Jézus szólott s vagy vak 
hit jármába, nehéz igájába verik a lelkeket,' vagy 
mint Péter mondja: behoznak veszedelmes tévely- 
géseket, hz Urat is megtagadván! (II. Pét. II. 1) 
Bizony, sokan esnek ezek hálójába, sok lélek 
nyugalma, hite, boldogsága lett már így áldozat!! .. 
Talán sötét a kép! .. Ám nem én rajzolom, 
de maga az élet! .. Oh hát nem méltó-é meghal- 
lanunk a szót, követni az intést: vessetek igaz- 
ságot magatoknak, . . . mert ideje immár, megkeres- 
netek az Urat! 

III. 

Oh de hol kezdjük el? mikép vigyük véghez 
a jó, a szent munkát, meggyengült erővel? .. ha 
arra gondolunk, hogy a romlás elé, gyarlóságunk 
miatt gátat nem vethetnénk, aggódva kérdezzük, 



256 

lesz-é elég erőnk, elég tehetségünk nemcsak meg- 
tartani, ami még a miénk, hanem a romokat is 
megépíteni?!... 

Ker. Társaim! meg vagyon az írva: akik az 
Úrban bíznak, azoknak erejök megújul ; szárnyukkal 
magasságra repülnek, mint a saskeselyűk: futnak 
és nem táradnak el járnak és nem lankadnak meg! 
(Ksa. XL. 31.) Isten, kinek velünk kötött szövet- 
sége soha fel nem bomol, íme most is mondja 
vigasztaló szóval: kegyelem mértékét aratjátok, s 
igazság esőjét ád az Ur ti nektek!... kegyelem 
mértékét, mely a gyengeséget hegyeket mozdító 
erővé emeli, "melynek birtokában igy szól Pál 
apostol: Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok 
és ez nem volt én hozzám hiábavaló, hanem többet 
munkálódtam, mint mindnyájan azok. de nem én. 
hanem az Isten kegyelme, mely én velem vagyon!... 
s igazság esőjét, mely a vetett magot kikelti a 
földből s gyümölcsösé érleli, előtte kedvessé, em- 
bert m egáldóvá. ... 

Csakhogy nézzetek szét a megújult tavasz 
színében pompázó és annyi remény nyel teljes hatá- 
rokon! Isten kegyelmének, áldó jóságának bizony- 
ságai azok, de faradságotok s hú munkátok után; 
ahol nem vetettek, hol nem munkálkodtak, nem 
in utat ott áldást Isten kegyelme sem. S ebből értsétek 
meg, hogy a mi egyházi, vallásos s erkölcsi éle- 
tünk mezején nem a tétlenségre száll Isten ke- 
gyelme s nem a heverőnek adatik igazság jóté- 
kony esője. Egyenként mindnyájunk feladata itt 
is, hogy mi munkálkodjunk s munkánk eredmé- 
nyét bizzuk az Istenre, aki megadja azt. 

Ezt a nemes munkát kezdd el tenmagadon; 
teliszíved parlagon heverő földjébe, szánts új, mély 
ugarát az örök igazság magvai számára; kezdj 
új, szent életet, melynek elve legyen: élek többé 
nem én, hanem a Krisztus él én bennem, és amely 
életet most élek e testben, az Isten fiához való hit 
által élem azt! (Gal. II. 20.) Ha családdal áldott 
meg Isten jósága, melyre gondot viselj, melyért 



257 

küzdj és fáradj, e gondot, e munkát ne merítsd 
ki abban, hogy egyedül testi szükséges javakkal 
boldogíthasd őket, melyek mind elmúlnak, sőt 
mindenek felett, mint egykor Mária, a jobb részt 
válasszad, ezt szerezd meg nekik ; a zsenge gyer- 
mekkor fogékony idején Krisztushoz vidd őket, 
ő benne neveld fel s oly kincset adsz nekik, 
amely el nem veszhet! ... Ha előljáró vagy egy- 
házban, községben, ha törvény s bizalom oly 
polcra állított, honnan világolni, sokakat vezetni 
nemes hivatásod: Krisztusban járj elől, mindig és 
mindenütt csak igazságot vess szóval és példával, 
vigyázz a lelkekért, (Sid. XIII. 17.) el nem felejt- 
vén, hogy számadó v#gy, kinek felelni kell egykor 
arád bízottakért! .. És bárminő sorsba, bármily 
állapotba helyezett az Isten híí gondviselése, ves- 
sünk igazságot mindenkor s mindenütt jó igyeke- 
zettel ; azt az igazságot, mely Krisztusban szállott 
a mennyből a földre; azon bizalommal, azon 
reménységgel végezzük e vetést, hogy Isten igazság 
esőjét ád arra s azt cselekszi vélünk, hogy a 
kegyelemnek mértékét arassuk! így megépül a 
rom ember munkájával, Isten kegyelmével; a 
hitélet immár hervadó virága megújul és nyílik, 
a közönyt erős hit, az önzést szeretet, a csügge- 
dést erő, kitartás váltja fel, valóvá lesz a szó, az 
írásnak szava: Az Urnák dicsőségével betelik n 
föld. mi képen a vizek a tengernek mélységét bebo- 
rítják s az Istennek békessége* erősségül lészen n 
ti sziveteknek a Jézus Krisztusban ! (Hab. II. 14.; 
Fii. IV. 7.) 



Ker. Társaim! Bár csekély erővel, de szívem 
szerinti igaz buzgósággal igyekeztem szólni e 
napon hozzátok. Vetettem én is most, tisztem 
szerint, Isten örök igéjének, igazságnak magvát, 
jó reménység alatt, hogy teremni fog az igazság 
gyümölcsét, némely hatvan annyit, némely meg 



Papi Lexikon I. 



258 

száz annyit Anide jól tudom, hogy enyém csak 
a munka... áldást egyedül az Isten adhat arra! 
Hozzá esedezem azért buzgó szívvel, hogy való- 
sítsa meg, töltse be rajtatok, amit igért vala a 
próféta által : ami képen leszáll az eső az égből és 
oda vissza nem téi\ hanem azt míveli, hogy a föld 
teremjen és a magvetőnek magot adjon, és kenye- 
ret az éhezőnek: úgy lészen az én beszédem is... 
nem tér én hozzám üresen, hanem megcselekszi 
amit akarok és .szerencsés lészen azoknál kikhez 
küldöttem azt! ülj legyen szerencsés az Urnák 
igéje ti nálatok! Ámen. 



Utóimádság. 

Isten! kit Atyánknak ismerünk és vallunk a 
Jézus Krisztusban! Tied szívünk minden hálás 
dobbanása, hogy igéd világát adtad ma is nekünk 
s azzal megtanítál igazságot vetni, kegyelmet 
aratni ! 

Jézus, Isten fia! kiben van egyedül a mi 
idvességünk, dicséretet zengünk a Te nagy ne- 
vednek s áldva emlegetjük végtelen szerelmed, 
melyből földre szállva igazságunk lettél, hit- 
ben, tudományban és egész életed dicső példá- 
jában!.. 

Szent lélek Ur Isten! aki velünk maradsz 
világ végeztéig, téged is magasztal lelkünk hő 
imája, hogy szerzed a hitet s azzal igazságra, 
életre vezérelsz !... 

Áldott Szentháromság, egy és örök Isten! 
fogadd el hálánkat és vedd kedvesen azt, melylyel 
tiszta szívből áldozunk Tenéked s halld meghittel 
teljes könyörgésünk szavát, add meg kegyelme- 
sen, amit tőled kérünk!... 



259 

íme, mint a tavasz áldó melegétől újult hatá- 
rokon új ugarát szántánk s magot veténk belé jó 
reménység alatt; úgy akarjuk mélyen felszántani 
szívünk termékeny földjét is, hogy a Krisztusban 
nyert igazság magvait hintegessük abba, mert 
tudjuk, érezzük, hogy ideje immár az Urat ke- 
resni, megtérni ő' hozzá s ösvényein járni. Oh 
adj, mert egyedül csak Tőled jöhet az, igazság 
esőjét e mi vetésünkre s cselekedje a te végtelen 
jóságod, hogy ha időnk eljő, kegyelem mértékét 
arathassuk abból! 

lm, fogadást teszünk szent Felséged előtt, 
hogy nem restülünk meg a jó igyekezetben, csak 
Te légy mellettünk, csak áldásod szálljon mun- 
kálkodásunkra, akkor felvirágzik anyaszentegy- 
házunk s egész hitéletünk régi szép díszében s 
minket boldogító égi erejében! 

Mi Urunk, Istenünk! halld meg, ha könyör- 
günk a Te országodnak egy kicsiny részéért, e 
mi egyházmegyénk s ebben helyeztetett gyüleke- 
zetinkért! Légy oltalmazójok a kisértő ellen; 
tagjaik szívébe add az ősök hitét, áldozatkész- 
ségét, hogy legyen mindegyik ezek által erős és 
•a tőled igért jókkal boldogítsa híveit a földön s 
majd a mennyekben is! 

Te adtad, Te tartsd meg, mindenható Isten ! 
földi hazánkat is. Nagy szívű királyát, igazgatására 
hivatott fiait s ez egész nemzetet fedezd be tovább 
is mindenkor tapasztalt s hálával fogadott gond- 
viseléseddel; áldd meg a hazának határit bőség- 
gel s az idők folyamán sok nehéz próbának alá- 
vetett népét megelégedéssel! 

Áldj meg közelebbről mindnyájunkat, akik 
most itt összegyültünk, hogy építsük egymást s 

17* 



a Te országodat ! Egyesíts az igaz testvéri szeretet 
kötelékeivel, hogy egyek legyünk ma, egyek 
mindenkoron a Jézus Krisztusban! 

Áldd meg óh jó Isten! bejövételünket, kime- 
netelünket kegyelmedből! Ámen. 

Kába, 1899. 



Szele György, 

bakonszegi er. ref. lelkész. 



fc^ 






8. 
A föld savai. 

Lelkészértekezlet alkalmával. 

Alapige: Máté V. 13. 

Az evangyéliomok egész sorozatát örökítették 
meg Jézus ama sajátszerű nyilatkozatainak, me- 
lyeknek különös voltán csak azért nem akadunk 
fel, mert megszoktuk azokat. Ezek közül való az 
is, melyet most felolvastam. Képzeljétek csak, 
mit gondolt volna a mai világ bölcse, ha azokat 
a tanítványokat látja, kikhez ezt Jézus intézte? 
A föld savai ! Ok !? Azok a minden miveltség nélkül 
szűkölködő galileabeliek, kiknek elméje képtelen 
volt foglyosabb kérdés megértésére; ezek a szűk 
látkörű vámszedők és halászok, kik egy idegen 
[ nyelvet is rosszul beszéltek; ezek az emberek, 
[kiknek buzgalmuk a legcsekélyebb akadály lval 
! szemben is oly gyakran megcsappant és tulajdon 
Mesterük keresztje előtt, oly szégyenletes gyáva- 
sággá változott — ők a föld savai!? 

Pedig mégis találó kifejezés ez! akarva, 
nem akarva, kénytelenek vagyunk ma ezt elis- 
merni. Csak egy pillantást kell vetnünk a világ 
térképére. Hol van erkölcsi élet, haladás, szabad- 
ság és a jövő reménye ? Ott, hova ezeknek a 
galileabelieknek szava elhatott; ott, hol az a nem- 
zetek elméjébe és szívébe behatolt. Igen, a mivelt 
világ legtöbbet köszönhet ennek a maroknvi 
embernek; ezek a mi mestereink; mi az ő örök- 
ségükből élünk. Hitünkbe és erkölcseinkbe oly 



262 

erőt kölcsönöztek, hogy annak súlyát mindnyájan 
érezzük magunkon. Mig az ó-világ mindinkább 
romlása és feloszlása felé sietett, úgy hogy mivelt- 
sége tetőpontján csak hulla volt, mely elemeire 
bomolva, porba hullott: addig a ker. társadalom- 
ban életnedv rejlik, mely XIX század multán is, 
minden irányban árasztja győzelmes erejét. Eme 
galileabeliek hite annyira át- meg átjárta a mivelt 
népek életét, hogy e kettő egymástól többé el nem 
választható. Ott van törvényeinkben; ez változtatja, 
tökéletesíti azokat ; ott van erkölcseinkben ; ez 
óvja azokat az újkori pogányság szélsőségei között; 
ott van családi életünkben, a szülék és gyermekek 
gyöngéd viszonyában; ott van legtisztább örö- 
meinkben, hogy az önzés el ne hervassza azokat; 
ott van a szegények és szerencsétlenek iránt min- 
dig ébren levő részvétben; ott a bűn és igazság- 
talansággal szemben föllázadó lelkiismeret nemes 
inéltatlankodásában ; ott a szenvedők vigasztalá- 
sában; ott az élet és halhatatlan remény igéiben, 
miket halottaink sírkövére írunk ; ott van mindenütt, 
és a Mester igazat mondott, midőn a tanítványok- 
hoz fordulva, így kiáltott fel: „Ti vagytok a föld- 
nek savai!'' 

Idvezítőnknek ezen nyilatkozatát szándékozom 
most, veletek együtt, fejtegetni. Egyszerű, de találó 
kéne ez azon hatásnak, melyet Krisztus követői- 
nek, a világra gyakorolniuk kell. 

I. Milyen természetű ezen hatás? 

II. Mi módon kell azt gyakorolnunk? 

E két kérdésre feleljünk meg Isten segedel- 
mével. 

I. 

Az emberekre való hatás kétféle természetű 
lehet; külső, amennyiben anyagi vagy erkölcsi 
kénvszer; belső, amennyiben meggyőzés által tör- 
ténik az. Hogy Jézus melyüket választotta a kettő 
közül: mindnyájan tudjuk. 0, ki egyetemes ura- 
lomra törekedett, soha egy szót sem ejtett ki, mely 



263 

azt árulta volna el, hogy az erőszakra akart 
támaszkodni. Jós tekintetével előre látta a jövőt; 
megjövendölte az ellenszenvet, a megvettetést, 
gyűlöletet, az üldözéseket, melyeket evangyélioma 
támasztani fog; de ugyanakkor azt is megmon- 
dotta, hogy a Földre hozott igazság, mintegy mus- 
tármag, nagy fává fog növekedni, melynek árnyé- 
kában nemzetek találnak menedéket. Tizenkét 
emberre bizta ez igazságot s lelkével megihletve, 
e szavakkal küldötte ki őket a világ meghódítá- 
sára: ,.77 vagytok a földnek savai!" így alapítta- 
tott meg az egyház s három század múlva, igy 
honosult meg az evangyéliom az ismert világ 
minden pontján. 

S ezzel szemben, hogy járt el az igazság 
letéteményese, a hivatalos egyház? Az is egye- 
temes uralomra törekedett, de megfeledkezett 
mesterének ama parancsáról, hogy az igazság 
által hassa át a világot. Azt a külső uralmat kö- 
vetelte, melyet Jézus, megkísértése alkalmával, 
visszautasított. Megnyerte. De hogy mily fondor- 
latok, mily erőszak, mily üldözések áván: arról 
szomorúan emlékezik a történelem. S nem értem, 
hogy lehet felekezet, mely tagadja, hogy maga 
az egyház valaha elnyomta volna a lelkeket, s e 
tekintetben a világi hatalomra hárítja a felelős- 
séget. Hisz ez okoskodás mögött célzatos két- 
értelműség lappang! Részemről a hóhérkézre 
juttató egyházi hatalom és maga a hóhér kö- 
zött csak" annvi különbséget látok, a mennyi 
van a gondolkodó fő és a sujtoló kéz kö- 
zött, és kevésbé gyűlöletes előttem a gyilkoló 
kéz, mint a fő, mely a gyilkosságot megrendeli. 
Mondjuk ki az igazat! Az egyház, hogy egyetemes 
isteni uralmat hozzon létre: erőszakkal akart 
uralkodni. így akarta idvezíteni a lelkeket. így 
szólt a világhoz: „En vagyok a te anyád: nekem 
engedelmeskedjél!"; de teremtett olyan rémural- 
mat, melyben kezeit saját megtévedt gyermekeinek 
vérében mosta meg. így hitte uralmát biztositani 



264 

a nemzetek felett. 8 vájjon ez eljárást lehet-e a 
sikerrel menteni? sőt magát a silcert elérte-e az 
egyház? Volt idő, midőn azt hitték, hogy az 
eretnekség elfojtásával beállott halotti csöndben, 
a tóidig görnyedő nép között sikerült megterem- 
teni a katholikus egységet; de arra nem figyel- 
meztek, hogy az első keresztyénséget annyira 
Í'ellemző hittérítői lelkes mozgalom ez időtől 
kezdve egyszerre megszűnt; hogy a középkor 
végén a ker. egyház egymás után látta kialudni 
a szellemi világosság ősi tűzhelyeit Karthágóban, 
Alexandriában, Jeruzsálemben, Antiochiában, Efé- 
zusban, Konstantinápolyban, Athénben; hogv terü- 
letének egyharmadát, még a reformáció előtt 
elvesztette; arra nem figyelnek eléggé, hogy a 
jelenkori hitetlenség és társadalmi rend ellen való 
gyűlölség ép azon népfajok között pusztít leg- 
inkább, melyek legrégebben tűrik ezen mesterkélt 
egység igáját. íme, ezt nyerte az egyház az által, 
hogy erőszakkal akart uralkodni a világ felett, 
a helyett, hogy azt lelkével hatotta volna át. 

Hadd állítsak elétek egy másik ellentétes képet. 
Harinadfélszáz évvel ezelőtt, egy kis csoport vallási 
üldözött kötött ki Amerika partjain, hogy egy 
földzugot keressenek, hol békében imádhassák a 
biblia istenét. Itt a magányban, távol minden 
rokonnéptől, emelték a világon az első menhe- 
lyet az emberi járom alól felszabadult lelkiismeret 
számára. Lassanként megszaporodtak. Ebben az 
új társadalomban nem volt százados múltú pap- 
uralmi tekintély, sem pallos által védett oltár, sem 
a papság számára biztosított főhatalom ; semmi 
más, csak a ker. hit, mely saját erejével cselek- 
szik; semmi más, csak a föld sava, mely erőteljes 
ízével áthatja a lelkiismeretet; és ma az a nem- 
zedék, melyet maguk után hagytak: szabad, ha- 
talmas, boldog, jótékony, mindenekfelett mélyen 
vallásos; hogy egy nagy katholikus szónok sza- 
vaival éljek : „a XÍX. században legszebben ragyo- 
gott a nap az északamerikai szabad államok felett*. 



265 

E két ellentétes kép is, — ha már Jézus és 
az apostolok példái oly messze esnek tőlünk — 
elégséges annak igazolására, hogy csak a lélekből 
lélekbe ható hit, az igazi ker. élet, az egyedüli 
hatékony eszköz a földön Isten országának meg- 
alapítására. Nekünk protestánsoknak különben 
eddig sem állottak rendelkezésünkre kiváltságok, 
előjogok. Irigykedve nézzük-e azért ott a túlol- 
dalon valójában már leáldozott, de még mindig 
visszakövetelt és mesterségesen élesztgetett világ- 
uralmat? Épen most, a sokat panaszolt változott 
egyházi viszonyok között, ingadozzék-e hitünk 
azért, hogy egyházunk létfoltétele ugyanaz, melyen 
azt Jézus és az apostolok megalapították; hogy 
t. i. a helyett, hogy mint valami politikai intéz- 
mény nehézkednék a világra, saját kebelében, 
belőiről kell annak hatnia, mint a föld savának!? 
Nem, Af.! magasabbra emeljük szemeinket és a 
helyett, hogy a világtól követelnénk külső hatal- 
mat, tekintélyt: egyházunk fejénél, Jézusnál ke- 
ressük annak a láthatatlan és szellemi erőnek 
titkát, melylyel egyedül lehet és kell meggyőzni 
a világot. 

Tudjuk tehát, milyen természetű az a hatás, 
melyet a Krisztus követőinek a világra gy ako- 
rolniok kell. Ez a hatás szellemű s mindjárt hozzá- 
tehetem, hogy: egyéni oly értelemben, hogy 
minden hívőnek gyakorolnia kell azt. Mert nem 
az egyházról mondotta Jézus, hogy az a föld sava 
volna; nem is a kijelentett igazságról, hanem a 
keresztyénekről. Tudnunk kell tehát, hogy semmi- 
féle intézmény, rendszer, még a biblia sem képes 
azt a hivatást betölteni, melyre minket Istennek 
tetszett elhívni. „Ti vagytok a földnek savai!" 
Tetszett Istennek, hogy a fiában megtestesült igaz- 
ság bizonyos mértékben minden keresztyénben 
megtestesüljön, hogy az életté képződjék és igy 
szívből-szivbe jutván, megtérítse a világot. A ke- 
resztyénség az lesz, a mik ti lesztek. A ! Hasztalan 
akarnánk azt egyháziak és világiak egymáara. 



266 

hárítani; senkinek sincs joga azt rólunk levenni, 
és nincs jogunk azt másról átvállalni; az evan- 
gyéliom szelleme tiltakoznék ily felfogás ellen, 
mert itt van helye az apostol eme mondásának : 
„kiki a maga terhét viselje 4 : Bármit cselekedjetek 
azért, a föld savainak kell lennetek, és az igazság 
jövője e világon mindnyáj ótoktól függ. 

11. 

Miként kell gyakorolnunk ezt a hatást? Erre 
a kérdésre adjunk még feleletet. 

Hogy másokra szellemileg hassunk, két eszköz 
áll rendelkezésünkre ; u. m. : az írott vagy mon- 
dott szó, és az élet. Van-e valami hatalmasabb, 
mint az emberi szó? Az ige! e néven nevezi János 
evangyélista magát az Isten fiát. Tehát beszédünk 
mindenkor annyira telítve legyen az evangyéliom 
savával, hogy egy-egy erénynek váljon szűlő- 
anyjává. Tudom, hogy" ti is így gondolkoztok, s 
ez becsvágyatok. Protestáns egyházunk eleitől 
fogva felismerte az igehirdetés roppant fontosságát, 
midőn azt istenitiszteletünk központjává tette. Igen, 
ha azt a beszédet, mely szószékeinkből elhangzik, 
valóban az evangyéliom sava járta át; ha az meg- 
érinti és megdöbbenti a lelkiismereteket; nyugta- 
lanságba hozza és megindítja a szíveket; ha az a 
láthatatlan világ valóságait szemeink előtt látha- 
tókká, mintegy jelenvalókká teszi: az igazán ama 
kétélű fegyver, melyről az írás szól. Igen, lenne 
bár az csiszolatlan és művészet nélkül való, érdes 
és kevésbé sikerüli: de ha meggyőződött szívből 
származik: a hit által reá ruházott hatalom erejével 
képes átalakítani a világot. 

De épen e ponton nem szabad felednünk, 
hogy itt egy nagy veszélylyel állunk szemközt, 
melyre maga az Idvczítő hívja fel figyelmünket, 
midőn eme kérdést teszi fel: „Mivé lesz a só, ha 
inegízetlenül?" — Minden kornak megvan a saját 
ízlése, megvannak uralkodó eszméi; aki ezekhez 
nem alkalmazkodik: elmaradott, s nem lehet köz- 



267 

kedvelt ember. Nos tehát, az ige hirdető is, aki 
szószékre lép, a helyett, hogy Istenre nézne, ki őt 
odaküldötte, csak hallgatóira gondoljon; a meny- 
nyei üzenet helyett, melynek szóvivőjéül állít- 
tatott, korszerű eszméket tolmácsoljon; a helyett, 
hogy a lelkiismereteket felrázza, csak azok meg- 
nyugtatására törekedjék; s mindezt csak azért, 
hogy hallgatói dicséretét, kiérdemelje s népszerű 
szónok hírében álljon? Oh a-f! hát nem látjátok 
át, hogy ilyen módon megízetlenül a só, mely 
többé semmire se jó. Népszerű! De hát Pál apostol 
népszerű volt-e, {midőn beszéde fölzaklatta a bű- 
nösöket, és megbotránkoztatta a bölcseket? De 
hát Idvezítőnk népszerű volt-e, midőn a sokaság 
zúgolódva távozott mellőle? Nem, af., és Isten 
őrizzen bennünket az olcsó népszerűségtől. Egé- 
szen másnemű az az elismerés, ami a jó pré- 
dikációnak méltó dicsérete lehet; s ez az, melyet 
egy koronás fő mondott egy alkalommal egy 
japra, midőn ez, az udvari prédikátorok alacsony 
lízelgéséhez szokott király előtt, tartózkodás nél- 
uil hirdette az evangyéliomot; a király ugyanis 
így szólt: „Midőn a többieket hallgatom, meg vagyok 
elégedve beszédeikkel; most hogy ezt hallottam: 
nem vagyok megelégedve — magammal !" Vajha 
ilyen, hatása lehetne a mi beszédünknek is! 

Oh, az igazság szolgálatába ilyen módon oda 
állított beszéd, legyen az szószékből, vagy azon 
kivfil az életben mondva, mily hatalom és meny- 
nyire valóban a föld sava! Láttassék az bármi- 
lyennek, tűnjék bár fel olyannak, mint a földre 
hullott hiábavaló mag: ki tudja, mi válhatik a 
hit, igazság, szeretet egy étlen igéjéből!? Nem mu- 
tatja-e a történelem minden lapja a talán olykor 
titokban kiejtett egyetlen szónak rendkívüli ha- 
tását arra a szívre, melybe eljutott és ott új élet- 
nek lett csirájává? Az egyptomi sírokban, egy 
háromezer éves hullának kezében, gabona sze- 
meket találtak. Elvetették azokat és csodálatos, 
kikelvén, gazdag kalászokat hoztak. l^£\\ ^ *Vfc 



258 

száz annyit Ámde jól tudom, hogy enyém csak 
a munka... áldást egyedül az Isten adhat arra! 
Hozzá esedezem azért buzgó szívvel, hogy való- 
sítsa meg, töltse be rajtatok, amit igért vala a 
próféta által : ami képen leszáll az eső az égből és 
oda vissza nem téi\ hanem azt mívelu hogy a föld 
teremjen és a magvetőnek magot adjon, és kenye- 
ret az éhezőnek: úgy lészen az én beszédem is... 
nem tér én hozzám üresen, hanem megcselekszi 
amit akarok és szerencsés lészen azoknál kikhez 
küldöttem azt! 01} legyen szerencsés az Urnák 
igéje ti nálatok! Ámen. 



Utóimádság. 

Isten! kit Atyánknak ismerünk és vallunk a 
Jézus Krisztusban! Tied szívünk minden hálás 
dobbanása, hogy igéd világát adtad ma is nekünk 
s azzal megtanítál igazságot vetni, kegyelmet 
aratni! 

Jézus, Isten fia! kiben van egyedül a mi 
idvességiink, dicséretet zengünk a Te nagy ne- 
vednek s áldva emlegetjük végtelen szerelmed, 
melyből földre szállva igazságunk lettél, hit- 
ben, tudományban és egész életed dicső példá- 
jában!.. 

Szent lélek Ur Isten! aki velünk maradsz 
világ végeztéig, téged is magasztal lelkünk hő 
imája, hogy szerzed a hitet s azzal igazságra, 
életre vezérelsz !... 

Áldott Szentháromság, egy és örök Isten! 
fogadd el hálánkat és vedd kedvesen azt, melylyel 
tiszta szívből áldozunk Tenéked s halld meg hittel 
teljes könyörgésünk szavát, add meg kegyelme- 
sen, amit tőled kérünk!... 



259 

íme, mint a tavasz áldó melegétől újult hatá- 
rokon új ugarát szántánk s magot veténk belé jó 
reménység alatt; úgy akarjuk mélyen felszántani 
szívünk termékeny földjét is, hogy a Krisztusban 
nyert igazság magvait hintegessük abba, mert 
tudjuk, érezzük, hogy ideje immár az Urat ke- 
resni, megtérni o hozzá s ösvényein járni. Oh 
adj, mert egyedül csak Tőled jöhet az, igazság 
esőjét e mi vetésünkre s cselekedje a te végtelen 
jóságod, hogy ha időnk eljő, kegyelem mértékét 
arathassuk abból! 

lm, fogadást teszünk szent Felséged előtt, 
hogy nem restülünk meg a jó igyekezetben, csak 
Te légy mellettünk, csak áldásod szálljon mun- 
kálkodásunkra, akkor feivirágzik anyaszentegy- 
házunk s egész hitéletünk régi szép díszében s 
\ minket boldogító égi erejében! 
f Mi Urunk, Istenünk! halld meg, ha könyör- 

I günk a Te országodnak egy kicsiny részéért, e 
! mi egyházmegyénk s ebben helyeztetett gyüleke- 
I zetinkért! Légy oitalinazójok a kisértő ellen; 
tagjaik szívébe add az ősök hitét, áldozatkész- 
ségét, hogy legyen mindegyik ezek által erős és 
•a tőled igért jókkal boldogítsa híveit a földön s 
majd a mennyekben is! 

Te adtad, Te tartsd meg, mindenható Isten ! 
földi hazánkat is. Nagyszívű királyát, igazgatására 
hivatott fiait s ez egész nemzetet fedezd bé tovább 
is mindenkor tapasztalt s hálával fogadott gond- 
viseléseddel ; áldd meg a hazának határit bőség- 
gel s az idők folyamán sok nehéz próbának alá- 
vetett népét megelégedéssel! 

Áldj meg közelebbről mindnyájunkat, akik 
jnost itt összegyültünk, hogy építsük egymást s 

17* 



258 

száz annyit Ámde jól tudom, hogy enyém csak 
a munka... áldást egyedül az Isten adhat arra! 
Hozzá esedezem azért buzgó szívvel, hogy való- 
sítsa meg, töltse be rajtatok, amit ígért vala a 
próféta által : amiképen leszáll az eső az égből és 
oda vissza nem téi\ hanem azt mívelU hogy a föld 
teremjen és a magvetőnek magot adjon, és kenye- 
ret az éhezőnek: úgy lészen az én beszédem is... 
nem tér én hozzám üresen, hanem megcselekszi 
amit akarok és szerencsés lészen azoknál, kikhez 
küldöttem azt! 0\\ legyen szerencsés az Urnák 
igéje ti nálatok! Ámen. 



Utóimádság. 

Isten! kit Atyánknak ismerünk és vallunk a 
Jézus Krisztusban! Tied szívünk minden hálás 
dobbanása, hogy igéd világát adtad ma is nekünk 
s azzal megtanítál igazságot vetni, kegyelmet 
aratni! 

Jézus, Isten fia! kiben van egyedül a mi 
idvességünk, dicseretet zengünk a Te nagy ne- 
vednek s áldva emlegetjük végtelen szerelmed, 
melyből földre szállva igazságunk lettél, hit- 
ben, tudományban és egész életed dicső példá- 
jában!... 

Szent lélek Ur Isten! aki velünk maradsz 
világ végeztéig, téged is magasztal lelkünk hő 
imája, hogy szerzed a hitet s azzal igazságra, 
életre vezérelsz !... 

Áldott Szentháromság, egy és örök Isten! 
fogadd el hálánkat és vedd kedvesen azt, melylyel 
tiszta szívből áldozunk Tenéked s halld meg hittel 
teljes könyörgésünk szavát, add meg kegyelme- 
sen, amit tőled kérünk!... 



259 

íme, mint a tavasz áldó melegétől újult hatá- 
rokon új ugarát szántánk s magot veténk belé jó 
reménység alatt; úgy akarjuk mélyen felszántani 
szívünk termékeny földjét is, hogy a Krisztusban 
nyert igazság magvait hintegessük abba, mert 
tudjuk, érezzük, hogy ideje immár az Urat ke- 
resni, megtérni o hozzá s ösvényein járni. Oh 
adj, mert egyedül csak Tőled jöhet az, igazság 
esőjét e mi vetésünkre s cselekedje a te végtelen 
jóságod, hogy ha időnk eljő, kegyelem mértékét 
arathassuk abból! 

lm, fogadást teszünk szent Felséged előtt, 
hogy nem restülünk meg a jó Igyekezetben, csak 
Te légy mellettünk, csak áldásod szálljon mun- 
kálkodásunkra, akkor felvirágzik anyaszentegy- 
házunk s egész hitéletünk régi szép díszében s 
minket boldogító égi erejében! 

Mi Urunk, Istenünk! halld meg, ha könyör- 
günk a Te országodnak egy kicsiny részéért, e 
mi egyházmegyénk s ebben helyeztetett gyüleke- 
zetinkért! Légy oltalmazójok a kisértő ellen; 
tagjaik szívébe add az ősök hitét, áldozatkész- 
ségéi hogy legyen mindegyik ezek által erős és 
a tőled igért jókkal boldogítsa híveit a földön s 
majd a mennyekben is! 

Te adtad, Te tartsd meg, mindenható Isten ! 
földi hazánkat is. Nagy szívű királyát, igazgatására 
hivatott fiait s ez egész nemzetet fedezd be tovább 
is mindenkor tapasztalt s hálával fogadott gond- 
viseléseddel; áldd meg a hazának határit bőség- 
gel s az idők folyamán sok nehéz próbának alá- 
vetett népét megelégedéssel! 

Áldj meg közelebbről mindnyájunkat, akik 
most itt összegyültünk, hogy építsük egymást s 

17* 



a Te országodat ! Egyesíts az igaz testvéri szeretet 
kötelékeivel, hogy egyek legyünk ma, egyek 
mindenkoron a Jézus Krisztusban! 

Áldd meg óh jó Isten! bejövételünket, kime- 
netelünket kegyelmedből! Ámen. 

Kába, 1899. 



Szele György, 

bakonszegi ev. ref. lelkész. 



7 

[ 



8. 
A föld savai. 

Lelkészértekezlet alkalmával. 



Alapige: Máté V. 13. 



Az evangyéliomok egész sorozatát örökítették 
meg Jézus ama sajátszerű nyilatkozatainak, me- 
lyeknek különös voltán csak azért nem akadunk 
fel, mert megszoktuk azokat, Ezek közül való az 
is, melyet most felolvastam. Képzeljétek csak, 
mit gondolt volna a mai világ bölcse, ha azokat 
a tanítvány ók$i látja, kikhez ezt Jézus intézte? 
A föld savai ! Ok !? Azok a minden miveltsőg nélkül 
szűkölködő galileabeliek, kiknek elméje Képtelen 
volt foglyosabb kérdés megértésére; ezek a szűk 
látkörű vámszedők és halászok, kik egy idegen 
nyelvet is rosszul beszéltek; ezek az emberek, 
kiknek buzgalmuk a legcsekélyebb akadálylyal 
szemben is oly gyakran megcsappant és tulajdon 
Mesterük keresztje előtt, oly szégyenletes gyáva- 
sággá változott — ők a föld savai!? 

Pedig mégis találó kifejezés ez! - akarva, 
nem akarva, kénytelenek vagyunk ma ezt elis- 
merni. Csak egy pillantást kell vetnünk a világ 
térképére. Hol van erkölcsi élet, haladás, szabad- 
ság es a jövő reménye ? Ott, hova ezeknek a 
galileabelieknek szava elhatott; ott, hol az a nem- 
zetek elméjébe és szívébe behatolt. Igen, a mivelt 
világ legtöbbet köszönhet ennek a maroknvi 
embernek; ezek a mi mestereink; mi az ő örök- 
ségükből élünk. Hitünkbe és erkölcseinkbe oly 



i>74 

Isten; az, ilyen játszva mutathat fel fényes ered- 
ményt. Ámde arról senki se tehet, hogy nem öt 
taletumot nyert sáfárkodásra ; e szerint azt se 
szégyenelheti, ha nagy igyekezet mellett is csak 
közepes, vagy még ennél is gyengébb eredményt 
érhet el. Az azonban már az illetőktől függ, hogy 
3 nyert egy talentum megkétszereződjék. - 
Es bizony sokszor megtörtént már az ilyen egy 
talentumosokkal, hogy lassan indultak, de mindig 
szebben és szebben haladtak, utoljára nedig a 
társadalom legderekabb munkásai közzé küzdöt- 
tek fel magukat. 

Kedves gyermekek, fiatalabb és idősebb tanú- 
lók! érzitek-e, hogy komoly napok ezek rátok 
nézve: a számadás napjai !? Boldogok vagytok, ha 
egész éven át eszetekben forgattátok, hogy azt az 
önfeláldozó szeretetet, amit szülőitek részéről nap- 
ról-napra tapasztaltok, most még semmi egyébbel 
nem viszonozhatjátok, mint becsületes magaviselet 
és szorgalmas tanulással. Azt, mondtam önfelál- 
dozó szeretetet. Valóban azt! Oh hányan vagytok, 
akiknek szülőitek, lakjanak bár itt helyben, vagy 
közel és távol a vidéken, a megfeszített munka 
és szigorú takarékosság mellett is legnagyobb 
nélkülözés között élnek. Akiknek sok pénz, nagyon 
sok pénz az a néhány forint is, amit tandíjra, 
könyvekre, író- és rajzszerekre, szegényes, de 
tisztességes ruhátokra múlhatlanúl ki kelí szakít- 
niok vékony keresményeikből, silány fizetésükből 
s amit ők szemmel láthatóan mejgsinylenek ruhá- 
zatban, élelemben, lakásban. Ám de a kopott 
öltözetet, sovány kenyeret, szegényes lakást és 
minden fáradtságot és szükséget elfeledteti velük, 
ha jó híreteket hallják. Az élet gondjaitól borús 
arcuk kiderül, szemükbe örömköny tolul, ha lát- 
ják, hogy gyermekük növekedik a tudományban 
s az Isten es emberek előtt való kedvességben. 
Aliként nektek sokszor igen kedvek az egeszén 
csekély értékű ajándék is, époly kedves nekik 
is egy-egy gondosan teleírt íráslap, egy-egy tetsze- 



275 

tos rajzlap, csinos írásfüzet vagy kézimunka, -- 
amik mind-mind arról beszélned, hogy szeretitek 
a rendet a tisztaságot ós erős benneteK a jóravaló 
igyekezet. Kedves nekik, ha hallják és bizonyít- 
ványban olvassák, hogy gyermekük Istentől nyert 
tehetségeit jó igyekezettel használja s az idővel, 
mint a pénzzel, takarékosan bánik; szerény, ille- 
delmes, ^mérsékletes, dicséretesen ügyel az egész- 
ségére. Oh nem lehet kimondani, csak érezni lehet 
azt az örömöt, amit az ilyen bölcs fiú szerez a 
szülői szívnek. Nincs az az elviselhető áldozat amit 
ilyen értesülésért kész szívvel meg ne hozna az. 
De ne gondoljátok ám, hogy csak a szegény- 
sorsú szülőknek jutott osztályrészül ez az öröm, 
amit náluk még különösen is fokoz az a tudat, 
hogy fiuk ez úton magasabb életpályára jut, a 
melylyel nagyobb megtiszteltetés és könpyebb 
életínod jár együtt mint az ő pályájukkal. Oh azt 
a jómódú szülőt akinek csekély, vagy épen semmi 
erőmegfeszítésbe se kerül, hogy előteremtse gyer- 
meke részére a tandíjat, a könyvek árát, a ruhá- 
zatot és élelmet; aki hát úgy látszik, nem is hoz 
áldozatot gyermekéért: azt is télies mértékben 
örvendezteti a bölcs fiü. Ugyan ki ne hallotta 
volna már, hogy derék, előkelő ember gyermeké- 
hez ezt a biztatást és egyszersmind jófcívánatot 
intézték: légy derekabb ember apádnál!? Hát azt 
hallotta-e valaki, hogy megneheztelt volna valaha 
e szavakért egy apa? Soha; nem, mert minden 
előretörő embernek, legyen szegény avagy gazdag, 
egyik legfőbb célja az, hogy gyermekét ínég jobb 
sorsba helyezze, mint amilyenben van ő maga ; 
azt akarja" hogy az még értelmesebb, tudósabb, 
a világot jobban ismerő s abba még számottevőbb 
legyen, mint ő maga. Azt pedig nagyon jól tudja, 
hogy az másként el nem érhető, hanem csak ii^y, 
ha a fiú annak idején nemcsak megőrzi, de foly- 
tonosan fejleszti is testi és lelki erőit; ha az arra 
rendelt időben megszerzi és folytonosan élesíti a 
mindennapi élet küzdelmeiben forgatandó fegy- 

18* 



276 

véreket. Ah mert mindennek meg van a rendelt 
ideje, meg az ültetésnek és a gyomlál ásnak, meg 
a vetésneK és aratásnak. Meg van a maga ideje 
annak is, amikor minden egyes embernek meg 
kell szerezni mindazokat az ismereteke ; t, amik 
nélkül életpályáján nem boldogulhat... És bölcs 
fiú minden olyan gyermek, ki okosan felhasználja 
az ismeretek, a Kézi ügyességek elsajátítására 
rendelt időt. Az nem tesz különbséget, hogy elemi, 
ipari és kereskedelmi va^y polgári iskolába, vagy 
gymnasiumba és felső iskolába jár-p! Az ilyenek 
mind megörvendeztetik szülőiket. Ám de miként 
bölcs Salamon idejében voltak, űgy ma is vannak 



bolond fiúk, akik búsúhísra vannak atyjuknak 
és keserűségére szülőjüknek. Az ilyen bolond fiúk 
semmit se adnak gondos szülőik jóakaró intéseire. 
A szülők már gazdagok élettapasztalatokban; jól 
tudják, hogy az élet nagy versenyében csak az 
állhat meg, csak az nem tiportatik el, aki alkalmai 
úton-módon megedzette erejét, akit nem talál ké- 
születlenül a küzdés. Tudiák, hogy mi mindent 
kíván ma a vilá^ attól, aki meg akarja állani a 
helyét. A napszamosok is tudják jól, hogy ma 
már mezőőr, hegyőr vagy hivatalszolga sem lehet 
az, aki olvasni, írni, számolni nem ind. Ezek közfii 
is azon vannak hát a meggondoltabbak, hogy 
gyermekeik az elemi iskolát jól elvégezzék. Az 
iparosok és kereskedők jól tudják, hogy nekik 
már nagyobb képzettségre van szükségük, mert 
különben csak tengődnek, de nem boldogulnak 
az életben. E nagyobb képzettség megadására 
valók az iparos és kereskedelmi tanonc-iskolák. 
Akik meg a tudományos életpályát választják, 
azoknál pontosan megszabja a törvény, hogy a 
képzettségnek mekkora fokát kell elériiiök. 

Minden okos szülő tudja hát és száinot is 
vethet azzal, hogy mit nevelhet gyermekéből. Ax 
nem tesz semmit, akármelyik tisztességes élet- 



277 

>ályára neveli is; a fő az, hogy gyermeke igazán 
képesítve legyen arra a munkára amivel kenyerét 
:eresni fogia. Egyiktől hát több és nehezebb elő- 
készületet Kivannak, mint a másiktól. A fő az, 
íogy az elébe kiszabottat teljesen elsajátítsa mind- 
fc gyik. Aki csupán elemi iskolát végez, végezze 
>1 azt becsületesen ; hasonlókép az is, aki gymna- 
liurnot vagy főiskolát végez. Szóval üsse meg a 
nértéket mindegyik; különben nem fog boldo- 
gulni. Teher lesz rá nézve az élet, ő meg terhére 
esz másoknak, terhére az egész társadalomnak. 
\. tapasztalatokban gazdag szülők és tanítók 
nindezt jól tudják már. Ezért óhajtják oly forrón, 
íogy gyermekeik okosan használják fel az elő- 
készület idejét. Nem vonják el őket az iskolától, 
nég ha nagy szükségük volna is rájuk otthon. 
Megszerzik a taneszközöket, a tandíjat, még ha 
TŐieszítésbe kerül is az. Jó tanácsaikkal, inté- 
seikkel mindig ott vannak gyermekeik mellett. 
3s mégis, mégis hányszor megtörténik, hogv kárba 
/esz minden jóigyekezetük, minden álaozatuk. 
Tanácsaik olyanok, mint a falra hányt borsó ; 
)énzüket mintha csak sárba szórták volna; szív- 
>ől fakadt sóhajaik, mint a száraz szelek. Gyér- 
nek ük sehogy se akarja megérteni, hogy az idő 
Irága kincs, ami ha egyszer elveszett, többé vissza 
lem szerezhető. Drága kincs, a mivel igen taka- 
rékosan kell bánni, hogy kárba ne menjen belőle 
*emmi. 

A bolond fiuk ezzel nem törődnek. Ha meg- 
elennek is az iskolában, csak testileg vannak ott. 
S'em figyelnek, sőt ostobaságra terelik társaik 
figyelmét is. Az iskolai időn kivűl pedig célta- 
lanul őgyelegnek, vagy a tunyaság párnáján az 
ördöggel cimborálnak. Igen az ördöggel ; ez aztán 
tjile beszéli a fejőket, mint a paradicsom kertben 
Éváét, hogy nem szükséges ám mindazt meg- 
tartani, amire Isten törvénye, az iskolai rendsza- 
bályok, szülőik és tanítóik intik őket. Megtömi a 
frjüket olyan kívánságokkal, a minek teljesítése 



278 

csak romlásukat idézheti elő. E kívánságok: a 
szivarozás, a kártya s az esteli mulatságok. Innen 
van aztán, hogy nem ritkán látunk szivart olyan 
apró gyermek szájában, akinek kopott, sőt rongyos 
a ruhája, sovány, vézna a teste, innen van, houy 
sok tanuló szüleinek szíve csakúgy sajog az év- 
közi értesítők, szülői tudósítások és évvégi bizo- 
nyítványok láttára. Búsul az apa, mert örökre 
oda van az a pénz, mit fiára Költött; kezdheti 
újra s ki tudja, lesz-e haszna? Kesereg az édes 
anya, mert le van forrázva mindaz a szép remény, 
amit szívének gyermekéhez fűzött. Keserűség árja 
borítja szemét, a miatt a hálátlanság miatt, mit 
tapasztalni kénytelen annál a fiúnál, akinek böl- 
csőjénél oly sokszor virrasztott zúgolódás nélkül, 
s alriért azóta is nem egyszer tette nappallá az 
éjszakát; akiért nélkülözött, futott, fáraoott, csak- 
hogy ne hiányozzék semmi, amire előhaladása 
végett szüksége van; s végül akiért, akinek jövő 
boldogságáért annyit fohászkodott Istenéhez! 

lm így okoz bút, bánatot, sok keserűséget a 
meggondolatlan könnyelmű gyermek, vagy amint 
az írás mondja: a bolond fiú az ő szüleinek. 



Kedves gyermekek, fiatalabb és idősebb ta- 
núlók! Kimondhatatlanul jól eshetik nektek most, 
a számadás napján, ha úgy érzitek, hogy bölcsen 
felhasználtátok az időt ps alkalmat szívetek ne- 
mesítésére, elmétek élesítése és értelmetek öreg- 
bítésére s ha bizonyítványotokkal mindezt igazolni 
is tudjátok. így azok közé az eszes fiúk közé 
tartoztok, kik szorgalmasan gyűjtenek nyárban, 
az az a munka idején. Azok Közé a bölcs fiúk 
közé tartoztok, akiknek örvendez az édes atyjuk, 
édes anyjuk. Hiszem, hogy lelkiismeretetek meg- 
nyugtató szózata csak újabb és hatalmas serkentés 
lesz arra, hogy továbbra is az Isten akarata, jó 
szülőitek és tanítóitok okos tanácsai és intései 
szerint AaJadjatok a teati fc»\e\V\ ^&t gyűjtésében. 



279 

Ámde ha a számadás rosszul üt ki 3 búnak, 
bánatnak, keserűség napjai ezek rátok és szülői- 
tekre nézve. Vajha termékeny lenne a bánat és 
keserűség szívetekben, hogy eszközölne magatokba- 
szállást, igaz megtérést, jóravaló nemes elhatáro- 
zást ! Ah mert tévedni emberi dolog. Csak emberi 
dolog történt hát veletek is, mint ama tékozló 
fiúval, mikojL* a könnyelműség és tétlenség útjára 
tévedtetek. Óh bár ismernétek fel teljes nagysá- 
gában megtévedésetek súlyát, hogy a rossz követ- 
kezményektől megriadva, idejében visszatérnétek 
az Isten és szülőitek iránt tartozó engedelmesség 
és a becsületes munka útjára. így hasznos tagjai 
lehettek még a társadalomnak és öröme szülői- 
teknek. 

De hogy mindnyájan, mindenkor azok lehes- 
setek, ne ejtsétek ki elmétekből egy pillanatra se 
ezt az isteni intést: a bölcs fiú örvendezteti az o 
atyját bús ulásra vagyon az ő atyjának a bolond 
fiú és az ő szülőinek keserűségére! Ámen. 



Kis József, 

pápai ev. n»f. lelkész. 



10. 
Igazság, szabadság. 

Bőszed maró. 15-én. 



AInpige: .Ián. VIII. r. 32. vers. 



Minden, ami a földön van, szakadatlan hullám- 
zásnak s változásnak van alávetve. Az anyag- 
halmaz észrevétlen formálódik, a parányok a 
bennök reüő, vonzó, vagy eltaszító erőnél fogva 
tömörülnek, vagy szétválnak, alkotnak, vagy rom- 
bolnak pihenés nélkül. Az élő alakok, a szerves 
testek sorsa is születés és halál, sőt hullámzik, 
változik maga a föld is küzdelmeink eme szintere. 
Rajta egyik réteg elfödi a másikat évek millióin 
át. A völgyek felemelkednek egész a hegnek há- 
táig s keblökbe rejtik az elmúlt idők emlékeit, az 
emberi kéznek és szellemnek alkotásait, a gúlákat 
és pyramisokat, melyeknek létezését is áthelyezi 
egy újabb ezredév a mesék világába. 

Ennek a folytonos változásnak vannak alá- 
vetve a népek és nemzetek is. A létért való nagy 
küzdelem, ez az örök harc szakadatlan foly, úgy 
az egyesek, mint egész nemzetek életében. A ha- 
talmas elnyomja a gyengét ebben a küzdelemben, 
ez a természet törvénye, de, hogy a hatalomnak 
mi adja meg a szilárd alapot, eme kérdésre a fe- 
lelet mái* az erkölcsi rend országában található 
fel. Ugy tetszik nekem, t. Gy. ! mintha épen e 
kérdésre adna feleletet a szent könyvből felvett 
ige: Keresni fogjátok az igazságot és az igazság 
szabadokká fog tenni benneteket. Ugy van az t. 



281 

Gy.! Minden erőnek és hatalomnak, mely valaha 
a nemzetek életében nyilvánult és fog nyilvá- 
nulni ínég ezután is, a szabadság volt és lesz szi- 
lárd alapja; ez vívhatja ki és biztosíthatja egyedül 
a győzedelmet. E nélkül a diadal csak látszólagos 
s a nép, mely a szerencse kedvező pillanataiban 
v nélkül emelkedett fel, győzelmében is sülyedni 
fog, mert a szolgaság a hatalmat egy pillanatig 
sem képes feltartani. Nézzétek a történelem lap- 
jait, számtalan példát fogtok ott találni, hogy inig 
sokszor maroknyi nép, mely a szabadságért kelt 
harcra, mely reszketett a leveretése után rá vá- 
rakozó szolgaságtól, ezer küzdelmek között is fel- 
bírta magát tartani, addig az egykor világot ren- 
gető hatalmak lassankint önmaguktól elpusztultak, 
semmivé lettek, mert szabadságukban és győzelmi 
mámorukban a szolgaság bálványainak áldoztak. 
Hol van Nagy Sándornak királyi koronákat porba 
hullató vitéz nemzete? vagy hol van a hatalmas 
Caesaroknak egykor az ösniert világot uraló dicső 
népe?!.. Eltűntek, elenyésztek egymásután ön- 
maguktól s a mi még emléküket fentartja, az sem 
más, mint a szabadság, mely hatalmuknak egykor 
alapja volt. 

A szabadság éltet, elevenít, 4 szolgaság megöl, 
ez az örök igazság törvénye. Es ez a törvény 
minden nemzetre? áll, áll a mi nemzetünkre is. 
Ha végig nézünk ezredéves történetünkön, látni 
fogjuk most az emelkedést, majd a sülyedést és 
látni fogjuk azt is, hogy ahoz mindég a szabad- 
ság, éhez pedig mindig a szolgaság érzelmei fű- 
ződtek. Midőn három tenger környezé e hont és 
hatalmunktól messze földön remegtek, akkor a 
nemzeti öntudat éltető lelke a szabadság volt, 
melynek fénye ott villogott a fegyverek élén is. 
Azután jönnek a nieghasonlások, melyekben ki- 
aludt a szabadság tüze és letűnt a g3 r őzhetlenség 
varázsa. Már-már a sír szélén állottunk vesztett 
csaták után. De mint szűk medréből kiszabadult 
vízár elienállhatlan erővel özönlik szét a sík me- 



282 

zőn, úgy a szabadság újólag; fellobbant fénye is 
utat tört magának a honfi kebelbe és ragadott 
magával mindenkit hősi küzdelmekre, hősi küz- 
delmekről fényes győzelmekre. 

A szabadság eme fellobbanó fényének emlékére 
szentelünk ma ünnepet T. Gy. ! Ama tündöklő 
fényes lap kápráztatja szemeinket, mely egy ily 
napon illesztetett be nemzetünk történetének 
könyvébe. 

Méltó lesz azért ünneplésünkhöz, ha az em- 
lékezet fáklyáját meggyújtva, szent igénk vezér- 
lete mellett annak a fejtegetését fogom előttetek 
megkísérteni, hogy 

I. mi volt az az igazság, melynek megösmerése 
szabadságra vezérelt? és hogy 

II. miben nyilvánult a szabadság ama nagy 
napokban, melyekre ma emlékezünk? 

I. 

Az igazság, mely a szabadság fényét fellob- 
banta, a Felébredt nemzeti öntudatban nyilvánult. 
Midőn az annyi honfi vértől ázott földön kihul- 
lott a fegyver a szabadság bajnokainak a kezéből, 
midőn a szabadságnak ama nagy fejedelmi alakja 
is megnyugodott már küzdelmei után távol e hon 
földjétől, tul tenger árján: jöttek a honfiúi ke- 
serv szomorú napjai. A nemzet tétlenül, csügge- 
tegen nyugodott. Még a próféták, a dalnokok is 
zárva tárták keblökben az isteni szikrát s ha 
olykor-olykor megzendült is lantjok húrja, az in- 
kább altató zene, mint ébresztő harsona volt. Már- 
már a kétségbeesés bélyege sötétlett a nemzet 
homlokán, mely után nyomban következik a halál, 
nem a nagyszerű halál, melybe felemelt fővel 
kigyúlt arccal s lángoló hévveí rohannak a hősök, 
tudva, hogy vórök nyomán felderűi a szabadság 
hajnala, hanem az alacsony, a gyáva halál, inelv 
eltörli a nemzeteket végképen a föld színéről, 
mely megbélyegzi még sírjokban is, ráütvén em- 



247 

mikor felajánljuk neked ez új templomot: előbb 
magunkat szeretnénk áldozatul adni neked, amaz 
apostoli intés szerint: állítsátok a ti testeiteket 
Istennek tetsző szent és kegyes áldozatul; óh 
támogass hát bennünket lelked erejevei, hogy 
sikeresen írtogathassuk szívünkből a bűnök mér- 
ges dudváit; cselekedjed, hogy azok a jó magvak, 
melyek igéd olvasgatása, szent beszéded hallga- 
tása által szivünkbe hullanak, eredjenek meg és 
növekedjenek fel úgy, hogy végképen nyomják 
el a bűn csiráit. Ha velünk voltál e templom föl- 
építésében, óh légy velünk abban az üdvös mun- 
kában is, melynek az a végcélja, hogy mi egyen- 
ként mindnyájan fölépüljünk lelki házzá, amelyben 
lakozzál Te, teljes dicsőséggel ! 

Oh nézzenek e végből a Te szemeid e szent- 
egyházra éjjel és nappal, hallgasd meg a Te szol- 
gádnak és a Te népednek könyörgését, akik 
imádkoznak e helyen. Ha megtérést fogad néped 
és vallást tesz a Te nevedről és néked könyörög 
e házban: hallgasd meg a mennyekből és bocsásd 
meg vétkeit. Ha kisdedeket mutatnak be s aján- 
lanak kegyelmedbe, ha házassági szövetségre 
könyörögnek áldást: óh hallgasd meg a szívből 
fakadt könyörgést, áraszd rajok áldásodat; ha a 
halál angyala kegyetlen aratást végez s a súlyos 
csapás alatt mennyei vigasztalást esdekel a meg- 
sebzett szívekre a Te szolgád és a Te néped: óh 
hallgasd meg a könyörgést és csepegtess gyógyító 
balzsamot a sajgó keblekre. Ha talán elemi csa- 
pások sújtják népedet s a nyomorúság és sze- 
génység hitetlenségre csábítgatnák, óh hallattasd 
e házban intő és vigasztaló szavadat, hogy akik 
az Urat félik, azoknak mindenek egyformán 



284 

dicsőség súgára ragyogjon a szolgaság árnyéka 
nélkül. 

De nem csak szóltak „Magyarország nem 
volt, hanem lesz*, nem csak szájjal hirdették, 
hanem, hogy csakugyan legyen: tettek és küz- 
döttek is. Oltárt emeltek a tudománynak, a köz- 
művelődésnek, hogy tudomány nélkül el ne vesz- 
szen a nép; kijelölték az utat, mely elvezet a 
szellemi s erkölcsi nagyság mellett az anyagi erő 
forrásaihoz is, hogy legyen erős a nemzet testben 
és lélekben, hogy megbírja a versenyt más nem- 
zetekkel a lét harcában, hogy meg legyen joga 
az élethez, a jövendőhöz. 

íme t. g t y.! így készíttetett elő a szabadság 
melegágya a szívekben, az igazság megösmerése, 
a nemzeti öntudat felébredése által. 

II. 

,. Keresni lógjátok az igazságot és az igazság 
szabadokká fog tenni benneteket", teljesültek az 
ldvezitőnek eme szavai mi rajtunk is. Az igazság 
megösmerése meggyujtá a szabadság utáni vágyat, 
mely mint lángtenger tört elő a keblekből, ra- 
gadva magával mindenkit, kicsit, nagyot, szegényt, 
gazdagot, szolgát és hatalmast egyaránt. 

Legelsőbben is a legnyügzött szellemről szak- 
gatta le a bilincseket. Igen, t. gy.! ma ... eszten- 
deje, hogy ama lánglelkű költő lelkesítő dala: 
Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk fel- 
hangzott ezeré k ajakán és amire a honfiúi kebel 
az elnyomatás oly hosszú időszakán keresztül 
még gondolni is csak titokban mert, létrehozta azt 
egy pillanat alatt a fellángolt lelkesedés, az igaz- 
ság megösmerése. Szabad lett a gondolat, lelket 
adott annak a szó s mi eddig' talán egy halk 
sóhajban enyészett el, most repülve szabadon gyúj- 
tott és lelkesített. Mi eddig csak egyesek kebelét 
hevíté, a szólás szabadsága által közkincs lett s 
általánossá tévé a szabadság utáni vágyat, e fel- 
kiáltást: „Esküszünk, hogy rabok többé nem 



285 

leszünk." A hatalom elsápadva hajolt meg a 
nemzeti jogos kívánalom ily hatalmas nyilvánulása 
előtt s bár titokban az összetört bilincsek lánc- 
szemeit már is forrasztgatá, a közelgő viharnak 
rgy kis időre való távoltartása végett, hogy ez 
alatt időt nyerjen erejének összeszedésére - en- 
gedé felnyitni börtönüket a szabad vélemény 
nyilvánítás martyrjainak, kik az örömtől resz- 
ketve, a szabadság ragyogó fényétől káprázva a 
túlvilág mosolygó hónába képzelek magukat, látva 
a mosolygó arcokat, ama nagy idők ifjú hőseit, 
kik a szabadság diadalkocsiját maguk vonták 
diadalmámorukban . 

De itt még nem volt, nem lehetett megálla- 
podás; a szellem szabadságának önként jöttek 
következményei. Követelték a külső, az intéz- 
mények szabadságát is, amelyek közt forog az 
ember, amelyekhez kötve van élete. Hangoztatták, 
hogy e szabad hazában legyen szabad minden 
ember, követelték, hogy töröltessenek el a külön- 
féle társadalmi kasztok válaszfalai, melyeket eddig 
átlépni nem lehetett; melyek jogokat adtak az 
egyiknek kötelesség nélkül és kötelességet a má- 
siknak jogok nélkül; melyek eli egyezték az egyi- 
ket már bölcsőjétől, születésénél fogva szolgának, 
a másikat úrnak, ki amannak életével és vérével 
rendelkezik. Igen ! követelték, hogy omoljanak le 
a válaszfalak a szellem, a munka hatalma előtt 
s a születés aristokratiája helyett lépjen életbe a 
munka, a becsületes küzdelem aristokratiája. Le- 
gyen egyenlőség a törvény előtt ; ne legyen külön 
mérték a szegény és gazdag, az úr és szolga szá- 
mára, hanem a mi erény, magasztaltassék az egyik- 
ben, mint a másikban, ami pedig bűn, büntettessék 
m eg egyiknél úgy, mint a másiknál. Aki fel akar 
emelkeani a porból, adják meg annak a módot 
és alkalmat a felemelkedésre, aki pedig a porig 
lealázta magát, ne tartsák azt mégis a magasba, 
hanem engedjék lehullani a porba. Követelték, 
hogy legyen szabad a föld is, melyen élünk, 



ím 

halunk, melyből végre úgy is egyenlő osztályrészt 
kapunk. Bírásához legyen joga mindenkinek. 
Szűnjék meg a jobbágyság, mely az egyik emberi 
rabszolgájává teszi a másiknak; szóval legyen a 
szabadság általános, igazi szabadság. 

Ks t. Gy.! mivel e követeléseknek az igazság 
volt az alapja, meg is valósultak mind, vagyis 
Idvezítőnk szavai szerint az igazság megösmerésr 
megszulé a szabadságot. Nem egyszerre ugyan 
és nem is küzdelem nélkül, de hiszen küzdelem 
nélkül nem jött létre semmi nagy; nagy eszmék 
és nagy gondolatok csakis a magvetők vérében 
ázott földben kelnek ki .. Ez is beteljesedett rajtunk. 
A sötétség harcra kelta világosság ellen; a hata- 
lom az újonnan összekovácsolt bilincseket meg- 
csördíté s jött, hogy üjolag ránk rakja azokat 
De a szabadság s ugaritól környezett fők meg- 
hunnyázkodva, önként nem hajoltak többé meg, 
hanem ama szent esküvel ajkaikon: Esküszünk, 
hogy rabok tovább nem leszünk s a legjogosabb 
önvédelem fegyvereivel kezükben harcra keltek 
jogaikért; feláldozták életüket, vérüket, miként 
feláldozták a dicső ősök s midőn szívok utolsót 
dobbant, ajakuk akkor is e szent nevet hangoz- 
tatá: szabadság! 

Jöhetett már, nem ért semmit a külső erőszak. 
Az idegen zsoldosok vad csoportjai csak a fegy- 
vereket csavarhatták ki a hősök kezéből, de nem 
semmisíthették meg az igazságot, melynek termő 
talaja lett a vérrel öntözött föld. Az a pillanatnyi 
önmegadás is, mi a hősi csatákban való kimerülés 
után bekövetkezett, csak szükséges előkészítője 
lett egy boldogabb korszaknak. „A börtön, szám- 
űzetés, kínok a nemzet engesztelő áldozatává let- 
tek, míg végre ebből a vérfördőből is megifjodva 
kelt ki*. 

Így nyilvánult a nemzet szabadság utáni vágya 
azokban a nagy napokban, melyekre ma emlé- 
kezünk; ez lett következménye az igazság meg- 
•ösmerésének, annak az igazságnak, hogy küzdeni 



287 

annyit tesz, mint élni, tespedni, szolgaságban he- 
verni annyi, mint meghalni. 

De nem akarok tovább türelmetekkel vissza- 
élni, különben sem lehet célom, hogy e szent 
helyről ama nagy idők minden egyes mozzana- 
táról szóljak előttetek. Sietek hát végezni beszé- 
demet. 



T. Gy.! A keresztyén vallás, bár nincsen egyes 
nemzetekhez kötve, mindazonáltal az az intéz- 
mény, melynek kebelén ápoltatik az egyház, mely 
az ielők folyamán hozzá nőtt mintegy a nemzetek 
testéhez, nem vonta meg támogatását soha a sza- 
badság jogos harcaitól, nem vonta meg különösen 
a mi protestáns egyházunk. Öntudatosan teszi ezt, 
mert teljes hite és meggyőződése, hogy az embe- 
riség, a társadalom mai alakulása nemcsak a 
legszebb, hanem a legtermészetesebb is, mint 
ilyet ápolni s fentartani kell. Erre pedig egyedüli 
űt és mód a szabadság. Öntudatosan teszi ezt, 
mert hirdeti, hogy ahol van a szabadság, ott van 
az Úrnak lelke js. mert nem hirdethet mást a 
társadalmaknak s nemzeteknek, mint amit hirdet 
az egyeseknek, mert a szabadság nemcsak az 
egyesek, nem is a társadalmak és nemzetek, hanem 
az" egész emberiség szent ügye. Ez nemesíti az 
erkölcsöket, emeli az emberi méltóságot, terjeszti 
a földön Isten országát. Miért ne segítené hát elő 
a küzdelmeket, melyeket vele egy eszméért vívnak 
s melyek az evangyéliom szellemének szolgál- 
nak. Ezért szóltam én is előttetek e szent helyről 
a polgári szabadságról, mely lényegileg egy a val- 
lásszabadsággal . 

T. gy.! Csalódik, ki azt hiszi, hogy ma már 
a szabadság napja teljes fényben ragyog felettünk ; 
ki ama nagy eszméket: szabadság, egyenlőség, 
testvériség nemzeti életünkben teljesen megvaló- 
sulva látja; csak az alap van meg, de mig amaz 
eszméknek állandó lakhelyet épitünk, addig sok 



288 

küzdelmet kell még megyívnunk. De ki riadna 
vissza a küzdelmektől? Előre tehát lelkesedjünk 
a múlt idők dicső példáján, haladjunk tovább a 
megkezdett utón, juttassuk minden téren diadalra 
az igasságot, hogy az viszont hozza létre a sza- 
badságot. 

Eg t vet pedig ne feledjetek! Ne feledjétek, 
hogy az örökigazság törvénye ma is az s az lesz 
a jövendőben is, ami a múltban volt. Ne feledjé- 
tek, hogy ha magasabb rendeltetésünkről elfelejt- 
kezve, gyáwán meghunyászkodunk s munkásság 
helyett tétlen nyugalomban fogunk tespedni, el- 
veszünk minden bizony nyal, el fog bennünket 
seperni a legelső vihar a nemzetek sorából. De, 
ha a viharokkal bátran szembeszállunk s jogain- 
kért készek leszünk feláldozni életünket is, akkor 
élni fogunk, ha mind e világ ellenünk támadna 
is; akkor Istennek ama szavait fogjuk a magas- 
ból hallani: n A hely, melyen állasz, szent; így 
jutalmazom a bátorságot, szabadság, dicsőség, jó- 
lét és boldogság a magyarnak." Ámen. 



Rácz István, 

szatmári cv. ref. lelkész 



11. 

Bűnbánatra és megtérésre serkentés. 

— Böjti. - 

Alapié: Jób. XI. 15. 



A vígalmak farsangi korszaka elmúlt. A ma- 
gunkba szállás — a lelki bojt — korszaka bekövet- 
kezett. Talán a test múló Örömei után járt szívet 
elfoglalta már az örömök híjában valóságának 
s tünékeny voltának komoly érzelme! Talán az 
értelem hatása alatt fogékonyabb lesz már a ti 
lelketek is az erkölcsi tanács bevételére! Azért 
választottam e bűnbánati vasárnapon leckéül a 
felolvasott szent igéket: „Mikor a bűnből felemeled 
a te lejedet, kétségkívül erős leszesz és nem lelsz!" 
Vegyetek ezeket tanúságúi: reátok illik. 

A megpróbáltatott Jób eg^yik barátja, Sófár 
erősítette e szavakkal csüggedő barátjának szívét. 
Úgy képzelte ő az emberiségen, eláradt bűnös 
romlottságot, mint egy iszapos mocsárt, melynek 
fertőjébe Jób is egészen alásülyedt úgyannyira, 
hogy az már az ő — Isten képére teremtett — arcát 
is majdnem ellepte s csak egy lépés kellett volna 
ínég, hogy annak szennyes hullámai feje felett 
összecsapjanak, hogy végleg eltűnjék az arcról 
az isteni hasonlat s a romlottság örvényébe sülyed- 
jen istennek legszebb temploma, az emberi kebel. 

így* így sülyedezik sokkal inkább a meg nem 
tért ember a bűnök hínárja közt: azért szólítalak 
én is titeket Sófárral: ^emeljétek fel a bűnből 
fejeiteket" ; küzdjetek vissza az ártatlanság partjai 

Papi L«xkon I. \^ 



290 

felé, honnan elsodrott benneteket a bűn, a gyar- 
lóság árja! E megtérés erőt ad lelketeknek s ott 
Lesz a biztonság az ártatlanság biztos partjain és 
ösvéijyin, hol többé nem féltek, nem félhettek. 

üli mert lássátok: a bűn elveszi minden erőn- 
ket és félelemmel szorongatja, kétségbe ejti a meg 
nem térő szívet. Ellenben a bűnök elhagyása vissza- 
adja elgyengült, kimerült szervezetünkbe az erőt, 
felvértezi lelkünket és eloszlatja minden aggodal- 
munkat, félelmünket. 



v Akaratom vagyon a jóra", — ezt mondja gyar- 
lósága érzetében sz. Pál apostol, — de hogy azt 
véghezvigyem, nem tehetem: mert érzek az én 
tagjaimban más törvényt mely az én elmém tör- 
vényével ellenkezik és rabul ad engemet a bűn 
törvényének, mely az én tagjaimban vagyon u . Tehát 
ott van, ott mindnyájunkban a józan ész, a lelki- 
ismeret töwénye, mely megismerteti velünk az 
igazságot, és szabadokká is tenne bennünket, ha 
annak sugallatát követnők ; de erőt vesz felette a 
bűn törvénye, a bennünk létező bűnös hajlam, 
mely rabjává tesz bennünket a bűnök hatalmának. 

Nézzétek a józanságát veszített gyarló embert, 
mint veszti el szeme józan állapotában való fényét 
mint akadoz nyelve, mint tántorognak lábai, mint 
esnek alá tehetetlenül munkát biró karjai, mint 
tompul el elméje, hogy nem tud többé segítem 
magán s menekülni a vészből, még ha a ház gyúladt 
volna is ki felette! Mi verte le?... A tobzódás, a 
része^eskedés bűne . . 

Nézzétek a tisztaságát veszített bűnös embert ? 
Mi űzi, mi nem hagyja rendes, ártatlan foglalko- 
zásait végezni; mért keresi a sötét helyeket, a 
hivalkodó társaságokat?.. Az érzéki vágyaknak 
bűnös szenvedélye, mely egyre, a fajtalanság, a 
bujaság örvénye fele sodorja... Es nézzétek áldo- 
zatát, kit vigyázatlansága a kéjenc hálójába sodort 
s hasztalan iparkodva menekülni annak ostromai 



m 

>1, későn siratja, — talán mint egész életére 
?rencsétlen, — elvesztett ártatlanságát, a szűzies- 
£ édenét! .. Lássátok — a magábaszállás egy 
mvedélyineiites, egy tiszta percében, — mint 
atja mindenik kedvelt bűnét, mely szűzies erejét 
rerte, melynek rabja lett, melyen többé győzni 
m tud, minek rabságából menekülni többé 
m képes s elvégre is becsületével, egészségével, 
akran egész világi szerencséjével alásülyed a 
rhozatba .. 

Nézzétek a más javai után áhítozóU a tolvajt, 
(adózót a ki még önszorgalmából tisztességesen 

tudta tartani magát s övéit, ép erején kivül 
ísra nem szorult, . most erőt vévén rajta a más 
ajdonáért epedő bűnös vágy, többé nem tud a 
iga i Tején megélni, nincs kedve, nem tud dol- 
zni, hanem elragadtatva a földi javak bűnös 
gya által, lop, ragadoz, csal és nincs bűnös 
jságában nyugta sem éjjel, sem nappal: mert 
jtja a bírtok- vágy bűnös szenvedélye. 

Nézzétek az irigyet, a bosszúvágyát* gyilkost. 
iket az indulat elragadott, hogy szeretésre alko- 
t érzékeny szívöket elnémítva, más jó hírneve, 
ssülete s élete ellen törjenek, nézzétek mily 
omorúltak! .. Nem bírnak hallgatni Isten tör- 
nyére, nem bírnak figyelni az okosság szavára; 
éledik vad szenvedélyük mámorában úgy a 
•vény, mint a természet szavát és iríg3 r kedésük, 
filöletük lángjában elhamvad úgy a saját, mint 
lozatuk boldogsága, jóléte, bosszúvágyuk előtt 
ics sem vagyon, sem életbiztonság; mint elsza- 
dűlt fenevadak pusztítják el embertestvéreiket. 
Nemcsak lelkiismeretük nincs többé; de meg- 
It - mintegy lelkük is — és a Sátán foglalta 
lakóhelyül testüket... 

Nézzétek! .. de minek idézzem tel a bűnök 
póit, minek ismertessem a Sátánná változott 
q ősemberek rettenetes birodalmát... Megdobbanó 
vetek, megszólaló lelkiismeretetek súgja tinektek 
y is Atyámfiai, hogy rettenetes a bűnök hatalma /... 

w 



292 

A bűnök hatalmai nem csak egyesek veszte, 
hanem társadalmak s nemzetek végromlása siratja. 
A régi Görögország szabadságának vógromlását 
elfajult, bűnbemerült fiainak aljassága okozta; a 
világbíró Róma hatalmának sírját előkelői és né- 
pének erkölcstelensége ásta meg. A bűn pusztí- 
totta el Zsodomát, Gomorát s hányszor fűzte vak- 
ságra és széleszté el a megromlott zsidó népet 
saját bűne, saját romlottsága?! . Es vájjon nem 
kell-e még most is siratni saját magyar nemze- 
tünk bűneit, az ős visszavonást, a meg-megújúló 
pártviszályt, hogy egvéb bűneinket is ne em- 
lítsem?!.': 

A bűn hatalma olyan mint a gátot tépett vízár. 
Míg kicsiny a szakadás, könnyen megfoghatod, 
de ha el nem zárod a kicsiny nyílást: veszve 
nagy vidék minden reménye; szennyes vízár 
rohan a termékeny mezők felett s nagy térségen 
a vészharangok kongása hirdeti, hogy virágzó 
helységek házai roskadnak össze s vagyon és élet 
veszélyben van. 

Siess, siess felebarátom a gátra fel! Zárd el 
a nyílást míg nem késő! Ne engedd, hogy a bűn 
hatalmat vegyen feletted! „Ha álnokság vagyon 
a te kezedben, messze távoztasd azt és ne hagyjad, 
hogy hajlékodban lakozzék a gonoszság u — és 
téged fojtogasson. Akkor, mikor a bűnből fel- 
emelted a te orcádat, kétségkívül erős leszesz és 
nem félsz!" 



Hova emelhetnők föl A! a mi orcáinkat máshoz, 
mint a seregek Urához, a mindenhatá Istenhez: 
hiszen senki más nem segíthet mirajtunk!... Bi- 
zonyára hív és igaz az Isten, ki megsegíti a benne 
bízókat. Bűnös voltunk érzete ne tartson vissza 
tőle bennünket; sőt annál inkább ragaszkodjunk 
ő hozzá, mint szabadulásunk erős kősziklájához 
s annál könnyebb lesz nekünk elhagynunk a bűnt. 



293 

Az erős akaratot megsegíti az Isten a bűnök 
elhagyásában. A bűn elhagyása visszaadja kimerült, 
elgyengült szervezetünkbe az erőt. 

Igen! A mámor eloszlik, az agy szabadon 
működik, visszatér a józan ítélő erő, egészségesen 
működik az emberi szervezet, kész lesz és képes 
lesz a munkára s a helyesen váltakozó munkál- 
kodás és pihenés visszahozza és megőrzi az egész- 
séget s az egészséges szervezeten nem vesz egy 
könnyen erót a nemtelen indulat, vad szenvedély, 
hogy rombadöntse az emberek földi jólétét s meny- 
nyei boldogságát egyiránt. 

Emeld fel hát Istenhez a te orcádat s hagyd 
el a bűnt felebarátom; mert a bűn elhagyása föl- 
vértezi lelkedet! Öltözködjél csak az igazság mell- 
vasába, és csatold karodra a hitnek, — az élő hit- 
nek paizsát, hogy ama gonosznak minden tüzes 
nyilait megolthassad. Lábaidat saruzd fel a bé- 
kesség evangyéliomának készületével. Vedd föl az 
idvességnek sisakját és ama lelki fegyvert, mely 
az Istennek beszéde. (Eféz. VI: 14. 15. 16. 17.) 
Eképen felfegyverkezve, hasztalan kísért a birás 
vágyának kísértő ördöge: nem fogod a másét el - 
orzani, elcsalni, megkárosítani. Híjában fog elle- 
ned törni az élvezetek vágya: nem fog az az 
ártatlanság megejtésére bírni; hűségtörésre kész- 
tetni a buja ösztön ; a mámor nem bír veled, sem 
semmi más érzéki vágy. A kígyót fölismered és 
elpusztítod, mielőtt magát szívedbe belopva fel- 
dúlná boldogságod paradicsomát. Nem ^yőz le a 
dicsőség vágyának ördöge; mert nem íog neked 
fájni, ha más jóléte, hatalma, jó hirneve öregbül; 
nem fogod ismerni az irigység s a gyűlölet fu- 
lánkját, mely amidőn mások ellen tör, saját keb- 
ledet is megsebezi. Nem vesz uralmat feletted a 
hatalom vágya sem, tudván, úgy is múlandó min- 
den hatalom és még a legerősebb sem biztosíthat 
egy maroknyi szeretetet és legkevésbé biztosít- 
hatja az emberi boldogságot ; mert ha biztosíthatná, 
a hatalmasok mind boldogok volnának, aminek 



294 

pedig ellene mond a tapasztalat . . Igen! elhagyva 
a bűnt, vértezve leszesz minden kisértet ellen, mi- 
dőn a békesség útain járnak lábaid s ama lelki 
fegyver, az Istennek beszéde leszen a te védelmed. 

Szánd és bánd meg bűneidet! Azaz: bán- 
kódjai azon, hogy bűnbe merülték Bűnbánat nélkül 
megtérni nem lehet! Hagyd el a bűnt és térj meg; 
mert aki a bűnt nem utálja, el nem hagyja, az 
annak vakságából meg nem szabadul. Aztán 
emeld fel Istenhez a te orcádat és kétségkívül erős 
leszesz és nem félsz: mert a bűntől szabadulás tu- 
data, melyről a megtérés biztosít, eloszlatja minden 
aggodalmadat és félelmedet! 

Bűnös vagy felebarátom, hasztalan tagadod! 
Bűnös vagy s a bűn vakságából szabadulni vagy 
nem tudsz, vagy nem akarsz. Talán még kellemes 
is először a rabság; de a mámor elszáll s lelki- 
ismereted elébb-utóbb felébred, hogy törvény- 
széket üljön feletted. Bevádol önmaga előtt; elméd 
legrejtettebb gondolatát, szíved legtitkosabb vágyát, 
ajkad minden beszédét, lábaid minden járását és 
kezeid minden tettét Isten törvényéhez méri, mér- 
legeli .. Fedez, menteget s az enyhítő körülmé- 
nyeket javadra írja: de mind a mellett Isten ne- 
vében elítél és bárhova tekintesz, Isten igazságával 
találkozol és rettegve várod a percet, melyben 
lesújt reád az igazságos isten büntetése. Térj meg; 
de igazán térj meg s a menny kéklő boltjain 
merengő szemed nem a bosszúálló rettenetes Je- 
hovának haragtól villámló szemeivel találkozik, 
hanem az irgalom Istenének jóságos arcát, ke- 
gyelmes tekintetét fogod látni a fénylő nap arany - 
sugáriban. Eloszlik minden félelmed; lelkiisme- 
reted viharja megcsendesül és szívedben egy 
mondhatlan boldogító érzés ezzel biztat: „bízzál 
fiam. bízzál leányom, megbocsáttattak a te bűneid!* 



Keresztyén Hívek! Epedve vágyunk mind- 
annyian a boldogság után. Maga a bun is a jónak 



295 

színében lopja be magát szívünkbe, hogy meg- 
rontsa annak tisztaságát, elrabolja üdvünket. A 
bűneiben megátalkodott ember ki van zárva a bol- 
dogságból, ki van zárva az üdvesség hazájából; 
annak sorsa kárhozat. Hagyjuk el tehát a bűnt 
míg nem késő ; térjünk Istenhez és találunk nyu- 
godalmat a mi lelkűnknek. Ne, óh ne halogassuk 
a megtérést: mert „az ember élete a fűhöz hasonló, 
reggel virágzik és este elhervad s nem ismeri 
meg őt az ő helye!..." A bíin árja gyorsan ragad 
s szegény felebarátom, ki a bűn örvényébe bukál, 
hogy végképen el ne merülj, az első felbukkanásnál 
emeld Istenhez a te könyörgő orcádat kétségkivül 
erős leszesz és nem félsz, mert ő megszabadított 
tégedet. Ámen. 



- y rO 



Poresalma, 1888. 



Kiss Áron, 

vw. rvt. püspök. 



12. 

A gyülekezeti közjóra irányúit munka 
sikerének biztosítéka. 

Egyházlátogatáskor. 

Alapigr : I. Péter II. 5. 



Szokva vagyunk ahoz Af., hogy az emberi 
munka értékét az elért eredmény szerint mérle- 
geljük. Ezen természetesnek látszó ítélkezés sze- 
rint méltán nagy dicsőség illeti az embert, külö- 
nösen a mi idonkban, a lázas tevékenység ezen 
korszakában, mely kétségkívül, bámulatos ered- 
ményeket mutat fel. A tapasztalás azonban más- 
felől azt is kétségtelenül igazolja, hogy soha az 
erkölcsi és anyagi bukás annyi szerencsétlen 
áldozatot nem mutatott fel, mint épen ami időnk- 
ben, ugyancsak az emiitett lázas tevékenységből 
kifolyólag, mely űzi, sarkalja az embert, nagygyá, 
gazdaggá, hatalmassá lenni; — de már a kedve- 
zőtlen eredmény elbírálásánál, a könnyen meg- 
vesztegethető emberi szív hajlandó egyet fordítani 
az igazságon és mentségeket keres; a mostoha 
időjárást, a nehéz megélhetési viszonyokat, sőt 
nem egyszer magát az isteni gondviselést okolván 
a balsiker miatt. Tehát, mig a jó eredménynél a 
siker összes dicsőségét magának: követeli az em- 
ber: addig az ellenkezőnél készséggel kivonja 
magát a felelősség alól. 

Pál apostol, a maga nagy szerénységében így 
nyilatkozik az emberi dicsőség méltatásánál: 



297 

„sem aki plántál valami, sem aki öntöz, hanem 
Isten az, aki előmenetelt a<f' (I. Kor. 3. 7.). Távol 
legyen tőlem, hogy az emberi munka értékét 
kisebbíteni akarjam; sőt ellenkezőleg azt nagyon 
is szükségesnek, kívánatosnak tartom; mert e 
nélkül Isten, sem nem igéri, sem nem adja a maga 
segedelmét; de egyszersmind azt is állítom, hogy 
mint mindennek, ugy a munkának is megvan a 
maga törvénye, melyet a jó eredmény kockázta- 
tása nélkül nem szabad megszegni. 

Ezen munkatörvény megállapítása és meg- 
tartása szükséges minaenek felett a közügyek 
elővitelére fordított törekvéseknél ; közelebbről a mi 
ev. ref. gyülekezeti életünkben, ahol a jó ered- 
ménytől magának az Isten országának ügye van 
függővé téve. Szent leckénk alapján épen ezen 
munkatörvényről akarok előttetek elmélkedni , 
midőn felhívlak titeket Péter apostol tulajdon 
szavaival, hogy : ti is, mint élőkövek építtessetek 
fel, hogy legyetek lelki ház, szent papság, a lelki 
áldozatoknak áldoztatásokra, melyek Istennek ked- 
vesek a Jézus Krisztus áltaL 

S hogy ezen munkatörvény annál világosab- 
ban álljon előttünk: tűzzük ki magunk elé eme 
kérdést: a közjóra irányúit munka sikerét mi biz- 
iosítja a gyülekezet tagjai részéről? 

E kérdésre felelve, úgy találom, hogy a siker 
biztosítéka 

I. a munkás egyetértés, 

II. a szives áldozatkészség. 

1. 

Maga ez a szó : egyház, egy olyan házat jelent, 
melynek fundamentoma, szegletköve az Ur Jézus 
Krisztus; a házat alkotó kövek pedig a Jézus 
nevére megkeresztelt hivek egyeteme. A szerint, 
amint az idők folyamán szaporodik a Jézus köve- 
tőinek száma: növekszik maga az épület is; Ágy 
hogy a ker. egyház, mely kezdetben csak á 12 



296 

tanítványt számlálta alkotókövei közzé, — meg- 
szaporodva a pünkösti 3000 lelkekkel oly nagy 
épületté lőn a lefolyt XIX század alatt, hogy 
annak alkotókövei ma az egész világon található 
több százmillió ker. hivők sokasága. E sok milliók 
közzé tartozunk mi is Af., egy kis sziget a népek 
óceánjában. Ez a gyülekezet is a Krisztus egy- 
háza, a mint Pál apostolnál olvassuk: „miképen 
a test egy és annak sok tagjai vannak; az egy 
testnek minden tagjai noha sokak, mindazáltal csak 
egy test u (I. Kor. 12. 12.), így méltán vehetjük 
magunkra Péter apostol lelkes felhívását alap- 
igénkben: ti is. mint élőkövek, építtessetek feL 
hogy legyetek lelki házzá. 

Ez apostoli intelemből ismét két dolog követ- 
kezik; egyik nevezetesen az, hogy nekünk élő- 
köveknek kell lennünk, azaz munkás keresztyé- 
neknek; olyanoknak, kik az építésben nemcsak 
holt anyag, hanoin segítő munkások gyanánt 
szerepelnek. 

Az a lanyha keresztyénség, mely az egyház 
testében napjainkban, mint valami ragályos beteg- 
ség pusztit; az a vallási közönyösség, a hit és 
erkölcs dolgaival való nem törődés, határozottan 
azt mutatja, hogy az egyház epületében nem 
minden tag élökő; nagyon szükséges a megízet- 
lenedett só felfrissítése, a holt kövek' megeleve- 
nítése, a gyülekezeti tagoknak tevékeny munká- 
sokká tétele, mert a jutalom csak a hű munká- 
soknak igértetik; ellenben a tétlen közönyösöket 
a lélek mélyéig ható szemrehányás és feny r egetés 
követi: „Tudom a te dolgaidat, t. i. hogy te sem 
hideg nem vagy sem hév; vajha hideg volnál, 
vagy hév; annakokáért, mivel lágymeleg vagy. 
sem hideg, sem meleg; kivetlek téged az én szám- 
ból". (Jel. 3. 15. 16.) A vallás szent dolgaival nem 
gondolok, csak bénult, holt tagjai az egyháznak, 
még a jó Isten áldásaira sem méltók, mert meg 
van írva, hogy „Isten nem a holtaknak* hanem az 
élőknek Istene. u (Máté 22. 32.). 



2Uíf 

Az apostoli intelemből foly továbbá, hogy 
nekünk, mint élőköveknek, lelki házzá kell épül- 
nünk, vagyis, hogy a ház hasonlata mellett ma- 
radjunk: a gyülekezetnek olyan családhoz kell 
hasonlítania, melyet az egyetértés lelke kor- 
mányoz. 

Af ! tekintsétek meg akár az egyháznak, akár 
az egyes országoknak, vagy közelebbről egyes 
családoknak a történetét, úgy fogjátok találni, 
hogy a hol valami nagyot, maradandót alkottak: 
vagy a hol a jólétnek áldásai terjesztenek erőt, 
fényt, megelégedést: ott mindenütt az összetartás, 
egyetértés lelkével munkálkodnak. Igen egyszerű 
és mindenki által felfogható igazság az, amit a 
bölcs prédikátor az egyetértésben rejlő erő meg- 
világítására példaképen felhoz, hogy t. i. a hár- 
mas kötél nem egyhamar szakad el (Pred. 4. 12.). 
Tehát még az erő is erősebb lesz az egyesülés 
által. Két ember többet bír mint egy ; hátha még* 
egy sok tagból álló gyülekezet egy szívvel, egy 
lélekkel áll . sorompóiba : ott a kivánt eredmény 
nem maradhat el. — Oh ha az önhaszonlesés, a 
megsértett hiúság a szeretetlenség és visszavonás 
üszkét nem dobná a közlelkesültség lángjai közzé : 
egyházi és polgári közéletünk története nem volna 
°lj gazdag az elszomorító emlékekben! De hát 
ezek is mind kiáltó bizonyságai ama fentebbi 
állításunknak, hogy a közjóra irányult munka 
sikerének egyik főbiztosítéka épen a munkás egyet- 
értésben rejlik. 

11. 

A munkás egyetértés egy maga azonban még 
nem biztosítja a teljes sikert; erre nézve segít- 
ségül kell jönnie a szives áldozatkészségnek. Nincs 
oly ügy, legyen az különben a legüdvösebb célra 
irányozva, amely bizonyos mérvű áldozathozatalt 
ne követelne. Az emberiséget boldogító intézmé- 
nvek, a szent eszmék, a dicső elvek megvalósí- 
tása egész sorozatát tüntetik fel ennek a szép 



300 

keresztyéni erénynek, kezdve a lemondáson, fel 
egész az önfeláldozásig. 

Nézzük magát a keresztyén vallást. íme ez a 
tisztán isteni eredetű intézmény, mely távol min- 
den földi salaktól, egyedül a lélek legmagasabb 
rendeltetésének, a tökéletességnek, az istenhez 
való hasonlatosságnak, a síron innen és síron túl 
való boldogságnak megszerzője: mindjárt bölcső- 
korában a legnagyobb áldozattal, alapítójának 
kereszthalálával kezdődik. Az a kereszt, melyen 
isteni megváltónk elvérzett, ma is a kötelességek 
mezején teljesítendő áldozatokra emlékeztet. „Ha 
valaki akar engemet követni tagadja meg magát. 
•e.s minden napon vegye fel az ő keresztjét és 
kövessen engemet." (Luk. 9. 23.) 

És valóban Af., az egyház történetének lap- 
jain a legdicsőbb hithősök, mártírok és gálya- 
rabok nevei, mind az idők végéig hirdetni fogják, 
hogy a Jézus szellemében folytatott élet sokszor 
a legmagasabb fokú áldozattal jár ugyan, de egy- 
szersmind azt is bizonyítják, hogy a közjó elő- 
mozdítására hozott áldozat, — bár a világ keresztet 
rakjon is érte vállainkra, az öntudatnak oly édes 
boldogságával ajándékozz meg, hogy a ker. hivő 
Pál apostol ama szavaival megy szemközt a reá 
váró megpróbáltatásoknak: „Semmit nem gondo- 
lok, az én életem is nekem nem drága, csak elvé- 
gezhessem örömmel az én futásomat, melyet vettem 
az Vr Jézus Krisztustól hogy bizonyságot tegyek 
az Isten kegyelmének evangyéliomáróL" (Csel. 20. 
24.). És Af., ha a nemzeti jólét, a szabadság, tu- 
domány, igazság vértanúiról olvastok,^ vagy a 
közjótékonyság oltárára hozott nagyszerű áldoza- 
tokat ámulva szemlélitek: jusson eszetekbe, hogy 
a jézusi szellem immáron az élet minden rétegét, 
az emberiség minden osztályát meghódította; és 
a nagy eredményeket tulajdonítsátok az emberiség 
jobbik felében nyilvánuló áldozatkészségnek, mely 
a második főbiztosítéka a közjóra irányult mun- 
kásság sikerének. 



301 

Hogy miként gyakoroljuk ezt az áldozat- 
készséget: arra nézve ismét az apostoltól vesszük 
a következő utasítást: legyetek szent papság a 
lelki áldozatoknak áldoztatásokra. Ha megfogadtuk 
az alapíge előző részének azt a felhívását, hogy 
mint élőkövek építtessünk fel lelki házzá, úgy nem 
lesz nehéz teljesíteni e másodikat; mert keblünk 
tiszta templomában, szívünk oltárán, mint meg- 
annyi szent papság, önként hozzuk meg áldoza- 
tunkat, mint maga, ami legfőbb papunk, az Ur 
Jézus Krisztus. Az ilyen lélek szerint való áldozat 
az apostol szerint is, kedves lesz Isten előtt; a 
mint hogy a kényszerítéssel, talán hatósági be- 
avatkozással kierőszakolt adomány ellenkezik az 
áldozat fogalmával, ép úgy nem is lehet Isten 
előtt kedves. Ide vonatkozólag mondja a nagy 
apostol is: „Kiki amint elgondolta szívében, úgy 
cselekedjék ; nem szomorúságból vagy kényszerí- 
tésből* mert a jókedvű adakozót szereti az Tsten'\ 
(II. Kor. 9. 7.)' 



K. h. ! Ne feledjük a mondottakat! Akár egy- 
házi, akár polgári életünkben lebegjenek folyton 
szemeink előtt szent leckénk szavai, hogy mun- 
kás, egyetértő és szives áldozatkész tagjai lehes- 
sünk annak a társadalomnak, mely előmenetelét, 
virágzását tőlünk várja. - Ha mint élőkövek 
építtetünk fel lelki házzá és leszünk mindnyájan 
szent papság: úgy beteljesedik rajtunk az apostol 
Ígérete, hogy áldozatunk kedves lesz Isten előtt: 
sőt egyetértő, munkás és áldozatkész életünket 
megjutalmazza azzal, hogy boldogok leszünk ma- 
gunk; boldog lesz hazánk, erős egyházunk és 
azon a pokol kapui sem vesznek diadalt. Ámen. 



Szalóczy Pál, 

tisza-valki ev. ref. lelkész 



18. 
Lépésről-lépésre. 

Rabok előtt. 

Alapig*: PtMdb. IV. 14. 15. 

Kicsoda ne tudná azt közületek, szerencsétlen 
testvéreim, hogy a vadászok tőrt szoktak vetni, 
vagy vermet ásnak s így az üldözött állatot köny- 
nyebben kerítik hatalmukba. Azt is tudhatjátok, 
hogy ha e tört el nem rejtik, a vermet gályákkal, 
levelekkei be nem fedik, az állatok kikerülik a 
veszedelmes csapdát. Vannak oly óvatos vadak, 
melyek a tőrbe, vagy veremhez közel elhelyezett 
csalétekhez hozzá nem nyúlnának, inkább éhez- 
nek, hogysem életüket kockáztassák. 

Lássátok! az emberek ellen is Így veti ki tőrét 
<\ gonosz kísértő. ígéretekkel fedezi be a vermet 
rózsákkal hinti meg az utat, csábító mosolylyal, 
hízelgő szavakkal csalogatja az embert, hogy 
menjen az ő útjára. 8 akit elszédítenie sikerül, 
azt először csakugyan kellemes ösvényen vezeti. 
Csakhogy ez nem soká tart ám, mert kevés idő 
múlva éreznie kell, hogy az út göröngyösebb. 
Vissza akarna térni, de nem lehet, mert a sátán 
erősen fogja kezét s viszi magával beljebb-beljebb, 
lépésről-lépésre a veszedelembe. A ki a gonoszság 
útján az első lépéstől nem riad vissza: annak nem 
lehet megállapodni azon az úton, sőt mindig 
gyorsabban rohan, mint a hegyről legördített ko. 
Még évezredek előtt figyelmeztette a bölcs e ve- 



808 

szélyre az embereket, így tanácsolván: a hitet- 
lenek űtjokon ne járj, se a gonosztevőknek ös- 
vényén. Találkoztak olyanok, akik hallgattak rá, 
de olyanok is, akik bedugván füleiket, csak a mo- 
solygó kisértőt követték. Az intő hang ma is kiált, 
mint hajdan, de maiglan is számosan találkoznak, 
kik a bölcs tanácsra nem figyelve haladnak a 
bűn útján, sokszor nem is sejtve, hogy mily ve- 
szélybe rohannak. Ti is azok közé tartoztok, kiket 
óva intettek nemcsak szüléitek, nemcsak Jézus 
vallása, de a naponkint felmerülő szomorú példák 
is, ho^y vonjátok el magatokat a veszedelemre 
vezető ösvénytől. 

Nem hallgattatok a tanácsra, s íme most vi- 
selnetek kell a szomorú következményeket, mert 
ki mit vet, azt aratja. Aki rossz magot vet, tiszta 
búzát nem arathat. Azonban még nincs elzárva 
előttetek a megjobb lilásnak útja, ha t, i. a tékozló 
fiú példáját követve, a bűnbánat könyjeit hul- 
latva tértek vissza a megbántott atyához, így 
szólván: vétkeztem te ellened és az ég ellen. Jöj- 
jetek azért, mutassuk fel ama veszélyeket melyek 
a gyarló embert a hitetlenség és gonoszság útján 
kísérik, hogy aztán arról visszatérvén, haladhas- 
satok a javulásnak igazságra vezérlő ösvényén. 

1. 

Olthatatlan tűzzel égnek minden emberi szív- 
ben a kívánságok s ha azokat a hit és józan 
okosság nem mérsékli, gyorsan harapóznak el s 
a kicsiny szikrától nemsokára lángba borúi egész 
erkölcsi világunk. Kívánság és indulat nélkül 
embert nem is képzelhetünk. Velünk születik ez, 
mint a tűzzel a meleg, mint a virággal az illat. 
Ue csak addig vagyunk igazi emberek, míg indu- 
lataink kitöréseit fékezni, mérsékelni tudjuk. A 
melyik pillanatban azokon uralkodni nem tudunk, 
hasonlatosak vagyunk az oktalan állatokhoz, me- 
lyeket nem az okosság vezérel, de az indulat hajt. 



304 

vagy inkább hasonlatosak a medréből kitörő fo- 
lyamhoz, mely útjában mindent elsöpör. 

Pedig a legtöbb baj épen abból ered, hogy az 
ember az okosság s hit tanácsaira nem hallgat s 
a testi kívánságok rabjává aljasul. A kívánság 
szüli h bűnt a bűn nemzi a halált. Oly találóan 
rajzolja ezt első szüleink eseténél a szent író. Az 
első asszony megkívánta a tiltott fának gyümöl- 
csét. Leszakította azt s férjével megosztá, meg- 
osztá vele egyúttal a bűnt és halált is. Elrejtőztek 
az Isten színe elől, de az Ur feltalálta őket. Ott 
kellett hagyniok az édenkertjét; a kívánság utolsó 
következmánye a halál lett. E történetet sokan 
mesének képzelték, holott mai napiglan is ezerszer 
ismétlődik. 

Rettentő példákra utalhatunk, melyek mind 
azt bizonyítják, hogy az őrizetlen, fékevesztett 
kívánságok az embert akkint ragadják a kárhozat 
örvénya felé, mint a kormányosát vesztett csol- 
nakot ragadja a gyors folyam a szirtekhez köze- 
lebb s ezekhez csapódván, darabokra törik. Ös- 
mertem egy úri családnak nagyreményű gyer- 
mekét. Kitűnő volt és minden tekintetben szép 
jövőt jósoltak neki tanárai, de nem tudott ural- 
kodni egy rossz kívánságán. Szeretett dőzsölni 
vidám társaságban. Mikor figyelmeztették, hogy 
térjen jobb útra, azt válaszolta, hogy ő ártatlan 
mulatozásával nem árt senkinek sem, mert elvégzi 
szorgalmasan teendőit Azt meg kell adni, hogy 
jó hivatalnok vált belőle. Egyszer boros fővel 
kártyázni ült le s jelentékeny összeget vesztett; 
adósságot vett föl, azt törleszteni nem tudta. Hozzá 
nyúlt a hivatalos pénzhez s el akart szökni. Üldöz- 
ték s nyomára akadtak. A helyett, hogy egyszerre 
megadta volna magát az egyik renelőrt lelőtte. 
Az ártatlan mulatozás fokról-fokra így fejlődött 
gyilkosság iszonyatos bűnévé. Eszeágában sem 
volt, hogy vérrel szennyezze be lelkét és kezét 
de amint vakon rohant a lejtőn lefelé, ahoz ké- 



305 

veszti el erejét s lesz a jó mulató cimborából 
^bűnösebb gonosztévő. 

Soroljak elo még más példákat annak igá- 
jára, hogy jelentéktelennek látszó kicsinység 

növekszik lassan-lassan idvességet elzáró 
ií kővé. Egy szép s épen ezért elbizakodott 
yt nőül vesz e^y jómódú gazda. Az ifjú nőnek 
z egyszerű kívánsága volt csak, hogy szebb 
ban járjon, mint a vele egy rangúak. A jó férj 
ieig teljesíti neje kívánságát, de végre belátta, 
r így a szép selyem ruha, a folytonos cifrál- 
ls fölemészti vagyonát, s megtagadta a botor 
nság teljesítését. Kitört a villongás, melyből 
bb gyűlölködés lett s aztán válásra került 
>r. Aki a fényes életinpdot megszokta, ne- 
n tud arról lemondani. így volt e nő is. Hogy 
n járhasson, beszennyezte lelkét s fosztogatta 
at, kik hálójába kerültek. Végre egy nyilvá- 
házba került s ott egy gazdag urat gyilkolt 
. A kívánság szülte a bűnt, a bűn pedig nem- 

a halált. 

11. 

Szomorú adatok erősítik azt ker. testv., hogy 
m sohasem szokott egymagában járni, mindig 
annak kísérő társa s lépésről-lépésre szapo- 
ak. A harag, a bosszúállás az emberi szívben 
telő bűn, melyet ha idejekorán ki nem írtunk, 
atos következményeket vonhat maga után. 
i egy ember találkozik, kit a harag, a bosszú- 
i indulata elragadván, a nélkül, hogy arra 
csak gondolt volna is, embertársa életét oltja ki. 
Továbbá a pénznek szerelme nemcsak gonddal 
ezi át az embert, hanem gyakran oly tettekre 
inzi, melyektől máskülönben borzadálylyal 
ült volna el. - Néhány nyomorult forint 
t hány testvér emelte föl kezét testvér ellen, 
r aztán Kain bélyegét hordja homlokán. Hány 
Üan gyermek keserítette meg ősz atyja életét, 
r házastárs nyugalmát dúlta az már fel. A bűn- 



4t*Jkon I. 



v í» 



esetek közül a legnagyobb rész azt tanúsítja, hogy 
a vagyonszomj vérengző vadállati szenvedélylyé 
fajúi, mit kielégíteni nem lehet, mert az írás szerint: 
v aki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, aki szereti 
o jószágot, nem elégszik meg a jövedelemmel* s 
képes elkövetni a legnagyobb bűnt, hogy telhe- 
tetlen kívánságának egyidőre eleget tegyen. 

Ugyanazért ismételve kell kiáltanunk: „a hi- 
tetleneknek út jókon ne járj ! u De mintha ajkaitokról 
hallanám: késő már reánk nézve e figyelmeztetés, 
mert nemcsak hogy jártunk azon az úton, de 
eljutottunk annak csaknem a vécéhez, eljutottunk 
oda, hol az igazságszolgáltatás sűjtolő keze nehe- 
zedett reánk. Kimondatott fölöttünk az ítélet s azon 
változtatni többé nem lehet. 

Valóban! az ítéleten változtatni nem lehet, a 
bűn következményeit el kell hordoznotok, aki 
szelet vetett, vihart kell aratnia; de mindemellett is 
az igazság útja nincs elzárva előttetek, ha elhatá- 
rozzátok magatokban, hogy levetkezik a bűnnek 
cselekedeteit s az istentelenségnek étkét ezentúl 
nem eszitek. Kedves ízű volt az, mikor megkós- 
toltátok, de most a szomorú valóság tanítson meg. 
hogy az mily fanyar, mily keserű, csaknem halált 
szerző méreg, mely ellen csak egyetlen egy orvos- 
ságot találhatunk. 

Az orvos, ki e gyógyszert nyújtja nektek, 
maga is bűnösök, közé számláltatott holott igaz 
és ártatlan volt. Átérzi fájdalmatokat, szánakozik 
rajtatok, ha látja, hogy szívetekben a javulás iránti 
vágy ébredt föl. Ne, óh ne késedelmezzetek azért. 
Bánjátok meg, hogy eddig az ő hívogató szavára 
nem hallgattatok. Gondoljatok vissza ártatlan 
gyermekkorotokra s annak bájos képei merülje- 
nek fel most leikeitek előtt. Az ősi ház, a ió apa és 
anya, a család tagjai mind-mind láthatók képzelet- 
ben innen is. Hosszú út van az ősi háztól idáig, s 
óh! mennyi gyászos esemény attól eme határpontig, 
ahol állatok. Útközben látjátok itt is, ott is állani 
a kísértés ördögét. Akkor mosolygott, hittetek 



307 

áhításának, most már látjátok, hogy az a csábí- 
s a bűn verméhez szédített benneteket. 

Lépésről-lépésre sülyedtetek, most lépésről- 
pésre térjetek vissza az Úrhoz. Ott van ő mel- 
ttetek s nem hagy el, ha hozzá könyörögtök, 
egy elmét nyújtja az utolsó órában is. Talán még 
fc m ütött az' éjfél rettenetes órája. Vigyázzatok, 
i)gy az éjféli óra megkondűlása előtt hallhassá- 
>k biztató szavát: „Bízzál fiam! bízzáj leányom, 
te -bűneid megbocsáttattak tenéked. Ámen. 



■■»• 



Könyves Tóth Kálmán, 

riohntczoni ev. ref. lelkész. 



<íSar 



14. 
Ki mint vet, úgy arat. 

Szűk aratáskor. * 

Alapig**: II. Kor. IX: b\ 

/■■ ' ■ 

A felolvasott igék hallására tudom, hogy leg- 
először is odafordul mindenkinek figyelme és te- 
kintete, hol most az anyatermészet osztogatja 
áldásait, — azon mezőre, hol az élet anyagi szűk- 
ségeiért fáradozó kezek aratják a 'hónapokkal 
ezelőtt elhintett magvak érett kalászait. 

Azonban csalódnánk és messze haladnánk az 
apostol szavainak értelmétől K. H. ! ha azokat 
csak a testi munkálkodásról és annak jutalmáról 
szólóknak tartanánk ; szükség, ho^y amaz apostoli 
igék hallására egy másik mezőre is forduljon 
figyelmünk s tekintetünk, t. i. a szellemi és er- 
kölcsi munkásság mezejére s azon jutalomra, 
melyet e mezőről a szellemi és erkölcsi élet hű 
munkásai, kitartó bajnokai várhatnak. 

Midőn a földmívelők múlt őszszel magot ve- 
tettek az arcízzadással felszántott barázdákba, mi- 
ként minden évben, úgy akkor is azon édes re- 
ményben tevék ezt hogy munkáiknak bőséges 
jutalmát veendik. Hányszor indul az ember a 
szellemi és erkölcsi munkásság mezejére is azon 
hitben, hogy már e földön szerencsés, megelége- 
dett s boldog leend, mily sokszor törekszik az 
erény meg a tudomány sok küzdelmekkel meg- 
rakott pályáján előre azon édes reménvben, hoggr 
munkásságát érdemlett jutalom s méltó elismerés 



309 

koszorúzza?! És vájjon betelj esedik-é mindenkor 
a szívnek ily nemű vágya és reménye? Vájjon 
az élet megadja-é mindenkor szintúgy az anyaföld 
keblén fáradozó földmívesnek, mint a szellemi és 
erkölcsi élet hű munkásának az illendő s érdemlett 
jutalmat? Szóval: a hű munkásság, a kitartó 
szorgalom világi jutalmát tekintve igaz-é, bár- 
melyik téren is az apostolnak amaz állítása, hogy 
„a/rí szűken vet, szűken arat. és aki bőven vet, 
bőven is arat?" 

Nem K. H. ! Nem akarom én az apostol állí- 
tását az élet minden viszonyaiban, körülményeiben 
kétségtelenül és kivétel nélkül igaznak hirdetni, 
nem lehet célom sem a természet ölén híven fá- 
radozó szántóvetőt, sem „az erény mezején fára- 
datlanul küzdő bajnokot a földi jutalomnak csal- 
hatatlan reményével édesgetni, amazt a földbe 
vetett magvak mindig gazdagon jutalmazó kalá- 
szaival, emezt érdemeinek mindig elismerésével, 
méltánylásával biztatni, buzdítani, s általában a 
munkás keresztyéni életnek, a kötelesség hű tel- 
jesítésének földi jutalmat, világi boldogságot tűzni 
ki egyedüli céljául, hiszen ha ezt tenném, az élet, 
a tapasztalás most is sok részben megcáfolná ál- 
lításomat s az ily földi alapra épített, földi célokra 
irányzott munkásság reményeink nem teljesülé- 
sének, vágyaink meghiúsulásának esetében ala- 
postól elfogna bomlani. 

Igyekszem inkább e tekintetben a természetet 
s az életet úgy mutatni fel, amint áll; igyekszem 
az apostol állítását 

I. a természet. 

II. az erkölcsi élet mezején a tapasztalásból 
megvizsgálni s ha itt csakugyan nem érnénk célt, 
ha az életben nem találnók fel mindenkor a tet- 
teknek érdemlett jutalmát: akkor igyekszem azt 
a vallás világánál keresni egy más boldogabb 
hazában. 



310 



I. 

Ami tehát a tárgynak első részét illeti: ha «i 
természetet kérdezzük meg az apostol állításának 
igazsága felől, első tekintetre úgy tetszik, mintha 
kedvező feleletet nyernénk, úgy tetszik mintha 
a természet maga ismételné, igazolná amaz apos- 
toli szózatot: „aki szuken vet. szűken is arat. aki 
bőven vet, bőven is arnt. u 

Mig a míveletlen föld, a hanyag kezektől 
ápolt természet esak gazt, esak hitvány kórót te- 
rem tétlen gazdája számára: addig a gondosan, 
fáradatlanul mívrlt mező, a munkás kezek szor- 
galommal szántott barázdái gazdagon rengő kalá- 
szokkal, bő aratás édes reményével jutalmazzák 
a rajtok fáradott munkást, s mig amaz arcán ag- 
godalommal a jövő iránt tekint hitvány munkája 
esekély jutalmára, emez örömtelt kebellel tekint 
fáradalmai után a természet gazdag áldásira, fé- 
lelem, aggódás nélkül néz a jövő elébe. Ugy tet- 
szik, mintha mindkettőnek, amannak az aggo- 
dalomban, ennek az örömérzésben maga a természet 
súgná e szavakat: „aki szűken vet. szűken is 
arat, aki bőven vet. bőven is arat u . 

Hiszen hogy is lehetne ez másképen?! Hogy 
Udietne az, hogy a természet hűtlen, könyörtelen 
lenne azokhoz, kik hozzá munkás kezekkel folya- 
modnak ; hogy tagadhatná meg áldását azoktól, 
kik arra leginkább érdemesek, kik sem erőt, sem 
magot nem sajnáltak mívelésére, kik a földet fa- 
radalmas munka verítékes csöppjeivel öntözékV! 
Hogy lehetne az, hogy a természet egyformán 
osztogatná áldásait, a henyének szintúgy, mint a 
szorgalommal munkálkodónak, - avagy ha csa- 
pásokat hoz, épen ugy éreztetné azokat a fold 
szorgalmas gy érmekéivel, mint a munkátlanságban 
veszteglővel? 

Óh bizony első tekintetre, az életnek talán 
gyakori eseteit védve az ész kivanatával is meg- 
egyezőleg, a természetben bebizonyultnak látszik 



i 



311 

„postol állítása, hogy „aki szűken \ et. szűken 
rat y aki bőven vet, bőven is arat u . 
Ámde nem jönnek-e olykor mégis ellenkező 
íserfi tapasztalás nehéz órái? Nem jönnek-e 
'ások, rendkivüli esetek megingatni a termé- 
Den az apostol állításának igazságát? Nem 
6 el gyakorta a nyári napmik hosszantartó 
ő heve, mely kiszárasztja, eleseti szintúgy a 
galmasnak gondosan ápolt, mint a henyének 
znl tenyésztett gyér növényeit, amikor aztán 
gszorgal inasabb szántóvető is aggodalmában 
rásnak ama kesergő szavait veszi ajakára: 

hozzád kiáltok iram! Mert az aszálynak tüze 
emésztette a puszta béli füvet és a hévség el- 
te a mezőnek minden élőláit? u (Jóel. I : 19.) 
y nem jönnek-e gyakran szélvészek szárnyain 
?rhes fellegek, hogy lesöpörjék, elpusztítsák a 
ők gazdagságát, amikor aztán aki leghívebben 
ikálkodott is, szomorúvá lesz s ezt mondja 
ás prófétával: „Hiába munkálkodtam, hiába 
ittem el az én erőmet? (Esaiás XLIX: 4.) S 
nyi elsorolhatlan csapásokat, pusztító elemeket 

rejt még ezekem kivűl a termeszét a maga 
>lében, melyek oly sokszor s oly kesémen 
ík eredménytelenné az emberi szorgalom tö- 
r éseit, mintegy hallható szóval intézvén hoz- 
i a próféta amaz intését: „Szégyenüljetek meg 
tó emberek .. mert elveszett a mező gabona- 
k aratása!" 

Nem nyújt tehát az anyagi természet egész 
hsságot az apostol állításának igazsága felől, 
lem mondja, hogy ő mindenkor az érdem, a 
ikásság mértéke szerint osztogatja áldásait; 

mondja, hogy az ő kebléről esak az arat 
:en, aki szűken vetett, sőt inkább arról tesz 
nyságot, hogy a hű munkálkodást sem szokta 
lenkor e földön érdemlett jutalom követni, 
égis mi az, ami a megesaiatkozott szántóvetőt 
)t visszaviszi a föld kebelére, mi biztatja őt, 
f ne csüggedjen, hogy kettős erővel folytassa. 



312 

újra kezdje f aradal mas munkáját?... A remény, 
egy jobb jövőnek, egy gazdagabb aratásnak édes 
reménye! Igen! ez élteti őt, ez emeli fel, ha csa- 

Eások megsemmisítek legszebb vágyait, meg- 
iúsiták törekvéseit; egy boldogabb év utáni 
vágyódás ád neki erőt a munkára s ő ismét megy 
munkálni fáradatlanul, ismét törekszik elérni 
munkája bérét, óhajtása tárgyait. 

II. 

De lépjünk át már K. h. ! a szellemi és az 
ezzel oly szoros összeköttetésben álló erkölcsi 
munkásság mezejére, s ha a természet nem mutatta 
mindenben kivétel nélkül igaznak az apostpl 
állítását, lássuk: hát vájjon e téren igaznak nyil- 
vánul-e az egészen; lássuk: hogy a szellemi és 
erkölcsi munkásságot követi-e mindenkor s illő 
arányban földi jutalom, hogy az erény és tudo- 
mány mezején elhintett magvak hoznak-e az élet- 
ben s megtermi k-e mindenkor az érdemlett földi 
jók kalászait? 

Közbizalom, szeretet és elismerés környezi 
sokszor a tudomány, a szellemi művelődés meze- 
jén fáradozót; tisztelet, szeretet és hálakoszorúja 
övedzi néha az erény pályáján nemes célokért 
küzdő bajnoknak homlokát, amannak a szellemi 
kincsek mellé földi jókat is ád az élet; — emennek 
érdemkoszorűja mellé a világi boldogság gazdag 
kalászát is feltűzi néha a szerencse. Első tekin- 
tetrete hát itt is, miként a természetben úgy látszik, 
mintha kedvező s az apostol állítását igazoló 
feleletet nyernénk; úgy látszik, mintha az elet és 
tapasztalás itt is e szózatot hirdetné: „aki szűken 
vet. szűken is nmt. aki bőven vet, bőven is arat u . 

Ámde nem nuitat-é fel az élet gyakran ellen- 
kező példákat is? Nem jőnek-e esetek gyakran, 
melyek merőben megcáfolják az apostol állításá- 
nak igazságát? Nem igaz-é, hog^ a tudomány 
mezeje gyakran csak földi szegénység keserű 
gyümölcsét az erény pályája sokszor esak tövi- 



313 

seket, hálátlanság és rágalom töviseit terem a 
rajta küzdőknek, mig azok, kik talán keveset 
vagy épen semmit sem vetettek ama mezőkre, 
megelégedetten, bántatlanul éldelik le igen sok- 
szor éltök napjait?! Nem úgy van-é, hogy a 
tudomány vagy erény mezején "fáradozó munkás 
gyakran hasonló a kincskutató bányászhoz, ki 
mig nehéz munkájával ezereket boldogit: önmaga 
sokszor alig tudja tengetni nyomorult életet?! 
Ha a jelenkorból nem mutatok is fel példákat 
ezen állítás igazolására, elég ha feltárjuk magunk 
előtt a történetek évkönyveit s megújitjuk lel- 
künkben a hajdankorból ama nemes szellemi és 
erkölcsi célokért küzdő bajnokok emlékezetét s 
közülök annyiaknak földi szenvedéseit! -- Ott 
áll előttünk Jézus szellemi nagyságában, isteni 
dicsőségében, - ott áll a legtisztább erényesség 
mennyei sugarától körülvéve, mint küzd, mint 
törekszik az Isten fia magas, mennyei cél felé; 
mint egyengeti az erény útját a tudatlanság és 
vadság éjjelében tévedező népek előtt, mint törek- 
szik milliókat, az egész emberi nemzetet boldo- 
gítani!., s mi lesz jutalma? ... szenvedés, üldöz- 
tetés s elvégre is halál. — Ott állanak az Ur 
lelke által ihletett apostolok, ott ama későbbi 
hitbajnokok is a tudomány és erény mezején s 
vájjon nem voltak-e ők is szegények, üldözöttek 
és elhagyatottak e földön, termett-é, hozott-é az 
élet számukrq érdemeikhez, erényeikhez mért 
jutalmakat? Oh bizony valamint ő rólok, úgy 
rajtok kivűl sok erényesekről, sok nemes keblű 
emberbarátok és hazafiakról el lehetett és el lehet 
ma is mondani azt, mit az írás az ó-testamentom 
némely kegyes embereiről ekképen mond: „kikre 
nem volt méltó e világ-: pusztában hujdostanak, 
hegyeken, barlangokban és földnek hasadékaiban. u 
(Zsid. XI. 38.) 

S mi volt mégis az, mi e sok szenvedés, 
küzdés között erősekké, lankadatlanokká tette 
őket nemes pályájukon, mi késztette őket tőre- 



314 



kedni fáradatlanul magasztos cóljok felé? Nemes, 
erényes tetteinek boldogító érzete, egy jobb jövő- 
nek tántoríthatlan hite s nehéz küzdelmeiknek 
mennyei, miuden földinél dicsőbb jutalmának édes 
reménye. - Igen! az ő szemeik előtt nem földi, 
hanem lelki és mennyei jutalom lebegett, ők nem 
ez életbe, hanem ama jobb hazába igyekeztek 
kincsei gyűjteni. 



Ma is abban kell tehát a hű munkásságnak 
bizonyos és állandó jutalmát keresni, miben azt 
az apostotok hitték és keresték, a jó lclkiismeivt- 
ben s egy boldogabb élet biztos reményében. - 
Ezen lelki és mennyei jutalomról mondja már 
az apostol, hogy az soha meg nem csal, — erre, 
egyedül csak erre czéloz, midőn így szól a sz. 
leckében: „Aki szűken vet. szűken is arat és aki 
bőven vet. bőven is urat/' 

Ugy van! Minden igaz munkásság, ha egye- 
bet nem, de megtermi már e földön is a tiszta 
öntudat boldogító érzetét. A tudat hogy rendel- 
tetésünknek, kötelességünknek hiven megfelel- 
tünk, hogy nem hasztalanul folytak le ránk nézve 
e földi élet napjai: már ez maga minden világi 
kincsnél édesebb jutalma keblünknek, oly jutalom, 
mely már e földön megismerteti velünk az örök- 
élet boldogságát és amely még nagyobb s dicsőbb 
lesz ama más hazában, noha azt lelkünk a vallás 
ígérete szerint önmagával átviszi. 

Igen ! - ott, hova nem hatnak e földi élet 
szenvedései, hol a lélek boldogságát nem zavarja 
anyagi szükség érzete: ott, túl a síron mutatja 
lel szent vallásunk a hont, hol elveendi mindenki 
annak jutalmát, mit ez életben cselekedett, jót, 
avagy gonoszt; ott mutatja fel előttünk amaz 
aratást, melyet nem tehet semmivé a természet, 
nem a földi élet romboló szele, hol igaznak, két- 
ségtelenül igaznak fog bizonyulni az apostol 



állítása: „aki szűken vet. szűken is arat, aki bőven 
vet. bőven is arat". 

Örök nyugalom édes boldogsága várakozik ott 
az anyatermészet ölén a csapások között is Is- 
tenbe vetett hittel, fáradatlanul munkálkodó szántó- 
vetőre, zavartalan örömök mennyei élvezetét, örök 
boldogság hervadatlan koszorúját nyerendenek 
ott a szellemi és erkölcsi élet mezején fáradatlanul 
küzdő bajnokok s az írás szavai szerint: „kik itt 
könnyhullatással vetettek, ott örömmel aratnak /*" 

b] hittel keblünkben teljesítsük hiven minden- 
kor kötelességeinket K. h. ! e hittel munkálkod- 
junk szintúgy a természet, mint az erkölcsi élet 
mezején! Ne rettentsenek el bennünket az élet- 
nek szomorú tapasztalatai, ne ama szellem- és 
erényhősöknek felmutatott szomorú példái, de 
sőt azok adják meg lelkünknek az erőt az élet- 
nek ránk is bekövetkezhető viszontagságaival az 
erény útján hiven megküzdeni, így, ha e hitet 
tesszük földi munkásságunk alapjává: ha remé- 
nyeinket, vágyainkat nemcsak e földi élet rövid 
napjaihoz, de egyszersmind a hit világa által 
előttünk föltárt mennyei élethez fűzzük: így soha 
sem fogunk teljesen csalódni reményeinkben, 
vágyainkban, mert ha szinte itt ez életben szen- 
vedéseknek leszünk is kitétetve, tudjuk, hogy 
azok csak próbáitatások ránk nézve, tudjuk, hogy 
csak azokon keresztül lehet jutni oda, hol, örök 
élet boldogsága várakozik reánk az egekbe. Ámen. 



Segesváry József, 

kántor-jánosii ev. rof. lelkész 8 esp^n*. 



15. 
A konkoly és a tiszta búza. 

Aratás utáni. 

Alapigv: Máté XII: 24—30; 38-4:5. 



lessetek sarlót a gabonába, mert megére a 
gabona, hangzók hozzátok Joel próféta felhívása 
az elmúlt napokban s ti látván a tartományokat, 
hogy immár megértek az aratásra, nem késedel- 
meztetek, hanem serényen munkához fogtatok s 
Isten segedelmével már jórészben be is végez- 
tétek az aratást, mely a földmívelő élet egyikleg- 
nehezebb, de egyúttal legáldásosabb része, mert 
<mnek eredményétől függ egy esztendei földi éle- 
tünk, jólétünk, boldogságunk. 

Az Ur megáldott ismét bennünket ez év ter- 
mésével, mert bár többször keltett aggodalmat 
keblünkben a kedvezőtlen időjárás, bár a tavaszi 
szárazság, majd az elmúlt hetekben a hosszas 
esőzés, olykor fenyegető jégfelhőkkel, melyek ha- 
tárunk egyes részein érzékeny károkat is okoztak, 
elborítá homlokunkat, mégis általánosságban nem 
az elégedetlenség, nem a panasz, hanem a hála 
és dicséret érzete az, mely ajkainkon szavakban 
buzog elő. 

Még azonban a munka nagyobb része hátra 
van: a learatott gabona betakarása s ez még sok 
izzadságcseppet fog gyöngyöztetni homlokaitokon, 
sokszor fogja kimeríteni erőtöket, addig még sok- 
szor fog benneteket a kora hajnal s késő est is 
munkában találni: jertek, hívlak titeket pihenjetek 



31 Z 

meg most kissé a szent hajlókban s míg a test 
pihen, hadd irányozzam lelketeket a földi ara- 
tásról ama mennyei aratásra, mely nem e^y év 
munkámnak, hanem az egész földi élet működé- 
sének lesz végső mozzanata. 

E célból választám elmélkedésem tárgyául a 
konkolyról és tiszta búzáról szóló szép példázatot, 
melynek kidomboruló főbb vonásait szándékozom 
most előttetek megvilágítani. 

1. 

Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez* 
ki az 6 földébe jó magot vetett és mikor az emberek 
aludnának, eljőve az ő ellensége és vete konkolyt 
a gabona közé és elméne. 

Nem így tesz-é ma is minden okos gazda, 
aki azt akarja, hogy vetése, majdan aratandó 
bűzája tiszta legyen, nem igyekszik-é mindenki 
jó magot vetni, megtisztítva azt minden egyéb 
fűtől, konkolytól? S mégis mit látunk? Mikor a 
gabona kikelt, sok gyom és haszontalan növény 
ekteleníti s rontja az ő tiszta vetését. Ez a fölei 
természete kh., hogy a konkolyt, a gyomot ma- 
gától teremje s ez által mintegy jelképét mutassa 
fel az erkölcsi világnak. 

Fölfejtve már a példázat érintett részét: a 
mező a világ, melyben növények az emberek; 
aki a jó magot veti, az embernek íia a Krisztus az, 
a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig 
ama gonosznak fiai. 

E világ hát az, ahol a vetés az örökkévaló- 
ság számára történik, közelebbről pedig a keresz- 
tyen egyház, melybe a Krisztus veti a jó magot, 
t. i. az Isten országának fiait. A világot s az em- 
beriséget azonban már nem úgy kell tekinteni, 
mint amilyen állapotban az Isten kezéből kijött, 
mert mint tudjuk, az ember az ördög kísértésének 
következteben megromlott, elesett, a bűn hatal- 
mába került s szolgája lett a bűnnek. Ennek a 
bűn által megromlott, gonoszszá lett emberi nem- 



318 

zetnek újra vissza kellett térni istenhez 8 e célból 
kiildé el Isten egyszülött fiát. Akinek szívét is- 
tennek eme végtelen szerelme s a Krisztusban 
való hit átalakította: az Istentől született. Azok, 
akik a Krisztusban való hitre s ezáltal egy új 
életre eljutottak, alkotják az Isten országát, mely- 
nek rendeltetése az egész emberi nemzetet magába 
fogadni, újjá szülni, hogy újra mindenki Istené 
legyen. Az Isten országának fiai tehát azok, akiket 
a Krisztusban való hit újjá szült az életre, kiket 
.Jakab szerint maga Isten szült az igazságnak be- 
széde által, kik újjonnan születtettek nem rotha- 
dandó magból, hanem rothadás nélkül való magból, 
az élő és örökké megmaradandó Istennek beszéde 
által. Iízek az Isten igéjének jóságát, igazságát s 
életét bírják magukban. 

De az emberiség a Krisztus működése mellett 
sem maradt ment a gonosz befolyásától. Az 
ellenség, mikor az emberek alusznak, vagyis 
nem éberek, nem vigyázók, eljön és elhinti az 
<"> rossz magvát, hogy a bűnök folyton tovább 
tenyészszenek s sokakat a gonosz fiaivá tegye- 
nek. Ez ellenség az ördög, kit a szentírás min- 
denütt úgy tüntet lel, mint szerzője, oka, minden 
bűnnek s rossznak e világon. Y/a ördög nem egyéb, 
mint megszemélyesítése a rossz, a bűn elvének, 
mely nem Isten akaratából jött ugyan létre, de 
amelyet Isten meg sem akadályozott, midőn az 
embert szabadakarattal ruházta fel, megadta neki 
a lehetőséget, hogy azzal rosszra is élhessen. Ha 
a rossz lehetőségét ő meg nem engedte volna, 
akkor az embert rabszolgának kellendett terem- 
tenie, ki akarat elhatározásában folyton az elé 
szabott pályát tartozandott futni, amikor erköl- 
esisége ép úgy nem lett volna, mint nincs a csil- 
lagoknak. E rosszra irányuló akaratból nőnek elő 
a gonosz fiai, kik a jókkal, az Isten fiaival együtt 
egymás mellett, egy világban élnek, mint a hogy 
a konkoly ptt nő, ott tenyészik a búza mellett és 
között. Az Ur tanítványai közt is akadt egy Júdás; 



319 

az első hívek közt is, kik egyérteiembcn valának. 
találkozott Anániás és Zafira; már Fái beszél 
hamis tanítókról s úgy van ez ma is, hogy a ke- 
gyessel a bűnbemerűit, az istenfélővel az istentelen, 
az erényessel a jellemtelen, az igazzal a hazug, a 
becsületessel a céda, a jóval a rossz együtt nő, 
együtt él s együtt hal is meg. Jól van-é ez így s 
miért van ez így, megfelel erre a példázat má- 
sodik része. 

II. 

Ks mikor felnevekedett volna a gabona és gyü- 
mölcsöt termett volna, akkor megtetszék a konkoly 
is. A gazdának szolgái pedig elö állván, mondának 
néki: ...Akarod-é, hogy elmenjünk és összeszedjük 
a konkolyt ? pedig monda : nem. mert netalán 
összeszedvén a konkolyt, azzal együtt a gabonát is 
kiszaggatjátok. u 

Tehát a további együtt növekedésben s együtt 
megérésben a gazda részéről a búza iránti kímélet 
és gondosság nyilatkozik. Ily bölcs célja van Isten- 
nek is abban, hogy e világon a jók és gonoszok 
együtt, egymás mellett éljenek. Okai a következők: 

Először is nem akarja emberre bízni az ítéletet 
olyan dologban, aminőben bíró csak Isten lehet. 
Az ember ugyanis csak a külsőt látja s csak a 
külsőből ítélhet s mint tudjuk, nincs csalfább a 
külszinnél. Hány látszólag tisztességes külső élet 
alatt lappang a titkos bűnök undok halmaza s 
hány szegény pubiikánus kebel dobog igaz bűn- 
bánatot? De ha jobban látna is az ember, mint 
ahogy lát, akkor is mennyi kárt tenne a gonosz 
fiainak kiszaggatni akarásával; mert mint a kon- 
koly gyökerei összefonódnak a búzáéival, úgy 
fonják itt össze a viszonyok a jót, a kevésbé jók 
és gonoszok életét. A hazai, polgári, társadalmi, 
családi s más mindenesetre tisztes s mélyre ható 
viszonyok oly erős kapcsokat hoznak létre közöt- 
tünk itt alant, hogy a jó is sokszor nagyon érzé- 
kenyen szenvedne, vagy ki is szakíttatnék, ha a 



320 

gonoszt mindenáron ki akarnók irtani e földről 
Melyik szüle tudná bitófára juttatni gyermekét 
ha még oly bűnös életet folytat is az, s melyik 
gyermek gyújtaná meg a máglyát szülei alatt, ha 
azok bűnei az égre kiáltanának is? 

De meg ha az emberre volna bízva az ítélet, 
mily mohóság, mily türelmetlenség fogná el azokat, 
kik" magukat szenteknek tartják s könyörtelenül 
dobják másokra a kárhoztatás kövét? Nézzetek 
csak vissza a keresztyén egyház középszázadaira, 
egy i betű elég volt arra, hogy a más meggyőző- 
déséért vérpadra hurcolják. Hány ártatlanul meg- 
ölt protestáns ősünk vére omlott ki, mert a hatal- 
mas katholikus egyház Isten jogkörébe törvén, 
magának bitorlá a lelkek feletti ítéletet. Vagy 
nézzétek ma, a szégyenünkre itt is feltűnt naza- 
rénusokat, hallotok-e azoktól egyebet, minthogy 
szentbeszédeik mellett bennünket, kik hitünkhöz 
hívek maradtunk, gúnyolnak, gyaláznak, templo- 
munkat ördög házának, magunkat ördög fiainak 
stb. neveznek s talán ha módjukban volna, kiirta- 
nának. Ki bízta rájuk az ítéletet? Kicsoda vagy, hogy 
más szolgáját kárhoztatod? mondja Pál apostol. 
Es ebben az is benne van, hogy aki maga is 
bűnös, az másoknak lelkét meg nem ítélheti, már 
pedig János szerint, aki azt mondja, hogy hűn 
nincsen ő benne, önmagát csalja meg és igazság 6 
benne nincsen. 

Másik oka annak, hogy e földön a jók és a 
gonoszok vegyítve éljenek, Isten bölcsesége* K 
világot ugyanis úgy rendezte be, hogy a fent- 
maradás és tökéletesedés, a hatás és ellenhatás 
által legyen biztosítva s az ellentétek munkálják 
az élet harmóniáját. A fény megvakítna, ha árnyék 
nem gyöngítené hatását, az örök tavasz merő 
unalom lenne, ha hervasztó ősz nem óhaítatná az 
új tenyészetet, az édes megundorítana, na soha 
nem ismernénk keserűt, a boldogság, a jólét, a 
dicsőség elvesztené ingerét, ha csapás, nyomor f 
gyalázat nem volna e földön. Csupa jóság sem 



321 

lakhatik itt alant, mert isten nem angyalokat 
teremtett bennünk, hanem embereket, kik a fény és 
árny, anyag és szellem összetételei vagyunk s 
bár a rosszat nem önmaga teremtette is, de böl- 
csen felhasználja háztartásában s miként a zúgó 
vihar megtisztítja a szennyes levegőt s felüdíti az 
alélt világot, úgy ő a rosszból is az emberiség elő- 
haladását s boldogságát munkálja folytonosan. 
Az emberek gondoltak gonoszt — mondja az írás, — 
de Isten gondolta azt jóra fordítani, mert a költő 
szavaival 

amit az ördög „rontni vágyik, 

Szép és nemesnek új csirája lesz". (Madách.) 

Harmadik oka pedig e földön létező viszo- 
nyoknak s annak, hogy a gonoszok hadd legye- 
nek együtt s éljenek tovább az igazakkal, Isten 
végtelen könyövülése s hosszú tűrése. A konkoly- 
ból sohasem lesz búza, de a bűnös emberből még 
lehet megtért keresztyén- Hitetlenek, hazugok, 
tolvajok s más vétkek fiai még megtérhetnek s 
tagjai lehetnek az Isten országának. Erre vár az 
O nagy türelme s ez nem tárad el a világ végéig. 
Ha ránk volna bízva az ítélet, mi türelmetlensé- 
günkben sok olyan bűnös életet kitépnénk, mely- 
ből később istenfélő élet fejlődik. Bölcs vagy te 
Uram, hogy nem bíztad ránk az ítéletet, de meg- 
tartád azt te magadnak, ki egyedül látod a szíveket 
és veséket és megfizetsz kinek-kinek az ő csele- 
kedetei szerint. 

III. 

A példázat harmadik és utolsó része adja meg 
a végkilejlődést, ahol így szól a gazda szolgáihoz: 
engedjétek, hogy mindkettő nevekedjék együtt az 
aratásig és az aratás idején meghagyom az ara- 
toknak: szedjétek össze először a konkolyt és kos- 
aétek azt kévékbe, hogy megégettessék ; a gabnat 
pedig takarjátok nz én csűrömbe! Tehát együtt 
marad a konkoly a búzával az aratásig, akkor 

P»pi Lexikon 1. ^ 



322 

történik a szétválasztás, mikor a konkoly kiirtása 
már semmi kárt nem tesz a búzában s míg a kon- 
koly tűzre vettetik, a búzát betakarítják a csűrbe. 

Az aratás Af. e világ vége, az aratók pedig az 
angyalok, miképen azért a konkolyt egybegyűjtik 
és megégetik, aképen lészen e világnak végén. Az 
embernek fia elbocsátja az ő angyalait, kik össze- 
szednek az ő országából minden botránkozásokat és 
azokat kik cselekedtek hamisságot és vetik azokat 
az égő kemencébe, ott lészen sírás és fogcsikorga- 
tás, akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ö 
Aty jóknak országában, fejté meg Jézus a példázatot. 

Tehát egész a világ végéig együtt maradnak 
s együtt élnek a jók a gonoszokkal, mert mind- 
kettőnek érésre van szüksége. Az igazakban is 
még sok a hiány, a fogyatkozás, harcolniok kell 
a testtel s gyakorolni magukat az isteni dolgok- 
ban, a gonoszokból is egyesek még megtérhetnek, 
mert az élet rajok nézve hasonló valami mentő- 
intézethez, melyben előttük a szabadulás módja 
és alkalma. 

De ez együttélés nem tart örökké; a világ 
végén külön választatnak a jók a gonoszoktól s 
míg ez utóbbiak az égő kemencébe, vagyis az 
örök gyötrelemre s kárhozatra vettetnek, hol lészen 
sírás és fogcsikorgatás, azaz soha meg nem szűnő 
kín és fájdalom, addig az igázok fénylenek, mint 
a nap az ő Aty iuknak országában, ragyogni fog- 
nak az Isten dicsőségében, mint a csillagok a 
nap fényében. S az ítéletet maga Isten hajtja 
végre a Krisztus által, ki maga az igazság napja 
s így igazság lészen ítélete is. 



Most már értitek Af., miért van együtt e vi- 
lágon a jó és a gonosz, .hogy tudniillik ebben 
Isten bölcsesége s könyörülő várakozása nyilvá- 
nul s hogy ez másfelől saját korlátoltságunkra 
figyelmeztet bennünket. 



323 

Oh ne ítéljetek hát könyörtelenül, mikor az 
ítéletet isten magának tartotta fenn ; ne kárhoztas- 
satok kímélet nélkül, kik nem láthattok a szívekbe; 
ne dobjatok követ a szerencsétlenekre, kik ma- 
gatok is fogyatkozásokkal vagytok teljesek s tűr- 
jétek el a bűnöst, akit Isten is eltűr az ítéletig. 
inkább magatokra fordítsátok teljes figyelmeteket. 
Van a mi szívünkben, a mi lelkünkben elég kon- 
koly, azt írtogassuk szünet nélkül, hogy el ne 
fojtsák bennünk a nemes érzemények gyönge 
csiráit ! 

Oh legyünk mindnyájan jó magvak; az Isten 
országának fiai, kik az ő dicsőségére s lelkünk 
üdvösségére növekedjünk, hogy majd ama nagy 
aratáskor tiszta búzákként b,etakaríttassunk a rrii 
Istenünk mennvei csűrébe. Ámen. 



Kiss Ferencz, 

püspökladányi ev. ref. lelkes*. 



16. 
Mit igyunk? 

Uj-borra, szűkterméskor. 

Alnpige: II. Móz. XV. 24. 



K. Gy. ! Utazásuk közben elfáradván Izrael 
bujdosó gyermekei, megszomjúhoztak; harmad- 
napja mar, mióta ivóvíz nem erintó ajkaikat. 
Vezérük, Mózes ellen zúgolódva, kérdezték ekkor : 
„mit igyunk?" Nem is csodálkozhatunk e fölött, 
hiszen a három napig tartó szomjúság csakugyan 
kimeríthette erei őket, megnehezítette vándorlásu- 
kat. Örvendeztek azért, mikor valahára egy Mára 
nevű helyre jutottak el s látták ott csörgedezni a 
Mára vizeit. Örömüket azonban fájdalmas csaló- 
dás váltotta föl, mert azt a vizet a keserűség miatt 
nem ihatták. Bosszankodásuknak eme pár szóban 
adtak élénk kifejezést: „mit igyunk ? u 

Jelen állapotunk s a vándor izraeliták szo- 
morú sorsa között nincsen-é feltűnő hasonlatosság? 
hiszen a nyomorúság kietlen pusztáján nem három 
nap, de évek óta vándorol szegény nemzetünk! 
Egyszer-másszor oly forrás mellé telepedtünk le, 
melyről azt hittük, hogy majd csak eloltja szoin- 
júságunkat; nem egyszer örültünk oly remények- 
nek, melyek nemsokára álomkép gyanánt enyész- 
tek el. Keserű volt a forrás vize s nem ihatván 
azt, mi is eképen zúgolódtunk: „mit igyunk?^ 

Bánat, csalódás, keserűség forrásának zavaros 
habjai hullámzanak körültünk szerteszét s nincs 
itten Mózesünk, ki megmutatná azt a fát, melyet 



325 

a vízbe vethetnénk, ho^y aztán megédesítse azt. 
Sőt ez évben még a sziwídámító italt, a b,út osz- 
lató szőlőnedvet is visszavonta tőlünk az Űr, úgy 
hogy méltán kiálthaj panaszkodva a nagy soka- 
ság: „mit igyunk?" Amós próféta , látása megvaló- 
sult, mert látjuk beteljesedve az Úr ítéletét: „min- 
den szőlőidben jajgatás lészen, mikor te közötted 
által megyek". 

Olvasván a vándorok történetét, látjuk, hogy 
rajtqk megkönyörült a jóságos Jehova, mert mutata 
az Űr egy fát Mózesnek s mihelyt azt a nép 
vezére bedobta a vízbe, az mindjárt megódesedett. 
Boldog hajdankor! midőn Isten szent emberének 
ily csodatévő hatalom jutott osztályrészökül, miért 
nem újulsz meg közöttünk az idővel ? Mint siet- 
nénk ama bölcsekhez és kegyesekhez, hogy csak 
egyetlen forgácsot adjanak ama fából, mely meg- 
édesíthetné a nyomorúság keserű vizét s ha pa- 
naszkodunk ama kánai násznagy gyal: nincsen bor! 
hol, óh hol az isteni mester, ki a vizet borrá vál- 
toztassa át?! 

Régi, világ csodás korszakát miért sóhajtsuk 
vissza? Ám ha körűitekintünk, fölleljük. Kérdé- 
sünkre mindjárt két oldalról jő a válasz. Egyfelől 
a világ mutatja meg azt a fát, melyet a vízbe 
keli vetnünk, hogy legyen édes, mint a must, más 
oldalról pedig az írás ldvezítőnk keresztjéhez uta- 
sít, onnan e szent asztalhoz s megmondja nekünk, 
hogy mit igyunk! Hallgassuk meg azért ez órában 
úgy a világnak, mint Idvezítőnknek ajánlatát s 
vajha ajándékaik közül ki tudnók választani azt 
az édesítő italt, moly megenyhíti keserűségeinket! 

1. 

Zsibongva járnak-kelnek e világ széles ország- 
íitain azok, akik a földi lét legfőbb célja gyanánt 
a testi gyönyört tekintik. Ajkaikról minden perc- 
ben csak ez hangzik: „mit igyunk?" Reájok illik 
most amit Mózes könyvéből olvasunk: ^szőlőket 



826 

ültetsz és azokat míveled* de bori nem iszol és nem 
szedsz, mert megemészti azt a féreg. 

Ember ! ne búsulj e miatt — így csábítja 
őket magához a világ, — hiszen ha nálunk nem 
termett is az idén, teremhet másutt elég, azért 
tehát jertek el, vegyünk bort, részegedjünk meg 
borraU holnap is úgy lakjunk mint ma. vagy sok- 
kal jobban. 

Hát azért éljünk-e itt e világban, hogy hiába- 
való bánkódás korán véssen homlokunkra redőt?! 
A bor édesítse meg az élet keserűségeit, hiszen 
már a példabeszéd bölcs írója tanácsolja: adjatok 
bort a keseredett szívű embernek. Hallgassátok az 
Énekek-Énekének dalát: „igyatok barátaim! része- 
gedjetek meg szerelmeseim! Nevetséges töprengés 
az a holnapra való gondolás, — folytatja tovább 
— a világ sötét köddel borítja a jelent, komorrá 
teszi a kedélyt. Gyönyört, örömöt a szőlő nedve 
nyújt, ezt kínálja szívesen a világ. Becsület, jellem, 
mely a bor közt igen könnyen alámerül, nem ád 
oly édes mámort, mint a telt pohár. Csak bor, és 
mindig csak bor édesíti meg a keserűség vizét; 
a szőlőtőke fája az, melyet ha abba vt>tsz, édessé 
válik maga az élet is. Balgatag az, ki ezért föl 
nem áldozza mindenét! Igyatok! élvezzétek a jelen 
rövid perceit, elérkezik a bús jövő s annak nyo- 
mában a halál, ha nem hívjátok is. 

Gázolnának bár térdig a szőlőtőke borában, 
vannak olyanok, kik ezzel meg nem elégedvén, 
másnemű bort kívánnak italul. Töprenkedve, bosz- 
szúsan kérdik: „mit, óh mit igyunk, hogy elolt- 
hassuk a bosszú tüzét, mely kebelünkben ég K . Ki- 
ürítettük már csordultig a rágalom tüzes borát, 
seprűjét ellenségünkre öntöttük, de szomjunk 
mégis égető, háborgó természetünk nyugtot nem 
találj 

Édes mosoly lyal közelít ezekhez is a kísértő: 
„ha a szőlőtőke bora nem ejég erda, ssíviétok, 
mint szomjas nadájty a vért!" Esdjetek a más be- 
csületén, nem valami nehéz ezt lerontató. Csalárd 



327 

nyelveknek hitelt adnak az űjságkívánó emberek, 
s szinte örülnek, ha a legkisebb hibát nagyító 
üvegen keresztül szemlélhetik!" A kísértő báto- 
rítja az ily szomj azokat, hogy ne légyenek igazság- 
szeretők, mert az igazságnak hajdan erős paizsa 
ma már a világ ítélete szerint nagyon is elkopott, 
keresztül van az likgatva; nem tud megvédeni, 
ha az igazság s ősi hit mellett merészeltek síkra 
szállani. Az őszinteségre pedig a tettetés adta föl 
száz színű köpenyét, hogv eltakarjon mindent, 
ami nemes, oly tükröt ád kezedbe, mely mindent 
torzítva mutat. 

Javasolja aztán, hogy hibádat be ne ösmerd, 
beösmerése szégyenedre válik, hozz föl mentő okot, 
találsz amennyi kell. Kezedbe adja varázsitalát s 
ha ezt ízleled, azt képzeled rögtön, hogy ellensé- 
gedet iogosan gyűlölöd, ő sértett meg, méltán 
törsz ellene. Elhiteti azzal, aki hitvesét hűtlenül 
elhagyá, hogy őt vádolni nincs joga senkinek, 
mert hiszen élettársának gonosz indulata üldözte 
el; az, aki kötelességének híven meg nem felel, 
felhozhatja, hogy buzgóságát gátolja ezer meg 
ezer akadály ! Hivatkozzál erre, vagy amarra, csak 
el ne ösmerd, ho«y hibás lehetsz, megszégyenít 
s kinevet a világ! 

Emésztő betegség járma alatt sorvadó szen- 
vedők szintén jajgatva kiáltják : „mit igyunk?* 
ah! mennyi gyógyszert fogyasztottunk már el s 
még sem enyhülnek fájdalmaink, hol, óh hol van 
az a csodás erejű fa, melyet kínjaink lángtenge- 
rébe vethetnénk, hogy elaludnának keserveink, 
égető kínjaink fel-fel csapdosó hullámai? Roskadt 
aggastyán szintén kiterjeszti reszkető karjait, ese- 
dezve oly ital után, mely fölvillanyozná az el- 
bágyadt erőt! Bizony! itt s ily esetekben rend- 
kívül tudatlan orvos a világ, gyógyszertárában 
nincs enyhítő szer, az elröpült ifjúságot, az el- 
száüott életerőt nem adja vissza többé semmi- 
féle bor. 



328 

Menjünk tovább! nézzétek a lelki szenvedőt, 
ez is így kiállt többed magával : mit igyunk, hog t y 
szívünk vérző sebei begyógyuljanak s felépüljön 
megint békességünknek összedűlt temploma? Ha 
bű és bánat férge dűl lelkeden, elő a borral! — biztat 
a világ. Menjetek, menjetek oda, hol az unalmat 
pénzért űzik el, hol a lelkiismeretet borba fojtják 
s a szenvedés hallgatni fog, hallgatni némán, 
mint a sír. A borba merült szív pedig olyanná 
lesz, mint az árvízborította táj, felyülről sima min- 
den, mosolygó kék, megaranyozzák a csöndesen 
ringó hűllámgyűrűket a nap sugarai; a felületes 
szemlélő nem is sejtheti, de mi tudjuk, hogy ott 
alant a földszínén, hogy ott alant a szív mélyén 
minő pusztulás dúl. 

ígér és ád is a világ bora gyönyört, de az 
csak rövid percekig tart, A keserűség íme még 
keserűbb leend, mihelyt teljesülve látják a bölcs- 
nek intő szózatát: „ne nézzed a bort mikor a po- 
hárban pezseg, végezetre mint a mérges kígyó meg- 
csípr Mit, óh mit igyunk tehát, hogy a keserűség- 
nek csordultig telt pohara megédesítve legyen? 
Hallgassatok, figyeljetek ! az embernek fia égi 
hangon hív magához minket, leültet asztalához 
mindenkit reá mutat keresztjére, ama szenvedé- 
sek fájára s azután tölt az ő borából s kérdésünkre 
kegyesen válaszol. 

II. 

„Térjetek meg, jöjjetek hozzám mindnyájan, 
igyatok az én boromból, hogy az én lelkemet 
örököljétek, hogy örök életet vehessetek ingyen, 
kegyelemből ! u mondja az Idvezitő, mert az úri 
sz. vacsora, az ő áldott emlékezetének megújítása, 
mely ösztönöz bennünket tetteinek követésére s 
ugyanakkor bátorító erőt kölcsönöz nekünk, ha az 
élet küzdelmes viszontagságai között már-már ki- 
merülve földre roskadunk. 



329 

Földi indulatok szélvészeitől hánytvetett ember ! 
edj tetterőre, jöjj ide s igyál abból a borból, 
lyet testvéred nyújt, megtanulhatod tőle mindjárt 
nértékletesség, türelem erényeit, a józan élet 
e főszabáljait. Nem követeli ő tőlünk, hogy 
egén zárkózzunk el mindentől, ami örömöt ád, 
n parancsolja, hogy szobádba vonulva, nap- 
jszant térdepelj. Hiszen Kánában ő is megje- 
t, örülvén az örvendezőkkel. Látjuk Bethániá- 
1 Lázár vendégszerető hajlékában, midőn isteni 
nkája után pihenni ide tért; ott űl a farizeus 
tálánál, csodáljuk amaz utolsó vacsorán, melynek 
lékezetére ma is megterítettük asztalát. 

Ösvényein bárhova kísérjük őt, mindenütt és 
idenhoí átragyog méltósága, homály taian fény- 
ára, amely övezé tiszta homlokát s vájjon 
ltok lennénk-e mi ő hozzá, eme magasztos pél- 
íyképünkhöz, lehetnénk-e igaz keresztyének, 
indulataink által elragadtatva, eldobnók ma- 
iktól az emberi méltóság ama koronáját, me- 
t vére húilatásával ő szerzett nekünk? Méltók 
nénk-e hozzá, ha összetörnők szívünkben a 
nt léleknek templomát, melynek építőmestere 
ezítő Urunk, mely dicsőbb Salamon fényes 
iplománál ? 

Lelke templomát töri össze azon ember, kinek 
zseás próféta szavai szerint a bor és must el- 
zi eszét. Ugy van K. gy., a túlságosan élvezett 
elrabolja az embertói, legdrágább kincsét: 
cin értelmét! Hiszen ha Ela meg nem részeg- 
v, nem öli meg őt Zsizsera, ha Benhadád a 
tol álomba nem merül, Akháb serege nem veri 
t az ő táborát. Nem fejtegetem én orvostanilag, 
jy a mértéktelen borital mennyire megrongálja 
sst szervezetét, maga után vonván a lélek nemes 
etségeinek lássa nkénti fogyatkozását. Elég, ha 
lutatok ama szerencsétlenekre, kik mint ijesztő 
,ak állanak előttünk. 

Hadd hallgassak arról is, hogy a mértéktelen 
ivó a családi boldogság gyilkosa, amennyiben 



890 

az ilyen szerencsétlennek házában elóbb-utóbb 
fellobban a versengés pusztító lángja s ez nem- 
csak a ház tetejét, nemcsak a vagyont, de magát 
a szív belsejét is, a nyugalmat, erényt hamuvá 
égeti, hiszen Pál apostol szerint a borban bujálkodás 
vagyon. 

Okadatoljam-é kétségbevonhatlan példákkal, 
hogy a mértéktelen, borivó a társadalomnak ter- 
hére van s az Űr Esaiás prófétánál, mint nagy 
szegyent és rettenetes büntetést bocsátja a részeg- 
séget Izrael népére, így szólván: íme én betöltöm 
h papokat, a prófétákat és Jeruzsálemnek lakúit ré- 
szegséggel, s e miatt aztán az ítéletnek ostorát 
bocsátja ki ellenök. Bizony, nem is szükséges 
bővebben indokolnunk, hogy az ilyen ember, nem 
tud, még ha akarna sem tud munkálkodni s meg- 
felelni a reábízott kötelességeknek. Zokon ne ve- 
gyétek tőlem e beszédet, azt ne mondjátok, hogy 
e ^dorgáló igék nem valók ide ez asztalhoz, hol 
bűnbocsánat hirdettetik. Vegyétek figyelembe kö- 
telességeinket s az Úrnak hozzánk intézett eme 
parancsát : embernek fía % őrállóul rendeltelek én 
téged Izrael házában! Aztán megvigasztal engem 
az is, hogy köztetek nincsenek olyanok, kik maguk 
ellen zúdítanák föl az Úr haragját, mindamellett 
mégis el kellett mondanom ezeket, hogy Jézus 
igéi szerint, ezután is megoltalmazzátok magatokat, 
hogy valamiben meg ne nehezedjenek a ti szíveitek 
(tobzódásnak, részegségnek miatta. 

Álljon mindenkor mellettünk Jézus, a tiszta, 
nemes élet emez isteni példányképe, hogy őt látváu, 
felösmerjük a csábító világ ígéretének káros ha- 
tásai hogy ő véle ebédelvén, a mi mesterünkhöz 
hasonlókká legyünk. Így sem kerülhetjük ugyan 
ki a szenvedést és bántál inat, mint nem kerülhette 
ki ő sem, mert felőle is hirdették ellenségei: 
„imhol a dobzádó és részeges ember ! u rágalmazták, 
hogy az Istent szidalmazta, de minden rágalom 
éht megtört nemes jelleme gyémánt paizsán, me- 
\y*A Bg&ÜBik örökségül hagyott. Nem lehetünk mi 



33 1 

oly tiszták, de ő tisztává tehet; mi bűnösök vagyunk, 
de ő a bűn keserűségét eltörli s megédesíti a bűn- 
bánatot a bocsánat áldó igéivel. Öldököljük meg 
azért az ó embert a testnek jó cselekedeteivel 
s ezeket vivén keresztjéhez, esedezzünk lelkének 
kegyelmeért, az örök életnek meg nem fogyatkozó 
édes boráért. Ámen. 



Könyves Tóth Kálmán, 

debreczeni ev. rof. lelkész. 



17. 
Az iskola szellemi bölcső. 

Beszéd ós ima iskola felszenteléskor. — 

Tisztelt Közönség*! 

Örömnek és dicsekedésnek érzése hozott min- 
ket össze e falak között, hogy midőn hálát adunk 
Istennek nevelésügyünk elhagyatott mezején tett 
előhaladásunk eme valóban pompás jeléért, az 
iskoláért: egyszersmind bebizonyítsuk azt is, hogy 
a tudományt a mulandó földi" javaknál többre 
beesüljük és azt tartjuk valódi nyereségnek, lel- 
künk táplálékának, ha az ismereteknek, a tudo- 
mányoknak bűvölő fénykörébe emelkedhetünk. 

Nagyszerű, fontos és tanulságos tehát e sze- 
rint a mi mostani együttlétünk, mely szelleménél, 
belső tartalmánál fogva községünkben ünneppé 
avatja e napot .. Amit oly régen nélkülöznünk 
kellett tehetetlenségünk következtében, de amire 
oly régen vágyik lelkünk, amire oly epedve 
tekintettek lelki szemeink a múltból: közoktatás- 
ügyi kormányunk jóvoltából, gondoskodásából 
ime felépült a gyermekeink korszerű nevelése 
céljából alkotott népiskola, mely immár csak arra 
vár, hogy magasztos rendeltetésének átadassék. 
Megnyílik hát nemsokára a tudományok tárházá- 
nak e diszes csarnoka, hogy gyermekeinket buzgó 
tanítók által kiképezze, lelkületüket az ártatlan- 
ság korszakában irányítsa és a nevelésügynek 
mindenkor világító tornya legyen. — Vajha, 



m 

amily örömmel vártuk az épület befejezését és 
megnyitását, oly drága kincsnek tartanok ezt 
társadalmi életünkben. — Amily forrón buzog 
a szeretet szivünkben gyermekeink iránt: olj 
meleg érdeklődéssel látnók ezeket növekedni, erő- 
södni a szellemi munkásság terén ! Amily boldog 
érzéssel tekintenek a szülök szerelmük megtes- 
tesülésének, gyermekeiknek lágyan rengő bölcső- 
jére: úgy tekintene a hazának minden polgára az 
iskolára, mint amely szintén nem más, mint bölcső, 
szellemi bölcsője 

I. Isten országa tagjainak és 

II. a haza polgárainak. 

Erről elmélkedjünk t. közönség ez ünnepi 
órában ! 

I. 

A bálvány ozásra hajlott, tudatlanságba sülyedt 
és saját erkölcsi veszedelmére törő Izrael előtt 
így szól a végromlás rémeivel fenyegető Hozseás : 
„elvész, az én népem, mivel hogy tudomány nélkül 
való. u És e szörnyű bukás jövendőlésének szavait 
nem ok nélkül vette ajkára a szigorú erkölcsű 
próféta, mert ahol a tudománynak értéke nincs, 
ahol a föld porában járó köznapi elmék vezér- 
kednek, — ott a lelkekre sötétségnek köde űl ; 
ahol az eszmék világa elhomályosul, ahol nem 
tudnak különbséget tenni jó és rossz között: ott 
felüti magát a sötétség országa, melyben babo- 
íjának bilincsei nehezednek a szívekre, elmékre. 
És ami áll nemzetekre, áll egyesekre nézve is, 
mert minden rossznak szülőanyja a tudatlanság, 
mely különösen erkölcsi tekintetben kárhozatos 
nyomokat hagy maga után, a mellett, hogy Isten 
országa terjedésének egyenes és nyilt ellensége. 
Tekints az ártatlanul kiontott vérre, mely az egekre 
kiált bosszúért ; a rosszul nevelt gyermekek hálát- 
lanságára, midőn az elfajult sarjadékok méltat- 
lankodnak a kegyelem-kenyérre szorult elaggott 



384 

szülőkkel; hallgasd meg az Isten képét magáról 
levetkőzött, állattá aljasult embert, midőn undorító 
szavakkal káromolja az eget; nézd az egymást 
gyűlölő házastársakat, — vagy vess egy futó pillan- 
tást az erkölcsi romlottság bűzhödt tanyájára, a 
börtönökre, ahol a fenevaddá lett emberi torzkép 
vezekel az elkövetett bűnökhöz méltán soha ki 
nem mérhető gyötrelmek között — és ha ezeket 
megfigyeled : meglátod visszataszító képeit a tu- 
datlanság következményeinek. 

Nem ily helyeken, nem ily társadalomban 
reng az Isten országa tagjainak bölcsője, hol az 
iskolák működésének értéke ismeretlen s a szülők 
sem akarják tudni gyermekeik neveltetését illető 
kötelességeiket. 

Legyen azonban hála Isten gondviselő jósá- 
gának e siralmas példákkai csak ritkán találko- 
zunk, a vallástalan élet és elfaiultság eme káros 
tünetei ritkán érintik tapasztalatainkat. - Lelki 
örömmel és keresztyéni megnyugvással látjuk 
ellenben a tudományok hatását az öntudatosan 
folytatott munkás életben. 

Egy római költő azt mondja: „a tisztességes 
tudományok hu tanulása szelídíti és nem engedi 
elvadulni nz erkölcsöket !-' Valóban, a tudományok- 
kal karöltve jár a műveltség, szelídség, jóság, az 
erkölcsi vonatkozások kedvelése, isten- és ember- 
szeretet. Es amely társadalomnak ezen erények 
az iránytűi: ott „mindenek ékesen és szép rendben* 
folynak és mily fölemelő ennek a látása! 

Nézd meg az iskolákat, a keresztyéni élet 
eme veteményes kertjeit, hol a gyermekek, mint 
v növekedő plánták," a tanítói gondos kezek által 
idomíttatva fejlődnek és erősödnek. Midőn a költő 
szavaival ily felhívást hall a zsengekorú gyer- 
mek: *,kis kacsóid összetéve szépen 9 imádkozzál 
kedves gyermekem" ; majd midőn az Istenről, mint 
mennyei atyáról alkotott fogalom szélesebben 
terjed ki gyökerszálaival az ártatlan szív talaja- 



m 

ban, hogy egészen meghódítsa azt; midőn a gyer- 
mek megismeri az Istent, annak hozzánk való 
jóságát, szeretetét, bölcseségét és mindenható 
voltát, ki előtt a bűnök nincsenek elrejtve, de ki 
irgalmas és kegyelmes a bűnbánókhoz; midőn 
érzi a gyermek, hogy mind Istent, mind ember- 
társait tisztelnie, szeretnie kell, mert „e két paran- 
csolattól függ az egész törvény és a próféták 
írása!*: midőn tudja, hogy az Isten Fiában üdvö- 
zítőt, megváltót talált a világ: nemde, nem szép 
haladás-e ez, az erény és erkölcsiség mezején?! 
nem boldogító tapasztalat-é Isten országának ter- 
jedésében? Az ilyen növendékekből válnak békes- 
ségben élő. egymást igazán szerető házastársak, 
a gonoszságnak ellenségei, az erkölcsi szépség 
rózsaszálai, erényes Józsefek és Eszterek, a paráz- 
naságnak gyűlölői, a szűzies szeméremnek ápolói, 
a békesség tüzének élesztői, a bűnöknek öldöklői, 
Istennek es Krisztusnak igaz imádói, a tudomá- 
nyoknak kedvelői, jó rokonok, szomszédok és 
barátok. 

Vajha ilyen tagokkal ékeskednék minden 
társadalom, vajha ekként nyilatkoznék meg az 
iskolának, nevelő hatása, hogy az iskola minden 
keresztyénre nézve szellemi bölcső lenne Isten 
földi országában! Mert örök igazságnak ad kife- 
jezést a bölcs, midőn így szól: „Krisztusban van- 
nak a bölcseségnek és ismeretnek teljes kincsei 
elrejtve ! u 

11. 

De nemcsak Isten országa tagjainak szellemi 
bölcsője az iskola, hanem a haza polgárainak is, 
amennyiben nemcsak keresztyéneket, hanem haza- 
fiakat is nevel. 

Hogy „régi dicsőségünk" űj fényben ragyogjon, 
hogy az ősök által vérrel szerzett hazánk virágzó 
és ooldog legyen, ho^y ennek törvényei tiszte- 
letben tartassanak és ősi alkotmányunk bástyája 
századok fergetegeinek tüzpróbáját is megrendülés 



85W 

nélkül kiállhassa és mint a pálma, saját terheinek 
viseléséből nyerjen erőt: jellemszilárd, erős meg- 
győződésű és bátor férfiakra és honleányokra van 
szüksége, kik a hon javáról soha meg nem feled- 
keznek, de vér- és pénzáldozatokra is készek; 
kiknek nemcsak szavaiban, de tetteiben is lelkes 
kifejezésre talál a honszeretet s a nemzet nagy- 
ságának eszméje; kik azt hangoztatják a költővel: 
„a haza minden előtt!" Ezek adják biztosítékát az 
állam hatalmának, függetlenségének és szabad- 
ságának, melyek nélkül az állami élet fejlődése 
el nem képzelhető. Úgyde az ilyen polgárokat 
nevelni kell, mert nevelés nélkül az állam esz- 
méjének, a társadalom egységre törekvő munkás- 
ságának megértésére sem lesznek képesek. 

Es itt eszembe jut a régi, fényes Görögor- 
szágnak valóban megkapó nevelési módszere, 
melynek következtében igaz honpolgárokat, lelkes 
hősöket és valódi tudósokat adott közéletének és 
azokban nagyszerű példákat a világtörténetnek. 

Még meg sem született a haza leendő fia, 
midőn az anyák előtt tettekkel ragyogó hősök 
képeit mutogatták, remekírók halhatatlan műveit 
olvasták. Es midőn a gyermek világra jött, harci 
fegyverek voltak a vánkosok, melyekre fektették. 
Alig hogy fejlődött a gyermek, a haza nyelvén s 
nagy férfiak nevének kiejtésén tanították megszó- 
lalni. Majd mikor már növekedett, erejét próbál- 
gatva játszadozott társaival együtt a porondon, 
miközben a haza dicsőségét zengő dalokat éne- 
keltek, kétségen kivül azért, hogy a hazaszeretet 
szent tüze erőt vegyen a fogékony szíven s az 
élettel egybeforrva, fundamentumul szolgáljon 
magasztos terveknek, nemes tetteknek. Az ifjak 
voltak kiválogatva arra, hogy összhangzatos éne- 
kekben zengjenek hálát a hon öröméért iste- 
neiknek. 

Ennek a nevelésnek tulajdoníthatjuk azt, ho<*y 
Görögország története oly férfiak neveivel tündo* 
köl, kiknek emléke örökké él s kik e szerint 



387 

hatatlanokká lettek a hazaszeretet, polgári eré- 
3k és szépművészetek terén. 

Az ilyen nevelés szüli a jó hazafiakat s az 
> r ák nemes példája mellett a lelkes honleá- 
3kat ! 

A magyar nemzet vitézségéről, nemes modo- 
ól volt ismeretes mindenkor. Erre volt nevelve. 

— fájdalom! — voltak idők a zajló századok- 
1, midőn nemzeti dicsőségünket nehéz borulat 
arta ; midőn a múzsák elhallgattak, mély csend 
én a szent berkeken ; midőn a rabigának lánca 
iigözte a síró nemzetet és a szabad szó, az ősök 
idoklő példáira való hivatkozás, ezek erényei- 
t követése halál büntetéssel sújtatott és a neve- 
ügye merőben a szülők ió akaratától függött; 
Ion a felekezeti súrlódások harcokká élesedtek 
)olgárháború vérébe fulladtak a legnemesebb 
ekvések és így a nevelő-intézetek, ormairól is 
3petett a tudományok lobogója. Óh az elnyo- 
tásnak ama sötét korszaka keserű emlékeket 
z föl lelkünkben ! . . 

De Istené legyen a hála, ki időről-időre 
idoskodott megváltókról, kik a jobb jövő remé- 
íivel vigasztalva csüggedező nemzetünket, mél- 
tatták mindenkor a haladás és fejlődés útját. 

már nem kísértenek bennünket ilyen rémképek, 
iánk, nemzetünk önállóan intézi háztartásának 
peit; a szabadság édes levegője dagasztja keh- 
két, és elértük azt, hogy „annyi bal szerencse 
t s oly sok viszály után, él nemzet e hazán ! u 

Nem lehet ugyan szemet hunynunk ama tudat 
tt, hogy néhol az iskolai nevelés jellege a magyar 
nzet törekvéseivel ellenkező vonásokban dombo- 
lik ki a mellett, hogy a szegénység is szám tála n- 
r von korlátot a tanügy fejlesztése elé; ezért is, de 
Lllam jól felfogott érdekének parancsából is kezet 

ma már az állam az egyházzal a tudományok 
jesztése s általában az iskolai ügyek fejlesztó- 
ek munkájában; sőt hol az egyház nem tehet 
gjfet az eniberképzés körül a kor szükségletének 

I Lexikon I. <& 



888 

ós követelményeinek, (mint itt községünkben is) 
maga veszi át a szent ügyet, annak: terheivel 
együtt; és meghagyván az egyháznak a vallás- 
erkölcsi élet művelésének kötelességét, egyedül 
törekszik virágzásra juttatni állami életünk lét- 
alapját a tanügyet, amaz igazságtól vezéreltet- 
vén, hogy 

„Minden országnak támasza, talpköve 
A tiszta erkölcs, mely lm megvesz: 
lióma ledől s rabigába görbed!" 

Es épen azért ma már nem elég, mint nem 
légen is, esak az alapvető ismeretek megszerzése, 
a bibliai történeti képek és igazságok megisme- 
rése, hanem szélesítnünk kell a növendékek is- 
meretét a nyelv, alkotmány és nemzeti történet 
szempontjából is. 

Milyen szép jelenet pl. az, mikor nagy őseinkről, 
Bethlen Gáborról, vagy Rákóczyról, majd a haza 
bölcséről Deák Ferenczről, hazánk újjá alkotójáról, 
a poraiban is áldott nagy Kossuthról, vagy Szé- 
chényiről lelkesedéssel szól a gyermek ajka. Ez a 
lelkesedés tápláló tüze lesz a hazaszeretetnek és a 
gyermek együtt érez a gyász és dicsőség hullá- 
in aiij hányatott nemzettel/ 

I^y forgolódván a szülők az otthon családi 
szentélyében, a tanítók az iskola szent oltára körül, 
hiszem, hogy beköszönt hozzánk 

egy jobb kor, mely utAn 

Buzgó imádság epedez 
Százezrek ajakán." 

Mivel pedig az iskolákban a vallás-erkölcsi 
irányelvek, a műveltségnek hamisítatlan sarkkövei, 
a hősiesség és honszerelem magasztos példái, a 
tettekben nyilatkozó áldozatkészség erényei tanít- 
tatnak: az iskolát méltán tekinthetjük a haza 
polgárai szellemi bölcsőjének is. 

Ilyen gondolatokat táplálva, így nevelve és 
neveltetve Teszünk méltó utódai a nonalkotó hő- 



339 

uiek; így teljesítve kötelességünket, bízhatunk a 
mzet jövőjében. Fogadjuk meg a költő tanácsát: 
ass, alkoss s gyár api ts, s a haza fényre derűi!" 
ha az isteni akarat gonosz napokat hozna is 
ink, ha nemzeti zászlónkat nem várt viharok 
iggatnák is meg, szívesen siessen mindenki a 
delein munkaterére. Ahogy a költő mondja: 

ha ember kell a gátra. 

Tompa gyáván ne maradjon senki hatra 1" 

Ti szülők és tanítók, ti vezérei az egyháznak 

hazának a nevelés mezején, a vallásosság, 
iveltség, az erő és nagyság biztos eszközének, 
iskolának szeretete által siessetek megvalósí- 
ű a legnagyobb m agyaram a proféqiáj át : „Magyar- 
szág nem volt, hanem lesz! u És hogy ebben 
en segítsen, jertek imákozzunk: 

Minden bölcsességnek egyedüli, örök kútfeje, 
írető Atyánk a Jézus Krisztusban! Kicsinysé- 
nk tudatában mély alázattal borulunk le Előtted 
helyen és imádunk Téged mindazon jókért, 
ílyekre egy élet folyama alatt méltóztatsz minket, 
r mi gyakran vagyunk méltatlanok Hozzád s 
lemetlenek kifogyhatatlan bőségű áldásaidra. 

Te hoztál Uram életre a semmiségből, a Te 
zeid vezérlenek minket életpályánkon. Te hor- 
zod rajtunk az idők járását, a Te intésedre 
gzi pályafutását a nap, s hinti szét ragyogó 
nysugarát a földön, hogy azoknak nyomán te- 
észét kelljen, s „legyen világosság !" Tőled ve- 
iink Atyánk minden földi jót, melyben szemeink 
öny örködnek, és erőt és áldást, melyek testi 
ítünk fentartására szükségesek. Oh Isten! jó- 
ltod nélkül csak egy pillanatig sem élhetnénk! 

Hogyan tiszteljünk, hogyan zengjük dicsére- 
let méltóképen, Atyánk! a testnek, a terme- 
ttnek velünk közlött örömeiért? 



340 

Óh, de a Te atyai jóságod nemcsak testünket 
illeti, gazdagon árasztod azt lelki életünkre is, 
melyet nemesíteni kegyelmed eszközeivel soha 
meg nem szűnsz. „Tudatlanságban jöttünk e vi- 
lágra. Jézus vezérlett minden igazságra u és szent 
Fiad evangyélioma lett lelkünk szövétneke, üd- 
vösségünk eszköze, benned vetett hitünk kőszik- 
lája, ismereteink ki nem apadó forrása! 

Végy tőlünk hálát Istenünk ! lelkünkre is ki- 
terjesztett gondoskodásodért és lelkünknek ama 
nemes érzéséért, melylyel Téged megismerni, az 
élet célját s az ember méltóságát világosan át- 
érteni teljes erőnkből törekszünk. Saját képedre 
teremted ugyan az embert s Tőled alászállott 
szikra bennünk a lélek, de ha Te nem segítenél, 
Uram, a valóüi műveltség eszközeinek felkeresé- 
sében, olyanok lennénk, mint a pogányok, kik 
csak az általad teremtett természeti világot ismerik, 
de Téged s a szent Fiad által hirdetett evangyéliom 
boldogító erejét nem! 

Gondviselésedet áldjuk a nevelő intézetekért, 
az azokban munkálkodó erőkért, oh Urunk ! me- 
lyek nélkül kopár és kietlen volna az élet, meddő 
és gyümölcstelen a munka, sötétségnek országa 
a társadalom. Az iskolák a Te szent országod ve- 
teményes kertjei, mert senkisem születik igaznak, 
jónak, hanem az iskola fejleszti Neked tetszővé, 
itt nyer világosságot a mindenre hajló gyermeki 
lélek, itt nyer táplálékot a tudományszomjas vágy 
s a kebelben rejtőző szellemi erők ennek falai 
között vesznek életet, hogy a sötétség gyászos bo- 
rújából kibontakozva, az ösztön és indulatok bi- 
lincseit széttépve — szabadok legyenek. 

íme Atyánk ! mi egy új iskola falai közt se.- 1, 
reglettühk most össze, hogy szent segedelmeddel 



341 

sgnyissuk ennek csarnokát és rendeltetésének 
idva, örömmel tekintsünk nevelésügyünk bol- 
gabb jövőjére. Oh, mily nehezen vártuk e napot, 
gy újult erőben, alkalmasabb,eszközökkel, jobb 
rőre késztető reménynyel tekinthessünk itt a 
ek tejének, a tudományoknak vígan csörgedező 
•rására. Fogadd ez örömért Atyánk! meg nem 
ínő hálánkat, szent neved dicsérete zengjen 
inzetségről-nemzetségre ! 

Engedd meg óh Isten ! hogy hálánk rebegése 
illett könyöröghessünk is hozzád, minden ál- 
sok kútfejéhez, mert „ha te meg nem tartasz 
am Isten! hiába vigyáznak a mi szemeink !" Ádd 
lásodat az épület köveire, hogy évszázadoknak 
£Ó viharjai közt is megálljon ez időtlen-időkig, 
ndenkor hirdetve a te dicsőséged mellett a 
iományoknak hatalmát, a szellemi világosság 
iiolhatatlan erejét. És ha valamikor enyészet 
zakája borúina is ez épületre : az ebben hirde- 
t igazságok, az ebben tanított tudományok 
íye hassa át az egymásután következő nemze- 
kek lelkét, örök időkre. 

Áldd meg Atyánk! a tanítókat bölcsességgel, 
•elemnek lelkével, hogy a rajok bízottakban 
ségesen sáfárkodván, legyenek igazságodnak 
iszólói, a nemzet virágainak gondos ápolói; 
gy szorgalmuknak, lelkiismeretes munkájuknak 
ümölcsei láttassanak meg egy jobb jövőnek 
tben-lélekben erős és kifejlett nemzedékén. 

Könyörgünk Uram családi életünk kedves 
iogaiért, gyermekeinkért is, akiknek jóléte, elő- 
snetele, a szülői szívnek boldogsága. Adj lei- 
kbe j óraképességet, elméjükbe világosságot, 
gy a tanítók atyai tanácsait intéseit, engedel- 



342 

mességgel fogadván, botlás nélkül járjanak a 
vallás ós erkölcs űtain, melyek a te szent örök- 
ségedbe vezetnek. Virassz felettük Atyánk szent 
lelkeddel, hogy annak ereje tegye őket értelmes 
honpolgárokká, anyaszentegyházad élő tagjaivá s 
tűi e földön az ég angyalaivá. 

Ihlesd meg óh Isten! a szülőket is: olts szí- 
vükbe vágyat minden szép és jó, szeretetet a 
léleknemesítő intézetek, az iskolák iránt; hadd 
lássák és érezzék egyenként és mindnyájan, hogy 
a föld öröme és gazdagsága nem nyújt tartós 
boldogságot, hanem az itt szerzett lelki kincsek 
azok, „melyeket a rozsda és a moly meg nem 
emészt..., a lopók ki nem ásnak és el nem lopnak* 

Mi Urunk, Istenünk! még csak arra kérünk, 
növeld anyaszentegyházadat hithű tagokkal, a te 
szentségedet, tökéletességedet megközelíteni tö- 
rekvő keresztyén polgárokkal, hogy „kiké földön- 
éinek s tégedet dicsérnek : u egy szívvel és lélekkel | 
birdessék amaz örök igazságot: „minden bölcses- 
ségnek kezdete a te szent nevednek félelme!* 

Ámen. 



Nagy Károly, 

makói ev. rof. lelkész. 



18. 
Árvák karácsonya. 

— Árvaházban. ■-- 



Mennyivel boldogabbak vagytok ti nálunknál 
kedves gyermekek ! Tudjátok-e miért? Ti hozzátok 
már eljött a Krisztus, ele mihozzánk még nem. 
A ti szívetekben már kigyúlt a karácsony éjsza- 
kájának csillaga, a mienkben még nem... Nem 
jól mondtam az imént-.. Mégis mi vagvunk a 
boldogabbak, mert mi hozzánk ugyan meg nem 
jött el a gyermek Jézus, a ti kicsiny pártfogótok, 
de az ember Krisztus, aki tűzzel és szent lélekkel 
keresztel, az már betért a mi házunkba is, a mi 
szívünkbe is, még hamarább mint ti hozzátok. 
Ha be nem tért volna, most ti sem volnátok itt. 
Ha a mi szívünkben ki nem gyúlt volna már 
előbb a karácsonyi csillag, akkor ezen a karácsony 
fán sem lobogna ma ez a sok parányi gyertya- 
fény. Ha ezekben a könyörülő asszonyi szívekben 
fel "nem ragyog a megváltó krisztusi szeretet, bi- 
zony a ti szemetek sem ragyog ez estén az ártatlan 
örömnek s az édes várakozásnak boldog fellán- 
golásától. 

Ti vagytok ma a boldogok, de mi vagyunk 
a boldogabbak. A ti szemetekben ott űl ,a vára- 
kozás, a mi szemünkben ott űl a köny. És ott űl 
a hála, az imádat, a Jézus Krisztus iránt és az ő 
mennyei Atyja, a mi jó Istenünk iránt, aki arra 
méltatott minket, hogy nem nekünk kell kérni 



344 

mástól, hanem mi tehetünk jól másokkal, veletek 
édes gyermekeim. 

Jót tenni másokkal. Ez a legnagyobb boldogság 
embernek e földön. Ez a legméltóbb készület a 
Krisztus megérkezéséhez. 

Nemcsak én mondom ezt. Mondia ezt más 
is. Az is, aki Krisztus ítélete szerint legnagyobb 
volt a próféták között. 

1900 esztendővel történt ezelőtt, de azért már 
a ti gyermeki elmétek is tud róla valamit, hogy 
mikor Krisztus Urunkat, a ti legjobb testvérete- 
ket, a szegények és árvák isteni pártfogóját leg- 
először várták az emberek a földre: előbb Keresz- 
telő Jánost küldte el az Isten, hogy az emberek 
szívóben a Krisztus számára szállást készítene. 

Ez a Keresztelő János szigorú ember volt. 
Öltözete teve íjzőr köntös. Eledele sáska, fagyökér 
s erdei méz. Agya a pázsitos mező s takarója a 
csillagos ég. Magának nem kért az Istentől semmit 
e világ javaiból. A legnagyobb nélkülözések közt 
élt s a legmegelégedettebb" ember volt. Senki sem 
volt nála szegényebb vagyojiban, de senkisem volt 
nála gazdagabb lélekben" Es tudjátok mit mon- 
dott? Hogy mivel lehet legméltóbb szállást készí- 
teni szívünkben az érkező Megváltó elfogadására? 
Mikor a sok sóvárgó lélek odagyülekezett hozzá 
a pusztába és tanácsot kért tőle, hogy mondd meg 
nekünk mester, te Isten embere, mit cselekedjünk 
hogy az Isten országának tagjai lehessünk? Mit 
cselekedjünk, hogy a messiásunkat méltóan fo- 
gadhassuk? akkor ezt mondotta: a kinek két kön- 
töse van, adja az egyiket annak, akinek egy sin- 
csen ; s akinek eledele vagyon, ossza meg azokkal, 
kiknek nincs mit enni. Aki ezt cselekszi, ahoz az 
kivetítő bizony be fog térni. 

ti könyörülő női szívek, kik üg^r várjátok 
a Krisztust, ti megértettétek az ő hű követét. 
Kik enni adtok az éhezőnek, ruhát a ruhátlannak : 
bizony áldását veszitek ezen a világon is, de a 
másikon is. Titeket fog állítani az o jobbja felől, 



345 

majd mikor ítéletet tészen s rajtatok fogja meg- 
valósítani az evangyéliom üdvösséges ígéretét: 
jertek atyámnak áldottai, bírjátok ez országot, mely 
nektek készíttetett e világ fundamentumának fel- 
vettetése előtt; mert éheztem és ennem adtatok, 
szomjúhoztam és innom adtatok, mezítelen voltaúi 
és felruháztatok engemet. . . Mert amit cselekedtetek 
egy gyei az én kicsinyeim közzül: én velem ma- 
gamirial cselekedtétek azt. 

Óh, jól tenni másokkal, ez a legnagyobb bol- 
dogság a földön. Ez a legméltóbb készület a Krisztus 
megérkezéséhez, ez a legnagyobb érdem az Isten 
országába való befogadtatáshoz, a legfelségesebb 
jogcím az örök üdvösség megnyeréséhez is. 

Ez .. és az imádság. A lelek mélységeiből, a 
tiszta, és könyörülő szívekből fakadó imádság. 
Jertek hát és imádkozzunk: 

En Uram és én Istenem ! En Krisztusom és én 
ldvességem ! Nézd, itt vannak a te kicsinyeid : óh 
nézz le reájok s itt vannak a nagyok a te kö- 
nyörülő lelkednek bizonyság tevői: óh áldd meg 
őket Istenem. 

Oh áldd meg őket Istenem! Es minden könny- 
cseppért, melyet letörölnek; minden szomorú 
arcért, melyet mosolygásra derítnek; minden pil- 
lantásért, melyet megédesítenek; fonj édes öröm- 
ből szívökre koszorút; leikökben zendítsd meg a 
békesség énekét s a jólét üdvösségével és boldog- 
ságával sugározd be az ő tüzhelyöket. 

S kelettől nyugatig, ahol egy árva van, ahol 
egy szegény van : óh küldj oda egy angyalt, küldj 
szerető szíveket, hogy 

Sehol a messzi szóles föld határán, 
Szív egy se légyen elhagyatva árván 
Karácsony éjszakáján. 



346 

Ahol a lelkekből a szeretetnek csak szikrája 
kilobban: ott légy, ott áldj te is .. óh, ott is vagy, 
áldasz is... ami szívünket is e pillanatban valami 
csodálatos fényességgel veszed körül én idvezító 
Istenem, te szent, te megáldó örök szeretet! 
Ámen. 



Czinke István, 

rimaszombati ev. rof. lelkész. 



19. 
Mire irányult az én szeretetem ti közöttetek? 

Búcsúbeszéd. 

Alapige: .János XIUL .'54. 



Atyámfiai az Úrban! rendkívüli az alkalom, 
midőn itt most utolszor emelem föl szavamat, 
rendkívüli az érzés is, mely szívemet elfoglalja ; 
mert búcsút kell vennem tőletek ; az idő int, a 
nap közelget, életem ösvénye más tájra vezet. 

Megválni az ösmerős arcoktól, kik között sok 
jó testvérem volt nekem, megválni e tiszteletre- 
méltó helytől, hol az élővizek forrásából üdítő 
italt igyekeztem nyújtani nektek — mért tagadnám, 
nem könnyű lelkemnek. Ha durva kezekkel, erő- 
szakosan téptem volna át a szeretet kötelékét r 
mely szívemet hozzátok fűzte, talán könnyebb 
volna mennem, óh de akkor eddig is miért voltam 
itt? s várhatnék -e áldást működésemre az új 
munkatéren, ha életemmel megcsúfoltam volna a 
szeretet fejedelmét, Krisztust? 

Nyugodt a lelkiismeretem, hogy nem csúfol- 
tam meg s mostani nehéz helyzetemben ez a tudat 
ád nekem erőt, hogy lelki békével menjek innen, 
s ne rettegjek a jövendőtől sem ; mert az isteni 
kegyelem rég azon szeretetre irányította szívemet, 
mely Pál apostol szerint: nem irigykedik, nem 
cselekszik álnokul, nem fuvalkodik fel, nem cselek- 
szik éktelenül, nem keresi csak ő maga hasznáU 



348 

nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt, 
nem örül a hamisságnak, örül pedig az igazságnak, 
mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket 
reményi mindeneket eltűr. (I. Kor. XIII. 4, 5, 6, 7.) 

Igyekeztem e szeretet szellemében élni közöt- 
tetek s azon szép hivatás tudatában, melyre elhí- 
vattam, az indulatok szertelenségétől óvakodni 
törekedtem, amennyire gyarló erőm engedte, szem 
^lőtt tartottam folyvást az apostoli intést: minde- 
nestől fogva te magadat például adjad a jó csele- 
kedetekben. (Tit. II. 7.) 

Hogy a reám bízottakban hogy forgolódtam, 
azt ti tudhatjátok; azt tartom amit Pál apostol 
hogy dicsekedni nem illik, mert nem az a kedves, 
aki magát dicséri, hanem az. akit az Ur dicsér. 
(II. Kor. X. 10.) 

De ha nyolc évi működésemre visszatekintek, 
némi jogot tarthatok ahoz és ez nem dicsekedés, 
hogy az a szeretet volt lábaimnak szövétneke, 
melynek János apostol e szavakban ád kifejezést: 
ne szeressétek egymást szóval, hanem cselekedettel 
és valósággal. (I. Ján. III. 18.) Fogadjátok azért 
jó szívvel búcsú intésemet, mely meggyőződésem 
szerint legméltóbb befejezése itteni életemnek s 
legtöbb áldást hozhat reátok: »Ugy szeressétek 
egymást, mint én szerettelek titeket u . 

Isten segedelmével azon kérdést akarom ez 
igék nyomán megvilágítani előttetek: mire irányult 
az én szeretetem ti közöttetek? Főkép e háromra: 

I. Igyekeztem terjeszteni a lelki világosságot. 

II. Ápolni a békességet. 

III. Enyhíteni a szenvedést. 



I. 

Igyekeztem terjeszteni a lelkivilágosságot: ez 
a szeretet első munkája, melynek, lelkipásztori 
elköteleztetésemhez híven, óhajtottam megfelelni 
közöttetek. 



349 

Lelki világosság! nem olyan homályos szólam-é 
ez, melynek semmi mélyebb jelentősége nincsen ? 
vagy nem azon túlzó szabadelvűség köpenyege-é 
ez, melyikei az élet vásári piacán hitetlenségüket 
takargatják az emberek? 

Sem egyik, sem másik, hanem a lelkivilágos- 
ság a Krisztusban megnyilatkozott isteni kegye- 
lembe vetett hitnek azon újjászűlő ereje, mely az 
erkölcsi tisztaság azon magaslatára emeli a gyarló 
embert, hol a szív a jó lelkiismeret áldásos békes- 
ségét, mint az örökidvesség előízét élvezi. 

Ezt a lelkivilágosságot törekedtem én terjesz- 
teni közöttetek s úgy gondolom, hogy ez által a 
szeretet valóban áldásos munkáját végeztem; de 
hogy eredménynyel-e, vagy eredmény nélkül, azt 
nem kutatom. Isten akaratának titkába „nem avat- 
kozom; elég nekem az a tudat, hogy O erőssége 
volt lelkemnek törekvésemben s midőn támogató 
kegyelmét nem vonta meg tőlem, a munka áldá- 
sának reménységétől sem fosztott meg; mert, ha- 
bár elhagylak is benneteket, azon reménységgel 
távozom innét el, hogy az általam hintett mag, 
bár csak parányi, mint a mustármag, de ha szán- 
dékosan el nem tapodják, ápolás mellett növeke- 
dést vészen s olyan terebélyes fává lesz, mely 
üdítő árnya alá fogadja ezt az egész gyülekezetet. 

Azon sokféle lelki táplálék között, melyet ma 
úton-útfélen kínálgatnak, találhattok tetszetősebbet, 
ingerlőbbet, de tapasztalni fogjátok, hogy rövid 
élvezetök nyomán undor fakad, míg a Krisztus- 
ban megnyilatkozott isteni szeretetbe elmélyedés; 
a léleknek állandó gyönyörűséget s az életbajok 
legyőzésében hatalmas erőt nyújt. Megóvja ez a 
szívet attól, hogy akár a kevély elbizakodottság, 
akár a sötét kétség erőt vegyen rajta s nem engedi, 
hogy martalékává legyen az irigységnek vagy a 
gyűlöletnek; abban az áldott egyensúlyban tartja 
ez a szívet, melynél a mérleg két serpenyőjében 
ez a két súly van: imádkozzál és dolgozzál. 



3160 

Az isteni kegyelembe vetett hit s e hit által 
táplált munkakedv az a lelki világosság, melyet 
e gyülekezet közkincsévé óhajtottam tenni, ez 
irányban nyilvánult első sorban az én szeretetem 
hozzátok, ezzel a szeretettel szeressétek ti is egy- 
mást, ezt a lelki világosságot ápoljátok egymás 
kebelében s meglássátok, hatalmasan fogja ez 
megdicsőíteni magát közöttetek. 

II. 

Igyekeztem ápolni a békességet. A békesség 
ápolása nem épen legkönnyebb feladata a lelki- 
pásztornak. Nézzük meg csak magának Jézusnak 
a nyilatkozatait. Azt mondja ő: „minden ország, 
■amely maga ellen meghasonlik, elpusztul: és amely 
ház magával ellenkezik, elromol (Luk. XI. 17.) s 
ezzel szemben találunk tőle ilyen nyilatkozatot : 
ne gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy bé- 
kességet bocsássak e földre: nem azért jöttem, hogy 
békességet bocsássak, hanem fegyvert (Máté X. 84.); 
s volt eset rá, midőn tanítványainak így szólott: 
jaj néktek, mikor minden emberek jót mondanak 
* felőletek. (Máté VI. 2B.) 

Egész mélységében értenie kell a lelkipásztor- 
nak Jézus gondolkozását a békesség ápolása tekin- 
tetében ; nem arra kell törekedni ezen szempontból, 
hogy az igaz istenfélelemnek, a szeretet evangyé- 
Iiumának nyerjen minél több szívet. Ha bele dobja 
magát az emberek tetszése? szerinti élet árjába, 
tagadhatatlan hamar eljuthat a népszerűség Kikö- 
tőjébe, mely igen gyakran az evangyélium igaz- 
ságaira való megalkuvás, de így hivatása ellenere 
cselekszik; az ő magasztos hivatása épen abban 
áll, hogy az élet tengerén Isten országa érdeké- 
ben tudjon, ha kell az ellenséges áramlatokkal 
szembe is szállani, tudjon a jó diadaláért, melyben 
áll az igaz békesség, állhatatosan küzdeni. 

Szeme elől ne tévessze azonban soha, hogy 
nekie nem sebeket kell osztani, nem a szógyen 



351 

yegét kell embertársai homlokára sütni, hanem 
szeretetleneket a megbocsátó szeretet erejével 
ógyítani; szeme előtt kell tartani Pál apostol 
eset: Senkinek gonosz helyébe gonoszt ne tízes- 
ek. Minden emberek előtt a tisztességes dolgokról 
időt viseljetek. Ha lehetséges, amennyire ti tőle- 

lehet minden emberekkel békességben éljetek. 
ima XII. 17—18.) 

Ily módon igyekeztem én ápolni a békességet 
negfelel ni a szeretet magasztos kötelességének; 
:el a szeretettel szeressétek ti is egymást s meg- 
sátok, a kegyelem Istenének áldása megsoka- 
lik gyülekezeti éltetek felett. 

Intsétek, feddjétek bár egymást, azt mindig 
Tetettél cselekedjétek, haragot s annyival inkább 
ulöletet soha ne tápláljatok, mert a harag rossz 
lácsadó s valaki gvfílöli az ő attvafiát. gyilkos az. 
.Tán III. 15.) 

III. 

Igyekeztem enyhíteni a szenvedést. A szeretet 
irányban gyakorlása legkedvesebb tárgya volt 
kipásztori törekvésemnek, ha o téren nem tehet- 
i annyit, mint a mennyit talán tennem kellett 
na, nyugodt a leikéin, hogy az egyátalában 
n .akaratomon múlt. 

Óh hiszen ha éltem folyására visszatekintek, 
í olyan pontra találok abban, mely nehéz pro- 
val fogekonynyá tette szivemet a szenvedők 
nti igaz atyafiúi részvétre, elég korán meg- 
ultam komolyabb oldaláról is ösmerni az életet 
negtanultam becsülni a bátorító szót, mely a 
Jkasztó küzdelemben fölemel. 

Közöttetek épen nem tekintettem zsákmány- 
í, ami anyagi jót egyesült erővel nekem nyúj- 
tatok, hanem olyan tartozásnak, melyért a 
;asztalás kelyhével igyekeztem enyhiteni, ami- 
r arra csak szükség volt, szenvedestek emésztő 
ialmát. Örömeitekben irigység nélkül részt 



352 

tudtam venni s fájdalmatok számára volt mindég 
egy szívből fakadó könnyem, érettetek sokszor 
kellett megerősítenem magamat, hogy Isten igéjét 
vigasztalólag hirdessem ; ti talán dolgoztatok értem 
kezeitekkel, én dolgoztam értetek szívemmel, nem 
azt néztem, hogy ki mennvit nyúit nekem, hanem 
hogy én annyit nyújtsak mindenkinek az ige 
vigasztaló erejéből, amennyit csak a kegyelem 
Istene engedett nyújtanom. 

Voltam több nagy szenvedő beteg ágyánál s 
fölemeltem szavamat kedveseitek koporsója felett, 
nem fogadott szolgaként, hanem erező szívvel 
tettem mindenha ezt; nyugodt a lelkem, ho^y 
szenvedésteket enyhíteni törekvő szeretettel hir- 
dettem közöttetek Krisztust az életnek ama dicső 
fejedelmét, ki tétetett nekünk az Atyától igaz- 
ságunkká, szentségünkké, váltságunkká. 

Es ezzel nem a tiszteletet kerestem, hanem 
sokkal inkább lelkipásztori hivatásomat óhajtottam 
betölteni s az evangyéliom hathatós erejéről tanú- 
bizonyságot tenni. E törekvésemben az apostol 
eme szavai lebegtek előttem: „Áldott az Isten és 
a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmas- 
súgóknak Atyja és minden vigasztalásnak Istene: 
hogy minket vigasztal minden háborúságunkban: 
hogy mi is vigasztalhassunk minden nyomorúságba 
esetteket azzal a vigasztalással, melylyel minket 
Isten vigasztal. (II. Kor. I. 3. 4.). 

A lelki világosság terjesztése, a békesség ke- 
resése, a szenvedők vigasztalása: ezekben igye- 
keztem a szeretet munkáját teljesíteni, lelkipásztori 
hivatásomat betölteni közöttetek. Tudom, erőtlen 
szolgája voltam az Urnák; de a ti javatoknak 
munkálásában hű testvér és barát. 

Milyen szép megválás ez Atyámfiai! melylyel 
mi megválunk egymástól; nincs szívünkben ne- 
heztelés, mert kölcsönösen tudiuk, hogy az emberi 
sorsot az isteni bölcs gondviselés intézi. Mindenek 
felett nem szabad felednetek, hogy anyaszentegy- 
házunk nem kizárólag egy gyülekezet, hanem 



353 

í gyülekezetei számára neveli a lélkipász- 
; s célja érdekében különbözőképen rendel- 
niük, 
deines e<yy háztanács s tanítótestület! első 

is tőletek veszek búcsút, kiknek támoga- 

állhattam meg azokban, melyekre az én 
51 a Jézus Krisztustól, megbízatást nyertem ; 
nekem neiií köszönhettek is semmit, úgy 
, rossz emléket nem hagyok közöttetek, mert 
üttes és békességes munkálkodás kapcsát 
rősíteni kívántam s fenhéjázó elbizakodott- 

összetörni távolról sem törekedtem. Mun- 
ásomban Krisztus példáját igyekeztem szem- 
artani s az egyház boldogulása, iskoláink 
se szívemen feküdt, együttes törekvésünk 
t, hogy ne egyesek szeszélye, hanem az 
k alkotott testület tanácskozásban megnyi- 
) bölcsessége igazgassa az egyház ügyeit 
yermekek olyanok legyenek e gyüleke- 
mint a zöldelő olajfa, Isten nagy nevé- 
csőségére. Ez legyen ennek utána is irány- 
; s meglássátok, e gyülekezetben mindenek 

és szép renddel fognak folyni. A kegye- 
tene szentelje meg szíveteket, hogy a Krisz- 
yházának érdekét, minden más érdeknek 
egyétek. 

izségi érdemes elöljárók, kiknek részéről 
iha a legnagyobb jóindulattal találkoztam 
ngemet hivatásom betöltésében szintén segí- 
.yekeztetek, fogadjátok az én Uramnak a 
Krisztusnak nevében áldás kívánásomat. 

ti atyámfiai, kicsinyek és nagyok, ifjak és 
! ha nem látjátok is már ennek utána az 
Amat, nem halljátok szavamat, ne feledjétek 
*tetet melylyeí én szerettelek mindnyájoto- 
i a szeretet buzdítson az emlékezet által 
LOgy szeressétek egymást, terjesszétek egy- 
izott a lelki világosságot, ápoljátok a békes- 
vígasztalj ártok a szenvedőket, hogy így az 
íz igaz atyafiúi szeretetben áldottak légy etek. 

kon I. ^ 



354 

A minden áldások Istene az ő áldásainak bő- 
ségét árassza e gyülekezetre, árassza e községnek 
minden rendű-rangú lakosaira, hogy akik itt 
élnek, az ő dicsőségére éljenek és akik itt halnak, 
az ő idvességéne^k örömére jussanak az Ur Jézus 
Krisztus által. Ámen. 



myós Endre, 

balmaz-uj városi ev. ref. lelkész. 



E) KERESZTELÉSI BESZÉDEK ÉS IMÁK. 

I. 1 

Isten hozott hozzánk fáidalom gyümölcse, új- 
szülött kisded. Fájdalmak között jöttél e világra 
\ majd fájdalmak között távozol abból. Mert a 
születés és a halál ikertestvérek. 

Jöttöddel egy nagy igazságra, egy örök tör- 
vényre tanítasz minket, arra, hogy e fáidalomból 
jolaogság fakad. Születésből és halálból egy- 
? ormán. 

Milyen lehet az anya szülőfájdalma, midőn 
belőle olyan boldogság fakad, mint az anyai 
szeretet. Milyen lehet az anya boldogsága, midőn 
olyan fáj dalomból fakad, mint a szülő fájdalom. 

Ha felnőssz kis fiam, ne feledd ezt az anyai bol- 
dogságot őrizni, amely ilyen fájdalom gyümölcse. 

Isteni és emberi törvény szerint atyádnak is 
tartozol valamivel. Atyád kivánsága ez. Ne feledd, 
hogy e fájdalomból boldogság fakad. Ezért a 
kereszt az üdvösség jelvénye. 



-§' 



szomorú nem volt, az mind pogány, 
rendelő ezt így a Golgothán." 



A legnagyobb boldogságot pedig e két szó 
idja: Isten és Haza. E kettőért mindig kész légy 
keresztet viselni. Engedelmes fia légy e két szent 
irága személynek mind halálig, egész a kereszt- 
lek haláláig, így szólván: „Ne úgy legyen, a mint 
$n akarom, hanem a mint ti." Istennek és a Haza- 
iak jegyezlek el a szeplőtlenség jegyével a vizzel. 

Csánki Benjámin, 

tiszafüredi ev. ref. lelkész. 
1 Saját gyermekének keresztelésekor. 



9 



„Elmenvén tanítsatok minden népeket meg- 
keresztelvén őket az Atyának és a Fiúnak és n 
Szent Léleknek nevébe.*' így hangzik a parancsolat, 
melyet Urunk Jézus Krisztus adott az ő tanít- 
ványainak. Ennek a parancsolatnak az értelmében 
kereszteltetnek meg a kis gyermekek ma is, mikor 
tisztavizet (intünk fejökre, jelképéül annak, hogy 
valamiképen a víz lemossa a testnek szennyét, 
azon képen a Krisztus tudománya, az evangyéliom 
hatalma, ha igazán hiszünk abban, megtisztítja a 
lplket a föld hozzá tapadt salakjától: a bűntől. 
És vájjon ki ne óhajtaná, hogy olyan tiszta legyen 
kis gyermekének szive mindvégig az élet űtain, 
mint aminő tiszta az most minden földi szennytől, 
midőn csak nem rég hangzott fel benne az élet 
első dobbanása. 

Ha nézi az édes anya a bölcsőjében csendesen 
nyugovónak angyali arcát, melyre mosolyt derít 
a pihentető álom és az öntudatlan ébredés és ha 
földfeletti örömében az édes anyának osztozni jön 
az édes atya is ós élvezni a földi mennyországot 
szívok mosolygó angyala felett amint egymás ke- 
beléreboríilnak ; ha ilyenkor ajkukra száll egy halk 
sóhaj s boldogságuk tengeréből pilláikra szökik 
egy könny : korány és sóhaj egy-egy fohász, mely 
esel ve száll az Űr zsámolyához : Isten, te égi jó 
Atya! légy őrizője ez ártatlan szívnek s távolítsd 
el tőle a l'öldi lét kisérteteit ! 

Ezt óhajtiák a szülői szívek és ezt akarja a 
vallás is, mely midőn a keresztvízzel eljegyzi 



357 

nagának a kisdedet, oltalma, őrizője és vigasz- 
alója lesz, hiven kisérvén lépteit a bölcsőtől a 
toporsóigr. 

Midőn még az öntudat szunnyad a gyermek 
ceheiében, ő már ott van oltalmával, melyet vé- 
lőleg terjeszt ki felette és megszenteli a szülők 
>des reménységét. A gyermekkor játéka és az 
íjúkor álmai felett is o őrködik; ha a küzdelmek 
trja fejünk fölé csap, akkor is ő ment meg a 
kétségektől s ha végre végóránk üt, fáradt sze- 
neinket a vallásnak égi angyala zárja le, meg- 
igasztalván örök élet után sóvárgó lelkünket ama 
sírontúli szebb élet reményével. 

K. szülők! Ti már tudjátok, tapasztalásból 
udjátok, hogy miként szenteli meg éltünk minden 
iszonyát a vallás, mely örömben és fájdalomban 
'gyaránt Istenhez vezérli lelkünket. Tudjátok, 
íogy a szívnek boldogságát, mint a lélek üdvét, 
ígyedül a ker. vallás által hirdetett hitnek a ha- 
alma szerezheti és tarthatja meg számunkra. 
Szert akarjátok most kis gyermeketeket oltalma 
tlá Ijelyezni. 

Én is azért, mint a vallás egyik igénytelen 
izolgája, kész örömmel teljesítem óhaitástokat ; 
élveszem eme kisdedet a szent keresztség által 
t keresztyének társaságába. Mielőtt azonban ezt 
enném jertek imádkozzunk érte: 

Édes Atyánk a Jézus Krisztus által! Gyer- 
neki bizalommal emeljük tekintetünket e pilla- 
Latban hozzád a magasba és szólani akarunk Te 
r eled,jó Istenünkkel. Neked Atyánk gondod van 
oppant világaid mindenik porszemére, minket 
>edig ezenfelül szeretettel ölelsz magadhoz, mint 
öldi édes atya gyermekeit. E boldogító közelség 
sátorit bennünket most is, hogy felmutassuk 
lőtted eme kisdedet, virágát az itt dobogó szív- 
el álló szülők szerelmének, bimbóját a jöven^o- 
löz kötött szép reményeiknek. 



358 

* 

Oh, tekints le reája szeretettel! Távoztasd 
messze tőle a vészek ós viharok angyalát, hogy 
oltalmazó szárnyaid alatt felnövekedvén, betelje- 
sülhessenek a hozzá fűzött s benne élő vágyak 
és remények. 

Hisszük Atyánk, hogy meghallgatod imád- 
ságunkat; hisszük, hogy szerető édes atyja lesz 
e kisdednek is, kit ime neked ajánlottunk! Oh 
legyen nekünk ami hitünk szerint! Ámen. 



R&cz István, 

szatmári ev. ref. lelkész. 



3. 

Az ev. ref. egyházba áttért müveit zsidó 
család megkeresztelésekor. ! 

A mi segedelmünk legyen az Úrtól, aki Atya, 
Fiú, Szentlelek, teljes Szentháromság egy örök 
Isten. Ámen. 

Ez ünnepélyes pillanatban teljes örömmel üd- 
vözlöm az elhatározásnak ama szilárdságát, mely 
titeket e nevezetes fordulópontra, sőt egy új irány 
kiinduló pontjára állított. E nevezetes forduló 
pontnál méltó joggal vehetem ajkamra az írásnak 
amaz örökérvényű szavait: „Megösmeritek az igaz- 
ságot, és az igazság szabadokká teszen titeket" 

Úgy van. Csak az igazság megösmerése és 
hű követése tehet szabadokká a szó valódi értel- 
mében. A legfőbb igazság pedig ez, hog^y az isten 
csupa szeretet. A szeretet Istenéről való igazság 
szabadokká, boldogokká, a mennyország gyerme- 
keivé teszen. Ez igazságot az evangyéliom tanítja, 
az Atyának szeretetét és kegyelmét földrehozó 
Krisztusról szóló, Szentlélek által szerzett könyv, 
a pünkösti erők lehellete — írásba és emberi sza- 
vakba öntve, — hogy mondhatatlan hatalmával sza- 
badokká tegye mindazokat, kik lelkileg vonzó 
körébe jutottak, amiképen ennek tanúi valának 
a háromezer lelkek amaz első napon, azóta több 
ezrek minden napon és most a ,ti lelketek a 
mai napon. Az Isten — szeretet. Úgy szerette a 

1 Elmondatott Vinkovcén, 1900. Augusztus 25-én, Meczner M. és 
családja megkeresztelése alkalmával. 



360 

világot, hogy az ö /iát a(/ía, hogy minden, valaki 
ő benne hiszen, el ne vesszen, hanem örök életei 
vegyen. (Ján. III. 16.) lm ez igazság megösmerése 
hogy ne tenne szabadokká és boldogokká? 

Ez igazság ereje tölte be egykor öaulus lelkét, 
mikor ő a túlbuzgó farizeus, Gamaliel iskolájának 
merev tanítványa, a mózesi hagyományok szigorú 
követője, az új eszmeáramlat nagy ellensége — 
új fényerőtől érintve, lelkében megvilágosíttatva, 
az igazság merész bajnoka, a szeretet elvének hű 
tolmácsa és hatalmas hirdetője Ion, vakbuzgó el- 
lenségből világos elméjű, lángnyelvű apostol, ki 
amaz új életelvtől áthatott, új irányba hajtatott 
szívével így szólhatott: „e'7eA- többé nem én, hanem 
él én bennem a Krisztus! 6 " 

Az a fölvilágosultság, az a szélesebb, maga- 
sabb és tisztább látkörben mozgó gondolkodás, 
mely titeket is fölemelt a hagyományok korlátain 
— hasonlatossá teszi a ti elhatározd lépéseteket, 
az egykori Saulusnak, a későbbi nagy hatású 
apostolnak lelki állapotához és a Krisztusban 
nyert megvilágosíttatásához. 

A törvény vallásában, a mózesi rendeletek 
tiszteletében és szolgálatában születtetek és nevel- 
tettetek ti is, miképen ő, ki a Szentlélek-Isten 
kegyelméből megértette, hogy a törvény nekünk 
a Krisztusra vezérlő mesterünk volt, mert a tör- 
vénynek vége --a Krisztus, a prófétáknak bete- 
tőzése az evangyéliom és az ebben megnyílt üdv- 
intézmény: a szeretet vallása. 

A szabaddá tevő igazságot így ösmerte fel 
egykor a nagy apostol, így most a ti lelketek. 

Ámde .. az igazság fölismerése és követése 
között még roppant űr vagyon. Es e roppant űr, 
emberi természetünk, társadalmi állásunk sokféle 
árnyaival van benépesítve. Habozó lelkünk föl- 
sóhajt : Követnélek Uram. ..de... előttünk a Krisztus, 
mennénk is hozzá örömest, de .. valami elzárja az 
utat. Azt mondjuk, hogy az emberek, hogy a 
világ... Nem, csak az emberi árnyékok, csak a 



361 

világ láncain csüggő szívünk káprázatai. Az em- 
berekben soha sincs erő útját szegni az igazság- 
nak, sőt nincs is bátorság megragadni a nagv 
elhatározási! lelkek szárnyait. Az emberek csak 
az ingadozót riasztják vissza, csak a füstölgő 
gyertyabelet olthatják meg, de nem a csipke- 
bokor lángját... nem a pünkösti nyelvek tüzét, 
nem a Szentlélektől nyert elhatározás erejét. Az 
emberek jobban sietnek megbámulni a fenkölt 
elhatározást, az akarat erejét és annak igazságában 
gyökerező merészségét, semhogy, urai lehetnének 
egy szónak, ami cáfojó erejű. Es mégsem jut- 
hatunk mindjárt az Úrhoz... Látjuk őt, de kö- 
zöttünk az emberek világa, az árnyaknak zsibongó, 
hullámzó sokasága. Amint mondani szoktuk : száz 
meg száz kérdés állja utunkat. 

A múlt, melyben gyermek és ifjú éveink em- 
lékei élnek, a nevelés, a megszokás hatalma, íme 
mind oly gyökérszálak, melyekből lelki é] etünk 
táplálkozik, sőt naponkint új erőt merít. Jól érzi 
szivem és a ti szívetek, hogy ezek erkölcsi éle- 
tünknek mind oly mélyre menő ^yökérszálai, 
hogy életünk fáját azoktól egy mozdítással elsza- 
kítani és új talajba ültetni nem lehet. 

Csak a vihar teheti ezt, midőn Isten szól a 
viharban; midőn a Szentlélek zúgó szélnek zen- 
dűlósével veri szívünk együgyű nyugalmát, midőn 
megragad, a meggyőződés fényerejével megvilá- 
gosít és fölemel egy új lelki élet magaslatára, 
melyről meglátjuk az Urat, akit követni kell. 

A hagyományok láncain csüggő, az embe- 
rektől rettegő, félénk tanítványokat is, a vakbuz- 
góság útain rohanó Saulust is így ragadta ki a 
bzentlélek mennyei viharja, így ragadta ki a 
múltnak talajából, az ó-embert átfonó, földhöz 
bilincselő kötelékek hatalmából és vitte át őket az 
igazság megösmerésének világosságára, a Krisz- 
tusban való szabadság tiszta levegőjébe, mely 
éltet és üdvezít időben és örökkévalóságban. 



362 

Nektek is ekképen segített az Ur. — Adott 
erőt fölvenni a harcot önszívetek ellen ós minden 
ellen, mit a megszokás és a múlt hatalma lelke- 
tekben megszentelt, adót erőt fölvenni a küz- 
delmet az emberek ítélete ellen, és adott bátor- 
ságot, merészséget a meggyőződés, lelkesedés 
sas-szárnyára kelni és belemerülni a viharba, és 
adott kegyelmet átszelni a sötét felhőket, meglát- 
hatni az igazság áttörő világosságát és szabaddá 
lett lelketekben boldog megújhodást érezve, a 
zsoltáríró édes fohászkodását magasztosult érzéssel 
rebeghetni: megújhodtatsz engem, miként a sast! 
(Zsolt. CIII. 5.) 

Noha jól esik mindezt hinnem, sőt sugárzó 
arcotokról olvasnom : mindazonáltal meg kell em- 
lékeznem az én Uramnak, a Krisztusnak nagy 
intelméről: Valaki engemet bé nem vall az emberek 
előtt, én sem vallandom bé az én mennyei atyám 
előtt. Noha nem kételkedem a hitnek és meggyő- 
désnek mértéke felől, mely ti bennetek vagyon: 
mindazáltal hivatalos kötelességem szerint kér- 
dezlek titeket: vájjon készek vagytok-e itt nyil- 
vánosan is vallást tenni a ti hitetekről, mely vagyon 
az Atyaistenben, a Fiúistenben és a Szentlélekis- 
tenben, a teljes Szentháromság egy Istenben? Ha 
készek vagytok: feleljétek érthető szóval, hogy: 
igen. Ezek után élőtökbe adom a ker. egyházban 
bevett egységes hitcikkelyt, az apostoli nitformát. 
„ Hiszek egy Istenben" stb. 

Mondjátok azért, híszitek-ó, vallj átok-é mind- 
azt, mit a keresztyén anyaszentegyház főbb igaz- 
ságainak eme foglalatiában most meghallottatok? 

Ha hiszitek, mondjátok érthető szóval, hogy: 
hiszszük és valljuk. 

Végül ígéritek-é, hogy ti a ker. vallást az 
evangyéliom szerint reformált egyház meggyő- 
ződése és tanítása szerint akarjátok vallani es kö- 
vetni? Ha igen: feleljétek: Ígérjük. 

íme megemlékezem az en Uramnak a Krisz- 
tusnak parancsolatjáról, ki az ő szolgáit arra in- 



363 

tette, hogy mindeneket tanítsanak és azután ke- 
reszteljék meg azokat, akik hisznek. Mint az Ur 
Krisztus lelki tanítóinak egyike, íme az én erőt- 
lenségemhez képest tanítottalak titeket az egyetlen 
Mesternek, a Krisztusnak tudományában. Ti pedig 
hittetek és ígértétek, hogy a Krisztusban való 
hitben megmaradtok, sőt abban növekedni is kí- 
vántok. Jertek azért, hpgy titeket meg is keresz- 
teljelek, amiképen az Úrtól rendeltetett. 

(Keresztelés.) 

Immár titeket az evangyéliom szerint reformált 
keresztyén egyház tagjaiul nyilvánítalak, testvéri 
kézadással fogadlak és bevezetlek az ev. ref. egyház 
tagjait megillető jogok és kötelességek gyaRorla- 
tába, mikor titeket e jogok és kötelességek gya- 
korlására jogosoknak és kötelezetteknek nyilvání- 
talak. Hogy a szabadságban megálljatok, a hitben 
és szeretetben növekedjetek, arra nézve Isten ke- 
gyelmét kérem, kihez könyörögjünk mindnyájan 
ilyenképen : 

Világosságnak Ura, a benned bízóknak és 
téged keresőknek kegyelmes Atyjába Krisztusban. 
Áldott légy kegyelmedért, hogy a Te szent Fiadat 
adtad, hogy mindeneket hívogasson a te orszá- 
godba és megkeresse valami elveszett vala. Áldott 
légy, hogy minden népnek megmutattad, most 
a Te gyermekeidnek is megábrázoltad a Krisztust, 
kiben higyjenek, kit megösmerjenek a Szentlélek 
által. íme a Te gyermekeid hálaadással jönnek 
Te hozzád, ki adtad nekik a Szentlelket, hogy 
általa Úrnak nevezhessék a Krisztust ! Es áldanak 
Téged a Krisztusért, kiben Atyánkká lettél nekünk 
és minden megtérő knek. 

Uram, ki az embereknek szívet formáltad és 
rendeltél némelyeket időknek előtte némelyeket 
hitre és üdvösségre, némelyeket hitetlenségre és 



364 

kárhozatra: áldott légy, hogy ezeket is a hitnek 
és üdvösségnek ösvényére hívtad, áldott légy 
hogy őket igazságnak és világosságnak tisztességes 
edényeivé formáltad és nem vetetted őket ékte- 
lenség edényéül tisztátalanságra. Te hallottad az 
ő vallástételüket, Te látod hitüket, melyet szívökbe 
adtál, minekelőtte formáltad volna az ő szívüket, 
Te ösmered erőtlenségeiket. Azért Uram Te ve- 
zéreld ezután is lépéseiket, a Te erőddel erősítsd 
meg ingadozó lábaikat, hogy bölcs szívvel járjanak 
a Te útaidban! Segéld őket, hogy arait fogadtak 
megtarthassák, hogy a hitben növekedést vegyenek 
a Szentlélek által ! Add, hogy a világosság ő ben- 
nök sötétséggé ne változzék. Te légy mennyei 
atyjuk, a Szentlélek tanítójuk és .a Krisztus nye- 
reségük, mindnyájunknak nyereségünk, életünk- 
ben és halálunkban! Ámen. 

Mi Atyánk. 

Az Úrnak, aki hívott minket, legyen dicséret, 
dicsőség és hálaadás. Ámen. 

Vásárhelyi Zsigmond, 

az új bánoveczei ref. missió lelkipásztora. 



4. 
Felnőtt zsidó leány megkeresztelésekor. 



Segedelmünk jöjjön az Úrtól stb. Ju*<**,rC 

Azért jelentél most meg itt előttünk édes J 
leányom! hogy saját elhatározásod folytán, meljr 
a mindeneket bölcsen igazgató Isten akarata, eddigi 
vallásodról áttérj a Krisztust követők társaságába, 
a keresztyén anyaszentegyházba ; — az én tisztem 
nedig irányodban az, hogy (miután már heteken 
keresztül kellő oktatásban reszesítetteleíp mint e 
vallásnak szolgája, a szent keresztség által átve- 
gyelek s felavassalak téged a Krisztus országába, 
követvén magának Megváltónknak ama parancsát, 
melyet hajdan adott az apostoloknak, ezt mond- 
ván: „tanítványokká tegyetek minden népeket, meg- 
keresztelvén őket az Atyának és a Fiúnak és a 
Szén tlélekn ek nevébe ! u 

Midőn te — édes. leányom ! — a Krisztus kö- 
vetők társaságába belépsz, ezáltal — mint azt már 
veled megértettem — nem tagadod meg lényegé- 
ben eddigi vallásodat, a Mózes vallását, hanem 
áttérsz egy tökéletesebb vallásra. Hiszen maga a 
Krisztus, a mi Megváltónk nyilván kimondotta, 
hogy nem azért jött ő, hogy Mózest és a prófétá- 
kat eltörölje, hanem hogy azoknak tudományát tel- 
jesebbé, tökéletesebbé tegye. 

A Mózes vallása csak annyit kíván az em- 
berföl, amennyit a törvénv, a szigorú kötelesség 
parancsol, — a Krisztus vallása pedig ennél többet, 
— mert nagylelkűséget, nemesszívuséget, könyö- 
rületességet és általános emberbaráti szeretetet 



kló leány megkeresztelésekor. 



iink jöjjön az Irtól stb. 

rntél most meg itt előttünk édes 

jry saját elhatározásod folytán, mely 

íiíilesen igazírató Isten akarata, eddigi 

ítérj a Krisztust követők társaságába, 

anyaszentegyházba: az én tisztem 

<lban az. hoiry miután már heteken 

lő oktatásban részesítettelek, mint e 

nlgája. a szent keresztség által átve- 

. vassalak téged a Krisztus országába. 

líának Megváltónknak ama parancsát. 

ín adott az apostoloknak, ezt mond- 

nyokkú ti'xyi'fk ]uin<b-ii népeket, meg- 

ilkct az Atyának e\ a Fiúnak és « 

nc\'*'bf?!~ 

édes leányom! a Krisztus kö- 
gába belép>z.'i-zált;d mint azt már 
lettem m-m taira'Iod uie<r lényegé- 
vallásodat, a Mózes vallását, hanem 
ökéletesebb vallásra. Ili-zen inaga a 
ni Megváltónk nyilván kimondotta, 
:ért jött ő. hogy Mózest és a prófétá- 
banem hogy azoknak tmloinünyát íp/- 
" Ve tegye, 

sak annyit kivan az ein- 
énVr a tizigurú kötelesség 
allata peüijr ennél többi »t 
nzivuséget kóii\^ 



L eml 



366 

kíván az ő követőitől. Mózes szerint az Isten egy 
haragos, bosszúálló felség, kitől félnünk és retteg- 
nünk kell; Krisztus szerint pedig \ kegyelmes 
atyánk, kinek mi mindnyájan gyermekei s így 
egymással testvérek vagyunk s mijit testvérek, 
egymást szeretni tartozunk. Ezért monda a Meg- 
váltó : „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szíved- 
ből teljes lelkedből és minden erődből: ez az első 
nagy parancsolat; a második hasonló éhez: Szeresd 
felebarátodat, mint magadat u . 

Nem kell hát neked édes leányom semmi 
erőszakot tenned lelked ismeretén, minőn az Isten- 
ről való ó-testamentomi hiányos fogalmakat az 
új -szövetségi egyháznak, a Krisztus egyházának, 
tisztább és világosabb fogalmaival cseréled fel s 
azon egyházba térsz át, mely azt tanítja, hogy a 
jóságos Isten „nem akarja a bűnös embernek vesztét 
hanem inkább annak megtérését és életéPí 

Ami pedig a kötelességeket illeti,^niket a 
Krisztus vallása elébünk szab, ezek sem ellenkez- 
nek azon kötelességekkel, miket a Mózes vallása 
a tízparancsolatban tőlünk megkíván, hanem csak 
különböznek abban, hogy a Krisztus vallása sok- 
kal többet kíván mitőlünk. (Mózes mondotta: „ne 
ölj!* a Krisztus pedig azt mondja, hogy „valaki 
az ő felebarátját gyűlöli: már szivében gyilkosa 
lett annak*. Mózes mondotta: „szeresd felebaráto- 
dat és gyűlöljed ellenségedet", Krisztus pedig azt 
mondja: „ha csak azokat szeretitek, akik titeket 
szeretnek, micsoda kedvességtek lészen ezért Isten- 
nél? hiszen a bűnösök is ugyanazont cselekszik; 
én azért ezt mondom tinéktek: szeressétek méf* 
ellenségeiteket is. áldjátok azokat, akik titeket átkoz- 
nak, imádkozzatok azokért, akik titeket üldöznek és 
háborgatnak ! u Sőt még azt is mondja, hogy: „jól 
tegyünk azokkal, akik minket gyűlolnek u s legyünk, 
— igyekezzünk — hasonlatosak lenni a mi mennyei 
Atyánkhoz, „ki az ő napját felhozza mind a jókra, 
mind a gonoszokra és esőt ád mind az igazaknak, 
mind a hamisaknak földére^- 



367 

Az erkölcsi tökélyesbülés tehát az a cél, me- 
lyet Krisztus a mi életünk céljául kitűzött; ezen 
cél felé kell törekednünk egész életünkben, hogy 
ő benne és ő általa lelkünk üdvösségét megnyer- 
hessük, feltalálhassuk. Ezért mondja ő, hogy 
„nem minden, aki csak imádkozik, mondván: Uram, 
Uram ! megyén bé Isten országába, hanem aki cse- 
lekszi is az én mennyei Atyámnak akaratát ! u 

Ezen lelki és erkölcsi tökélyesbülésre kötele- 
zed tehát el magadat, — e3esie»»5£om! — midőn 
most a Krisztus egyházába áttérsz ; ezen vallásba, 
a kegyelem és üdv vallásába avatlak én fel téged, 
hogy légy ezután hű követője a Krisztusnak, légy 
hű követője azon tudománynak, mely az embert 
minden szépre és jóra: a boldogságban is aláza- 
tosságra, a szenvedések között pedig béketűrésre 
s Isten akaratán való megnyugvásra tanítja. 

Mielőtt azonban felavatnálak édes^ieáftyom, 
adj számot és tégy vallomást a te hitedről ! 

(Itt a felavatandó mondja az apostoli hitformát.) 
Az evangyéliom mondja, hogy „aki hiszen és 
megkeresztelkedik: idvezül." Miután tehát a te hi- 
tedről vallást tettél: jer és részesülj a szent ke- 
resztségben ! 

(Itt megtörténik a felavatás.) 

Es most mi, kik ezen ünnepélyes megtérésnek 
szemtanúi vagyunk, jertek emeljük fel szíveinket 
az egek Urához és könyörögjünk ezen megtért s 
a Krisztusban atyákfiává lett társunkért ekképen : 

£*** Jehova! minden testnek és léleknek Istene, 
ki az egész emberi nemzetséget egy vérből terem- 
tetted, áldunk és dicsérünk téged azon nagy ke- 
gyelmességedért, melyet ezen megtért társunkkal 
közlöttél; áldunk, hogy megmutattad neki a Te 
szent fiad, az Úr Jézus Krisztus tudományának 
igazságát és világosságát és az ő országába ke- 
gyelmesen általhoztad! 



368 

Kérünk Téged jó Istenünk, kegyelmes Atyánk! 
hogy közöld vele ezután is a Te kegyelmedet 
hogy a hitet, melyről most vallást tett Te előtted, 
megtartsa mindvégig; add neki szentlelkedet, hogy 
sem élet sem halál el ne szakaszthassa a te sze- 
relmedtől, mely vagyon a Jézus Krisztusban ! 

Védelmezd őt jó Atyánk ez élet viszontag- 
ságos útain, hogy benned vetett hite meg ne tán- 
torodjék ; védelmezd a vétkes kísértések ellen, 
hogy a tiszta erkölcs és erény útjáról le ne térít- 
tessék, hanem hű maradjon megváltó Krisztu- 
sához s annak tudományát és nyomdokait kövesse 
mindenkori 

Alid meg az ő ifjú életét jó Atyánk lelki és 
testi áldásokkal, hogy kemény próbáitatásoknak 
ne legyen kitéve ez életben; ha pedig olykor- 
szenvedések is jönnek reá, tanítsd őt szent aka- 
ratodon megnyugodni s Tőled várni béketűréssel 
a szabadítást! 

Adj jó Atyánk a mi szívünkbe is állandó 
testvéri szeretetet ő iránta, hogy őt, mint társunkat 
soha el ne hagyjuk, sőt mindenkor, jó és bal- 
sorsában készséggel vegyünk részt ; bajaiban ok- 
tassuk, segítsük, vigasztaljuk, jólétén, boldogságán 
örvendezzünk. 

Isten! mi Istenünk! hallgasd megkérésünket, 
a Te szent fiadnak az Ur Jézus Krisztusnak ér- 
demeért Ámen. 

Mi Atvánk, ki vaar stb. 

Mindezeknekutána áldjon meg téged óttefK 
leányom, - immár a Krisztusban szeretett test- 
vérünk, -- áldjon meg téged az Ur minden lelki 
áldásaival ; erősítsen téged a hitben, melyről most 



369 

vallást tettél, szent lelkének kegy elme vei; adjon 
neked a jó Isten, mig e földön leszesz, megelé- 
gedést és békességet, adjon majd egykor lelked- 
nek örök üdvösséget az egekben, szent fiáért a 
Jézusért. Ámen. 



Segesváry József, 

kántorjánosii ev. ref. lelkész, esperes. 



Papi Lexikon L 24 



Uy f ^ Cúj*^Í -£-W - * '^^ 

F) KONFIRMÁCIÓI BESZÉDEK ÉS IMÁK. 

1. 
Jöjjön áldás . . . stb. <frfv4>k*^t<^ **** 

Kedves gyermekeim ! Az Istennek szent lelke 
töltse be mennyei ajándékkal a ti szíveteket, midőn f 
legelőször járultatok szent asztalához), hogy igaz 
hitetekről itt vallást tegyetek s magatokat a leg- 
jobb édesatya szolgálatára lekötelezzétek, ígérvén 
itt e gyülekezet és Isten szent színe előtt, hogy 
lesztek neki mindhalálig engedelmes gyermekei. 

Lelkem édes örömmel gerjedezik e pillanat- 
ban, hálát adván a nagy Istennek, ki örÖKkévaló 
gondviselésével őrködik anyaszentegyháza felett 
s hívei nyáját minden évben új tagokkal sza- 
porítja. 

De elfog egyúttal az aggodalom is a jövőért 
— értetek s úgy összeszorul szívem, ha rágon- 
dolok e sivár lelkű korra, melyben élni fogtok; 
ha rágondolok, hogy a szent tűz a szívekből, a 
régi lelkesedés a lelkekből ho^y kialudott A vér- 
tanúk végtelen sora vonul el előttem, kik meghaltak 
hitért és hazáért; kik megvetettek dicsőséget, ha- 
talmat, gazdagságot és életet az igazságért s kikről 
annyit beszéltem előttetek. Egy Húsz, aki élhetett 
volna nyugodtan és boldogul, de aki ment inkább 
elevenen a tűzhalálba, mert jobban szerette az 
igazságot az életnél. Egy Luther, aki lehetett 
volna gazdag és hatalmas és aki lett üldözött és 
szegény, mert inkább akart Istennek engedni, mint 



embereknek, mert többre becsülte lelke meggyő- 
ződését a gazdagságnál. S egy Rákóczy, aki élhe- 
tett volna fejedelmi fényben, hatalomban és aki 
lett bujdosó es elhagyatott, mert nagyon szerette 
a hazáját. 

Oh mi nem értjük ezeket az embereket, meg 
nem foghatjuk e dicsőknek önfeláldozását, mert 
mi már nem tudunk lelkesülni, csak a pénzért, 
nincs semmi szent előttünk, csak a haszon s az 
adott szó szentségét csak addig őrizzük meg, mig 
többet nem ígérnek érte. 

Ti, Krisztus nyájának fiatal serege, ifjú. test- 
véreim ! vigyázzatok ! A tanácsokat, miket néktek 
adtam, el ne felejtsétek, sőt e megható pillanatban 
véssétek azt még mélyebben szívetekbe: „Őrizd 
meg emberi méltóságodat s ne tégy soha olyat, 
ami miatt pirulnod kellene. Légy hu és igaz. Légy 
hű lelkedhez, hű a te meggyőződésedhez mind- 
halálig \" Ezt tanítottam. 

Mert az Isten ezt az egy drága ajándékot adta 
nektek, mely két életre szól: a síron innenire és 
a síron túlira; mely összeköti nektek az eget a 
földdel ; mely által rokonságba léptek magával az 
Istenséggel s mely egyedül tesz méltókká benne- 
teket arra, hogy „ember u -nek neveztessetek. 

E drága, e megbecsülhetetlen ajándék a lélek, 
mely az egeket szeretné berepülni; mely kutatja 
még az Istenség mélységeit is; mely mennyei 
tökéletesség után sóvárog. 

Ezt a halhatatlan lelket magatokban ti meg- 
becsüljétek s annak igaz meggyőződését soha 
semmi haszonért, soha senki kedvéért árúba ne 
bocsássátok ! 

Mert ha azt tennétek valaha, jegyezzétek meg 

Í'ól magatoknak, ha ti ezt a halhatatlan lelket, 
stennek ezen egyetlen adományát, mely benne- 
teket az oktalan állattól megkülönböztet : így meg- 
gyaláznátok s annak becsületes meggyőződéseit 
— saját tiltakozása ellenére is — vásárra vinnétek: 



372 

akkor mi különbség lenne köztetek és Istennek 
lelketlen teremtményei között? 

Tán az, hogy nektek érző szívetek van? 

Óh, szíve van a madárnak is! S a fülemile 
addig búsiil elvesztett társa után, míg megszakad 
a szíve s én nem ismerek édes anyát ki gyön- 
gédebben s gondosabban tudná ápolni kicsinyeit 
mint, a fecske*. 

Oh, szíve a madárnak is van! De lelke és 
meggyőződése - az nincs, csak az Istennek és a 
halhatatlanságra teremtett embernek. 

Azért még egyszer mondom, ezt a halhatatlan 
lelket ti magatokban megbecsüljétek, emberi mél- 
tóságokat megőrizzétek, az igazság ösvényén meg 
ne tántorodjatok s megtartsatok a parancsolatot, 
melyre benneteket tanítottalak ! 

Rosszra én titeket űgyis nem tanítottalak, a 
jónál egyébre nem serkentettelek s nap nap után 
csak azt kötém szívetekre, amivel az őskeresz- 
ty éneket óvta a nagy apostol a csüggedéstől : 
„Légy hű mind halálie és neked ndom az életnek 
koronáját." 

Most sem kérek tőletek egyebet — midőn az 
élet nagy harcának megharcolására elindítlak 
benneteket, - csakhogy legyetek hívek mind- 
halálig azokhoz az isteni igazságokhoz, melyeket 
a mindenható segedelmével meggyőződéssé érlel- 
tem a ti lelketekben. 

Legyetek hívek az Istenhez! 

Legyetek hívek a Krisztus evangyéliomához ! 

Legvetek hívek e mi ref. anyaszentegyházunk- 
hoz, melynek hitét és szabadsagát őseink vérrel 
védelmezték! 

Legyetek hívek e szent hajlékhoz s az Isten 
háza iránti buzgó szerelem eméssze folyvást a ti 
kebleteket! 

És végűi még egyet kérek tőletek. Míg ebben 
a gyülekezetben megtart engem a gondviselés:' 
legyetek mindig bizodalommal én hozzám; az 



373 

nekem nagy örömömre fog szolgálni. Mert higy- 
jétek el, hogy soha se lesz nektek ebben az élet- 
ben jobb emberetek, jobb barátotok, jobb tanács- 
adótok. Sorsotokat e naptól fogva ón résztvevő 
figyelemmel kisérem s ami titeket bánt, ,az 
nekem is fáj, ami nektek Öröm, nekem is az. Óh, 
jöjjetek azért bizodalommal én hozzám, ha majd 
az elet síilyos terheinek viselésében megfárad 
lelketek, testetek : én a Krisztus nevének és szent 
evangyéliomának áldott forrásánál megenyhítlek, 
felüdítlek benneteket. 

Most pedig* jertek — mielőtt e gyülekezet 
kebelébe fogadna benneteket — mutassátok meg, 
hogy ti arra méltók vagytok, mutassátok be szent 
vallásunkban való előmeneteleteket s azután tegye- 
tek ünnepélyes vallást a ti hitetekről s szent foga- 
dást e mi anyaszentegyházunkhoz való hűséges 
ragaszkodástokról • Előbb azonban hívjátok segít- 
ségül Istennek szent lelkét, énekelvén (ezt: Jövel 
szentlélek Úristen!}., ü ? / /úa^ 3 J^ \^)j<t 

(Y r izsga, hitvallás és fogadástétel s kézadás.) 

Íme beavattunk titeket, kedves gyermekek, az 
ev. ref. egyház nagykorú tagjai közé s ennek 
megbizonyítására felhatalmazunk titeket szent 
vallásunk másik sákramentomának, az úrvacso- 
rának vételére, hogy \gy a mi testvéri közösségünk 
tiveletek megpecsételtessék. 

Es most imádkozni fogunk érettetek. Kérni 
fogjuk Istent, az édes jó Atyát, hogy szent foga- 
dásotok betelj esi téséhez adjon nektek erőt, kegyel- 
met és segedelmet; hogy tartson meg titeket 
mindvégig az igaz hitben saz ő áldott igéjét tegye 
foganatossá • és gyümölcsözővé a ti lelketekben. 

Jertek K. ! cselekedjük ezt. S szívünk meg- 
teljesedvén édes örömmel, anyaszentegyházunk- 
nak ez ifjú polgárait ajánljuk be a nagy Isten 
oltalmába s gondviselő kegyelmébe. 



374 

Buzgó imádsággal borulunk elődbe, híveidnek 
őriző pásztora! Oh hallgasd meg néped könyör- 
gését, midőn felemeli hozzád összetett kezeit a te 
szentséges templomodban a te ifjú seregedért! 

Uram, örökre áldott légy a te kegyelmes cse- 
lekedeteidért : a segítségért, melyet eddig meg- 
mutattál; az örömért, mely ly el nekünk e napot 
szentté tetted s a reménységért, melylyel a jöven- 
dőre megbiztattál — Uram örökre áldott légy! 

Uj tagokkal szaporítád ma is véren megvál- 
tott anyaszentegyházadat. Az oltárt, melyen apáink 
szívok lángjával áidozának néked, új áldozók 
állották ma körül; s az örökkévaló evangyéliom 
fehér lobogója alatt örök hűségi esküvel meges- 
küdött néked ez a kicsiny sereg. 

Óh minden erőnek és szentségnek kiapadha- 
tatlan kútfeje, világosságnak hatalmas Istene! ne 
vond meg tőlök, a szent fogadás beteljesítésében, 
lelkednek kegyelmét. Az utat, melyen járniok kell, 
ragyogja be a te dicsőséged; a megfáradt lábat 
acélozza meg a te égi erőd s a hozzád vágyó 
szívet szentelje meg a te szent szerelmed. 

Ruházd fel hittel és reménységgel őket; ruházd 
fel a szeretet és ártatlanság fehér köntösével, hogy 
készek legyenek mindhalálig vallást tenni rólad 
s hogy lehessenek méltó polgárai a te országod- 
nak, az Isten országának. 

Es ha majd jó és balszerencse között elfá- 
radva, de hitükben meg nem törve — eljutottak 
éltök alkonyára; amaz utolsó nagy harcot ha 
megharcolván, hívek maradtak hozzád mindhalá- 
lig: óh add meg nekik akkor az élet koronáját 
Istenem! Ámen. 



375 

(Áldás.) 

Legyetek állhatatosak és tartsátok meg a 
néktek adatott tudományt, melyre taníttattatok. 
A mi Urunk Jézus Krisztus peaig és az Isten a 
mi Atyánk, aki szeretett minket és adott örök 
vigasztalást és jó reménységet kegyelméből : vigasz- 
talja meg a ti szíveteket es erősítsen meg titeket 
minden beszédben és jó cselekedetben. Ámen. 



Czinke István, 

rimaszombati ev. ref. lelkész. 



Az alkalmi egyházi beszéd textusa Móz. XXXII. 28. 29. v. 

Az Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság 
egy Isten nevében üdvözöllek titeket kedves gyer- 
mekek, akik itt állótok gyülekezetünk színe előtt, 
hogy bizonyságot tegyetek a vallásról, amelyben 
születtetek és fölneveltettetek. 

Nem kétlem, hogy mindnyájan érzitek: meny- 
nyire jelentőségteljes percek ezek, amelyek most 
elsuhannak fejetek felett. Szinte lehetetlen, hogy 
szívetek hangosabban ne dobogna e pillanatban. 
Bármerre tekintsetek közöttünk: mindenütt mo- 
solygó szemekkel találkoztok, melyekből az igaz 
és őszinte szeretet sugárzik felétek és ez ünne- 
pélyesen megható csendben ajkainkról értetek 
száll, ima a menny felé. 

És nem ok nélkül; mert ti vagytok a mi di- 
csekedésünk tárgyai, ti vagytok azok a drága 
gyöngyszemek, amelyekre annyi büszkeséggel 
mutogatunk. Oly sok szép remény, annyi édes 
vágy fűződik hozzátok, hogy azokat egykönnyen 
kibeszélni is alig lehet. Nemcsak szüléitek, de 
mindnyájan sokat, nagyon sokat várunk tőletek 
és jól esik hinni, hogy ti majdan megvalósítani 
fogjátok mindazt, mi a jövőre nézve örömmel 
tölti el szívünket. Adja Isten, hogy örömünk ne 
szégyenüljön meg, s hitünkben ne csalatkozzunk 
soha J 

Úgy tetszik nekem, mintha e pillanatban ha- 
sonlítanátok azon vándorhoz, aki utazása közben 



377 

eljutott a mélységes óceán partjához. A belátha- 
tatlan, végtelen messzeségben mindenütt a ten- 
gernek kéklő tükre terül el előtte, de amelyre 
okvetlenül reá kell lépnie, ha kitűzött célját elérni 
akarja. A habok lágyan simulnak egymás kebe- 
lére : ámde ezért a vihart még sem szabad figyelmen 
kivül hagynia és gondolni kell a mély vizek nyu- 
godt felszíne alatt örvénylő forgatagokra; mert a 
derült ég oly hirtelen, s váratlanul borúi be. 

Kedves gyermekek ! Az a megnevezhetetlen 
Isten, akivel Jákob oly erősen küzdött: célt tűzött 
ki minden teremtménye elé és ti is e felé futva, 
mindinkább fejlődő értelemmel lassankint meg- 
ismeritek azt a rejtelmes, örökösen hullámzó 
óceánt, amelynek neve: világ és amelynek ingó 
habjain hánykolódik az emberi élet. — Ma még 
boldogak vagytok, mert kicsiny sajkátok a szülei 
karok között biztos kikötőben lévén : nem érzitek 
a vihart, mely átzúgásában mély barázdákat szo- 
kott szántani annak kebelén. De ne feledjétek, 
hogy a játszi gyermekevek gyorsan eltűnnek és 
a növekvő vágyakkal, szenvedélyekkel mindegyre 
lazulni, engedni, sőt végre egészen elszakadni 
fognak az erős horgonyok és egy nem várt fu- 
valomra ott találjátok magatokat a nyílt tengernek 
kellő közepén, tajtékzó hullámokon, vészteljes 
felhőkkel borított ég alatt. Fenyegető örvény itt 
is... a halál arcát mutató forgatag amott is .. vész 
és pusztulás sírja mindenütt. Ki véd, ki bátorít 
benneteket, hogy kétségbe ne essetek? Mi ad erőt, 
hogy öntudatos lélekkel vagy kikerüljétek a vég- 
zetes helyeket, vagy pedig megküzdjetek az úta- 
tokban feltornyosodott akadályokkal? 

Lássátok, mielőtt a hajós a megbízhatatlan 
hullámokra lépne, az esélyekre gondolva, a vész- 
ben és viharban tájékozó, mentő eszközeit bizto- 
sítani^ nem késik. Ami a hajósnak a delejtű és 
mentő kötél: az volt az emberiségre nézve kez- 
dettől fogva mind e mai napig, az isteni bölcs 
gondviselés folytán a hit. Az a hit, amely nem 



378 

külsőségekben, holt és merev betűkben, hanem a 
szívnek bensőségteljes érzelmeiben áll. Mindjárt 
a teremtés pillanatában így nyomta ezt be ama 
láthatatlan az emberi szívbe, íg ; y — mint hallot- 
tátok — a Jákob lelkébe is. Az évszázadok hosszú 
folyama alatt azonban, a bölcselkedő emberi ész 
ezt a kibeszélhetetlen érzelmet a különböző hit- 
vallások szavaiba szorította. De ez még nem volt 
baj, mert ez által csak a keret lett mindig szebb 
és szebb; a lényeg maradt változatlanul ugyanaz. 
Ma azonban gyakorta másként áll a dolog. Az 
önhitt büszke ember nemcsak a díszes kereteket 
tördeli, rombolja, hanem magát ezt a legszentebb 
és egyedül boldogító ## érzelmet is kigyomlálni 
igvekszik a szívéből. Ördögi munka! Oh ha csak 
pillanatra is komolyabb figyelemre méltatnák a 
mindennapi életet, ha gondolkoznának korunknak 
szomorú, megdöbbentő jelenségein: letennék ke- 
zökből romboló eszközeiket. Hit nélkül olyan a 
szív, mint egy háborgó vulkán, mely maga körül 
minden virúlast és életet kiöl; olyan az ember, 
mint egy kihűlt csillag, amely cél nélkül bolyong 
a végtelenség messze téréin. 

Kedves gyermekek ! Hisszük, hogy ti szí- 
vetekben hitet vittetek már az iskolába is és ezt 
most megerősítve viszitek tovább a mindennapi 
életbe. Ha így van: valóban boldogok vagytok, s 
elébb vagy később érezni fogjátok, hogy mily 
drága kincs ilyen erős várat bírni, a hova, az élet 
viharai elől bátorsággal menekülhetünk. Óh sok 
törött szív nyert mar pihenést a hitnek kebelén, 
sok lázban egő homlok nyert enyhűletet jótékony 
keze simítása alatt, sok égető köny száradt fel 
melegétől és sok haldokló remény kelt új életre, 
ha ez a bűvös szivárvány ragyogta át borús élet- 
egét. Azért kérve kérlek benneteket, ne engedjétek 
ezt a szent tüzet szíveteHJ)ől soha kialudni ; éleszt- 
gessétek, ápoljátok ezt! Őszinte és igaz szeretettel 
öleljétek magatokhoz a hit melegágyát, az anya- 
szentegyházat és legyetek hűséges, áldozatkész 



379 

gyemekei ennek a mi, annyi könynyel és vérrel 
megpecsételt ev. ref. egyházunknak, hogy élte- 
teknek legvégső alkonyán is fölemelt fővel ve- 
hessetek a nagy apostolnak, Pálnak szavait ajka- 
tokra: „a pályát megfutottam, a hitet megtartottam, 
s végezetre pedig eltétetett] nekem az élet ko- 
ronája" 

Most pedig jertek: imádkozzunk... 



Sulyok István, 

nagyváradi ev. ref. lelkész. 



3. 
Áttérőhöz intézett hiterősítő beszéd. 



Keresztyén gyülekezet ! Testvéreim az Úrban ! 

Néhány percig kérem még figyelmeteket, fel- 
hiva mindnyájatokat, hogy legyetek tanúi azon 
már ritkaságánál fogva is ünnepélyes cselek- 
ménynek, melyet ezennel végrehajtandók vagyunk, 
midőn ezen előttünk álló ifjú atyánkfia, ki eddig 
az ideig a testvér római katholikus egyház köte- 
lékében volt, most itt az Úrnak szent házában, 
Isten és e gyülekezet szine előtt kinyilatkoztatni 
kivánja: hogy vonzatva a mi evangyéliom szerint 
reformált vallásunk ősi, apostoli egyszerűségétől 
s meg lévén győződve annak hamisítatlan, igaz 
és üdvözítő volta felől, komoly és elhatározott 
szándéka ez evangyéliomi reformált anyaszent- 
egyház kebelébe s közelebbről e mi gyülekeze- 
tünk tagjai közé felvétetni, — ígéretet téve egy- 
szersmind arra is, hogy ennekutána e mi ref. 
egyházunknak szive teljességéből egyik hű és 
buzgó tagja lenni igyekezik. Mely hitvallás és 
igéret kinyilatkoztatása után viszont én is, mint 
e' gyülekezetnek pásztora, kész szívvel fogadom 
és veszem fel ez ifjú atyánkfiát gyülekezetünk 
kebelébe és mindannyian buzgó lélekkel ajánljuk 
ez új hitrokonunkat jó Istenünk jó voltába. 

Légy azért szives örömmel köszöntve általam, 
szeretett testvérein az Úrban! életednek e neve- 
zetes fordulópontján, midőn érett megfontolás 
után, senkitől e lépésre nem kényszerítve, egyedül 
szíved hajlamát, lelked meggyőződését követve, 



381 

kívánsz belépni a tiszta evangyéliomi alapon álló 
református anyaszentegyház kebelébe. Mindnyájan 
örömöt érezünk azon, ha találkoznak egyesek, 
akik egyszerű bár, de a Krisztus ós az apostolok 
tanításain alapuló egyházunknak hitelveit a ma- 
gokévá téve, velünk közösségre lépni, velünk 
egy hiten, egy akolban lenni, egy templomba 
járni, velünk együtt buzgólkodni s egy szeretet- 
ben és reményben élni Kívánkoznak. De azért 
senkit az ő hitétől, egyházától erőnek erejével 
eltéríteni vagy világi előnyök Ígérgetésével hoz- 
zánk csábítani nem elvünk, sem szolgásunk s nem 
is volt és nem is leszen soha. Mert a mi anya- 
szentegyházunk zászlóján ama történeti neveze- 
tességű, magasztos protestáns jelszó ragyog: lelki- 
ismereti szabadság! Azaz: kövesse kiki szabadon 
a vallás dolgában is s legfőképen ebben az ő 
meggyőződését; mert nem tanácsos az embernek 

lelkiismerete ellen cselekedni ! Csak annyit 

kötünk ki, hogy arról a fundamentomról, mely 
egyszer vettetett, le ne térjen. Mert , nincsen 
senkiben másban üdvösség, mint az Űr Jézus 
Krisztusban s csakis az ő benne s az ő hami- 
sítatlan tudományában való őszinte hit az, mely 
boldogít a síron innen és üdvözít a síron tűi. 
Hogv pedig melyik legyen az az igaz, hamisítatlan 
és idvezítő tudomány, amelyet egyedül követnünk 
kell, honnan tudnók ezt máshonnan, mint a refor- 
mátus keresztyénnek legdrágább könyvéből, a 
bibliából, mely egyetlen hiteles okmánya a Jézus 
Krisztus és az apostolok életének és tudományá- 
nak s egyetlen tiszta forrása a hitnek s földi és 
mennyei boldogságunknak. 

Mindezekről azonban nem szükség most előt- 
ted, édes atyámfia, bővebben szólanom e helyen, 
alkalmam lévén már előzetesen közelebbről meg- 
ismertetni téged mindazon hitelveinkkel és néze- 
teinkkel, melyek bennünket reformátusokat a val- 
láserkölcsi és egyházi élet terén vezérelnek és 
lelkesítenek. Csak arra kérlek és figyelmeztetlek 



382 

azért, hojry igyekezzél ennekutána is szent val- 
lásunk főbb igazságait mindinkább megismerni, 
e végből Isten igéjét szorgalmasan hallgatni és 
tanulni, Isten házát minden alkalommal buzgón 
látogatni, szent vallásunknak egyszerűségében is 
felséges sákramcntomával, az úrvacsorájával men- 
nél gyakrabban élni s Istent, a mi jó atyánkat, 
nem külsőségekben, hanem lélekben és igazság- 
ban imádni, félni és tisztelni; egész életedben 
pedig ig3 r ekezzél református keresztyénhez illő 
munkás, józan és evapgyéliomi buzgóságtól átha- 
tott életet élni. Az Úr adjon neked mind erre 
erőt és kegyelmet! 

Most tehát mindenekelőtt felhívlak, nyilat- 
koztasd ki itt a gyülekezet színe előtt is, nogy 
elhatározott szándékod ennek kebelébe felvétetni. 
Vagyis azt kérdem tőled: 

1. Kész vagy-é ami evangyéliom szerint re- 
formált egyházunk hitvallását elfogadni, és azt 
meggyőződésed szerint követni? Felelet: Igen. 

2. Igéred-e, hogy o mi reformált egyházunk- 
nak teljes erőd szerint hű és buzgó tagja lenni 
igyekezel, és ebben mindvégig állhatatosan meg- 
maradni kivánsz? Felelet: Igen. 

A nagykegyelmű szent Úristen erősítsen meg 
téged hitedben és Ígéretedben. Az Úr kegyelme 
és áldása legyen te veled, hog3 T amit fogadtál, 
azt meg is tarthasd és ekképen evangyóliomi 
reformált egyházunknak mindvégig hű és buzgó 
tagja lehess. Én is már téged a reformált egyház 
s közelebb e mi gyülekezetünk tagjai közzé a 
gyülekezet nevében ezennel felveszlek s mint 
ilyennek szabadságot adok az úri szent vacsorá- 
ban való részesülésre és a téged megillető jogok 
gyakorlására. Te pedig légy hív mind halálig, 
hogy^ megadassék neked az élet koronája. Ámen. 

És most nyújtsd jobbodat nekem, ünnepélyes 
ígéreted és fogadásod megpecsétlósóre... S e kéz- 



383 

fogással egyszersmind fogadd az egész gyüleke- 
zetnek, mint mától fogva uj hitrokonidnak, szives 
köszöntését. Isten hozott téged köz^ibénk! s tegyen 
boldoggá mindvégig közöttünk! És fogadd egy- 
szersmind e rád nézve nevezetes nap emlékéül 
ezt a kis bibliát, az űj -szövetség könyvét, mely 
azt az örökkévaló evangyéliomot foglalja magában, 
melyet mi eredeti tisztaságában vallunk s mely 
Istennek ereje minden hivőnek üdvösségére. Ol- 
vasgasd ezt buzgón s kövesd tanításait hiven, 
hogy boldog lehess mind itt a földön, mind majd 
az örökkévalóságban! 

Most pedig jertek, kik itt Jelen vagytok, ajánl- 
juk ez új hitrokonunkat a jo Istennek jóvoltába, 
ekképen könyörögvén: 

Ima. Mi Atyánk. 



És most, szeretett testvérem és mától fogva 
hivem és kedves hitrokonunk ! és te is óh Isten- 
nek népe, keresztyén gyülekezet! áldjon meg 
téged, áldjon meg titeket az Űr és őrizzen meg! 
világosítsa meg az Űr az ő orcáját stb. (Ároni áldás.) 



Lóvay Lajos, 

sárkeresztúri ev. ref. lelkész. 



G) ÚRVACSORA! BESZÉDEK ÉS IMÁK. 

i. 
Templomavatáskor, 

N.-Ecsed, 1900. jmi. 17. 



Keresztyén gyülekezet ! 

A hála-ének és esdő fohász, mely ez ünne- 
pélyes alkalommal e szent hajlékban ajkainkról 
Isten színe elé szállott s a szent igék, melyek 
titokzatos hatalommal át meg át járják egész 
valónkat, mindez szószer;nt bizonyossággá, igaz- 
sággá magasztosul az Úr szent vacsorájánál, a 
szeretet vendégségénél, igen; mert a megszegett 
kenyér és a pohárba töltött bor, amelyben most 
részesülünk, az Vv Jézus érettünk halálra adott 
szent testének és ártatlan vérének ábrázoló jegyei, 
a láthatatlan üdvjavaknak látható zálogai, amelyek 
jelképezik azt a tényt, hogy valamint szánkkal 
élvezzük e szent jegyeket, ügy lelkiképen igaz 
hitben Krisztussal, a// Isten orssyíga egyedüli örök 
lejével egyesülünk s mint az tagjai, a szeretet 
kapcsai által elválhatatlanűl egygyé leszünk. 
Minderről kezességet és biztosítékot nyerünk itt, 
az Űr Jézus váltság-halálára emlékeztető, hitvallás- 
tételi alkalmul szolgáló s a kereszt3 7 én testvériség 
tudatát és áldását hirdető eme szent vendégségben, 
lennek az igazságnak igazolása végett vette az 
Ur azon az éjszakán, melyen elárultatok, a ke- 
nyeret és hálákat adván megszegte, s adta tanít- 



385 

ványainak ezt mondván : „vegyétek, egyétek; ez az 
én testem, mely ti élhettetek megtöretik, ezt csele- 
kedjétek hz én emlékezetemre! Hasonlatosképen a 
vacsora után vette a poharat, hálát adott és monda: 
Igyatok ebből mindnyájan: e pohár az új-szövetség 
az én vérem által, mely érettetek és sokakért ki- 
ontatik a bűnöknek bocsánatára; ezt cselekedjétek 
valahányszor isszátok az én emlékezetemre^ . Azaz, 
valahányszor e kenyérből esztek és e pohárból 
isztok, mindannyiszor emlékezzetek meg és legye- 
tek meggyőződve irántatok való szeretetemről, aki 
érettetek saját testemet a kereszten halálra adom 
s vérem hullásával bűneiteket eltörlöm és éhező 
s szomjúhozó lelkeiteket oly bizonyosan táplálom 
az örök életre, mint a miként ti e szent jegyeket 
látjátok s szájatokkal eszitek és isszátok. 

E szerint az úrvacsora nem pusztán külső és 
hatástalan szertartás, de nem is az Űr valóságos 
testének evése és vérének ivása, se nem az ő test 
és vér szerint való jelenlétének titokzatos előidé- 
zése,, sőt inkább olyan lelki cselekmény, melyben 
az Ur először is meggyőz bennünket afelől, mi- 
szerint mi a Szentlélek működése következtében 
kétségtelenül részesei leszünk Idvezí tő Krisztusunk 
valóságos testének és vérének, azaz oly bizonyo- 
san egyesülünk hit által vele, mint a „milyen 
bizonyosan ezeket a szent jegyeket az emlé- 
kezetére esszük és isszuk; továbbá kezességet 
nyújt nekünk arról, hogy kimondhatatlan szenve- 
déseit és mindhalálig tökéletes engedelmességét a 
mennyei Atya olybá veszi, mintha csak mi magunk 
szenvedtünk s tettünk volna eleget bűneinkért. 
Ezzel a kijelentésével egyszersmind irányítja hi- 
tünket és reménységünket az egyszeri, tökéletes 
áldozatára, mint ideig s örökké tartó boldogsá- 
gunk egyedüli alapjára, azt adván tudtunkra, hogy 
nélküle halál és kárhozat martalékai, de Vele és 
Általa a menny örök idvességének részesei leszünk. 
Amiképen pedig sok egyes gabona szemből őröl- 
ték a lisztet, melyből ez az űrvacsorai kenyér 

Papi Lexikon L *& 



386 

lett és sok egyes szőlőszemből sajtolták a bort, 
melyet itt ízlelünk: azonképen kell nekünk is, 
mint Krisztus igaz híveinek egy testté lennünk a 
testvéri szeretetben, az élő reménységben, az evan- 
gyéliomi igék megvalósításában nemcsak szóval, 
beszéddel, hanem akarattal, cselekedettel is. 

Ám hogy ilyen erős hittel, ilyen szent elha- 
tározással, ilyen megújult szívvel és lélekkel járul- 
hassunk Urunk szent asztalához, okvetlenül szük- 
séges a magunk megvizsgálása és a töredelmes 
bűnbánat ; mert valaki eéndi e kenyeret és iándja 
e pohárt méltatlanul, vétkezik az Űr teste és vére 
ellen. Próbálja meg tehát ki-ki önmagát, vájjon 
őszintén bánkódik-é bűnei miatt, vágyva óhajt-é 
meghalni a bűnre nézve, kész-e esedezve könyö- 
rögni ekképen: „Teremts új szívet és új lelket én 
Istenem én bennem és Szentlelkeddel tégy engem 
örök Fiad tulajdonúvá!" aztán kérdezze is meg 
ki-ki önmagát, vájjon él-e lelkében az Isten iránt 
tartozó gyermeki hálaérzet, bizik-é tökéletesen 
Krisztusban? úgy szereti-é ezután felebarátját, 
mint önmagát és szíve szerint hajlandó s kész-e arra, 
hogy ezentúl mindenha Isten dicsőségére éljen? 

Akiknek szívében ily érzelmek fakadnak és 
ajkaik ily szent fogadásra őszintén készek: azokat 
Isten bizonyára kegyelmébe veszi és szent Fiának 
asztalánál méltó vendégeiül fogja tekinteni. 

Jertek azért, kik éhezitek a mennyei kenyeret 
és szomjúhozzátok az örök élet vizét, könyörög- 
jünk Isten trónja előtt ekképen: 

Örök, mindenható Isten, édes jó Atyánk az 
Ur Jézus Krisztusban! Töredelmes szívvel állunk 
szent színed előtt, hogy őszintén vallást tegyünk 
bűneinkről és esedezzünk atyai kegyelmedért, 
irgal másságodért. 

Oh mert mi szent akaratod ellen titokban ós 
nyilvánosan számtalan sok bűnt cselekedtünk, 
embertársaink iránt való kötelességeinkről hűte- 



387 

lenül gyakran megfeledkeztünk, boldogságunkat, 
örömünket Rajtad kivűl, a világi veszendő javak- 
ban kerestük ós e miatt a Te sújtoló ítéletedre s 
a kárhozatra méltókká lettünk. Szánjuk, bánjuk 
vétkeinket, szegy enelj ük törvényed ellen elkövetett 
álnokságunkat, remegve félünk igazságod szavá- 
tól s a mélységes Örvényből kiáltunk Hozzád bo- 
csánatért, vigasztalásért, atyai szeretetért. Fordítsd 
felénk annak okáért újból szent orcádat, világo- 
sítsd meg szemeinket, légy irántunk irgalmas, 
kegyelmes! A Te örök szent Fiad váltság érde- 
méért ne tulajdonítsd nekünk a mi esetinket, sőt 
inkább fogadj atyai szerelmedbe, hogy megújul- 
junk s éljünk a Te dicsőségedre! 

Közelebbről e szent vacsorában tápláljad és 
vidámítsad a mi szívünket, lelkünket a Te Fiad 
drágalátos testének és vérének jegyeivel, hogy 
bensőleg, hit által egyesüljünk Idvezítőnkkel és 
legyünk az tulajdonává, járjunk nyomdokain, 
éljünk benne és éljen mi bennünk s Általa 
egykoron örök országodban szinről-szinre imád- 
hassunk kegyelmedből! Ámen. 

Jólehet istenfélő hívek, én a ti hitetekben, 
vallástételetekben, könyörgésetek őszinte voltában 
nem kételkedem, mindazáltal, hogy az nyilvánvaló 
legyen, anyaszentegyházunk rendtartása szerint 
3 kérdést intézek hozzátok, melyekre ki-ki meg- 
győződése szerint feleljen meg. 

Azt kérdeni azért először: Hiszitek-é, hogy 
Isten titeket az első emberben szentségben és 
igazságban teremtett volt, de a bűn következtében 
halálba és kárhozatba estetek? (En hiszem és vallom.) 

Másodszor: Hiszitek-é, hogy Isten az idő tel- 
jességében szent FJü ti érettetek testben e világra 
bocsátotta és az ü egyszeri, tökéletes áldozatá- 
val a bűnt és halált dgy megrontotta, hogy azok 



388 

többé kárhozatotokra nem lehetnek? (Éo hiszem és 
vallom.) 

Harmadszor: Hiszitek-é, hogy e halandó élet 
után feltámaszt Isten titeket a porból és béviszen 
az öi;ök boldogságba? (Én hiszem és vallom.) 

Én is mindezt hiszem és vallom és mint az 
én Uramnak, Jézus Krisztusnak szolgája, ezen 
ti hitetek és vallástételetek alapján hirdetem neje- 
tek bűneitek bocsánatát, amelyet megad az Új 
ingyen való kegyelméből tinéktek és minden 
benne igazán hivőknek. 

Akik immár ti magatokat az Úrnak szent 
asztalához ily méltóképen elkészítettétek, járul- 
jatok a mennyei kenyérnek és az örök élet vizé- 
nek elvételére ide, illendő alázatossággal és szép 
rendben. 

(Úrvacsora osztás.) 

(Úrvacsora osztás után.) 

íme Isten irgalmasságából részt vettünk Idve- 
zítő Urunk emléKezetére az ő szent vacsorájában, 
részt vettünk amiképen rendelte, nevezetesen 
Benne vetett hittel, bűnbánattal, idvességiink re- 
ménységével és a szeretet királyi törvényének: 
betöltésére kötelező komoly fogadással. Vajha a 
Szentlélek segedelmével szünetlenül tapasztalnék 
a boldogító hit áldását, éreznők a lelki es erkölcsi 
megújulás vigasztaló, felemelő, tökéletesbítő erejét! 
Vajha bízvást, vidám lelkűlettel, tiszta szívvel 
várnók a mi Urunk megjelenését és fő-fő örö- 
münket abban találnók, hogy Isten akaratát most 
és mindenha híven teljesítsük ! Annakokáért jertek 
s hálákat adván mennyei jó Atyánk áldó kegyel 
méért, imádkozzunk ekképen: 

Áldjuk, magasztaljuk, dicsőítjük nagy neve- 
det Istenünk, Atyánk, ki szerető gonddal, hfi 
vigyázassál őrködöl felettünk s testi, lelki áldá- 
saidban folyvást részesítesz bennünket. Hálát: 
mondunk főképen azért a véghetetlen irgalmas-í 









389 

lágodért, melylyel minket szent Fiadban gyerme- 
keiddé fogadtál, örök országod polgáraiul elhívtál 
>s az idvesség elnyerése felől biztosítottál. 

Most is e szent vendégségben megvigasztaltad, 
)átorítottad, megnyugtattad Hozzád vágyódó töre- 
lelmes szívünket; magadhoz vonzottad, felemel- 
ed boldogítottad lelkünket, megszentelted akara- 
unkat. Oh segélj kérünk Szenti elkeddel, hogy 
joha el ne feledkezzünk ennyi jótéteményeidről, 
iőt inkább mennyei hivatásunkhoz képest járjunk 
l Te igaz félelmedben, Megváltó Jézusunk nyom- 
lokain, a tökéletesbűlés útján el a végcélig, az 
gért örökség elnyeréséig. 

Azért is bizodalommal könyörgünk Hozzád, 
íogy szent Fiad idvezítő tudományának világos- 
ágát árasszad szét ez imádásodra szentelt hajlék- 
ról messze, szerte, távoli tájakra is, mindenüvé ! 

Lelked vigasztaló, űjjászűlő ereje láttassék 
neg minden hívő életén e gyülekezet közepett; 
LOgy így a szívekben éledező hit, az ige buzgó 
rirdetése és a sákramentomok hű kiszolgáltatása 
Ital, időről-időre gyarapodjék s a mennyország 
:apui soha bé ne záruljanak, de mindenkor állan- 
lóan nyitva legyenek azok előtt, akik Te Hozzád 
szazán megtérnek bűneikből és Nevedet imádják 
eljes szívókból, lelkökből. 

Oh bocsáss el mindnyájunkat szent Fiad asz- 
alától megújulva s hallgasd meg imádságunkat 
rgalmasságodból Krisztus Urunk váltság-érde- 
néért. Ámen! 

Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy... 



390 

(A gyülekezet megáldása.) 

Áldjon meg titeket az JJr és őrizzen meg titeket! ^ 
Világosítsa meg az Űr az orcáját rajtatok 5 

és könyörüljön rpjtatoKJ 

Fordítsa az Űr az orgáját ti reátok és adjon 

békességet ti nektek... az Űr Jézus Krisztusért! 

Ámen. 



Dr. Erdős Jóssef, 

debreceni ev. ref. theol. tanár. 



Új kenyéri alkalomra. 



Testvéreim az Úrban s a Jézus Krisztusban! 

Ahogy megálltam e szent asztal felett, hogy 
ól jak hozzátok egy lelkemből fakadt szót; hogy 
dó imádságra hívjalak föl az áldásért, amit 
ten adott: a bibliabeli Boázt látták meg lelki 
emeim, amint ott jár-kél gazdag gabona föld- 
in s szíve-lelke megteljesedvén hálával és gyö- 
förüséggel, így köszönti, így szólítja meg az ő 
atóit: „Az Ur legyen vejetek." 

„Megáldjon téged az Úr!" rebegik vissza Boáz- 
ik az aratok. 

Ez a köszöntés jő most az én nyelvemre is; 
zel üdvözöllek én is tégedet Istennek népe az 
atási hála e szent emlékünnepén: „Az Ur tegyen 
eletek! Megáldjon téged az Ur!" 

Az Űr legyen veletek és soha ne hagyjon el 
mneteket! 

Ne féljetek, nem is hagy el, csak ti ne távoz- 
tok el ő tőle, csak ti ne szakadjatok el hitet- 
nül ami Istenünktől! 

„Mindenkoron áldom 
fyz Urat míg engem éltet 
És az ő szent dicséretét 
Szájamban hordozom." 

Oh ha valljuk és cselekesszük is ezt a buj- 
ttó királlyal; ha mi áldjuk szívünk szerint az 
tent, az Isten is megáldja népét s megőrzi annak 



392 

reménységét , minden időben az aratásra. Aki 
folyvást az Úr útaiban jár, azzal az Isten is foly- 
vást vele van. Vele van munkái között, vele a 
legnagyobb megpróbáltatások idején, vele a halál 
sötét , völgyében is. 

En ezt bizonyosan tudom. Tudom épen annak 
a tökéletes jóságú Idvezítőnek példájából, kinek 
mélységes hitét és Istenben való bizodalmát e 
megtprített szentasztal hirdeti. 

És azt js tudom, hogy ti sem fogjátok el- 
hagyni az Urat, ha csak szívetek végkép meg- 
romolva nincsen. Mert, hogy ne hagyjátok el, 
arra nektek igen jó vezéretek van: maga az a 
szent természet, melynek kebelén éltek és mun- 
kálkodtok. Az a kenyér, melynek első zsengéje 
e megterített asztalra tétetett, az a föld, mely ezt 
a kenyeret termetté s az a csillagos ég, amely 
reá áldást harmatozott: nem engedik meg azt, 
hogy, a szántóvető ember az Istent elfelejtse. 

Oh azokban a napokban, mikor az aratásra 
való gabona megérett, éreztem én is azt a csodá- 
latos gerjedelmet, melylyel a nagy természet a 
kebelén élő ember lelkét megragadja. Kimentem 
én is, mint Boáz, a mezőre, a kenyértermő földre; 
kimentem egy hasadó hajnalon, mikor még sötét- 
ség ült a völgyek fenekén, de fent a hegyeken 
mar a reggeli szürkület derengett. Megálltam az 
aranykalászokkal ékes gabona földeken és néma 
áhítattal csodáltam az álmából ébredő természet 
szépségeit. Körültem, ameddig csak a szem ellá- 
tott, fel volt ékesítve a határ búzakeresztekkel, e 
drága oltárokkal, melyek mintha meghajoltok 
volna az Ur előtt, mondván: „Méltó vagy Uram, 
hogy végy tőlünk tisztességet, dicsőséget és hála- 
adást J u 

Oh milyen templom volt ez! Úgy tetszett 
nekem, mintha ég es föld mély áhítatba lettek 
volna merülve s ameddig csak tekintetem elha- 
tott, mindenütt az erős Istennek jóságát és dicső- 
ségét láttam tündökölni. Láttam, hogy az Ur ott 



393 

Yolt vélünk. Ott volt az egész esztendőben. A 
Yetéstől mind az aratásig az ő jósága őrködött 
felettünk, az ő hatalmas karja védelmezett meg 
bennünket. 

Láttam ezt és leborultam. Lelkem megtelje- 
sedett mélységes hálával, buzgó áhítattal, húrjait 
egy láthatatlan kéz érintette meg s mint a hárfa 
úgy Jiangozott. 

És ami szívemben, mint a hárfa zsongott; és 
ami lelkemben, mint az ég, mosolygott : óh, imád- 
ság volt az, a legtisztább, a legigazabb imádság, 
mely valaha lélek mélységein fakadt. De én 
szólni nem tudtam; annak az alázatnak és imá- 
datnak, mi lelkemben támadt, szavakat találni 
nem bírtam, csak szivem és aikam remegett s 
megindulásomban könyű csordult az orcámra. 

Oh lett volna-e szívem, ha meg nem indult 
volna? Oh, van-e nektek is szívetek, ha a világ 
legdicsőségesebb templomában, az ezer meg ezer 
csodájú természetben, hálára nem indul s imád- 
sággal meg nem teljesedik? ha járván a zengő 
kalászok között vagy sarlótokat megindítván az 
aratásra: ki nem csordul a ti könyetek is az 
Isten jóságának s a magatok méltatlanságának 
elgondolására ? 

A harmat nem ragyoghat jobban a nap suga- 
rától, mint a hogy kellene ragyogni a ti lelke- 
teknek és hiteteknek a teremtő nagyságának és 
jóságának örök fényességétől. 

Jer hát ide, munkád gyümölcsén örvendező 
gyülekezet e megterített szent asztalhoz és míg 
megindulástól remegő kezeim bemutatják az új 
kenyér zsengéjét az örökkévalónak — áldását 
kérve reá — borulj le te is és imádkozzál. Ha 
elmulasztottad volna hálát adni az égnek, amikor 
arattál, cselekedd meg azt most, mikor az új 
kenyér zsengéjéből részesülsz, hogy veled legyen 
az Űr és megáldjon tégedet. Hassa át szívedet 
e pillanatban a gondviselő Isten kibeszélhetlen 
jósága s a megfeszített Idvezítőnek halálig erős 



394 

hite és hűsége. Vetkezz le ez órában minden 
bűnös indulatot, minden kevélységet és kishitű- 
séget s ne hozz ide magaddal mást, mint az em- 
beri kebel két legszentebb érzelmét: a hálát és 
szeretetet. Jer és ne félj! Ha tétováz is rebegése 
nyelvednek, könyjeid tanúi lesznek tisztele- 
tellnek. 



Czinke István, 

rimaszombati ot. ref. lelkész. 



3. 
Templomújítási ünnepen. 



Ker. Testvéreim ! Igen szép szokása az refor- 
mátus keresztyén egyházunknak, hogy amikor 
külsőképen valami újítást végez az egynáz testén, 
annak sikere miatt való Ijálaérzetében ünnepet 
ül és ezen az ünnepen az Űr Jézus halálára em- 
lékeztető úrvacsoráiát is kiosztja a híveknek. Mert 
mivel lehetne méltóbban ünnepelni Krisztus igaz 
követőinek az ő egyháza ünnepén, mint ama 
szeretet vendégséffévei, mely az o halálának em- 
lékére szereztetett ? — „ Valahol ketten vagy hárman 
összegyülekeztek az én nevemben, ott leszek én is 
ti vetetek*" — Oh légy i elén itt is, édes Idvezítőnkl 
A te jelenléted nélkül hiú fényelgés, üres időtöltés 
minden ünneplésünk. , 

Ker. Testvéreim! En érzem, hogy O itt van 
velünk. Hallom bánatos, szelíd, nagy szeretete 
miatt csodálatos, bűvös hangját : „ Vegyétek, egyétek, 
ez az én testem, mely érettetek megtöretik; ezt 
cselekedjétek az én emlékezetemre! E pohár nj 
szövetség az én vérem által ezt cselekedjétek, 
valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert 
vadamennyiszer eéndkek a kenyeret és ián4játok e 
pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amig eljövend. . . u 



Eljövend... eljövend... Óh jöjj el hozzánk, óh légy 
itt velünk, édes Jézusunk! Nézd! dermesztő sze- 
retetlenség, pusztító gyűlölet emésztenek minket!... 
A te megváltottaid, a te követőid nem ismerik 
egvmást ; pogány kevélységgel beszélnek egy- 
-másról. íme, <ficso Mester ! akik a te nevedre ke- 



396 

resztéi kedtek, mint nehéz fegyverzetű, ellenséges 
tábor állanak szemben, éles szablyát suhogtatva, 
mérges nyilat lövöldözve egvmás felé .. 

Ker. Testvéreim! Mi cfobjuk el a gyűlölet 
fegyvereit! Zabolázzuk meg szívünket; szoktassuk 
a béketűrés, megbocsátás — ha kell — a szenvedés 
érzéseihez! Hiszen csak mesterünket követjük, ha 
így cselekszünk. Nem azért szenvedett, nem azért 
halt ő meg, hogy halálának érdeméből, mint egy 
éléstárból lakmározzék gond ős felelősség nélkül 
a méltatlan, az orcátlan ember ezredéveken át, 
hanem hogy példa legyen az istenfiúságra szaba- 
dalmat szerző hűség, türelem és szeretetben. Követői 
vagyunk?... Hát kövessük őt! .. Ne hasonlítsunk 
azokhoz, kik csúfolták, arcul verték, ostorozták s 
megfeszítették. Álljunk szembe gyarlóságainkkal, 
ne takargassuk vétkeinket! Kenetteljes, hazug 
beszédekkel s képmutató ábrázatokkal ne igye- 
kezzünk megcsalni embertársainkat, magunkat s 
Istenünket ! . Őszinte bánattal küzeledjünk e szent 
asztalhoz, amely minket keresztyéni voltunkra 
figyelmeztet, hogy amint megnyittatott ez a hajlék, 
úgy a mi épületünk is újjá születvén, az légyen, 
amire rendeltetett, t. i. : a bzentléleknek temploma. 
Előbb pedi^ boruljunk le a mi hosszú tűrő, irgalmas 
Atyánk előtt és imádkozzunk ekképen: 

Mély alázattal közeledünk Idvezítőnk meg- 
töretett testének és kiomló vérének jegyeihez 
kegyelmes Atyánk! Erezzük méltatlan voltunkat 
az nagy szeretetére és a Te határtalan kegyel- 
medre. Nem úgy közelítünk ide, mint a kevély 
farizeus, hanem alázatos lélekkel, mint a gyarló- 
ságait beismerő publikánus. Nagy a mi szívünk 
fájdalma, irgalmas Atyánk! mert engedetlenek 
vagvunk Hozzád és hűtelenek Mesterünkhöz. Az 
O tanításaiból, az példájából ismerjük a jót, de 
nem cselekesszük. Rabul ejt bennünket a föld 
és ennek örömei után futkosunk; elmellőzvén az 



397 

igazi javakat, elveszítjük idvességünket. Ne bánj 
velünk, Uram ! szigorú igazságaid szerint ! Hiszen 
Te tudod legjobban, hogy él szívünkbe a jó sze- 
retete, de nem azokat cselekesszük, amiket szere- 
tünk, hanem amiket nem akarunk. 

íme vallást teszünk előtted, hogy ismerjük 
gyarlóságainkat s elhagyni kívánjuk azokat. A 
Te mindenható erőd erősítse meg lelkünket, hogy 
állhatatosak legyünk a jóban, kerüljük a vétket 
mely bánatot szül és nyomorúságba dönt; sze- 
ressük az erényt, mely megvidámítja és boldoggá 
teszi szívünket. Jézus megtöretett testének ós 
kiomló vérének jegyeivel teremts új életet mi 
bennünk, hogy mint annyiszor már, — most is — 
méltatlan vendégek ne legyünk az asztalánál! 
Bocsásd meg vétkeinket jó Atyánk és könyörülj 
rajunk ! Ámen. 

Ker. Testvéreim ! Abban a hitben, hogy őszinte 
bánattal könyörögtetek velem bocsánatért: kérem 
az én Atyámat és a ti Atyátokat, legyen rajtatok 
az ő kegyelme. Most már járulhatnánk is a szent 
asztalhoz, előbb azonban még egyházunk ősi szo- 
kásához híven, hitünk fő igazságai felől három 
kérdést intézek hozzátok, melyekre mindenki jó 
lelkiismerettel feleljen meg: 

1. Hiszitek-é, hogy a mi édes Atyánk az 
Örökkévaló Isten abban gyönyörködik, ha iránta 
gyermeki bizalommal s engedelmességgel visel- 
tetünk és ezáltal boldogok vagyunk? (Én hiszem 
és vallom.) 

2. Hiszitek-é, hogy Jézus Krisztus az emberiség 
megváltója s csak az ő tanításainak és példájának 
követése által lehetünk tökéletesek és ooldogok? 
(Én hiszem és vallom.) 

3. Hiszitek-é, hogy a földi lét az életnek csak 
parányi része, s itt a tökéletességet el nem érhetjük. 



398 

hanem a földön tűi örök életre s örök tökélete- 
sedésre vagyunk teremtve ? (Én hiszem és vallom.) 

Ezek után ísjí, mint az Űr gyarló szolgája, 
— tudván, hogy Ü irgalmas és igaz, — hirdetem 
néktek, hogy amily őszinte bánattal könyörögtetek 
hozzá, amily igaz volt vallástételetek : úgy nyertek 
tőle bűnbocsánatot és idvességet. A kegyelmes 
Isten árassza ki reátok az ő szent lelkét hogy 
szent fia asztalának mindnyájan méltó vendégei 
lehessetek... Ujolag hívogatlak benneteket a vég- 
telen szerelmű Idvezítő szavaival: „Jöjjetek ide 
mindnyájan, kik meg vagytok fáradva és meg 
vagytok terheltetve." Járuljatok ide alázatos szívvel 
és bűnbánó lélekkel ! 

(Ima a kenyér kiosztása előtt.) 

Szeretetnek Istene, édes Atyánk! Most, amidőn 
bűnbocsánatod felől ujolag megbiztattál, remegő 
szívvel nyújtjuk ki kezünket Jézus testének jegye 
után. Nem tudjuk: igaz volt-e bűnbánatunk. Te, 
ki a szív és lélek titkait ismered, tudod, mennyi 
gyarlóság maradt bennünk. Esdve kérünk azért: 
légy irgalmas hozzánk s könyörülj rajtunk! K 
megtört kenyér titkos erejével teremts bennünk 
tiszta szívet, hogy Jézusunkhoz hasonlók lehes- 
sünk, és az idvességet, amelyet úgy éhezünk* 
el ny e rhess ü k . Ámen . 

(Ima a bor kiosztása előtt.) 

Áldott Istenünk! A reménységnek édes sugara 
támadt szívünkben. Jézusunk megtöretett testének 
jegye, az imént elvett kenyér, immár hathatósan 
működik lelkünkben. Tudjuk: a Te kegyelmed 
cselekszi e nagy jót velünk. Bizalommal emeljük 
azért fel e pohárt, mint kegyelmed másik zálogát. 
Jézusunk nevében könyörgünk neked: legyen 
ennek minden cseppjében élet és üdv, ami után 
szomjúság epeszti keblünket. Légy kegyelmes 
hozzánk és könyörülj rajtunk! Ámen. 



399 

(Az Úrvacsora kiosztása után.) 

Kor. Testvéreim! „Valamennyiszer eénditek e 
lyeret és iándjátok e pohárt az Úrnak halálát 
dessétek, miglen eljövend." Az Idvezítő ezt 
yyta meg tanítványainak az utolsó vacsorakor, 
e eleget tettünk ezen testvéri óhajtásnak. Amig 
;tük a kenyeret és ittuk a pohárt: az ő halálát 
dettük imánk, beszédünk, éneklésünkben és 
gattuk töredelmes szívünkben. Hirdetjük is 
ndig, amig eljövend. Oh boldog idő, dicső kor 
z az, mikor álnokság nem lesz a szívekben, 
i törvény lesz csak: a szeretet. Nyomorúság, 
n védés, harag és irigység eltűnnek a földről. 

és szolga nem lesz közöttünk, egy űr lesz 
ik: Isten. A bűnök és szenvedélyek helyét 
ndes áhítat és benső béke foglalják el... Ké- 
kedtck talán és gyarlóságunk érzetében nem 
zitek?.. íme ő mondja, Jézus, kinek szájában 
tokság nem találtatott. * Akkor megtetszik az 
bev fiának jele az égen és a földnek minden 
nzetségei sírnak és meglátják az embernek fiát 
inni az égnek felhőiben nagy hatalommal és 
sőséggel" Azt mondjátok: végtelen soká lesz 

... „Miként a villámlás kijei napkeletről és meg- 
ázik napnyugatra is, úgy lészen az ember fiának 
iveteje is." Ám ez nagy részben mi tőlünk 
£g. Álljunk meg csak a fogadásban; neveljük 
tk a jövő nemzedéket Isten és emberszeretetben; 

mutassunk csak előttük rossz példát: meglás- 
sátok „el nem múlik e mostani egy nemzet mig- 
n mindezek meglesznek." Nekem hitein van. 

bízom az ember jó ösztönében, dicső rendel- 
ésében, Jézus ígéreteiben, isteni küldetésében, 
ndenek felett pedig az isteni kegyelemben .. 
•tek még egyszer imádkozzunk: 

Oh soha meg nem unnánk mi zörgetni kegyel- 
et ajtaján, irgalmas Atyánk! Minden imádság, 
\y szívünkből száll fel Te hozzád, egy-egy 
és nekünk a tökéletességhez s Te feléd. Alá- 



400 

zatos szívvel könyörgünk ismét, teremts új életet 
új szívet bennünk : Jézusunkéhoz hasonlót ! Érez- 
zük, jó Atyánk: már óhajtása is boldog érzést 
támaszt keblünkben, a Te országodról csak emlé- 
kezni is oly édesen esik szívünknek. Az a néhány 
pillanat, mikor önmagunkról megfeledkezve, neked 
s Jézusunknak adjuk át magunkat, a világi gyö- 
nyörök közt soha nem érzett üdvöt terem lel- 
künkben. Óh jöjjön el a Te országod: a szeretet, 
béke, világosság és szabadság országa jöjjön el 
Atyánk dicsőséggel! Ámen. 



Szikszay András, 

ibrányi evang. reform, lelkész. 



4. 

Új templomban, az újbori urvacsoraosztásra 
és az urasztalához először járuló növendé- 
kekre tekintettel. 



Néhány perccel elébb a vidám öröm hang- 
jait verték vissza ez újonnan megépült templom 
falai és a lélek édes boldogságban ringott el azon 
gondolaton: nagyobb leszen ennek a második ház- 
nak dicsősége, hogy nem az elsőé vala. A jogos 
örömnek utolsó akkordjai jóformán még el sem 
enyésztek és ime: ez először megterített urasz- 
talra tekintve, valami ki magyarázhatatlan fájó 
érzelem, sötét ború ereszkedik hirtelen reánk, 
mint őszi köd szokott a hervatag mezőre. Mert 
ez a megtöretett kenyér s ez a pohárba kitöltött 
bor az emlékezet szárnyain ama golgotai nagy 
eseményeknek megrázó jeleneteire, a kínos szen- 
vedésre és halálra vezet vissza bennünket, melye- 
ket az hordozott el testében érettünk, akinek 
álnokság nem találtatott szájában és aki megron- 
tatott a mi bűneinkért 

Megrendült kebellel nemde azt kérditek : miért 
kellett e napon, melyet az Ur rendelt, hogy örven- 
dezzünk és vigadjunk ezen, — Jákob oszlopának 
árnyékában a gyásznak, a halálnak komor rava- 
talát is felállítani; miért behozni ide, a lakadal- 
mas házba ezt a koporsót, hogy pillanatra leg- 
alább elnémuljon az öröm a vigad ozók ajkain s 
keserv tépje meg a szívet, amely csordultig van 
ünnepélyes s vidám érzelemmel?! 

Papi Lexikon I. 26 



402 

De ne bántson ez titeket; sőt inkább higyjé- 
tek el: így van ez jól s így kell lenni ennek! 
Az itt ábrázolt koporsó ós halál nemcsak irányát 
szabja meg mai magasztos örömünknek, de a 
legdiszesebb koronát teszi föl, hogy valóban igaz 
és keresztyéni lehessen. 

Ti az ősi erőből, az egyház ós vallás iránt 
érzett forró szeretetből szép és diszes hajlékot 
építettetek annak a véghetetlen nagy Istennek, aki 
nem lakozik kézzel csinált templomokban és akit 
az egek egei sem foghatnak be. Ti szívesen és 
örömmel hoztátok ide szegénységeteknek filléreit, 
a vállvetett munka és szorgalomnak drága kin- 
cseit. Büszkék vagytok — és pedig méltán — 
hogy ez alkotmányban minden követ saját erőtök 
illesztgetett egybe. 

Ah de micsoda becse lenne rátok nézve a 
legdrágább kövekből faragott és e világ minden 
kincseivel fölékesített templomnak is, ha nem 
tudnátok, hogy abban feltalálhatjátok az örök 
kegyelemnek láthatatlan Urát, a minden áldá- 
soknak kiapadhatatlan forrását? Mit használna e 
szemet kápráztató fényben és pompában elrebe- 
gett imádság; mit a bűnroncsolta szívnek őszinte 
és igaz vágya a megjobbulás és megszentelődés 
után, hogy ha nem ereznétek itt lehajolni hozzá- 
tok ezt a megbocsátó, végtelen irgalmat, amely 
gyöngéden fölemeli és agy szerető atyának keb- 
lére helyezi a porhazának elbukott gyermekét? 

E szomorú emlékjegyek azonban értékes 
zálogok, hogy a bűneinkkel megbántott Isten ki- 
engesztelődve, jóságosan hozzánk tért és az egy 
igaz halála által, a kiben betölt a prófécia: ki- 
végeztetik a Messiás, de a halál semmit nem árt 
neki. - - az elvesztett édent minden örömével 
visszaadta és a bezárult menny kapuit előttünk 
újra felnyitá, hogy egykor magába fogadja e 
földnek üdvösség után sóvárgó vándorát. Nóé 
galambja ez, szájában a zöldelő ólai ággal, meg- 
jelenvén az emberi életnek a bűn es gyarlóság, 



408 

a szenvedés és halál által beárnyazott látóhatá- 
rain s a megf áradott és megsebzett szíveknek 
csöndes megpihenést és nyugalmat mutatván a 
válságnak, üdvnek magaslatán. 

Sietve jöjjetek hát, kik a bűntudat súlya alatt 
roskadoztok; hajtsátok ide lázban égő fejeteket, 
hogy könnyebbúlést és gyógyulást találjatok! És 
ha megérezte lelketek, hogy eme láthatatlan orvos 
áldott kezének érintésére a menny békéje és nyu- 
galma kebletekbe szállt: vigyázzatok, hogy az 
ne szálljon el többé! Isten fiaihoz és leányaihoz 
illően ártatlanságban, tisztaságban éljünk, mert 
nekünk szól a nagy apostol, Pál: avagy nem 
tudjátok-é, hogy ti az Isten templomai vagytok és 
az Isten lelke lakozik ti bennetek? Ha valaki az 
Isten templomát megszeplősíti, elveszti az Istent, 
mert az Istennek temploma szent amely ti vagytok. 

Véssétek e szavakat különösen szívetekbe 
most, midőn ez ünnepélyes alkalommal a szőlő- 
tőke áldásáért is hálákat adni akarunk. Áldva 
legyen Isten, aki borral vidámítja az ember szívet, 
elűzvén e reá sűrű fellegként boruló gyötrő 
gondokat. De vigyázzatok, hogy amit Isten áldás- 
ként nyújt: a bűn forrásává ne váljék kezetek- 
ben, testi, és lelki romlást, kárhozatot ne hozzon 
reátok. Oh mert sok jólétnek és boldogságnak 
lett már halálharangja a borral hullámzó pohár 
csengése; sok drága kincset: erényt és becsületet 
taposott porba a mámoros fő. Halljátok meg 
azért az intést: meg ne részegedjetek a bornak 
miatta, melyben bujálkodás vagyon, hanem inkább 
teljesedjetek be szentlélekkel és mint nappal, éke- 
sen járjatok, nem dobzódásokban és részegségek- 
ben, mert valakik ilyen dolgokat cselekesznek, az 
Isten országának örököseivé nem lehetnek! 

Ti pedig, akik ez új hajlékban először fog- 
laltok helyet az öntudatos keresztyének között: 
ne feledjétek soha, hogy magatokat az Urnák 
szent és kedves áldozatul kell szentelnetek, hogy 
mint élőkövek felépülhessetek és lelki ház legyetek, 



404 

melyben az Istennek lelke lakozik. Ne feledjetek, 
hogy mint a gyermek Jézusnak, úgy nektek is 
folyton bölcseségben, Isten és emberek előtt való 
kedvességben kell növekednetek és kebletekben 
a hitet, reményt és szeretetet mindvégig meg- 
őriznetek, mert csak így lehettek anyaszentegy- 
házunknak buzgó és jó cselekedetekkel ékeskedő 
tagjai s egy iól folytatott élet után pedig ama 
szebb hazának: örökösei. 

(Imádság.) 



Sulyok István, 

nagyváradi ev. ref. lelkész. 



H) ESKETÉSI BESZÉDEK ÉS IMÁK. 

1. 

Szeretett ifjú pár! 

Az Isten házában, az Űr oltára előtt állótok, 
togy szíveteknek igaz szerelem szőtte frigyét 
zent esküvel pecsételjetek s e szövetségeteKre 
r elünk együtt áldást kérjetek Attól, akitol száll 
Iá rnindcyi jó adomány és tökéletes ajándék. S 
íztán az áldásával fejeteken s a jó szülők, ked- 
r es testvérek búcsú-csókjaival ajkaitokon s mind- 
tyájunk üdvkívánataitóí kísérve, elindultok élet- 
pályátok amaz új ösvényén, mely illatos rózsákkal 
>ehintve, a házasélet gyönyörű paradicsomkertjébe 
ezét .. Boldogok ti, kik feltalálva egymásban 
zívetek felét, a viszonzott szerelem mindennél 
desebb boldogságát s dúsan megrakodva a viruló 
fjúság s az életszerencse minden adományával, 
t legszebb remények közt köszönthetitek e napot, 
tmelyen egymásnak egy egész életre hűseget 
isküsztök és a legszerencsésebb kilátások között 
éphettek ki abba az új világba, amelytől egy 
ígész élet üdve és boldogsága függ! 

Boldogok vagytok, igen ! s ezért nem adhattok 
Jég hálát a jó Istennek, ki annyira szeretett tite- 
ket, hogy ifjú korotok legszebb álmát ily hamar 
>s ily teljes mértékben valósulni engedte. 

De mi sors vár rátok vájjon a jövendőben? 
fájjon boldogok lesztek-é ezentúl is mindig, házas- 
ltetek minden napjaiban? .. Ez az a kérdés, a 
nelyre ti határtalan örömötök mámorában nem is 
gondoltok talán, de amely kérdésre azok a jó lelkek, 



406 

kiknek óvó, védő szárnyai alól a inai nappal kire- 
pültök, annál aggódóbb, de egyszersmind remény- 
kedő, szívvel keresik, találgatják a feleletet. 

Ám jövendőnk titkát jótékony Isten-kéz takarta 
el vágyó szemünk elől. Mi azt a sűrű fátyolt e^y 
üllanatra is fel nem lebbenthetjük. Mi csak ker- 
letünk, mi csak imádkozhatunk : add Uram, Isten! 
íogy e szép és boldog ifjú pár a jövendőben is 
mindig ily boldog legyen!.. Ez a buzgó imádság 
lebeg, különösen ma és ez órában azoknak a jó 
szüleiknek ajkán, kik téged, kedves vőlegény! 
gyermekkorod óta annyi odaadó szeretettel, oly 
íéltő gonddal óva még a fúvó széltől is mind a 
mai napig szülei gondviselésük szárnyai alatt ta- 
kargattak, s most, hogy meg kell válniuk tőled, 
szemök fényétől, összekulcsolt kezekkel s könyes 
szemekkel tekintenek lel az égre : jó Isten, add, 
hogy kedves jó fiunk mindvégig boldog legyen!... 
S mit tehetnének egyebet, s többet te éretted is, 
kedves menyasszony! azok a drága jó szülék, kik 
téged, mint viruló családfájuk többi kedves virá- 
gait, gvöngéd szívok egész melegével, őrködő 
gondjuk egész odaadásával ápoltak és dajkálgattak 
s mindent megtettek éretted s jövendő boldogsá- 
god érdekében ... S most, hogy elbocsátanak ölelő 
karjaik közül s abból a nyájas családi fészekből, 
hol többi galambjaikkal összeölelkezve eddig oly 
boldog valál: most immár ők sem tehetnek mást 
mint hogy mindennapi imádságukba foglal va téged, 
esdekelve könyörögnek: jó istenünk! tedd bol- 
doggá, tedd szerencséssé forrón szeretett (e má- 
sodik) gyermekünket (is), annak a kedves ifjúnak 
karján, kire. a te bölcs rendelésed szerint, jó 
reménységgel bízzuk őt, szülei szívünknek ez 
egyik drága kincsét! 

Kísérjen azért titeket szeretett ifjú pár! az 
előttetek megnyílt ismeretlen ösvényen, jó szü- 
léitek örömkönyje s buzgó imádsága mellett a 
kifogyhatatlan kegyelmű Istennek áldása, aki 
eddig is szerető kézzel igazgatta életútatokat 



407 

egymáshoz vezérelve, a szeretet rózsa-láncával 
fűzte össze szíveteket s rátok, éltetek e legszebb 
napját felderítette. De ne feledjétek, hogy aki 
annyira szeret titeket: Istent a ti legjobb atyá- 
tokat, nektek is viszont szeretnetek kell. Szeret- 
netek és félnetek, mert ő a szerzője boldogságo- 
toknak s ő minden jónak kútfeje: — az erő, egész- 
ség, békesség, megelégedés áldása, mind-mind az 
ő kefében van. 

Ám azért jövendő boldogságtok hajlékát az ő 
segítségével mégis csak nektek kell felépítenetek. 
Vigyázzatok azért, hogy milyen fundamentumra 
s milyen anyagból építetek... Ha azt hiszitek, 
hogy az ifjúság szépsége, szerencsés társadalmi 
állás, kedvező anyagi helyzet, talán kincs, gaz- 
dagság, hírnév és" dicsőség, hogy ezek a földi élet 
s épen a páros élet boldogságának legbiztosabb 
fundamentumai: nos hát akkor — bizony mondom 
- csalódni fogtok ! Ilyen bizonytalan, ingatag 
alapra hát ne építsetek! Hanem építsetek olyan 
fundamentumra, mely erős, mint a nalál, kemény 
mint a koporsó, melyet eső és árvíz meg nem 
mozdít... építsetek a szeretet fundamentumára. 
Szeressétek egymást, azzal a szeretetted, mely 
minden kincsnél drágább és tartósabb, mert az 
apostol szavai szerint soha el nem fogy. Szeressé- 
tek egymást azzal a szeretettel, melynek egy 
paránya édesebb a föld minden javainál és dicső- 
ségénél ; azzal a szeretettel, melyről régen meg- 
mondták és nagy igazán, hogy az mindent pótol, 
ám azt ki nem pótolhatja semmi. 

De ha csak önmagátokat szeretitek, kíván- 
hattok-e másoktól szeretetet, igaz becsülést, avagy 
csak hideg tiszteletet is? Pedig ne feledjétek, nek- 
tek — társadalmi állásotoknál fogva - erre is 
súlyt kell helyeznetek. Szeressétek hát azokat is, 
akikkel életűtatokon talán naponként, vagy ottan- 
ottan találkozni fogtok. Mentől boldogabbak lesz- 
tek, annál melegebben kell hogy dobogjon nemc- 
sen érző szívetek azok iránt, akik boldogtalanok, 



408 

vagy akik tőletek várják bajaikban a segítést, 
a tanácsot, a vigaszt sorssújtotta helyzetükben. 

És ha netalán magatoknak is szükségetek 
lenne majd egy segítő kézre, egy vigasztaló igére, 
— mert hiszen kicsoda volna ment a sors külön- 
féle próbáitól? — ne feledjétek akkor, hogy ami 
legjobb, legszeretőbb barátunk és lelki orvosunk 
a Krisztus, mindig mellettünk áll s ha mi letö- 
rölni igyekeztünk a mások könyjeit, letörli ő is a 
mieinket ; s ha minden nemes törekvésünk mellett 
is fájó sebet ütne szívünkön az élet és \ilág: 
nála mindenkor kész a gyógyító balzsam ós a 
bátorító szó: bízzatok, ne féljetek! a ti szomorú- 
ságtok nemsokára örömre fordul ! 

Csak ezeket akartán) szívetekre kötni, kedves 
ifjú pár, szeretteim az Úrban! Mert szívem tel- 
jességéből kívánom nektek, jó szüléitekkel, kedves 
testvéreitekkel s minden jóakaróitokkal együtt, 
hogy amüyen szép éltetek ez örömnapja, oly 
zavartalanul, a legteljesebb megelégedésben és 
boldogságban folyjanak pároséltetek további nap- 
jai és esztendei ! 



Lévay Lajos, 

sárkeresztúri ev. ref. lelkész. 



2. 

Ker. Testvéreim! Miután az ország törvényei 
szerint, mint e haza polgárai kinyilvánítottátok, 
hogy egymással házassági szövetségre akartok 
lépni, itt állótok Isten szolgája előtt, hogy szövet- 
ségeteket megkösse, megáldja a vallás. 

Ti tehát egymás házastársai akartok lenni. 

Hatalmas erő az emberi agarat. Bámulatos 
eredményeket képes felmutatni. És mégis a többek 
közt, épen a házassági szövetség jó kimenetelére 
nézve, magában véve gyenge hatalom, csekély 
akarat. Hogy a házassági szövetség jó szövetség 
legyen: ahoz a saját akaratunkon kivül még 
egy végtelenül hatalmasabb erő, szentebb akarat 
szükséges: Isten akarata. Azért mondja a szent 
könyv: „megnyeri a jót, aki talál teleséget és vett 
jó akaratot az Urtpl." Mert a házassági szövetséget 
Isten szerzetté, szerzetté azon természeti és 
erkölcsi törvényeket amelyeknek teljesítése, vagy 
megsértése boldoggá vagy boldogtalanná teszi a 
házassági szövetséget. Azért, ha a házastársak 
boldogak akarnak lenni, akaratukat e felsőbb, 
végtelenül erősebi) akarathoz, Isten akaratához 
kell szabniok, amint az szent Fia tanított meg 
bennünket erre, ama szavakban: „Atyánk! legyen 
meg a Te akaratod!* 

Isten akarata tehát bizonyos kötelességeket 
ró a házasfelekre. „Vigyázatok és imádkozzatok", 
azért ti is szeretett testvéreim, hogy ezen házas- 
társi kötelességeket, szüntelen szem előtt tartsátok 
és meg ne szegjétek! 

Ilyen Isten akaratából folyó kötelesség, ilyen 
természeti és erkölcsi törvény a leendő hitestársak 



410 

közt a: szeretet. Fejtegessem-e nektek ennek mi- 
voltát? Nem fejtegetem, mert ez az első kötelesség 
olyan, hogy azt magyarázgatni nem, csak érezni 
lehet. A tudomány egész tudományszakokat szen- 
telt már az emberi lélek titkainak kikutatására, 
de az érzelmeknek s kivált a férfi és nő közt égő 
szeretetnek mélységeibe még nem bírt alátekinteni. 
Mert e titok végszálait maga Isten tartja kezében. 
Azért mondja az apostol: ^felette nagy titok 
ez! u (Ef. 82.) Azért mondja igazán a példabeszéd, 
hogy „a házasságok az égben köttetnek." A férfi 
és nő szerelme olyan, mint az egészség. Könnyű 
és édes érezni, ha van, de magyarázni s megha- 
tározni nehéz s csupán az ellenkezőnek, a beteg- 
ségnek jeleiből lehet. Jaj azoknak, akiknek már 
magyarázatra van szükségük ! Ti azért szeretett 
testvéreim, ne tudakoljátok, csak érezzétek mélyen 
és őrizzétek a betegségtől e szent, ez édes érzést 
és hálákat adni meg ne szűnjetek Istennek, amiérte 
titkot szívetekbe ülteté ! Ez az első kötelességetek. 
Azért „űj parancsolatot ndok néktek, hogy egymást 
szeressétek.- (Jn. 13. 34.) 

Isten akarata továbbá, hogy az ember társas 
életet éljen. Isten, akarata, hogy az emberiség nagy 
társaságában az ü szent Fia: Krisztus egy különös, 
egy szent, egy örök társaságot alapítson : az Isten 
országát, hogy e szent társaság az emberiséget 
az örökkévalóság számára nevelje, a természeti 
társas élet formáit megnemesítse. A természeti 
társasélet alapformája a esalád lévén: azért a 
családot alkotó férjnek és feleségnek vannak 
különös nemes kötelességeik is, amelyeknek tel- 
jesítése által a családnak, a hazának, az emberi- 
ségnek tesznek szolgálatot, amely kötelességeket 
Isten országa s a kor. vallás nemcsak meg nem 
szünteti, sőt tisztázza, szentesíti, midőn megtanítja 
a házastársakat, hogy ők Istenhez tartoznak, -- 
lélekben Istenhez hasonlítanak s ezért minden 
teremtménynél magasabb erkölcsi méltóságra hiva- 
talosak t. i., hogy ^lsten fiúivá lennének u s töké- 



41 1 

letességre, tisztaságra törekedvén a család, a haza, 
az emberiség haladását, boldogságát, méltóságát 
gyarapítanák. 

Mint egyenlőképen Isten fiainak, egyenlő- 
képen törvényük és kötelességük: hogy egyik a 
másiktól teljességgel nem független; mindegyiknek 
egyenlőképen szüksége van a másikra, amint 
.Pál apostol mondja: „sem a férfiú nem lehet asz- 
szony nélküL sem asszony férfiú nélkül." (I. Kor. XI. 
11.) Es a nőt, ezen őt megillető polcra a rabszol- 
gaság állapotából Jézus emelte tel. Jézus vallása 
tisztázta és szentesíté azon erkölcsi törvényt, hogy 
a férfi nem zsarnoka a nőnek, hanem feje, (I. 
Kor. 11. 3.) mert csak egy férfi védő felelősége 
alatt biztos a nő tisztessége és amelyik nő e 
viszonyt rabságnak tekinti és a férfiak szabadsá- 
gára vág3 r ik: az a természetet, a szemórmetességet 
tagadta meg. 

A nő világa az otthon, a házi tűzhely. Ennek 
fényét nyájassá, kedvessé, vonzóvá, tisztává, ara- 
nyossá tenni; a léttel küzdő férfinak sokszor komor 
homlokát, sokszor egyetlen találó, szívbe röppenő 
szóval felderíteni; a megelégedésnek, békességnek, 
boldogságnak őrangyala lenni; a férfi verejtékét 
s annak gyümölcsét megbecsülni, serénységgel 
gyarapítói: ez a nő tiszte. Az ilyen nő „a férfiú 
dicsősége." (I. Kor. 11. 7.) „Ennek Ara sokkal felül- 
haladja a karbunkulusokat, bízik ahoz az 6 fér- 
jének lelke és annak marhája el nem fogy. u (Féld. 
XXXI. 10. 11.) 

A férj kötelessége azon ^hatalomból" (I. Kor. 
11. 10,) folyik, amelylyel a nő felett bír. A férj 
ne feledje, hogy hatalmát a nő felett Istentől vette 
s azt Isten akarata szerint tartozik használni, azzal 
Istennek tartozik számolni, amint azt Szent Fia 
által nekünk kijelentette. El ne felejtsétek azért 
az apostol intését: „akarom, hogy tudjátok, hogy 
a Krisztus minden férfiúnak feje; az asszonynak 
pedig feje a férfiú, a Krisztusnak pedig feje az 
Isten" (I. Kor. 11. 8.) Azért a krisztusi szeretet 



412 

hassa át a férfi hatalmának minden megnyilatko- 
zását. A férfi szerető hatalmával védje és tartsa 
fenn a nőt, az otthont; a szeretet acélozza meg 
eszét, karját, szívét e küzdelemben. Ekképen a no 
boldogságában a saját boldogságát, a nőben saját 
magát szereti a férfi. Legyen a férfinak mintaképe 
a Krisztus, mint az apostol mondja: „férfiak sze- 
ressétek a ti feleségeiteket, miképen a Krisztus is 
szerette az anyaszentegyházat és önmagát adta 
azért Aki szereti az 6 feleségét, magát szereti" 
(Ef. y. 25. 28.) 

így nemesül a férfi és nő szerelme hitvesi 
szeretetté, boldogsággá, a férfi áldozatkész hatalma 
és a nőnek férjét „becsülettel tisztelő" (Ef. V. 33.) 
szemérmetessége által. 



Csánki Benjámin, 

tiszafüredi ev. ref, lelkese. 



3. 
Mester Anna unokatestvérem esketésekor. 



Örülni és búcsúzni jöttünk ide. Boldogság 
szívünkben és omló könyek szemeinkben ; a derűit, 
napsugaras égből hulló esőcseppek és a szivár- 
vány, ott az égboltozat másik tájékán, ime az 
iljen pillanatok azok emberi életünkben, amelyek- 
ről azt mondja szentkönyvünk, hogy „a neve- 
tésbe is bele fáj úl az ember szíve". Hogy meg nem 
szakad édes terhe, alig megmagyarázható, de mégis 
természetes ellentétei alatt, annak oka egyszerűen 
az, mert annak a szivárványnak színpompájában 
ott ragyog a reménységnek, emberi életünk és 
küzdelmünk ez örök hitegető, de egyszersmind 
felemelő és erőt adó angyalának biztató színe is. 

Itt családomban, a szívemhez oly közel eső 
rpkon lelkek által átölelve, állván meg, mint az 
Úrnak szolgája, én és testvéreim, köztünk a szerető 
édes anya, a csendesen, a természet rendes törvé- 
nyei szerint pusztuló törzsnek még megmaradt 
ágai, akiknek hátunk mögé már bizonyára csak 
mindig hamvadó, mindig sötétlő árnyékot vethet- 
nek a hanyatló napnak sugarai, óh mi borúiha- 
tunk le, kezeinket ég felé emelve, legteljesebb 
hálával a gondviselés előtt, hogy a reménységnek 
lelkét nekünk adá s óh talán mi érezhetjük leg- 
mélyebben annak szükségét, hogy örömünkben 
és búcsúnkban a szép és boldogító reménység 
édes számításai hozhatják meg a megnyugtató 
kiengesztelődést. 



414 

Igen, a boldogító reménység édes kiengesz- 
telődést Mert e pillanatban e házban, ez alka- 
lommal, a természetnek az a képe újul meg lel- 
kemben, midőn azt a sok változatos, most derűit, 
majd borús napokat látva, néha a vihar által is 
megtépett, de a szeretet által épített és mindig a 
szeretet lelkével takargatott fészek mindig üre- 
sebbé válik, mindig szűkebb körre szorítkozik s 
az édes anya, aki annak éltető lelke volt, egy- 
részről a boldog célhoz jutás s a múlt sokféle 
emlékeinek gazdag örömeivel, de másrészről a 
magára maradt egyedüliség nehéz megszokásával 
látja szeretteit szárnyra kelni, új életet alkotni; 
kiki szíve hatalma alatt állva, annak természetes 
örömét és boldogságát keresve .. övéit megtar- 
tani s tőlük mégis búcsúzni, érezzük boldogságu- 
kért, szerencséjükért, megelégedésükért, — mégis 
remegni és imádkozni — igazán olyan öröm és 
boldogság, amelybe belefúj úl az ember szíve s amely 
fájdalomnak megszenteltek könyjei s amely fáj- 
dalmat csak a boldog reménység nem enged ke- 
serűvé változni. 

Keresztyén jegyesek ! Kedves testvéreim! Lel- 
keteknek az a nemes érzése, amely szíveteket 
együvé hozta, bizonyára elég erős hatalom arra, 
hogy együvé fűzött életeteket vezesse, méltán óhaj- 
tott boldogságotokat megalapítsa. De ezek a kö- 
nyek, amelyeket most szemeinkből láttok hullani, 
és az édes anyának és szeretteiteknek áldása, 
amely életűtatokban kísér: szenteljék meg, tegyék 
zavartalanná boldogságotokat Isten áldásával. 

Ámen. 



Mitrovics Gyula, 

dehreczeni uv. ref. lelkész. 



4. 

Háznál. 

Isten, szeretetnek szent Istene! eme helyre, 
mely e pillanatban az igaz érzelmek által meg- 
szentelve templommá avattatott, nézz alá áldó 
tekinteteddel s örök szereteted fényéből küldj egy 
sugárt az előttünk álló s egymást igazán szerető 
ifjú házasok szívébe! Ámen. 

keresztyén Jegyesek ! 

Ugy állótok itt, mint egy szülőföldjéről távozó 
vándor az idegen ország határkövénél. Miként 
annak szíve, úgy a tietek is reszket; reszket a 
fájdalomtól és az örömtől, mik egymásután fel- 
váltva ostromolják. Fájdalmatok az emlékezetben, 
örömötök a reménységben van. 

Midőn távozóban vagytok ti is a szülői haj- 
lékból, szeretteitek köréből, gyermek és ifjúkori 
ábrándok, édes örömeitek tanyájáról : felmerül 
lelketekben a múlt, melynek előttetek minden 
Redves részletét, űjra elővarázsolja az emlékezet. 
És ez emlékezés közben átrezdül szíveteken a 
fájdalom s a búcsű pillanatában szemeitekben 
megjelen a bánat könyüje. 

Majd a reménység száll élőtökbe s annak az 
új idegen hazának, melynek most határán állótok, 
hova távozni akartok, tündéri színekkel rajzolja 
le tájékait, az öröm és boldogság virágaival hinti 
be íitjait. Es ti látva ezeket, szívetek ismét meg- 
remeg, most már az öröm és boldogság édes ér- 
zelmei alatt, szemeitekben újra könyek gyüle- 
keznek, melyek most már a boldogság könyjei. 



4!(> 

Milyen drága kincs is a reménység e pilla- 
natokban ti nektek ker. iegyesek ! (házasok) Hang- 
jaira szívetek magasan feldobog, mesés tájéjkainak 
látására arcotok az öröm pirjában ég. Oh, ha 
felettetek mindig ilyen tiszta, derűit ég ragyogna! .. 
De nem! nem óhajtom én ezt ti néktek. Miként 
a föld puszta és sivár lenne, ha felette örök 
fényben égne a nap, akként a ti szívetek is folyton 
az öröm sugaraiban fürödve kiégne és puszta, 
sivár lenne. Hadd jöjjenek hát és hadd borítsák 
el olykor-olykor szíveteket a szenvedések és fáj- 
dalmak fellegei, hogy az aláhulló könyek jóté- 
kony cseppjei, miként a mezőnek a beborult ég 
zápora — adjanak új elevenséget, új fogékony- 
ságot szíveteknek az örömök befogadására és 
élvezésére. 

De még, ha nem óhajtanám, tudom úgy is, 
hívatlanul is elő fognak jönni a ti jövendőtökben 
is a megpróbáltatások; a földi életben ezeket 
s,enki el nem kerülheti. De ti ne féljetek ezektől. 
En hiszem, tudom, hogy könyelműen, előkészü- 
letlen nem indultatok neki ennek az országnak. 
Minden csapás és szenvedés ellen visztek keble- 
tekben útra egy talizmánt, melynek csodatevő 
hatására le fognak simulni körülöttetek a vészek 
és viharok csapkodó hullámai. E csodatevő taliz- 
mán: Istenbe vetett törhetlen hitetek s szívetek- 
nek egymás iránt lobogó szerelme. 

Csak ezt a talizmánt ne hagyjátok el soha, 
csak ez ne hagyjon el benneteket soha!.. 

Jöhetnek így a megpróbáltatások; ellenetek 
fordulhatnak azok, kik most baráti szeretettel 
ölelnek; elhagyhatnak szeretteitek, kiknek köré- 
ben eddig boldogan éltetek; kijátszhat, megcsalhat 
benneteket az élet: mindez mit sem fog nektek 
árthatni, mert a szeretet hatalma győzni fog 
azokon, mert a szeretet erősebb a halálnál is s 
győzedelmes, mint a zászlós tábor. Nem, óh nem 
lesz nektek nehéz az élet küzdelme ker. jegyesek, 
csak szeressétek egymást és ami fő, csak higy- 



417 

jetek Istenben. Ennek a hitnek vezérfénye nem 
fog engedni titeket letérni emberi nemes rendel- 
tetésiek útjairól, vagy ha egy pillanatra megtán- 
torodva letérnétek is arról, ennek a hitnek égi 
angyala ismét Istenhez fog vezérelni, ki meg- 
áldja, és megszenteli élteteket. 

Oh most is, e pillanatban is, midőn esküvésre 
nyilnak ajkaitok, jertek, kérjétek az ő segedelmét 
és áldását; imádkozzatok: 



Rácz István, 

szatmári ev. rof. lelkész. 



Pupl Larikom I. 



27 



Rokon lelkész esketéskor. 

Szentelje meg az Ur a buzgó szívek áldozatát 
e helyen, hol a lélek oltárt emelt az ő szent 
nevének; áldja meg a szerelemnek idvezítő szö- 
vetségét, mely az ő jóvoltából nyeri sírig tartó 
erejét! Zengjen fel keblünkben az erős hitnek és 
bizalomnak csengő szózata, hogy az igazi boldogság 
édes reményében fogjon itt kezet a szívből fakadó 
hű szeretet. Ámen. 

Keresztyén jegyesek! 

„Kegy elein néktek és békesség az Istentől, a 
mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól," (I. Kor. 
I. 3.) Pál apostolnak eme szavaival üdvözöllek 
titeket szivem teljességéből ez ünnepélyes pilla- 
natban. Oh mert két szerető szív egyesülésének 
látása mindenkor örömmel tölti el keblemet. Es 
az öröm fokozódik most keblemben, szívemnek 
érzése lángolóbb lesz szent kötelességem végzése 
közben, mert tudom, hogy az Isten, kinek áldá- 
saival sáfárkodni óhajtok, — a rokoni érzés bol- 
dogító láncával kapcsolta ós kapcsolandja össze 
szívünket ós ez órának emléke kétszeresen édes 
leend reám nézve mindenkor. 

De ti felettetek sem enyészhetik el t. jegyes 
pár! nyomtalanul ez az emlék s még a — talán 
viharokkal bővölködő — élet végén is vissza 
fogtok pillantani a boldog szerelemnek eme most 
pirkadó szűzies hajnalára, mely az emberi szemek 



419 

itt elfedett jövendő titkos homályából a földi 
vösség virágaival integet felétek. A boldogi 
jnak bájos szivárvány képe ez, melv bár több 
e szinbol áll, de minden színárnyalat fenséges 
rűre enged következtetnünk. 

Különösen emlékezetes leend ez óra te előtted, 
zteietes férfiú, ki a szíved felől álló boldog 
inak vagy szerető vőlegénye; mert hiszen te, 
egy vagy az anyaszentegyház őrállói közül, 
ön ezen egyházban, ezen dicső hajlékban kez- 
tted meg szent szolgálatodat Krisztus örök 
iinek lelkes hirdetésével; és most ama kiemel- 
dg lelkületről tanúskodó lépésedet ugyancsak 
Úrnak e szent házában követi egy nem cse- 
lyebb fontosságú lépés, midőn szakítva az ifjú 
r könnyen tévedhető magánosságával, fölveszed 
tiázasságnak édes igáját s szíved választottá val 
\rütt állottál ide Isten oltárához, hogy a szívetek 
tötte szent frigy Isten áldásának kíséretében 
érjen sírigtartó befejezést. Nem csekélyebb jelen- 
;égű, mondom, eme lépés sem, mert hiszen bölcs 
lamon mondja: „megnyeri a jót, aki talál fele- 
det és vett jó akaratot az Úrtól.'" (Péld. XVIII. 22.) 

De keresztyén jegyesek! én ez alkalommal 
mcsak mint szerető rokon állok itt előttetek, 
gy az oly sok aiakról elröppent üdvözlések és 
kívánságok sorahoz hasonlót csatoljak, hanem 
y állok itt, mint Istennek szolgája, hogy buzgó 
ívből származó könyörgés közben megáldjam 
zassági szövetségieket az Isten nevében és 
jyek törvény szerinti megerősítője. Es most 
calmat vehetnék arra, hogy házassági szertár- 
iunk kívánalma szerint elősoroljam a boldog 
zasság kellékeit, figyelmeztesselek eme legfon- 
tabb lépés következményeire, veszélyeire. El- 
mdhatnám, hogy valamint az ó-szövetségben 
ilített Bábel tornya sem épült fel, úgy boldog 
zasság sem képzelhető egyetértés nélkül, mert 
g az akaratnak különböző úton-módon való 
/ényesítése visszavonást szül és megingatja az 



420 

egymás iránti bizalom alapját: az egyetértés szel- 
lemét úgy keli néznünk, mint a hajnal szülte 
harmat gyöngyöt, melynek jótékony hatása bizton 
mutatkozik a házas életben s ennek fejlődő virá- 
gain. Elmondhatnám, hogy a józan élet, becsületes 
munkásság, a türelem és engedékenység erénye, 
mind egy-egy lépcső a boldog házasság felleg- 
várához, és akik nem kellő megfontolással, nem 
a szív tulajdonságainak teljes ismeretével és a jó 
cselekedetekből származó tiszta öntudat kincseivel 
szállottak a házasélet sokszor háborogva hullámzó 
tengerére: elvesztvén a vezérlő iránytűt, a bol- 
dogtalanság, a kétségbeesés örvényeben lelték 
halálukat. De ezen dolgok bővebben leendő tár- 
gyalásának kötelessége alól felment engem egy- 
felől ama körülmény, hogy te, t. férfiú, mindezeket 
tudván, sok házastársnak adtad már tanácsul, 
másfelől felment műveltségetek és társadalmi állá- 
sotok, mert ti nemes lélekkel emelkedtetek felül 
a mindennapiság szűk látkörén, a szűkkeblűség 
korlátain s jól tudom, hogy ti nem pusztán a 
testi, hanem főleg a szellemi élvekórt ragasz- 
kodtok az élethez, ennek gyönyöreihez és így 
egymáshoz is. 

En nem akarok visszaélni türelmetekkei, de 
azt a Szerencset, mely szerint kérésetekre meg- 
jelenhettem köztetek, engedjétek viszonozni az 
által, hogy e nap emlékére három szál virágot 
nyújtsak ti nektek megőrzés végett. 

Első szál virág lesz a hit, vagyis a léleknek 
amaz érzése, mely szerint a lélek, — a földi sze- 
mekkel nem látható világban — a testi érzékek 
határán kivül eső eszmékkel azonosítja magát, azok- 
ban élve, azokkal táplálkozva mintegy. Ahonnan 
jól mondja Pál apostol a zsidókhoz írott levelében: 
„A hit oly dolgoknak valósága, melyeket remélünk 
és amely dolgok nem láttatnak: azoknak bizonyos 
mutatója" (Zsid. XI. 1—3.) Nincs olyan mozzanata 



421 

az életnek, melyben szükségünk ne volna a hitnek 
erejére. Oh mert hányszor zavarja meg számítá- 
sunkat a kegyetlen sors? Hányszor ütnek sebet 
szívünkén az emberi irigység ádáz tőrei? Hány- 
szor kell siratnunk elvesztett Kedveseinket, midőn 
a boldog jövő küszöbén állottunk ? hányszor látunk 
gyászolókat könyezni, kikre a bánat sötét énele 
borult s csak a kedvest rejtő, sírdomb közeieben 
találják fel életük világát? És midőn ily jelen- 
ségek vesznek körül bennünket, midőn az élet- 
viszonyok kedvezőtlen s mostoha voltát ilyen 
alakokban látjuk magunk körül, nem volna-e 
szükségünk a hitre, mely a csüggedőt bátorítja, 
az elesettet felemeli, a sírókat megvigasztalja, sőt 
a halálban is életet teremt, mint Krisztus mondja 
János evangyéliomában : „aki bennem hiszen, ha 
meghal is él!" (Ján. XI. 25.) Éljen hát ti bennetek 
is t. jegyespár! ez a hit, mely „mint a Sión hegye 
megáll es nem ingadozik." Hirdesd t. atyámfia! 
mint Krisztustól vetted e szolgálatot, — hirdesd 
tovább is a hitnek megtartó erejét, mely által még 
a tévehrgőket is Istenhez vezérled; de ne feledjétek 
a költő szavait sem: 

„A kebelnek drága kincs a hit, 
Tűrni és remélni megtanít!" 

Második szál virág a reménység, vagyis a 
kebelnek azon szent érzése, mely ha életerős, meg- 
birkózik a zúgó viharokkal, kiállja a szélvészek 
tomboló zaját, sőt a halál sötétségében is mennyei 
fényre tekint, hiszen a példabeszédes bölcs is 
mondja: „az igaznak halála idején is reménysége 
vagyon ! u (Péld. XIV. 32.) Reménység táplál mun- 
kánk kezdetén, reménység táplál pálvánk folyta- 
tásában, reménység csillámlik a haldokló révedező 
szemében is. Az a reménység, melyet én ajánlok 
a ti figyelmetekbe, ne egyenesen emberi dolgokhoz, 
ne a testi világhoz kötött legyen és ne olyan, 
mely mindeneket vár és óhajt, hanem legyen 
Istenbe vetett reménység, melyről úgy nyilatkozik 



422 

Pál apostol, hogy „az meg nem szégyenít.* (Róni. 
V. 5.) Ez a reménység az, mely betelt ti rajtatok 
a mai napon, ez az, mely az egyesülés édes örömét 
szerezte meg tinektek a házasságban. 

Tudom én azt t. jegyesek, nogy mióta egy- 
mást megláttátok és szívetekben az egymásért 
raiongó vonzalom első szikráját felfedeztétek, 
sokszor szóltatok így Jób pátriárkával: „vajha 
az én reménységem megadná az Isten!" (Jób VI. 
8.) és látjátok, a biztató reménység, mert az Isten 
mindenhatóságához köttetett, teljesedésbe ment 
s eliött a gyönyörteljes pillanat, mely testbe n- 
lélekben egyesít titeket. így vezéreljen jövőben 
is a reménység; így a hivatalos életfény és árny- 
képei közt, és így a családi élet titkos szenté- 
lyében, hogy mindenkor kész szívvel tegyetek 
vallást a zsoltáríró eme szavaiban , foglalt "igaz- 
ságról. „Boldog ember az, ki az Úrban vetette 
reménységét* (Zsolt. CXLVL 5.) 

Harmadik virágszál a szeretet, melyet bátran 
nevezhetünk a világ mozgató erejének, mit Isten 
támaszt életre a szívekben. Fásult ember az, ki a 
szeretetnek üdvözítő hatásáról bizonyságot nem 
tehetne, úgy hogy munkálkodásunkat, szavainkat 
a szeretet érzetének kell áthatnia, ha földi életre 
lett elköteleztetésünknek híven akarunk megfe- 
lelni. Igenis: 

Szerelemmel szép az élet Ámde sírhat a múltaknak 

K nélkül a szív — halott, Bemohosűlt romjain, 

Boldog kinek kebelébe Aki nem tud lelkesedni 

Ennek fénye elhatott. A szerelem hangjain. 

Boldog az, ki hordozhatja Vagy akinek hideg szívét 

Ennek vérező sebét, Érintette nyom nélkül, — 

Mert a pokol kinja mellett Arra egy kopár vadonban 

Nyújtja a menny édenét. Mély sötétség nehezül. 

Nem hoz arra feltámadást 
Izzó napnak fénye sem, 
Jobb ha búcsú-hangokat zeng 
És elnyugszik csendesen. 



423 

Szeretett jegyesek! azt hiszem, a most elhang- 
zott szavak eléggé kifejezik azt, hogy, mílv bol- 
dogság viszont-szerelem tüzében égni. És valamint 
Jákob Ráchellel a forrásnál, úgy ti is a szerelem 
érzései között találkoztatok és hervadást nem 
ismerve virul az kebletekben, mint az ifjú szív 
virágos kertének feslő rózsabimbója. Őrizzétek 
meg hát ezt is magatokban ; ne érintse ennek tisz- 
taságát a földiekhez ragaszkodó anyagi érdekek 
szenyje, a titkos mellék célok pora, mert ennek 
épsége a boldogság verőfényét, — hanyatlása, 
homálya pedig a boldogság borongó éjjelét jelenti, 
— - szóval a szeretet legyen szívetekben, mint az 
Énekek-Éneke fesji: „erős mint a halál, kemény 
mint a koporsó*. (Ének. VIII. 6.) 

T. jegyesek! hogy ti a legnemesebb tulajdon- 
ságokkal felövezve indultok a házas élet tengerére, 

— azt elhiszem; hogy , meg is fogjátok azokat 
őrizni, azt sem kétlem" így aztán, ha meglátogat- 
nak is a közös szenvedések, bátran kiálljátok 
azokat. Ha a természettől gyöngének alkotott nő 
a családi élet változatos próbái közt erejét csüg- 
gedni érzi: támaszul szolgál az erőtől duzzadó 
férfiúi váll s a kedély hamvasztó tüzét vigasztalás 
lángjával éleszti. És ha a férfiú homlokára terhes, 
de gyönyörűséges igája hordozása közben gon- 
dok felhője borúi: a gyöngéd nő szerető hangjai 
elűzik azokat; ha a férfi terhes munkában verej- 
tékez: a szelíd nő lágyan simogató kezei letör- 
lik az alágördűlő cseppeket és így nyer kifejezést 
a valódi szerelem a szavakkal vissza nem adható 
boldogságban. 

És most, miután ezeket szívem melegével óhaj- 
tottam veletek közölni, — felhívlak titeket, hogy 
az egymás közt fogadott szent szövetséget nyil- 
vános esküvel is erősítsétek meg. 

(Eskü.) 

íme tehát két szerető szívnek sírigtartó frigye, 

— mint lágyan zengő hárfának dallamai az akkor- 
dokban, — Isten előtt esküben Ion kifejezve, meg- 



424 

pecsételve. És hogy szívből származó jó kíván- 
ságaink közvetlenebb hatással lengjenek az ebekbe, 
emelkedjünk fel a minden áldások kútfejéhez s 
mondjunk imát Isten előtt ekképen: 

Örökkévaló nagy Isten, akit mindenütt keres, 
de csak csodaműveidben találhat fel a végeslátású 
emberi elme. Mindenható kezeidnek művét ismerjük 
fel természetünkben is mi, kiket úgy elhalmoztál 
égi adományokkal, hogy azokért nem rebeghetünk 
elég hálát köszönetül. Nemcsak elménkben gyúj- 
tottál vezércsillagként világító szövétneket, de 
lángoló érzést öntöttéi szívünkbe is, hogy a rokon 
szívvel összeolvadjon, míg az élet útján, mint sok 
próbák és nehéz harcok mezején, átmegyünk. 
Te vezérelted össze a kebel rokon sugalinávaJ, a 
szívek összedobogó szerelmével ezen ifjú párt is 
a szeretet nagy törvénye által, mely csodás vilá- 
godban alkot és fenntart mindeneket. 

Lángoltasd óh embereknek atyja, mindinkább 
és elveszthetetlenűl azt a szent érzelmet, mely 
keblöket ez órában dobogtatja. Olvaszd össze 
őket ennek lángjával, mint erős tűzzel, hogy egy 
szívvé és lélekké forrjon két szív és lélek. Küldd 
hozzájok állandó lakóul a hűség, béke és meg- 
elégedés áldó angyalát, hogy a hitet, reményt és 
szeretetet lankadatlanul ápolja kebelökben. . 

Szeretetnek atyja ! engedd, hogy ne oldja szét 
végzeted korán azt a szent kötést, mely itt a hű 
szíveket összetartja; engedd, hogy akik forró ka- 
rokkal ölelik egymást a páros élet hajnalán, egy- 
más keblén élvezzék a te szolgálatodra szentelt 
szép pályájuk jutalmát annak késő alkonyán is és 
egymás karjain lépjenek elődbe a hűség örökzöld 
koszorújáért az enyészet pihentető álmain túl a 
viszontlátás nagy ünnepén is. 



425 

Éh most már szeretett ifjú házaspár! hadd 
zárjam be egyszerű beszédemet a nagy apostol- 
nak Pálnak a korinthusiakhoz intézett emez áldó 
szavaival: „Az Űr Jézus Krisztusnak kegyelme, az 
Istennek szerelme és a Szentlélek veletek való kö- 
zöltetése legyen tiveletek u (Kor. II. XIII. 13.), hogy 
így a házasélet legyen rátok nézve az emberi 
boldogságnak és örömnek folyton derengő haj- 
nala. Ámen. 



Nagy Károly, 

makói ev. ref. lelkész. 



6. 

Z. Gy. lelkész és K. T. k. a. egybekelése 
alkalmával. 



Szeretett Jegyesek! íja vannak az életben 
rejtelmes pillanatok, amelyeknek bekövetkezése 
eldtt visszafojtott lélekzettel áll meg az ember: 
űgy bizonyára ilyen, amikor két, egymást szerető 
szív ahoz a természetes forduló ponthoz érkezik, 
hol a házassági szövetség által az eddig külön 
mezőn futott életpálya egy közös mederben 
egyesül. 

Mielőtt életsorsotok hullámai egymásba ol- 
vadnának s mielőtt elröpülne fejetek fölött az a 
pillanat, amely jövendőtök történetében az első 
határkövet fogja alkotni : álljatok meg velem egy 
néhány percre. Csak addig, míg par vonással 
megrajzolom és röviden fogok rámutatni, hogy 
miképen lesz ez a ti benső szövetségiek Pál 
apostol szavai szerint: valóban tiszteletes. 

Távol áll tőlem, mintha e tekintetben oktatni 
avagy nektek erre nézve utasításokat adni akar- 
nék. A házasságnak magas erkölcsi hordereje 
tisztán áll előtted szeretett barátom és tiszttársam ; 
hiszen velem együtt legjobb tehetséged szerint 
arra törekszel, hogy az mások szemében is azon 
a fenséges piedesztálon legyen, amely azt jogosan 
megilleti. 

De beszédemben inkább a barát aggódó lelke 
szólal meg, akire nézve a közelmúlt emlékei után 
nem lehet közönbös, nem lehet érdektelen a 



42T 

jövendő fátyolával letakart ama kérdés : vájjon az. 
élet valóra váltia-é édes reményeiteket, amelyek 
egyformán dobbantják meg szíveteket? 

Szeretett barátom ! Tégedet az élet, ez a nagy 
iskola idáig sokra tanított meg. Alkalmad volt 
közvetlenül is megtapasztalni a bibliai bölcs sza- 
vainak nagy igazságát: nem a bölcseké a kenyér, 
nem az erőseké a diadal és nem a gyorsaké a 
futás. A mindennapi életnek keserű visszássága 
ez, amelyben lelke rugékonyságát csak az nem 
veszíti el, ki az életesemények intézésében az 
isteni kéznek emberi észszel ki nem fürkészhető 
beavatkozását hiszi és ismeri föl. 

Te habozás nélkül követted e kéz intését, 
midőn egy kicsiny gyülekezet pásztorává hívott 
s nemesebb lélekkel azt láttad csupán, hogy a 
munkatér egyaránt magasztos, akár kiemelkedő 
magas hegyormokon, akár elrejtett, szerény völgy- 
ben folyik. Sőt úgy vagy meggyőződve, hogy ez 
a nő, akit révpartot ért sajkádba beemelsz, gaz- 
dag kárpótlás lesz mindazért, mit az élet az 
anyagiakban nyújtani nem fog. 

Ámde ne feledd, hogy jöhetnek napok, elébb 
mint gondolnád, — mikor az élet terhes, a létért 
és családért való küzdelem erős próba és kísértés 
alá vesznek; mikor a fekete gond sötét árnyat 
vet homlokodra s kebled nyugalma ingadozni fog 
és a békesség oltárát szívedben szétrombolássai 
fenyegeti az ébredő vihar. Ha azt feleled erre, 
hogy hited és szereteted elég erős ahoz, hogy 
szédülés nélkül megállhass e mélységek fölött : 
úgy Isten nevében öleld szívedhez menyasszo- 
nyodat, mert e két hatalom bűvös erejével csa- 
ládi pleted jó és balsorsban példányszerű leend. 

És te ifjú nő, aki e pillanattal kiléptél immár 
szüleidnek egyszerű és csöndes köréből, gondol- 
koztál-é a reád várakozó hivatásról s arról, hogy 
benned az emberek, a világ nem annyira a not, 
mint inkább a papnét tekintik és nem közönsé- 
ges mértékkel mérnek. 



428 

Nézd, leendő otthonod a távol ködéből sze- 
rén3 7 körvonalakban bontakozik ki előtted. Nincsen 
és nem lesz ott külső fény, pompa és anyagi 
jólét. Elkészülve kell lenned, hogy egy prot. 
lelkész neje dolgozni, vágyait mérsékelni, sőt 
sokszor meg jogos óhajairól is lemondani kény- 
telen; nem férjéért, hanem közös eszményképök : 
a családi boldogságért. 

Oh ha minderre azt mondod : férjed hivséges 
szerelme erőt kölcsönöz neked, hogy hozzá méltó 
lélekkel, magasabb eszményi gondolkozással lép- 
hess és járj női kötelességed és hivatásod bűvös 
körében : úgy kövesd nyugodtan és a jövő iránt 
teljes bizodalommal vőlegényednek hívó szavát; 
a te jó és nemes szíved szelíd völgyöléhez ha- 
sonlóvá fogja változtatni azt a kicsiny lelkész- 
lakot, a melynek nem lesznek ugyan büszke 
fenyvesei, de lesznek ábrándos virágai, amelyek- 
nek kelyhéből megelégedés és boldogság illata 
árad szét és önkénytelenül is tiszteletet ébreszt 
azon egyszerű emberek szivében, akik bennetek e 
tekintetben is a követendő példát keresik. 

(Imádság.) 



Sulyok István, 

nagyváradi ev. ref. lelkész. 



Osztrák honosságú róm. kath. menyasszony 

esketésekor. 



A harmatnak a hullás, a rózsának pompa, 
fény a csillagnak, a napnak melegség: az ember 
szívének pedig törvénye a szeretet, mely a szent- 
írás szerint a hitnél és reménységnél is nagyobb. 
Jaj aki e törvényt megszegi,' üdv és áldás, aki 
megtartja azt ! A szeretetnek mélységében, magas- 
ságában, határában megmérhetetlen fajtája a sze- 
relem: életnek iránya, lángelmék ösztöne, világ- 
rázó tettek rugója, élet és halál. Teremtő es 
romboló hatalmát ezernyi ezer esztendők áldásos 
alkotásában, pusztító viharaiban jegyezte fel az 
élő és írásos történelem. Amennyi köny és 
sóhajtás fakadt, amennyi mosoly és derű kelt 
ezen a világon, annak nagyobb része ebből a for- 
rásból eredt. 

Minek beszélném annak hatalmát tovább előt- 
tetek keresztyén hitvesek, kik úgy is minden 
tulajdonaival egyetemben szívetekben hordozzátok 
azt? Ha kél a hajnal, ha halad a napnak az ő 
folyása, ha száll az este, gondolataitokon, érzel- 
meiteken ez az uralkodó Király. íme elhoztátok 
azt én elém, hogy a szeretet nagy Istenének nevé- 
ben, az ő tanúbizonyságul hívása mellett, mint 
méltatlan, de hivatalos szolgája, megáldanám. 
Bizonyságot tettetek róla, hogy kellő mértékén 
becsülitek szíveteknek ezen szent indulatát, mikor 
nem elégedtetek meg csupán a szerződés formá- 
jába foglalni azt, hanem eljöttetek hozzávenni azt 



430 

az erősséget, mely soha meg nem omol, mert 
Isten nevén nyugszik: a vallás erejét. 

Vajha az angyalok nyelvén tudnék ^szólani, 
tanítást adni a szövetségről, melyet az Űr szer- 
zett közöttetek a testnek ós léleknek egymásért 
vágyódó indulatával, elhatározással minden áldo- 
zatra, amit ember emberért tehet! Vajha általam 
kívánt fokán tudna egyességben megjelenni ajka- 
mon az erő, amelyet a keresztyénnek szeretete, 
az Isten szolgájának hűséges hite a tanácsoló 
készséges tanácsa, az áldó áldása, a haza szerelme 
egyetemben összead, hogy lenne nektek minden 
szó zsinórmérték, soha el nem aludó vezérfény, 
-alap ós törvény élteteknek jövendő szakában ! 

Tanuljátok meg, hogy a szövetség, melyet 
kötöttetek, Isten törvénye szerint való, az ember 
boldogságára Isten által szereztetett, legerősebb a 
földön köthető összes frigyek között; olyan cso- 
dálatos, hogy az evangyéliom sem talál reá más 
meghatározást, mint azt" hogy „nagy titok"; olyan 
szent, hogy az ldvezítőnek az anyaszentegyházhoz 
való viszonyával vettetik egybe. 

isten által szereztetését láthatjátok abból az 
útból, amelyen éhez eljutottatok; mert bizony 
nem ember munkája az, mikor két szív, mint a 
vonzódással érzékeny vas, vonja egymást szün- 
telen, mint az álomjáró, átmegy bukás nélkül 
szédületes mélységek, akadályok, nemzet és vallás- 
beli különbözőségek felett, leküzdi az ellenkezést, 
melyet pedig fél a gyermeki szeretet: mind ez 
azért, hogy az a két szív egymáson dobogja a 
szerelemnek evangyéliomát. Csodálatos, mert hi- 
szen magatok sem tudjátok miből származik az. 
Kérdezzétek meg a madártól, miért dalol, a virág- 
tól, hogy a nap csókjára miért nyílik ; kérdezzétek 
meg a hittől, hogy miért hiszen, a szívtől, hogy 
miért szeret!?.. „Nagy titok" ez keresztyén hit- 
vesek; biztos felelet reá nem jöhet. Szent ez a 
szövetség, mert szerzője Isten, okmánya a szere- 
tet, törvénye az áldozat, jutalma a boldogság, 



431 

tulajdonságai béke, bizodalom, öröm, tisztaság ós 
nyugodalom. 

Ezek szerint legyen az állandó köztetek! Te 
keresztyén férj, ki küzdelemre vagy teremtve, 
légy vezető, kinek lábai nem tévednek, oszlop, 
mely el nem hajol, paizs, mely biztosan befedez, 
kenyérkereső kar, melyet a szeretet és becsület 
vezet; légy papja, patriarchája családodnak, hogy 
kezed alatt, szemed előtt, szavaidnak nyomán és 
cselekedeteid által újjá támadjon hajlékodban a 
szent hajdan kor, mikor még a családfő Istennek 
képviselője volt övéi közt; légy gyámola, oltal- 
mazója, gondviselője nődnek, ki éretted olyan sok 
«zent köteléket elszakasztott; légy kitartó a becsület 
munkájában, állandó a szerelemben és hívséges 
a hitben halálodig. 

Te ifjú feleség, tán csak sejted, hogy mi szói 
ajkaimról, tán annak csak szellemét Ízleli tiszta 
lelked; majd csak késő,bb tudod meg teljesen, 
mit szólott hozzád az Úrnak szolgája. Előtted 
most még. idegen ez a beszéd, idegen a szertartás 
eme módja, mely szerint tisztem végezem, majd 
meg fogod érteni milyen zengő, milyen dallamos 
ennek a hazának a nyelve, hogyan lehet ezen a 
szerelmet, örömöt, bánatot, imádságot szólani; 
majd megtudod, hogy ez a forma egyszerű, tiszta 
és magasztos és hogy az általam hirdetett ige 
evangyéliom szerint való. — Szíved indulatának 
nagysága le tudta győzni a ragaszkodást, mely 
multadhoz annyi sok szállal kötöz; eljöttei egy- 
háztól, szülőktől, hazától, hogy ragaszkodnál a 
te uradhoz felettébb mindeneknél. Hazát, nemzetet 
hagytál el; de meglásd, nem veszítettél; majd ha 
megtudod, hogy mitől emelkedik a magyar földön 
itt-ott egy-egy halom, miért ottan-ottan olyan kövér 
zöld a vetés és fű elevenje; majd ha megtudod, 
hogy miért sír ez a nemzet még vigadásában is; 
elébb csodálni, aztán szeretni fogod ezt a hazát. 
Szerte e világ népeinéi nagyság, hatalom, vagyon, 
műveltség, tudomány vagy a hit jelenti a hazát; 



432 

a magyarnak pedig a haza szenvedés, mégis 
imádja azt. Gyöngéd női lelkedhez, ha másnem 
is, ez bizonyára meg fogja találni az új haza sze- 
retetének útát. 

Itt nem fogsz szenvedni, mint a későn átül- 
tetett virág, mert itt a szerető sziv, nemes lélek 
számára alkalmasabb a föld és levegő, mint bár- 
hol másutt a yilágon. Légy itt otthonos s ha 
megáldatol az Úrtól, ennek a hazának szerelmét 
plántáld tovább! Légy hűséges segítő társa a te 
uradnak; legyen igaz osztályod örömében, bána- 
tában ; mosolyogd le szemeiről a köny eket, hom- 
lokáról a verejtéket; találd fel benne a kárpótlás 
teljes mértékét mindazért, amitől érette elsza- 
kasztatál ! 

Legyen a ti indulatotok egymás iránt állandó 
béke, bizodalom, hűség, szerelem, megbocsátás; 
szeressétek egymást, mint Krisztus szerette az 
anyaszentegyhazat, hogy önmagát adta azért ! 



Dr. Baltazár Dezső, 

h.-8zobo8zlói ev. ref. lelkem. 



8. 
Templomavatáskor. 



Keresztyén Házaspár ! Atyámfiai az Űr Jézus 
Krisztusban ! 

Megkötöttétek már magatok közt a szív édes 
szövetségét még akkor, amikor társul választátok 
egymást az életre ; sőt e szövetségnek külső formája 
is létre jött köztetek, hazánk kötelező törvényei 
szerint; csak egy van még hátra, a legszüksége- 
sebb, a mindennél drágább, az Isten nevének 
segélyül hívása s ezzel kapcsolatban a vallás 
álaása, mely nélkül emberi mű nem sikerülhet, 
jólét és boldogság nem lehej; e földön. 

Ezért jöttetek most az Űr oltárához, ide, hol 
e napon először zendült meg Isten dicsérete a 
hívek ajkain, először szállott fel a buzgó imádság 
Ahoz, aki mindent megadhat s végtelen jósága 
meg is ád azoknak, akik tőle kérik. 

Ti vagytok az elsők, akik ez oltárnál kezet 
kézbe téve esküsztök az Isten szent és nagy nevére, 
hogy a házastársi kötelességeket betöltitek híven 
egymás irányában ... Oh ne feledjétek soha ezt a 
napot, melven állottatok az Űr színe előtt! ennek 
szent emléke vezérelje folyvást lelketek szándékát, 
kezetek munkáját, mert csak a jó szándék s ezzel 
összekötött buzgó igyekezet nyerhet kellő sikert s 
áldást Istentől. 

Ez a szent alkalom, mely most ide gyüjté a 
hívek seregét, ez a hajlék, melynek megszentelé- 
séhez a ti elmondandó eskütök is járul, elibetek 
tárja mit cselekedjetek, hogy elérhessétek és meg- 
tarthassátok a boldogságot, melyet óhajtatok. 

Pupi Lexikon I. 28 



434 

Uj ez Isten háza, egyszerű tisztaság ennek 
ékessége, de szilárdan épült, hogy sokáig álljon 
s igaz boldogságát itt találja fel a késő nemze- 
dék is;... űj a szövetség is, melyet kötöttetek: 
óh ékesítse azt a lelki tisztaság, hogy mérték- 
letesek, házatokban ülők, jók és egymás iránt e/j- 
gedelmeskedök (Tit. II. 4.) legyetek s hogy álljon 
a ti szövetségiek éltetek fogytáig s adjon" számo- 
tokra igaz boldogságot! 

Isten dicsősége lakozik e helyen, e falak 
egyedül az ő dicséretét hallják s visszhangozzák: 
óh iáttassék meg majd szövetségieken is az ő 
dicsősége, vallásos buzgóság lakjék szívetekben 
s szívből szóló szájjal dicsérjétek Istent a gyüle- 
kezetben, hogy ebből tűnjék ki, hogy Isten fiai 
vagytok és szivetek a bennetek lakó Szentlélek 
temploma. 

Szeretet egyesít itt nagyot és kicsinyt, gaz- 
dagot és szegényt; a szeretet tegyen egygpb tite- 
ket is egész éltetekben; nem az a múio láng, 
mely lobban s kialszik, hanem az. mely a nagy 
Pál apostol szerint hosszútűrő, kegyes, nem fuval- 
kodik feU nem cselekszik gonoszt, de mindeneket 
hisz, mindeneket remél s mindeneket eltűr, (I. Kor. 
XIII, 4—7.) 

Öröme növekszik az örvendezőnek, ha érte 
Istennek e helyen hálát ad, — bánata enyhül meg 
a szomorkodónak, ha e falak között elsírja pa- 
naszát: közöljétek ti is, ha örömetek lesz, egyik 
a másikkal s ne titkoljátok el, hogyha lelketeken 
bánat homálya űl, mert nag^ r igazság az, s majd 
a tapasztalás megtanítand ra, hogy a megosztott 
öröm nagyobb és édesebb, — a megosztott bánat 
könnyebb' és tűrhetőbb ! 

Szent e hely, a hova az emberi viszály és a 
torzsalkodás be nem hatolhatnak, egygyó fesz itt 
a szív, egygyé az akarat a szép s jp munkában, 
az Isten nevének magasztalásában. Óh ne szeny- 
nyezze be a ti szövetségiek boldog hajlékát sem 
civódás, versengés, hanem keressétek a jó békés- 



435 

séget ós kövessétek azt ; egyetértés lelke vezessen 
titeket ama ió munkában, melylyel munkáljátok 
egymás boldogságát, ez ad nektek erőt az aka- 
dályokkal való küzdelemben, mert a hármas kötél 

— miként a bölcs mondja — nem hamar szakad 
el! (Pred. IV. 12.) 

Nem folytatom tovább hanem útasítlák 

I,sten beszédére, az örök írásra, tudakozzátok azt! 
Es ne hagyjátok el a gyülekezetet, sőt látogassá- 
tok az Urnák templomát, e megszentelt házat, 
buzgón, valahányszor arra alkalmatok vagyon: 
itt megtanuljátok, mi szolgál e földön boldogsá- 
gotqkra és mi lesz lelketek mennyei üdvére?! 

— És ha ezt tudjátok s hiven megtartjátok: jöhet 
az életnek bármilyen vihara, jöhet bármily nagy 
szenvedés; lelketek nyugalmát meg nem zavar- 
hatja s e fundamentomon áll és meg nem rendül 
boldogságotoknak Istentől megáldott, sziklán épült 
vára. 

(Itt jön az eskü.) 

Légyen meghallgatva s megáldva Istentől a 
ti fogadástok, melyet most tettetek; végtelen ke- 
gyelme adjon nektek erőt, hogy megtartsátok azt 
8 jel ne kövessétek soha a hitszegés rettenetes 
bűnét!! De mert az emberi erő és akarat gyarló 
önmagában s egyedül az Isten adhat arra áldást: 
jer, Istennek néne ! emeljük szívünket s kezünket 
a jónak örök kútfejéhez s tőle kérjünk áldást 
eme házaspárra, könyörögvén ekkép: 

Szeretet Istene, földi gyermekidnek gondvi- 
selő Atyja! Szent igéd hirdeti, hogy jót nyer az, 
aki talál feleséget s hogy jobban van dolga kettő- 
nek, mint egynek! (Péld. XVI11. 22.; Pred. IV. 
9, 10.) A te akaratod szavának engedett ez a 
házaspár is, mely e Felségednek épített szent 
házban, ez új oltár előtt először esküdött hűséget 
egymásnak a te nevedre tett nagy s szent eskü- 
véssel. Óh Atyánk, Istenünk! égi hajlékodból 



436 

tekints le reájok, halld meg fogadásukat 8 áldá- 
sodat küldd le a benned bízókra! Tartsd meg s 
növeld bennök azt a szeretetet, mely szövetsé- 
güknek legszentebb alapja, — hadd virágozzék ki 
ebből a békesség, hűség, egyetértés nemes, szép 
virága s ezek ékesítsék és illatozzák be életöknek 
kertjét, melytől a romboló szélvészt és zivatart 
tartsd távol, óh Uram! 

Gazdag tárházadból áldd meg őket földi szük- 
séges javakkal, de mindenek felett lelki áldá- 
siddal, melyek nem vesznek el... Áldd meg a 
családi élet örömeivel s gondviseléseddel, mint 
paizszsal, védjed csapás, keserűség és fájdalom 
ellen; vagy ha bölcsességed jónak látja őket 
bánattal sújtani, hitöket szenvedés tüzében meg- 
próbálni: jóságod enyhítse lelkük nehéz terhét 
és ne kisértsd feljebb, mint elhordozhatják. 

És ha majd a halál, a kérlelhetetlen, elsza- 
kítja köztük a szeretet láncát: te kösd össze, 
Uram! ismét te magadnál s egy rövid elválás 
után egyesítsed őket mindörökké, a feltámadásnak 
ama dicső napján, szent Fiadért. Ámen. 



Szele György, 

bakonszegi ev. ref. lelkest. 



9. 

Ág. ev. magyar ifjú s róm. kath. lengyel 
hajadon esketésekor. 



Ker. Gyülekezet! 

Egy ifjú pár áll előttünk, kik közül az egyik, 
a férj: ág. evang. hitvallású, a nő pedig római 
katholikus ; a férj a hősi magyar-, a nő a lovagias 
lengyel nemzet szülötte ; az ifjú egyik szomszédos 
községnek, a nő egy távoli, általunk még névről 
sem hallott vidéknek a gyermeke ; egyben egyek : 
h°gy. t. i. idegenek előttünk mind a ketten. 

És a gondviselés csudálatos intézkedése folytán 
hozzánk jöttek el, hogy életük legfontosabb moz- 
zanatát, a házassági szövetséget itt kössék meg, 
azt itt áldassák meg, a mi hitfelekezetünk szer- 
tartása szerint; hogy köztünk telepedjenek le s 
mint lakos társaink, búban és örömben velünk 
osztozkodjanak, hogy mi is őket testvéreinkül 
tekintvén, abban a szeretetben részesítsük, melylyel 
itt öreg és apró egymást gyámolítani és keblére 
Síelni mintegy szent kötelességnek tartja. 

Hozzátok fordulok elsőben is szeretett híveim 
ás lakos társaim ! A bizalom a szeretet édes test- 
iére; mivel pedig a szeretet soha meg nem csa- 
latkozik: ne csalódjanak meg ők sem abban a 
í)izaiomban ? amelylyel hozzánk fordultak. E végből 
i bizalomért bizalommal adózzatok s fogadjatok 
ü őket azzal a szeretettel, melyet vártak tőle- 
;ek akkor, midőn a nagy világban épen titeket 



438 

választottak ki arra, hogy kőzzétek jővén, testve- 
rekül ajánlkozzanak. 

Jól tudom, t. házaspár ! hogy híveim és lakos- 
társaim érzelmeit tolmácsolom akkor, amidőn így 
szólok hozzátok: legyetek tőlünk üdvözölve itthoni 

A hely melle, melyet Isten jóvoltából s a hoz- 
zátok tartozók erejéből szereztetek itt, oda előle- 
gezzük jóindulatunkat s majd később, ha a 
társadalmi érintkezés közelebb hoz bennünket egy- 
máshoz s méltóknak találnak titeket szeretetünkre: 
szívünket is. Egyben jelezhetem előttetek, hogy 
e szent ház, mint az Úrnak hajléka, nyitva áil 
előttetek mindenkoron s valamennyiszer lelketek 
szükségét érzi annak, hogy az Urat keresse s vele 
találkozzék, jöjjetek csak teljes bizalommal ide, 
mert mi jól tudjuk azt, hogy „nincsen közöttünk 
sem zsidó, sem pogány, mert mi valamennyien 
e gy e k vagyunk a Jézus Krisztusban ; egy atyának 
gyermekeu egy örökségnek osztályosai, üdvözü- 
lendűk mindannyian ; u és hogv „az Isten nem sze- 
mély válogató, hanem minden nemzetségben kedves 
neki, akár kicsoda, aki ötét téli és igazságot cse- 
lekszik." (Ap. Csel. X. 84— 35.) 

Te, édes leányom ! ki hazádat elhagyva, hazát 
kerestél és találtál itt; édes szülőidtől örök búcsút 
véve, meleg érzésű, szülőkre leltéi itt; a gyer- 
mekkor játékait és társaidat hegyes hazádban 
hagyva, itt, az Isten áldotta rónán boldogságot 
nyertél érettük kárpótlásul, — áldd és imádd tovább 
is az Istent, ki rólad ily bőségesen gondoskodott. 

Már eddig is tapasztalhattad, hogy a magyar 
nemzet, melynek gyermeke akarsz lenni, nem volt 
hozzád mostoha atya; hogy ez a nép, mely közé 
jöttél, megáldatott az Istentől mindazon tulajdon- 
sággal, mely az életrevalósághoz szükséges; 
hogy ez a nép, bár ezer esztendő óta hullatja vérét és 
verítékét erre a földre, mely neki kenyerét adja, 
szívesen megosztja rögét, falatját azzal, ki test- 
vérül ajánlkozik és kész küzdelmeiben osztozkodni. 
Becsüld meg és szeresd továbbra is e népet, 



439 

melyhez hasonlót, a nagy világot bejárva, nem 
találhatnál; s légy megyőződve, hogy amily mér- 
tékben tapasztalja a becsűlést, százszorosan adja 
vissza s a hazád dicsőséges múltján merengő lel- 
kednek, a Koscziuszkók és Ponyatovskyakért, ama 
névtelen félistenekkel nyújt kárpótlást, kik hősök 
voltak, mint azok, vért hullattak hazájukért, mint 
azok, s tetteiket szárnyára szedő dal ép oly meleg 
érzést fakaszt, ép úgy dobogásba hozza a szívet, 
mint volt hazád félisteneié. 

A hit, a vallás, mely most isten áldását kéri 
jövődre, ép úgy testvére a te hitednek, mint a 
nemzet testvére a tiednek Mind a két népnek 
egy volt az álma, a törekvése, a küzdelme: a 
szent szabadság, a két hitnek egy a végcélja: az 
üdvösség Istenben, a Jézus Krisztus által. A kettő 
közt mégis az a különbség, mely a két nemzet 
álma között van, hogy a te néped a szabadságéli; 
való tusában elvérzett, összeroskadt és zsarnokok 
önkényének lett megalázott szolgája, új hazád 
ellenben, a kivívott szabadság erőteljes levegő- 
jében új ezer év elé indul: a te hited is korhadt 
lépcsőkön akar az üdvösség hajlékába bejutni, 
zsarnoki békó vettetik a lelkiismeretre s a lélek 
a ceremóniák tömkelegében eltéved, mig itt nálunk 
a hitbeli szabadság levegője derengvén, egyenes 
úton, saját felelősségére halad a lélek Isten és az 
üdvösség felé. Majd tapasztalni fogod, hogy ez a 
mi hitünk senkit sem bánt, mindenkit szeret; 
miként a gyertya nem azért gyujtatik meg, hogy 
a véka alá rejtessék, úgy az evangyéliom égi 
fénye itt nálunk egyformán szórja mindenkire 
sugarait, hogy az üdvösség felé vezető ösvényt 
senki el ne tévessze. Járj csak tovább is e szent 
házba s igaz keresztyéni örömet fogunk érezni, 
ha itt lelked szükségeit kielégítheted. 

Te is ifjú barátom ! kire az a nehéz feladat 
várakozik, hogy hitveseddel ne csak elfelejtesd 
régi hazáját, hanem hogy ő idővel olyanná 
legyen, mintha e honnak édes gyermekéül szü- 



440 

letett volna, úgy életeddel, magadviseletével, sze- 
reteteddel, mint vallásos hiteddel ragyogj hitvesed 
előtt! De példás életeddel méltán sorakozzál az 
itteni lakos társaid mellé is, hogy ok is az iga- 
zat, a helyeset benned megbecsülve és tisztelve, 
legven új otthonod számodra a boldogság Ká- 
naánja ! 



Babay Kftlmftn, 

moha-kerosztesi ev. ref. lelkész. 



10. 
Más községben lakó felek esketésekor. 



Ker. Házaspár! 

Mint tudjátok a házasságot Isteij szerzetté, 
lidőn a legelső ember felett elhangostatta emez 
géket: „nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek 
eki segítőt" s megalkotta Évát a nőt, hogy az 
szüntelenül előtte legyen" 

A második ige, mely a szerzett házasság után 
legelső pár frigyét körvonalazta, így pzólt: 
gyümölcsözzetek, töltsétek be a földet." És az 
mberek, Isten rendelése szerint, ez időtől fogva 
aindíg megtalálták segítő társukat s betöltötték 
,z isteni akaratot annyira, hogy a föld kereksége 
in béri lényektől benépesült. 

Az a legelső házasságkötés ma már sok ezer- 
zer ismétlődik csak egy-egy év leforgása alatt 
s ; és épen abból, hogy az emberek elszaporodása 
olytán is megtalálja minden teremtett férfiú segítő 
ársát, látszik meg, hogy isteni kéz intézi a házas- 
ágkötéseket ma is. Míg a paradicsom-kertben 
sak egy férfi és egy nő volt, könnyű lett a fér- 
Lúnak megtalálnia az Istentől számára rendeltetett 
ársat; de ma már, amikor az emberiség száma 
zer milliókra megy, a rengeteg sokaság közül 
ajmi nehéz ráakadni a számára rendeltetett társra. 

Noha az ember úrrá teremtetett e földön s 
lméjével lassankint legyőzi az elébe álló gátakat, 
zt az egy akadályt legyőzni képtelen lenne, 



442 

ha munkájában segítségére nem menne maga az 
Alkotó. 

Nem üres szó az, ker. Testvéreim! hogy a 
házasságok az égben köttetnek, az ezer esztendők 
tapasztalása e hitet tudássá tette már. Igen sok 
esetben a fejlődő ifjú előtt mintegy újjal jelöli 
ki az égi kéz ezt a társat; beilleszti a szív titkos 
redőibe azt az idegszálat, melynek első mej^rez- 
dülése szüli a bizalmat, tovább az érdeklődést, 
utóbb a szerelmet, amely lobbot vet akkorra, a 
midőn az ifjú odáig fejlődött már, hogy — mint 
a kis madár, a tavaszi szellő által hajtott pihét 
felveszi, - - ő is rakosgassa fészkét, hogy belé, 
az Istentől számára kijelölt társat, mint segítőjét 
bevihesse. 

Hányszor történik meg az is, hogy midőn a 
kevélykedő emberek, az isteni intézkedés ellenére, 
a rang és mód tekintetében, egymás közé válasz- 
falakat emelnek, ez az isteni örök intézkedés, nem 
tekintve az emberi alkotásokra, keresztül tör ezen 
korlátokon is, hogy feltaláltassa a kutató ifjúval, 
vagy nővel a számára alkotott társat. Fejedelmek 
szállanak le gyakran trónjaikról, koronák dobat- 
nak el sokszor, szülői ellentállás- és haragnak, 
nem ritkán balga átoknak teszi ki magát a gyenge 
gyermek, hogy az isteni végzés megvalósuljon, 
mert , a földi erőnél hatalmasabb vezeti őket. 

Es hányszor történik az emberek életében, 
hogy — mint a megélhetés eszközére mondják: 
nem tudni, hová dobta el Isten kenyerének botját 
— messze vidékek, falvak, vármegyék, országok 
határai feküszpek az egymás szamára alkotott 
lények között. Es az isteni gondviselés összehozza 
őket, hogy az égi végzés bennük megvalósuljon. 
Az ifjú maga sem tudja, hogyan van az, hogy 
valami titkos, legyőzhetetlen ' erő nem hagyja 
otthonában nyugtát; űzi, vonja messze vidékekre 
s mikor odáig elért, ameddig az a láthatatlan erő 
vezette, egyszer csak megáll, egy lépést sem tesz 
tovább; elébe kerfíl a társ, szive megdobban: ez 



44a 

az! és őt meglátva, tudja azt, hogy csak azzal 
térhet otthonába vissza, ha azt akarja, hogy az 
édes izgatottság lelkét ne gyötörje többé. Ha- 
sonlóképen a no is el-elálmodik otthonában, isme- 
retlen vágyak fogják meg gondolatát; lelkének 
egén még ködben derengő képek jelennek meg, 
melyekbe úgy beleéli magát, hogy egyszer csak 
azt veszi észre, hogy a szülő föld idegen kezd 
lenni előtte ; azok a szálak, melyek szívét az ismert 
otthonhoz kötötték, lassan-lassan elszakadoznak 
s mind jobban-j óbban kapaszkodnak bele abba 
az ismeretlenbe, amelyről még mit, sem tud, de 
amelyért már is reszket, vágyik, eped. És midőn aköd 
eloszlik, a titkos sejtelem valóvá lesz, megjelenik 
előtte egy, a testi szemekkel ugvan még soha nem 
látott, de a lélek által annál inkább vart ifjú: az 
utolsó szál is elszakadt mely szívét otthonához 
kapcsolta s megy, rendeltetését követve, az isme- 
retlen után ismeretlen vidékre, hogy sorsában 
megvalósuljon az isteni rendelés. 

Vagy jelöl ki az égi kéz bizonyos összejöve- 
teleket, melyeken nagy vidékek egymást addig 
soha nem látott alakjai találkoznak s a szívekbe 
itt rakja bele az összeKapesolódás csiráját a nélkül, 
hogy azok azt akarták, vagy keresték volna; az 
első látás szüli a többit, utoljára összehozza az 
egymás számára teremtett lényeket. 

Ker. Házaspár! Így valósult meg a ti sorso- 
tokban is az isteni rendelés; így vezetett téged 
ker. ifjú! messze vidékekről ide, hitvesed mellé 
az égi kéz, így mutatta fel néked egy véletlen 
összejövetel alkalmával társadat, ki kész érted az 
ismert helyet, a szülői hajlékot, apát, anyát, test- 
vért, rokonokat, jó barátokat, gyermekkorának 
társait, ismerőseit elhagyni, hogy ragaszkodván 
hozzád, jó és balsorsban társad legyen ; a te házad 
az övé, a te néped az ő népe lehessen. Az apos- 
tolként nehéz az ösztön ellen rugódozni; így 
találtad te is. Sőt az égi végzés elől kitérni nem 
is szándékoztál. Jól tetted ; amit az Isten szerzett, 



444 

emberek azt fel nem bonthatják; az vezette a te 
lábaidat, az oltotta szívedbe a vonzalmat, a sze- 
relmet s ő lesz az is, aki a te életedet neked ren- 
delt házastársadban boldogsággal áldja meg. 

Utolsó ez a nap, édes leányom! melyet régi 
otthonodban, itt közöttünk töltesz; sorsod alaku- 
lása messze vidékre visz tőlünk már a legközelebb 
felderülő napon. V álponton állassz te most; ami 
még életedből itt közöttünk hátra van, azt a bú- 
csúzás tölti be. E megható időhatáron ott áll a te 
lelked, mikor bölcs Salamon szerint: „nevetés 
közben is fáj az embernek a szíve". (Péld. XIV. 13.) 
Egy végső tekintet a falura, melyben azok lak- 
nak, kiket ismersz, szeretsz : utolsó ölelés a szülők, 
testvérek számára; egy meleg kézszorítás, egy 
ijités barátnőid, ismerőseidhez, s aztán — indulsz. 
Es bár ujjong szíved, hogy a szeretett ifjúval, 
örökös társaddal mehetsz, mégis fájdalom markol 
lelkedbe, hogy szemedbe köny szökik, ho^y szíve- 
det úgy megnyomja valami kínos-édes fájdalom, 
amelynek ellent nem állhatva, zokogva roskadsz 
le s ajkad nem tud mást tagolni: Istenem! én édes 
Istenem ! 

Ugy édes leányom! belőled csak az a köny 
már a mienk, a mosoly, mety azt felszárítja, 
férjedé. Az a köny azt bizonyítja, hogy szerettél 
te minket ; de az a mosoly meg arról tanúskodik, 
hogy férjedet nálunk is jobban szereted. így legyen 
mindig ! Gondolj ránk, kiket elhagysz, mindenkor 
szeretettel; de férjedre, kit követsz, szerelemmel 
tekints s ez a szerelem el fogja oszlatni lelked- 
ről azt a kis borút is, melyet a szerető szív érez. 

Maradj te csak oda mindig, ahová most mégysz, 
mert akkor lennének boldogtalanok - veled 
együtt — szerető öveid, ha visszatérnél onnét. 
Megtagadja magát a szív, mikor neked ezt kívánja; 
de a szeretet soha nem önző, az tiszta mint az 
égi harmat, szeplőtelen, mint a fa ágára ráhullott 
hópehely. 



445. 

Tudva azt, hogy sorsodat az isteni kéz intézte, 
szívedben a nemes szerelemmel, csakhamar isme- 
rős, majd kedves lesz neked új otthonod; tapasz- 
talni fogod, mely szerint nem lidércfény, de égi 
sugár volt az, melynek útmutatását követted, 
nem csáb-hang, de isteni szózat volt az, melynek 
hívását elfogadtad. 



Babay Kálmán, 

moha-keresztesi ev. ref. lelkész. 



11. 

*25 éves házassági évforduló alkalmával. 



Tisztelt Házaspár ! 

Úgy állótok itt életetek emez ünnegélyes 
pillanatában, mint egy vándor, ki célkereső buj- 
dosásai közt egy kedves helyhez ért, hol fára- 
dalmait kipihenheti s új erőt meríthet a további 
küzdelemhez. 

Valóban i Házaspár ! vándorok vagyunk mind- 
nyájan e földi életben. Szemeink előtt, a messze 
távolban lebeg a cél: a boldogság s mi elérni 
óhajtva azt, mint a vándor, most helyes, majd 
tévesztett utakon, folyton előre törünk. 

A pálya, melyen haladnunk nehéz és fárasztó, 
rajta rózsák ritkán nyílnak, töviseivel azonban 
annál gyakrabban vérzi szívünket; emellett a 
célhoz sem vezet mindig el. E türelmes pályán 
oly jól esik tehát, ha olykor-olykor egy kedves 
oázist találunk, melynek enyhe árnyában pihenve 
úgy tetszik, mintha célhoz értünk volna, mintha 
bírnánk szívünkben életünk legfőbb kincsét, a 
boldogságot. 

T. Házaspár! E drága kincset akartátok bir- 
tokotokba venni ti is, midőn 25 évv§i ezelőtt 
egybekötvén szíveteket a szeretet, az Ur oltára 
előtt házassági szövetségre léptetek. Azóta küz- 
döttetek s haladtatok ti is a cél felé s haladtok 
ina 25 év múlva is s csakis egy percre állottatok 
meg. Megállapodtatok pedig, miként hiszem azért, 
hogy egyfelől visszaemlékezzetek az elmúlt időkre 
«és hogy az abban titeket ért minden örömért, sőt 



447 

még a fájdalmakért is, inelvek által szivetek tisztult, 
hálákat adjatok Istennek, másrészről, hogy a 
múltak tapasztalatai alapján kijelöljétek az irányt, 
melyben éltetek hátralevő napjaiban haladnotok 
kell és hogy e napokra is kikérjétek Istennek 
áldását. 

Egy régi bölcs ember mondotta: „Senki sem 
boldog halála előtt." A tapasztalat minket is arra 
tanít, hogy teljes zavartalan boldogság e földön 
nincs. Ez általános tapasztalat alól a ti életetek 
sem képez kivételt K. pár! A ti napotok sem 
ragyogott mindig felettetek s olykor-olykor sötét 
fellegek is úsztak egeteken. De az átélt szen- 
vedések mellett ért titeket sok öröm és boldogság 
is. A szeretet fénye, mely 25 évvel ezelőtt reátok 
veté sugarát, ma is betölti szíveteket, házatokat, 
úgy, hogy egyetértés s béke honol családi tűz- 
helyetek körül. , Emellett is sok jóval megáldott 
benneteket az Űr. Adott erőt, egészséget, törek- 
véseitekre sikert s végre, hogy célja is legyen 
küzdelmeiteknek: megáldá életeteket szerető ió 
gyermekekkel, kik im itt állanak körülöttetek, 
aldás,t kérve éltetekre. 

Oh ennyi áldásért méltó tőletek is, hogy éltetek 
e komoly pillanatában hálára buzduljon szívetek 
t* áldjátok az Urat, kitől szállt reátok eddig minden 
jó adomány. 

De ilyen fontos pillanatokban nem elég pusztán 
a múltakra visszagondolni, nézni kell a jövendőre 
is, melynek rejtélyei zárva vannak előttetek s a 
hálaadó imához hozzá kell kapcsolni a segély- 
kérő fohászt is. 

Ti már, T. Házaspár ! tudjátok, hogy egyedül 
a szeretet az, mely a családi élet folyamát meg- 
szenteli, ismételjétek hát el magatokban a szent 
eskü szavait, melyet 25 évvel ezelőtt nyilván tet- 
tetek, hogy ez legyen továbbra is vezéretek ; hogy 
ez fűzzön benneteket össze jó és balsorsban a 
jövendőben is. Ha ez fog összefűzni titeket, úgy 
nem fog elmaradni ezentúl sem Istennek áldása, 



448 

mely eddig is nyilvánvaló volt élteteken. Hogy 
ne is maradjon, jertek emeljétek fel szíveteket 
Istenhez s imádkozzatok: 

Felséges Isten, szerető Atyánk! Gyermeki 
alázatos szívvel állunk e pilanatban előtted, hogy 
a hitvesi hűségi esküt, mit ifjú korunkban tevénk 
oltárod előtt, most életünk delén ismét megújítsuk. 
Te tudod jó Atyánk, mennyiben teljesítők eddig 
egymás iránt s irántad való kötelességeinket, mert Te 
belátsz szívünk mélyébe. Nem dicsekszünk azért, 
csak azt kérjük: amiket jól tevénk, add reájok 
helybenhagyásodat, hibáinkat pedig takargasd el 
irgalmaddal. Mindazokért pedig, miket velünk 
cselekedtél, fogadd szívünk mély háláját! 

Légy jó Atyánk! vezérünk a jövőben is! N T e 
távozzék el tőlünk jó kedved, hogy együtt élve 
a szeretetben, megláthassuk még azoknak is, kiket 
nekünk adtál, — gyermekeinknek a felvirágozását ! 
Légy, ó légy nekünk jó Atyánk ezután is, miként 
eddig valál minden, mindenekben! Ámen. 



Rácz István, 

szatmári ev. ref. lelkész. 



12. 
Aranylakadalom alkalmával. 



Elfogódott szívvel üdvözöllek titeket boldog 
r, tiszteletes pár. Mert ón hiszem, tudom, hogy 
int ötven évvel ezelőtt ilyenkor: úgy most is 
ldogságtól repes szívetek. De a két boldogság 
ilönbözik egymástól. 

Az akkori leírhatatlan, elmondhatatlan. A 
ii a leírt, elmondott, átélt boldogság. 

Amaz csupa édes talány. Ez meg a megfej- 
*, a boldog megoldás. 

Amaz a felejthetetlen boldogság, amire gon- 
lva az agg vőlegény és menyasszony, ma 
azt mondja, amit akkor: „Imé szép vagy . én 
ítkám. Két szép szemed szerelmes két galamb," 
n. En. 4, 1.). Emez a felbonthatatlan boldogság, 
íely hiven betölté az Urnák azon akaratát: „Az 
ibér elhagyja atyját és anyját és ragaszkodik 
testársához* Azért többé nem kettő, hanem egy. 
nit azért Isten egybe szerkesztett, az ember el 
válassza." (Mt. ly, ().). Ti egyek lettetek, egyek 
gytok ma is. Azért ez a mai boldogság a tisz- 
bb, ez a nemesebb, ez a szentebb boldogság, 
er} ezt nemcsak érzelem ajkotja, hanem ebbe 
l;r betöltött akarata, az Űr Jielybenhagyása, 
IJr kétségtelen tetszése, az Úrtól adott lelki 
késség is vegyül; az a békesség, amit a világ 
m adhat. Azért v tiszteletes e házasság," (Zsid. 
, 4.) ti pedig kedveltjei, választottai vagytok az 
mak, aki erre a tiszteletes, erre a boldog békés- 
gre vezérelt, segített titeket. 

ipi Lexikon I. -9 



450 

Mert Isten segítsége volt veletek. Nem ember, 
nem orvos, nem gyógyszer, hanem Isten őrzi 
meg élteteket. Ha vészben, viharban le nem tör- 
tetek: az, aki erőt adott: Isten vala. Ha kétségek, 
kisértetek között vívódtatok: az aki, megoldást, 
szabadulást adott: Isten vala. Ha az emberi nem- 
zet gyarlóságai ti nektek is osztottak sebeket, az, 
aki bekötözé: Isten vala. Ha saját gyarlóságaitok 
magvából tövisek keltek utatokon: az, aki a tövis 
helyébe myrtust nevelt: (Es. 55, 13.) lstei) vala. 
Ha nem teljesítő minden óhajtásotokat az Ur: azt 
is a ti javatokra cselekedte az áj,dás, béke, 
boldogság, gyönyörűség teljessége, az örök 
szeretet. ^Az Ő angyalinak parancsolt felőletek, 
hogy őrizzenek meg titeket minden útaitokban: 
kezekben hordoztak titeket." (Zsolt. 91. 11. 12.). He- 
gyeknél, kősziklánál „ rendületlenebb menedék- 
helyetek, hajlékotok vala. Oh Uram! egyedül 
Tégedet illet mindezért a hála, dicsőség és ma- 
gasztalás. Uram! teljék be ina e hajlék a Te 
dicsőségeddel és a Te nevedben való örömmel! 
„Uraml Te nékünk hajlékunk voltál minden időben. 
Mielőtt a hegyek születtek és született a föld és 
öröktől fogva örökké Te vagy erős Isten." (Zsolt. 90, 
1. 2.) Uram! figyelmeztess minket törékeny vol- 
tunkra, hogy idején keressük a Te kezedet, a 
valódi bölcseséget : a Te félelmedet, a Te kegyel- 
med segítségét. ^Taníts meg minket, hogy tudhas- 
suk meg napjainknak számát, hogy járhassunk 
bölcs szívvel/ (Zsolt. 90, 12.) Légy ezen Előtted 
álló házaspárnak, e Te gyermekeidnek tovább is 
gondviselő édes Atyja itt e földön ós a^nott az 
örökkévalóságban ! Ámen. 

1901 ápril 21. 



Csánki Benjámin, 

tiszafüredi er. ref. lelkéss. 



I) (ÍYÁSZBESZÉDEK ÉS IMÁK. 

i. 
Szilágyi Dezső koporsójánál. 

1.001. Augusztus 2. 



Ismét sírásra fakadt egy egész ország. Ismét 
egy koporsó, melyre egy egész nemzet ráborul; 
koporsó, mely eszünkbe juttatja azt a sor verset, 
melyből atyáink a költő Zrínyi haláláról érte- 
sültek: Alta ruit cédrus, silvae trepidate minores. 
Lehullott a magas cédrus, reszkessetek erdők 
gyengébb csemetéi! 

Igen! korábbi könyjeinkcsak fájdalmunkban 
folytak, de ma ezekbe a kö nyékbe valami meg- 
magyarázhatatlan rettegés is vegyül, mert a jog- 
nak és igazságnak egy tántoríthatatlan bajnoka 
esett el s úgy érezzük, mintha egészen védtelenül 
maradtunk volna; mintha egy abszolút bölcses- 
ség lámpafénye aludt volna ki, mely miatt sűrű 
sötétség borult volna ránk. 

Félénken vonul meg a nemzet nagy siral- 
mában a gvászolók között az egyház ; a fényes 
koszorúk Közzé reszkető kézzel rejti kicsiny 
immorteljét, bátor és bölcs őrállóját az írás sza- 
vaival tisztelvén meg: az igaznak emlékezete áldott. 
E gyásznak síratójául hivattam el. De mi- 
képen kelhetnek én versenyre egy e^ész világ- 
fal, a főváros értelmi és költői világával, hogy 
alk zokogásomat az ő elégiájokba merjem ele- 



452 

gyíteni; hogy a mit művészi kezek ez életről 
tegnap és ma rögtönözve megalkottak, én azt 
kiszínezni megkíséreljem; vagy még magasabbra 
emelkedve, tanulmány nélkül elébe vágjak a tör- 
ténetírásnak és egy rövid perc alatt néhány szóba 
összefoglalni próbáljam e csodás talentum negy- 
ven éves munkásságának dicsőséges küzdelmeit 
és még dicsőségesebb győzedelineit!? De ti ma- 
gatok sem várjátok ezt tőlem, annyival inkább 
is, mert ti mindezeket, sokkal inkább mint én, 
tudjátok és érzitek; és az utána támadt üresség- 
ből — ne adja ezt az Isten ! — még inkább meg- 
fogja érezni a jövő, a közeli vagy későbbi jövő. 
Nem fogok hozzá: helyzetemnél fogva, — bár- 
mennyire össze van is forrva alántos szolgála- 
tommal hazám szeretete, s népem jobbjai iránti 
tiszteletein, — helyzetemnél fogva nem is léphet- 
nék arra a térre, melyen az életnek hervadatlan 
koszorúi nyíltak. Megmaradok az evangyéliom 
korlátain belől; e korlátok között 

szabad folyást engedni könyjeinknek: ezt meg- 
engedi hz evangyéliom: 

vigasztalást keresni, azt az egyetlen egyet, 
melynél többet nem tudok, de az angyalok sem 
tudnak: ezt parancsolja az evangyéliom: 

végre koszorúba fonni annak emlékét, ki életé- 
nek egész munkásságát nekünk szentelte: ezt a 
célunkat megszenteli az evangyéliom. 



Szabad folyást engedni könyjeinknek: ezt meg- 
engedi az evangyéliom. A könyek emberi termé- 
szetünkre tartoznak s bennök a mi fájdalmaink 
nyernek önkéntelen és megható megnyilatkozást 
jogosult megnyilatkozást minden emberi szemben, 
attól a szegény anyától kezdve, aki ktezeit tör- 
delve borul egy üres bölcsőre, addig a véghe- 
tetlen jóságig, aki sír a Lázár sírboltja előtt és 
sír a hegyen, melyről veszendő népe, veszendő 



453 

fővárosát megpillantja. De az ilyen fájdalom rit- 
kán van keserűség* nélkül, panasz nélkül, sokszor 
Isten ellen való pártütés nélkül. Nincs igazam, 
gyermekeiteket gyászoló anyák V Nincs igazam, 
enyészet örvénye felé sodródó nemzetek? Tehát 
a keserűség, sőt panasz, sőt Istennek vád alá való 
helyezése megepgedhető-é a könyek szabad folyá- 
sával együtt? Es midőn az Örökkévaló a próféta 
szavai szerint: „elveszi Jeruzsálemtől a támaszt, a 
bátorított s hatalmast, h jövendő dolgok meglátóját, 
a tanácsos elmét az ékesen szólót" szabad akkor 
a veszteségét sirató ^Jeruzsálemnek kérdőre vonni 
az Örökkévalót: ,,En Uram Istenem! Annyian 
vannak-e közöttünk a hivek, a bölcsek, az igazán 
ítélők, hogy egy gyei több vagy kevesebb te előt- 
ted számba sem jön ? u Szabad ezt megkérdezni? 
Jgen, szabad, hisz ezt a fiú kérdi atyjától, és nem 
a rabszolga az ő urától. Isten megfelel e Kérdésre 
és én Isten ügyét oltalmazom, midőn az nevé- 
ben felelek. Kik „voltak azok, akiket sirattok és 
mit cselekedtek Ok? Azok az emberek, kiknek 
neve egykor Mózes, máskor Szent Pál, máskor 
Szent Augusztinus, máskor Luther volt? kik vol- 
tak? kérdezzétek Szent Pált, azt fogja mondani: 
Istennek választott edényei. Mit cselekedtek ? 
Semmit azt mondja Szent Pál, mert nem én cse- 
lekedtem, hanem az isteni kegyelem cselekedett 
én általam. Azt hinnénk, hogy egy ilyen vallomás 
által az ember értéke alászáll, holott minő magas 
méltóságra emelkedik egy ember, aki azt mondja 
magáról : az Isten cselekedett én általam, az Isten 
bölcsessége szólott, az Isten igazsága jtélt, az Isten 
szeretete munkálkodott, én általam. Én csak esz- 
köz voltam az gondviselő kezeiben és ha hű- 
séges és alkalmas eszköz voltam is, az sem az én 
érdemem, hanem a mennyei kegyelemé, aki engem 
eszközül választott. Atyámfiai! ha szabad folyást 
engedünk könyjeinknek : engedjünk szabad emel- 
kedést hitünknek is, mely ebben a gondolatban 
megvigasztalódik. 



454 

Ebben a gondolatban keresem a vigasztalást, 
hogy ami bölcsesség, igazság, szentség az ember 
életeben nyilatkozik, az az Isten része az ember- 
ben s mint Isten része nem semmisül meg a 
halálban, sőt, kifejlődésre jut, sőt ott jut igazi ki- 
fejlődésre. Épen azért azt a nemét a halhatat- 
lansági elméletnek, mely nem bír felülemelkedni 
a föld felett, mely megelégszik azzal, hogy csele- 
kedeteink maraüandóságára vagy az emberek 
emlékezetére alapítja követeléseit, hagyom azok- 
nak, akiket ez kielégít: nekem az az örök fejlő- 
désbeli halhatatlanság kell, mely Krisztusban 
nyilatkozott. Ez egy követelése szívemnek, ősi 
jogom, atkáimtól reám maradott örökség, mely- 
nek, megőrzése megszépíti földi életemet, meg- 
magyarázza annak létiogát s vigasztaló erőbe 
öltöztet veszteségeim fölött való csüggedéseimben. 
Minden éplelkű ember a jövőért munkálkodik, de 
micsoda jövő az, mely a holnappal véget ér; és 
mit érne akár tűzre adni testünket ezért a mi sze- 
gény fajunkért és országunkért, ha nem hinnénk, 
hogy ama másik világból is szemlélhetjük fejlő- 
dését, örülhetünk nevelkedésén, imádkozhatunk 
boldogságáért? Akkor nem értem, mire való ez 
arasznyi élet, akkor minden bölcsőre jóelőre rá- 
írhatjuk ama vigasztalan szavakat, melyekkel 
Szent Pál a korabeli pogányok állapotát jelle- 
mezte: „Isten nélkül, reménység- nélkül," De nyis- 
sátok ki előttem az örökkévalóságot, akkor min- 
dent kezdhetek: munkálkodhatom, vethetek oly 
földbe, mely holnap átfagyhat, mert hiszek a 
tavaszban, hiszek az újjászületésben. Csak akkor, 
ha magamat halhatatlannak érzem, csak akkor 
szerethetem igazán hazámat, nemzetemet, csak 
akkor szolgálhatom hűséggel egyházamat s ebben 
Isten ügyét, mert csak akkor hihetek mindkettő- 
nek jövőjében. 

Ő hitt mindkettőben! 

Hitt nemzete jövőjében; cselekedetei, egész 
dicsőséges pályája bizonyítják; különben miért 



455 

szólt volna annyi erővel, miért munkált volna 
annyi kitartással, hit nélkül? Miért tékozolta 
volna bölcsessége kincseit, ha azt nem mondhatta 
a Prófétával:., „az én ítéletem az Úrnál vagyon." 

Hitt az Örökkévaló szent ígéreteiben; hitte, 
hogy az egyház, melynek őrállója volt, megfelel az 
Örökkévaló tanácsainak; ez a szent és nemes 
egyház, melynek könyjei most a nemzet köny- 
jeivel együtt, — ah foíyt-e valaha ez a két köny 
két külön mederben!? — most is együtt patakza- 
nak koporsóján. 

Most nagy lelke megtért a lelkeknek ama 
fényes országába, hol nincs több törvény egynél, 
a szeretet törvénye; nincs több törvényhozó egy- 
nél, az örök bölcsesség; nincs több bíró egynél, 
az örök igazság; nincs több uralkodó egynél, a 
véghetlen köjiyörűlet. 

Hitt. Az szájának vallásával bizonyította ezt. 
Emlékezzetek vallástételére, melyet o Horváth 
Boldizsár emléke „fölött nyilvánított és amelyet 
most befej^zőleg reá alkalmq^ok: 

„Az Űr magához hívta Ot! Itt lenn nem 
látjuk többé, de még sem vált meg tőlünk; 
tud rólunk! Valamint a végtelen térben elhintett 
égi testek fénye a mérhetetlen távolból eljut a mi 
földünkhöz: úgy az ő szeretete, mely halhatatlan 
lelkével egybe olvadt, megtalálja az utat azokhoz, 
akikhez úgy ragaszkodott: hazájájioz, nemzetéhez". 

Ez volt az ő vallástétele. „És most — ezzel 
fejezte be akkor, fejezzük be mi is most ezzel, — 
és most kísérjük el földi maradványait a sírig, 
hol csendes legyen nyugodalma. u 



Baksay Sándor, 

kunszentniiklósi ev. ívf. lolkész s esperen. 



Tüdős József temetésén. 

1899. március hó 18. 

Ha élünk, az Urnák élünk: ha halunk az Úrnak 
halunk meg. Annakokáéri akár élünk, aknr halunk, 
az Úréi vagyunk. Ámen. íRóm. 14. 8.) 

Keresztvén halotti gyülekezet! 

Arcunkon a meghatottság komoly kifejezésé- 
vel, szívünkben a tisztelet és elismerés érzelmeivel 
s lelkünkben a boldog örök élet hitével álliuk 
körül e koszorúkkal borított koporsót melyben 
egy gyöngéden s híven szerető, áldott jó férjnek, 
nemes lelKŰ igazi édes testvérnek, önzetlenül, fá- 
radhatatlanul buzgó, tiszta szívű rokonnak, hű 
barátnak, szeplőtelen sáfárkodásű lelkiismereted 
tisztviselőnek s emelkedett gondolkozású keresz- 
tyén emberbarátnak, immár boldog emlékezetű 
íüdős József városi számvevő atyánkfiának porrá 
válandó testi részei nyugosznak. 

Ne kérdezze senki, honnan e mély mejrille- I 
tődés, e szokatlanul benső részvét, e' fájdalmas 
méla búsongás, mely itt e helyütt most megnyi- 
latkozik. Hiszen e néma, sötét ravatal, minden 
zokogásnál meggyőzőbben tesz bizonyságot affelől, 
hogy az elhunyt derék férfiú, úgy feddhetetlen 
magánéletében, mint családi boldog otthonában, 
úgy egyházunk iránt való ragaszkodásában, mint i 
varosunk s társadalmunk közszolgálatában, mindig j 



457 

és mindenütt péidaadólag tündökölt s bár zajta- 
lanul, szerényen, de szüntelenül gyümölcsözően 
hatott, áldást terjesztett, hivatást töltött bé abban 
a körben s azon a téren, a hová őt Urunk állítá. 

Mint hívő keresztyén ember, 73 évre terjedő 
tisztes életkora minden percenetében, az Isten 
kegyelmes gondviselésének nyilvánulását szem- 
lélte s 28 esztendei házassági szent frigyének egész 
folyamára a mennyei Atya iránt táplált hálával 
s boldog megelégedéssel tekintett mindig vissza. 
Viszont mint tisztviselő minden reggel derült 
lélekkel vetette kezét a munkára s minden este 
nyugodt, tiszta öntudattal hajtotta le fejét csendes 
pihenőre. 

Világnézletében, gondolkozásában, tetteiben, 
jellemében egyaránt az ősi nemes puritán refor- 
mátus polgárok ma már fájdalom egyre ritkuló 
hű képmását ismertük, becsültük, aki erőihez s a 
rábizottakhoz képest akart is, tudott is nemesen 
élni szíve szeretteinek, szülővárosának, egyházá- 
nak, hazájának s a köznek javára. 

Annál őszintébb, annál leverőbb, annál indo- 
koltabb tehát a részvét, a bánat, a veszteség, — 
melyet a mélyen sebzett özvegy nővel egyen-egyen 
megosztunk, — mennél méltóbb volt iránta érzett 
becsülésünk s az a köztisztelet melylyel mind- 
nyáj ynk részéről dicsekedhetett. 

Ain ne zavarjuk a minden hivalkodástól ment 
derék férfiú nyugalmát erényei és érdemei fel- 
sorolásával, se ne epesszük szívünket szertelen 
érzelmek felidézésével, sőt inkább keresztyének- 
hez illően szálljunk fel lélekben az örökkévaló 
bölcs Isten szent színe elé és imádkozzunk ekképen: 

Örök Isten, kegyelmes Atyánk az Ur Jézus 
Krisztusban! A Te létedben nincs kezűét és vég, 
sem múlt és jövendő. Aki voltál, ugyanaz* vagy 
és leszesz mindörökké. Mi felőlünk ellenben bölcs 
végezésed szerint azt rendelted, hogy földi ván- 
dorlásunk ideje után porsátorunk összeomoljon s 



458 

igazi hazánkba Hozzád térjünk és elszakasztha- 
tatlanúl Nálad, Veled maradjunk. 

Áldva magasztaljuk szent nevedet rólunk való 
atyai hű gondoskodásodért s mindennemű testi, 
lelki, földi s mennyei javaidért. Áldva dicsőítünk 
közelebbről azért a szeretetért, mely ly el ez elhunyt 
hívő keresztyén társunkat bölcsejétől a koporsóig 
oltalmaztad, vezérelted és hitünk szerint immár 
az örök élet boldogságában részeltetted. 

Örömében, bánatában, küzdelmeiben, sikerei- 
ben, felkeltében, lefektóben. munkájában s pihe- 
nése közben, egészségében, betegségében, életében 
s a halál órájában egyaránt, Rajtad kivül nem 
volt soha biztonságosabb menedéke, erősebb re- 
ménysége, vigasztalóbb bizodalma, akihez utolsó 
halk sóhaját is intézte, amikor már nyelve csak 
ezt — de ezt még birta rebegni: „Kegyelmes 
Isten! 44 

Könyörgünk Hozzád édes jó Atyánk! e Te 
jó és hív szolgádat, aki itt alant hűségesen sáfár- 
kodott a reá bízott talentom okkal, méltasd sokra 
ezután örök országodban! 

Árasszad vigasztaló, oktató, erősítő Szent- 
lelkednek kegyeimét a fekete gyász aggódásai és 
a vérző szív fájdalmai közepett Hozzád kiáltó 
özvegy hitvestárs szívére, lelkére gyógyító bal- 
zsamul. Légy hűséges pártfogója, gyámola, ka- 
lauza, megtartó mindenható Istene, szerető édes 
Atyja, akije valál mindeddigien. 

A megnyugo vasnak és örök életnek hitével 
hassad át a bánatos nőtestvér és hű rokonok lelkét 
hogy bízvást tekintsenek Reád, kinek házában 
sok hajlékok vannak, ahol elköltözött szeretteiket 
viszontlátandják egykoron, irgalmasságodból ! 



459 

Minket is mindnyájunkat segélj Szentlelked 
által, hogy földi pályafutásunk folyamán minde- 
nekben és mindenha híveknek találtassunk, dicső- 
ségedet hirdessük és e múló lét után örök orszá- 
godba Hozzád jussunk, ami Urunk Jézus Krisztus 
érdeméért. Ámen. 

Mi Atyánk! ki a mennyekben vagy stl>. 

* 
* * 

Istenben boldogult jó barátunk! Te ama nemes 
harcot megharcoltad, futásodat elvégezted, a hitet 
megtartottad. 

Az Űr áldja meg földi lakhelyedből való ki- 
menésedet és mennyei örökségedbe való bemené- 
sedet! Odahaza találkozunk! Ámen. 



Dr. Erdős József, 

ftobrei'zeiii ev. ref. theol. tanár. 



Gyimóthy János egyházközségi 
algondnok felett. 



% , Reggel megmutatja az ÍV, ki legyen szent és 
kit vett magának: mert a kit magának választott, 
magához veszi azt. u (IV. Móz. XVI. 5.) Ha teg- 
napelőtt olvastátok volna, gyászoló család, vagv 
olvastuk volna mi, gyásztisztességtevő gyülekezet 
a szent könyv e szavait: bizonyára senki másra 
nem tudtunk volna gondolni, mint olyanra, akin 
már másnap reggel beteljesedik Mózesnek e jöven- 
dőlese a mi körünkben, be a tekintetben is, hogv 
elköltözve e világból, megtér a választott az ó 
Urához, Istenéhez ! Most fájdalommal, megtört 
szívvel látjuk, hogy egyházunk érdemes algond- 
nokán, a kegyes Gyimóthy Jánoson, szinte csu- 
dálatos módon teljesedtek be ezek az igék. Tegnao 
reggel, mikor az Vr elűzte az éj homályát, újult 
erővel serkent fel álmából és szokása szerint 
végezte teendőit. Reggelizés után imádságos könyvet 
vett a kezébe, hogy hálát adjon az Istennek, ki 
a reggellel napját ini visszaadta s jóságát ez újabb 
jellel iránta megmutatta. És e nemes, e szent fog- 
lalatossága közben kivette e világból, magához 
vette az Ur. mivelhogy magának választotta. 

Magának választotta az Isten már életében, 
hogy hasznos szolgálatot végezzen az Ő neve 
dicsőségére, magának és embertársainak lelki, 
testi javára. E koporsóban nyugvó társunk élete 
igen szép példája és bizonysága annak, hogy a 



4ttt 

közhasznú munkálkodás nincs kötve se a magas- 
rangú, előkelő születéshez, a vég nélkül való 
nemzetségekhez, se a nagy földi jóléthez, a gaz- 
dagsághoz, hanem , hogy az Isten kövekből is 
támaszthat fiakat Ábrahámnak. Szép példája és 
bizonysága annak, amit a protestáns keresztyén 
világ vall és hirdet Péter apostol (I lev. 11:9.) után, 
hogy „választott nemzetség, királyi papság, szent 
nép vagyunk", tehát hogy mindnyájan hirdetjük 
és hirdetnünk is kell mindnyájunknak szóval és 
cselekedetekkel „annak hatalmas dolgait aki minket 
a sötétségből az 6 csodálatos világosságára hívott*. 

Gyimóthy János tudta, hogy drága kincs a 
hit; és pedig nem csak a szegénynek, kit tűrni 
és remélni megtanít, hanem azoknak is, akik a 
jó módban élnek e világban, mert a világ kísér- 
tései és csábításai között ezeket is a hit őrzi meg 
az eleséstől, a romlástól és ez hevíti keblüket 
áldozatkész munkásságra mindazért, a mi szép, 
jó és igaz. Rajta is volt, hogy szelíd beszédével 
és példaadásával a hitre hozzon mindeneket, 
akiknek érintkezésük volt vele. 

Buzgó volt az Isten háza látogatásában és 
pedig nemcsak azért, mert mint a vének tanácsa 
egyik tagjának, mint egyházközségünk algond- 
nokának, különösen is kötelessége volt egyrészről 
a jó példaadás, másrészről a felvigyázás arra, 
hogy mindenek ékesen és szép renddel történ- 
jenek, hanem azért is, mert bár tudta, hogy az 
Isten kézzel csinált templomokban nem lakik, 
hogy otthon, magános szobájában is társaloghat 
vele, olvashatja szent beszédét, imádsággal és 
énekkel magasztalhatja nagy nevét: mégis mélyen 
érezte, hogy 

Ha templomban megjelenek, LJgy tetszik, mintha vigadva 

Ahol összesereglenek, Ott volnék, hol a menny lakói. 

Felséges neved imádói : A te királyi székednek 

Veink együtt fohászkodva, Előtte letelepednek. 

Igen, ott hol a 24 vén leborul és imádja az 
örökkön-örökké élőt és az ő koronáikat leteszik a 



4Rl> 

szék előtt mondván: „méltó vagy Uram, hogy végy 
dicsőséget, tisztességet és erőt, mert te teremtettél 
mindeneket és a te akaratodért vannak. u (Jel. 4: 
10. 11.) Vallotta nyilván és énekelte szívből : 

Jobb egy nap a te házadban, 
Hogynem ezer nap egyebütt 
Az Isten tornáca előtt. 
Kapunálló lennék inkábblan, 
Hogynem mint sok időt élnék 
Házukban a hitetleneknek. 

Ma, amikor oly sokakat elfoglalt a világ 
lelke s egyiket a vagyon után, a másikat hírnév, 
dicsőség után, a harmadikat a testi élvezetek 
után hajtja megszűnés nélkül: e boldogűltnak volt 
elé£ lelki ereje ellentállani a gonosznak és tán- 
toríthatatlanul haladni a keskeny úton, mely az 
Istenhez vezet. Nem tartozott azok közé, akik . 
mikor az óra, vagy a harangok templomba, űrva- 
csorára hívogatnak, azt felelik: „Szántó földet 
vettem, ki kell mennem, hogy azt meglássam; öt 
igás barmot vettenu elmegyek, hogy azokat meg- 
próbáljam: feleséget hoztam és azért nem mehetek: u 
(Luk. 14: 18.) vagy egészítsük ki ezeket a régi 
mentségeket egy újabbal, amit oly sokszor kell 
hallanunk: ., fáradtam, izzadtam egész héten át, 
megérdemlem hát, hogy kimulassam magamat' 
— nem mehetek templomba ... Azok közzé tar- 
tozott ő, akik megértették és szüntelen elméjökben 
forgatták Jézusnak emez intését: „megoltalmaz- 
zátok magatokat % hogy valamikor meg ne nehe- 
zedjenek a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek 
és e világi szorgalmatosságoknak miatta és nagy 
hirtelen rátok jöjjön az a nap!* (Luk. 21: 34.) 

Nem csak vasárnap, de hétköznap is tudott o 
időt szakítani a templomban való megjelenésre 
és az egyház veteményes kertjének, elemi isko- 
láinak meglátogatására. 

Jakab apostolnál (1. 27.) azt olvassuk ker. 
hívek, hogy „a tiszta és Isten előtt szeplő nélkül 
való isteni szolgálat ebben áll: meglátogatni az 



463 

özvegyeket és árvákat az 6 nyomorúságaikban és 
szeplő nélkül megtartani magát e világtól^ A bol- 
dogult, mint a szegények gondnoka, e kötelességét 
is hűséggel teljesítette .. Számtalanszor kísérte el, 
félbe hagyva a maga dolgát, a súlyos betegekhez 
és haldoklókhoz Telkipásztorát, vivén a szent 
legyeket. Mert akarta, tehát jutott neki ideje arra, 
hogy a nyomorultakkal, árvákkal, özvegyekkel, 
betegekkel jól tegyen, semmit abból nem várván. 
Nem kis dolog ez gy. gyűl., hanem elismerésre 
méltó érdem ilyen korban, mint a mienk, amikor 
a nagy többség minden lépésnél esak azt kérdi: 
lesz-e hasznom, ós mi hasznom lesz belőle? Olyan 
korban, amelyben a nagy többség azt hiszi, hogy 
mindjárt tönkre menne, boldogtalannálenne, meg- 
rontaná a gyermekeit, ha a közjóért, vagy egyes 
nyomorultak fölsegélésére el kellene töltenie ingyen 
egy-két órát! Pedig hígyjétek el: 

Nem vesz az el, mit megvonánk magunktól, 
Sőt kamatostól térül vissza még; 
Hálakönyjet nyújt a föld jutalmul 
S Istenáldást a kegyelmes ég. 

A boldogultnak gyülekezete és hitsorsosai érde- 
kében kifejtett munkássága mellett dicsérettel kell 
megemlítenem még azt is, hogy a város ügyei iránt 
való jóakarata és érdeklődéséért polgártársai bi- 
zalmsa a városi képviselő-testületbe is beválasztotta. 

íme mindezeknél fogva mondottam gy. gyűl., 
hogy elválasztotta őt az Isten magának közhasznú 
munkára. 

Mint választottához, meg is mutatta hozzá 
Isten az ő jóvoltát. Nem adott neki nagy gazdag- 
ságot, de szegénységet se; táplálta hozzá illő 
eledellel. Szívébe oltotta a megelégedést azzal, 
amije van. Es főleg ez a helyzetével való ^meg- 
elégedés tette őt hasznossá és sokaknak élő pél- 
dájává. Ez emelte föl Pál apostol mellé, aki még 
a nehéz és kétségbeejtő viszonyok közt is azt 
mondta: „én megtanultam, hogy azokkal, ame- 
lyekben vagyok 9 meg kell elégednem. Tudok szű- 



4G4 

kölködni is. tudok bővölküdni is mindenütt é.> min- 
d énekben." 

Megáldotta az Isten szép családi élettel. A 
csapást mit első felesége elvesztésével rámért, a 
második házasságban kipótolta. Megáldotta öt 
szép, egészséges gyermekkel, akiket szorgalmas, 
gondos életpárjával tisztességesen fölnevelt és 
íjagyobb részben már szárnyakra is bocsátott. 
Elte utolsó pillanatáig megáldotta jó egészséggel. 
Teljes [épségben megtartotta erejét mindvégig. 
Pedig hogy mily nagy áldása ez Istennek, mu- 
tatja az, hogy az egészség kívánása volt a rendes 
köszöntése Jézusnak és az apostolnak is s ez az 
igaz magyar köszöntés ma is. Kicsi híján meg- 
érte a zsoltárban említett legmagasabb életkort. <i 
80 esztendőt. Megnyerte 4 hát a szép és ékes koro- 
nát, a véi)séget, § az a mód is, ahogyan magához 
vette az Ur, bármilyen megdöbbentő is különben, 
ismét csak az istennek hozzá való jóságáról tanús- 
kodik. Nem kellett megismernie a nyavalyák, a 
kínos gyötrelmek reménytelen nyoszolyáját s 
rémes éjszakáit. Az Isten emberei ipódjára köl- 
tözött eí. Avagy nem olvastátok-e Énókról: „é.s 
mivelhogy Énók szüntelen Istennel járt va/*i, nem 
találtatok sehol, mert az Isten íelragadá otef (l. 
Móz. V: 24.) És ama nagy lánglelkű próféta: 
Illés nem figy ragadtatott-e el hirtelen Elizeustól? 
(2. Kir. 2: 11.) Valóban ezt a boldogultat is, aki 
életének utolsó pillanatában is az Istennel járt, 
az Istennel társalkodott imádkozva, mintegy 
elragadta családja köréhői és felragadta magához 
az Isten. Fia, ki látta, csak annvit mondhatott 
neki, mint egykoron Elizeus Illésnek : „édes 
atyám, édes atyám!" 

,Aztán a keresztyénségnek egyik foünnepéii. 
az Ur Jézus földről távozásának, mennybemene- 
telének ünnepén, áldozócsütörtökön válik meg 
végleg övéitől. 

Kell-e ennél több bizonyság arra, hogy az 
istennek választottja volt ő? 



4H5 

Azért hát ti, hátramaradt kedvesei, meg ne 
nyissátok szátokat zúgolódásra. Ha a jót elvet- 
tétek Isten kezéből, a rosszat miért ne szenvednétek 
el ? ! Sőt adjatok hálát Istennek a kegyelemért, 
mit bőmértekben kiárasztott kedves halottatokra 
úgy életében, mint halálában .. A boldogult nevét 
pedig késő utódok előtt is tegyétek tiszteltté nemes 
példájának hűséges követésével ! 



Kis József, 

pápai ov. rcf. lelkész. 



Papi Lraftko* I. '«*& 



4. 
Lelkésztárs kis gyermeke felett. 



A fájdalom húrjai rezdültek meg szívünkben 
a gyászének dallama nyomán, mely e kiesinv 
koporsó fölött hangzott el. Néma borongás ul 
túráinkon s köny ázott szemekkel tekintünk az 
élet vihara által oly korán összetört virágra, ha 
látjuk, hogy mily hasonló egymáshoz a bölcső 
és a koporsó ! A kettő közötti különbség csak az, 
hogy amazt a szülei szeretet melege áradozza 
körül, — ez pedig téli zordonságba vész. A kis 
gyermek örök álomra szenderült, ringó bölcsője 
megállott és mi meghatva nézzük az enyészet 
romboló munkáját. 

Oh, de miért is pillantja meg a gyermek az 
élet napját, ha oly gyorsan nyugvóra tér?! 
Mért kell nyílnia a virágnak, ha oly hamar el- 
hervad?! - Mért kell feltűnnie az égbolton a 
csillagnak, - ha pályája oly gyorsan véget ér? 
Ne kérdezzük, ne kérdezzük gyászoló keresztyé- 
nek ! mert választ a kérdésekre, csak az égető 
könyek csillogásában találunk. 

Mint a levegő végtelen birodalmában szám- 
talanszor zavarognak a különböző irányból jövő 
viharok: úgy zavarják meg* életünk folyását is 
gyakorta a különféle csapások és keserűségek, 
melyek állandó nyomot hagynak szívünkben. 
Nyugtalanságunkban egyedül az a vígaszunk, 
hogy azokat mennyei Atyánk mérte reánk szent 
tetszéséből. Csilapítsuk hát hánykódó szívünket, 
némuljon el ajkainkon a panasznak zúgolódó 



467 

hangja, mert Istennek útai nem emberek útai, — 
s ki tudja, hogy fájdalmaink ürömserlegéből mi- 
kor ós miképen fakaszt vigasztaló cseppeket?! 

Jól tudom én azt, hogy soká hegen be a szív 
sebe, ha a szülő a házas élet édes gyümölcsétől 
fosztatik meg, mert a fájdalom érzése, emberi 
gyarló természetünk következménye. Hiszen a 
madár is megsiratja magzatának vesztét, a virág 
is megérzi, ha kisded bimbaját erőszak töri le, 
az élőmből is könyek fakadnak, ha ágait lemet- 
szük, szóval mint a költő mondja: 

„Nem a virágnak fáj 

Ha válik az ágtól, 

Ezen marad a seb. 
Érte is oz gyászol." (Tóth K.) 

de mennyivel inkább vérzik a szülei szív, mely- 
nek szerelme Isten dicsőségének ereje, — ha 
gyermekének elvesztésében reménvosillagát látja 
aiáfutni?! 

De valamint a tenger hánykódó hullámai is 
elsimulnak egyszer: ngy enyhül meg keblünkben 
is a fájdalom és a gyötrelmek vergődését a meg- 
nyugvás enyhe váltja fel. Váltsa is fel az isteni 
gondviselésbe vetett bizodalom által, mely eles- 
tünkből is felemel, erőtlenségünkben is megtart! 

Gyászoló szülők! ti vagytok arra hivatva, 
állásotok tiszteletreméltó volta és szentsége által, 
hogy a kesergőknek vigaszt nyújtsatok, a szen- 
vedők bajain, igazi részvéttel könnyítsetek. Ti 
esnétek-e azért kétségbe most, midőn házasélete- 
tek gyümölesének egyikét leszakítá az élet szél- 
vésze ? Ti lennétek-e vigasztalanok a reménybimbó 
elhervadása fölött? Távol legyen tőletek, tudván 
azt, hogy ahol rózsa nyílik: tövis is terem. A 
távozó kisdedre gondolás, mint az emlékezet 
fénylő szivárványa," űzze el kebletek borúját, hogy 
mindenkoi; gyermeki megnyugvással csókolhas- 
sátok az Úrnak sűjtoló vesszejét, ,így szólván ,a 
veszteség gyötrelmei között: „az Ur adta, az Ur 
el is vette, legyen áldott szent neve érette !" Mert 



4«K 

nemcsak egy áldása van az Istennek s ti is láttok 
még köröttetek a családban gyermekeket, kik 
szerelmeteknek élő zálogai. Fordítsátok hát ezekre 
szülei gondotokat, hogy ezeknek lelki-testi erősö- 
désében, növekedésében találjatok gazdag kár- 
pótlást, szemben a most ért veszteséggel. 

És mi mindnyájan ker. résztvevők! ha az 
Űmak kezei olykor-olykor megnehezednek is 
rajtunk s a szenvedések árvizei elbontással fenye- 
getnek is: soha kétségbe ne essünk ! A hit legyen 
világító tornyunk, melynek alapját valamint el 
nem mossák a nyaldosó habok : úgy bevilágít 
előttünk az élethatár enyhadó kikötőjébe és ami 
lábaink „mint a Sión hegye megállnak s nem inga- 
doznak!" Még ha kisdedeink kora elhunyta miatt 
kellene is keseregnünk: vigasztaljon bennünket 
ama tudat, hogy azokkal gazdagabb lesz az an- 
gyalok kara s hogy hamarabb elérték azt, mire 
mindnyájan vágyunk: a mennyei boldogságot. 

Most pedig szívünket Istenhez emelve, imád- 
kozzunk e koporsó felett ekképen: 

Sorsunk felett egyedül rendelkező nagy Fel- 
ség! bölcs és jó Atyánk! ,,-i te idődnek kezdete 
nem volt* vége sem lesz. mi pedig csak maiak és 
tegnapiak vagyunk és a mi életünknek határ vette- 
tett* Alázattal ismerjük el hatalmadat e kicsiny 
koporsó felett is, melyben az élet kertének egy 
szelid virága, egy ártatlan kisded alussza örök 
álmát. 

Oh Atyánk ! kicsoda fedezhetné fel hatalmad- 
nak titkát és szent céljaidnak kicsoda mehetne 
végére, midőn a^ jövendőknek látását elzártad 
szemeink elől? És míg te fölötte állsz minden 
változásnak: mi „olyanok vagyunk a te kezedben, 
mint a sár a fazekas kezében," — számtalan bot- 
lások közt vergődünk az arasznyi lét korlátai 
között. 



469 

Nem tagadjuk Atyánk! — sokszor derűinek 
reánk szép napok; az örömnek boldogító érzésé- 
vel töltöd be szívünket; a remény szivárvány- 
színét vonod arcunkra ős adsz érdemünk fölötti 
megelégedést, boldogságot családi és társadalmi 
életünkben. Oh ha ez örömök soha el nem távoz- 
nának! Oh ha a remény színét soha be nem 
borítná a gondoknak sötét fellege! — Óh ha a 
megelégedés és boldogság állandó lakói volnának 
lelkünknek! De könyek között kell megvallanunk, 
hogy tűnő ábránd s csak lidércfény csalogat ben- 
nünket és gyakorta keserű a mi ébredésünk. 

Most szerelembe forr szívünk s boldogság- 
ban dobban össze, midőn szerelmünket gyü- 
mölcsözteted gyermekeinkben, kiket megen- 
gedsz látnunk „asztalunk körül, rendben mint olaj- 
vesszőt, kikben szívünk örüL* - majd felejteted 
velünk a kiállott szenvedéseket, könnyűvé téve 
az aggodalmakat is: de midőn gyermekeinkben 
megtestesülve látnók képmásunkat s gyönyörű- 
ségünket, - - midőn azt hisszük, hogy a mi örö- 
münknek vége nem lészen: elfordítod tőlünk jó 
kedvedet, hogy megismerjük, hogy „íe vagy az 
Ur mennyen és földön s mindenek Te néked enged- 
nek. u Meglátogatsz Atyánk! bennünket csapások- 
kal, melyek alatt zúgolódva görnyedünk és elve- 
szed tőlünk szemünknek fényét, gyermekeinket, 
hogy a halál angyalának pusztítása által megtörd 
kevélységünket s „mindenestől fogva megemész- 
tetünk! 11 

Ily csapással látogattad meg Uram ! e koporsó 
felett könyező szülőket is, kiknek kezébe előbb 
az öröm serlegét adtad, midőn kettős gyermekük 
született s erőddel támogattad őket, hogy azok 



470 

körül híven végezzék szülei tisztöket. De ini<\ 
mint midőn a tiszta égből villám sűjt le, elküldéd 
házukhoz az enyészet romboló tejedelmét, a 
halált, hogy érezve annak kiméletlen sújtolását. 
zokogva boruljanak az ártatlan áldozat hűlt porai 
fölé. Bizony Atyánk! meglátogattad őket a t* 
haragodnak napján ! 

Uram! ki jó és édes vagy, s ki mi reánk vi- 
gyázni soha meg nem szűnsz. -- tekints alá egeid- 
ből a bánkódó szülőkre; önts szívok fájdalmára 
(íileádnak balzsameseppjéből, hogy bölcs végzé- 
seden megnyugodva, emlegessék a szenvedések 
közt is atyai nevedet; hogy a gyötrelmek tüzében 
Phönikszként megújhodva, bizalommal tekintsenek 
reád és a sírok lelett is életet hirdető krisztusi 
igék által lássanak megnyilatkozott egeket. Hadd 
hí&YJék ^ s *i kesergőknek hadd hirdethessék 
hasonló csapások között Megváltónk ama szavait: 
„ne tiltsátok meg tőlem a kisdedeket mert ilyeneké 
a mennyeknek országa!'* 

Hadd legyenek közöttünk Uram! prófétákká 
az elhalt kisdedek és tanítsanak meg mindnyá- 
junkat ártatlan élet folytatására, hogy ha röviddé 
teszed is életünket, találjunk megnyugvást fára- 
dalmaink után azon hitben, mely bennünket örök- 
életre vezet s a yiszonttalálkozás reményével 
tölti el szívünket. Ámen. 

Mi Atyánk! stb. 



Nagy Károly, 

makói ev. reí. lelkész. 



5. 



Varga Ferencz műépítész s bankigazgató felett. 

— Debreczen, 1901. aug. 2. — 

Elöfoh&sz. 

Ur Jézus Krisztus! Te légy nékünk mind éle- 
tünkben, mind halálunkban egyedüli nyereségünk 
és fővígaszialásunk ! Ámen. 

(gyászoló Gyülekezet! 

Elvégeztetett tehát, véget ért a kínos gyöt- 
relem, mely egy nemes lélek porhüvelyét hosszas 
tusakodás után ízenként szétmarcangolta s az 
enyészet ölébe döntötte. 

Nem jött váratlanul a halál. Hónapok óta 
remegett már tőle a szerető család s hónapok óta 
aggódtunk miatta mindnyájan, akik e nemes eré- 
nyekben oly gazdag felebarátunk életét ugx sze- 
rettük volna még hosszú, boldog évekkel meg- 
toldajii. 

És mégis! mikor most bekövetkezett a kér- 
lelhetetlen végzet, a fájdalom tengere borítá él a 
közvetlenül sújtott gyászoló családot s alegőszintébb 
gyász, a legmélyebb részvét érzete hatotta át e 
nagy, és nemes város egész társadalmát. 

Ugv van, egész társadalmát! Mert e gyászos 
koporsóban nyugovó néhai testvérünk azoK közöl 
a — fájdalom — napjainkban hova-tovább mind 
ritkábbá váló igazi keresztyén jellemek közül 
való volt, akinek életéből, cselekedeteiből és be- 
szédéből mindig és mindenütt áldás sugárzik ki. 



47:2 

Aki ő vele csak egyszer is érintkezett, az epfész eletére 
megqrzi nemes egyéniségének boldogító hatását. 

Es az ő vele való érintkezés nem is volt 
nehéz. Xem zárkózott el büszkén és hidegen, mint 
a legtöbben teszik, akiket a jó Isten kegyelme 
földi javakkal is megáld. Háza az igaz barátság, 
testvéries érintkezés boldogító tűzhelye volt "s 
nagyon sokan vagyunk, akik életünk fogytáig 
hálás szeretettel őrizzük emlékezetét azoknak a 
szellemileg elevenítő édes óráknak, amelyeket vele 
együtt töltöttünk el. 

De nem csak házában volt ilyen. Künn az 
életben, az életnek nagy küzdőterén is. Egész 
életét nemes és nemesítő munkában töltötte. Va- 
rosunk sok díszes épülete hirdeti az ő kiváló 
építészeti szakképzettségét, alapos tudását, gya- 
korlati érzékét, a szépet, jót j?s hasznost nemes 
harmoni/iban öntő szellemét. Es nem is csnk kőből 
épített. Épített a szónak szellvmh bibliai értelmében 
is. Részt vett e nemes város kulturális alkotá- 
saiban s szavával, jó tanácsaival s még többször 
lelkes munkájával s áldozatra kész voltával nem 
egy közhasznú intézményünk létrejövetelét tette 
lehetővé. Munkaszeretete olyan nagy volt hogy 
mikor már előrehaladott kora nyugalmasabb életet 
parancsolt reá, ő pihenésül egy más természetű, 
de nem kisebb terhű munkakört választott s egy 
virágzó pénzintézet buzgó vezetésében fejlesztette 
ki embertársai boldogítására irányuló törekvéseit. 

Ilyen ember elhunyta sokáig pótolhatatlan 
veszteség(» e^ész társadalmunknak, nem csuda 
hát, hogy a legőszintébb részvét s a legigazibb 
fájdalom hatotta át e nagy és nemes város lakos- 
ságának minden rétegét. 

Es ha ez így van - - pedig valósággal így 
van ! — hát akkor, hogy ne volna nagy, igaz es mely 
a gyászoló család fájdalma, hogy ne volna meg- 
mérhetetlen az ő veszteségük! Hisz boldogult 
testvérünknek minden nagy erénye között leges- 
legnagyobb az ő esaládfői szeretete volt. A közügy 



47;i 

több-kevesebb idő után újra megtalálja a maga 
hívatott munkásait, a társadalom nagy egészében 
az egyesek kidőltével keletkező rés kisebb-nagyobb 
rázkódások után betelik, elsimul: de az önfelál- 
dozó, szeretetben égő családfőt nem pótolja soha 
senki és semmi. 

Ki adja vissza az özvegység gyászos fátyolára 
jutott hű teleségnek az első szerelem gyöngéd- 
ségét holta napjáig megőrzött hű férjét, szelíd 
élettársát, a gondos, munkás családfőt? 

Ki pótolhatja ki a szerető gyermekeknek, a 
zsenge unokáknak a páratlan édes ió atyát és 
nagyatyát, aki egész életükben önfeláldozó hűség- 
gel, semmi áldozatot nem sajnáló szeretettel gon- 
doskodott űgy testi életük jólétéről, mint leikük- 
nek örökké tartó kincsekkel, a műveltség drága 
javaival való gazdag ellátásáról ? 

Es a szerető vő, akinek szívén még be sem 
hegedt a seb, amit alig néhány hónapja ütött 
rajta szülő anyjának gyászos kimúlása s akit az 
Vv épen ezekben a keserű napokban áldott meg 
a legdrágább apai kincscsel, a férfi utóddal, ne- 
vének örökösével, s kinek szívében a gyöngéd 
feleség sorsa miatt való bizonytalanság, remegő 
kétség, hosszú idő óta dűlt és viaskodott: hová 
legyen most bánatában, mikor az édes apának 
minden szeretetével érte is égő nemes szív lángja 
végleg kihalt, örökre hamvába dőlt!? 

Hát a szerető rokonok ragaszkodó köre, akik 
az ő személyiségében találták meg összetartozan- 
dóságuk leggyöngédebb és legerősebb kapcsát, 
kiben és ki áital forrjanak újra össze az atyafiúi 
szeretet szép szövetségére?! 

Bizony, a gyászoló család fájdalma nagy, 
igaz és mély; az ő veszteségük megmérhetetlen 
és e földön kipótolhatatlan. 

De bármily jogosult is az ő gyászuk, bármily 
méltán ontják" is könyjeik özönét szeretetüknek 
drága tárgyáért: Isten ellen vétenének, ha zúgo- 
lódnának az ő felséges végzése ellen s gyermeki 



474 

megny ugvással nem hajolnának meg az Ur akarata 
előtt. Hiszen e földön olyan kevés embernek jut az 
övékéhez hasonló teljes boldogság! Hiszen elköl- 
tözött szerelmesük olyan hosszú ideig ólt az ő 
boldogításukra, hogy alig egy-két lépés válasz- 
totta már el az emberi élet végső mesgyéjéül 
Istentől kijelölt hetven esztendőtől! Hiszen el földi 
életnek minden körülmények közt halál a vége 
s ez a halál egyúttal a szenvedésektől való örök 
megszabadulásnak is bizonyos záloga! Hiszen az 
elválás, amely most oly fájdalmasan esik szívük- 
nek, nem örökre, esak a viszontlátásra szól, a 
viszontlátásra abban a boldog örökkévalóságban, 
hová az üdvözült lélek már felszárnyalt és ahová 
hitünk szerint Isten kegyelméből, Jézusunk érde- 
meiért mi is bizonyosan eljutunk egykoron, ha 
pályánkat megfutottuk s viadalunkat győzedel- 
mesen megvívtuk. 

Ez a bizonyos reménység adjon erőt, vigasz- 
talást nektek, mély bánatba merült szerelmesei az 
elköltözöttnek. Ez adjon erőt és vigasztalást mind- 
nyájunknak, akik szívünk szeretetével, igaz tisz- 
telettel és elismeréssel környeztük elhunyt test- 
vérünket, s akiknek a tőle való elválás olyan igen 
nagy, fájdalmat okoz. 

Es hogy ezt az erőt és vigasztalást meg 
is találjuk, emeljük fel a mi szívünket az élet- 
nek és halálnak Urához, könyörögvén Hozzá 
ekképen: 

Életnek és halálnak szabados Ura, nairv 
Isten! A fájdalom szívszaggató érzésével emeljük 
fel lelkünket Te hozzád e gyászos koporsó mellől, 
amely i'gy sok érdemű polgárnak, hű férjnek, 
szerető atyának s nagy atyának, gyöngéd rokon- 
nak, önzetlen jó barátnak, igaz keresztyén em- 
bernek kihűlt porrészeit zárja magába. Igen, a 
koporsó mellől is Tehozzád emeljük ami lelkün- 
ket, mert tudjuk, hogy minden, ami történik, a 



47f> 

Te végzésedből vagyon és a Te akaratod nélkül, 
egyetlen hajunkszála sem eshetik le a mi fejünkről, 
és azt is tudójuk, hogy amit Te cselekszel XT ram, 
*iz jól van téve. 

Ne vedd azért szent végzésed ellen való 
zúgolódásnak, hogy most könyjeink záporával 
öntözzük ezt a gyászos koporsót és siralmas pa- 
naszainkkal ostromoljuk egeid boltjait. Fájdal- 
maink kitörésének nem birunk ugyan parancsolni, 
de azért szívünk mélyén ott van a hála és kö- 
szönet tiszta érzete, amelylyel az elmúlt életért 
Felségednek tartozunk. 

Hálát rebegünk neked, hogy ezt a Te fiadat, 
akit most magadhoz szólítottál, az esztendőknek 
sokaságával megajándékozni méltóztattál és az ő 
napjait áldásaidnak bőségével betöltötted. Adtál 
neki nemes érzést, minden szépért, jóért lelkesedő 
szívet. Lelkét magadhoz vonzád és szent dolgaid 
szeretetére megtanítád. Adtál neki lélekemelő 
munkakört, megtisztelő életpályát s megáldottad 
sikerrel buzgó lelkiismeretes munkásságát. 

Megadtad ni 4 ki a legnagyobb Toldi boldogsá- 
got, a gyöngéd, szerető, müveit, lelkével az ő lelke 
irányát követni képes hu feleséget. Es megáldot- 
tad családi életét jóravaló, keresztyéni erényekkel 
ékeskedő, a lélek kincseiért mindenek felett áhí- 
tozó kedves gyermekekkel és ezt a boldogságát 
teljessé tetted az által, hogy megérhette úgy fiának 
önálló pályára lépését, mint leányának gyöngéd, 
szerető férj oldalán a boldog házas élet biztos 
révpartján való kikötését, sőt öreg napjainak már 
jelentkező szenvedéseit enyhítetted, borongó perceit 
megaranyoztad édes kis unokájának angyali mo- 
solygásával. 



47<; 

Adtál neki nagyérdemű, széles körre terjedd 
rokonságot, akik hív ragaszkodással vonzódtak 
hozzá utolsó lehelletéig s emlékét saját elmúlá- 
sukig kegyelettel őrzik meg szívükben. És körül- 
vetted őt az élet egyik legritkább, legbecsesebb 
kincsével: igazi jó barátok örömre gerjesztő bi- 
zalmas körével. 

Mindezért a temérdek áldásért fájó szívünk 
teljességéből mondunk tenéked hálái mennybéli 
felséges Isten, szerető édes Atyánk! 

De midőn hálánknak erőtlen hangon kifejezést 
adni megkísértjük, egyszersmind újabb kegyel- 
medért is esedezünk. Te hozzád folyamodunk 
erőnek, segedelemnek és vígasztalásnak lelkéért, 
mert Te vagy az, aki ha megsebesítesz, meggyó- 
gyítani is egyedül vagy képes bennünket, mikor 
már e világ dolgaiban nem lelünk gyógyító írt 
sajgó sebeinkre. 

Vigasztaló kegyelmedet kérjük első sorban i\ 
gyászos özvegyscgre jutott hu feleség, gyöngéd 
élettárs számára. Ové a legnagyobb veszteség, az 
ő fájdalma a legmélyebb, az ő szíve a legsebzet- 
tebb. Igen, mert az ő kettőjük élete, szíve, lelke, 
a hosszú, boldog házas élet folyama alatt úgy 
összenőtt, ágy egybeforrt mint a fiatal korában 
összefont két élő fáé, amelyek közül ha az egyik- 
nek élete megszűnik, a másik is sorvadásnak 
indul. Nyújtsd ki feléje kegyelmednek arany 
vesszejét nyugtasd meg háborgó szívét; mutass 
neki a megvalósításra méltó — mert boldogságot 
árasztó - életcélokat, szerető gyermekeinek, uno- 
káinak boldogítását és a keresztyén jótékonyság 
munkáinak az eddigi irány szerint való tovább 
folytatását. j 



477 

Vigasztald meg a gyászba borúit fiút, a csaJád 
további fentartóját, aki eddig ifjúi eleteben is már 
derék atyja méltó fiának mutatta magát. Buzdítsd 
őt, hogy egész életében üdvözült atyja nyomdo- 
kain járjon, saját munkakörében híven sáfárkod- 
jék és egyházunknak, társadalmunknak, szeretett 
hazánknak ő is világító fáklyája legyen. 

Kettős mértékben kérjük az erőnek és vigasz- 
talásnak Szent lelkét a megtört szívű hű leányra* 
aki jelen sem lehet szerető édes atyja kopor- 
sójánál, mert a Te végéreniehetetlen tanácsod 
szerint ép akkor vesztette el a legjobb édes atyát 
amikor gyermekének adott saját élete kockázta- 
tásával életet. Nyújtsd ki feléje hatalmas jobb 
kezedet fájdalmainak háborgó tengerén s vissza- 
adva erejét, tedd alkalmassá ráváró szép, de súlyos 
kötelességeinek teljesítésére. 

Vigasztalanodba ajánljuk kesergő vejét, ki 
gyermeke után szerető, hű gyermeke lett, aki e 
puritán református család nemes szellemi légkö- 
rében, ahová leikének világosságot és igazságot 
szomjúhozó vágyódásai s szívének tiszta lángú 
vonzódása hozták, édes otthont és hasonlíthatlan 
boldogságot talált, de akit a te bölcsességed ez 
évben már második szülőjétől foszt meg. Az ő 
példájában is ámulva látjuk Urain! hogy akiket sze- 
retsz, meglátogatod azokat és megostorozod, akiket 
fiaiddá fogadsz, [ram! legyen meg a Te akaratod! 

Atyai szeretetedbe ajánljuk a veszteségük 
nagyságáról még mit sem sejtő kis unokákat, akik 
közül az elsőszülött zsenge életének minden órá- 
jában élvezte a becéző nagyatya gyöngéd szere- 
tetét de a másik, a várva-várt férfiúi sarj már 
ssak az elröppenő lélek áldásait fogadhatta. 



47S 

Vigasztald gyászba borult rokonait, kesergő 
jóba rátáit megszomorodott munkástársait annak 
belátásával, hogy mi csak „bujdosunk e földi 
tereken**' és nincsen nekünk itten maradandó vá- 
rosunk s hogy létünk nagyobb, nemesebb sza- 
kasza túl a síron, a tökéletesség birodalmában 
kezdődik. 

Minket pedig mindnyájunkat, akik harcunkat 
még ineg nem harcoltuk és pályánkat meg nem 
futottuk, segíts Szent Lelked erejével, hogy x\ 
hitben és szeretetben mi is erősen megálljunk, 
hogy majd egykor rajtunk is teljesedjék egyszü- 
lött fiadnak mondása: „Atyám* én azt akarom, 
hogy ahol ón vagyok, azok is velem légyenek, 
akikei nekem adták hogy lássák a dicsőséget ame- 
lyet nekem adták* Cselekedjed azért, jó Istenünk 
Atyánk, hogy mi félelmedben éljünk, kegyel- 
medben haljunk meg és erőd által feltámadjunk 
<\z örök életre, a mi Ariink Jézus Krisztus erde- 
méért. Ámen. 

Búcsú. 

Klbocsátunk immár kihűlt porsátora az id- 
vczült léleknek, elboesátunk utolsó útadraaz örök 
nyugalom ölébe. fim\ porból vétetett, hadd térjen 
vissza a porba! Áldásunk kísér végső pihenésed 
helyéri 1 . Sokat fáradtál, megérdemled a pihenést. 
Legyen nyugalmad csöndes, legyen sín álmod 
zavartalan ! Lelked pedig, amely. .hitünk bizonyos- 
sága szerint ott szárnyal az Örökkévaló dícso 
trónusa körül, leljen ii;galmat és kegyelmet az 
igaz bíró szemei előtt! Ámen. 



Dr. Nagy Zsigmond, 

fölszentelt ev. ref. lelkész s debreexeni 
cv. ref. főiskolai tanár. 



Kis gyermekeket hagyott özv. asszony felett. 

A halál benyitott egy özvegy asszonyhoz és 
el akarta vinni. 

Hót gyermek kezdett el neki rimánkodni 
(mert ennyi gyermeke volt): 

— Ne vidd el az édes anyánkat! Ne vidd el 
az é(jes anyánkat! 

Es nem vitte el. Nem tudta elvinni. Elment 
a jó Istenhez és azt mondta: 

- Édes Uram Isten, hogy vigyem én el azt 
a szegény asszonyt, akihez te küldtél, mikor annak 
hét gyermeke van, ha elviszem, hét árvája lesz 
s azok íigy meg sírtak, ügy meg rimánkodtak, hogy 
még az 911 szívem is megesett rajtok. 

Az Vv Isten pedig azt felelte: 

— Szállj alá a tenger vizébe és hozz ki belőle 
egy lyövet! 

Es kihozott egy kemény,, kerek követ. Olyat, 
mint egy kényéi 1 . Akkor az Űr azt mondta neki: 
., harapd ketté!" S mikor ketté harapta, ugyan mit 
találj benne/? Egy parányi, kis férget. 

Es az Ur \g\ szólt: „Ugy-e most látod, hogy 
én tudok erről a parányi féregről is, ami a tenger 
fenekén volt és gondoiok rája; és te azt hiszed, 
hogy arra a hét árvára nekem nem lesz gondom? 
Eredj J Hozd el az any jókat! 

Es elvitte? El. Itt van beszögez ve ebbe a ko- 
porsóba s itt sír körülötte mind a 7 árvája, itt 
zokog az égre nem is a halálnak, magának Isten- 
nek : „Édes Uram Isten ! ne vidd el, ne vidd el ! 
Hagyd i# az anyánkat, az édes anyánkat! 44 

Az ,Űr Isten pedig azt feleli nekik, (nem hall- 
játok? Én hallom, világosan hallom) ezt mondja: 



480 

„Ne sírjatok! Visszaadom az anyátokat. Most csak 
tömessétek el, most csak sirassátok el, hadd pi- 
henjen, hadd aludjék! De majd ha este lesz, akkor 
én otet fel fogom kelteni és elküldöm hozzátok, 
hagy, vírasszon ágyatok felett amíg ti alusztok/ 

És ezután így lesz mindég. 

Ha jól lesz dolgotok: akkor ő nyugodni fog: 
ha veszedelem fenyeget: akkor ő őrködni fog. 

Mikor az emberek bántani fognak: eljön és 
szerez nektek pártfogókat. 

Mikor éhezni fogtok : eljön és támaszt nektek 
könyörülő, jó szíveket. 

Mikor gyászba borul az ég felettetek és sötét 
lesz útatok, mintha fekete fátyollal betakarták 
volna: két csillag fog mindig leragyogni rátok 
s az ,az édes anyátok két őrködő szeme lesz. 

Oh ha igaz az Isten, i^az az is, Jiogy a ti édes 
anyátok él most is, csak claludott. Oh ha a Krisz- 
tusban Isten kedve tölt be, örök igéjében Isten 
lelke szólott, égnek, földnek, amit kétezer év hir- 
det, hogy az Isten atya, az Isten szeretet: akkor 
ne feljetek! A szeretet mélyebb a tenger mély- 
ségénél, ércebb az érckoporsónál, olthatatlanabb 
a leglángolóbb tűznél, diadalmasabb a halál angya- 
lánál — s örök, mint az idő. 

Ez az örökké élő szeretet fog leragyogni rátok, 
kicsi bogárkákra; ez fog viaskodni értetek az élet 
angyalánál, ez fog megnyugodni, mint az áldás, 
mint a harmat, árva fejeteken. 

Ez az örökké élő szeretet számlálgatja most 
is hulló könyjciteket, hulló könyetekben forró 
imádságotokat. Mert szivetek csöndes zokogása 
imádság, mely csöndes hullámzásában is, mint a 
tenger, mint sok vizek zúgása zúgja fel az égre 
az évezredeken át zengő éneket: „Te benned bíz- 
tunk eleitől fogvu u ... jövel hát ne hagyj el! 

S ő tud mindent, ő hall mindent . . . imád- 
kozzunk ! 

Czinke István, 

rimaszombati ev. ref. lelkész. 



Füley Gusztáv felett. 

Nagy-Briiiyiín, HMH). niiijus 9. 

Bizony életnek ós halálnak szabados Ura az 
Isten, szomorú halotti gyülekezet! Megdöbbentő, 
szívet-lelket megrázó bizonyságát látjuk e nagy 
igazságnak e gyász alkalommal. Kell-e, szuk- 
séges-é föltárnom előttetek az alkalom szomorú 
voltát; föltárjam-é vg\ mélységesen levert, elárva- 
hodott család szívsebét? Oh nem, ugy-e bár mindez 
felesleges; hiszen a tragédia, melynek utolsó jele- 
netére most egybegyűltünk, hetek óta ébren tartja 
e város egész társadalmának meleg részvétét. 
Hetek óta ott lebegett mindegyikőnk ajakán a 
megindulástól remegő kérdés: hogy vau? lehet-é 
remény? S ha a remény nyel biztató tudósításra 
mintegy önkénytelenül is hálaadó fohász szakadt 
fel keblünkből: ép oly ösztönszerűleg hajtók meg 
fejünket s némultunk el, ha a felelet megtépte 
Reménységünknek amúgy is hervatag koszorúját. 
És a hírek -- fájdalom, - mindig leverőbbek 
lettek; az aggodalom komolyságát igazolta a szo- 
moriJi következmény, mígnem elvégeztetett minden. 

Es bár a hidegen gondolkozó emberi ész előtt 
csak egy mindennapi, megszokott történet nyert 
befejezést; bár a közönyös néző csak azt mondja: 
egy ember ismét megfizette a természet adóját, 
mely születése pillanatában reá vettetett; bár tud- 
juk, hogy kivétel nélkül mindnyájan elmegyünk 
— ha óránk üt — a minden élők közös útján s 
habár a mostani szomorú eset nem is jött reánk 

Papi lexikon I. ^ 



4Si> 

nézve váratlanul s í^y mintegy beletörődhettünk 
a változtathatlaiilm : mégis, ón mégis mondjátok, 
nem éreztek-é különösebb meginaűlást az isteni 
gondviselés ama kifürkészhetetlen végzésén, mely 
míg egy kezével áldást és életet ad, a másikkal 
enyészetet terjeszt és bűbánatba merít? Nem fogja-é 
el mindnyájunk szívét különösebb meghatottság 
a tudatra, hogy ím e házban, amely napon e^y 
űj élet köszönt be, ugyanakkor halotti szemfedőt 
szőnek: s míg amaz ártatlan kisded gondtalanul, 
öntudatlanul fekszik az édes anya kebelén: ko- 
porsót visznek ki a házbői, mely életadóját rejti 
ipagában, kit ő e földön soha meg nem ismer V 
Oh, mondjátok, mit éreztek az édes anya iránt, 
ki akkor szakíttatik el élete felétől, boldogságától, 
mindenétől: midőn anyai reménységének betel- 
jesülése szívét kimondhatatlan, édes örömmel 
tölti el? .. 

Elég. Ne szóljatok ! Tudom, hogy elszorult 
.szívetek meg van telve csordultig a részvét, a 
fájdalom szent érzelmével. Es ez a részvét drága 
kincs e támaszát vesztett családnak. Gyógyító 
balzsam a mérhetetlen csapás által ejtett eleven 
sebre, melyet ugyan csak nosszű idő s az isteni 
gondyiselés kegyelme képes behegeszteni. 

Oh kérlek titeket Atyámfiai, hogy amily őszinte 
szívetekben a részvét, legyen oly hu az emlékezet, 
melylyel kedves halottunk emlékét megőrzitek. 
Egy jó ember nyugszik előttünk; egyháza hű 
tagját, buzgó tanácsosát, e nemes város társadalma 
egyik érdemes polgárát, a közügy egy fáradha- 
tatlan bajnokát veszítette el benne. De míg az 
egyház elveszített tagjai helyett nyer íyakat; míg 
a társadalomban, a közügy terén a kidőlt munkás 
helye üresen nem marad: ki tölti bé az űrt, ki 

Ítótolia a veszteséget, mely egy kisded családi 
eszekben támadott a boldogult elköltözésével? 
Valamint azt a kis patakot, melv a szívet hajija, 
ha egyszer elapad, ki nem pótolhatja óceánja 
vérnek: ftgy a rajongásig szeretett férjet a minden 



488 

áldozatra kész családapát sem pótolja az özvegy- 
nek és az árváknak semmi emoeri segítség. 

Ha hát itt szomorú szívvel és tehetetlenül 
állunk is körültetek gyászoló szívek, fogadjátok 
igaz, osztozó részvétünket : te boldogtalan özvegy, 
ti szerető gyermekek, bánatos atyafiak s jertek, 
vigasztalan bánatotok közepett, keressetek enyhü- 
lést Annál, akihez, ha valaki hívő lélekkel, élő hittel 
és törhetetlen bizodalommal járult, soha vigaszta- 
lanul tőle nem távozott. Jertek imádkozzunk! 



Soltész Elemér, 

nugy bányai ov. ref. Jelk6«z. 



*v 



s. 
Nagyszegi Gábor József sírja felett. 

Felsö-BánvAn 1900. 



Álljatok meg' meg vg\ kevés időre szomorú 
munkátokban és ti gyászolók, emeljétek föl még 
egyszer, utoljára könytől borított szemeteket a 
sötét hajlékra, mely porlakójával, drága terhével 
mindjárt leszáll a sír mélyébe, hogy ott maradjon 
visszahozhatatlanul ! 

Ez hát az ember sorsa. Milliószor ismétlődő 
utolsó jelenet, mely minden újszülött csecsemőre 
ki van szabva. A lét karöltve lép föl a nem-léttel. 
Csak a szerep kimért ideje van elrejtve előttünk. 
Most rövid néhány pere, óra, nap vagy hét, majd 
hosszú sorozata az esztendőknek. A végső szó 
mindég ugyanaz: a halál szava. 

Olyan természetes, olyan mindennapi történet 
8 mégis ez az, amiben a mindenekhez alkalmaz- 
kodni tudó ember megnyugodni nem fog soha. 
Minden ujon ásott sír fölött kérdőleg tekint fel s 
keblének keservei ez iygy szóban törnek az égre: 
miért? Aztán lebocsátja fejét, megalázza magát 
mert eszébe jut az isteni végzés: por vagy, porrá 
lesz. Por lesz a ma született ártatlan, por lesz a 
megfehéredett aggastyán; por lesz az. aki még 
nem is eszmélt, por az is, kinek élte napjai csa- 
ládjáért, embertársaiért, a hazáért, egyházáért 
folytatott nemes munka és küzdelem tüzében { 
emésztődtek fel. Az önző és az önzetlen kebel, a - 
kevély és az alázatos szív, a kérkedő és a szerény, 



i 



<i hitetlen ós a hívő ; a más érdemével tennen 
héj ázó és a maga nagy érdemével visszahúzódó ; 
az, akit minden ember megvetett és az, akit min- 
denki szeretett, beesült: egyformán porrá lesz. 

De hát csakugyan egyformán porrá lesz? 
egyforma vég var minden emberre ? Igen : a 
föídben: de nem: a földön. A földben jő és rossz 
porrá leszen; a földön, az emberek szívében, 
meghal a rossz és tovább él a jó. Amannak meg- 
átkozott emléke nyomtalanul vész el; emennek 
áldott emlékét ihlettel említi a késő maradék 
nemzedékről-nemzedékre. Amannak szívünkben 
jeltelen sírját feledékenység moha lepi be, emen- 
nek emlékét felújítván a hálás utódok, elzarán- 
dokolnak a kegyelet virágaival borított emlék- 
oszlophoz, hogy attól, aki az alatt porladozik, 
tanuljanak: élni önzetlenül, kötelességet teljesíteni 
fáradhatatlanul, tisztességet szerezni önerőn, ki- 
tüntetést nem keresni, hanem kiérdemelni; szeretni 
másokat és szerettetni másoktól; élni, áldást ter- 
jesztve és áldatva; meghalni, nyugodt lélekkel és 
megsjratva. 

Oh ne mondjátok hát, hogy egyforma a halál 
v földön! Megadja az kinek-kinek, ami igaz; a 
mint megadja az örök Bíró a nagy Ítéletkor. 

Testvéreim! Mindnyájan tudjatok, kinek a 
megásott síria fölött állunk. Tudjátok és bizony- 
ságot tesztek: aífelől, hogy ő a jók és igazak 
közül való volt. Ne várjatok tőlem dícsbeszédet ; 
mélyedjetek önnön kebletekbe s a boldogultrói 
alkotott ítélet leend az ő legméltóbb dicsbeszéde. 

Az igaznak emlékezete áldott. ÍS ha van 
gyógyító balzsam, mely a gyászba borúit özvegy 
szívsebét behegessze, — ha van enyhítő ír, mely 
a bánatos szívű gyermekek, rokonok fájdalmát 
csillapítja: ez az a fölemelő tudat, hogy a kinek 
elhunytat, keserűik, igaz ember vala, kihez így 
szól az Úr, midőn előtte számadásra megjelen: 
Jól vagyon, jó és hív szolgáin ! E tudatban emel- 
jétek föl fejeteket s mint jó keresztyének — bár 



4W 

könytől nedves arccal s fájdalomtól remegő han- 
gon — mondjatok hálát a Fő Gondviselőnek, 
hogy adta volt néktek ez igaz embert; aduink 
hálát mindnyáian, hogy adta volt nekünk, t fc 
városnak, egyházunknak s édes magyar ha- 
zánknak. 

Igen, tied a hála, Istenünk ; itt a porok között 
is Téged áldunk. Magasztalunk minden egek felett, 
ha ránk kinyújtod áldó iobbodat s ha sújtoló 
vessződet ránk bocsátod: hozzád zeng akkor is 
buzgó imánk; Te vagy nekünk a kezdet és a 
vég; Tőled jövünk s hozzád megyünk e földről; 
benned bízunk, hiszünk s Te megvigasztalsz 
Atváuk, Te minden-mindenekben. Ámen. 



Soltész Elemér, 

nagybányai ev. ref. leHféaz. 



a. 
Férj és feleség közös sirbatételekor. 

A férj volt az 1868-ik évben elhunyt Erdélyi Sándor egykori 
kisújszállási ev. reform, lelkipásztor s egyházmegyei tanács- 
bíró és a feleség az 1900-ik évben Kenderesen elhunyt 

Mészáros Eszter. 

Életnek ós halálnak győzhetetlen fejedelme, 
áldott Űr Jézus Krisztus! te légy nekünk mind 
életünkben, mind halálunkban egyetlenegy nye- 
reségünk és legfőbb vigasztalanunk. Ámen. 

(iy ásztisztességtevő gyülekezet! Két koporsó 
áll előttünk, amelyekben egykor egymást híven 
és igazán szeretett boldog házastársaknak hideg 
tetemei nyugosznak, akiknek földi boldogságuk, 
éjetekkel együtt, mint egy rövid álom, elrepült. 
Oh! a minden ember közös óhajtása tárgyának, 
a boldogságnak nem állandó lakhelye a mid! 

Az egyik koporsó lakója egy korán özvegyi 
gyászba öltözött és azt hosszú éveken keresztül 
bánatosan, de erős hitte i viselt hű feleség és édes 
anya, ki jön az élők világából az enyészet bús 
Iwirodalmába ; a másik koporsó lakója egy évtize- 
dekkel ezelőtt elhunyt s halálában nemcsak gyá- 
moltalanul maradt kedvesei, hanem sok ezerek 
által megsiratott földi pályatársunk, ki a halottak 
országából jön, hogy találkozzék szeretett élet- 
társával és egyesüljenek poraival az ő porai. Szo- 
morú találkozás! Ez az eset már magában is 



488 

megható ós nem csodálom, lm mindnyájan, akik 
itt vagyunk, mély megindulással állunk e kopor- 
sók körül. De még nagyobb megindulás és meg- 
hatottság vesz erőt lelkűnkön, midőn elgondoljuk 
azt, hogy az egyik koporsóban a mi gyülekeze- 
tünknek egykori köztiszteletben állott, méltón 
kedves emlékezetű lelkipásztora nyugoszik, olyan 
lelkipásztora, akit az isteni kegyelem mindazon 
kiváló tulajdonokkal megajándékozott, melyek őt 
a magyar református egyház és ezen gyülekezet 
egyik kiváló lelkipásztorává avatták. 

Igen, eg\ a közönséges színvonalon felül- 
emelkedett Telkipásztor porai nyugosznak e ko- 
porsóban, ki birta nemcsak azon tulajdonokat, 
melyeket általában azoknak, kik a közügyek ve- 
zetésére, hívatottak, bírniok kell, milyenek: az 
éles ész, tudományos képzettség, ékes szólás, tiszta, 
egyenes jellem ; hanem bírta azt is, ami az embert 
igazán az anyaszentegyház hű szolgájává avatja, 
birta az erős, rendületlen hitet az Isten egyszülött 
fiában, a Jézus Krisztusban, ki lett nekünk Isten- 
tol bölcsesség. igazság, szentség* és váltság. Jl. Kor. 
I. 30.) Erezte, tudta, hogy ha az ember ()t nem 
bírja: akkor előtte ez a föld homályos, a sír egy 
borzadalmas sötét mélység, az ég bezárt titok ; 
akkor az örökkévalóságból egx sugár sem ragyog 
reá. Érezte, tudta, hogy Krisztus nélkül nincs 
váltság, nincs kötelék az ég és föld között, nincs 
a bűnöknek bocsánata, jiincs a testnek feltáma- 
dása és nincs örökélet. Erezte, tudta, hogy aki a 
Krisztust eldobja magától, az a legjobbtól, leg- 
nemesebbtől fosztja meg magát; az hasonlatos 
a hoz, ki a legdrágább gyöngöt megtalálta és gon- 
datlanul, könnyelműen a tenger mélységébe dobja. 
Erezte, tudta, hogy aki Krisztust bírja, az az igazán 
gazdag ember, koldus ruhában is király, szegény 
öltözetben is pap az Isten házában, szükségben 
és nyomorúságban minden időben vigasztalást 
talál, a világi szenvedések mélységében is ragyogó, 
nyugodt arculatú és teljes, hittel és reménynyeL 



48Í) 

Ezért mondotta el Pál appstol: én semmivel iwm 
gondolok, hz én életem is nekem nem drága, csak 
elvégezhessem ürömmel az én futásomat és a szol- 
gálatot, melyet vettem az Ur JézustóL hogy bizony- 
ságot tegyek az Isten kegyelmének evangvéliomáról. 
(Csel. XX. 24.) Nem gondolt ő életével — óh ha 
ezzel gondolt volna, nem emésztette volna meg 
azt ol t v korán, nehéz munkával és fáradsággal, 
az Istennek és az ő szent íiának, a Jézus Krisz- 
tusnak dicsőségére, református egyházunk felvi- 
rágoztatására, a lelkeknek az üdvösség útjára 
vezetésére, és talán nem hagyott volna oly korán 
gyászos özvegyet, neveletlen gyermekeket maga 
után. Es íme az, aki csupa tűz. csupa lélek volt, 
most már egy marok por, épen ugy mint az, ki 
csak önérdekét kereste a világon! I)e ne álljunk 
azért komor lemondassál, az enyészet fájó érze- 
tével e koporsó felett; sőt töltse be magasztos 
gondolat lelkünket és felemelkedett érzés szívün- 
ket. Oh mert aki örök, igaz eszméknek élt, nem 
élt az hiába. Dicső az emberj élet, ha szent esz- 
mék szolgálatában telik el! O az örök igazságo- 
kat, örök eszméket hirdette. Mily édes elgondolni 
az ő porai felett, hogy ha romlandó volt is, mint 
minden ember, de az ügy, melyet szolgált, örök, 
az nem veszett el vele a sírban, azok az eszmék 
és igazságok, melyeknek ő hirdetője volt, élnek, 
hatnak és munkálkodnak ma is áldásosán, az 
emberiség tökéletesedésére és üdvösségére. Az ég 
és a fold elmúlnak, de az én beszédim semmiképen 
el nem múlnak. (Máté XXIV. 85.) mondotta maga 
a megváltó Jézus Krisztus. 

Es hogy ezen eszméket, örök igazságokat teljes 
odaadással szolgálhatta, nagy érdeme volt abban 
az ő házastársának, az ő szeretett feleségének, ki 
itt ezen másik koporsóban nyugszik. Csak egy 
igazán vallásos, istenfélő, az apró de fontos házi 
dolgokat örömmel végező, az élet sötét borúját 
nyájassága vidám sugaraival elűző, a nehezet is 
könnyűvé tevő, hűségével és szeretetével boldo- 



4!« 

gító nemes lelkű feleség mellett é^het a lelkipásztor 
igazán, magasztos hivatásának. Es íme a gondvi- 
selő jó Isten ami lelkipásztorunkat ilyen példány- 
szerű nővel áldotta meg. 

Ne bántson az senkit, hogy a lelkipásztor 
működését nem jelölik olyan nyomok, mint a 
szobrászét, a tudósét az államférfiét és hadvezérét ; 
hogy a lelkipásztor működése titkos, láthatatlan, 
az emberi lélek elrejtett mélységében megy végbe, 
s ennélfogva, mikor egy becsületes, kötelesség 
utján járó embert, egy jó hazafit, buzgó egyház- 
tagot, könyörületes szívű szeretetteljes ember- 
barátot látunk, legtöbbször nem jut eszünkbe, 
hogy azt a nemes irányt, azt a szent ösztönt, azt 
az éltető tüzet a lelkipásztor gyújtotta, ápolta, 
hogy az embervilág ne legyen rideg téli puszta- 
ság. Ne bántson az senkit, mert lát, tud az Isten, 
az igaz bíró mindeneket. Látta ezen hű szolgájá- 
nak is fáradozását, látta a hűséges odaadást, mely- 
lyel szeretett neje nemes munkájában támogatta, 
látta és megadja azt a jutalmat, melyet ezen sza- 
vakban ígér: légy hív mindhalálig és neked ufiom 
nz életnek koronáját. (Jelen. II. 10.) 

Szeretett kedvesei eme boldogulta knak! Ne 
sírjatok! Ezek a magasztos gondolatok vigasztal- 
janak titeket és emelje fel lelketeket a mulandó- 
ság ezen gyászos hónából abba a dicső hazába, 
hol a nemes harc után az üdvösség koronája 
várja az igazakat. 

Jertek ti gyászoló telek, és jertek ti mind- 
nyájan, kik egykori hű lelkipásztorotok és annak 
szeretett felesége sírja felett meghatott kebellel 
állatok, jertek imádkozzunk vigasztalásért és meg- 
nyugvásért, az örökkévaló igaz és szent Istenhez 
eltkepen : 

Örökkévaló igaz és szent Isten, szerető édes 
Atyánk az Ur Jézus Krisztusban! akinek lételed- 
ben nincsenek napok és esztendők!; Mi változatt- 
dóság és iiiúlandéság gyermeke e fötdön; végtelen 



4Ht 

nagyságod előtt meghajolva, imádunk a múlandó- 
ság bús honában, e temetőben, eme megnyílt sír 
lelett. 

Imádunk jóságodért, kegyelmedért, hogy az. 
emberiséget e földön boldogító, a mennyben üdvö- 
zítő igazságok hirdetésére időről-időre állítasz, 
elő bölcs, buzgó és ékesen szóló lelkipásztorokat, 
és adsz azoknak támaszt, vgy hű szerető nő szí- 
vében, a családi életben. Légy áldott hogy a mi 
gyülekezetünket ez elhunytakkal megáldottad v 
kik életükkel és hitükkel sokakat a te szent Fiad 
követésére vezéreltek. 

Grízzé a Te, kegyelmed az ő nyugvó porokat 
a feltámadás nagy reggeléig. Cselekedd, hogy a 
miként most poraik egyesülnek az édes anyai 
füld kebelén: ágy egyesüljön dicsőült leikök, 
az elválasztottak boldog országában. Cselekedd, 
hogy azoknak emlékezete áldott és tisztelt legyen 
a késő unokák előtt is, kik mint világító tűzosz- 
lopok vezérelték atyáikat és anyáikat a földi 
bujdosás téréin, a mennyei Kanállá n felé. Küldd 
alá vigasztaló szent lelkedet a gyászoló felek 
szivének megnyugtatására. 

Oh mindenható ura a teremtett világnak. 
Szentháromság egy igaz Isten! te egyedül 

változhatatlau és örökkévaló! légy áldva, ma- 
gasztalva általunk, örömben, fájdalomban, életben, 
halálban e földön és a halhatatlan lelkek boldog 
seregei által a mennyben örökkön-örökké. Ameik 

Mi Atyánk stb. 



Kedves halottak! Egyesüljenek immár és 
nyugodjanak békével a gyermeki tiszteletre méltó 



492 

kegyelet által egy sírba helyezendő poraitok a 
feltámadás nagy és dieső napjáig. 

„A gyémánt a nappal magába szitt fénytől 
világol a nagy éjszakán." Gyémánt volt a ti 
szívetek is, mely annak világosságát szívta ma- 
gába a földi élet napjaiban, ki a világ- világossága 
(János XII. 46.j. Repüljön tehát sírotok nagy 
éjszakájából, por ló szívetekből ezer sugár, — a 
hit, a remény, ,a szeretet fényes sugara a késő 
nemzedékre ! Ámen. 

1900. június Ifi. 



Gulyás Lajos, 

kisújszállási év. rof. lelkész. 



10. 



Mit beszél a néma sírkő? 

(furbóczy Sámuel ev. ref. ónekvezér síremlékének 
leleplezésekor. 



T. Gy.! A kegyelet emez egyszerű, de meg- 
ható ünnepélyén elfogult szívvel állok meg e 
sírhalom előtt, mely alatt egyjiázunk Asafjának 
földi hamvai porladoznak. Úgy tetszik, mintha 
oly hosszú idő múlva megnyílni hallanám ismét 
énekes ajkait, mintha panaszosan mondaná: „miért 
háborgatjátok a holtak síri álmait V" 

Nem, nem zavarjuk mi csendes álmodat! Ki- 
jöttünk, hogy lerój j u k irántad tartozásunkat. A 
kegyelet vezérlett ide, az a szent érzemény, mely 
a jelesek emlékét látható alakban is megőrizni 
igyekszik. Ez egyszerű sírkő legyen jelképe sze- 
retetünknek, oszlopa tiszteletünknek, hogy arra 
tekintve, buzduljunk mi is kötelességeink hű tel- 
jesítésére. 

Neked, a te emléked megőrzésén 1 emelték e 
követ tisztelőid, s íme arról mégis mi tanulha- 
tunk. Te többé nem énekelsz, de mi azt akarjuk, 
hogy ez a kő, mint Memnon szobra a sivatag 
pusztáin, keresztül zengjen hozzánk nemcsak a 
nap keltekor, dp akkor is, ha napunk felhőben 
alkonyodik le. Élők emelik e követ halottajknak, 
hogy az a néma kő hirdessen nekik eletet. Eletet? 
kérditek talán megütközve, sőt talán halált jelez 
itt e komor birodalomban, hol búsabban zeng a 
madárdal is, hol fájdalomköny rezeg virágok kely- 
hein. Miként hirdetne hát életet a rideg sirszobor? 



494 

Úgy s azáltal t. gy., hogy mintegy megtes- 
tesülve, alakot öltve ábrázolja a szívben élő sze- 
retetet azt a fenséges érzeményt, mely halált nem 
ösmer. melyet koporsóba elzárni nem lehet, de a 
test halála után is, mint mosolygó tündér lebeg ú 
sírhantok fölött; virágokat ültet odavezeti a gyá- 
szolókhoz két testvérét a reményt és hitet. Az 
egyik enyhíti a sebet, a másik megnyitja az eget. 

("ato, a római köztársaság eme halhatlan 
alakja, midőn említek előtte, hogy halála után 
-emlekszobrot (Miiéinek emlékezetére, eme szavak- 
kal tiltotta azt meg: „ha megérdemlem, emlék- 
szobor nélkül is megemlékezhetnek felőlem, ha 
pedig méltatlanul élek, elfeledtek, bár égigérő 
emlékszobrot emeltek is." Van e mondásban sok 
igazság, de én megvallom, a bölcsnek eme né- 
zetét nem oszthatom, nem oszthatom keresztyén 
szempontból. Igaz, hogy a halottnak, ki csendesen 
nyugszik a földanya pihentető kebelén, ily külső 
jelvényre szüksége nincs, de az élőknek szív- 
szükségük az, hogy minél ékesebben díszítsék 
föl azt az alvóhelyet, hol kedvesük pihen. A 
szeretet nevezte el a sírok hazáját sírkertnek; ez 
emel sírkövet a kedves hamvai fölött, hogy a 
szív mélyében gyászoló szeretet jelkénes ábrá- 
zolatban ott lakozzék éjjel és nappal elhunyt 
kedvese társaságában; hogy a szerető szívre ne- 
hezedő bánat súlyát láthatólag fejezze ki a nehéz 
kőszobor s reményt 4 láthatólag csillogjon ez arany- 
bet íík lén vében. 



Azonban a sírkő nem mindig* a gyászoló szív 
fájdalmának s reményének látható jelKépe, olykor- 
olykor kimagaslik az úgy is. mint a tisztelet e/w- 
lekoszlopn, melyet az érdemesnek a hálás ntókor, 
emel. Az őskor kegyeletes hagyománya e szokás 
mikor méj£ a nagyok hőstetteit fehér lapokon ki- 
csiny betúk nem hirdethették, sziklákra, kövekre 
véstek fel a világtörtenelem eseményeit A mai 



4ͻ5 

kor tudósai folyvást tanulmányozzák a kövekre 
vésett rejtélyes betűket, s e történelmi okmányok 
rendkívüli becscsel bírnak, eloszlatván a multak 
ködös homályát, világosságot derítenek rég el- 
enyészett nemzedékek életviszonyaira. 

Maiglan is egy-egy jelesünk sírköve az el- 
li uirvt érdemeinek tartós okmánya gyanánt tekint- 
hető. 8 hogy ez emlékoszlopot kiérdemelje, nem 
szükség, hogy csatákat vívott, vagy tudománya 
fényével beragyogta légyen e földtekét. Méltó ez 
oszíopra az, ki hivatása kiszabott körében híven, 
lelkiösmeretesen teljesíti kötelességeit. 

A bölcs gondviselés úgy rendezte be, hogy 
légyenek felhőket bontó sziklákon százados fenyők, 
legyenek csöndes völgy ölében gyöngéd virágok, 
azokkal vihar fiz csatát, ezekkel szellő játszadozik. 
Szükséges, hogy légyen tenger, épen úgy, mint 
csergedező kicsiny patak. A sziklának adott kirá- 
lyul merész sast, kicsiny bokornak zengő csalo- 
gányt. Ki vitathatná el egyiknek vagy másiknak 
<érdepiét és hasznát? 

így van ez a mi világunkban is. Három 
század szül egy-egy óriás lángelméi ki gondo- 
lataival távol századokra néz, bámulva csodáljuk 
em lékszobrukat s azt nézve lever bennünket 
kicsinységünknek érzete, -de ha látunk előttünk 
olyat, ki kisebb körben bár, mint példánykép 
tündökölt százak előtt, tisztelettel hajlunk meg 
előtte s követésére könnyebben buzdulunk. S ha 
tőlünk eltávozván, sírjába tér pihenni, érdemeit, 
példáját nyerhetjük örökségül. Mennyivel drágább 
örökséget hagyhat egy jó ember szegénysége 
mellett is, mint a milliónak ura. A jó ember 
élete, példája századokról századokra szóló s ezrek 
által örökölhető örökség. Sírköve mellett nemcsak 
a szeretet siránkozik, melléje áll a tisztelet is s 
midőn felmutatja az idvezultnek itt hagyott ér- 
demkoszorúit, szelíden törli le a sírók könyjeit. 



4<#> 

Ilyen tiszteletoszlop ez egyszerű sírkő is. A 
név, mely rajta tündököl, nincs körülfonva dicsőség 
babéraival, melyeken sokszor vércsöppek sötét- 
lenek. A nevet a hír nem vette szárnyaira, de 
annál ösmertebb, annál tiszteltebb az egyháznak 
kebeleben. Elmondhatjuk, hogy ő egészen a mienk 
volt, egész életét ez egyháznak szentelte s alig 
volt család, melyhez őt lelki rokonság ne kap- 
csolta volna. Azt hiszem, hogy ha sírköve, emlék- 
oszlopa nyilvános téren állana, száz meg száz 
ember idézné föl naponkint áldott emlékezetét a 
jó öregnek, ki éneke varázsos hatalmával oly 
édesen enyhíté a fájdalom égő sebeit. 

Az ős Rómában a sírok s emlékkövek a na- 
gyobb forgalmú utak mellett voltak elhelyezve, 
hogy az utazók meg-megállapodván a sírkövek 
előtt, elhunyt jeleseik hőstetteit olvasva, azok pél- 
dáján lelkesülni tamiljának. Ezért volt s olvasható 
maiglan is sok rf>mai sírköven e mondat: „ Ván- 
dor! megállj! 4 * Oh! hányan raegállanának a te 
sírköved előtt is, nem ugyan, hogy vitézi tettekre 
lángoljanak, de azért, hogy nemesen megfutott 
életpályád ösvényein tanuljanak járni, mert a te 
sírkövedre nemcsak az van felírva: „mementó 
móri!" emlékezzél a halálra, de azt olvashatjuk 
arról: .éljünk úgy hivatásunknak mint te éltél, 
ha azt óhajtjuk, hogy majd a mi sírunkhoz is 
elvándoroljon a szeretet, karöltve a tisztelettel s 
közösen emeljenek emlékoszlopot az élők tanú- 
ságára." 

Hadd pótoljam ki én gyönge szavakban e 
sírkő hiányzó feliratát, vagyis inkább hadd olvas- 
sam le arról a titkos jelekkel írt betűket, nemesen 
egyszerű élted jellemzését. Családod csaknem fél- 
századon keresztül ezrekre menő szent gyülekezet 
volt, melynek minden tagja úgy leste ajkad éne- 
két, mint kicsiny gyermek anyja ringató dalát. 
Hallottátok, hogy Orfeusz pengetvén hárfája húr- - 
jait, elaltatta az alvilág őreit s annak királyát j 
bájos énekével annyira megindítá, hogy Eüridicét 



497 

Orfeusz kedvesét vissza adu ez életnek. Regének 
tartja ezt a művelt yilág; holott az ének hatalma 
most is oly csodás. Oh ! hányan lehetnek köztetek, 
kik hallgatván Garbóczynk éjiekét, enyhülni érez- 
ték lelkük aggasztó kiniait? Éneke szárnyain hány 
kételkedő emelkedett föl a hit magaslatára? Há- 
nyan lehetnek, kik hallván elzengeni a halottak 
bús hazájában eme vigasztaló énekét: „nincs már 
szívem felelmére, nézni sírom fenekére", — oszlani 
érezték a félelmet, s elhitték, hogy Eüridicejöket 
visszaadja a kegyelem istene? Szájának varázs- 
hangjára, ajkainak zengő dallamára eltűnt a halál 
rettenetes arnya s a bánat könyjein keresztül 
vigasztaló remény sugara törj meg szelíden. 

Vagy hallani Kellett őt az Urnák házában. Most 
mint felhő menydörgött harsogó hangja, szíveket 
rázva meg, majd enyelgő szellővé simult, mely sze- % 
líden ringatott el. Most bérci zuhatag volt, ömölve 
bősz zajjal, majd völgy ölében csöndesen folydogáló 
kis patak, gyöngén harmatozva rezgő fűszálon. 
Hangjában erő, gyöngédség, mélység és magasság, 
gyermeki egyszerűség, királyi méltóság. Ha van 
valaki, ki hivatását mesterileg be töltötte, Garbóczyt 
az első sorban említhetjük, mert nemcsak ajkával, 
de egyúttal lelkéből énekelt, szíve bensőleg átérezte 
ajka dallamát. Az, ki ily szépen, megragadólag 
tudott énekelni, Qly szépen, oly példányszerűleg 
tudott élni is. Elete Istennek szentelt dicsőítő 
zsoltárhoz hasonlítható, melynek minden hang- 
jegye nemes jelleméről tesz bizonyságot. 

Hadd legyen zsoltárrá eme sirko is, melyet 
a szeretet s tisztelet emelt idvezültünk emlékeze- 
zetére, hadd zengje ez időről, időre, hogy áldott 
leend köztünk emlékezeted! Ámen. 



Könyves Tóth Kálmán, 

debreozeni ev. ref. lelkész. 



I'npl lexikon. I. 



\ 

I 



11. 

Tabajdi Lajos volt szatmári ref. lelkész 
sírkövének felállításakor. 

Tisztelt Gyülekezet! 

i 

Kijöttünk, itt vagyunk a temetőben; ide hí- '; 
vott bennünket ez alkalommal a kegyelet, mely- I 
lyel társadalmunk egyik itt nyugovó jelesének , 
kedves emiekét felújítani akarjuk. . 

Azt mondják t. gy. ! és akik mondják, azok- * 
nak igazuk is van, hogy a sír lassankint a feledés | 
homályát borítja az emberi életre; az aranyos 
síríratokat belepi az idők moha, a gránit oszlo- 
pokat ledöntik s porrá emésztik a rohanó száza- 
dok és utóvégre mi sem leend, ami a lezajlott 
pálya emlékét hirdesse bármily fényes, bármily 
ragyogó volt is az. 

Ugy van ez t. gy.! de csak arra az emberi 
életre vonatkozva van így, mely csupán, a külső 
látszatokban akarta betölteni hivatását. Ám arra 
az emberi életre, mely a szép, jó s igaz oltárain, 
magukért emez isteni eszmék szeretetéért áldozott; 
mely a maga folyásával az igazi haladás és töké- 
letesedés eszméit, ha csak egy lépéssel is előbbre 
vinni törekedett: arra az életre nem borulhat rá 
a feledés fátyola ; annak emléke, ha a gránit 
oszlopok romba dőlnek is, fentmarad a szívekben, 
fentmarad és élni fog a szép, jó s igaz eszméinek 
szeretetében. 

Az a pálya t. gy.l melyet a mostani kegye- 
letünk tárgyát képező férfiú néhai Tabajdi Lajos 



i 



499 

megfutott — az utóbbiak közzé tartozott... Kora 
ifjúságában a munka zászlója alá esküdött s hű 
maradt ahoz élete utolsó percéig. Munkálkodott 
pedig, miként ez az emlék is hirdeti, minden 
nemes* jó és igaz ügyért, miknek szeretete lelké- 
hez volt nőve; tisztátalan, alacsony érzelmek 
szívéjiez nem férkőztek soha. 

Oh talán ez a mindig magasan lángoló buz- 
galom, mely a folytonos, szakadatlan küzdelemben 
örök lázban tartá nemes keblét, — talán ez volt 
annak is oka, hogy ez a munkás élet olyan korán 
s váratlanul szállott enyészetre! .. 

Elevenítsük meg t. gy. ! e nemes élet emlékét 
e pillanatokban s az egyes vonásokból próbáljuk 
összeállítani a megfutott pálya képét. 

Mint embernek jellemvonása volt a folyton 
izzó munka szenvedélye közben igazi szerénység. 
Szerénység a szó nemes értelmében, mely mellett 
megtartá önbecsülését s emberi méltóságának 
érzetét is. Szerénysége mellett igazaiért, meggyő- 
ződéseért sohasem Félt síkra szállani és azokat 
akkor sem hagyta cserbe, ha a vélemények har- 
cában közre játszott a szenvedély, talán az önzés 
és irigység is, melyek sebet ütöttek szívén. Ilyen 
nemtelen fegyverekkel azonban ő sohasem har- 
colt s ha ezek villogását meglátta, volt ereje 
félrevonulni s várni bizonyos megérlelődését s 
megtisztulását az eszméknek. — Embertársaival 
szemben egy indulat: a szeretet volt vezére. Az 
irigység és önzés, mely a mások haladásának 
útját állja, hogy önmaga feljebb léphessen a földi 
jólét lépcsőjén, vagy a rágalom, mely a mások 
becsületen igyekszik foltot ejteni a maga nagyobb 
tisztességeért, ő előtte ösmeretlen volt. Aki taná- 
csért jó szívéhez fordult: nem távozott tanács- 
talan; aki fájdalmát előtte öntötte ki: nem ment 
el vigasztalan. Segített mindenütt, hol segedelemre 
szükség volt; emelt, hol sülyedést látott. Es ha 
ennyi szeretetért, jó indulatért szeretetlenséget 
tapasztalt mégis; ha a jó, mit cselekedett, gono- 

32* 



5(X) 

szül fizettetett vissza: akkor sem veszité el soha 
az élethez való bizalmát és szeretetét. Sohasem 
vette ajakára a háborgó próféta szavait: meggyű- 
löltem az életet, mert gonosznak láttam mindent a 
nap alatt; ott lebegett előtte folyton mestere 
a Jézus, az örök eszmény, kinek egész élete sze- 
retetet hirdet, kinek példájából csak egy sűgárkát, 
habár halványan is, megvalósítani volt életének 
feladata. 

Eme vonások jellemzik őt, mint protestáns 
papot is. Szerény volt és alázatos, mert nem pró- 
fétának, csupán szolgának tartotta magát, jól 
tudván, hogy majdan számolni kell neki is az ő 
Urának és Istenének, ki elbocsátotta őt őrködni 
a lelkek felett ... Most már ott áll az Ítélőszék 
előtt s hangzik felé az örök bírói szó: Ember 
számolj ! Hű voltál-e a reád bízottakban ? Predi- 
káltad-e az igét alkalmas és alkalmatlan időben? 
Adtad-e az igazságnak eledelét és italát az éhező 
és szomjúhozó lelkeknek? Buzdítottad-e az igazat, 
megdorgáltad-e a gonoszt és a bűneiből megtérő- 
höz voltál-e segedelemmel? Ha t. gy. ! a gyarló 
emberi Ítélet megállhat amaz örök ítélet előtt, 
akkor ő hitünk szerint nyugodtan feleli: Egyet 
sem akartam elveszíteni azok közül, kiket reám 
bíztál, mert hirdettem nekik a te beszédedet, 
mely ly el megelégítettem az éhező és szomj űhozó 
lelkeket; intettem szelíden a tévelygőt, megdor- 
gáltam szeretettel a biíneibe elmerülte! ítélj meg 
engem Uram a te igazságod szerint! 

Valóban t. gy.l a szelídség, a vallásos hit és 
a mindeneket reménvlő szeretet Krisztus igazi 
szolgájává avatták fel őt. 

Multak napok, hetek, hónapok mióta reá 
borúit a sírhalom, de a sebek, melyeket a halál 
angyala kedveseinek a szívón ütött, még nyílton 
kiáltanak ma is. Oh e sebek nem is fognak be- 
hegedni, míg dobogni fog a szív búban itt hagyott 
hű élettársa s kedves gyermekeinek a kebelében. 
Ez az utána maradt fájdalom, ez a jajongó 



501 

siralom, ez jellemezze előttünk őt, mint család- 
apát A szeretet fájó emléket csak az hagyhatja 
maga i^tán, aki maga is nagyon szeretett életé- 
ben... nagyon szeretett, — azért virraszt sírja 
felett a szeretet angyala, mely összefűzi a holtat 
az élőkkel, addig is mígnem hitünk látássá vál- 
tozik s előttünk elszállt kedveseinket ama boldo- 
gabb hazában ismét ölelendjük. 

De nem rajzolom tovább T. Gy! az elköltö- 
zött életét jellemét. Ha hiányos, — tudom magam 
is, hogy az — egészítsétek ki azt magatok. Mind- 
nyájan ismertétek: s őt, hogy olyannak ösmertétek, 
mint aminőnek rajzolni megpróbáltam, mutatja 
im ez oszlop, melyet az igaz erdemei iránt nyil- 
vánuló közkegyelet állított sírhalmára. 

Míg mi élünk, emlékét szívünkbe fogjuk 
őrizni, de ha mi is egyenként elhullunk s enyé- 
szetre szállunk, akkor ez az oszlop fogja hirdetni 
az utókornak, hogy ki nyugszik itt; ez fogja a 
késő unokákat is az ő példáján buzdítva tanítani 
a jó* ig az és nemes ügvek szeretetre. 

Téged pedig nemes barátunk nem háborgatunk 
tovább; aludd háborítlanul megkezdett síri álmo- 
dat ! A viszontlátásig Isten veled ! 



Rácz István, 

szatmári ev. ref. lelkész. 



12. 
Síri beszéd. 

Hőké Kálmán sírja fölött, kit egy tanúlótársa az iskolai év 

elején, a beiratkozások alatt, hazulról hozott revolverrel játék 

közben véletlenül agyonlőtt. 

Gyásztisztességtevő Gyülekezet! íme megér- 
keztünk, itt vagyunk a temetőben. Aki nem akarja 
hinni, aki lehetetlennek tartja, hogy Hőké, Kálmán 
meghalt: ám tekintsen e tátongó sírra! Oh pedig 
hányan, de hányan vannak ilyenek! Hányan van- 
nak, akik szeretnék a legutolsó két napnak váro- 
sunkat könyekre fakasztó történetét inkább kíqos, 
gyötrő álomnak tartani, mint valóságnak ! így 
vagyunk e^ytől-egyig! A kész sír azonban meg- 
győz bennünket; a sötét koporsó világosan beszel, 
így aztán tudva, amit hinni se akartunk, keserűen 
kérdezzük: óh hát ilyen bizonytalan az ember 
élete ; hát ily közel van nyugvó ágyunkhoz a sír 
párnája; hát még csak nem is sejthetjük ma, hogy 
mit hoz ránk a holnap? A felelet itt van a sötét 
koporsóban, a tátongó sírban. 

Még tegnapelőtt délután a legszebb remények- 
kel ment az apa fiával a főgimnáziumba, íjogy 
beírattassa a Vl-dik osztály tanúlói sorába. Újult 
erővel, szép reményekkel, vidáman nézett elébe 
az új tanévnek az ifjú; színarany ifjúi örömmel 
fogadta a vidékről beözönlő társait, es — pár óra 
múlva villámgyorsan terjedt el a városban a rémítő 
hír, hogy a főgimnáziumnak egy kedves tanúlója 



503 

volt — nincs! Halálba vitte egyik társának nem 
rosszakaratú, de gondatlan, könnyeim fi játéka. 

Ki volt már tanúja oly természeti jelenségnek, 
mikor nyári napon a verőfényt vészes, fekete 
felhőkkel jövő ijesztő homály, inkább sötétség, a 
rekkenő hőséget hideg, dühöngő szél váltja fel s 
végfii az éltető napsugarak helyett gyilkos jég- 
szemek esnek a földre? Oh csodálatos dolgokat 
látott az ilyen bizonyára, de még se foghatja föl 
ennek a halálesetnek borzasztóságát ! Ott legalább 
valamivei előbb lehetett sejteni a kitörni készülő 
szerencsétlenséget, de itt nem volt egy mákszemnyi 
jele se. Ez igazán villámcsapás volt tiszta égből; 
semmi által nem jelzett teljes napfogyatkozás 
fényes délben! 

Épen ezért mélyen megrendített mindnyájun- 
kat; titeket pedig némán kesergő szülők, alig-alig 
hogy agyon nem sújtott. Igaz^ ugyan, hogy ma- 
radtak még, kik vér véreteKből, csont csontotok- 
ból, ah de a fajdalom első pillanataiban csak 
veszteségünk tárgyára tudunk gondolni s ah vájjon 
nem 12 fia volt-e Jákobnak s mégis mikor egy 
elveszett közűlök, nem jajdúlt-e fel : sírva megyek 
az én fiam után a koporsóba!? Fájdalmatok, mint a 
haláltusa az utolsó pillanatban, oly erős és éles 
most, midőn a sír szélén állva, ^betekintetek az 
üregbe, mely drága fiatokra vár. Érzem, hogy ily 
fájdalommal szemben a gyarló emberi sző, bár- 
mily szíves is, bármily teljes legyen is részvéttel, 
mit se ér. Vigasztalás végett annak szavával for- 
dulok hát hozzátok kesergő szülők, aki maga a 
feltámadás és az élet; aki így vigasztalta tanít- 
ványait: -a testet megölhetik, de a lelket nem. En 
élek és ti is élteké Oh vegyetek vigasztalást Idve- 
zítő Urunk e szavaiból, elhivén, hogy csak a por 
az, ami visszatér a földbe, a lélek megtér ahoz, aki 
adta volt azt, az nem semmisül meg; meg-megjele- 
nik majd köztetek az elköltözött drága lélek, szelid, 
nyájas mosolyával, kedves őszinteségével meg- 
megörvendeztet még benneteket. Ebben a boldogító 



504 

hitben adjátok vissza a földnek, ami a földé, szíves 
istenhozzáddal. Drága emlékét meg őrizzétek híven! 

Ti is kedves testvérei, kik hulló könyek közt 
szemlélitek, hogy annak a kedves családfának, 
melynek ti is szép reményű hajtásai vagytok, 
letörött egyik dísze; kik a vérző seb sajogását is 
teljes mértékben érzitek : vigasztalódjatok, kedves 
testvéreteket nem vesztettétek el örökre ; találkozni 
fogtok vele még újra, majd az örökkévalóságban. 
Megkevesbedtetek: tartsatok össze s minden mó- 
don iparkodjatok kipótolni az űrt, mit a távozó 
hagy családotokban ! Akit pedig most szívszaggató 
fájdalmak közt testvéri áldásokkal bocsáttok el: 
őrizzetek emlékezetetekben mindvégig hiven! 

És te jó, ősz nagybátya (Hőké Lajos törté- 
netíró), ki az élet tanítómesterét a történetet oly 
gyakran s oly örömmel szólaltattad meg kis 
öcséid köreben : ki azt hivéd, hogy sietned kell a 
bölcs tanácsok, a történeti igazságok közlesével, 
mert üthet végórád; aki most kedves öcséd sírja 
szélén állva, keserű fájdalommal sóhajtod: bárcsak 
én haltain volna meg helyetted édes fíam! végy 
vigasztalást te is a halhatatlanság hitéből. Embe- 
rileg szólva, neked lehet legtöbb reményed ahoz, 
hogy vele mihamarább találkozni fogsz a boldo- 
gok hazájában! 

Kedves halott, nekünk tanáraidnak is kimond- 
hatatlanul fáj elköltözésed. Nekünk lelki gyerme- 
künk voltál. Mi egyengettük előtted a tudományok 
ösvényét. Az általunk ápolt, öntözött veteményes 
kertben agy voltál azok közül, kik a legszebb 
reményekre jogosítanak. De már letört a ^ halál 
hideg szele. Letört észrevétlen, hírtelen. Oh ha 
csak sejtettük volna is a közelgő vészt: úgy tettünk 
volna bizonyára, mint a ió pásztor; elhagytuk 
volna a kilencvenkilenget es siettünk volna meg- 
mentésére az egynek. Ámde mint lopó az éjsza- 
kán: úgy Jött el hozzánk a halál; s mint aki 
gonoszt mivel, oly gyorsan végezte munkáját. 
Nemes jóakaratunk tehetetlenségre lőn kárhoz- 



506 

tátva egyszerre. Ma már csak emléked a mienk, 
de ezt őrizni fogjuk híven; a viszontlátás édes 
reményében szíves istenhozzáddal búcsúzunk tőled. 

Jöjj te is szerencsétlen barátja az elköltözött- 
nek, hozd el s tedd le sírjára a szívedet mardosó 
bánatnak jeléül az engesztelés koszorúját! 

Jöjjetek ti is mindnyájan, nemes tanuló ifjú- 
ság! s öntözzétek könyjeitekkel e hantokat, mik 
egy igazán nemes ifjú hamvait fogják takarni. 
De egyúttal okuljatok is e szomorú példán. Nem 
csak hogy az írott törvényeket, de a puszta jó 
tanácsokat is fogadjátok és tartsátok meg a saját 
jólétetek s a másoké végett! 

Gyásztisztességtevő egész gyülekezet ! Az em- 
beri élet bizonytalanságának e megrendítő példája, 
mely oly széles körű, igaz részvétet költött, legyen 
soha el nem felejtett intő jel mindnyájunkra nézve, 
hogy úgy intézzük lépteinket, hogy minden perc- 
ben készen legyünk tiszta lelkiismerettel megállani 
amaz örök bíró előtt. E kedves halottól pedig 
azzal a szíves áldással vegyünk búcsút, hogy teste 
találjon csendes nyugodalmat a földben, lelke 
pedig örök boldogságot az egekben. Ámen. 



Kis József, 

pápai ev. ref. lelkész. 



\ 



13. 
Síri beszéd. 

— Gróf Kornizs Zsigmondné felett 1898-ban. — 

Hadd állítsunk még meg egy percre a vég- 
határnál idvezűlt halottunk! Hada emlegessük 
még a te áldott szívednek elfogyhatatlan szere- 
tetét, melynek beszélő tanúi : a szegények és árvák, 
kikísérve nyugvóhelyedre, itt zoKOgnak gyászos 
sírod szélén. Te, egykor a jótékony nőegylet sze- 
retett vezetője, halálodig tiszteletbeli elnöke, meg 
nem szűnő, páratlan buzgósággal áldoztál az em- 
berszeretet oltárán. 

Könyeinken keresztül nézzük most a te földről 
való elköltözésedet s velünk együtt bánkódik 
rideg sírod felett lefordított fáklyával a jótékony- 
ság géniusza, mert nemes szíved, amelyben annyi 
jóság, annyi szeretet lakozott, megszűnt dobogni. 

Az élet bírálata a halál. A te halálod, vala- 
hová szomorú híre eljutott, mindenütt igaz fáj- 
dalmat okozott, jeléül az általános tiszteletnek es 
szeretetnek, mely magasztos érzésben és gondol- 
kozásban gazdag, nemes lényedet övezte. Sok 
jóknak a siralmára hunytál el, de legközelebbi 
hozzátartozóidon kivüi senki sem veszített benned 
többet, mint a humanismus szent ügye. A te mű- 
velt, gyöngéd lelked, szerető szived meghallotta 
a szenvedők sóhajtásait, a sorsüldözöttek panaszát, 
az árvák nyögését, s ott voltál mindenütt, ahol 
legnagyobb a veszély, mint Istentől küldött égi 
segítség. Fényes neved zászlója volt az ember- 



507 

szeretetnek, amelyet városunkban híven követtek 
mindaáok, akik a szegények és árvák gondját 
szívükön viselik s meghallják Urunk Jézus Krisz- 
tus szavát: „amit cselekedtetek egy gyei az én ki- 
csiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek 
azt, "(M&t. XXV. 40.) 

lm a szeretetnek emez isteni mestere elhívott 
közülünk téged, aki a szeretetben kifogyhatatlan 
voltál. „Jer én áldottam — úgymond — és bírjad az 
országot, amely megkészíttetett néked a világ fun- 
damentomának felvettetése előtt" (Mát. XXV. 84.) 

Igen! szomorú gyülekezet! ami nagy halot- 
tunk nem mindenestől veszett el. Tiszta lelke e 
földi romlandó hazából átlengett a halhatatlan- 
ságba; szelíd emléke élni fog közöttünk, fön- 
tartja nevét és az ő áldásos életét. Ahogy a költő 
mondja : 

„Azért ő él még, ha innen kimúlt is. 
Mint a míg élt, szintúgy most sem pihen, 
A jótékonyság halhatatlanul is 
Munkál, mikép halandó létiben." 

És mi mégis könyeket hullatunk, mert nem 
látjuk többé jóságos arcát, azt a szerető, meleg te- 
kintetet, mely szemeiből kisugárzott; nem halljuk 
többé szelíd" szavát, amelylyel mindenkit meg- 
nyert, meghódított; nem érezzük többé fenköit 
szellemének közvetlen hatását; nem látjuk áldásos 
cselekedeteit. Mindezt vele együtt elnyeli ez a 
tátongó, kegyetlen sírgödör, ami nekünk bánat 
és fájdalom tanyája, de neki már a béke és nyu- 
galom csendes kikötője. 

Pihenj, pihenj itt békén idvezűlt halottunk! 

Egy régi magyar várban (Krasznahorka)ez a 
szép felírás olvasható : „Reges py ramidum Aegypti 
conditores absorpsit oblivio. Justorum glóriám 
grata servat memória." A pyramisokat építő 
aegyptomi királyokat elnyelte a feledés. Az iga- 
zaknak dicsőségét őrzi a hálás emlékezet. Te, el- 
költözött nemes lélek 



506 

„Igaz valál, emléked áldott, 
Haló földed szent éltedért." 

Példás életed emléke megmarad közöttünk 
ebben a te második földi hazadban, ahol annyi 
tisztelet és szeretet vett körül s ahol néma sírod 
feldomborul. 

Isten veled! 



S. Szabó József. 



III. 



A LELKI GONDOZÁS (CURA PASTORALIS) 
KÖRÉBE TARTOZÓ DOLGOZATOK. 



1. 

Lelkészi szolgálatom 

&i szatmári halálra ítélt testvérgyilkos Pap Béla mellett. 



1900. óv május hó 23-tól fogva, a mikor t. i. 
a szatmári esküdtszéki Ítélet alapján a szatmári 
kir. törvényszék kimondotta Pap Bélára s társára 
Zsoldicsra a halálos ítéletet: magam is folytonos 
izgatottságban voltam. — Az elkövetett biin oly 
nagy lévén, percig sem kételkedtem, hogy az Ítélet 
helybenhagyatik, amikor is reám vár a rettenetes, 
utolsó útra elkészítése a boldogtalan testvérgvil- 
kosnak. így azóta én is készítgettem s erősít- 
gettem magamat nehéz feladatom teljesítésére. 

Az elitéltet, míg ily szomorú hirre nem ver- 
gődött, nem ösmertem látásból sem s így termé- 
szetes, hogy kíváncsi lettem reá ; kíváncsiságomat, 
mint fogházi lelkésznek alkalmam is lett volna 
kielégíteni, azonban csodálatos ! mikor bent voltam 
erkölcsi oktatás végett, valami megmagyarázhat- 
lan benső szorongás mindég visszatartott még 
attól is, hogy ,pellájába a kémlő kis ablakon 
betekintsek. — maga soha sem kívánta a lelki 
vigasztalást; sőt mikor a hozzá hivatalosan bejá- 
ratosak: ügyvédje, a fogház felügyelő erre figyel- 
meztetni próbálták, fitymáló gőggel beszélt mind- 
annyiszor a vallás dolgairól s papról, lelki ví- 
fasztalásról hallani sem akart. Ily körülmények 
özött magamat reá erőltetni nem akartam, vár- 
tam, hogy törjön meg s ő kívánja megjelenésemet, 
amikor természetesen kötelességszerűen is látó- 



) 



;>i2 

gatást tettem volna nála. Erre a lelki töredelemre 
azonban hiába vártam. 

Ily előzmények után érkezett meg a kegyelmi 
kérvényre a legfelsőbb válasz, mely bűntársát 
Zsoldicsot megmentette a kötéltől s életfogytiglan 
tartó fegyházzal sújtotta, őt, Pap Bélát azonban 
hóhér kézre engedte át. 

Eme királyi döntés november 21-én reggeli 
7 órakor hirdettetett ki a bűnösök előtt, én pedig 
9 óra tájt kaptam meg az ügyészi átiratot, mely- 
ben felszólítottak, hogy a törvény utasítása értel- 
mében a halálra itéltnél teljesítsem lelkészi köte- 
lességemet. 

E pillanat volt az, melyben leginkább erez- 
tem feladatom súlyát. Szerettem volna részletesen 
megállapítani szerepemet s bár előzőleg is sokat 
tűnődtem e tárgyban, olvasgatva lyturgikus köny- 
veinket s lapozgatva a bibliát; mégis, most az 
utolsó pillanatban — talán a megdöbbenés miatt — 
egészen terv nélkül s határozatlanul állottam. 

A fontolgatásokra azonban most már időm 
nem volt. Sietnem kellett az ügyészhez s onnan 
a siralomházba. 

A kii*, ügyész tudva, hogy nem rég estem át 
egy nagy betegségen, felhatalmazott arra, hogy 
lm az elitélt netalán az egész utolsó éjszakájának 
tartamára óhajtaná a lelkész jelenlétét, magam 
helyett káplánomat küldjem be egy bizonyos 
időre. Erre azonban én pillanatig sem gondoltam; 
kötelességem alól kibújni egy pillanatra sem 
jutott eszembe; hittem, hogy az én Istenem, ki 
ezt a feladatot reám mérte, annak végrehajtásá- 
hoz erőt is fog nekem adni. Hitemben nem is 
csalatkoztam ; legyen áldott érette szent neve ! i 

Az ügyésznél való jelentkezésem után a fog- I 
házfelügyelőhöz mentem, kinek társaságában most 
már beléptem a halálra itélthez. 

Isten nevében köszöntem őt, aztán előadtam, 
hogy ki vagyok s miért jöttem hozzá. Meghaj- 
lással fogadta üdvözletemet, szomorú cellájában i 



513 

üléssel kínált meg. maga is leült, aztán szop, 
férfias arcát lehajtva, mélyen bentülő nagy sötét 
szemeit félig lehunyva, pár pillanatig szótlan ma- 
radt. Arcizmai meg-megrándultak, ugy éreztem: 
küzdött önmagával, bensejével, ébredezni kezdő 
lelkiismeretével. — E közben a fogházfelügyelő 
eltávozott s mi együtt maradánk a siralomházban 
őrt álló két fegyveres vitéz felügyelete alatt. 

Végre megszólalt. Körülbelül ezeket mondotta : 

— Nem bánom tiszteletes űr, ha bejön is 
hozzám, nem ugyan lelki vigasztalás végett, mert 
arra nekem szükségem nincs, tisztában vagyok én 
lelkemmel teltemmel, hanem rokonaim s a világ 
végett, ne mondják, hogy oly rossz voltam és 
megátalkodott, hogy utolsó óráimban még a papot 
is visszautasítottam. 

Mikor a tettetett, a cynismusig tettetett nyu- 
galom hangján elmondott e kijelentést hallottam 
ez embertől, egy pillanatra megborzadtam a bűnös 
megátalkodottság ily magas fokától; de talán ez 
a hatás edzette meg épen idegeimet, elannyira, 
hogy a következő percben egészen nyugodtnak 
éreztem magamat s megszabadulva minden külső 
hatástól, egvedül szent hivatásom lebegett lelkem 
előtt. 

— Ne szóljon így -- feleltem neki nyugod- 
tan, testi részeivel talán .tisztában lehet már, de 

lelkével, Istenévei! Óh! ne mondjon ilyet! 

Szálljon inkább önmagába, ösmerje be iszonyatos 
vétkét, melyet elkövetett, melyre ha e földön nem 
volt kegyelem, kérje Istent, hogy irgalma véget- 
len nagy tengeréből hullassa rá a megbocsátás- 
nak harmatát. 

Szavaimra felállt s kihívó daccal válaszolt: 

— Ne prédikáljon nekem tiszteletes űr! Látja 
mindez frázis! Nekem sem nem vigasztalás, sem 
nem ijeszgetés a túlvilág, mert abban nem hiszek. 
Bűnömért már itt e földön eléggé bűnhődtem .. 
holnap ilyenkor hálaistennek! vége lesz minden- 
nek, vége mindörökre. 

Papi lexikon I. '^ 



\ 

Talán nem mindennek s nem örökre! 
szóltam közbe. Hiszen Istennek nevét emlité, létét 
tehát elösnieri; és ha elösmeri, ugy tudnia kell 
azt is, .,hogy a földi ítéletre az ő ítélete követ- 
kezik ; a földön csak testével számol le, de lelkét 
majd isten veszi számadásra". 

— „Az az Isten, akit én hiszek, az nem von 
számadásra senkit. Mi köze annak egy ily hit- 
vány porszemhez, mint én vagyok s mint mi 
vagyunk egyes emberek, az egész nagy minden- 
ség, az egész világegyetem fenntartása s kor- 
mányzata az ő isteni gondja, e jnellett mi számba 
sem vehető semmik vagyunk előtte*. 

— Dehogy, dehogy! — szakítani félbe okos- 
kodását. Téves fogalommal bír Istenről, pedig 
hiszen azt tanulta róla, hogy tudta s akarata nél- 
kül semmi sem történik, nem hull alá fejünk 
egyetlen hajszála sem. Hogyan gondolja hát, hogy 
(Minek az Istennek ne voína gondja lelkünkre, 
amely hitünk szerint isteni lényének egy parányi 
része mi bennünk? 

Szavaimra hallgatásba merült, majd néhány- 
szor fel s alá járva cellájában, aztán megállva 
előttem, ezeket monda: 

— Gondolkozni fogok azok felett, melyeket 
elmondott. Kzekkel a dolgokkal soha életemben 
nem foglalkoztam, idő kell tehát, míg rendbe 
szedem gondolataimat. Ha nem lesz terhére, estve 
7 órakor szívesen veszem látogatását, addig a 
földiekkel óhajtok leszámolni. 

Oly egykedvű űri nyugalommal tette e kije- 
lentést, hogy szinte önkéntelenül állottam fel én 
is, készülve a távozásra, mintegy nagy úri sza- 
lonból, hol fogadtatásom immár véget ért. 

-- Kihozom Önnek — szóltam távozóban — 
az isteni kiengesztelődés jelképeit, az Ur Jézus 
testének és vérének jegyeit s ha kívánja, majd 
kiszolgáltatom a szent vacsorái 

Be sem végeztem még egészen szavaimat, 
midőn tiltakozólag emelé fel kezét. 



515 

— „Nem kívánom azt -- feleié - azt sem 
tudom mire való. egyszer éltem vele csupán éle- 
temben. Ne kényszerítsenek olyanokra utolsó 
óráimban, a mihez kedvem nincs!" 

— Kényszerítésről szó sincs, válaszoltam neki, 
Hit dolgában mi kényszert nem alkalmazunk, a 
lélek szabadságát nem korlátozzuk, de mert maga 

'monda imént hogy azt sem tudja, mire való az 
urvaesorája, nekem reményem van, hogy miután 
annak jelentőségét megmagy arázandom , lelke 
nyugalma s üdve érdekében önmaga fogja azt 
kívánni. 

— Není bánom hát a hogy tetszik - szólott 
hideg nyugalommal — s az estveli viszontlátásig 
elváltunk egymástól. 

Az elitéittői kijőve, magamba elmélyedve s 
eme csodálatos ember erkölcsi világát, jellemét 
bírálgatva haladtam, a törvényszéki épület folyo- 
sóján, a mikor is a véletlen összehozott a tör- 
vényszéki elnökkel, ki még szinte a reggeli ítélet 
kihirdetés izgalmai alatt állott. — Kérdéseire 
elmondtam látogatásom benyomásait mire ő egy 
ujabb borzasztó epizódot beszélt el nekem a fogoly 
jellemzésére. 

— - „Látja - szólt ő — én, bár iszonyú a bűn, 
mit Pap Béla elkövetett, az utolsó pillanatokig 
mindég nagyon szántam a szerencsétlent s ha 
tőlem iugg, "megmentem a hóhér kötelétől. Most 
azonban talán én sem kegvelmeznék neki. Neve- 
léseért -- folvtatá — s lelkületének, jellemének 
ilyen durva idomulásáért folyton csak az atyját 
okozta, ki hozzá gyermekségétől szeretetlen, ke- 
gyetlen, sőt embertelen volt. Lehet, van ebben 
némi igaza, a tények azonban nem igazolják 
állítását. Hiszen űri nevelésben részesité, nyilvá- 
nos iskolákban taníttatá s ezekben — ha a szülői 
házban nem is — alkalma volt, mint a többi 
gyermekeknek a vallás s erkölcs igéit magába, 
lelkébe szívni. Az ő szíve már ekkor sem volt a 
jóra fogékony! Aztán pályája végeztével atyja 



— talán vagyoni állásán felül -- saját költségén 
huszár önkéntesnek adta, reá költött 8 — 10 ezer 
forintot. Nos! Mindezek nem bizonyítanak annyira 
az atya szívtelensége mellett. Képzelje csak mégis, 
mi történt most az Ítélet kihirdetése után. Magához 
kérette ügyvédjét, kinek utolsó kívánságát ekként 
adta elő: fényképeztessenek le az akasztófán s e 
tényképet küldjék el apámnak örök emlékül." Bor- 
zasztó gondolat! .. Természetesen erre engedélyt 
az ügyész nem adhatott s midőn erről ügyvédje 
tudósítá, bosszúsan kiáltá: ^adják át hát neki leg- 
alább azt a kötelet, melylyel a hóhér kivégez ! u 

Ha eddig néha-néha * azt gondoltam e bűnös 
ember felől, hogy csupán egy könny iivérfí jelleni 
van előttem, ki a pillanat hatása alatt épen íigy 
képes a legszebb s legnemesebb, mint épen a 
leggonoszabb tettet végrehajtani - - bár eme véle- 
ményemnek már eddig is ellene mondott ama 
csak nem éveken át szívós kitartással szőtt testvér 
gyilkolási szándék — - most ez elbeszélés után nem 
lehetett többé kétségein afelől, hogy romlottsága 
lelke mélyéből fakad; ez lelkének alaptulajdona, 
melyet bárminő nevelés is csak szelídíthetett, de 
végkép ki nem írthatott volna... 

Haza érvén, magános szobámba vonultam s 
próbáltam készülni az estveli látogatáshoz. 

Mikor pedig elérkezett az, szent könyvünkkel 
leifegyverkezve, az egyházíi társaságában — ki 
az urVacsoráját hozta - megindultam szomorú 
utamra. Pont hét órakor léptem be hozzá s azzal 
fogadott, hogy várt már reám. Míg az egyházíi 
egy ott levő kis asztalon felterített az urvacsoró- 
jaíioz, addig közönyös dolgokról óhajtottam vele 
szólani. Azt kérdem: mivel tölte a délutánt? 
erőltetett s bántó mosolylyal ajakán válaszolt: 

— Látogatókat fogadtam ; az újságírók voltak 




mily kíváncsian fogják holnap olvasgatni, mikor j 



517 

mar nem leszek, talán akadnak majd olyanok is, 
akik megsiratnak?... 

— Bizonyára sokan lesznek ilyenek, — mon- 
dám neki — hiszen az emberi természet egyik 
alaptulajdona a részvét, mely ly el megsiratjuk sze- 
rencsétlen embertársaink sorsát. Ez a részvét 
meg fog nyilatkozni ön felett is s holnap ország- 
szerte sok imádság fog Istenhez emelkedni lelke 
üdve s nyugalmáért. 

Hogy most reá néztem, mit eddig még soh' 
sem tapasztaltam, könnyek rezdültek meg szem- 
pillái alatt; aztán jobb kezét a homlokára téve 
mélyen felsóhajtott: 

— Szegény, szegény jó anyám! Ü tudom, hogy 
megsirat .. és óh! szegény kiesi fiain! Csak még 
legalább egyszer láthatnám! 

Szavai s a könnyek mélyen meghatottak s 
meghatottságomban hallgattam hosszasan, hogy 
könnyei hadd hulljanak, enyhítsék lelkének fáj- 
dalmait. Van hát mégis, gondolám magamban, e 
megkeményedett kebelnek is cg\ könnyen se- 
bezhető oldala; van név, melynek hallattára köny- 
nyekbe tör a fásultság s e,név jó anyjának s ki- 
csiny gyermekének neve. Oh! hogy e nevek nem 
jutottak eszébe akkor is, mikor a testvérgyilkosság 
rettenetes gondolata megfogamzott agyában !... 
ha eszébe jutottak volna, akkor talán most, férfi 
korának hajnalán nem kellene kínos reményte- 
lenség közt percről-percre közelebb jutni az iszo- 
nyatos véghez. 

Most felveté lejét s megrázkódott, mintha sza- 
badulni akart volna e gyöngéd érzelmek hatásától. 
Csakugyan kezével lemondólag intve megszólalt: 

— De hagyjuk ezeket! .. Most már vége, 
örökre vége mindennek! .. Ha ugy tetszik tiszte- 
letes úr, vegyük fel a délelőtti vita folyamát, hátija 
meggyőz annyira, hogy talán felveszem az Yv 
vacsoráját is. Vitatkozni különben is mindig sze- 
rettem s egykönnyen igazságomból nem szoktam 
engedni. 



518 

A szavaiból kiérző gúny hántott ugyan, de 
azért egészen nyugodtan válaszoltam neki: 

— Bár én azt tartom, hog t v e pillanatokat 
önnek nem vitatkozásra, hanem a lehető lelki 
nyugalom és béke megszerzésére kellene felhasz- 
nálnia, mindazonáltal, ha már úgy kívánja, nem 
zárkózom el az elől: ám folytassa, adja elő kér- 
déseit, én majd válaszolni fogok. 

— - Délelőtt Istennél hagytuk félbe beszédünket, 
itt folytassuk tehát. Mondja 'meg én nekem, milyen 
az az Isten, akiben ön is hisz, hol található fel s 
miben nyilatkozik? 

Kérdésére könnyen meg tudtam volna adni a 
választ, de valami benső érzés visszatartott még 
most ettől-.. Kitérői eg válaszoltam tehát neki: 

— Ön úri ember, nagy világfi volt. Bizonyosan 
tett sportszerű kirándulásokat talán valami nagy, 
magas hegy csúcsára is? 

— Természetesen, — volt a válasz — de hát 
miért kérdi ezt, s mit tartozik ez a kérdés ide? 

Csak a hasonlat kedvéért hoztam fel — 
válaszoltam neki, - mert látja, annak a magas 
hegynek nem a csúcsára lépett ön először, lassan 
haladva érte el azt; miért kezdi hát a vitát mostan 
fenn a csúcson, a végtelen magaslaton, Isten lé- 
nyének kutatásával ? 

- Mert egyedül őt nem ismerem — hangzott 
a válasz - s bizonyára ön sem ismeri, mert nem 
látta soha! 

- Igaza van! látni sohasem láttam, mert hi- 
szen az Isten lélek s láthatatlan, de ha nem lát- 
hattam, keblemben jelenlétét annál többször éreztem* 
már eletemben. Mikor valami jót cselekedtem, 
annak elvégzést? után haliam megcsendülni lelki- 
ismeretem szavát : e#t jól tevéd, — ez a szó 
Istennek szava volt. akkor ott volt szívemben, 
boldogsággal, édes nyugalommal tölte be azt; és 
mikor emberi gyarlóságból hibát, bűnt követtem 
el, akkor is megjelent ő nekem. Lelkiismeretein 
szava, mely tettemre kárhoztatást mondott ismét 



\ 



519 

az ő isteni szava volt .. és ön nem hallotta volna 
soha e szót; nem érezne Istent közelében ! ? Lehe- 
tetlennek tartom ezt. Én az ön életét messziről 
sem ismerem, de gondolkozzék csak önmaga 
múltja felett! Nem volt abban sohasem egyetlen 
alkalom sem, mikor ezt a benső szót szintén hal- 
lotta, mely cselekedeteit most helyben hagyta, 
majd kárhoztatta a szerint amint jót, vagy rosz- 
szat haitott végre! .. 

— Nem mondom, hogy ezt az érzést soha 
sem tapasztaltam, de hisz ez az érzés még nem 
maga a? Isten; nem az, akit én keresek! 

— En nem is mondom, hogy ez az érzés 
maga az Isten, csak azt, hogy ez az érzés lelki- 
ismeretünkből fakad s az a szó, mit hallani vé- 
lünk, lelkiismeretünk szava ítélete ; minthogy pedig 
lelkünk Istennek egy parányi része mi bennünk, 
azért mondám azt is, hogy kebelünknek olykor- 
olykor megcsendülő szava: Isten szava; nem lát- 
hatiuk azt, ki láthatatlan, de érezzük, éreznünk 
kell Jelenlétét. 

Ugy látszott, mintha szavaim gondolkodóba 
ejtették volna, majd felállt, néhányszor végig lépte 
a szobát, aztán megállva előttem, ezeket monda: 

— Ön az előbb arról tett említést, hogy egy- 
szer máskor ön is követett el bűnt, hát ha még a 
papok is vétkeznek, akkor nincs is ember, aki 
egeszén jó volna? 

— - Kétségkívül nincs. A tökéletes jóság egyedül 
Istennek s az ő szent fiának, az Ur Jézus Krisz- 
tusnak a tulajdona ; mi emberek mindnyájan 
gyarlók vágyunk, kisebb nagyobb mértekben 
mindnyájan bűnösök. 

— * Ha mindnyájan bűnösök vagyunk, úgy 
— szólt közbe - ugy-e mindannyian bfintetéstís 
fogunk kapni? 

— Hitünk azt mondja, hogy Isten számon 
kéri lelkeinket, ami jót cselekedtünk, azért meg- 

Íutalmaz, amikben hibáztunk, azért megbüntet. Ezt 
[ívánja igazsága ; de ne feledje, hogy ez igazságát 



>2<) 



\ 



enyhíti végtelen irgalma, mely szerint, ha elkö 
vetett vétkeinket igazán megbánjuk: atyai jósággal 
megengedi bűneinket. 

— De ha így van, miért tanítják hát mégis, 
hogy az Isten megbünteti az atyáknak a vétkeit 
még a fiakban is, harmad és negyedíziglen? 

- Téved - - válaszolám neki. — Ezt mi nem 
tanítjuk. Bosszúálló csak a régi zsidók Istene 
volt: nekünk a keresztyéneknek az Istenünk: 
szerető édes atya, ki nem örül a bűnös vesztén; 
így kell hinnünk, me^t tov ismertette őt meg mi 
nekünk az ő fia, az Ur Jézus Krisztus! .. 

Elhallgattam, vártam újabb ellenvetését, ő 
azonban szótlan maradt. Folytattam tehát én: 

- Most már látja feljutánk a csúcsra. Most 
már tudja milyen az Isten, akit mi imádunk, tudja 
miben nyilatkozik s hol található fel; van-e hát 
még kétsége ő benne? 

- - Nincsen, tiszteletes űr, — felelt nyugodt 
önmegtagadással: ezt az Istent én is hiszem! 

-- Ha hiszi, boruljon hát le előtte; fürössze 
meg lelkét a bűnbánat könyjeiben, bánja meg el- 
követett \ étkét s kérje reá ennek a szerető édes 
atyának irgalmát, kegyelmét! 

Az elítélt arcán ismét meghatottság volt lát- 
ható, s (így gondolám, hogy közel van újólag a 
pillanat, melyben előtörnek a könnynek, a bűn- 
bánat jelei, midőn nyílt a börtön ajtó s új látogató 
jött: volt védő ügyvédje. Ez a látogatás épen most 
roszkor jött. Tudtam, hogy a bűnbánatra elkészí 
tett lelkiállapotából, az ügyvéd egészen más irányú 
társalgása következtében ki fog zökkenni a bűnös, 
a mi csakugyan be is következeti 

Minden átmenet nélkül mosolyt erőltetett 
ajkára, gyarló hiúságból talán, hogv gyengének 
rajtam kívül senki más ne lássa. Látva ez átvál- 
tozást kedvetlenül hallgattam társalgásukat, midőn 
az elítélt egy nyilatkozata ismét megragadta figyel- 
memet: Ezt mondotta: 



521 

— De hát miért is állok én a bitó előtt, hát 
olyan nagy vétket követtem el?..'. 

Egy pillanatra azt hittem, hogy az esze hagyta 
el a boldogtalant, hiszen különben lehetetlen, 
hogy ne tudná elkövetett bűne iszonyatosságát. 
Nyugodt tekintete azonban nem mutatá lelkének 
zavarát s így nyilatkozatát alacsony erkölcsi érze- 
tének kellett tulajdonítanom. Szánakvó pillantá- 
sokat váltánk az ügyvéddel, aztán fölkelve, ma- 
gukra hagy ám őket* hogy ha van még valami 
közleni valója védőjével, tanű nélkül tehesse aztmeg. 

A fogház folyosóján járkálva elgondolkoztam 
e sajátságos lelkület felett s most már hittem felőle 
azt is, amit bebörtönözi etése után meggyilkol- 
tatott öcscsére s az e bűnből reá háramló bünte- 
tésre vonatkozással állítólag mondott: „Sajnálom 
a szerencsétlent - így adta a hír szájába, - most 
már 4—5 évigitt kell nyomorognom; ennél többet 
hiszem, csak nem szab érette a törvény reám?~ 
Ezek a nyilatkozatok valóban a mellett tesznek 
bizonyságot, hogy ennek az embernek, vagy vég- 
telen csekély s képzetlen erkölcsi érzete volt, vagy 
agyrendszeréből hiányzott valami. 

Az ügyvéd távoztával ismét elfoglaltam he- 
lyemet s félbeszakított beszédünk fonalát akartam 
felvenni, ő azonban megelőzött s nagy meglepe- 
tésemre a következőket mondotta: 

— Amiket az előbb tiszteletes űr Istenről mon- 
dott azokat én hajlandó volnék mind hinni, el- 
hinni, ha azok a nagy tudósok bölcsek, kik a 
világról, Istenről oly sokat gondolkoztak s annyit 
írtak, kételyeket nem támasztanának bennem. 

Előbbeni magába szállása után eme szavai 
valóban megleptek, mert váratlanul jöttek. 

— Névszerint nevezze meg azokat a tudó- 
sokat, kikre hivatkozik, mert lehet, hogy e ponton 
is téved. 

— Hát például : Darwin, Voltaire, Cunier, 
Büehner. Flammarion — veté oda nekem — ösmeri 
ön mindezeket? 



A könnyelmű felületességgel hozzám intézett 
kérdés Tompa „Haldokló" -ját juttatta eszembe; az 
állott előttem, esak finomabb formában. Azok után, 
melyeket eddig múltja felöl hallottam, nem hihet- 
tem! hogy e tudósokat mííveiből ismerné; a csak 
látszatoknak élő hiú világfiról nem tudtam fel- 
tenni, hogy figyelmét az emberi elme eszmélke- 
déseinek a mélyére irányította volna valaha 
Tüntet — gondolám — csupán e nagy nevekkel, 
mint tüntetett négy lovas hintájával, melyben egy 
szög sem volt igaz tulajdona. Feltevésem igazsága 
felől meg is akartam győződni, kérdést intéztem 
hát ismét hozzá: 

— Hát ezeknek a nagy tudósoknak, mely 
műveikből gondolná bebizonyíthatónak nekem, 
hogy ők, vagy közülök esak egy is megtagadták 
volna azt az Istent, kivel előbb megkísérlem meg- 
ismertetni önt? 

Kérdésemre szintén kérdéssel válaszolt: 

- Osmeri ön mindazokat V — szólott merően 
reám tekintve ! 

Magam fölé kerülni nem engedhetem, abban a 
biztos tudatban tehát, hogy valótlant nem állítok, 
nyugodt, hangon válaszolám neki: 

— Ugy, miként Ön, bizonyára; kézdezzen 
hát s én felelek: 

Láthatólag zavarba jött most s szemeit lesütve, 
hallgatásba merült . . . Megszántam és segíteni 
óhajtva, azt kérdezem: 

- Flammarionnak például melyik művére 
emlékszik V 

Tovább is hallgatott, Folytatám hát kérdé- 
seimet : 

— Talán a ^Népszerű csillagiiszattanát ismeri? 

- Igen, azt is — válaszolá mohón. * 

— Ihit a ^ Világ végé " -t ? 

Azt is, — felelt s közben félve tekintett fel 
miként egy rósz diák. 

Zavarából s feleleteiből most már biztos vol- 
tam ama feltevésemben, hogy e tudósoknak pusztán 



r>28: 

nevüket (ismeri; könnyen elhagyhattam volna hát 
e thémát, melylyel magát ily kellemetlen hely- 
zetbe sodorta, a feltétlen bizonyosság kedvéért 
azonban még egy pillanatra mellette maradtam. 

— Hát a „Fellegteleii égbolt" című ujabb 
művét is ösmeri? — adám végre neki a eselvető 
kérdést. 

— Igen, igen! — telelt erre is egyszerre gon- 
dolkodás nélkül. 

Az utolsó órában is léháskodő magaviselete 
most már csak szánalmat keltett bennem s mire 
egy pillanatig gondoltam is, nem tudtam, nem 
aKartam megtenni; a siralomház reménytelenségei 
között vergődőnek kinjait, nem vitt reá lelkem, 
hogy a megszégyenítéssel is tetézzem. Csak ma- 
gamba gondolám hát: szerencsétlen prózoló. Fiam- 
marion ilyen cimű munkát nem irt soha, üres 
feszelgésed által csapdát állítottál, melynek zára 
magad felett csapódott be. 

— Hagyjuk e tért — szólék most — nem a 
meddő vitatkozás, a kétely keresés az, a mi az 
ön lelkének némi vigaszt nyújthat. Hagyjuk a 
bölcseket, különben is jegyezze meg, hogy ők is 
emberek lévén, tévedhettek. Ne ő reájuk hát, 
hanem bensejének, lelkének szavára hallgasson e 
pillanatokban s utolsó óráit használja Jel lelki 
töredelemre, bűnbánatra, így remélhet irgalmat, 
bocsánatot, az örök bíró Isten ítélő széke előtt 

Sokáig kellett még vele küzdenem ezután is, 
de a megkeményedett szív végre is meglágyult. 
Nagy segítségemre volt nehéz munkámban a szent 
könyv is, melyből felolvasóm neki a Krisztus 
megfeszíttetésének történetét,' hogy hadd hallja 
meg az Idvezítő biztató szavait, melyet a mellette 
függő s bűneit megbánó bűnöshöz intézett. Egy 
közbeszólására a váltságtanát magyarázgattam 
most, melynek elhangzása után hirtelen felállott 
s e szavakat monda: 

— Most már tiszteletes úr, kérem az Ur va- 
csoráját ! 



OL>4 

Hálát adtam Istennek, hogy e megátalko- 
dottat ide sikerült vezetnem. Sietve kötém hát fel 
palástomat, hogy teljesítsem kívánságát. Midőn 
azonban szent foglalkozásomhoz hozzá kezdettem 
volna, megemlékezve reggeli tiltakozására, ezeket 
mondám neki : 

Látja, amitől f£lt, nem következett be; én 
nem kényszerítem az Úrvacsora felvételére, hanem 
kívánságára fogom azt csak kiszolgáltatni, de 
figyelmeztetem, hogy csak abban az esetben, ha 
bűneiről nyilván vallást tesz s azoknak bocsána- 
táért imádkozni fog. Hajlandó-e nyilvános bűn- 
vallomásra V 

- Közelget az utolsó óra, nem ellenezhetem 
többé szólt, mire megkezdettem a komoly szer- 
tartást s kiszolgáltattam neki az Uri szent vacsorát. 

Sokáig szótlan maradt ezután, látható meg- 
hatottság vett rajta erőt, majd reám emelve sze- 
meit e szavakat rebegte felém: 

Köszönöm tiszteletes űr tanítását, vigasz- 
talását! Most már nem tartóztatom. Tudom odahaza 
várják szerettei, siessen hozzájuk, nekem most 
már mindegy, azt a pár órát még, mi hátra van, 
majd csak lejárkálom. Reggel jöjjön majd el s 
kísérjen cl utolsó utamra! 

Sűrűn omlottak alá könyjei, miközben e sza- 
vakat monda, melyeket látva, a meghatottság 
rajtam is erőt vett, vele sírtam én is. 

— Pár órai nyugvás szólék végre - - nekem 
jót fog tenni s ha önre nem lesz nehéz az egyedüllét 
— eltávozom, azonban, ha (így kívánja, beszél- 
getés végett — miután az ügyész x'ir megengedte, 
beküldőm Önhöz káplánomat. 

Könytől ázott szemeit dacosan emelé most 
reám s csaknem durván monda: 

- Semmiféle káplánt én hozzám ne küldjön, 
nincs szükségem reá, különben is szóba sem 
állanék vele! 

Nos, ismét ott vagyunk - gondolám magam- 
ban — hol már sokat valánk s csodálkozva néz- 



i 



>>L'í> 



tem a szerencsétlent, kinek lelkülete olyan, mint 
a márciusi égbolt, egyik pillanatban derült, a má- 
sikban fellegtől .borított. 

— Ahogy Ön kívánja -- nyugtatóm meg s 
jó ej kívánással eltávozám tőle. 



A kivégzés reggelén V 2 6 órakor léptem a 
börtönbe ismét, hol a foglyot nagyon kimerültnek 
találtam. Az utolsó — s mint tőle később meg- 
tudom — teljesen felvirrasztott éjszaka izgalma 
nagyon meglátszott rajta. Kérdésemre: hogyan 
tölte az éjszakát? szomorúan feleié: iszonyatos 
gondolatok között. Majd neki indult s szilaj gyor- 
sasággal fel s alá, két kezét szíve tájára szorítva, 
mintha fészkéből kitépni óhajtotta volna azt a 
nyugtalan kis hűsdarabot. 

— Oh ! hogy iszonyatos fájdalmában nem 
hasad meg e szív ! Vagy egy gutaütés miért nem 
jön, hogy legalább megmentene a gyalázatos ha- 
láltól?! Szólott s aztán zokogás közt rogyott le 



egv székre. 



Nem volt alkalmán ezután, hogy vigasztaljam, 
az orvosok, ügyvédje s a f oghází el ügyelő egymást 
felváltva jöttek s mentek, mint a bekövetkező aktus 
szomorú tanúi s arra bátoríták mindannyian : 
miként eddig az volt, legyen most is erős, mutassa 
magát férfinak ! 

Végre elérkezett az utolsó pere. Belépett a 
fogház-felügyelő s komoly, hivatalos hangon reá 
szólott: készüljön, mehetünk ! Ha akarja, — monda 
még neki - miután az ügyész úr engedélyezte, 
zubbonya helyett a saját rokkját veheti fel. c 

Azt hittem, e felszólításra összeroskad! De 
nem, sőt az utolsó szavakra, mintha arca egy kissé 
felvidult volna s gyermekes mohósággal veté le 
a durva vásznat, hogy felöltse a maga úri kabát- 
ját Még most is a hiúság dolgozott benne. 

Megindultunk . A felügyelő a bal, én a jobb 
oldalán haladva kísértük ki a bámuló közönség 



52ti 

sorfala közt a kivégzés helyére .. Ü pedig szilár- 
dan haladt közöttünk, a nézők közül senki sem 
Játtá gyengének. 

Megkezdődött az ítélet-felolvasás, mely *ilatt 
*íz elítélt érthetően izgatott volt. Izgatottságában 
utolszor szólt hozzám: Mi fog következni még 
ezután V ! 

Nem mondhattam neki, hogy mi, kitérőleg 
válaszolók tehát: Imádkozzék! .. 

Ekközben az ítélet-felolvasás véget ,ért s az 
ügyész az elítéltet átadá a hóhérnak. Én pedig 
még e^y búcsű pillantást vetve a szerencsétlenre, 
elfordultam s a bámulok között utat szorítva ma- 
gamnak, elsiettem e szomorú helyről, hálákat adva 
istennek, hogy súlyos kötelességem teljesítésére 
^rőt adott s kérve, hogy a jövendőben mentsen 
meg kegyelme a gonosztól. 



Rácz István, 

.szatmári ev. ref. lelkész. 



9 



Egy szabadon bocsátott fegyenc lelki gon- 
dozása. 



A lelkész lelkipásztori gondozásának minde- 
nekre ki kell terjeszkednie^ Valamint a nap rá 
veti a maga melegítő sugarait xigy a hegyek 
csúcsaira, lentebb álló ormaira, mint a völgyek 
ölén elhagyatottan rejtőző kődarabokra, épen úgy 
a lelkipásztor szíve melegének sugarait érezniök 
kell a magasan, a középütt és a mélyen állóknak 
is. A fényes palota, az egyszerű ház és a kicsiny 
kunvhó belsejéből egyformán gyönge szív, bűnös 
érzelem, fájó gondolatok dobogása hallatszik felénk 
s nálunk meg kell lenni az ahhoz való érzéknek, 
hogy azt a dobogást meghalljuk. Gyülekezetünk 
összes tagjai alkotnak egy testet s annak az egész 
testnek mi legyünk a szíve, melyen átfut a test- 
nek minden vérparánya. Olyanok legyünk mi 
lelkészek, mint az orvos, ki ráteszi fülét a beteg 
testre s hallgatózva kikutatja a fájó részt: legyen 
szemünk, fülünk nyitva, lelkünk ébren, szívünk 
kitárva, hogy meglássuk a esüggetegséget, meg- 
halljuk a fájó sóhajt, vigyázzunk az idők jeleire 
s mindig legyen orvosság kezünkben, jó szó ajka- 
inkon... inert mi lelkipásztorok vagyunk, nekünk 
lelkipásztoroknak kell lennünk. 

A lelkipásztor szíve álljon mindig nyitva, úgy 
a világosság sugarainak, mint a lelki, szellemi és 
erkölcsi nyomorúság sötétségének befogadására 
is. A jót jobbá, a szépet szebbé, a ragyogót még* 
ragyogóbbá tenni épen annyira Istennek tetsző, 



528 

lelkipásztort megillető munka, mint a rossznak 
javítása, a rútnak megszépítése s a sötétnek meg- 
világítású. 

Fölségesen szép, megragadó vonásokban vég- 
hetetlenül gazdag munkatér tárul föl a lelkipásztor 
előtt, ha ő a fegyházak, a börtönök, a fogházak 
boldogtalan lakói, a társadalom szerencsétlen 
elesettjei körében foglalatoskodik. A foglyok társa- 
dalmának szelleme, gondolkozása, érzülete valami 
föltétlenül egészen más, mint a szabad embereké. 
Az a tudat, ho^y az ő világuk csak t'gy kis cella 
szűk falai köze szorítkozik; az az epesztő vkg\\ 
mely leikök gondolatait szüntelen a várva-várt 
szabadság első órájának megérkezése felé hajtja; 
az emésztő gond otthon hagyott szeretteik miatt, 
kik ő rólok — s az fáj a foglyoknak, hogy épen 
ő miattok — 'még nagyobb nyomorúságban gyöt- 
rődhetnek: ajtaik előtt a börtönőrök egyhangú 
kopogása, kulcsaik csörgése, minden, minden, ami 
az ő szűk világukban, keblök bensejében véghez 
megy; a lelkiösmeret mardosása; a honnan, hol 
és nova? felől való szívtépő aggodalom; a fogházi 
lelkipásztor által hirdetett, bűnbánatra hívó isten- 
ige : bizony mondom, minden, minden olyannyira 
átjárja a foglyok bensejét, érzületét és gondolko- 
zását, annyira átszövi, átalakítja őket, hogy a 
fogoly egészen más ember, mint aki azelőtt volt, 
s ha szabad állapotában talán kitért Isten igéjének 
hatása elől, epedve várja, mint fogoly, a vasárnap 
megérkezését, az ige prédikáltatását. Merem állí- 
tani, — aki nem hiszi, nézzen utána, — merem 
állítani, hogy a foglyok templomi gyülekezete 
sokkal, de sokkal figyelmesebb, mint átlag a sza- 
bad embereké. 

A fogolyra semmivel sem lehet élénkebben, 
nagyobb erővel hatni, mintha őt elhagyott viszo- 
nyai közé vezetjük gondolataiban vissza s főleg 
ha családján kivül volt ismerőseit, barátait, ott- 
honát, szülőhelyét juttatjuk eszébe. Hogy fogadia 
majd őt a régi kör, szeretettel-é vagy megvetéssel? 



529 

ez az ő mindennapi s minél inkább közeledik 
kiszabadulásának órája, annál nagyobb lelki vias- 
kodást előidéző gondja. Sok foglyot láttunk már, 
ki ha ez a gondolat erőt vett rajta, valóságos 
félelemmel nézett kiszabadulásának, vagyis inkább 
otthonába leendő érkezésének órája elé. 

És ebben igen sok esetben igaza is van, mert 
a társadalom nagyon kegyetlen, nagyon szigorú 
erkölcsbíró. Istenem, mennyire itten laknék az ég 
a földön, ha mindenki annyit követelne meg 
maga magától és annyit is teljesítene, amennyi- 
nek a teljesítését másoktól megköveteli! Boh jó 
volna akkor ez az emberiség! 



Híre megy a faluban, hogy N., kit annak idején 
bizonyos vétségeért több évi fegyházra ítéltek el, 
immár kiállotta büntetését s a napokban haza 
érkezik. Mindenki erről beszél : az illetőt jól 
ismerik a községi és egyházi elöljárók és saját 
rokonsága is. Amazok a lelkipásztort keresik föl 
ez ügyben, a rokonokat pedig a pap maga keresi 
föl: neki, az evangyéliom szolgájának köze van 
éhez a dologhoz, — nem sajnálja hát a fárad- 
ságot, hogy beszélgetésbe eredjen a tárgyról, s 
utat nyisson az emberbaráti, az igazi keresztyén 
atyafiúi szeretet érzelme fölébredésének a meg- 
térő tékozlott fiú számára. 

Halljuk meg a nagy esemény fölötti beszél- 
getést! Lássunk meg egy Isten szíve szerinti lelki- 
pásztort ! 

Községi bíró. Hallotta-é tiszteletes úr, hogy a 
napokban haza érkezik az illavai fegyházból N., 
kit községünkből tiz év előtt emberölés bűnténye 
miatt szállítottak oda? 

Lelkész. Hallottam s alig várom már, hogy 
megláthassam a szegény boldogtalan embert, ki 
pillanatnyi fölhev ülésében elkövetett bűntettéért 
ugyan erősen meglakolt a földi igazságszolgál- 
tatás kezétől. 

P»*i Lexikon I. '^ 



530 

Egyházi gondnok. No bizony jobb lenne, ha 
soha vissza nem kerülne falunkba az az elvete- 
medett gonosz, kire itten mindenki csak megve- 
téssel fog tekinteni s ki köztünk való időzésével 
esak megbotránkozást fog minden becsületes ember 
lelkében költeni. 

Lelkész. Vigyázzon gondok úr, mert nem jól 
beszél, szavait nem a Krisztus tudományának 
lelkéből merítette s amit mondott, az nem való 
egy keresztyén ember szájába. 

K. b. Hogyan, hát tiszteletes úr védi azt a 
gonosz embert, ki vért ontott s kit ezért szigorúan 
büntetett is a törvény? Védelmezni tetszik a bűnt? 

L. Hogyan védelmezném én, a lelkész a 
bűnt! Nagyon méltatlan szolgája volnék én akkor 
az Úrnak. De igenis védelmembe veszem a nyo- 
morultat, ki megszenvedett immár elkövetett bű- 
néért s kinek ha megbocsátott immár a földi 
igazságszolgáltatás, mert ha meg nem bocsátott 
volna, nem is eresztené szabadon: akkor bizo- 
nyára megbocsátott neki az a jó Isten is. kit mi 
keresztyének bűnbocsátó nagy kegyelméért imá- 
dunk legbuzgóbb hálaadásunkkal. 

E. g. Hiszen ez igaz, és szép is a mi lelki 
atyánktól, hogy így gondolkozik, de mégis csak 
nagy baj az. hogy egy ilyen ember fog lakni 
falunkban, méltó megbotránkozására minden igaz 
léleknek. , 

K. b. .Ks in úgy tanultam a bibliából, hogy 
„jaj az embernek, aki által a botránkozás lészen. u 

L. Nem jól idéz a bibliából bíró uram! Mert 
Krisztus Urunk ezt monda Máté evangyólista 
szerint: jaj e világnak a botránkozások miatt 
Mert szükség, hogy legyenek a botránkozások; 
de jaj az embernek, aki által a botránkozás lészen. 
Igenis, bíró és gondnok urak, jaj mi nekünk sze- 
gény embereknek, hogy annyi bűnt, Isten paran- 
csolatainak oly sokszoros áthágását látjuk magunk 
előtt, de hát ha Isten egyszer már úgy teremtett 
minket, hogy égbe vágyakozó lelkünket mind 



i 



531 

újra és újra porba rántja Je ez a gyarló test; ha 
AÍegváltónknak ama szavait, amelyek szerint 
„szükség, hogy legyenek a botránkozások", más- 
ként nem lehet és nem is szabad értenünk, mint 
hogy a látott bún szítja föl bennünk a jót, a ne- 
meset, az erény diadalra juttatásáért lelkünkben 
lángoló szent tüzet, buzgó lelkesedést: ugyan miért 
ne bocsátanánk mi meg annak a szegény ember- 
nek, kinek bűnös tettén a maga idejében már 
egyszer méltán és szívünk mélyéből megbotrán- 
koztunk, aki a jajt már ki is állotta, mert hát 
nehéz bűneért nehéz büntetésben részesült? Jézus 
csak egyszer kiált jajt a botránkoztatom, Jézus, 
az igazság királya. Miért akarnánk mi jobbak 
lenni nála? De meg gondnok úr azt mondja, hogy 
ez a haza térendő ember méltán megbotránkozá- 
sára lesz a faluban minden igaz léleknek. Hát 
elfelejtette volna gondnok űr, amit tőlem annyi 
sok prédikácóimból hallott a templomban, hogy 
nincsen közöttünk, szegény földi teremtmények 
között, csak egy igaz is; csak nem régen prédi- 
káltam erről a szenti rati mondásról, melyet a sze- 
retet nagy apostola, János hagyott reánk : „ha azt 
mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magun- 
kat csaljuk meg és igazság mi bennünk nincsen"; 
Krisztus Urunk pedig ugyan hatalmas szóval 
hírdeté: „ne ítélj, hogy ne ítéltessél!" Hála Isten- 
nek, legtöbbünknek talán nincsenek világ előtt 
kiáltó bűneink, de ki meri közülünk magáról 
mondani, hogv ő tiszta, ártatlan és igaz?! 

E. g. Minket, elismerem, meggyőzött a tiszte- 
letes úr, hogy helytelenül gondolkoztunk e kér- 
désről, de mit tetszik tenni a falu egész népével, 
mikor mindenki úgy beszél, ahogy mi is beszél- 
tünk eddig s mit tetszik tenni főképen N.-nek 
rokonságával, mely szégyenkezve és félelemmel 
várja elesett tagjának visszaérkezését? 

L. Mit teszek a falu e^ész népével? Azt, hogy 
ezennel fölkérem bíró és gondnok uraimékat, 
segítsenek nekem emberbaráti, keresztyén szellemű 



532 

munkámban s velem együtt, hiszen azért álla- 
nak a község népének élén, — igyekezzenek a 
helyesebb gondolkozás ,magvait szórni szét e 
tárgyban a nép között. En magam legközelebbi 
vasárnapon a könyörületlen szívű szolgáról való 
példázatot fogom a templomban megmagyarázni, 
amely szerint megbüntettetik az, ki, mig Isten 
könyörületes és irgalmas ő hozzá, ő meg könyö- 
rületlen és rideg embertársai iránt. Meg fogjak 
az én híveim érteni, hogy mire céloz az az egyházi 
beszéd s tudni fogják, hogy én az idők jeleit 
vizsgálva s népünk szíve érzelmének hullámve- 
rését figyelve, a helyes megfontolás medrébe 
akarom visszavinni a szertecsapongó habokat. 
Ami pedig N.-nek rokonságát illeti, azt szemé- 
lyesen fogom ez ügyben felkeresni. 



N. rokonsága több családból áll, kik között a 
vezérszerepet >í.-nek testvérbátyja, egy jómódú 
s tisztességes gazdálkodó ember viszi. Nevez- 
zük N. N.-nek." Ennek házába nyit be a lelki- 
pásztor. 

L. Adjon az Isten jó napot N. N. uramnak. 
Errefelé járván, benéztem par percre becsületes 
házába. 

N. N. Isten hozta kedves tiszteletes urat. Nagyba 
veszem, hogy nem veti meg szegénységünket s 
megtiszteli látogatásával házikómat. Úgyis nagv 
szükségünk van most vígasztal ásra, mikor olyan 
nagy szégyen várakozik reánk, olyan nagy bánat 
fenyeget bennünket. 

L. Tudom, hogy miről van szó N. N. uram! 
De én egyáltalában nem azért jöttem, hogy vigasz- 
taljam bánatában, mert hála Istennek, igaz bánata i 
nincsen; sem nem azért látogattam meg, hogy j 
szégyene ellen erősítsem, mert hiszen csak álszé- 
gyen az, ami ügy látszik, erőt vett rajta és háza 
népén. J 



533 

N. X. Hogyan, ódes tiszteletes uram, hát nem 
szégyen az, ha valakinek fegyházból kiszabadult 
öcscse van, nem bánat az, ha ez az ember, ki 
édes testvérünk, itt a mi körünkben szándékozik 
letelepedni? Én részemről soha az o bűnét neki 
meg nem bocsátom. 

L. Dehogy is nem bocsátja meg jó N. N. uram ! 
Ugyan mondja meg, hogy meddig akar hát ezzel 
az úgy tartott családi szégyennel mintegy hival- 
kodni?! Ha a bűnös büntetése kiállásával meg- 
engeszteli Istent és a világi igazságszolgáltatást, 
kinek van ebben a kérdésben köze a bűnt elkö- 
vetett embernek ártatlan rokonához vagy roko- 
naihoz!? Mindenki magának áll, vagy magának 
esik Isten erkölcsi világában. Ha napfogyatkozás 
van, csak a nap, ha holdfogyatkozás van, csak a 
hold sötétülnek el, de a körülöttük levő égi testek 
változatlan ragyogásukban fénylenek. Nem mon- 
dom én azt, hogy nem érdekli N" N. uramat testvér- 
öcscsének elkövetett bűne, de azt igenis mondom, 
hogy nagy gyöngeség bárkitől is magára vagy 
rokonságukra hárítani akarni csak egy parányit 
is a felelősségből. Gyönge emberek balvélemé- 
nvével meg okos ember ne törődjék soha. Fogadja 
^N. X. uram öcscsét, ha az a napokban haza jő, 
igaz, testvéri szeretettel. 

N. N. Hogyan kívánhatja ezt én tőlem a tisz- 
teletes űr?! Hogyan öleljek én keblemre egy 
embert, kinek embervér száradt a kezére? 

L. Felelek a kérdésekre, és pedig úgy, hogy 
eszébe juttatom X. N. uramnak a megváltó Jézus- 
nak egy példázatát, mely nagyon jól illik a fen- 
forgó esetre. Templomba járó, bibliás ember N. N. 
uram, ismeri tehát a tékozló íiűról szóló példá- 
zatot. Nem mondom azt el, csak arra hívom fel 
a figyelmét, hogy a jelen esetben az a szegény 
hazatérő fegyenc a példázatnak tékozló íia; mert 
ő is eltékozolta neve becsületét, tisztességét, elté- 
kozolt rövid földi éietéből hosszú tiz esztendőt; 
az az atya, ki megbocsát a példázatban az elkö- 



534 

vetett tékozlását megbánt, kesergő töredelemmel 
megtért fiúnak, az a bűnt megbocsátó nagy Isten 
és a kielégített földi igazságszolgáltatás. Ugyan 
tessék megmondani, miért akarná N. N. uram a 
példázatban szereplő ama rideg lelkű testvérnek 
a szerepét átvenni, aki nem tud,, nem akar a haza 
tért öcscsének megbocsátani ? ítélet alá megyén 
az, kinek szívében nem tud a megbocsátás ma- 
gasztos érzelme erőt venni. Mit mond mindezek- 
hez N. N. uram!? 

A r . N. Azt, hogy jól tud bánni a mi kedves lelki 
atyánk Isten igéjével. Tanít azzal tejjes gondolko- 
zásra, fölemel, bátorít és vígasztal. Őszintén meg- 
vallom, úgy vagyok, mint mikor a sötét felhők 
eloszlanak fejünk fölött az égről, mint mikor, ha 
korábban féltettük a közelgő vihartól mezeink 
termését, szőlőink áldását, mostan kividül körü- 
löttünk minden s Isten áldó arca sugárzik le reánk. 
Megnyugtatott, kibékített tiszteletes uram, s ón 
meg családunkat fogom megnyugtatni és kibékí- 
teni. Mi csak megleszünk már azzal a szegény 
emberrel, de hogy fogadja majd a falu népe? 

L. Ezt csak tessék reám bízni: megtettem én 
már erre nézve a szükséges lépéseket s a még 
hátralévő rövid idő alatt is csengetni fogom a 
haza térő szegény tékozlott fin előtt kellő fogad- 
tatása ösvényeit. Meg akarom mutatni nekie, hogy 
nem mese az evangyéliom által hirdetett szeretet 
és hogy Krisztus lelke él még az emberek lelké- 
ben. Különben mihelyt haza érkezik az öcscse. 
küldje el hozzám. 

N. N. Meg is áldja, áldja is meg a jó Isten 
tiszteletes uramat ezért az igaz jóságáért. 



Pár nappal ezen beszélgetések után, félő gon- 
dolatokba merülve, haza érkezik a szabadon bo- 
csátott fegyenc s ki azt hivé, hogy reá mindenki 
megvetéssel néz, bizalmas, bátorító arcokat lát 
maga felé ragyogni. Otthont talál újra régi ottho- j 



585 

ban s édes boldogsággal szívja Istennek régóta 
Ikülözött drá^a szabad levegőjét. A lelkész, kit 
tyja biztatásara fölkeres, szíves lelkipásztori 
3retettel fogadja; jövőjére jó tanácsokkal látja el; 
inkára, becsületes szorgalomra, Isten házának 
resésére, az Úr útainak félelemben való köve- 
iére, hitre, reményre, a nemes, a jó, az igaz 
sretetére ösztönzi. 

Visszaad tehát egy lelket önmagának, a csa- 
lnak, a társadalomnak, a nagv Istennek. 

Ha nem beszélt és nem fáradozott volna, hízó- 
ára elvész az az egy lélek. 

Már pedig a mennyben nagy öröm van egy 
ígtért bűnös lelke fölött! 

Vajion mondja-é azt én nekem valaki, hogy 
m érdemes egy ilyen esettel foglalkozni?! 

Aki azt mondaná, nem lakik abban Istennek 
entlelke s csak zsoldos az, de nem hű sáfár az 
• szőllőjében. 



Csiky Lajos, 

theol. akad. tanár, 

a ílebívczeni kir. törvényszék fogházának 

ev. ref. lelkésze. 



3. 
Beteg ágya mellett úrvacsora osztáskor. 

„Óh Isten, ki a törődött szívet meg nem utálod, 
sőt a bánatból ejtődött könyeket megszámlálod ! u ... 
szálljon le ránk a Te vigasztaló és erősítő- szent 
lelked és hintsen gyógyító balzsamot a beteg testre, 
a betej? lélekre! Ámen. 



Szenvedő testvérem! Szívem szerint jöttem 
beteg ágyadhoz ama szent jegyekkel, melyek az 
idvezítő szenvedéséről és haláláról, — de egyúttal 
feltámadásáról is beszélnek. 

A gyarló ember erejében, egészségében köny- 
nyen és hamar elfeledkezik az ő mulandó voltáról, 
holott Krisztusunk figyelmeztetése folyvást lel- 
künkbe csendül : vigyázzatok és imádkozzatok^ mert 
nem tudjátok sem napját, sem óráját, melyben 
megkérik lelketeket! S miként ama tékozló hút a 
gyötrő éhség vezette vissza az apai házhoz, úgy 
minket is a betegség és nyomorúság ébreszt fel 
sokszor, hogy az odafel valókat is keressük. Oh 
mert ilyenkor érezzük igazán, hogy elmúlik a világ 
és minden gyönyörűsége, de aki Isten akaratát 
cselekszi, megmarad mindörökké. 

A testi betegség Isten üzenete az örökkévaló 
hajlékokból : rendeld el a te házadat, mert meg- 
halsz és többé nem élsz[ 

Neked is üzent az Űr, szenvedő testvér. Csak 
figyelmeztet talán!... psak próbálj ji hitedet, tűré- 
sedet, mint Jóbét!.. Óh mert az Úrnak hatalma 
van a sír széléről is visszahozni a beteget! 



r>37 

Vagy talán az örökkévalóság mesgyéjén állasz s 

„Előtted nagy... hosszú út áll, 
És menni kell. . . 
Hová az élet minden úta visz 
S a bujdosó megérkezik hamar!" 

Talán úgy végezte az élet és halál Ura, hogy 
most fizesd le a bűnnek zsoldját s mintha meg- 
ásott sírod előtt állanál, hova tér a por, melyből 
vétetett. 

Bármint legyen szenvedő testvérem, a Krisztus 
halálának szent jegyei bátorítólag szólanak hozzád, 
mint egykor tanítványait biztatá: bízzatok! én 
meggyőztem a világot ! 

Bízzál te is a kegyelem Istenében, ki úgy 
szerette tévelygő gyermekeit, hogy szent Fiát adá 
érettük, hogy minden, valaki hiszen Ó benne, el ne 
vesszen, hanem örökéletet vegyen. A Krisztus teste 
is megtöretett a szenvedések és kínoktól, a Krisz- 
tus teste is sírba tétetett; de az ő szenvedése nekünk 
gyógyulásunk, az ő halála nekünk örökélet! 

Ezeket vedd szívedre, hogy igaz hittel magad- 
hoz vévén az idvességnek, a váltságnak drága 
jegyeit, nyerj erőt a testi, lelki bajok között s 
nyugodt szívvel mondhasd elJézusunkkal: Atyám, 
ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár: de 
azért ne úgy legyen, a mint én akarom, hanem a 
mint te akarod! 

Most pedig imádkozzál velem a bűnbocsátó 
Istenhez : 

A siralmas mélvségből kiáltunk hozzád Uram! 
erőért reménységért. Oh tisztítsd meg a bűnös 
szívet, hogy a Te szent Fiad halálának szent jegyei 
erősítsenek, vigasztaljanak e próbáitatások között! 
Tudjuk óh Uram, hogy Te megdorgálod, akiket 
szeretsz és akik Téged szeretnek, azoknak min- 
denek egyaránt javokra vannak! Azért nem fo- 
gyatkozik el a mi reménységünk és erős hittel 
várjuk a szabadulást! 



588 

Hozzád térek, végy be kérlek 

Atyám 1 és haragodban 

Meg ne büntess, légy kegyelmes 

Hozzám te szent Fiadban! 

Ha sújtolgatsz, kereszttel látsz 

Igaz ítéletedből ! 

Bár itt büntess, csak ott kedvezz 

Ne vesszek el örökül ! 

Óh édes Jézusom, a te lelked legyen itt s 
tápláld az éhező lelket halálod szent jegyeivei az 
örökéletre! Ámen. 

* * 

Látod szenvedő testvérem, így gondoskodott 
Krisztusunk az övéiről a nyomorúságok között 
is, beteljesítvén ígéretét: én veletek leszek n világ 
végezetéig! Midőn szemünk homályosulni kezd, 
érzékenységünk zsibbadoz, midőn senki sem se- 
gíthet, ö felénk pyújtja testvéri jobbját, hogy 
magához öleljen. Oh adjunk hálát e drága örök- 
ségért, mint Jézusunk is hálát adott, imádkozzunk: 

Nagykegyelmű Isten, mennyei Atyánk! mint 
hajnali harmat a szomjú virágot, úgy erősíté beteg 
gyermekedet a kegyelem reménysége! 

Hiszünk Uram Tebenned s buzgó hálát adunk, 
hogy nem hagyod a nyomorgó embert a kínok 
között megemésztetni, hanem felé nyújtod hatal- 
mas kezedet s kimented a siralmas mélységből. 

Oh hadd legyen hát meg a te szent akaratod ! 
akár életre, akár halálra végezed! Hiszen lux a 
sírba vetem is ágyamat, ott is jelen vagy! 

Te adtad e hitet édes Jézusunk. A te megtört 
tested és kiomló véred drága jegyei az új élet 
tavaszának édes fuvallatát hozták szívemhez. Hála, 
örök hála érte, itt e földön és túl a síron is! Ámen. 

Andrásy Kálmán, 

búji ev. ref. lelkész. 



' ' ' J' s ' 



•<:-(,' 






/ — , 


'■ft V - 


< 


-f *■ 


/ 






íl t ?/ ■ , ■ ■ 





'fi- JA 






, >' 



IV. 

IMÁDSÁGOK. 



A) ALKALMIAK. 



1. 
Presbyter választáskor. 

I. Előkönyörgés. 

Világosságnak Atyja! bölcs és jó Isten! Egy- 
begyűltünk szent házadban, hogy lelki épületet 
vegyünk szent színed előtt s áldunk téged, ki 
rólunk bölcsen gondoskodván, ez épületes órát is 
adtad nekünk; áldunk, hogy Te, ki tiszta vilá- 
gosságban lakozol, bennünk is lelki fényt gyúj- 
togatsz; igéddel oktatván, hogy mint kelljen kellő 
világosságban járnunk. 

Oh Isten, ki minket képedre teremtettél s azt 
akarod, hogy ez isteni hasonlóság rajtunk meg- 
dicsőüljön, segíts minket erőtleneket, hogy szent 
fiad nyomdokait megközelíthessük s ama felséges 
célodnak megfelelhessünk. — Ne hagyj minket 
tévelyegni, vakoskodó emberek után a sötétben 
veszélybe botlani. 

Nyújtsd kegyelmedet, hogy ahoz, kit vezérül 
adtál, szent Fiadhoz, hivek lehessünk és az 
útmutatása után egykor hozzád eljuthassunk. 

Áldd meg e szent végre közelebb is köztünk 
hirdetendő szent igédet. Ámen. 

Mi Atyánk stb. 



542 



n. Utókönyörgés. 

Felséges Isten! hálaadó szívvel borulunk le 
ismét előtted, ki minket isteni jóvoltodból élettel 
cs okos lélekkel megajándékozván, naponkénti 
áldásaid újabb-újabb jeleire méltattál. Atyai jósá- 
godat háláljuk most, midőn álmunkból a reggellel 
felébredtünk, mert Te nekünk csendes éji nyug- 
vást engedtél ; atyai szeretetedet magasztaljuk 
most midőn szent templomodban egybegyűltünk: 
mert Te örökkévaló, minket véges és erőtelen 
teremtményeidet szent színed eleibe, minket bűnös 
gyermekeidet atyai kegyelmed tapasztalására, igéd 
hallására szent egyházadba összehívtál s e szent 
munkában kegvelmoddel velünk valál. 

Oh tökéletes szentségű mennyei Atyánk ! fáj- 
dalom járja által a mi szívünket valahányszor a 
Te felséges szeretetednek ily sok bizonyságát 
érezteted velünk; inert minket gyarlóság és vét- 
kek súlya nyom, veszendő javak s magunk bűnös 
szerelme és nemtelen indulatok ragadnak el a Te 
szent szerelmedtől; feljebb becsüljük sokszor ideig- 
tartó áldásidat, mint örökkévaló lelki kegyelmedet 
s amazokat vétkes utakon is halászva, feláldozzuk 
örök életünk boldogságát. Megismerjük és meg- 
valljuk előtted óh Atyánk a mi háládatlanságun- 
kat s bizakodva isteni jóságodba, mely véghe- 
tetlen, mint Te magad vagy, felemeljük kérésünk 
esdeklő szavát további kegyelmed megnyerésére is. 

Te vagy a lelki és testi minden áldások kút- 
feje jó Atyánk: részesíts azért azokban irgal- 
madból minket is, s a mennyivel nemesebbé tetted 
lelkünket testünknél, töltsd ki annyival nagyobb 
mértékben kegyelmed bőség-szaruját a mi lel- 



i 



543 

künkre. Tartsd fenn és virágoztasd mi közöttünk 
a Te anyaszentegyházadat; virágoztasd egyházi 
gyülekezetünket ; hirdettesd mi közöttünk buzgóan 
Megváltónk szent igéit; áldd meg iskoláinkat meg- 
segítő szent lelked kegyelmével, buzgó és lelkes 
tanítókkal ; áldd meg e szent gyülekezet elöljáróit, 
tanácsosait egyetértéssel, hivő lélekkel és jóra 
irányzott szent igyekezettel, hogy jóra világoló 
szövétnekül lehessenek híveid előtt; áldd meg 
gyülekezetünk minden tagját vallás- és tudomány 
iránt való buzgósággal, szelídséggel és tiszta sze- 
retettel, hogy a béke és boldogság kettős pajzsa 
alatt dicsőíthessük a Te nagyságodat. — Küldd el 
végre megszentelő és világosító szent lelkedet 
jelenleg közinkbe, hogy elkezdendő egyházi ta- 
nácskozásink s előljáró választásunk történhesse- 
nek a Te nagy nevednek dicsőségére. Áldd meg 
ujolag választandó presbitereinket az igazság és 
buzgóság lelkével. 

Áldd meg édes hazánkat is jó Istenünk; vezé- 
reld felséges királyunkat; tedd bölcsekké kor- 
mányzóinkat; erősítsd polgártársainkat; hintsd be 
áldással határinkat s kedvező időjárással is védel- 
mezd a természeti csapásoktól. 

Áldd meg és őrizd meg a hozzád folyamodó 
szűkölködőket, ínségeseket, özvegyeket, árvákat 
és betegeket. Vedd fel mindezeket gondviselésed 
karjaira, hogy a szabadulásért és áldásért velünk 
együtt hálát adhassanak Neked könyörülő Iste- 
nünknek. Ámen. 

Porcsalma. 

Kiss Áron, 

ev. ref. püspök. 



544 ™ 

\ 



Templom- s toronyszenteléskor. 

N.-Eesed, 1900. június 17. 

Örök ós végetlen Isten, szerető Atyánk a 
mennyben! Összegyültünk e szent hajlékba, hogy 
szívünket hozzád emeljük a magasságba, hol 
tökéletességben lakozol és igazságban tartasz 
ítéletet. 

A Te lakásod a nagy mindenség, melyet te- 
remtettél, éltetsz és fentartasz, minket pedig e 
földhöz köt a test: de lelkednek nemes szikrája 
a mi lelkünk Téged keres és Veled egyesülni 
vágyik, mint az igaz boldogság egyedüli forrá- 
sával. 

És hogy ne vonja el lelkünket semmi Te 
tőled: építették porgyermekid e szent hajlékot s 
•raktak vala elébe tornyot, hogy annak csillaga 
mutassa az eget, hol trónolsz a csillag világok 
felett, zengő harangjai serkentsék őket neved 
imádására, igédnek hallgatására gyűlni szent 
templomodba .. 

Seregeknek Ura! Erős bástyák, tömör faiak, 
várerődök emelkedtek itt hajdan a tó vízéből s 
ide menekültek őseink a vész idején. E vár őrizte 
egykor a magyar szent koronát is, e vár volt nem 
egyszer tanúja nemzeti és vallásszabadságunk 
érdekében tartott tanácskozásoknak, kiindulási 
pontja a szent harcoknak s a harcok után nyert 
diadalnak. 

Óh de minden múlandó e földön... leomlot- 
tak a bástyák, betőtt az árok s a tó, mely e 
népnek fő védelme volt,... mintegy elfutott... 



545 

Templom épült a vár helyén nagy neved 
dicsőségére, hol a csatakiáltás helyett a béke és 
szeretet evangyélioma szól s a harsonák és az 
ágyúdörgés helyett dicsőségedet zengő harangok 
hirdetik: „Jöjjetek, imádjuk az Urat! Nagy az 
Űr, ki fényes házát építette a számtalan egeknek 
felette." 

Oh de másképen volt megírva végzeted nagy 
könyvében... A torony, melyet évekkel ezelőtt a 
buzgó nép épített: összeomlott... 

Uram ! Te nem kímélted meg egykor a szent 
város — Jeruzsálem — tornyait sem: mi sem 
zúgolódunk, sőt nem is panaszkodunk ellened 
Mindenható felség; hiszen e szentegyház tornyá- 
nak összeomlásával csak azt akartad nekünk pél- 
dázni, kézzel foghatólag bebizonyítani: hogy „a 
legerősebb torony az Úrnak neve. a hoz folyamo- 
dik az igaz és megtartatik !" 

Uram ! Mindenható Felség ! A legerősebb 
toronyhoz, a Te nevedhez folyamodunk tehát; 
benned bizunk igaz szívvel és azon erős hittel, 
hogy Te megérted, meghallod és meg is hallgatod 
néped esdeklő könyörgését! 

Halld meg hát és vedd kegyesen tőlünk sze- 
rető mennyei Atyánk, midőn imádva kérünk: 
vedd kedvesen e neved dicsőségére, lelkünk épü- 
letére épített templomot; e tornyot, mely égbe 
vágyó lelkünket egyenesen Te hozzád vezérli! 

Te magad lakozzál e házban Felséges Isten 
és szálljon meg e tornyon a Te dicsőséged, mint 
egykor a Horeb hegyén. Szerető Atyát találjon itt 
mindenki, aki belép ez imádság házának küszö- 
bén. Ne távozzék el innen senki vigasztalás és 
reménység nélkül. Tanuljon meg itt a kemény 

Papi Lexikon I. 35 



546 

szívű megbocsátani ós feledni; a hütelen hűséget, 
a hitetlen hitet, a gyámoltalan gyámolt találjon 
itt ós leljen védelmet az, kit minden elhagyott! 

Téged dicsérjenek itt még a csecsszopók is; 
a gyermekek Hozsannát zengjenek szent Fiadnak 
és ne legyen senki, aki Jézust megtagadja vagy 
elárulja! Lelked hathatós szellője, élesztője legyen 
itt hitünknek. Zsenge ifjak, deli szüzek legyenek 
itt oly ékesek szívben-lélekben, mint a jeruzsálemi 
templom ékességére kifaragott kövek s oszlopok. 
Munkabíró férfiak, erőteljes anyák kérjenek és 
találjanak itt segedelmet, erőt, kitartást a munkára 
és áldást a munka után. A vénség ékes koroná- 
jával megékesített öregek lássák meg itt idve- 
zítésed örömét, mint egykor Simeon; tisztes mat- 
rónák mondjanak itt hálát mindennap, mint Anna 
próféta asszony a megváltás áldásiért. 

Tisztán csergedezzen itt mindenha szent igéd 
forrása, mint soha meg nem szűnő kútfő és az 
élet vízéhez jöjjenek a hívek áhítozva, mint a 
gímek a szép híves patakra. 

A szent keresztség vizében sűrűen fürödje- 
nek itt édes magyar nemzetünk kisdedei nemze- 
dékről-nemzedékre és az űri szent vacsorában 
lélekben vacsoráljanak Jézusunkkal serdültek, 
ifjak, az élet delén állók és öregek ós legyenek 
örök pecsétek és zálogok a szent sákramento- 
mok a népednek adott bűnbocsánatról és örök 
életről.... 

Szent e ház s legyenek szentek, kik e házban 
megjelennek! 

Te pedig maradjál áldásban örök és végtelen 
Felség, örök szeretet, szent Fiaddal és .Szent 
lelkeddel, mint népednek, a magyar nemzetnek. 



J 



547 

mely a Kárpátoktól az Adriáig telepedett, védő 
és megáldó Istene, örökké áldandó Szenthárom- 
ság! Ámen, 



*o ' 



Kiss Áron, 

ev. ref. püspök. 



3. 
Templom-szenteléskor. 

Dcbreczen, 1900. 

Hatalmas és felséges Isten, szerető édes Atyánk! 
Óh ezen a nagy, ezen a roppant világon, csak ez 
a kicsi hely: szent templomod az, ahol megnyug- 
szik szívünk; ahol boldogságot találunk; ahol 
legközelebb állunk az éghez, ahonnan eredetünket 
vettük; ahol tisztán, igazán érezzük emberi mi- 
voltunkat s bármily kicsinyek, bármily semmik 
vagyunk is, a Te nagyságodhoz képest, mégis mint 
édes gyermekek borulhatunk szerető, kegyelmes, 
Atyai kebeledre. 

Mily felségessé, milyen gazdaggá alkotta ha- 
talmas kezed és nagy és végtelen bölcseséged 
odakint a nagy világot és idebent ezt a kicsi 
emberszívet ! ! A felettünk elterülő égboltozatot, 
nappal tiszta égszínkékjével, ragyogó, életet táp- 
láló napsugaraival; a sötét, félemletes éjszaká- 
ban pedig tenger csillagaival, nagyságod és dicső- 
séged örök tanújául állítod élénkbe. A lábaink alatt 
levő földet, gyarló porsátorunk eme rengő böl- 
csőjét, tápláló édes anyánkat, egykor sorban, egy- 
más után megpihentető sírunkat, felékesíted virágok- 
kal, megáldod a munka árán, lengő kalászokkal! 
Mindenütt beszórvák életűtaink azzal, ami a gyarló 

35* 



548 

embernek kell és kívánatos és mégis, és mégis 
elégedetlenül térünk meg a rengeteg kincs közül 
és szívünk mégis a Te isteni kezed által bele oltott 
epedéssel és Hozzád vezető nyugtalankodással 
keres egy helyet, ahol kipihenhesse magát, ahol 
elfelejthesse sokszoros, mindennap lelkére szakadt 
csalódásait ... keresi a viharok után biztató szi- 
várványt, ott az égboltozaton s óh milyen szerencse, 
hogy a Te atyai szeretetedből és kegyelmedből 
megtalálja azt az égen is és megtalálja a Te lakozó 
szent sátorodnak, ennek az egyszerű templomnak 
mennyezetén is. 

Ünnepet szentelni, örülni és hálát adni sere- 
geltünk most itt egybe, amiért így gondoskodói 
földi vándorlásunk ideje alatt, magasabb életünk- 
ről, lelkünk nyugodalmáról és idvességéről s em- 
lékeztető jeleket állítasz a buzgó szíveknek, lelked 
erejével való megérintése által, életútainkra s a 
miért ez egyszerű gyülekezet tagjainak szívében 
is megtartottad és tápláltad azt a lelki erőt, azt 
az ég felé vágyó törekvését, amely ma igy kél az 
ének szárnyain ajkaira: „Örül mi szívünk, mikor 
ezt halljuk: a templomba megyünk" s amely ma 
azt a hálaadó imádságot fakasztja szívében: „Mely 
igen szerelmetesek a Te hajlékaid, óh seregeknek 
Ura!... Jobb nékem egy nap a Te pitvarodban^ hogy 
nem másutt ezer nap!" 

Áldott légy At3 r ánk! a kegyelemért, amiért 
megsegítetted a te kicsiny népedet, hogy felépít- 
hette a te hajlékodat; felépíthette a buzgó, átéged 
szerető szívnek áldozatkészségével, téged egyaránt 
szerető szívének nemes versenyével; a gazdagnak 
bőkezűbb adakozásából és a szegény özvegt 
asszonynak bibliai filléreiből... 



\ 



j 



549 

Hiszen te semmi nélkül sem szűkölködöl. Tiéd 
ez a roppant világ rengeteg kincseivel és nekünk 
nincs semmink, amit nem tőled vettünk volna; 
ami nem a tied volna, s így az áldozatra sem 
neked, óh bizony nem neked, csak ennek a gyarló 
szegény emberszívnek van szüksége, hogy kimu- 
tassa irántad háláját; hogy odaadó szeretettel meg- 
csókolgassa ezerszer áldó atyai kezedet; azért 
téríted vissza ezerszeres mórtékben az embernek 
a te oltárodra tett áldozatát s újabb áldásokkal 
felelsz hálaadó imádságára. 

Óh, fogadd azért Atyánk, most is kegyelemmel 
a te népednek hálaadását és térítsd vissza arra 
annak lelki áldásait. Térítsd vissza az által, hogy 
ez a neked és a te tiszteletedre épített szent hajlék 
elérje a maga nagy célját és hivatását, amelyért 
falai emeltettek. 

Legyen itt szent és megáldott minden, ami a 
te tiszteletedre emlékeztet .. Legyenek itt a kövek és 
homokszemek, amelyekből e templom falai emel- 
tettek és az az érzelem, amely itt téged keres, feléd 
eped és azok a cselekedetek, amelyek a megszen- 
telt falak között, véghezvitetnek, legyen a te tisztele- 
tedre rendelt oltár körül |imádásodnak jelei, a gyarló 
emberi nyelv lélekkel magyarázandó kifejezései. 

Oh jó Atyánk! Mikor a te néped örűle szent he- 
lyen azon, hogy kívánsága szerintjól folynak dolgai; 
hogy verejtékes munkája meghozza kívánt jutalmát, 
sőt talán többet is adsz kegyelmedből, mint amennyit 
érdemel; mikor megzendül ajkain az ének: „Ha 
örömmel gerjedezem és rebegni igyekezem : te tőled 
mennyi áldást veszek ! Feltekintvén rád Atyámra, 
könyű csordul az orcámra", — hallgasd meg... 
óh akkor a hálaadó szív feléd szálló énekét ós imád- 



\ 



550 i 

ságát s felelj rá kegyelmesen, hogy a szívek I 
áldozati füstje szálljon vissza a földre s újítsa I 
meg a háládatos szíveket „mint a plánta, mikor \ 
arra harmatcseppet szülsz hajnalra". , 

Aztán, amikor roskadozunk a te atyai jobbító 
kezed látogatásai alatt; amikor nem úgy folynak 
dolgaink, amint önző, akaratos emberi szívünk 
óhajtaná; amikor bekövetkeznek azok a napok, 
amikor ezt kell mondanunk: „nem szeretem ezeket*: 
amikor a szenvedő Jób barátainak zúgolódása és 
a te benned megingott hit vonz szent templomod 
falai közé s megint megzendül a kesergő ajkakon 
az ének: „Ha szívemet bánat járja, szemem ke- 
serűség árja" óh hallgasd meg kegyesen a 

vergődő szíveknek ezt a hozzád való menekülé- 
sét és jaj kiáltását is, hadd mondhassák el a sza- 
badítás örömével: „Akkor is édes újulásom; mert 
minden könyihel, jajjal, könnyebbül sorsom egy 
bajjal ! u 

Aztán, mikor felterítve áll itt ez a szent asztal, 
rajta a szent jegyekkel, szívünkben a sötét, véres 
kereszt emlékezetével; azzal a tudattal, hogy az 
emberi bűn juttatta Istennek fiát a keresztre s 
ezek alatt szívünkben megtörve, töredelmes szívvel 
imádkozunk: „Isten! légy irgalmas nekem, szegény 

bűnösnek" óh emelj fel mindnyájunkat a 

szégyen és bűnbánat porából s mondjad nekünk 
is a te végtelen szeretetedből: „Ember! megbocsát- 
tattak a te bűneid! Eredj el és többé ne vétkezzél!" 

Es hogy ha a szívek összedobbannak a sze- 
retet ellenállhatlan hatalmának érintésére s meg- 
talált boldogságuk édes súlya alatt azok is ide 
állanak oltárod elé s te tőled kérik szent frigyük 
megáldását, mert tudják, hogy még a szeretet is 



551 

átokká válhatik, ha a te Szent lelked nem vezérli 
azt .. óh kösd össze te, Atyánk, aki egyedül 
köthetsz és oldhatsz, az egymást szerető szíveket; 
ne vezessenek innen űtai senkit sem a csalódás 
siralom- völgyébe. 

Aztán, amikor otthon, kedveseink sóhajtanak 
a betegség nyilainak fájdalmai alatt, és mi szerető 
szívünk tehetetlenségével nézzük a halálnak há- 
zunkba közeledő sötét szárnyait s te hozzád kiál- 
tunk a szabadításért, „az életre vagy halálra": óh 
hallgasd meg a fájdalmas és gyászoló szívek 
kétségbeesett imádságát s taníts meg szent hitünk 
ez igazságára: „Halottaink az Úrhoz mennek és ő 
nála maradnak"... 

Igen, Atyánk, öröm és szenvedés, élet és halál; 
emberi életünk minden viszonya, itt, e szent helyen 
legyen megáldva s azoknak szívünket oly sokszor 
bántó, nyugtalanító ellenmondásai és visszásságai 
kiegyenlítve. 

E végből érintsd meg mindenkinek szívét, hogy 
megértse e szent helynek becsét és lelke javára, 
idvességére éljen annak áldásaival. 

Áldd meg első sorban e gyülekezet elöljáró- 
ságát kitartó buzgósággal. Legyenek ők hitben, 
buzgóságban, szeretetben, egész életük által pél- 
dányképei a népnek, amelynek vezetésére hivattak. 
Legyenek áldottak kicsinyek és nagyok egyaránt. 
Vezesd úgy szívüket, hogy megérdemeljék atyai 
helybenhagyásodat: „Ez a nép az, amelyet én ma- 
gamnak választottam !" 

De áldd meg Atyánk e helységnek elöljáró- 
ságát, minden rendű és rangú, vallású lakosait. 
Áldd meg Atyánk a szeretet, a békesség, az egy- 
mást megértő és megbecsülő lélek erejével, hogy 



552 

így e helységben „a szeretet és békeség egymást 
csókolva ölelgessék." 

Szeretetlenség, irigység, gyűlölködés, elfogult- 
ság és türelmetlenség soha se válassza szét itt 
a szíveket ... Hiszen mindnyájan egy atyának 
vagyunk gyermekei. „Egy hit, egy keresztség, egy 
megváltás köt — mondja az apostol — mindnyájun- 
kat az Istenhez, a mi Atyánkhoz^ s nincs más kö- 
telesség és más erény, hanem ha ez a három: 
„szeresd az Istent, szeresd a közös magyar hazái 
és tiszteld a király t u . 

Ennek a három erénynek ápolója legyen. 
Atyánk, ez a szent ház az idők végéig, a te meg- 
áldó kegyelmedből. Ámen. 

Mitrovics Gyula, 

debreczeni ev. ref. lelkész. 



\ 

1 



Reformáció emlékünnepén. ' 

Debreezen, 1900. október 31. 

Édes Atyánk, jó Istenünk, lelki és testi eletünk 
szerető gondviselője és megtartója!... Minden reg- 
gel megkönnyebbült szívvel, örömmel és hálával 
jövünk fel e szent házba, hogy imádjuk itt a Te 
nagyságodat és kifogyhatatlan szeretetedet... 

Megkönnyebbült szívvel azért jövünk, mert 
amikor így, különösen az ősznek a haldoklást 
kiábrázoló idejében, még a verőfényes nap sugarai 
mellett is, meghosszabbodnak az árnyékok; az este 

1 Október 31-ike hétköznapra, bűnbánati hétre esett. Innen a végén 
a vonatkoztatás. M. Gy. 



553 

óráiban pedig, amikor édes, pihentető álomra akar- 
juk lehajtani fejünket, a zajtalan, de rohamosan 
leszálló fekete setétség, mintegy a halál szár- 
nyainak hidegsége érinti szívünket, megfélem- 
lünk s hálát remegve tesszük össze kezünket, így 
imádkozván és imádságunkban azt kérdezvén 
tehetetlenségünk érzetében: ki lesz őriző pászto- 
runk az éjszakának vészei és veszedelmei között 
és ki derít fényt a sok hosszú, emberi erővel nem 
óvható órák után, hogy ismét új nap virradjon 
ránk s tovább örüljünk az életnek? 

De Te Atyánk, mintha hatalmas, a mi éle- 
tünket szeretettel vezető karodnak erejével, az 
éjszakának minden, a mi fejünk felett, tudtunk 
nélkül előhaladó órájában leszeldelnéd és tehetet- 
lenné tennéd a halál szárnyait, távol tartod tőlünk 
annak pusztító, megsemmisítő hatalmát s újra meg 
újra felhozod a reggel fényét az éjszaka sötétsége 
után s napjainkhoz napokat adván, megtartod gyarló, 
óh beh sokszor háládatlan emberi életünket. 

Oh hát egy ilyen nagy és szép emlékekkel 
összekötött nap reggelén, mint ez a mai; óli hát 
az emberiség és az emberszív és üdvösségünk 
történetében többszörösen beálló éjszaka sötétsége 
után, a te hatalmadból felderített nap világosságá- 
nak, több századok emlékének ünnepi reggelén, 
hol vegyünk elég magasztaló szót ajkainkra, böl- 
cseségedért és hol vegyünk elég hálát, gyarló 
emberi szívünk kincsei közül?! 

Hol vegyünk olég magasztaló szót ós hála- 
áldozatot a reformáció e több százados évforduló- 
jának ünnepi reggelén? Hol azért a lelkivilágos- 
ságért, amely sok századok sötétsége után derűit 
ránk a te kegyelmedből; hol akkor, amikor testi, 



554 

földi életünk ideje alatt virágokat, rengő kalászo- 
kat, mindennapi kenyeret tenyésztő napod éltető 
világosságáért is oly hálátlan és hideg sokszor ez 
a gyarló emberi szív!?... 

Te Atyánk, csupa szeretetből, nagy és dicső 
célokat látván bölcseségednek világokat kormányzó 
fénye mellett, megosztottad isteni lényednek drága 
kincseit ezzel a gyarló, kicsiny emberi szívvel. 
Saját képedre teremtetted őt, szent könyvünk 
tanítása szerint, hogy annak birtokában legyen 
végtelen bölcseségednek és kifogyhatatlan atyai 
szeretetednek hirdetője és hálás megtapasztalója. 
Megáldottad őt mindennel, ami felmagasztalja, égbe 
emeli a port; meg azzal, ami boldogítja az ember 
szívét s nagygyá teheti törekvéseiben, életcéljainak 
elérésében. 

Megáldottad őt az értelem világosságával hogy 
lássa az erény és bűn útait; lássa amannak áldá- 
sait, ennek pusztító átkait; lássa az eget, ahova 
az vezet és az égető tüzet, amelyben ez megemészt 
Megáldottad őt az akarat szabadságával, hogy oko- 
san, emberi méltóságához illendő módon válassza 
meg életének űtait és cselekvésének eszközeit .. 
És amikor először elesett emberi nemünk a „kígyó 
csábítására" és a föld porával már érülközött emberi 
szív gyarlósága miatt s hosszú éji sötétség, a 
megpróbáltatások századának bolyongása követ- 
kezett reá, Te prófétákat küldöttéi ő hozzájok ki- 
fáradhatatlan kegyelmességedből és szeretetedből 
hogy megújítsa égi tűzzel és fény nyel hálátlan- 
ságuk ellenére és amikor az emberiség megátkozta 
makacsságával a Te prófétáidat s ő bennük meg- 
csúfolta a Te könyörülő atyai kezed segítségét, 
új, nagyobb, ezt a világot fényével elárasztó napot 



•555 

gyújtottál az emberiség sorsának ege felett. Ki- 
küldötted megváltására, Hozzád való vezetésére, 
egyetlen szülöttedet, szent fiadat. Mi, irgalomnak 
atyja és Istene ! mi a szintén gyarló utónemzedék, 
irtózattal állunk meg az emberi hálátlanság előtt, 
amely a mi megváltónkat a keresztre juttatta s a 
sötétség előtt, amelynek éjszakája, már szíve 
utolsó dobbanásánál, reánk szakadt... 

Oh, hogy % ha nem szerető, könyörülő, édes 
atya volnál Atyánk lényedben, hanem haragos, 
boszúálló Isten, amilyennek formált hitében az 
emberszív, saját romlott érzelmei és szenvedélyei 
alakjára, aki megbünteted az atyáknak álnok- 
ságát a fiakban, harmad és negyed íziglen, óh 
akkor már régen levetted volna kezedet az embe- 
riség sorsának vezetéséről s hagytad volna menni 
kárhozatának és romlásának saját maga által vá- 
lasztott útjain. Dehát te nem ember vagy, hogy a 
szeretetben megfogyatkozzál ; nem ember vagy, 
hogy az irgalom és könyörületesség nagyobb nem 
volna nálad, mint az igazság és bosszúállás; azért 
újabb világosságot támasztottál a Golgota keresztje 
felett támadt éjszakából; „ií/ eget és új földet" 
szent fiad vére árán, annak termékenyítő cseppjei 
erejéből. Es amikor ezt a világosságot is kioltogatta 
az eltévedt emberi ész sötétsége és az emberi szív 
uralomra vágyó kevélysége, akkor még egyszer 
parancsoltál lelki életünk és üdvösségünk napjá- 
nak, hogy örökre, emberi kezek által többé el nem 
mozdítható módon álljon meg az emberiség fejlő- 
désének Gileadja felett ; űzze vissza és temesse el 
a setétség csábító ördögeit s bár vér és tenger 
könyű között, de adtál nekünk embereket, akik a te 
szent nevedre, az örök isteni világosságra és sza- 



556 

badságra, a te szent fiadra, a mi Megváltónkra 
esküdve, örök hűséggel, el tudták és el tudják 
ma is mondani: „Itt állok. Nem cselekedhetem más- 
képen. Isten, légy segítségül nekem!" 

Az emberiség történetének és szívünknek és 
üdvösségünknek a te kezed által előhozott ezt a 
hajnalhasadását az éj sötétsége felett, és új reg- 
gelét a lelki halál után, jöttünk ide megünnepelni 
és meghálálni. 

Oda borulunk, Atyánk, lelkünkben először 
azoknak messzi eső sírhantjára, akiket küldöttéi 
és akiknek adtál elég erőt, hogy meggyújtsák 
nekünk a lelki világosságnak és szabadságnak 
ezt a világosságát ! Aztán azoknak a hithősöknek 
előbb meggyötört, aztán máglyákra hurcolt testök 
szétszórt poraikra, akik elég bátrak voltak nekünk 
a máglyák lángjai közt is hirdetni, hogy „a testet 
megölhetik; de a lelket sohasem". 

Csak a számunkra, a te kegyelmedből és taní- 
tói bölcseségedből felmutatott példák nagysága és 
isteni ereje az, ami megállítja e percben szívünk- 
nek gyors ütéseit s hatása alatt e bűnbánati hét- 
hez úgy illő meggondolással kérdezzük magunk- 
tól : ha megérdemeltük-e azokat ós hogy ha követ- 
hetjük-e azokat?! 

Ámde te kegyelmedből és nem érdemtől adtad 
nekünk őket. Azért boldogan hisszük, hogy nekünk, 
a késő nemzedéknek is adsz, szent lelked erejéből 
erőt, hogy nyomdokaikba lépjünk s folyvást fel- 
világosítod azokat, akik talán közöttünk a szent- 
lelek erejét ós meggyújtott világosságát akarják 
oltogatni Ámen. 

Mitrovics Gyula, 

debreczeni ev. ref. lelkész. 



557 



Imádság, reformáció emléknapján. 

— 1900. Október 31. 

Dicséretedet zengeni, hálánkat elrebegni jöt- 
tünk színed elé e reggeli órában örök Isten! 
mennyei jó Atyánk! Ide hoztuk hálával megtelt 
szívünket, hogy kiontsuk lábaid zsámolya elé 
buzgó érzéseinket, melyek e nap emlékére fölbu- 
zognak szívünkből ! 

Mikép fejezzük ki, micsoda szavakba öltöz- 
tessük érzéseinket e napon, mely anyaszentegy- 
házunknak egyik dicső napjára emlékeztet ben- 
nünket! Első szó ajkunkon a Te neved legyen 
óh Isten! első dobbanása szívünknek a Te di- 
csőítésed legyen ez órában. 

Nagy Isten, jó Atyánk! e mai napon annyi 
sok ezer templomban száll fel hozzád gyermekeid 
imája, szárnyakat öltve annyi millió lélek vágyik 
ma hozzád fölrepülni. Oh ezek között vedd ked- 
vesen e mi fenszárnvaló lelkünk hálafohászait is 
a te véghetetlen- kegy elmedbői az Ur Jézusért! 

Örök Isten! Te a világosság kiapadhatatlan 
forrása vagy. Te szóltál a teremtés kezdetén, 
hogy : légyen világosság! és lett világosság a nagy 
mindenségben. Meggyűjtád a fénylő napokat, hol- 
dakat csillagokat a nagy világűrben, hogy tün- 
dökölve hirdessék a Te erődet, hatalmadat. — 
Midőn az első embert megteremted, felgyújtottad 
az értelem világosságát az ő agyában, hogy mint 
a Te lelkednek részese, viselje a Te képedet és 



558 

hasonlatosságodat. — Majd az idők teljességében 
felgyújtád a hitnek világosságát szent Fiad evan- 
gyéliomában, hogy ismerje meg az emberiség 
önmagát, rendeltetését, ismerjen meg Téged, mint 
a bölcsességnek, hatalomnak, jóságnak kútfejét 
mint szerető mennyei Atyját! 

így gondoskodtál Te óh mi Istenünk! földi 
gyermekeidről, hogy mig e földi élet homályos 
utjain járnak, a természeti, értelmi és hitbeli vilá- 
gosság derítsen fényt földi pályájukra. 

Es ime az ember, mintha kerülni akarná a 
világosságot, a sötétség cselekedeteit viszi véghez. 
Elvonja az értelmi világosságot, a felvilágosodás, 
műveltség szövétnekét a föld népétől, sötétséget 
borít millió lelkekre, hogy a tudatlan nép fölött 
néhányan uralkodhassanak. — Megoltja a hit 
világosságát, az evangyéliom fénylő szövétnekét: 
bilincsre veti a könyvek-könyvét, a bibliát, hogy 
a sötétség fejedelmei uralkodhassanak a szolga- 
ságra vetett lelkeken. 

Hanem Te óh Isten ! kibocsátád ismét lelked- 
nek világosságát. Mint az első Pünköst napján 
a tüzes nyelvek megvilágosíták az apostolok lelkét 
úgy, egy ilyen napon, mint fénylő villámlás hasító 
ketté a sötétség fellegét az evangyéliomi igazság 
suhintó vesszeje a Te választott szolgád kezében. 
S mint midőn a nap feljön a hosszú éjszaka után 
s fölébrednek a mélyen alvó emberek s még a 
betegek is megkönnyebbülve sóhajtanak föl, — úgy 
kelt föl új életre a nehéz-beteg emberiség egy 
ily napon. 

Te cselekedted ezt óh Isten! ki a világosság 
örök forássa vagy! ki az embert nem a sötétség 
cselekedeteire, hanem az értelmi és hitbeli vilá- 



559 

sscigra, nem szolgaságra, hanem lelki szabad- 
gra teremtetted. 

Te cselekedted azt óh Isten! hogy az evan- 
óliom fényes napja áttörje egy ily napon a 
ki sötétség fellegeit, világosságot derítsen a 
tétben űlő népek fölött. A Te munkád volt az, 
gy az evangyéliom fénye és jótékony melege 
életre pezsdítse az emberiség lelkében szúny- 
adó erőket; hogy felvilágosodást, műveltséget, 
abadságot, jólétet fakasszon földi gyermekeid 
ámára. — A Te munkád volt az, hogy ez a 
3gtisztított tudomány az üldözések viharos szá- 
daiban el nem enyészhetett, hanem vezető szel- 
ne lett az összes emberiségnek. 

Oh hála, örök hála legyen neked mindezekért 
gy Isten ! hála legyen neked, hogy minket ki- 
ztál az evangyéliom világosságára, visszaadtad 
ki szabadságunkat, melylyel minket a Krisztus 
^gszabadított. Megismertetted 'velünk az igaz- 
ból és az igazság szabadságra vezérlett ben- 
nket! 

Atyánk, jó Istenünk! tartsd meg kérünk kö- 
ttünk tisztán az evangyéliomot ; lobogtasd előt- 
:ik az igének fáklyáját, hogy annak világánál 
.'hassunk, tégedet, mint kívánod, lélekben és 
izságban imádhassunk. Tartsd meg közöttünk 
felebaráti szeretetet, Krisztus urunk e szent 
iikségét. Ne engedd, hogy emberi találmányok- 
1 elegyítsük az Úr Jézus tiszta tudományát, — 
engedd, hogy azt a tudatlanság elsötétítse, 
gy hatalmasság meggyőzze közöttünk, sőt tedd 
t erőssé, hatalmassá, hogy az győzze meg a 
ágot. 



560 

Alázatosan könyörgünk neked jó Atyánk! 
hogy terjeszd és szélesbítsd napról-napra az anya- 
szentegyház határait, hogy a pogány népek is 
Téged ismerjenek és féljenek. Áldd meg azoknak 
munkáját, kik a pogányok között terjesztik az 
evangyéliomot, áldd meg azokat is, kik mi kö- 
zöttünk hirdetik és tanítják a Te igaz ismeretedet! 

Könyörgünk jó Atyánk! ez alkalommal is a 
mi földi hazánkért, óh áldd meg ennek halmait 
völgyeit. Tedd boldoggá, szabaddá ennek népét, 
terjeszd itt az igaz hitet, szeretetet, isteni félelmet 
és a jó erkölcsöket. Áldd meg a koronás királyt 
hosszú élettel, népei szeretetével ! 

Könyörgünk neked jó Atyánk! közelebb e 
mi városunkért, ennek virágzásáért, békességeért 
és boldogságáért ! Vedd szerető gondjaid alá 
ennek elöljáróit, kicsinyeit, nagyjait, árváit, öz- 
vegyeit, vigasztald szenvedőit, gyógyítsad betegeit! 
Hadd örüljön a Te néped a Te megtartásodnak 
s hadd zengje a Te dicséretedet mind az egész 
földön. Ámen. 

Biki K4roly, 

szatmári ev. ref. lelkész, esperfs. 



6. 
Reformáció ünnepén. 

Egyházi beszéd előtt. 

Igédnek áldott forrását szomjúhozza szívünk, 
tekintetünk a Te isteni világosságod felé fordul 
e hervadó és borongó földről, ó minden élet és 
áldás kútfeje, szabadításunknak erős kősziklája! 



561 

Hálára nyílik ma ajkunk a napért, amelyen 
újra átrepült angyalod az égen, kezében az örökké- 
való evangyéliommal ; a napért, amelyen ismét 
szabadulást hirdettél a te népednek ; amelyen ismét 
kitöltöttél a Te lelkedből a reformátorokra, hogy 
hirdetnék a Te igazságodat minden ágazatnak, 
népnek, nyelvnek és nemzetségnek. 

Hálára nyílik ma ajakunk azért a csuda tör- 
ténetért, hogy majdnem 4 évszázaddal ezelőtt újra 
aláhangzott a magasságból a Krisztus biztató 
ígérete: az ég és a föld elmúlnak, de az én beszé- 
dim semmiképen el nem múlnak. 

Légy áldott a csuda cselekedetért, isteni erőd- 
nek és gondviselésednek ez újabb kijelentéséért. 

Légy áldott amanagy időkért, amikor megsoka- 
sodtak e földön a Te oltáraid, az igaz Isten oltárai. 

Óh, ha ma különböző oltárokról száll is 
hozzád imádságunk: add, hogy az érzés egy 
legyen, mely a különböző oltárok körül egybe- 
gyűjti a szívnek hozzád való gyermeki vonzó- 
dása; a békének, a belső csöndességnek édes 
áhítása; a hitnek és vallásosságnak ama szeretet- 
fakasztó, lelket nyúgasztaló érzése, mely erősebb 
mint a halál s tisztább mint a mélységekből fa- 
kadó források. 

Oh, ha különböző templomokban imádunk is 
Téged, csak igazán imádjunk; csak a vallásos 
gyűlölködés lelkét ne bocsásd be a mi kapunkon. 
O, ha ködbe öltözik is körülöttünk a föld s fejünk 
felett az ég: csak a Te evangyéliomodnak vilá- 
gossága ragyogjon lelkünkre; csak anyaszent- 
egyházad egét ne fedje borulat; csak a tévely- 
gésnek, a hamis tudománynak, a lelki sötétségnek 
köde rá ne ereszkedjék ismét a világra. 

Papi Lexikon I. 36 



562 

mi édes vígasztalónk, légy kegyes megol- 
talmazunk! Hitünknek csudatevő erejét add vissza; 
régi buzgóságunkat hallottaiból támaszd fel ; szent 
házad égő szerelmével hidegülő szívünket még 
egyszer melegítsd be; s őrizz meg legnagyobb 
ellenségünktől: az elcsüggedéstől, a remény- 
telenségtől. 

Jöjj és tölts ki reánk abból a lélekből, mely- 
nek erejével apostolaidat, reformátoraidat meg- 
gazdagítottad s felbátorítottad. Jöjj és oldozd le 
a bilincseket rólunk: a földnek szerelmét, az 
életnek gondjait, a világi érdek sok ezer szálait, 
melyek fogva tartják szívünket, lelkünket s nem 
engedik meg azt, hogy szívünk egész odaadá- 
sával feléd fordulhasson. 

hozd el még egyszer e világra az idők 
teljességét! hajtsd meg még egyszer egeidet és 
szállj alá népedhez! könyörülj, könyörülj! ó 
szánd meg még egyszer az embert, akit terem- 
tettél és küldj több világosságot e földre Istenem! 
Ámen. 

Czinke István, 

rimaszombati ev. ref. lelkész. 



A dobosi ref. templom 100 éves 
emlékünnepén. 

Örök Isten! ki előtt az évszázadok és évez- 
redek mint röpke fény s tova lebbenő árnyék 
ébrednek léthajnalára s merülnek az elmúlás hab- 
árjába, Te öröktől fogva vagy s örökké megma- 
radsz, mi pedig porok és hamvak vagyunk a 



563 

születés és elmúlás, mint fény és árny rövid 
életünkben karöltve jár; az örömnek hajnalpírja 
s a bánatnak gyászos sírja közel szomszéd, mintegy 
rokon. 

Hova mennénk, hol találnánk rajtad kivül 
édes Atyánk! reményünknek biztos várat, midőn 
egyedül Te vagy Istenünk, kiben nyugalmat ta- 
lálhat a mi lelkünk!? 

Hozzád jövünk azért most is menny és föld 
hatalmas Ura! lelkünk Téged keres, színed előtt 
leborulva. 

A virágkelyheken rezgő harmat csepp; a cikázó 
villám, mennydördűlés, ragyogó napsugár, csillag- 
talan sötét éjszaka, parányi porszem s a nagy 
mindenség, mind, mind hatalmad erejét hirdeti 
nekünk örök felség, kinek légyen szavad világot 
alkota s mindont romba dönthet ismét végzeted. 

Mily semmik, parányok vagyunk mi, erődhöz 
mérve Istenünk! Mégis mily nagygyá tesz, fel- 
emel a tudat, hogy Téged szerető Atyánknak 
nevezhetünk s ha buzgóságunk égi lángja hozzád 
száll, könyörgésünk nálad meghallgatásra talál, 
mert Te Atyánk vagy s mi a Te gyermekeid; 
földről mennybe emel minket a szilárd hit. 

Hittel könyörgünk hozzád jó Atyánk! esdve 
kérünk, hallgasd meg erőtlen ajkunk rebegését, 
midőn, im „leborulva tisztelettel előtted, lelke- 
sedve, felbuzdulva, dicsőítjünk nagy neved", 
kinek „egy porszemben bölcsességed, egy csepp 
v izben dicsőséged, egy iránt kitetsző nagy, min- 
denikben fjeién vagy!" 

A néma kövekből alkotott eme templomod falai 
közül, melyen immár átvonult száz év zivatara, 
s ragyogott ugyanannyi időn át a boldogság tün- 

36* 



564 

döklő napjának fénysugara, hozzád imádkoznak 
az élőkövek; anyaszentegyházad egybesereglett 
eme tagjai, hálát adva jóságodért, szeretetedért, 
melyet oly sokszor megbizonyítottál a letűnt év- 
század folyamán a Te néped életében, erőd, hatal- 
mad dicsőülvén meg mindenkor, égen és földön. 

Légy áldva Istenünk, hogy a hála ez öröm- 
ünnepét megengedted érnünk minekünk! Légy 
áldva, hogy megőrizted az elmúlástól eme tem- 
plomot, melyben egy század óta zeng az ének, 
hangzik az imádság, hirdettetik örök törvényed, 
terjeszt világosságot az evangyéliom; s nekünk 
alkalmat adtál mindezért, szívünkben öröm érzet- 
tel, ajkunkon a hála szavaival, imádni téged 
Istenünk! 

Örök Isten! szent a Te neved, végetlen ma- 
gasságban tündöklik felettünk a Te szentséged, 
honnan reánk jóságod harmata hűli alá, s szere- 
teted napja beragyogja a nagy mindenséget. 

„Szent buzgósággal jöttünk be nagy Isten! 
szentséges házadba; lelki örömmel telünk be; 
arcra borúiván hajlékodba. Szent ez a hely, szent 
itt minden, szentelj meg Ur Isten bennünket, 
hogy keresztyéni hív szívvel tehessük meg tisz- 
teletünket." 

De midőn a múltért hálát mondunk nagy ne- 
vednek, Téged kérünk szent Istenünk, hogy ezután 
is maradj velünk, Te légy a mi segítségünk. 
„Szenteld meg Ur Isten buzgó igyekezetünket, 
hogy hozzád illendőn tehessük tiszteletünket, töltsd 
be szent lelkeddel szívünket szenteld meg gyüle- 
kezetünket. Adjad, hogy szent neved buzgó szívvel 
dicsérhessük, tökéletességeid inkább, inkább ismer- 
hessük, szent akaratodat tehessük. Halld meg 



i 



565 

Atyánk! mikor életet és egészséget kérük s ezek 
mellé lelki testi békességet ; adj földünkön termé- 
kenységet; ne bocsáss reánk ellenséget, végy el 
tőlünk minden Ínséget!" 

Áldd meg óh áldások Ura Istene szentsé- 
gednek e hajlékát, e kézzel csinált templomot 
továbbra is, hogy miként a letűnt évszázadon át, 
úgy a jövő századokban is legyen ez a buzgó 
lelkek gyülekezés helye mindenkoron, honnan a 
buzgóság égi lángja lobogjon fel állandóan; hir- 
dettesd itt a lelki éhséget és szomjúságot meg- 
elégítő örök igédet, melyben a megfáradt lélek 
pihenést ; a fájdalomtól sajgó szív enyhűletet talál. 
„Alid meg Űr Isten! a Te népedet, kik 
Téged szeretnek!" 

„Tartsd meg — kérünk — békességben fel- 
séges Isten! a szent gyülekezetet igaz hitben, Te 
tiszteletedben." 

Tartsd meg hazánkat s tedd ezt a boldogság 
állandó házává! 

Tedd erőssé anyaszentegyházadat, hogy azon 
soha diadalmat ne vehessenek még a pokol kapui 
sem. S „prédikáltasd szent igédet, felséges Isten ! 
Ne hagyd szomjúhozni a mi lelkünket; áldd meg 
életünket!" 

Alid meg az uralkodót s alattvalókat; a na- 
gyokat, kicsinyeket; gazdagokat, szegényeket. 
Add óh Atyánk! hogy légyen békesség s a szí- 
vekben állandó szeretet! 

„Hozzád áldás forrása! bízva esedeztünk, Jézus 
közbenjárása kezes is érettünk. Tiéd a föld és az 
ég, országolsz mindenen; tiéd erő s dicsőség, 
mindörökké. Ámen!" 

Dombi Lajos, 

gyulai er. ref. lelkész. 



566 



8. 

Március 15-én. 

Nagy Isten, gondviselő édes Atyánk! Elmúlt 
az éj s új nap virradt reánk. Első gondolatunk 
hozzád száll, imádságunkban Téged keresünk fel, 
mert: „Te benned bíztunk eleitől fogva Uram! 
téged tartottunk hajlékunknak/ Téged illet szí- 
vünk hálája, hogy minket a múlt éjjel is minden 
veszélytől megoltalmaztál s életünket megtartva, 
ez új napra eljuttattál. Te légy nekünk mais 
„őriző pásztorunk", akkor „semmiben meg nem 
fogyatkozunk." 

Minden évben széttörik a fagy bilincse, midőn 
a tél helyet enged a kikeletnek; évenként meg- 
újul a bokrokban a madár dal, a fák ágaira a 
zöideiő lomb s az előbb kopár mezők ölén virág- 
szőnyeg terűi el; a komor, zord kép nyomában 
vidám, pezsgő élet ébred! .. 

Nekünk is volt egykor tavaszunk! Ez új 
életre ébredesnek emléke megújul lelkünkben 
évenként . 

^Mély álom, hosszantartó tespedés előzte meg 
az ébredést; sötét éj ködpáráinak kellett elszállni, 
míg tiszta Ion a láthatár; önzés bilincsei rozsdát 
fogtak, széthulltak a szabadság szellőjének érin- 
tésére, miként Péter láncai az angyali szóra; — 
az eszmék, melyek, a reménység szivárványának 
színpompáját képezek, égből aiászállva lakozának 
mi közöttünk; szívek ezreinek epedő vágya jutott 
megvalósulásra; óhajtás, kétség és aggodalom 
egymást váltogató érzelme boldogság tengerében 



567 

egyesült öröm árját szülte; fent és alant tündöklő 
kép, elragadó látvány nyert életet.., 

Alom volt-e, vagy valóság mindaz, mely 
egykor rezgésbe hozta a szívek húrjait? Boldog- 
ság tengere, vagy délibáb csalókajátókaterűlt-e el 
a szemek előtt?.. Nem kérdezzük, nem keressük! 
Lelkünkbe hálaérzet kél irántad, nagy minden- 
séget kormányzó Istenünk! ki koronként ren- 
deltél prófétákat, útmutatókat a Te népednek; 
kinek gondviselésedből fakad élet s örömétől a 
szív éledi) 

E nemzeti újra ébredésünk dicső emléknap- 
ján látják lelki szemeink a lánglelkű költőt, ki 
honszerelme égi ihletétől fogamzott lelkesítő sza- 
vakban szól a jobb jövő hajnalán örvendő soka- 
ságnak; előttünk áll amaz áldott emlékű férfiú, 
kinek ékesszólása itt és távolban átjárta a sziveket 
a vesék megoszlásáig s lelkesültség tüzét élesztó 
lángra a keblek oltárán... Lelkünkben elragad- 
tatással, hálával, tisztelettel emlékezünk róluk, 
hazaszeretetükről, küzdelmeikről s szent félelem- 
mel telik szívünk el irántad örökkévaló Isten! 
ki, miként hajdan Izrael népének lángoszloppal 
jelezted az útirányt, úgy nekünk is utat mut/itsz, 
segedelmet adsz, velünk voltál, vagy és maradsz ! 

Midőn ma meggyújtjuk az emlékezet fák- 
lyáját a múlt idők téréin; midőn érezzük lel- 
künkben a szabadság hajnalán ébredt örömöt; 
(midőn zeng ajkunkról a költő szava: 

„Hazám dicső nagy ősei, 
Ti földet rázó viharok! 
Ti egykoron a porba omlott 
Európa homlokán tomboltatok !y 



568 

add értésünkre óh Istenünk! hogy csak úgy 
lehetünk méltók őseinkhez, ha szívünkben sze- 
retettel, kötelességteljesítés tudatával s elhatáro- 
zásával, lelkesedéssel megőrizni törekszünk a 
reánk maradt szent örökséget; ha keblünkben az 
isteni s emberi törvények iránti tisztelet él; ha 
testvér-testvér ellen nem kél harcra szívben vagy 
kézzel, sőt szeretet csatol össze bennünket; ha 
gyűlölet, viszály emésztő rút férge nem rágódik 
keblünkben; ha különböző oltárok előtt „sok 
nyelven bár" egyenlő buzgósággal imádunk Téged 
Istenünket, mindnyájunknak édes Atyját, egymás 
iránt testvéri — magyar hazánk iránt gyermeki — 
szeretettel, ragaszkodással viseltetünk; ha soha 
nem feledjük el: „Hazádnak rendületlenül légy 
híve óh magyar!" 

Népeknek Istene, szeretettel teljes édes Atyánk! 
kegyelmed harmatát hintsd, óh hintsd mi reánk, 
hogy az emlékezet, hálának érzete szüljön keb- 
lünkben nemes elhatározást mindenkor, hogy anya- 
szentegyházunknak s magyar hazánknak hű fiai, 
dicső őseinknek méltó utódjai lehessünk mind- 
annyian. 

(Te légy velünk szent lelkeddel, támogass 
rninaenható erőddel, úgy nem félünk, nem rette- 
günk, Te vagy a mi reménységünk) 

Szenteld meg szívünket ez órában is, hogy a 
hálás visszaemlékezés oltárán lobogjon fel az igaz 
szeretet égi lángja s boldogság áradjon hazánkra 
s ennek minden hű fiára! 

„Légy áldva kegyelmes Istenünk !" Hallgasd 

meg imádságunkat, esdve kérünk, Jézusunkért! 

Ámen. 

Dombi Lajos, 

gyulai ev. ref. lelkéss. 



569 



Március 15-én. 

Felséges Ur! Árpád népének Istene! Nézz alá 
csillagtrónusodról könyörgő szolgádra, könyörgő 
népedre. Szabadságunkat megköszönni jöttünk 
házadba e szent ünnepen ; szabadságunkat, melyet 
egykor egy ilyen napon adtál meg nékünk nagy- 
kegyelmesen. Mint éjszakából a hajnal ha támad, 
vagy mint a nap felhők közül kitör: úgy támadt 
egykor hajnal e hazának, úgy gyúlt ki a szabad- 
ság napja — és lett örömmé a tengernyi bánat, 
rég elnyomott nép régi bánata. 

Áldott légy áldó Isten, hogy adtad nékünk 
egykor azt a szép napot, melynek emléke is szép 
— - emléknapja szép, drága ünnepünk. Tavasz volt 
akkor is, mint ma van. A természetnek fagybilin- 
cseit széttördelé mindenható kezed. Uram ! tavaszt 
adtál e népnek is: egyenlőség, testvériség, szabad- 
ság szép tay ászát, széttördeled tulajdon szent ke- 
zeddel jobbágyok láncát, rabok béklyóit s rabok 
helyett mi szabadok levénk. 

Meg tudjuk-é köszönni néked irgalmas Isten ! 
népek Istene! hozzánk való Te nagy kegyelmedet? 
Meg tudjuk-é méltóképen köszönni, hogy a sza- 
badság és testvéri egység nagy kincseit, Uram, 
adtad nekünk? S tudunk-e élni drága kincseinkkel, 
miket jókedvedből nekünk megadtál? vagy tán 
azokkal épen visszaélünk ? Van-e köztünk, ki 
rabságot akarna, vagy zsarnokul elnyomná má- 
sikát? Van-e köztünk, kinek csak puszta szó, 
csak üres név, fogalom volna csak ez ige: test- 



570 

vériség? Van-e köztünk, ki meg merné tagadni, 
hogy egyenlő e nép minden fia? Van-e köztünk, 
aki lenézni tudná, megvetni gőggel vagy sárba 
tiporni azt, ki ember csakúgy, mint ember ő? 
Ne engedd, hogy legyen, Mindenható ! Ne engedd, 
hogy legyen, mert vétek az ; vétek e napnak szent 
emléke ellen s Te ellened, szabadság Istene ! Aka- 
ratodból, édes Istenünk ! azok a lángok hadd lobog- 
janak, melyek kigyúltak félszáz év előtt; a honfiak 
szívét csak hadd hevítsék : szabadság, egyenlőség, 
testvériség — így nevezzük mi e szent lángokat. 

Es tudjuk-é mi úgy szeretni a hont, ahogy 
szerették azok a nagyok, kik ötven éve most 
kiküzdötték, nem tűzzel-vérrel, de honszerelmük 
tüzével, honszeretettől dobbanó szívok, forró vérük 
hevével s a Te segedelmeddel jó Isten! mindazt, 
mi boldogíthat egy egész nemzetet? 

Alomnak is szép volna, mit akkor előhozott 
Atyánk a Te kezed. Hogy ébredt föl, hogy állott 
talpra újj mutatásod szerint a magyar! S nem , 
fegyverzajban, ágyúdörgésében küzdötte ki lelké- 
nek kincseit, csak szíve dobbant, csak szava riadt 
s esküdtek Úristen a Te nevedre, hogy nem rabok 
lesznek, de szabadok. Álomnak is szép, de Te jó 
Atyánk valóságban adtad meg azt e népnek. 
Legyen áldott a Te sorsintéző kezed, légy áldva 
magyaroknak Istene! 

Úgy rendeled, óh sorsnak Ura! hogy jöjjön 
ránk vész, mely szabadságunkat megostromolja. 
Alig virradt, legott borúit az ég, ellenünk támadt 
az egész pokol ; de általad, mennyországnak Ura, 
erősebbek voltunk a pokolnál, hatalma rajtunk, 
mert nem vett erőt. Oh, mintha minden porszem 
ellenséggé vált volna, úgy jött reánk a v$sz ezer- 

Á 



571 

felől ; de Te Uram, seregeknek Ura, állottál a mi 
jobb kezünknél. Mi lett volna belőlünk, a magyar- 
ból mi lett volna, ha elhagytál volna jó Isten! 
minket s nem álltál volna jobb kezünk felől?! 

Ámde ott voltál Uram! harcunkben; az el- 
nyomásnak éjszakáját is Te derengetted nyájas 
csillagfénynyel, csalogányhanggal, költőknek da- 
lával enyhíted szívünket s aludni nem hagytad 
reménységünket. 

S hívtál új hajnalt e nemzet egére és áldott 
Isten, néped Istene! azóta megyünk előre, nem 
úgy, mint a vándor halad, nem is úgy, mint hogy 
a folyam folyik, de mint madár száll, mint zendűlő 
hang hogy repül, vagy amiként a fény tovább 
ragyog -- megyünk előre virúlásban, dicsőségben. 
Mindez a Te munkád, irgalmas Isten, ki meghall- 
gattad a nemzet imáját s megáldottad mi árva 
nemzetünket. 

Most rajtunk a sor, hogy Téged mi is áldjunk 
nagy Úristen. Te hív voltál hozzánk, rajtunk a sor, 
hogy hívek legyünk mi is; hogy hívek legyünk 
rendületlenül Hozzád, ki e hont tetted nagydicsővé 
itt, hol zúgnak habjai Tiszánk s Dunánknak s 
hívek e honhoz is, mely a Te kegyelmedből áll 
immár ezredéve. 

Alig merünk átkot kimondani áldó Isten! a 
Te szent templomodban. Engedd kimondanunk s 
bűnünk' bocsásd meg! — midőn azt kérjük Tőled, 
ki vagy ítélő bíró odafenn, hogy villamos eged- 
ből sújts le ránk, ha Rólad egyszer elfelejtkezünk; 
ha volna szentebb nékünk szent nevednél ; ha len- 
nének idegen isteneink Te előtted, ki bennünket 
kihoztál a szolgaságnak házából, szabadságra. 



572 

Villamos egedből Uram Te sújts le minket, ha 
tudnánk e földön jobban szeretni bármit, mint ezt 
a drága, ezt a szent hazát. Adjad, hogy e szabad 
hazának földén Tied legyen minden szív egyaránt 
s a mennyei szentebb Hazánk után jöjjön legott 
e szép magyar haza. Híven szeressünk Téged és 
e hont; el ne hagyjunk Téged s e szép hazát. 
Dicsőségedet munkáljuk mindvégig, felejtve a 
földet s önérdekeinket — hazánknak éljünk s aztán 
önmagunknak: taníts meg erre édes Istenünk! 
Forrón szeressük szentséged hegyét, e templomot; 
hitünket, törvényidet halálig őrizzük meg mind 
híven ; forrón szeressük e hazának halmát, hegyét 
rónáját, vizeit, minden fűszálát, minden porszemét. 

Áldást adj rá Atyánk, ki munkál dicsőségén, 
virűlásán hazánknak és fordítsd vissza tévedési- 
ből, ki bajt hoz rá vagy ellenség gyanánt támadna 
föl hazánknak ellene. Oh fordítsd vissza, óh szé- 
gyenítsd meg! 

És tedd e hont Isten, tedd még nagyobbá, 
hatalmasabbá, mint valaha volt; hogy híre szálljon 
az egész világon, hogy lássák fényét minden 
nemzetek. Határait bőséggel ékesítsd; tedd bol- 
doggá, mint volt bármikor, e nemzetet, hisz' meg- 
bűnhődte már e nép a múltat és meg a jövendőt. 

Óh nézz alá Te csillagtrónusodról Felséges 
Isten! könyörgő szolgádra, könyörgő népedre! 
Árpád népének Istene, nézz reánk! S inkább 
bennünket, kik semmik vagyunk, hagyj el, felejts 
el Uram ! vagy gyalázz meg, csak áldd meg Isten, j 
áldd meg a hazát kegyelmedből szent Fiadért! j 
Ámen. 

Török Imre, 

t roffl ev. ref. lelkest. J 



57a 



10. 

Március 15-én. 

Hatalmas Felség! kegyelmes Istenünk! hálás 
szívvel jöttünk fel e reggelen szent templomodba, 
hogy imádjuk a Te csudálandó nagyságodat, 
melynek erejével a sötétség leplét felszaggatván 
földünkről, ismét reánk árasztottad éltető napod 
fényes sugarait s ezzel együtt feloldozván a pi- 
hentető álom kötelékeit, visszaadád szívünkbe 
az élet édes érzéseit : a szeretetet, mely veled égi 
Atyánkkal s földi kedveseinkkel összefűz s az 
emberi méltóság érzetét, melyet Te magad oltál 
keblünkbe, mely azt mondja nekünk, hogy e 
földnek egyen-egyen királyai vagyunk s egyedül 
bírjuk magunkon a Te isteni képedet. 

Hatalmas Istenünk ! nagyságodnak eme reánk 
árasztott kegyéért fogadd tőlünk hálateljes szí- 
vünk buzgó imádatát! 

De Te Atyánk nemcsak életünk felett őrködöl 
kegyelemmel; nemcsak emelsz minket magadhoz, 
reánk ruházásával isteni hasonlatosságodnak, ha- 
nem össze is fűzöl bennünket embertársainkkal, 
a szeretet által. Társaságba áliítál s egy-egy haza 
gyermekeivé tevéi bennünket, melynek kebelén 
fakad számunkra most az öröm, majd a bánatnak 
forrása. Minket Atyánk magyar néped tagjaivá 
tevéi; tápláló anyánkul ezt a földet rendeled, me- 
lyet Kárpát bércei védenek s mosnak Duna s 
Tiszának habjai; óh e mai napon különösen azért 
száll feléd hálaadó imánk, hogy e szép hazát, ezt 
a tejjel, mézzel folyó földet megtartád egy ezred- 



574 

éven át számunkra s oly sok viszály s annyi 
balszerencse kö